Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-11-08 / 255. szám

^ozevAri m'I. ^ stóles jogi ismeretei Valinak. Nagy ügyessége és táb­utuma abban állt, hogy a demokratia prog­ramjába egy egyszerű lényeges és gyakorlati kérdést vitt be, melynek jelentősége nagy volt, mert megoldásától sok más reform függött. Ledru- Rollin mindjárt föllépésével az általános szava­­iatjog harczosának bizonyította magát s fel tudta volna magát áldozni annak diadalra juttatásáért. Általános és zavaros szempontjaival a forradalmi hagyományok lebegtek szemei előtt a bel- és kül­­ügyekre nézve. Az elrettentés előtte a hazafi­­ság paroxismusa volt. Lelkesült a népfelségi jogá­ért az 1793-iki értelemben. A democratia érde­két elibe tette a szabadságnak. Kiebb akarta volna terjeszteni a hatalom bázisait és megszo­­rítni annak illetékességét a tisztán polgári ügyek­ben. A szélsőbal vezére korán észrevette az állam és egyház közt bekövetkezendő konfik­tust s hang­súlyozta a szellemi és időleges hatalom szétvá­lasztását s a polgári hatalom egységét, bizonyít­ván ekként azt, hogy csupán Jakobinus élhet összhangban egy theocratiával, a vanikás osztály szenvedéseit kiáltó színekkel festette s sürgette a reformokat, melyeket nem öntött formulába. Az 1847-iki küzdelmek előestéjén nagy­hatású szónoklatokat tartott Lille-ben, Dijonban és Châlonsban. Egy perczig sem tévesztette szeme elől nagy czélját, gyökeres választási reformját, csak akként érintett más politikai vagy társadal­mi kérdést, ha azok terveivel összefüggtek. »Sza­vai olykor exaltatióra emelkedtek, mint a lillei banketten is. Az ország erkölcsi sülyedéséről és tragikus csalódásairól beszélvén Lajos­ Fülöp országlata vé­gén, ekképen szólt a többek közt: „Joggal mond­ják, hogy az országban mindenütt corruptió fer­­tőztet szerteszét. Ragályban, mely hosszú időre megmérgezi a legális országot, micsoda gyógy­szert ajánlanak? Félrendszabályokat, apró cseprő regulativumokat, hatás nélkül. Méltatlankodva, szégyenletes szorongattatásokat derítnek világra. Miféle tűz égetheti ki e roppant bajokat ? Néha, mikor a Nílus kiszárad a sivár elhagyatottság cor­rupts lázakat és ragályokat telepít a partokra ; de mikor az áradat beáll, a hullámok rohamos gör­­getőkkel söprenek ki minden tisztátlanságot, s a partokon új élet termékenyítő televénye és mag­jai maradnak utána. Ilyen lesz az általános sza­vazat. A beállott forradalom e politikai theoriá­­kat tettekre fordította s megmutatta mennyiben voltak a Messiások ígéretei valóságok vagy csa­lódások. Minden kiábrándulás után az 1848-iki események, korunk legfényesebb története. Lend­­ru-Rollin, mint Louis Blanc hitt a testvériség országlatában. Ledru-Rollin megkísértette meder­be terelni a forradalmi áradatot, mely szerinte elsöpri a monarchicus corruptio minden undok­­ságát. Sokban csalódott. Mikor az alkotmányo­­zók összegyűltek, érezte, hogy ideje lejárt. Még hathatós szónoklatát ragyogtatta, hogy védje magát az igaztalan vádak ellen és védel­mezze a read­ió ellen a sajtószabadságot. De nagy­ságának és dicsőségének főhagyománya, az álta­lános szavazat, az megmaradt, abban nem csaló­dott. Hatalmas orator, nagy rögtönző volt. Sza­batosak, lefegyverzők voltak szavai; inkább pré­dikátori tábentom, mint politikai orator, ez és ilyen kellett az akkori népnek. Hosszú lélekzetű beszédeiben arányosak voltak a közmondatok. Erősebb a támadásban, mint a védelemben Sok meg volt benne a szónokból: a nemes megjelenés és magatartás, a correct és előkelő