Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-11-21 / 266. szám

Kolozsvárt 1381 nézve a minimál összeg, mely a begyülendő pén­zek mennyisége szerint változhatik. Ezen építkezéseket mi társulás, részvények kibocsátása által véljük kivihetni. Egy részvény ára 50 frt, öt év alatt egyenlő részletekben lefi­zetve, tehát évente 10 frt. Ily kevésre, ily kis összegre határoztuk a részvényeket azért, hogy minél többnek s minden gazdának alkalom adódhassak egy ily gazdaságilag hasznos vállalat­ban részt vehetni. Ezen begyülendő összeg for­dítódnék a felállítandó építkezésekre s az ebből fennmaradt összeg dijak alapítására. Az évente, belépti, díjakból, kisorsolásokból, sorsjátékok ren­dezéséből stb. begyűlő összeg, nemcsak hogy a fenntartási költségeket fedezné, de lehetővé tenné azt, hogy az illető részvényesek részvényei egymás után kisorsol­­tassanak s így kiki az ezen czélra befektetett pénzét visszakapja. A kiállított állatok, a kiállítók beleegyezése mellett, eladásra avagy kisorsolásra is bocsáttat­nak, mit a kiállítási bizottság eszközöl. Az első lépés e tárgyban a részvények aláírása által foganatba vett társulás; az alá­írások csakis azon esetben kötelezők, ha ezen vállalat pártolás mellett csakugyan létrejön. Alólírottak készségei vállalkoznak bárkinek is, a legegyszerűbb felszólításra, úgy az illető alá­­írási ívet, kötelezvényt,­ részvényjegyet stb. meg­­­küldeni, mint bármire is e tárgyban rögtön fel­világosítással szolgálni, hasonlólag elmulaszthatja kötelességünknek tartván az aláírást nyilvánosan, újságilag nyugtázni. Ez első lépés : az aláírások megtörténtével, midőn tudjuk, hogy hányan vagyunk, midőn lát­juk, hogy mily összeg áll rendelkezésünkre , ek­kor alakulandó meg a társaság, hívandó össze köz­gyűlés s állítandók meg úgy az alapszabályok, mint minden ez eszme létesítéséhez szükséges tárgy. Egyúttal alálírottak 5—5 részvény aláírásá­val ez aláírásokat megnyitják. S most, midőn kimutattuk azt, a­mit ma­gunk erején, társulás útján, részvények alapján képesek vagyunk előteremteni, mutassuk ki, hogy mikép véljük a sok és nagy díjak megállapí­tását ; ezeknek létesítésére kormányunk kéren­dő fel. Az eddig is dívó, pár aranydíjakkal jutal­mazott kiállítások czélhoz nem vezetők ; ezek a mellett, hogy bizonyos locális jelleggel bírók, tö­meges részvételre nem számíthatnak, ösztönzésül nem elegendők; az ország távolabb vidékén lakó gazda csak úgy hozhatja, csak úgy készítheti ál­latját kiállításra, ha oly díjak vannak, melyek a költségek megtérítése mellett még szép hasznot is ígérnek. Dr. Kemény Gábor miniszter ő nagyméltó­ságától, közgazdaságunk fejlesztése iránti jóaka­ratát megtagadni, még legnagyobb ellenségeinek sem lehet; látjuk, tapasztaljuk, hogy a­hol csak telik, a­hol csak alkalom nyílik ezen segíteni, azt tenni el nem mulasztja, s annyival inkább lehet biztos reményünk abban, hogy magunk erején is valamit téve, saját erőnk — áldozatok árán — e kiállítást létesítve, pártfogását tőlünk meg­vonni nem fogja, nem fogja irántunk tanúsított jóakaratából, de nem fogja megvonni főleg azért, mert tisztán, számokban kimutatható az, hogy az államnak, mely országa közgazdasági jóllétét szívén hordja, egy ily nagy iisakkal datált ki­állítás csak hasznára lehet. Az állam állattenyésztésünket mintatelepek , állami gulyák, ménesek stb által törekszik elő­mozdítani, hogy ez által terjedjen hazánkban a jó tenyészanyag s ha felszámítjuk, hogy ez az államnak évente mily nagy kiadásba kerül, bi­zonyára ki fog