Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-11-21 / 266. szám
Kolozsvárt 1381 nézve a minimál összeg, mely a begyülendő pénzek mennyisége szerint változhatik. Ezen építkezéseket mi társulás, részvények kibocsátása által véljük kivihetni. Egy részvény ára 50 frt, öt év alatt egyenlő részletekben lefizetve, tehát évente 10 frt. Ily kevésre, ily kis összegre határoztuk a részvényeket azért, hogy minél többnek s minden gazdának alkalom adódhassak egy ily gazdaságilag hasznos vállalatban részt vehetni. Ezen begyülendő összeg fordítódnék a felállítandó építkezésekre s az ebből fennmaradt összeg dijak alapítására. Az évente, belépti, díjakból, kisorsolásokból, sorsjátékok rendezéséből stb. begyűlő összeg, nemcsak hogy a fenntartási költségeket fedezné, de lehetővé tenné azt, hogy az illető részvényesek részvényei egymás után kisorsoltassanak s így kiki az ezen czélra befektetett pénzét visszakapja. A kiállított állatok, a kiállítók beleegyezése mellett, eladásra avagy kisorsolásra is bocsáttatnak, mit a kiállítási bizottság eszközöl. Az első lépés e tárgyban a részvények aláírása által foganatba vett társulás; az aláírások csakis azon esetben kötelezők, ha ezen vállalat pártolás mellett csakugyan létrejön. Alólírottak készségei vállalkoznak bárkinek is, a legegyszerűbb felszólításra, úgy az illető aláírási ívet, kötelezvényt, részvényjegyet stb. megküldeni, mint bármire is e tárgyban rögtön felvilágosítással szolgálni, hasonlólag elmulaszthatja kötelességünknek tartván az aláírást nyilvánosan, újságilag nyugtázni. Ez első lépés : az aláírások megtörténtével, midőn tudjuk, hogy hányan vagyunk, midőn látjuk, hogy mily összeg áll rendelkezésünkre , ekkor alakulandó meg a társaság, hívandó össze közgyűlés s állítandók meg úgy az alapszabályok, mint minden ez eszme létesítéséhez szükséges tárgy. Egyúttal alálírottak 5—5 részvény aláírásával ez aláírásokat megnyitják. S most, midőn kimutattuk azt, amit magunk erején, társulás útján, részvények alapján képesek vagyunk előteremteni, mutassuk ki, hogy mikép véljük a sok és nagy díjak megállapítását ; ezeknek létesítésére kormányunk kérendő fel. Az eddig is dívó, pár aranydíjakkal jutalmazott kiállítások czélhoz nem vezetők ; ezek a mellett, hogy bizonyos locális jelleggel bírók, tömeges részvételre nem számíthatnak, ösztönzésül nem elegendők; az ország távolabb vidékén lakó gazda csak úgy hozhatja, csak úgy készítheti állatját kiállításra, ha oly díjak vannak, melyek a költségek megtérítése mellett még szép hasznot is ígérnek. Dr. Kemény Gábor miniszter ő nagyméltóságától, közgazdaságunk fejlesztése iránti jóakaratát megtagadni, még legnagyobb ellenségeinek sem lehet; látjuk, tapasztaljuk, hogy ahol csak telik, ahol csak alkalom nyílik ezen segíteni, azt tenni el nem mulasztja, s annyival inkább lehet biztos reményünk abban, hogy magunk erején is valamit téve, saját erőnk — áldozatok árán — e kiállítást létesítve, pártfogását tőlünk megvonni nem fogja, nem fogja irántunk tanúsított jóakaratából, de nem fogja megvonni főleg azért, mert tisztán, számokban kimutatható az, hogy az államnak, mely országa közgazdasági jóllétét szívén hordja, egy ily nagy iisakkal datált kiállítás csak hasznára lehet. Az állam állattenyésztésünket mintatelepek , állami gulyák, ménesek stb által törekszik előmozdítani, hogy ez által terjedjen hazánkban a jó tenyészanyag s ha felszámítjuk, hogy ez az államnak évente mily nagy kiadásba kerül, bizonyára