gesztus, zeng­­zetes hang, kimeríthetlen könnyűsége a szavak­nak, aztán szenvedély, ha kell kitörés. Fensőbb tulajdonai közé tartozott aztán a világosság, az éles és bonczoló dialectica, s emlékezete, mely csodá­san készen volt mindabban, a mi a parlament történe­téhez tartozott. A jelenlegi szónokok közül Ledru- Rollin Gambettához fogható leginkább. A kora radicalistáihoz tartozott, és semminemű pártérdek hazája érdekén és becsületén kivül nem volt fe­gyelmező és szent előtte. A hazafiság ihlete me­legítette szavait, s legszebb emlékül nevéhez fű­ződik főleg az átalános szavazatjog behozatala. Ilyen volt rövid vonásokban Ledru-Rollin. MINDENFÉLE. Kolozsvárt, november 8. — A városi bizottság holnap folyó november hó 10-én s esetleg folytatva 11 én, mindenkor d. u. 3. órakor a városház szokott termében rendes közgyűlést tart. A tárgyso­rozat következő: 1.) Szentesitett törvényczik­­kek bejelentése. 2. M. kir. miniszterelnöki leira­tok gróf Széchenyi Pálnak földmiv.- ipar és ke­­resk.ügyi és gróf Ráday Gedeonnak honvédelmi m. k. miniszterekké legfelsőbbig történt kineve­zéséről. 3. M. kir. belügyminiszteri leirat a vá­ros borkorcsmárlási szabályrendeletének jóváha­gyásáról. 4. Magyar királyi belügyminiszteri leirat a főtéri lakasház számára ev. reform, egyházzal intézendő telekcserék ügyében. 5. Kir. főügyészség átirata a czukorgyár telkének megvásárlása iránt, szakoszt. véleménynyel. 6. A városi bizottsági tagok számának a népszám­lálás folytán szaporítása iránt szakosztály javas­lata. 7. A honvéd laktanya kiépítése iránt szak­osztály és tanács javaslat. 8. A tégla mellé­kén fazakas társulattól megvett föld ügye. 9. A felső leányiskola igazgatónőjének Frőbel épületbeli szállása ügyében közgyűlési jegyzőkönyv helyre­igazítása. 10. A majorság és gazdaságügyi elő­adó tárczáiknak különválasztása iránt szakosztály javaslata. 11. Wetter tábornok emlékére adako­zás iránt a szoborbizottság felhívása. 12. A séta­téri uj őrház épitési felköltése iránt tanácsi elő­terjesztés. 13. Kassa sz. kir. város emlékirata tud. egyetem felállítása ügyében. 14. „The New­­chatel“ társulat ajánlata a sphald járdák iránt, út­­munka bizottság véleményével. 15. Krassó-Szö­­rényi megye felirata az Amerikába kivándorlás megakadályozása végett. 16. Szeged sz. k. város felirata a polgármesteri minősitvények eltörlése iránt, szakosztályi véleménynyel. 17. Az árvák és gondnokoltak pénzei elhelyezési módozatainak megállapítása. 18. A tanácsi kiadó helyettesének pótjavadalmazása iránt előterjesztés. 19. Az iparisko­lák 1881—82. évi működéséről jelentés. 20. A husfogyasztási 20% pótlék haszonbérbe vétele iránt a mészáros társulat ajánlata, szakoszt. véle­ménynyel. 21. Maetz építész kérvénye a kis Sza­moson állítandó fűrészgép iránt, szakoszt.véleményel. 22. A dózmacsűr melletti palló és utczaszélesités iránt szakoszt. javaslata. 23. Salamon János és társai, népzenészek, folyamodványa, a zenélési di­jaktól mentesítés iránt szakoszt. véleményével. 24. A kolozsvár-kajántói átkészitésnél kövek árpótlé­kának megtérítése, útmunka-bizottsg véleményével. 25. Számvevőszék jelentései: a ) a házi pénztári temető alap 1881. évi, b.) a házi pénztári letéti alap 1881. évi. c) a temetőfelügyelő 1881/2­ évi d.) a rendőrbirói büntetéspénzek" 1875-től 1881. évig való számadásaiknak felülvizsgálatáról. 26. Az idei lóverseny 100 frt plg. versenydijáról je­lentés. 27. A kataszteri országos bizottság s a haza érkezett 51-ik számú cs. k. gyalog sorezred ünnepélyes elfogadásukra és a fővárosi Petőfi-szo­­bor leleplezésénél a város képviseltetésére tett költségeknek bejelentése. 