jönni az, hogy tetemesen többe, mint azon pár ezer forint, melyet évente díjul tűz ki; a czél pedig igazán csakis ezen utóbbi által éretik el, egyesült erővel egy közös czél felé tör­ve, maga a földmi­velő nép, az állattenyésztő gaz­da fogja ezen nemesítés szerepét átvenni, nagy jutalmak által ösztönöztetve, saját maga fogja helyes gondozás és okszerű fajkiválasztás mellett házi állatjait nemesíteni; nemcsak látni s bámul­ni fogja a más által előteremtett jó tenyészanya­­got, de azt saját maga gyakorolván, megtanulja, elsajátítja magáévá teszi. Meg lesz teremtve a jó anyag s megtanulta a nép annak mikénti fenn­tartását. Föl tehát gazdatársaink! ne hagyjátok pusz­tában elhangzani e közös jóllétünk előmozdításá­ra czélzó hangokat; egyesült erővel karoljátok fel ez ügyet, csoportosuljatok a biztos siker jelszava mellett e közös érdekeinket előmozdító zászló alá; mutassuk meg, bizonyítsuk be, hogy nemcsak üres szavakban magasztaljuk albion népét, de a tettek mezején is nyomdokain járunk ; kevés szót szaporítva, gyorsan cselekedve tegyük magunké­vá korszellemünk amaz örök igaz mondását, hogy: „az idő pénz é s ha önerönköp, saját magunk lé­tesítünk oly jótékonyan ható térnyezőt, kormá­nyunk támogatása el nem maradhat. Föl gazdatársaiok! tegyük le sarkkövét köz­gazdászának e fontos tényezőjének, hol bátorítva a csüggedőket, ösztönözve a kétkedőket, jutalmaz­va az érdemeket, együtt s együttesen könnyitsük minden napi kenyerünk megszerzését , az 1882- ik évben megnyitva e kiállítást mondhassuk el a nagy költővel: „Das Werk soll den Meister leben und der Segen der kommt von oben.“ Br. Bánffy Ádám, Zsigm­ond Deszó*). vy közös pénzügyminiszter, Ő cs. és kir. aposto­li királyi felsége a közös ügyek tárgyalására ki­küldött bizottság által a lefolyt ülésszak alatt ho­zott határozatokat legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Van szerencsém azokat kihirdetés vé­gett ezennel átnyújtani. Ez alkalommal kedves kötelességet teljesítek, midőn ő felsége parancsá­ra az ő nevében a tisztelt országos bizottságnak a tanácskozások alatt mutatott higgadtságáért, a kormány előterjesztéseinek tüzetes és alapos tár­gyalásáért, nemkülönben a határozatokban nyilvá­nuló hazafias áldozatkészségéért elismerését és őszinte köszönetét nyilvánítom. A közös kormány pedig a lefolyt tanácskozások alatt a t. orsz. bi­zottság annyi bizalmával, a szíves előzékenység annyi jelével találkozott, hogy ezáltal bennünket a legőszintébb és legmélyebb hálára kötelezett s ezért fogadja a 1. országos bizottság s magam s az összes közös kormány részéről őszinte köszö­­netünk nyilvánítását. (Éljenzés.) Baross Gábor jegyző, olvassa a szentesí­tett határozatokat. Haynald Lajos elnök: Nehéz működé­sünk czéljánál nagy megnyugvásunkra szolgál és megörvendeztet bennünket felséges urunknak ki­rályi üzenete és legmagasabb köszönetének nyilat­kozatát kódoló tisztelettel fogadjuk. Azt hiszem, a t. orsz. bizottság intenczióival tökéletesen meg­egyezőig mondott köszönetet azon lelkes férfiak­nak, kik mint felséges urunk közösügyi miniszte­rei vagy mint a miniszterek képviselői és a mi­nisztérium közegei járulván mi hozzánk, egyesí­tették működésüket a mi működésünkkel, mi ne­künk a kellő felvilágosításokat megadták és igy nemes működésükkel a mi bizottsági működésün­ket biztos czélhoz juttatták. Hálánk és tisztele­tünk­­ nekik ! (Éljenzés.) A szentesített határozatok felolvasása után az elnök a delegáczió tárgyalásait bevégezetteknek nyilvánítja és azután így folytatja. Viszatekintve munkásságunk folyamára, kétségkívül a t.