ki fog jönni az, hogy tetemesen többe, mint azon pár ezer forint, melyet évente díjul tűz ki; a czél pedig igazán csakis ezen utóbbi által éretik el, egyesült erővel egy közös czél felé törve, maga a földmivelő nép, az állattenyésztő gazda fogja ezen nemesítés szerepét átvenni, nagy jutalmak által ösztönöztetve, saját maga fogja helyes gondozás és okszerű fajkiválasztás mellett házi állatjait nemesíteni; nemcsak látni s bámulni fogja a más által előteremtett jó tenyészanyagot, de azt saját maga gyakorolván, megtanulja, elsajátítja magáévá teszi. Meg lesz teremtve a jó anyag s megtanulta a nép annak mikénti fenntartását. Föl tehát gazdatársaink! ne hagyjátok pusztában elhangzani e közös jóllétünk előmozdítására czélzó hangokat; egyesült erővel karoljátok fel ez ügyet, csoportosuljatok a biztos siker jelszava mellett e közös érdekeinket előmozdító zászló alá; mutassuk meg, bizonyítsuk be, hogy nemcsak üres szavakban magasztaljuk albion népét, de a tettek mezején is nyomdokain járunk ; kevés szót szaporítva, gyorsan cselekedve tegyük magunkévá korszellemünk amaz örök igaz mondását, hogy: „az idő pénz é s ha önerönköp, saját magunk létesítünk oly jótékonyan ható térnyezőt, kormányunk támogatása el nem maradhat. Föl gazdatársaiok! tegyük le sarkkövét közgazdászának e fontos tényezőjének, hol bátorítva a csüggedőket, ösztönözve a kétkedőket, jutalmazva az érdemeket, együtt s együttesen könnyitsük minden napi kenyerünk megszerzését , az 1882- ik évben megnyitva e kiállítást mondhassuk el a nagy költővel: „Das Werk soll den Meister leben und der Segen der kommt von oben.“ Br. Bánffy Ádám, Zsigmond Deszó*). vy közös pénzügyminiszter, Ő cs. és kir. apostoli királyi felsége a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság által a lefolyt ülésszak alatt hozott határozatokat legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Van szerencsém azokat kihirdetés végett ezennel átnyújtani. Ez alkalommal kedves kötelességet teljesítek, midőn ő felsége parancsára az ő nevében a tisztelt országos bizottságnak a tanácskozások alatt mutatott higgadtságáért, a kormány előterjesztéseinek tüzetes és alapos tárgyalásáért, nemkülönben a határozatokban nyilvánuló hazafias áldozatkészségéért elismerését és őszinte köszönetét nyilvánítom. A közös kormány pedig a lefolyt tanácskozások alatt a t. orsz. bizottság annyi bizalmával, a szíves előzékenység annyi jelével találkozott, hogy ezáltal bennünket a legőszintébb és legmélyebb hálára kötelezett s ezért fogadja a 1. országos bizottság s magam s az összes közös kormány részéről őszinte köszönetünk nyilvánítását. (Éljenzés.) Baross Gábor jegyző, olvassa a szentesített határozatokat. Haynald Lajos elnök: Nehéz működésünk czéljánál nagy megnyugvásunkra szolgál és megörvendeztet bennünket felséges urunknak királyi üzenete és legmagasabb köszönetének nyilatkozatát kódoló tisztelettel fogadjuk. Azt hiszem, a t. orsz. bizottság intenczióival tökéletesen megegyezőig mondott köszönetet azon lelkes férfiaknak, kik mint felséges urunk közösügyi miniszterei vagy mint a miniszterek képviselői és a minisztérium közegei járulván mi hozzánk, egyesítették működésüket a mi működésünkkel, mi nekünk a kellő felvilágosításokat megadták és igy nemes működésükkel a mi bizottsági működésünket biztos czélhoz juttatták. Hálánk és tiszteletünk nekik ! (Éljenzés.) A szentesített határozatok felolvasása után az elnök a delegáczió tárgyalásait bevégezetteknek