Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-12-03 / 277. szám
is . A pénzügyi bizottságból. Budapest, decz. 2. A nagyszebeni jogakadémia ügyében Szilágyi Dezső kérdi, hogy hány tanuló volt az utolsó 3 évben. Kárffy miniszteri tanácsos: Az idén volt 53. Trefort miniszter kijelenti, hogy már rég kolozsvári SS 1 és így ezek magukat a közmunkák lerovása alól önkénytesen és egyoldalulag a törvényhatóság engedelme nélkül, mivel már nem léteznek — felmentik , illő és méltányos, s a megye közigazgatási bizottsága helyesnek is látja az eképpen eltűnt marha-erőt azok által helyre pótolhatni a kik még bírnak igás barmokkal.“ „Ezen felhozott okok alapján eljöttnek látta az időt a megye közigazgatási bizottsága, hogy ezen elrendeltetésnél fogva, miszerint mindig a megye és az egyesek érdekét tartsa szem előtt, — és ezt leghelyesebben úgy érhetné el, ha a közmunka váltságot felemeli.“ Eddig tart a bizottsági indoklás. Én úgy tudom, de nem állítom biztosan, hogy ezen sokszor említett bizottságba a megye, érdekei megvédésére 10 tagot választ, azonban az igen tisztelt 10 tag nem látta helyesnek és igazságosnak elmondott bizottsági okoskodás és közteher felemelés ellen felszólalni. Azt hiszem, Méltóságodnak felesleges magyaráznom, hogy ezen váltságdíjat, melyely legkivált , nagyobb birtokosság van sújtva annyira, hogy azt fizetni képtelen lesz, — vagyok bátor méltóságodat tisztelettel felhívni, hogy nem csak mint nagybirtokos, de mint gazdasági egyleti elnök is kinek hivatása a megye gazda közönségének érdekeit szem előtt tartani: méltóztassék illetékes helyen fellépni, hogy vonassák el a megyei gondviselés eme sajtoló keze! Figyelmeztetni kívánom méltóságodat, hogy a megyei közmunkák leróvásának szabályozás felől a törvényhozás még ez ideig nem intézkedvén, a magas minisztérium — mit példákkal bizonyíthatok — azon usás-t tartja szem előtt, hogy minden igás marhával bíró tulajdonos tekintet nélkül a leteendő napokra egy darab igás marháját, 2 forint lefizetése mellett válthatja meg a közmunka alól; mégpedig úgy — és ez a legnagyobb igazság és jótétemény, — hogy az egyes tulajdonos csak 12 db igás marháért tartozik váltság díjat fizetni; tehát e legszámosabb igás marha állománnyal rendelkező nagybirtokos más megyékben nem fizet többet e czélra 24 forintnál. Úgy hiszem szavaim igaz volta végett elég lesz hivatkoznom a két szomszéd: Kolozs és Besztercze megyére, hol az elmondottam törvényállapot tartatik fenn. Míg ezekkel szemben itt Szolnok-Dobokaz megyében 12 igás marha után fizetni fogunk a megye átváltságra 43 forint 20 krajczárt a községére pedig 21 forint 60 krajczárt, tehát összesen 64 frt 80 krt. És e roppant magas váltságdíj mellett nincs alkalmazva a 12 marhán felüli tehermentesség, ez okból önként következik azon absurdum, hogy bírjon valaki itt ezer diigás marhát és mind az ezer után meg fogja fizetni a váltságdíjat. Elmondva ezen szomorú tényeket úgy hiszem, hogy ebből és számos ehez hasonló eljárásokból be fogja látni méltóságod, hogy megyénk hatósága a közönséget tervszerűen elszegényíteni erőssen el van határozva; kérem tehát méltóságodat, ez igyekezetnek vessen legalább e kérdésben azáltal gátat, hogy illetékes helyre folyamodva az egész Erdélyben dívó közmunka megváltást