­bizott­ság intenczióinak felelek meg, ha köszönetet mondok bizottságunk tisztikarának, név szerint tisztelt elnöktársamnak, az albizottságok elnökei­nek, előadóinak, jegyzőinknek és háznagyunknak, azon hazafius buzgóság szülte készséges közremű­ködésükért, melylyel mindegyik saját hatáskörében tárgyalásainkat czélhoz juttatni segédkezett. Most rajtam a sor saját nevembe őszinte hálom adóját leróni az orsz. bizottság minden tagja iránt azon elnéző kegyességéért, melyet a korban meghajlott, erejében megfogyott elnöknek gyarlóságai irányá­­nyában tanúsítani méltóztatott : rajtam a sor sa­ját nevemben köszönetet mondani tisztelt tiszt­társaimnak azon támogatásért, mely egyedül ké­pesítő tisztem teendőit betölteni. A t. bizottság szem elől nem tévesztette az ildomos háztartás­nak a nemzetek életében is érvényesülni kellő azon nagy maximáját, hogy a kiadások tartassa­nak arányban a bevételekkel, nehogy az aránytala­nul nagy kiadások által már a hétének nyugal­ma idejében lefogyasztassék a nemzet törzsvagyo­na s szemben a jövőnek harczi esélyeivel ijjesztő­­leg álljon elénk a nemzeti elszegényedésnek ki­­sértete. De midőn ezt figyelmen kívül nem hagy­ta a bizottság, más tekintetben mégis hajlandó volt nagy hazafius áldozatkészséggel megszavazni az elkerülhetetlennek mutatkozott nagy költsége­ket, annak tudatában, hogy nincs egy nemzetnek, nincs egy hazának biztosítandó nagyobb java, mint saját léte és hogy csak a biztosított létti nemzetben haladhatunk bizton előre a szellemi emelkedés ösvényén, a tudomány és művészet nagy ideáljai után. Végül kívánjunk áldást annak, ki a magyar nemzet­ család feje, fejedelmi urunknak és királyunknak, és kérem a 1. bizottságot, bízza meg az elnökséget azzal, hogy fejedelmi asszonyunk­nak dicső neveünnepe alkalmával a közös pénz­ügyminiszter úr által tolmácsolja őszinte hódola­tát és legszivélyesebb üdvkivánatait! (Éljenzés.) Éljen a király!“ (Hosszantartó élénk éljenzés.) Zichy Ferencz gróf köszönetet mond a bizottság nevében azon tapintatos, erélyes és igazságos ve­zetésért, melylyel az elnök a bizottság tanácsko­­zásait vezérelte. (Lelkes éljenzés.) A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés délután 6 órakor bezá­ratott. *) Felkéret­nek hazai lapjaink e felszólalás közlésére. A­­­elegácziókból. A magyar delegáczió zári­lése. Bécs, nov. 18. A magyar delegáczió ma délután tartotta berekesztő ülését. Elnök Haynald Lajos bibornok érsek, jegyzők Baross Gábor és ifj. Mailáth. A közös kormány részéről jelen voltak Szlávy pénz­ügyminiszter, Bylandt-Rheidt hadügyér, Kállay Béni osztályfőnök, Pöckh altengernagy, Bolla al­ezredes, Szentgyörgyi és Mérey üdv. tanácsosok, Lambert főhadbiztos és Gaál Jenő fregatt-ka­pitány.­­ Elnök az ülést megnyitván, felszólal S­z­­­á­ Az osztrák delegáczió zárü­lése. Bécs, nov. 18. Az osztrák delegáczió ma délelőtt tartotta zárülését. Az 1882-iki közös pénzügyi törvény harmadik olvasásban elfogadtatott. A hadügymi­niszter ő felsége nevében köszönetet mond az or­szágos bizottságnak áldozatkészségéért, továbbá a kormány iránt tanúsított jóindulatért és előzé­kenységért. Schmerling elnök köszönetet mond a költségvetési bizottság tagjainak az ügybuzgó te­vékenységéért. Az elnök konstatálja Ausztria-Ma­­gyaroság békés viszonyait valamennyi hatalom­nál, melyek a tartós békét biztosítják, és reméli, hogy a kormány továbbra is a béke fenntartásá­ra fog törekedni. A másik biztosíték a birodalom szilárdabb alapokra fektetésére és védelmi képes­ségére áldozatkészségesen megszavazott eszközök­ben fekszik. Wolfram köszönetet mond az elnök­nek a tárgyalások részrehajlatlan és tapintatos ve­zetéséért, mire az ülés véget ért. Bécs, nov. 18. A delegácziók közös ülésében megállapit­­tattak a boszniai költségek. Rendkívüli szükséglet 6.177,530 frt. Ebből Magyarország terhére le­vonandó 123,550 frt. Ausztriára esik tehát 4.237,765 frt, Magyarországra 1.816,185 frt. Póthitel szükséglet 558,907 frt 59 k.