28. Az adó végrehajtási alap kimerültéről jelentés. 29. A rendkívüli kia­dások s az építések és igazítások előirányzati két költségalapjának kimerültéről számvevő jelentése. 30. Váradi Mór kegyes rendi házfőnök városról eltávoztával iskolaszéki helyének betöltése. — A Mátyás-király szoborbizottság tegnap d. u. négy órakor Mi­n­o­r­i­c­h Károly polgármester elnöklete alatt alakuló ülést tar­tott, melynek határozatából egy szűkebb körű bi­zottság küldetett ki, hogy a gyűjtés módozatairól tanácskozzék s adjon részletes véleményt megál­lapodásáról. E bizottság tagjai: Elnök: Es­ter­há­zi Kálmán gróf főispán, jegyző: Nagy Mór városi tanácsos ; bizottsági tagok: Bethlen Gergely gr., Északi Károly, dr. G­r­o­­­s­z Gusz­táv, Dobál Antal, Dávid Antal, dr. H­a­f- r­e­r Károly, dr. J­e­n­e­i Viktor, Nagy Lajos és Szász Domokos. — Dr. Dembsinszky Jagelló, derék if­jú orvos, ma reggel viradólag, a helyi »Karolina- kórházban hólyagos himlőben meghalt. E halálhír a legkínosabb senzatiót keltette az elhunyt isme­­rősei közt, kik szerették, becsülték a derék fiatal orvost, kiben a férfias jellem, tudományos készült­ség és páratlan munkaszeretet a legnagyobb mér­tékben voltak egyesülve. — Dr. Dembsinszky csak két évvel ezelőtt avattatott fel a hely­beli egyetemen orvostudorrá, s a múlt január hó­napokban, mint értelmesen képzett segédorvost az 51-ik ezreddel Boszniába vitték, hol kilencz­­hónapig volt alkalmazva, miglen a múlt hetekben Kolozsvárra jött ezreddel hazaérkezett. Mindjárt az első napokban fellátogatott a »Karolina- kórház­ba, hol — eltávozta előtt — a belgyógyászati tanszék mellett assitens volt, hogy egy pár him­­lős beteget megtekintsen. E látogatás után csak­hamar ő is elkapta a hólyagos himlőt, mihez később heves tüdőláb járult, s ma már ott fek­szik némán kiszenvedve, mint a kit kötelessége teljesítése közben ért a halál. Valóban megható tudni, hogy az elhunyt fiatal orvos a nyomorú­ságos kilencz hónap után jegyeséhez sietett haza Boszniából, is itt boldogsága helyett elérte a halál. . . . — A kolozsvári iparos ifjak egyleté­nek elnöksége, meleg hangon tartott köszönő iratot intézett Ajtainé Szabó Pepi asszony és D­ö­m­j­é­n Rózsa, V­i­z­i Inna és G­i­z­e­ll­a, K. P­a­p­p Ilona kisasszonyoknak, valamint Lányi Ernő úrnak, hogy az e hó 6­ én tartott fillérestély hangversenyének érdekét és sikerét, kiváló közre­működésükkel emelni szívesek voltak. — Nagy Enyed uj polgármestere. A november 6-án megejtett polgármester választá­son Kovács Gyula egyhangúlag Nagy-Enyed polgármesterévé választatott. — Árvíz-veszélyes községek az erdé­lyi részekben. A közmunka és közlekedési mi­niszter rendeleti úton fölhivta Hunyad megye kö­zönségét, hogy a Maros folyó kanyarulatai által, a megyében fenyegetett községeket jelölje meg. A megjelölés egy felterjesztésben megtörtént és abban Balonicz, Benczencz, G­y­ó­g­y-G­y­­a­r­m­á­t, Arany-Nagy-Rápolt, D­é­v­a (város) M.-Sólymos, M.