illető fennebb elmondott urust Szolnok- Dobokamegyére is alkalmaztatni kérje. Egy gazda, Heraklit elve a mai természetbuvárlásban. Közli: Dr. Mosel Antal. Ephesos szülöttje Herakleitos a Sokrates időszak előtti görög bölcsészek közt kitűnő rangot foglalt el. Krisztus előtt az ötödik évszáz közepén élt, és részint homályos és nehéz érthetőségű írásmódja, részint pedig túlkomor, levert és haragos kedélyállapota miatt „Skotoinos“ nak is neveztetett. Életéről keveset tudunk: némelyek szerint ő öntudománya, mások szerint Xenophanes tanítványa volt, míg többen ötét a jóniai világbölcsészek közé sorolják. A monda e világbölcs életét sokféle adomával szőtte körül, így beszélik róla, hogy ő az emberekkel való társalgást kerülte, a magánosságban fanemü növényekkel táplálkozott és az emberek balgaságai felett siránkozott, s amiatt ő a nevető Demokritossal, mint siró bocs állíttatott szemben. Haláláról azt írja Hederich Benjamin 1731. iskolai szótárában, hogy Heraklit a hegyekben semmit egyebet, mint káposztát és funemniket evett, végre vizkórságba esett, és mivel az orvosok étet gondolata szerint gyógyítani nem akarták vagy nem tudták, utoljára a napra feküdt, és magát szolgája által galléjjal takartatta be, azt vélte, hogy ekként betegségén segít, de másnap mindjárt meggebedt. Hederich ez aljas és kíméletlen kifejezése Heraklit ellen bizonyos ingerültségből származik, melynek oka abban rejlik, hogy mint a szótáríró tudni akarja Heraklit sokat tartott magáról, igen nagy dolgot csinált bölcseségéből, és Hesiodost, a legrégibb és legnevezetesebb görög költőt, meg Pythagorást a bölcset, tudatlanoknak, Homerost pedig az Iliás hősköltemény valasza »-''hilschost, a híres görög lantost, az időknek tartotta. Lehetett ugyan Heraklit egy különcz, a kinek viselete a társadalmi szokásoktól szembeszökőleg elütött: egy bölcsész volt ő mindenesetre és mint ilyennek némely szeszélyek és tücskök mindig elnézhetők. A természetről irt nagy munkájából csak kevés töredékek maradtak reánk, s a mit egyébként még tanairól tudunk, az részünkre más görög és római írók, név szerint Arisztoteles által adatott át. A töredékeket gyűjtötte Schleiermacher, később Bernays, és legújabban Schuster „Aeta societatis phil. Lipsiensis“ 1873-ban adta ki azokat. Az érdem, hogy ama töredékek legtökélyesebben gyűjtöttek és kidolgoztattak, és hogy különösen a herakliti bölcsészeinek stoikusok általi eltorzítása egy éles és beható bírálat alá vétetett Lassalle Nándort, az ismeretes éles elméjű izgatót, és társas népuralmi pártvezetőt illeti meg, akinek műve „De Philosophie Herakleites des Dunkeln von Ephesos, Berlin 1858.“ maradandó helyet biztosított irodalmunkban. Lássuk dióhéjba szorítva, mit hivnk heraklitusi elvnek ? , a mind istenlő Xenophanes által a 6- ik évszázban Krisztus előtt Alsó-Olaszországi Elea városában alapított bölcsészeti iskola minden doognik egy örökös és változhatatlan létéhez szilárdul ragaszkodott, s amellett minden levést és minden fejlődést látszatnak tartott: tagadott Heraklit az Eleaták elibe állva minden szilárd létet, és kinyilatkoztatta a lét és nemlét egységét a levest, minden dolog egy általános helvévé! Semmi sem állandó; minden folyt más változásban, végtelen mozgásban, és folyamlásban