­ Ebből Magyarország terhére levonandó 11.178 frt 15 kr. Ausztriára esik 383,410 frt 65 kr. Magyar­­országra 164,318 frt 83 kr. A belgacziók által megszava­zott költsgvetés végösszegei a követ­kezők: Összes rendes szükséglet 105.332,720 frt; rendkívüli szükséglet 8.4919­9 frt, összesen 113.824,679 frt. Ausztria quo ája 78.083,730 frt 79 kr, Magyarországé pedig a 2%-kal együtt 35.740,949 frt 21 kr. Ezenkívül a megszállási hitel összesen 6.177,500 frt, mely összegből az osztrák quótára 4.237,765 frt, a magyarra pedig 1.939,735 frt esik. Póthitelek 558,907 frt 59 kr mely összegből az osztrák 383,410 frt 61 kr, a magyar quota ellenben 175,496 frt 98 kr. E té­telek szerint az 1882-iki magyar költségvetésbe ELLENZÉK felveendő összes quota 37,856,181 frt 19 kna rúg. Ad­i­gáczióka rendes szükségletnél 1.513,027 frtot töröltek, a rendkívüli szükségletnél pedig 890.000 frttal többet szavaztak meg; az összes törlés tehát 625.000 írtra rúg. C­ Sengery -ünnepély. (Eredeti tudósítás.) Budapest, nov. 20. A magyar tudományos akadémia dísztermé­ben kegyeltes ünnepélyt rendezett ma a fővárosi polgári iskola tanári kara. Megünnepelte Csen­­g­e­r­y Antal emlékezetét, mert ő volt az, a­ki a polgári iskolai intézmény megteremtésében­­a leg­­hath­atósabban közreműködött s általában a közokta­tásügy terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az akadémia díszterme, már rég nem látott oly nagy számú­­ válogatott közönséget, mint a mai napon. A karzat és földszint egyaránt meg­telt vendégekkel. Ott voltak Csengery Antal öz­vegye két leányával, P­a­ul­er igazságügyminiszter, T­an­á­rky Gedeon közoktatásügyi miniszeri ál­lamtitkár, Gönczy Pál, Békey Imre és Tóth József tanfelügyelők, Tóth Lőrincz seramitőszéki bíró, Zichy Ágost, G­y­u­l­a­y Pál, Deák Far­kas, Arany László, Da­­­m­ad­y Győző, Komó­­csy József, dr­ .Jtein­rich Gusztáv, Győry Vilmos, Weisz B. F. stb. stb. Az ünnepély pont 10 órakor vette kezdetét, a midőn Stojanovics István polg. iskolai igaz­gató az emelvényre lépett s a következő megnyitó beszédet tartá: Mélyen tisztelt gyülekezet! Egy ünnepélyre gyűltünk ma egybe, mely hivatva van a nemzet egy nagy halottja Csengery Antal iránt a kegyeletet kifejezni. A fővárosi polgá­iár, tantestület rendezte ez ünnepélyt, mert háláját, tiszteletét és kegyeletét akarta kifejezni egy oly férfiú iránt, ki a mellett, hogy hazánk tudósai és törvényhozói között első rangú helyet foglalt el, hazánk közoktatási, külö­nösen népnevelési ügyének legőszintébb barátja, legbuzgóbb harc­osa volt. A polgári iskolai intézményt ő honosította meg nálunk, a­mennyiben ezen intézmény létre­hozatalában ő volt egyike a leghatásosabb tényezők­nek. Ő ápolta ezen intézményt zsengéjében és vé­delmezte a megtámadások ellen. Azért őt mél­tán nevezhetjük polgári iskolai intézményünk atyjának. Mint a volt főv. iskolatanácsnak egyik leg­tekintélyesebb tagja, hathatósan közreműködött, hogy a fővárosban a törvénynek megfelelőleg pol­gári iskolák állíttassanak. Így keletkezett 1870- ben Pesten a két első polgári iskola, melyek száma ma már a fővárosban tízre felszapo­­­rodott. Csengeri Antalnak erős hite és meggyőző­dése volt, hogy hazánk felvirágozásában a polg.