nyilvánítja és azután így folytatja. Viszatekintve munkásságunk folyamára, kétségkívül a t.bizottság intenczióinak felelek meg, ha köszönetet mondok bizottságunk tisztikarának, név szerint tisztelt elnöktársamnak, az albizottságok elnökeinek, előadóinak, jegyzőinknek és háznagyunknak, azon hazafius buzgóság szülte készséges közreműködésükért, melylyel mindegyik saját hatáskörében tárgyalásainkat czélhoz juttatni segédkezett. Most rajtam a sor saját nevembe őszinte hálom adóját leróni az orsz. bizottság minden tagja iránt azon elnéző kegyességéért, melyet a korban meghajlott, erejében megfogyott elnöknek gyarlóságai irányányában tanúsítani méltóztatott : rajtam a sor saját nevemben köszönetet mondani tisztelt tiszttársaimnak azon támogatásért, mely egyedül képesítő tisztem teendőit betölteni. A t. bizottság szem elől nem tévesztette az ildomos háztartásnak a nemzetek életében is érvényesülni kellő azon nagy maximáját, hogy a kiadások tartassanak arányban a bevételekkel, nehogy az aránytalanul nagy kiadások által már a hétének nyugalma idejében lefogyasztassék a nemzet törzsvagyona s szemben a jövőnek harczi esélyeivel ijjesztőleg álljon elénk a nemzeti elszegényedésnek kisértete. De midőn ezt figyelmen kívül nem hagyta a bizottság, más tekintetben mégis hajlandó volt nagy hazafius áldozatkészséggel megszavazni az elkerülhetetlennek mutatkozott nagy költségeket, annak tudatában, hogy nincs egy nemzetnek, nincs egy hazának biztosítandó nagyobb java, mint saját léte és hogy csak a biztosított létti nemzetben haladhatunk bizton előre a szellemi emelkedés ösvényén, a tudomány és művészet nagy ideáljai után. Végül kívánjunk áldást annak, ki a magyar nemzet család feje, fejedelmi urunknak és királyunknak, és kérem a 1. bizottságot, bízza meg az elnökséget azzal, hogy fejedelmi asszonyunknak dicső neveünnepe alkalmával a közös pénzügyminiszter úr által tolmácsolja őszinte hódolatát és legszivélyesebb üdvkivánatait! (Éljenzés.) Éljen a király!“ (Hosszantartó élénk éljenzés.) Zichy Ferencz gróf köszönetet mond a bizottság nevében azon tapintatos, erélyes és igazságos vezetésért, melylyel az elnök a bizottság tanácskozásait vezérelte. (Lelkes éljenzés.) A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés délután 6 órakor bezáratott. *) Felkéretnek hazai lapjaink e felszólalás közlésére. Aelegácziókból. A magyar delegáczió zárilése. Bécs, nov. 18. A magyar delegáczió ma délután tartotta berekesztő ülését. Elnök Haynald Lajos bibornok érsek, jegyzők Baross Gábor és ifj. Mailáth. A közös kormány részéről jelen voltak Szlávy pénzügyminiszter, Bylandt-Rheidt hadügyér, Kállay Béni osztályfőnök, Pöckh altengernagy, Bolla alezredes, Szentgyörgyi és Mérey üdv. tanácsosok, Lambert főhadbiztos és Gaál Jenő fregatt-kapitány. Elnök az ülést megnyitván, felszólal Szá Az osztrák delegáczió zárülése. Bécs, nov. 18. Az osztrák delegáczió ma délelőtt tartotta zárülését. Az 1882-iki közös pénzügyi törvény harmadik olvasásban elfogadtatott. A hadügyminiszter ő felsége nevében köszönetet mond az országos bizottságnak áldozatkészségéért, továbbá a kormány iránt tanúsított jóindulatért és előzékenységért. Schmerling elnök köszönetet mond a költségvetési bizottság tagjainak az ügybuzgó tevékenységéért. Az elnök konstatálja Ausztria-Magyaroság békés viszonyait valamennyi hatalomnál, melyek a tartós békét biztosítják, és reméli, hogy a kormány továbbra is a béke fenntartására fog törekedni. A