van. Semmi sem marad mindig ugyanaz, minden fogy vagy gyarapodik, feloszlik és más képződménybe megy át: mindenből lesz minden, életből halál, halálból élet, örökké, mindenkori és mindenütt csak ezen egy folyamata a változásnak : a világ forgása egy öszhangzatos, de szükséges viszonos játéka a dolgok keletkezésének és megszűnésének. A levél ezen elvét később a platói bölcsészet is elfogadta Minden változatos — tanítok a Plátóiak — egy pillanatig sem marad változatlanul az árny, melyet egy fa a mellette elfolyó vizre vet, mindig ugyan annak látszik lenni, ámbár az alap, melyre az rajzolva van, szüntelen elmozdul. S igy látszanak a dolgok is állandósággal bírni, noha azok folytonosan változnak, át átalakulnak. Igen érdekes most már az észrevétel, hogy Heraklit elve, évezrek előtt már a bölcsészeti szemlélkezés által mint minden dologra nézve érvényesíttetve, a mai természetvizsgálás által is, mely főkép tapasztalati tényekkel számol, és e tekintetben máris egy roppant anyag felett rendelkezik, bizonyos megszorítással egyáltalában elismertetik. E megszorítás abban áll, hogy a mostani természettudomány Heraklit ellenében a ki semmi változhatatlant a dologban nem hagy helyben, és minden létet egy levésbe elgőzöltet, a vegyészeitől átvett okokból határozottan minden testet, mint a legkisebb, tovább nem osztható részecskékből, parányokból összetetteknek tekint, mely parányok mindig az egyes elemek vagy alapanyagok különbsége szerint különböző minőségekkel is bírnak, egymást nem érintik és magukban változhatatlanok. E feltevés alatt, mely a görög paránybölcsészetre vezet vissza, melynek főszószólója Heraklit fiatalabb kortársa a nevető Democrit volt, a levél elve a mai természetvizsgálóra nézve teljes érvénynyel bir. Ép oly kevéssé mint Heraklit ismerő nyugvást és megállapodást a természetben. A parányok szüntelen mozgásban vannak, és ezáltal, hogy a különféle anyagok folytonos változásban keresik és kerülik egymást, keletkezik a tünemények sokfélesége. A csillagászat nem egyedül gépezete, hanem egyszersmind élettana az égnek, melynek nagyszerű kertjében a virágok mint virágok a levés szakadatlan folyamatában virágzanak és elenyésznek. A mozgás feltartozhatatlan áramában úszik természetesen anyaföldünk is, mely minden gyermekével nem valami kész, hanem egy örök levés és maga magát keletkeztető. Az erő megtartásának törvénye által, mely a hő és mozgás közti összefüggést kimondja, megnyílt a természetbúvárnak a szabad belátás minden természeti erő egységébe ; a megismerés, hogy az egyes erők, mint a hő, fény, villany, delej, erőműi erő, csak a mozgás különböző fajai, melyek közül az egyik a másikba átmehet, átváltozhat. E szerint meg van a mozgásban minden tüneménynek közös elve, és a mozgás az újkori természettanban ugyanaz, ami a heraklitusi bölcsészetben volt: a világ anyja s éltetője. Miért mozog most minden és mi uralkodik e mozgás felett? E kérdések, melyeknek minden gondolkozó ember eszébe kell jutniok, az alapbölcselemnek gazdag mezejére vezetnek és nem ide tartoznak. Annyit mégis akarunk megemlíteni, hogy míg némelyek — már a görög parányosdiak által védett — nézlete szerint a természet hatásában csak egy vak szükségnek engedelmeskedik, mások a mindenséget egy végtelen szellembirodalom