­iskolák nagy és fontos szerepre vannak hivatva. Ezen iskolákat tartotta ő a nép egyetemének ; ezen iskolákat tartotta oly nemzeti tanintézeteknek, melyekben hazánk népességének zöme a nagy középosztály az őt megillető műveltséget értelmi­séget és ismeretet elsajátíthatja. Mi polgári iskolai tanítók, mint ezen intéz­mény munkásai osztozunk Csengeri Antalnak ezen meggyőződésében, és azon nagy horderejű szolgá­latáért, melyet a magyar népnek, kedves hazánk­nak a polg.­iskolák létrehozása, azoknak felvirá­gozása körül tanúsított fáradhatatlan forgóságával tett, nem fejezhetjük ki méltóbban tiszteletünket és hálánkat, minthogy róla ünnepélyes kegyelettel megemlékezünk azon teljes meggyőződésünknek adván egyszersmind kifejezést, hogy a polg.­is­kolai intézmézmény meg fog felelni rendeltetésé­nek, igazolni fogja a nagy férfiúnak hozzája kö­tött reményeit és hazánk felvirágzására élni fog és vele együtt élni fog buzgó apostolának Csen­gery Antalnak emléke is! Ezek után mélyen tisztelt gyülekezet bá­torkodom az ünnepélyt megnyitni. (Hosszantartó éljenzés.) E be­zéd után a fővárosi polgári leányisko­lák végzett növendékei, számra nézve mintegy szá­­­zan a „Cantate“ három szólamú énekkart éne­kelték Belovits Imre zongora kísérete mellett. E szép ének szövegét Oldal János polg. iskolai tanár írta, zenéjét pedig Belovits Imre polg. isk. tanár szerzette. Az ének elhagyásával Lád Károly polg. isk. tanár mondott emlékbeszédet Csengery An­tal fölött. Az emlékbeszédből, mely Csengeryt, mint embert és írót, mint publicistát és államférfiut mint tudóst a tanügy egyik kiváló bajnokát és végül mint a polgári iskolák megteremtőjét mu­tatja be, közöljük azon helyet, mely Csengerynek a polgáriskolák felállítása körül kifejtett tevékeny­ségét méltatja. Az emlékbeszéd e része így szól: „Miután a 67-iki kiegyezés a nemzetnek belügyeiben teljesen visszaadta önrendelkezési jo­gát, Csengeri Antal volt az, ki a polgári is­kolák eszméjét magáévá tevén, ezen új iskolák megteremtésének szentelte egész buzgalmát. Nyil­vánosan és barátai kör­ben, tanférfiakkal és ma­­gánosakkal értekezve igyekezett őket ezen eszm­l­mének megnyerni, hogy a készülő­félben levő népoktatási törvényben ezen üdvös eszme meg­testesüljön. És hogy ezen intézmény feladatának tett­sen megfelelhessen, szakítani kellett a régi középiskolák egyoldalúságával és az erős nem­­ szellemi szükségleteinek kielégítése mellett a nő-­­ nem művelődési igényeit is figyelembe kellett venni. Mivel a leány gyermeket, hogy mint anya és családjának őrangyala magasztos, de nehéz fsadatait családi szentélyében, az állam ezen leg­szilárdabb bázisán, öntudatosan teljesítse, ez lett az iskola egyik fontos feladata. A polgári isko­­a­­a vagy más szóval a középosztály nem tu­dományos foglaloozásra készülők iskoláinak fia­ta leány iskolákra kellett oszolniuk“. i­­”47. XXXVII. t. sz. megalkotói­nak és közöttük Csengeri Antalnak érdeme, hogy történt*0 létesítésére az első kísérlet meg-És hogy ezen iskolák valóban hézagpótlók, mutatja növendékeik túlszáma, melyet a főváros ilynemű iskolái alig bírnak el. A magyar törvény­hozás tehát a kétféle polga­iskolának megterem­tése által bizonyítékát adta annak, hogy a művelődés után törekedő középosztálynak szükségletei iránt érzékkel bir, és ezen szükségletek kielégítését el­odázhatlan feladatának ismerte. így mondhatta Csengeri 1872-iki képviselői jelentésében a polg. iskolákról: „Ezen intézetek fontos tényezők lesz­nek közművelődésünk előmozdításában. Ezek te­remtik meg hazánkban azt a műveit polgári kö­zéposztályt, mely más országban az állam főere­jét teszi. Ez teszi lehetővé a józan democratiát.