-Némethi, Maros­elye, Szakamás, Sztrettye- Gurászata nevű községek foglaltatnak, mint olya­nok, melyek a Maros által komolyan veszélyez­tetve vannak. A felterjesztés — azon szempont­ból indulva ki — hogy a fennjelölt községek a védelmi munkálatok költségeire mitsem utalványoz­hatnak, a műszaki munkálatokat hivatalból és ál­lam­költségen kéri keresztül vitetni. A Farkasok támadása postakocsis ellen. Marostorda megyében, a Palota-Ilváról Dedára köz­lekedő postakocsist a napokban két ordas támadta meg, de erős trombitálással sikerült azokat elri­asztania. De a ragadozók később másodszor is megtámadták s e támadás erősebb és veszedel­mesebb volt az előbbinél. A farkasok közül már ekkor két darabból álló csoport rohanta meg a prédául kitűzött lovas postalegényt. Ekkor már nem használt a postasíp hangja sem, mert a far­kasok nem tágítottak, hanem a félelmében neki iramodott lovat egész Déda község aljáig szá­­guldva követték. A sebes vágtatás — mint a „Nemzet“-nek írják — a postalegényt, midőn a faluba beért, anynyira összetörte s kimerítette, hogy csak huzamosabb pihenés után tudott szóhoz jutni s elbeszélni a vele történteket. A ragadozók kiirtására a hajtóvadászat iránti intézkedések már megtétettek. — A vajda­hunyadi vár renoválási mun­kálatai K b­u­e­r Antal gróf miniszteri műépítész igazgatása alatt nagyban haladnak előre. Az „a­­ranyház“ és a „lovagterem“ még ez év folytán készen lesznek. — Kettős szivárvány. Tenapelőtt Nagy­váradon délután permeteg eső hullott alá a földre mi­közben gyönyörű kettős szivárvány tűnt fel az égbolton. A ritka tünemény teljes félkört képe­zett, melynek egyik vége a keleti, másika pe­dig az északi láthatárról emelkedett ki. A nagy­szerű látványosság csak néhány perczig tartott. — Megszökött tuloktolvaj. N. Szelén­ben tegnap egy tájbeli ficzkó egy három éves ko­ra tulkot vezetett a városba s egyik odavaló vendéglőbe beszállt vele. A fogadós kérdő vendé­gét : van-e marha levele, mire a ficzkó illára vet­te a dolgot s a tulkot ott hagyta. A tulok tulaj­donosa aztán oda vetődött s átvette a jószágot . A ki nem­ tud arabusul az ne beszél­jen arabusul. E régi avas magyar közmondást a közös hadügyminiszter úgy látszik nem ismeri, hogy megszívlelvén az abban rejlő tanácsot tar­tózkodjék a szónoklatok tartásától, hogy ne essék meg rajta olyan malheure, mint a mostani dele­­gácziók egyik ülésén. Ugyanis az osztrák dele­­gáczió pénzügyi bizottságában a hadügyi reform tárgyalásakor a közös hadügyminisztertől azt kér­dezték, mi történik a lovasezredekkel, melyek azért fölöslegesek, mert bizonyos országrészekben a hadtesteknek lovasságra nincs szükségük, sőt néhol, mint például Tirolban, a lovasságot a had­osztálykötelékbe sem lehet beosztani A hadügy­miniszter — mint a „Pesti Napló“ írja — azt felelte, hogy lovashadosztályok fognak alakit­tatni, melyek esetről esetre oda vettetnek, a hol szükség lesz, mert az ellenfél talaja a lovasság alkalmazását megenged­h­e t­n­é. A lovasság tehát azon hadtesthez fog tartozni, a mely — — Ekkor Kálnoky gróf meg­húzta a hadügyminiszter kabátját; a katona meg­értette a diplomata e­l húzását“ s azzal végezte szavait, hogy nem akar többet mondani és nem bizonyítja tovább, hogy milyen lehet a fából vas­karika. — A Verhovay-Kenedy-ü­gyről. Már említettük, hogy Verhovay segédeket küldött Ke­­nedyre, emennek nyilatkozatáért. A Kenedy se­gédei Fenyvessy Ferencz és dr. Preyer Hugó oda nyilatkoztak, hogy felük megadja az elégté­telt, mihelyt a Horánszkyval felforgó ügy elin­tézve lesz, avagy egy bíróság Kenedyt erre a nélkül is kötelezné. Ezen ajánlatot a Verhovay segédei nem fogadták el, mert véleményük sze­rint „s ki öntudatosan sért, az az elégtétel adásra a lovagiasság törvényei által kötelezve van.