gyanánt fogják fel. Nézetünk szerint habár sokan, mint Darwin elméletében történik, a természettudományban is az egyszerű műtani viszonyoknak egy lehetőleg tág mozgási tért adnak, csak oly természetvizsgálódás felelhet meg ermészeti és erkölcsi szükségérzetünknek mely végleg a világegyetemben nem a véletlenség vagy sok erőszak által összehordott homokhalmot, hanem egy szervezetet vesz észre, megszüntette volna e tanintézetet, ha nem lett volna tekintettel a szászok által telelármázott külföldön elterjedt közvéleményre, de miután a lárma így is úgy is megvan és nem szűnik, jövőre azt beszüntetni akarja Különben is a jogi akadémiákat, a tudomány mit mereaután, feleslegesnek tartja. Hegedűs Sándor az átalános jelentésben iegérintendőknek tartja a jogakadémiák fennállásának anomáliáját; a kormányt felhívandónak véli, hogy ennek megszüntetése végett, a kezdeményezés terére lépjen. Éles Henrik a n.szebeni jogakadémiát már most akarja eltöröltetni. A bizottság Hegedűs Sándor indítványát elfogadja. Tanítóképezdék, elemi felsőbb nép-és polgári iskolák összesen 327,720 frt. Wahrmann Mór kifogásolja, hogy a kultusminiszter budgetjében lépten-nyomon fizetésemelések és ház béremelésekkel találkozik , szükségtelen fizetésemelésekre, haszontalan házbérekre meg nem szavaz semmit. Gönczy mint tanácsos a pénzügyi bizottság egy előbbi határozatára hivatkozik, mely szerint ott, ahol nagyobb lakbér fizettetni szokott, czélszerűbb lenne amortisatióra, saját épületet építeni Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság határozatát, az akkoriban felvett házbérre való tekintettel indokoltnak találja, de kifogásolja, hogy Máramaros Szigeten a házból 1480 írtról 4900 írtra emelkedett fel, hogy ezzel a saját ház építésének szükségességét indokolhassák. A bizottság dologi és személyi kiadások címén a tavalyi összeget (314.000) az évtizedes pótlék és lakbér felemelések által előállandó változtatással elfogadja. Az elemi és polgári tanító képezdénél szintén a múlt évi 198.000 forintot az esedékessé vált évtizedes pótlék és hátbér különbözetek által indokolt felemelésekkel, feltételesen elfogadja a bizottság és a sugárúti tanítónőképezdei építkezések terveinek megvizsgálására — mint albizottságot — Zichy Ágost gróf, Apponyi Albert gróf, Busbach Péter, Warhmann Mór, Helfy Ignácz, Zsigmondy Vilmos képviselőket küldte ki. A tanítóképezdék közös költségei 8000 forinttal és a tornapótanfolyam költségei 7000 frttal elfogadtattak. Gönczi miniszteri tanácsos Rakovszky István kérdésére kijelenti, hogy a tornapóttanfolyamra még mindig 150 egyén jelentkezik ; eddig az összes tanulók létszáma 21 644. Népnevelési szükséglet 900,000 frt. Láng Lajos kérdi, hol állítandók fel új iskolák. Gönczy megjegyzi, hogy 2150 oly község van, hol iskola nincs; 830 oly község van, melyben 30-nál kevesebb a tanköteles és 1260 községben a tankötelesek száma a harmincat meghaladja; 270 oly község van, amelyet más község iskolájához csatolni nem lehet. Eddig 266 oly községben állíttatott fel iskola, ahol azelőtt nem volt. A praeliminált öszszegből már 710 ezer forint fix követelés esik az iskolai kiadásokra. Helfy Igácz az egész tárczában azon rovatott tartja a legfontosabbnak sóhajtaná, hogy egyes vegyes ajkú vidéken