másik biztosíték a birodalom szilárdabb alapokra fektetésére és védelmi képességére áldozatkészségesen megszavazott eszközökben fekszik. Wolfram köszönetet mond az elnöknek a tárgyalások részrehajlatlan és tapintatos vezetéséért, mire az ülés véget ért. Bécs, nov. 18. A delegácziók közös ülésében megállapittattak a boszniai költségek. Rendkívüli szükséglet 6.177,530 frt. Ebből Magyarország terhére levonandó 123,550 frt. Ausztriára esik tehát 4.237,765 frt, Magyarországra 1.816,185 frt. Póthitel szükséglet 558,907 frt 59 k. Ebből Magyarország terhére levonandó 11.178 frt 15 kr. Ausztriára esik 383,410 frt 65 kr. Magyarországra 164,318 frt 83 kr. A belgacziók által megszavazott költsgvetés végösszegei a következők: Összes rendes szükséglet 105.332,720 frt; rendkívüli szükséglet 8.49199 frt, összesen 113.824,679 frt. Ausztria quo ája 78.083,730 frt 79 kr, Magyarországé pedig a 2%-kal együtt 35.740,949 frt 21 kr. Ezenkívül a megszállási hitel összesen 6.177,500 frt, mely összegből az osztrák quótára 4.237,765 frt, a magyarra pedig 1.939,735 frt esik. Póthitelek 558,907 frt 59 kr mely összegből az osztrák 383,410 frt 61 kr, a magyar quota ellenben 175,496 frt 98 kr. E tételek szerint az 1882-iki magyar költségvetésbe ELLENZÉK felveendő összes quota 37,856,181 frt 19 kna rúg. Adigáczióka rendes szükségletnél 1.513,027 frtot töröltek, a rendkívüli szükségletnél pedig 890.000 frttal többet szavaztak meg; az összes törlés tehát 625.000 írtra rúg. C Sengery -ünnepély. (Eredeti tudósítás.) Budapest, nov. 20. A magyar tudományos akadémia dísztermében kegyeltes ünnepélyt rendezett ma a fővárosi polgári iskola tanári kara. Megünnepelte Csengery Antal emlékezetét, mert ő volt az, aki a polgári iskolai intézmény megteremtésébena leghathatósabban közreműködött s általában a közoktatásügy terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az akadémia díszterme, már rég nem látott oly nagy számú válogatott közönséget, mint a mai napon. A karzat és földszint egyaránt megtelt vendégekkel. Ott voltak Csengery Antal özvegye két leányával, Pauler igazságügyminiszter, Tanárky Gedeon közoktatásügyi miniszeri államtitkár, Gönczy Pál, Békey Imre és Tóth József tanfelügyelők, Tóth Lőrincz seramitőszéki bíró, Zichy Ágost, Gyulay Pál, Deák Farkas, Arany László, Damady Győző, Komócsy József, dr .Jteinrich Gusztáv, Győry Vilmos, Weisz B. F. stb. stb. Az ünnepély pont 10 órakor vette kezdetét, a midőn Stojanovics István polg. iskolai igazgató az emelvényre lépett s a következő megnyitó beszédet tartá: Mélyen tisztelt gyülekezet! Egy ünnepélyre gyűltünk ma egybe, mely hivatva van a nemzet egy nagy halottja Csengery Antal iránt a kegyeletet kifejezni. A fővárosi polgáiár, tantestület rendezte ez ünnepélyt, mert háláját, tiszteletét és kegyeletét akarta kifejezni egy oly férfiú iránt, ki a mellett, hogy hazánk tudósai és törvényhozói között első rangú helyet foglalt el, hazánk közoktatási, különösen népnevelési ügyének legőszintébb barátja, legbuzgóbb harcosa volt. A polgári iskolai intézményt ő honosította meg nálunk, amennyiben ezen intézmény létrehozatalában ő volt egyike a leghatásosabb tényezőknek. Ő ápolta ezen intézményt zsengéjében és védelmezte a megtámadások ellen. Azért őt méltán nevezhetjük polgári iskolai intézményünk atyjának. Mint a volt főv. iskolatanácsnak egyik legtekintélyesebb tagja, hathatósan közreműködött, hogy a fővárosban a törvénynek megfelelőleg polgári iskolák