“ Számosak voltak ezen intézmény ellenségei és csak kevesen barátai; de ezek között volt Csen­geri Antal, ki lelke legmélyebb meggyőződéséből kelt védelmére és a szeretet azon nemével ápol­ta, melylyel csak a teremtő viseltethetik teremt­ménye iránt. A­hol szükséges volt felemelte sza­vát, kárhoztatván azon irányt, mely a polg. fiú­iskolából „Zuggymnasiumot és Zugreáliskolát“ akart csinálni, a támadásokat visszautasította és az oly hamar követelt eredmények bevárására időt köve­telt. Itt a fővárosban pedig maga állott ezen is­kolák szellemi vezetésének élére s támogatva Bá­­key Imrétől a főváros erélyes, ügybuzgó s tapin­tatos szakreferensétől, a meglévő tör­vényes alapon a lehető legkedvezőbb viszonyokat teremtette meg számunkra. Ellene volt minden előzetes korlátozásnak, hogy a szabadon fejlődő intézmény ön­maga lelje meg prosperálásának tényezőjét, önmaga találjon azon irányra, mely a közoktatásnak rendszerében létező hézag betöltésére vezet. Az 1879-iki év április hava még igen nagy­­fontosságú volt a polg. iskolák történetében, mi­vel a közokt. miniszter a nyilvános oktatás fon­tos kérdéseinek megvilágítására enquettet hívott össze, melynek a megvitatásra szánt tárgysoroza­tába a szakoktatás és a középiskolák mellett a polg. iskola állása is fel volt véve, miáltal több jeles tanférfiúnak alkalma nyílt véleményét hallat­ni, alkalma nyílt különösen Csengery Antalnak nemcsak lándzsát törni a pártfogása alatti álló in­tézetek érdekében, hanem tanügyi prog­ramsze­­rű nyilatkozatában megjelölte és követelte egy­­szersmind a polg.­iskolák számára az ügy érde­kének leginkább megfelelő és embrionális múltjá­ból folyó névleges helyet közoktatásunk rend­szerében.“ Szép beszédét ekkér végzi a szónok­ .Midőn Csengery Antal a múlt évi július 13-án délután 3 órakor karosszékében ülve és szeretettertől környezve fáradalmainak örök pihe­nésére tért, azon magasztos tudatlan tehette ezt, hogy ezen nagy munkában minden tehetségével és minden erejével emberül részt vett. És ha visszatekintünk egy munkával és fá­radozással teljes életre, mely a nemzetek fölött őrködő gondviselés által kitűzött feladatát oly pél­dásan teljesíté, anélkül, hogy kortársainak legkis­­sebb jutalmára számot tartott volna, akaratlanul is költőbarátjának imaszerű fohásza lesben el aj­kunkról : „Eszméi győzedelme legyen emlékjele!“ A zajosan megéljenzett emlékbeszéd után ugyancsak a röv. polg. leányiskolát végzett nö­vendékek Erkel Ferencz „Bánk-Bán“-jának „Ima­­kar“-át énekelték el Bello­vics Imre és Vajda Bé­la zongora kisérete mellett s ezzel a szép ünne­pély déli 12 órakor véget ért. 55A véletlenről Budapest, nov. 18. A véletlenről tartott ma ép oly érde­kes, mint szellemes előadást König Gyula mű­egyetemi tanár. Az estélyt a természettudományi társulat rendezte, elsejét a téli évszakokban ren­dezni szokott s méltán kedvelt népszerű felolva­sásoknak s az érdeklődésnek kétségkívül örvende­tes jeléül Vehetjük, hogy már az első este a vegy­tani intézet nagy tanterme színig megtelt díszes és válogatott közönséggel. A véletlen a valószínűség számításának ta­na a természettudományok és specialiter a ma­­thematika egyik legszebb és legnehezebb