“ Egyéb­iránt kijelentik, hogy a fenforgó ügyet a lovagias­ság kívánalmainak megfelelőleg befejezettnek tekin­tik. Ezek után Verhovay nyilatkozik, s gyávának nyilvánítja Kenedyt. — Arany humora. Az 1869-iki válasz­tások alkalmával a nagylaki kerület Deák-pártja Greguss Ágostot állította fel képviselőjelöltül; azonban a balpárt győzött és nógrádi Szontagh Pál lett a képviselő. Midőn Greguss, e bukás után, az akadémiában először megjelent, Arany a következő versecskével üdvözölte: Greguss nótája: Isten veled Nagylak! Én téged elhagylak, Mert nekem asz mondták, Jobb követ a Szontágh. — Munkácsy Mihály festőművészünk igazságérzetére szép fényt vet az a levél, a me­lyet a műcsarnok igazgatósága e napokban kapott meg. A mester előadja a levélben, hogy az álta­la kitűzött hatezer frankos pályadíjat talán nem tudná egészen igazságosan annak ítélni, a­ki megérdemli, ha a versenyzők neveit tudná. Fel­kéri tehát az igazgatóságot, hogy a pályázatra beérkezett képek közül válaszszák ki a három leg­jobbat, s úgy küldjék el neki a pályadíj odaíté­lése végett, hogy a versenyzők neveit hallgassák el. Mert — a­mint a mester ismételve is hang­súlyozza — személyes ismeretség, barátság vagy más körülmények következtében könnyen meges­hetnek, hogy a pályadíjat nem a legjobb műnek ítélné oda, ezt pedig mindenesetre el akarja ke­rülni. E helyen megjegyezzük, hogy a Munkácsy­­féle hatezer frtos díjra a pályázati határidő e hó 1-én d.­utáni 5 órakor lejárt és igy a nagylelkű művésznek nemsokára meg lesz az alkalma az Ítélethozatalra. — Arany János özvegye következő kö­szönő szavakat teszi közzé: Boldogult férjem el­hunyta óta a szives részvét és kegyeletes meg­emlékezés számos nyilatkozata érkezett hozzám, s bármint óhajtanám hálás érzelmeimet mindenikre külön válaszolva fejezni ki, ez valóban erőmet túlhaladja. A nyilvánosság útján kérem tehát, hogy mindazok, kik családom mély gyászának napjaiban részvétnyilatkozatukkal felkeresni s kü­lönösen mindazon egyházi és iskolai hatóságok, testületek, társaságok és intézetek is, melyek ró­lam,­ás családomról megemlékezni méltóztattak, fogadják szives figyelmekért hálás köszönetem­ legőszintébb nyilvánítását. Budapest, nov. 7-én. Özv. Arany Jánosné. — A bécsi munkászavargáshoz. Tegna­­pi közlésünkhöz pótlólag fölemlítjük, hogy tegnap­előtt a késő éji órákban, a zajongó munkástömeg tettlegességbe ment át és a rendőrséget kővel haj­gálta. Egy rendőrt megsebesítettek és egy lovas rendőrnek lovát megszűrték. A délután folyamá­ban az a hír volt elterjedve, hogy nagyobb sza­bású tüntetések fognak történni városszerte, de ez­ nem bizonyult valónak. Mindössze pár száz fog­lalkozásnélküli czipészsegéd sereg kört össze a Kai­­serstrassén, de a nagy számban megjelent ren­dőröknek nem adtak okot a beavatkozásra. Apró falicfi, Morelli, Patti Adelinárnik európai körútja alkalmával volt impressariója, Mi­lánóban hirtelen meghalt. — Vyborg német­országi város teljesen leégett; a kárt kiszámit­­­atlannak mondja a távirati jelentés. Tomasso­­vics János előkelő szeniczei ügyvéd tegnapelőtt életuntságból agyonlőtte magát. — Belgrádban a kincstári szénatéren fekvő 50,000 kiló szénát tartalmazott raktárt meggyújtották és porráégett.­­ Oroszországban a csernigori lőporgyárban egy újabb vizsgálat alkalmával több millió rubelre menő sikkasztást konstatáltak, több évi kezelés után l­ egujóbb:“ A tisza-dadai hulla. „A tisza­eszlári ügy ismeretlen hullája“. Or­vosi szakvélemény a közzétett bonczlelet alapján. Irta Dr. Gladius kir. törvényszéki orvos. E czím alatt érdekes tartalmú röpirat jelent meg tegnap Budapesten. Levelezőnk megküldte nekünk e művet, közöljük belőle a következőket. A bonczjegyzőkönyvre tett általános észre­vételek után részletesen foglalkozik a tisza­eszlári vélemény megadása előtt bíróilag feltett kér­désekkel. Az első kérdés ez volt: „Olyan állapotban van-e a hulla arcza, hogy annak megtekintése által azok, sík életében lát­ták, felismerhetik?