állíttassanak. Így keletkezett 1870- ben Pesten a két első polgári iskola, melyek száma ma már a fővárosban tízre felszaporodott. Csengeri Antalnak erős hite és meggyőződése volt, hogy hazánk felvirágozásában a polg.iskolák nagy és fontos szerepre vannak hivatva. Ezen iskolákat tartotta ő a nép egyetemének ; ezen iskolákat tartotta oly nemzeti tanintézeteknek, melyekben hazánk népességének zöme a nagy középosztály az őt megillető műveltséget értelmiséget és ismeretet elsajátíthatja. Mi polgári iskolai tanítók, mint ezen intézmény munkásai osztozunk Csengeri Antalnak ezen meggyőződésében, és azon nagy horderejű szolgálatáért, melyet a magyar népnek, kedves hazánknak a polg.iskolák létrehozása, azoknak felvirágozása körül tanúsított fáradhatatlan forgóságával tett, nem fejezhetjük ki méltóbban tiszteletünket és hálánkat, minthogy róla ünnepélyes kegyelettel megemlékezünk azon teljes meggyőződésünknek adván egyszersmind kifejezést, hogy a polg.iskolai intézmézmény meg fog felelni rendeltetésének, igazolni fogja a nagy férfiúnak hozzája kötött reményeit és hazánk felvirágzására élni fog és vele együtt élni fog buzgó apostolának Csengery Antalnak emléke is! Ezek után mélyen tisztelt gyülekezet bátorkodom az ünnepélyt megnyitni. (Hosszantartó éljenzés.) E bezéd után a fővárosi polgári leányiskolák végzett növendékei, számra nézve mintegy százan a „Cantate“ három szólamú énekkart énekelték Belovits Imre zongora kísérete mellett. E szép ének szövegét Oldal János polg. iskolai tanár írta, zenéjét pedig Belovits Imre polg. isk. tanár szerzette. Az ének elhagyásával Lád Károly polg. isk. tanár mondott emlékbeszédet Csengery Antal fölött. Az emlékbeszédből, mely Csengeryt, mint embert és írót, mint publicistát és államférfiut mint tudóst a tanügy egyik kiváló bajnokát és végül mint a polgári iskolák megteremtőjét mutatja be, közöljük azon helyet, mely Csengerynek a polgáriskolák felállítása körül kifejtett tevékenységét méltatja. Az emlékbeszéd e része így szól: „Miután a 67-iki kiegyezés a nemzetnek belügyeiben teljesen visszaadta önrendelkezési jogát, Csengeri Antal volt az, ki a polgári iskolák eszméjét magáévá tevén, ezen új iskolák megteremtésének szentelte egész buzgalmát. Nyilvánosan és barátai körben, tanférfiakkal és magánosakkal értekezve igyekezett őket ezen eszmlmének megnyerni, hogy a készülőfélben levő népoktatási törvényben ezen üdvös eszme megtestesüljön. És hogy ezen intézmény feladatának tettsen megfelelhessen, szakítani kellett a régi középiskolák egyoldalúságával és az erős nem szellemi szükségleteinek kielégítése mellett a nő- nem művelődési igényeit is figyelembe kellett venni. Mivel a leány gyermeket, hogy mint anya és családjának őrangyala magasztos, de nehéz fsadatait családi szentélyében, az állam ezen legszilárdabb bázisán, öntudatosan teljesítse, ez lett az iskola egyik fontos feladata. A polgári iskoaa vagy más szóval a középosztály nem tudományos foglaloozásra készülők iskoláinak fiata leány iskolákra kellett oszolniuk“. i”47. XXXVII. t. sz. megalkotóinak és közöttük Csengeri Antalnak érdeme, hogy történt*0 létesítésére az első kísérlet meg-És hogy ezen iskolák valóban hézagpótlók, mutatja növendékeik túlszáma, melyet a főváros ilynemű iskolái alig bírnak el. A magyar törvényhozás tehát a kétféle polgaiskolának megteremtése által bizonyítékát adta annak, hogy a művelődés után törekedő középosztálynak szükségletei iránt érzékkel bir, és ezen szükségletek kielégítését elodázhatlan feladatának ismerte. így mondhatta Csengeri 1872-iki képviselői jelentésében a polg. iskolákról: „Ezen intézetek fontos tényezők lesznek közművelődésünk előmozdításában. Ezek teremtik meg hazánkban azt a műveit polgári középosztályt, mely más országban az állam főerejét teszi. Ez teszi lehetővé a józan democratiát.