négy osztályú elemi iskolák és kisdedóvodák állíttassanak, és hogy az elemi oktatásról kiadni szokott jelentése a minisztériumnak oly időben bocsáttassék ki, hogy annak a pénzügyi bizottság is hasznát vehesse. Szintúgy kívánja, hogy a népoktatásról összehasonlító térkép készíttessék. Gönczy min. tanácsos még pótlólag megjegyzi, hogy a 21.644 magyarországi tanító közül mintegy 16.000 beszél magyarul, 3600 keveset, 2500 épenséggel nem beszél magyarul. Az 1879. évi magyar nyelvi póttanfolyamot 932 ember látogatta 4 helyen. 1880. évben 963 ember 9 helyen, 1881. évben pedig 800 ember látogatta mondhatni igen jó eredménynyel. Az összeg elfogadtatik. A néptanítók nyugdíjintézetének segélyezése 150.000 frt. Gönczy min. tanácsos megjegyzi, hogy a nyugdíjintézet a pénzügyminisztérium kezelése alatt áll, s alaptőkéje 2.800.000 frtot, künn álló követelése 700,090 frtot tesz. Elfoglalik. Néptanítók alapja 10,000 forint. Elfogadtatik. Budapesti felső leányiskola 50,900 frt. Gönczy min. tan. megjegyzi, hogy ezen intézetet 360 növendék látogatja, 6 osztályból áll 5 parallel osztálylyal. Wahrmann Mór kérdi: várjon nem fog-e építkezni a miniszter. Szász Károly mint tanácsos említi, hogy ez iránti terv be fog terjesztetni, amikor a hatvani- és új világutcza sarkán levő épület ki fog ürittetni. Máramarosi felső leányiskola 5000 frt. Trencséni felső leányiskola 5000 frt. Soproni (új) felső leányiskola 4000 frt. Kolozsvári felső leányiskola 2000 frt. Lőcsei felső leányiskola 4000 frt. E tételek elfogadtatnak. Siketnémák intézete Váczon 35.000 frt. Vakok orsz. intézete Budapesten 31,900 forint. Az egyetemi épületek létesítésére 146 ezer 322 frt. Az egyetemi boncttani intézetre 21,000 forint. Az egyetemi belkórodára 21,000 frt. A budapesti tud. egyetemi orvoskari intézetek folytatólagos kiépítésére 30,000 forint. E tételek szintén elfogadtatnak. Bevételek. Az egyetemi alap nyers bevétele 250.000 frt. Kiadások, melyekkel az egyetemi alap bevételei terheltetnek, 53.526 frt, úgy hogy e czimen a kincstárba beszállittatik 197.132 frt. Elfogadtatnak. Bevételek. Tanárvizsgálási dijak 1000 frt. Tandíjszázalékok 2000 frt. Tanpénzek 76.900 frt. Járulékok az egyes tanintézetek fentartásához 59.066 frt. Siketnémák intézete Váczon 20.353 frt. Vakok országos intézete Budapesten 25.770 frt. Alapi kiadások 1715 frt. Egybevetve a bevétellel, mutatkozik az államkincstárba beszállítandó tiszta jövedelem 24,055 frt. Ösztöndíjak és egyéb tanulmányi czélok. Kiadás 80,243 frt. Bevétel 1540 frt. E tétel függőben marad, míg a pénzügyminiszter erre nézve felvilágosítást adhat. Ezzel az ülés véget ért. Jövő ülés holnap d. e. 10 órakor. ELLENZÉKI Memberi Közigazg. bizottságból. Budapest, decz. 2. Péchy Manó gr. elnöklete alatt tartott ülésben, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Márkus Sándor oszt. tanácsos voltak jelen, megkezdetett a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Elnök bemutatja Torontál megye kérvényét évi költségvetésének felemelése iránt. A részletes tárgyalásnál fog figyelembe vétetni. Grünwald Béla a törvényjavaslat első szakaszához hozzászólva, ezt legfontosabbnak tartja és azt hiszi, hogy ha e szakasz elfogadtatik, vele együtt elfogadtatnak azon mellékletek is, amelyekre hivatkozás