“ A meghallgatott szakértő orvosok azt fele­lik rá: igen, mert az arcz a külvizsgálat 5 pont­ja szerint „tökéletesen, minden folytonosság­ hiány nélkül, eltorzítatlanul, épen, jól megtartott álla­potban találtatott.“ Ámbár nem áll az, hogy az arcz bullánál csak folytonosság hiány által lehet formájából ki­­vetkőztetve, s hogyha folytonosság-hiány nem létezik, már ebből az következnék, hogy fel le­het ismerni, noha az 5-ik pont adós marad azon felelettel, miért és mi oknál fogva mondatik, hogy az „orr beesett“, én, eltekintve ezen körülmények­től határozottan azt állítom, hogy az arca lágy­részei nem­ is lehettek azon „épen, jól megtartott állapotban“, minőnek a vélemény mondja. A bel­­vizsgálat 4-ik pontjában ez olvasható: „az agy csokoládészerűen elrothadt folyós állományt képez“. Egyelőre még nem véve figyelembe több oly elváltozást, mely még csak későbben fog szóba kerülni, azon kérdést bátorkodom koc­káztatni, lehetségesnek tartja-e Magyarország csak egy or­vosa is, hogy az agy csokoládészerűen folyós ál­lományt képezzen, és így a rothadás egy már na­gyon is előrehaladt szakát tüntesse fel a­nélkül, hogy az arca lágyrészei, melyek rothadás ellen sokkal kevesebb ellentállási képességgel bírnak, mint az agy, ezen előrehaladt rothadási processus­­tól mentek maradtak volna? Nem tartom szüksé­gesnek e munkálat általános részében mondott, az agyra vonatkozó tapasztalati tényeket újonnan felsorolni, kérem­ a t. olvasót azknak ez alkalom­mal történendő elolvasására, egyet azonban még­is felemlitendőnek tartok és ez az, hogy Casper szerint hónapok szükségesek arra, mig az agy a rothadás azon fokát éri el, hogy csokoládészerűen elrothadt állományt képezzen, valamint megemlí­­tendőnek tartom, hogy az agy felnőtteknél a rot­hadás i scála 7-dik pontját foglalja el. Meg kellet tehát előzni az agy ily fokú rot­hadását a lágyrészek és egyéb szervek rothadá­si állapotának. Látjuk is, hogy ez így történt, a­mennyiben a külvizsgálat 2-ik pontjában az fog­laltatik, hogy „a fejbőrön a hajzat hiányzik, ko­pasz, a szemöldök és nemzőrészek szőreiktől meg­­fosztvák.“ A fej hajhagymáinak a belvizsgálat el­ső pontjában említett „mérsékelt nagyítóüveggel“ történt megvizsgálása, és mint állíttatik, ezek ép volta azt hagyja gyanítani, hogy a bonczoló or­vosok azon véleményben voltak, miszerint a fej hajzata műlegesen lett eltávo­tva, azonban kér­dem, ha csakugyan azt látták mit felemlítenek, várjon hogy történhetett, hogy a szemöldök és nemzőrészek szőrei is hiányoztak, ezeket csak le nem borotválták? Nem valószínűbb, hogy az előrehaladt rot­hadással a felhám leváltott, és hogy magával ra­gadta a különböző testrészen levő bajzatos része­ket ! Meglehet, felelhetnének a tisza­eszlári szak­értők, nekünk folytonosság-hiány kell, hol van ez ?