“ Számosak voltak ezen intézmény ellenségei és csak kevesen barátai; de ezek között volt Csengeri Antal, ki lelke legmélyebb meggyőződéséből kelt védelmére és a szeretet azon nemével ápolta, melylyel csak a teremtő viseltethetik teremtménye iránt. Ahol szükséges volt felemelte szavát, kárhoztatván azon irányt, mely a polg. fiúiskolából „Zuggymnasiumot és Zugreáliskolát“ akart csinálni, a támadásokat visszautasította és az oly hamar követelt eredmények bevárására időt követelt. Itt a fővárosban pedig maga állott ezen iskolák szellemi vezetésének élére s támogatva Bákey Imrétől a főváros erélyes, ügybuzgó s tapintatos szakreferensétől, a meglévő törvényes alapon a lehető legkedvezőbb viszonyokat teremtette meg számunkra. Ellene volt minden előzetes korlátozásnak, hogy a szabadon fejlődő intézmény önmaga lelje meg prosperálásának tényezőjét, önmaga találjon azon irányra, mely a közoktatásnak rendszerében létező hézag betöltésére vezet. Az 1879-iki év április hava még igen nagyfontosságú volt a polg. iskolák történetében, mivel a közokt. miniszter a nyilvános oktatás fontos kérdéseinek megvilágítására enquettet hívott össze, melynek a megvitatásra szánt tárgysorozatába a szakoktatás és a középiskolák mellett a polg. iskola állása is fel volt véve, miáltal több jeles tanférfiúnak alkalma nyílt véleményét hallatni, alkalma nyílt különösen Csengery Antalnak nemcsak lándzsát törni a pártfogása alatti álló intézetek érdekében, hanem tanügyi programszerű nyilatkozatában megjelölte és követelte egyszersmind a polg.iskolák számára az ügy érdekének leginkább megfelelő és embrionális múltjából folyó névleges helyet közoktatásunk rendszerében.“ Szép beszédét ekkér végzi a szónok .Midőn Csengery Antal a múlt évi július 13-án délután 3 órakor karosszékében ülve és szeretettertől környezve fáradalmainak örök pihenésére tért, azon magasztos tudatlan tehette ezt, hogy ezen nagy munkában minden tehetségével és minden erejével emberül részt vett. És ha visszatekintünk egy munkával és fáradozással teljes életre, mely a nemzetek fölött őrködő gondviselés által kitűzött feladatát oly példásan teljesíté, anélkül, hogy kortársainak legkissebb jutalmára számot tartott volna, akaratlanul is költőbarátjának imaszerű fohásza lesben el ajkunkról : „Eszméi győzedelme legyen emlékjele!“ A zajosan megéljenzett emlékbeszéd után ugyancsak a röv. polg. leányiskolát végzett növendékek Erkel Ferencz „Bánk-Bán“-jának „Imakar“-át énekelték el Bellovics Imre és Vajda Béla zongora kisérete mellett s ezzel a szép ünnepély déli 12 órakor véget ért. 55A véletlenről Budapest, nov. 18. A véletlenről tartott ma ép oly érdekes, mint szellemes előadást König Gyula műegyetemi tanár. Az estélyt a természettudományi társulat rendezte, elsejét a téli évszakokban rendezni szokott s méltán kedvelt népszerű felolvasásoknak s az érdeklődésnek kétségkívül örvendetes jeléül Vehetjük, hogy már az első este a vegytani intézet nagy tanterme színig megtelt díszes és válogatott közönséggel. A véletlen a valószínűség számításának tana a természettudományok és specialiter a mathematika egyik