történik. Azon mellékletekben három momentumot lehet látni és pedig, hogy a megyék bizonyos osztályokba soroztatnak, ezen osztályozás alapján a fizetések vannak megállapítva és a közigazgatási járások száma is megállapíttatik. Nem helyesli az osztályozást úgy , mint a törvényjavaslat tervezi, mert nem lát a megyék között oly nagy különbséget. Javasolja, hogy Budapest kivételével 2 osztály állíttassák fel. Az osztályozást csak a központi tisztviselőkre kívánja kiterjeszteni, mert habár a megyék között lehet különbség a kiterjedésre stb., az a járásokra nézve nem áll. A járási tisztviselők teendőinek meghatározásánál szükségesnek tartja a terület és létszám mellett a községek számát és a forgalmat is tekintetbe venni ezért azt hiszi, hogy oly szolgabírónak, akinek kisebb kiterjedésű járása is van, több teendője lehet, mint a nagyobb kiterjedésű járásban. A járási székhelyekre nézve ama nézetben van, hogy azok határozottan meg legyenek állapítva, hogy hasisa legyen a lakbér megállapításának. Azt hiszi, hogy az alföldi járásokban a szolgabírónak alig van oly nagy szüksége a lakbérre, mint a felsőbb megyékben ; ennek daczára az alsóbb megyéknél nagyobb a lakbér. Az eddigi törvény szerint a megyék maguk állapítják meg a tisztviselők fizetését, a törvényjavaslat mellékleteiben megfosztanak a megyék ezen jogoktól, úgyszintén megúsztatnak abbeli joguktól is, hogy a járások számát meghatározzák. Különösnek találja, hogy az indokolásban az foglaltatik, hogy a szolgabírák túl vannak terhelve e teendőkkel és mégis redukálja a tvjavaslat a járások számát. A díjnok csak leírásra használható, ez nem pótolja a szolgabirót. A minisztérium azt hiszi, hogy a szolgabirónak nincs más teendője, mint az írás. A közigazgatási tisztviselők munkásságát nem az iktató számok szerint kell megítélni. Ajánlja, hogy ne a központból egyszerűen, hanem a megyék valódi szükségletei szerint állapíttassák meg a megyei költségvetés. Tisza miniszterelnök felhívja a bizottság figyelmét azon határozatra, hogy előbb maga ajavaslat szövege és csak azután a mellékletek tárgyaltassanak. A megyéket törvényileg osztályozni nem tartja helyesnek, azért az osztályozás a törvényből kimaradt. Az osztályozás csak az egyes költségvetések könnyebb áttekintése végett van. Eddig 20—25-féle fizetések voltak a tisztviselőknél. Ezen nagy különbözet megszüntettetik. Hogy néhol kissebbek a fizetések az nem degredatio, hanem a szükségnek megfelel, mert pl. Pest megyében több kell a megélhetéshez, mint Csik megyében. A megyék maguk meg fogják állapítani a székhelyeket. Ettől nem lehet függővé tenni a a lakbérek megállapítását és úgy, mint az a járásbíróságoknál nem történt. Grünwalddal nincs azon nézetben, hogy a megyék joga megsértetik a költségvetések megállapításával, mert ez nem a törvénybe fog igtattatni, az csak az indokolás mellett lesz. Tiltakozik az ellen, hogy egyszerűen a centrumból terveztetik a megyék szükségletének megállapítása. Ezen megállapításnál figyelembe vétettek mindazon körülmények, amelyeket Grünwald felhozott. Mind e mellett lehet a túlságos kis járásokat megszüntetni. A szolgabirákon a segédek szaporításával segít. A dijnokok azért vannak tervezve, mert minden oldalról hangsúlyoztatok hogy a szolgabírák az irodai