­s szolgálhatok ezzel is, noha az eddig mondottak is már eleget bizonyítanak. A külvizsgálat 2-dik pontjában az van mondva, a jobb falcsonton (?) bizonyosan azt ezt fedő lágyrészekben­ tallérnagy­­ságú folytonosság hiány létezik, melyek szélei éle­sek és velőszerűleg alávájtak, ugyanaz állíttatik a baloldali részről is. A belvizsgálat 1-ső pontjában pedig e szavak olvashatók, a koponyacsont sápadt, kékes foltokat tüntet elő. Már most a koponya lágy részeinek habár csak részletes velőszerű át­változása is nem-e azt mutatja, hogy itt a beivó­­dás (imbibitio) nagyon előrehaladt fokával van dolgunk, valamint a koponyacsontok kékes foltjai nem-e rothadás magasabb stádiumára vallanak? He pedig a fej lágyrészei, a koponyacsontok és agy ily előrehaladt rothadási jelenségeket mutat­tak, lehet-e elképzelni, hogy az arcz lágy részei ettől megkíméltettek volna? A feltett kérdésre határozottan nemmel kell részemről válaszolni és úgy hiszem, egyetért velem mindenki, ki a té­nyek logikája előtt készakarva szemet nem huny. Megállapítható e a hullánál, hogy ez vízbe­­fulladás áldozata lett vagy nem? és esetleg élve vagy halva került-e a vízbe? Ha azon feltevés állana, melyből a bonczoló orvosok kiindultak, t. i. hogy friss hulla van előttük, akkor azon következtetésük állana, hogy „ezen hulla már külső megtekintése is lényege­sen eltér minden oly hullától, minőket vízből ki­fogva látni szokva vagyunk“ , valamint „hogy a hulla nem pufl­adt és daczára annak, hogy tegnap 3 óráig, mai napon pedig majdnem 4 óra hosz­­száig a nap hevének és a jég szabad áramlatának kitéve volt, semmi­nemű átváltozást, sem szín­ben, sem ter­me-nagyobbodásban, duzzadásban, s mint ily hulláknál történni szokott, nem muta­tott.“ A valódi szakértő előtt azonban már maga ezen most említett ténykörülmény egészen más világításba helyezné a fennforgó esetet és halom­ra döntené a bonczoló orvosoknak ebből vont kö­vetkeztetéseit. Feltéve, de el nem fogadva, mi­szerint a kérdéses hulla nem volt vizi hulla, de azért mégis csak hulla maradt ? még­pedig mint a t. kollégák állítják, 10 napos: nos, hát raskép lehet azt magyarázni, hogy egy vízben álitólag 3­­ napig ázott, onnan, kivett és a nap hevének, va­­­­lamint légáramlatnak, kitett hullán semminemű elváltozás ne jöjjön létre? csak nem állították meg a rothadási folyamatot, mint Józsua a napot? kell tehát, hogy itt oly ok létezzék, mely a Usza- t­eszlári boncznokok által említett jelenséget idézze­­ elő, ezen ok pedig más nem lehetett, mint az, hogy a rothadási folyamat már túl volt az első­­ időszakban mutatkozó tüneteken és hogy nála en­nélfogva gázfejlődés már be nem következhetett. Eltekintve a most mondottaktól, a bonczoló orvo­sok azt is állítják, hogy a hulla nem volt­­ rothadt. Mellőzzük ezúttal azokat, miket az agyról,­­ koponyacsont és lágyrészeiről mondottam, vájjon a külvizsgálat 14 ik pontja, hol az említtetik, mi- ;­szerint a vállakon, a háton, a mellen a felhám , kékes czafatokban rothadt, mit jelent ? hogy a tüdők felületükön igen kiemelkedő dudoros lég­­hólyagokkal borítvák, hogy színük kékesbarna és hogy a szövetkez léggel telt, friss hulla tüdejére vall-e és nem inkább azon magasfokú rothadásra,­­ melyen ez már keresztül ment? Utalok ez alka- l lommal az általános részben a tüdő rothadásáról i­s szóló fejezetre. Hát a megkisebbedett máj, mely­ ( K U L K" M­ áTlf ) November - nek bemetszési felületén apró puskapornagyságú szemcsék (léghólyagcsák) voltak láthatók, nem előrehaladt rothadási tünetet jelez ? Továbbá az, hogy az üres gyomor barna tapadókkal fedett, mely alatt a rothadt nyakhártya értendő, hogy a szív, nagy edények, gyomor, belek és epehólyag üresnek találtatott, neta-e mind megannyi jelen­ség arra nézve, hogy itt nagyon is előre haladt rothadással van dolgunk. Már pedig ha a rotha­dás ily fokú volt, mikép lehetett volna a fuladási tüneteket feltalálni és ezeket magyarázni, ez merő képtelenség, melyre csak az adhatja rá magát, ki a látott tüneteket meg nem értvén, gondolatlanul el is bánik ezekkel. (Vége, köv.) CSARNOK. Aphorismák. Minálunk minden ostobaság sikerül, ha ha­zafias czime van.