legszebb és legnehezebb szakát képezi. Előadó természetesen a véletlennek csak főbb pontjaira reflectálhatott, igyekezvén azt lehet népszerűen előadni, de tárgya sokszor önkénytelenül egészen szakszerű fejtegetések terére vitte, ahonnan ezután csak alig térhetett vissza, jobban szállhatott le a népszerű niveaujára. Különben is a tárgy, melyet fejtegetett, olyan, hogy azt populáris köntösbe öltöztetni bajos, sőt alig volt lehető. Mindazáltal a fejtegetés módja s a rokonszenves hang, melylyel előadó rendelkezik, a hallgatóság figyelmét mint végig teljesen lekötötte. A tünemény, melynek fellépésével előadó foglalkozott, megvan mindenütt; minden kísérletben, minden észleletben föllép az; életünk min-den pillanatához hozzá van fűzve, néha épen mint hívatlan vendég. Da mely esetek tartoznak a véletlen alá ? Azok, amelyeknek a törvényeit nem ismerjük, amelyeknek a törvényeit meg akarjuk állapítani. S mikép történik ez? A ta-pasztalatok sokszorosításával, ismétlésével. A természet törvényszerűségéről meg vagyunk győződve, s a természet törvényszerűségének formája olyan, melyet minden ember hisz. Szóval a természettudomány és minden vallásnak közös dogmája a hit, de törvény előttük egyformán el van rejtve. A minden tudomány alapját tevő hitnek magyarázatát nem lehet adni. Min alapszik e természettudomány ? Tudáson, tapasztaláson. De a fenforgó esetben oly tüneményekről van szó, amelyeket még nem ismerünk. A tapasztalatok tágítása azonban az út, melyen talán az ismeretlen törvényeket fölfedezzük. Azt az alapot, amelyen haladunk, a nagy számok elveinek lehet neveznünk. Ahol jósolni akarunk, ahol azt hisszük, hogy jósolni lehet, tulajdonkép csak ezt az elvet alkalmazzuk. Ha azt mondom, hogy holnap ismét felkel a nap, ezzel oly tudást fejeztem ki, mely minden emberrel közös. S mégis hogyan tudjuk azt, hogy holnap ismét felkel a nap ? ügy s azért, mert millió évek folytán láttuk, amint a nap felkel és leszáll. A csillagok járását a gravitatió törvényeia tapasztalatok összegét feLj de nyinjja semmit sem állapit meg- íz ki a jövV^ lagok mozgása évezredek óta !UdjUk' hagy 5 azt nem tudjuk, hogy hoLL% !**. azt nem tudjuk, hogy holnap T'0^1’' testei mint a gyöngysorból a szem ! hullnak-e. Azaz csak követkeyik-Tek’ szét ?' landóan úgy fog maradni. Mindit ! í°gy «* J csak a nagy számok elvén alapszó U4»ktet mert igen sok esetben egy bír. Csak 2 tellik; hisszük hogy a közel álló^Lnf1 ®e^r. fog történni. Az észleleteket sokL?tbet‘ « «1 i rAessük a törvényt, mely ez i3,aSa°fuk és J ! A többször történt eseményt az,létseket okol' mondjuk, szóval a véletlennek hit!BTIll4,*IBM I rozásat nyerjük, s melyet a köSí mW nalnak, miután a bizonyos és £2, 13 K tömérdek az árnyalat. lehetetlfenség ^ Előadó ezután a véleHmn „ . I [2 ^rr0mekes példát’8 «ma 'S8*01 hogy eloadásanak sikere szintén veleji rfja a tárgynál fog»«, h, az elóbbi . t utóbbi következett be, akkor ez a‘zi kor a közönségtől bocsánatot kér. _ ien (1«et tes, hogy a közönség e szavakra'zain* és tapssal felelt. Jos el jenzés at A debreczen! z«|„at Debreczen, ngy. A zsinat ma délelőtt egyhangúlag elfedi ez egyházi közalap szervezetét Lónyay 2. V gr. indítványa szerint, hogy minden évenként jövedelmének ezredrészét fizza alapba. Ennek elfogadása után felállt Síia György, ezer forintot ajánlván fel, másodit« ' Ballagi Mór, harmadikat László József mi» a'‘ Ikay Dániel száz írtot ajánlott fel a »valós u« éljenzései közt. Ezzel a gyűlés