munka halmaza miatt nem képesek kötelességüknek megfelelni. Kéri a tvjavaslat elfogadását. Pulszky Ágost attól tette függővé a múlt ülésen a törvényjavaslatot végtárgyalás alapjául általánosságban elfogadni, mennyiben vannak a tvjavaslat elvei a részletekben érvényesítve. Azt találja, hogy azok hiányosan vannak ott érvényesítve. Szükségesnek tartja a törvényjavaslat 1. § át módosítani. A tvjavaslat megszünteti a megyék statuális jogát, a tiszti fizetések megállapítását és a kerületi beosztást, és habár ez a törvény szövegében nem lesz befoglalva, mégis szükségképpeni következménye lesz. Nem lát okot arra, hogy a főispáni fizetések nincsenek megállapítva, és hogy a főispáni kérdés nem szabályoztatik. Indítványozza azon módosítását, hogy mondja ki, minő törvények lesznek ezzel megszüntetve, másodszor: hogy a tiszti fizetések az adóhivatalokból közvetlenül a tisztviselőknek fizettessenek ki és hogy a főispáni fizetést is megállapítsa. MÜKFÖLD. A pápa helyzetéről feltűnést keltő czikket közöl a berlini „Post“, melyben igen komolyan veszi a Párisban megjelent „La situation du Pape“ czímű röpiratot, mely a pápa helyzetét tarthatatlannak jelenti ki s azt mondja, hogy a pápának, ha önkénytes száműzetésbe menne, hatalmas osztály állna háta mögött, mely esetre közreműködnek a világi uralom helyreállításában. A „Krenzzeitung“ megerősíti, hogy a berlini kormánykörökben Olaszország^^^^^ igen komolyan tekintik, s hozzátet többet emlegetik mint valaha „tX' is megváltoztatja székhelyét. A mi l ^ a pk megválasztására vonatkozó híreket m ‘nt Szólítals nem feszegetjük, de nem csodálnék h ’ a*ota kiürítésének kérdése épen most kam , ,a etikán föztetnék, s ily halára«,a Wb» 5 lehet a legutóbbbi forradalmi proklim befolásal A berlini lapok ilynemű fejtegeté^1 18'* fontosságot nyernek az általa 1, ‘Sí herczeg a minap a republikanismiszágban való terjedéséről szólott: k 0l*%. „Vegyük Olaszországot, nem Uu , legalább részben, a köztársaság futóidők‘e itt lását ? bár nem tudom, hogyl/ttf lo egyetertesben állott-e az fenn An Sli,ggel v». hogy ember fejében kitért ez az es?? b‘Zont»t már elibe vágtak a német haladásnak, 68 ott Vállalhatnának-e önök a felelősséget, kivált, ha az isten a a bár melynek kevés sarja van, életben nemizonyosak-e önök abban, hogy azok a-ia? melyeket az előttem szóló alaptalanok ki vamtott, nem fognak-e mégis valósulni? tehetetlen megjövendölni. Avagy az az ! Ezt le' ?ra: i«. *» muntse az a vágypont ’t Avagy ott 'mini,,,,, niszteriumra nem mindig jobban csúszol“ .!' fele a sült pont, annyira, hogy már tovább bi' is mehet balfelé, a nélkül, hogy a 7**2^ mus terére ne jusson“gy republikaniz. Bismarck ez alkalommal Pranezia hozta fel fő példának. Erre vonatkozói°T vetkezőket mondá: “o a to-A liberalizmus mindig messzebbre semmint hívei akarják. Ha egyszer 40 milliót,? bért mozgásba hoztak, ennek a súlyát nem iíhatják meg többé ott, ahol akarják. Így értt ez Francziaországban is. Vagy nem volt e Vrancziaországban egy öröklött, ezredéves, szilárdul épült monarchia, melynek néha igen észszerű alkotmányai voltak, az 1789. és későbbi évek eredményei, s nem voltak-e ott a monarchiának min-' denféle válfajai, császárság, restauraczio? S mi»is nem térült-e az út a szélső alkotmányos