* A zene nemesit! —Nézd a cseh muzsikust... * Tanulni ostoba, dolgozni rest volt. Fogta magát, kiborotválkozott és színművész lett. * Sajnos tapasztalat, hogy a legostobább em­berek a legarrogánsabbak. * A szerencse önzővé, a szerencsétlenség igaz­ságtalanná tesz. * Hogy a világ együgyű, e tudat még elvi­selhető volna; de hogy ennak kell maradnia is — mint némely pessimista állítja — ez a leg­borzasztóbb emberi gondolat, mi emberi agyból valaha kiröppent, s mi ha igaz, meg kellene szü­letésünket átkoznunk. — Szerencse, hogy az ember ámitgathatja magát.­­* Oh! hogy e szónak: »nyomor« teljes értelmét csak azon pillanatban fogjuk föl, mikor magunk éhezünk. * Irigyled a boldogot, ki kedvesének »igen« szavát bírja ? Ha tudnád mily nagy mérvben se­­gíti elő e sikert új nadrága és nyakravalója ! * Vágyaink és reményeinkben rendesen több valódi boldogság rejlik, mint azok teljesedésében. * Az élet büntetés, ez tény, de mi okból?.. * Téves felfogás az a mai korban, hogy csak a »m­­a g y a r n ó t­a“, az mely a lábakba megy, a melyre tánczolni lehet. Úgy látszik sok ember­nek a szive lábában van. * „Segíts magadon, akkor az Isten megsegít“ mondja a példaszó. Én igy mondom: Adj Uram erőt nekem, hogy magamon segítsek, akkor reád nincs szükségem. * Van ember, a­ki e képen sóhajt föl. Nagyon bűnös embernek születtem, de az Isten bölcsen gondoskodott arról, hogy bűneimnek nagy részét „itt“ róhassam le, színházi karmesterségben. „Édes Istenkém! ez mind nagyon szép, de vájjon nem túlságos büntetés-e? Lányi Ernő. közgazdaság. Kimutatás: A kolozsvári iparosok hitel­szövetkezete 1882. október havi forgalmáról. Bevétel: Szeptember haváról készpénz átho­zatal 13.218 frt 66 kr. Betételekbe 9917 frt 42 kr. Kölcsön visszafizetésben 61.321 frt — kr. 6% kamatba 1 289 frt 45 kr. Feldijba 379 frt 87 kr. Késedelmi kamatba 76 frt 82 kr. Házbérbe 17 frt 8 kr. Bélyeg dijba 48 frt 05 kr. Össze­sen : 86268 frt 27 kr. Kiadás. A tagok betételeiből visszafizetődött 9818 frt 44 kr. 182 esetben kölcsön 69464 frt 69 kr. Bélyegzet űrlapokért 47 frt. Irodai szük­ségletre 7 frt. Irodai személyzet dijába 92 frt. Pénztár maradék egyenleg 6839 frt 14 kr. Ösz­­szesen 86266 frt 27 kr. Október havi forgalom részen 168697 frt 40 kr. Kolozsvárt, okt. 31-én 1882. Béni­g­ni Sámuel, igazgató. Ma­­micza János, pénztárnok. Id. T­ö­m­ö­s­v­á­­r­y Miklós, könyvvezető. Budapesti árutőzsde, nov. 6. A mai ga­bonatőzsdén igen élénk üzlet fejlődött ki, annál is inkább mivel tegnap a gabonatőzsde zárva volt. Búzát nagy mértékben és sürgősen kínáltak, de mivel a malmok eleintén tartózkodólag viselkedtek, az árak 10 krral csökkentek. Ekkor aztán a for­galom élénkült és mintegy 24 000 mm. adatott el Legmagasabb ár volt 80.2 kis tiszavidéki búzáért 9 frt 85 kr, legkisebb ár pedig 78 8 kis oláh búzáért 7 frt 70 kr. Budapesti értéktőzsde, nov. 6. A reg­geli tőzsde csendesen nyilt meg, de csakhamar ked­vezőbb irány jutott fölébe. Osztrák hitelrészvény 306.80 írton, magyar hitelrészvény 296 írton, ma­gyar 4%-os aranyj. 67 írton, magy. papirj. 86.05 írton, magyar leszámitóló bank 100.50 írton ke­rült forgalomba. Zárlati árfolyamok 10 ór. Osztr. hitelr. 307.20, magy. 4% ar. jár. 87.05. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós. Kiadó: Stein János. Egy használt de jó karban levő Wertheim szekrény kerestetik megvétel végett. Érte­kezhetni az „Ellenzék“ szerkesz­tőségében.

Next