szakát képezi. Előadó természetesen a véletlennek csak főbb pontjaira reflectálhatott, igyekezvén azt lehe­t­ népszerűen előadni, de tárgya sokszor önkény­­telenül egészen szakszerű fejtegetések terére vit­te, a­honnan ezután csak alig térhetett vissza, jobban szállhatott le a népszerű niveaujára. Kü­lönben is a tárgy, melyet fejtegetett, olyan, hogy azt populáris köntösbe öltöztetni bajos, sőt alig volt lehető. Mindazáltal a fejtegetés módja s a rokonszenves hang, melylyel előadó rendelkezik, a hallgatóság figyelmét mint végig teljesen lekö­tötte. A tünemény, melynek fellépésével előadó foglalkozott, megvan mindenütt; minden kísérlet­ben, minden észleletben föllép az; életünk min-­­­den pillanatához hozzá van fűzve, néha épen mint hívatlan vendég. Da mely esetek tartoznak a véletlen alá ? Azok, a­melyeknek a törvényeit­­ nem ismerjük, a­melyeknek a törvényeit meg­­ akarjuk állapítani. S mikép történik ez? A ta-­­­pasztalatok sokszorosításával, ismétlésével. A természet törvényszerűségéről meg va­gyunk győződve, s a természet törvényszerűsé­gének formája olyan, melyet minden ember hisz. Szóval a természettudomány és minden vallásnak közös dogmája a hit, d­e törvény előttük egy­formán el van rejtve. A minden tudomány alap­ját tevő hitnek magyarázatát nem lehet adni. Min alapszik e természettudomány ? Tudáson, tapasz­taláson. De a fenforgó esetben oly tünemények­ről van szó, a­melyeket még nem ismerünk. A tapasztalatok tágítása azonban az út, me­lyen talán az ismeretlen törvényeket fölfedezzük. Azt az alapot, a­melyen haladunk, a nagy szá­mok elveinek lehet neveznünk. A­hol jósolni akarunk, a­hol azt hisszük, hogy jósolni lehet, tulajdonkép csak ezt az elvet alkalmazzuk. Ha azt mondom, hogy holnap ismét fel­kel a nap, ezzel oly tudást fejeztem ki, mely minden emberrel kö­zös. S mégis hogyan tudjuk azt, hogy holnap is­mét felkel a nap ? ügy s azért, mert millió évek folytán láttuk, a­mint a nap felkel és le­száll. A csillagok járását a gravitatió törvényei­a ta­pasztalatok összegét feLj de nyinjja semmit sem állapit meg- í­z ki­ a jövV^ lagok mozgása évezredek óta !UdjUk' hagy 5 azt nem tudjuk, hogy hoLL% !**.­­ azt nem tudjuk, hogy holnap T'0^1’' testei mint a gyöngysorból a szem ! hullnak-e. Azaz csak követkeyik­-Tek’ szét ?' landóan úgy fog maradni. Mindit ! í°gy «* J csak a nagy számok elvén alapszó U4­»ktet mert igen sok esetben egy bír. Csak 2 tellik; hisszük hogy a közel álló^Lnf1 ®e^r. fog történni. Az észleleteket sokL?tbet‘ « «1 i rAessük a törvényt, mely ez i3,aSa°fuk­ és J ! A többször történt eseményt az,létseket okol' mondjuk, szóval a véletlennek hit!BTIll4,*IBM I rozásat nyerjük, s melyet a köSí mW nalnak, miután a bizonyos és £2, 13 K tömérdek az árnyalat. lehetetlfenség ^ Előadó ezután a véleHmn „­­ . I [2 ^rr0m­ekes példát’8 «ma 'S8*01 hogy eloadásanak sikere szintén veleji rfja a tárgynál fog»«, h, az elóbbi . t utóbbi következett be, akkor ez a‘­zi­­ kor a közönségtől bocsánatot kér. _ ien (1«et tes, hogy a közönség e szavakra'zain* és tapssal felelt. Jos el jenzés at A debreczen! z«|„at Debreczen, ngy. A zsinat ma délelőtt egyhangúlag elfedi ez egyházi közalap szervezetét Lónyay 2. V gr. indítványa szerint, hogy minden évenként jövedelmének ezredrészét fizz­a alapba. Ennek elfogadása után felállt Síia György, ezer forintot ajánlván fel, másodit« ' Ballagi Mór, harmadikat László József mi» a'‘ I­kay Dániel száz írtot ajánlott fel a »valós u« éljenzései közt. Ezzel a gyűlés ünnepélyes f­áulatban