baloldal kezeiben feltartozhatatlanul a republikánus irányba? S van-e bárminő kilátás arra, honott legközelebb ismét kilátás lesz monarchiára"? S nem tartják e önök Francziaországra és a franczia népre nézve szerencsétlenségnek az öröklött monarchia letűnését? Nem tudom, úgy vannak-e vele önök is, de én annak tartom. Új postaigazgatóságok. Tudva van, hogy ezentúl a következő 4 postaigazgatóság tartatik fönn : a budapesti, a debreczeni, temesvári és zágrábi. Adjuk a három magyar postaigazgatóság alá tartozó állomások névsorát is : I. a budapesti alá, mint főállomások*. Budapest központ, Nagy, Kanizsa; mint tisztiállomások: Barcs, Beszterczebánya Budapest-vár, Czegléd, Dunaföldvár, Érsekújvár Esztergom, Fiume, Győr, Hatvan, Kaposvár, Komárom, Losoncz, Mohács, Nagyszombat, Nyírra Pápa, Pécs, Pozsony, Rózsahegy, Soprony, Szegszárd, Székesfehérvár, Szombathely, Trencsén, Váci, Zólyom, Zsolna; mint fiókállomások: Budapesti-tőzsde; mint udvari állomások: Budapest-várpalos, Gödöllő, Káposztás-Megyer; mint fürdőállomások: Balaton-Füred, Harkány, Korylnicza, Szliács, Trencsén-Teplicz, mint mellékállomások: Adony, Alcsuth, Alsó-Kabin, Apostag, Aranyos-Maróth, Baán, Balassa Gyarmath, Báttaszék, Bicske, Boglár, Bojithád, Breznóbánya, Brezova, Budapest-Császárfürdő, Budapest-Ó-Buda, Budapest-Országház, Budapest-Víziváros, Csacza, Csáktornya, Dombóvár, Dömsöd, Duna-Pataj, Duna-Pentele, Duna-VMA Duna-Szerdahely, Egyház-Gelle, Ercsi, Felső , Gácz, Galgócz, Gönyő, Gyönk, Holics, Hogytta, Illáva, Ipolyság, Izsa, Izsák, Jászberény, Kalocsa, Kapuvár, Keszthely, Kis-Czell, Kis-Kőrs, Márton, Körmend, Körmöczbánya, Kőszeg, Szent-Miklós, Laczháza, Lengyel, Lepény, Magyar-Óvár, Malaczka, Marczali, János, Mosony, Nagy Abony, Nagy-Appony, Bajom, Nagy-Bittse, Nagy-Bossan, Nagy-Bá , Nagy-Lovárd, Nagy-Maros, Nagy-Smnjay, Ungrócz, Námesztó, Német-Szentmihály, ÚJ Zsámbokrét, Ó-Gyalla, Oroszvár, Oszony, Pinkafő, Pöstyén, Privigye,Raczkeve, R. Salgó Tarján, Sárvár, Selmeczbánya, O ’ Mgs, Solt, Lenorja, Stomfa, Sümegh, Szabad Szakolcza, Szécsény, Szempecz, Szered, Oz , Szobb, Tapolcza, Tass, Tata, Tornócz, Turocz-Szent-Márton, U)-Pest, Vaál, Vág-Besztercze, Vág-Ujhely, Verebély, prém, Zala Egerszeg, Zomba. Ezeken kívül részint az említett read zjj\|TI,|f helyeken 244 oly vasúti 7 és magán-távirat, állami 63 magán-táviratok kezelései s hatalmazva vannak. II. a debreczeni alá, mint főállomások: Debreczen, Kassa,lozsvár * mint tiszti állomások: Besztercéig, Deés, Eger, Eperjes, Gyöngyös, „.Károly-Sziget, Maros Vásárhely, Miskolcz, ayjjoslyó, Nagy-Mihály, Nagyvárad, Nyíregyház, Sátoralja, Ujhely, Szatmár, Szolnok, mint fürdő állomás: Tátra-Fere ’ mint mellék-állomások : Alsog^gen, Bánffy-Hunyad, Bártfa Béla, Beregszász, ^ Csetnek, Dicső-Szt.-Márton, Dobsina, Fegyvernek, Fehér-Gyarmat,^ Fels ‘ ■ .^.Böszörszécs, Gesít, Gölniczbánya, *^gu . Késmárk mény, Homonna, Huszt, Jászó, Jo.is » LiP' Kis-Jenő, Kis-Várda, Közösmező, tó-Szent-Miklós, Lőcse, Mát®,bzal NagP vesd, Munkács, Nagy-Bánya, Nag^- ^ g^^ut, Enyed, Nagy Kálii, Nagy-RöczJJ^ *t o p^aokt Nagy-Szőlős, Naszód, Nyir-Bátog, P°Pr gMjlf, Sár Püspök-Ladány, Rimaszombat,] SárM gz0píszos-Patak, Szamos-Ujvár, Szárez-Révegzs Dyer* Váralja, Szepsi, Szerencs, MaV So' Ko* Csap,