ünnepélyes fáulatban délutánig fölfüggesztetett. A délután órakor folytatott ülésben a protestáns vilini egyházi biróságok által leendő elintézése iránti terjesztett indítvány került tárgyalásra. S Barthy Zsigmond javaslata folytán az indítvány a kiventhez utasittatott-Debreczen, nov. 19. A zsinat mai ülésében harmadszori olvastaban elfogadtatott az alkotmányszervezetről szóló szabályzat. Ennek elintézése után felállott Ráday Gedeon gr. és ifj. Vay Miklós b. nevében kijelentette, hogy a domesztikára régebben tett alapítványát ötezer írtra kiegészítve ajánlja fel a megalkotott segélyalap czéljaira. Körmendy Sándor egy aláírási int kíván kitétetni, hogy egyszerre befizetendő vagy részletekben törlesztendő adományokat azok, kik nem akarják ezt a gyűlés szine előtt tenni, arra feljegyeztessék. Lónyay Menyhért gr. hangsúlyom, hogy az ily aláírási ív rovatainak szerkesztése is az aláírandó szöveg nagy körültekintést kiván s azért ennek megállapítására egy szűkebb körű bizottságot kívánt kiküldeni. Ekkor Vay Miklós báró emelkedett fel helyéről s meghatottságtól elfojtott hangon, torára hivatkozva, kijelenti, hogy a gyűlés szine előtt akarja megtenni a domesztikára nézve végrendeletét s ezennel ötezer forintot ajánl fel a domesztikára. Hosszan tartó zajos és jeles éljenzés fogadta e nyilatkozatot. Ezután Ballagi Mór adta elő a donastika az eddigi történetét s megkezdetett az általánosságban elfogadott lelkészválasztási szabályok részletes tárgyalása. Irodalom és művészet. Sardon uj darabja. (Az „Ellenzék“ eredeti tudósítása.) Pária, november 1-Sardou új darabja a Vandeville-ben dijázott sikert aratott. A Boulevard dea caP° ! is megtalálta hát a mágnesét: „Gdette«», van lehet kétszáz előadást jósolni. A 'fi‘ rt sok szava lehet ugyan Sardou drámája a tág „comedie“ név itt valóságos aram , de annyi tény, hogy a mily nagy “a itt tegnapi előadásán, ép oly hatarozo ^ aratni bármely más színpadon a ar ^etteközönség előtt Arról szó sincs, hogy » ^ irodalmi siker volna, de úgy la szíjjg. műirók manapság már Európaszereszenek a színpadi sikerrel, Amire meg Sardou minden képzelhető . tekgal rendelkezik. Nem is képzelek, szívuj nika dolgában valami megkapó a ’ este, darabjának első fölvonása, mely :®°, i»„jjite. , • darab sikerei éld » ; , I egy csapásra, az egész —Clermont-Latourgr.,ki noül v ujy»i tanácsa ellenére, egy könnyelalnass? :]jaC o«15 Odette-et, éji találkozón egy Latyib»11- fiatal semmittevőt talál felesége bat pjette Az alma tehát nem esett messze a Ja ( megcsalta őt. Clermont-Latour ntv J ^ lányt, rábízza három éves leánykaj gyen többé a födél alatt, n© * Öp anyjáé, kihez csak ennyi szava van,J ^ aflP morult, én önt házamból kitaszító .^gijjdtettem hasztalan kéri leányát: a zihan,®ind* Ez az első felvonás tartalma dlon^ka virtueössze husz perczig tart, de mivé erflBég^® zitással s a dráma rövidség m*“ van írva, oly megkapó, hogy a 0 . ]e„et levonást, melyekhez Sardou ne . elvételével — megint széles ocsej ^ mi9ndi nem kis mértékben elhomályo« Ja- ^ ad«1* felvonás tizennégy évvel k,^fl6.bb Jap4n»k’1' leányából, kit a törvényszék is “ rnemes 10 nagy leány lett, mi több . arjJ*fc4ny ‚ szereti Berengere-t (ez a ha , a.a)y van , de házasságuk útjában nagy a kottya leány anyja, c« - tette. Az *sszonyból ez alatt courtisai szeretőit a szerint választotta s változtat gzűint » külföldön tartózkodott, Paris szemmel kisérni őt s beszélni ról _ Morgan, a kérő családja ellenes* le-