délutánig fölfüggesztetett. A délután­­ órakor folytatott ülésben a protestáns vilini egyházi biróságok által leendő elintézése iránti­­ terjesztett indítvány került tárgyalásra. S Barthy Zsigmond javaslata folytán az indítvány a ki­venthez utasittatott-Debreczen, nov. 19. A zsinat mai ülésében harmadszori olvasta­­ban elfogadtatott az alkotmányszervezetről szóló szabályzat. Ennek elintézése után felállott R­á­d­a­y Ge­deon gr. és ifj. Vay Miklós b. nevében kijelentet­te, hogy a domesztikára régebben tett alapítvá­­nyát ötezer írtra kiegészítve ajánlja fel a meg­alkotott segély­alap czéljaira. Körmendy Sándor egy aláírási int kíván kitétetni,­­ hogy egyszerre befizetendő vagy részletekben törlesztendő adományokat azok, kik nem akarják ezt a gyűlés szine előtt tenni, arra feljegyeztessék. L­ó­n­y­a­y Menyhért gr. hangsúlyom, hogy az ily aláírási ív rovatainak szerkesztése is az aláírandó szöveg nagy körültekintést kiván s azért ennek megállapítására egy szűkebb körű bi­zottságot kívánt kiküldeni. Ekkor Vay Miklós báró emelkedett fel he­lyéről s meghatottságtól elfojtott hangon, torára hivatkozva, kijelenti, hogy a gyűlés szine előtt akarja megtenni a domesztikára nézve végrende­­letét s ezennel ötezer forintot ajánl fel a domesz­tikára. Hosszan tartó zajos és jeles éljenzés fogad­ta e nyilatkozatot. Ezután Ballagi Mór adta elő a donas­­tika az eddigi történetét s megkezdetett az álta­lánosságban elfogadott lelkészválasztási szabályok részletes tárgyalása. Irodalom és művészet. Sardon uj darabja. (Az „Ellenzék“ eredeti tudósítása.) Pária, november 1-Sardou új darabja a Vandeville-ben dijá­zott sikert aratott. A Boulevard dea caP° ! is megtalálta hát a mágnesét: „Gdette«­»­­, van lehet kétszáz előadást jósolni. A 'fi‘­­ rt sok szava lehet ugyan Sardou drámája a tág „comedie“ név itt valóságos aram , de annyi tény, hogy a mily nagy “a itt tegnapi előadásán, ép oly hatarozo ^ aratni bár­mely más színpadon a ar ^ette­­közönség előtt Arról szó sincs, hogy » ^ irodal­mi siker volna, de úgy la szí­­­jjg. műirók manapság már Európaszer­e­szenek a színpadi sikerrel, Am­i­re meg Sardou minden képzelhető . tek­­gal rendelkezik. Nem is képzelek, szí­v­uj nika dolgában valami megkapó a ’ este, darabjának első fölvonása, mely :®°, i»„jjite. ,­­ • darab sikerei éld » ; , I egy csapásra, az egész —­­Clermont-Latourgr.,ki noül v ujy»i tanácsa ellenére, egy könnyel­alnass? :]jaC o«15 Odette-et, éji találkozón egy Lat­­yib»11- fiatal semmittevőt talál felesége bat pjette Az alma tehát nem esett messze a Ja ( megcsalta őt. Clermont-Latour ntv J ^ lányt, rábízza három éves leánykaj gyen többé a födél alatt, n© * Öp anyjáé, kihez csak ennyi szava van,J ^ aflP morult, én önt házamból kitaszító .^gijjdtettem hasztalan kéri leányát: a zihan,®ind* Ez az első felvonás tartalma dlon^ka virtue­­össze husz perczig tart, de mivé erflBég^® zitással s a dráma rövidség m*“ van írva, oly megkapó, hogy a 0 . ]e„et le­vonást, melyekhez Sardou ne . el­vételével — megint széles ocsej ^ mi9ndi nem kis mértékben elhomályo« Ja- ^ ad«1* felvonás tizennégy évvel k,^fl6.bb J­ap4n»k’1' leányából, kit a törvényszék is “ rnemes 10 nagy leány lett, mi több . arjJ*fc4ny ‚ szereti Berengere-t (ez a ha , a.a)y van , de házasságuk útjában nagy a kott­y­a leány anyja, c« - tette. Az *­s­szonyból ez alatt courtisai szeretőit a szerint választotta s változtat gzűint » külföldön tartózkodott, Paris szemmel kisérni őt s beszélni ról _ Morgan, a kérő családja ellenes* le-

Next