Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-10-09 / 230. szám

! A munkaprogramm. A képviselőház most vajúdik a meg­alakulás fájdalmaival, azután következik a munka. Azaz hogy csak következnék bizony, ha ott nem volnának a delegácziók és a budget. Mind a kettő valószínűleg egy egy egész hónapig megakasztja a t. ház munkálkodását; a delegácziók miatt nem tarthat a képviselőház azért ülést, mert tag­jainak egy része ott van elfoglalva, a közös parl­amentben; a jövő évi költségvetés elő­készítése a pénzügyi bizottságban szintén akadály plenáris ülések tartásában, mert ltt első dolog a budget s azt úgy látszik újévig a plenum­ban is le akarja tárgyaltatni a kormány. Egyszóval, olyan szépen van beosztva az országgyűlés programmja, hogy karácso­nyig aligha készül el egyébbel, mint a költségvetéssel. Pedig hát mennyi teendő várakozik a törvényhozásra. Először is minden parliament cyclus­­nak három esztendejéből a második esz­tendőnek kellene a legtöbb alkotást felmu­tatnia, mert az első év nagyobb része for­malitásokra, a parl­ament új tagjainak be­gyakorlására, s egyszóval olyan dolgokra megy el, hogy bizony érdemleges törvényhozási al­kotásokra ugyan kevés idő szokott maradni, mint p. o. a parl­ament tavalyi első eszten­dejéből alig tud felmutatni eredményül egy­két maradandóbb legislatórius alkotást. A harmadik esztendőt aztán a hazabe­­szélés, pártrajudások, a következő választá­sokra való készülődések sokkal inkább igény­be veszik, semhogy tulajdonképeni törvény­hozásra sok idő maradhatna. Ezek szerint maradna tehát a második cyklus, a gyümölcsöző törvényhozási munkál­kodásra. Hát az idén ebből is már 3 hó­nap csaknem el­vész, úgy, hogy legfennebb januártól júniusig, júliusig számíthatunk ar­ra, hogy országgyűlésünk képviselőháza na­gyobb alkotásokat, reform­dolgokat létesít­hessen. Tehát egy fél esztendő! Pedig mennyi a hátralék csak a múlt cyclusból! Hát még mennyi az ígéret, melyet a kormánynak be kellene váltani s az illető törvényjavaslato­kat előterjeszteni. Középtanodai reform, ipar­­törvény revisiója, ügyvédi rendtartás, pol­gári házasság, adó­reformok közigazgatási reformok, administratív bíráskodás, stb. stb. — egy egész serege a teendőknek várako­zik elintézésre. S mindezekre alig hat-hét hónap. Bizony-bizony látszik a törvényhozás munka­programmjából is, a­melynek utó­végre a kormány adja meg az irányt, hogy törvényhozásunk működése épen olyan terv­szerűtlen, egy magasabb egységes vezéresz­­mét épen úgy nélkülöz, egész munkálkodása épen úgy az egyik napról a másik napig való tengődés legkevésbé fölemelő látványát nyújtja, mint a kormány kapkodó rendszer­telen, tengődő politikája, mely megelégszik önmagával s a parl­ament munkálkodásával is, csak a költségvetés legyen, néha bár el­késetten, megszavazva. A többit aztán üsse a kő! — Az országgyűlési függetlensé­gi párt pénteken este 5 órakor értekezletet tartott. Ülnök­­locsáry Lajos bejelentette mindenkelyőtt a szünetek alatt előfordult ügyeket, s fájdalom­mal emlékezett a párt alelnökének Náray Imré­nek bekövetkezett haláláról, ki helyett szükség i­s leeud más alelnököt választani. Azután folyó ügyek intéztettek el. Az értekezlet megütődéssel vette tudomásul, hogy a kormánypárti többség az országgyűlés jelen ciklusára a függetlenségi pártból egyetlen egy jegyzőt sem akar választani, a háznak hat jegyzője van, a függetlenségi párt, mely jelenleg több mint kilenc­ven tagból ált, megkívánhatná, hogy ezek egyike az ő ke­beléből választassák. Ennek a jegyzőnek sokszor bizalmi hivatása van, p. o. a szavazatok össze­­számlálásánál. Egy rendszeresen szervezett párt megvárhatja, hogy ilyen alkalmaknál képviselve legyen. A kormánypárt csak a bizalmatlanság­ok nyit utat, midőn eléggé méltánytalan m­egtar­tni a párt számára a jegyzői állomást. Elhatároztatott, hogy föl fog kéretni a kor­mánypárt elnöksége ebben az értelemben. Ha pe­­a kormánynak a hat jegyző közül okvetlen szüksége lenne ötre, akkor fel fog kéretni, hogy egy hetedik jegyző is választassék (a hatodikat í­s érsekeit ellenzék adja) a függetlenségi párt elejéből, mint a­hogy az 1872-ben is történt. Harmadik évfolyam. MZEKK£M2iTÖI IRODA : Bel-király utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 12 „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA­­ Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Égési évre.....................SO frt. Il­ Negyedévre . . . 41 frt. Félévre..........................8 frt. [­ Egy hóra helyben. 1 frt 50 kt. Egyes szám ára helyben 5 hr. vidéken 6 kt. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti Kiadás, 230. szám. Kolozsvár, hétfő October 9­­882. KIADÓ­HIVATAL: Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő, midőn a balközéphez tartozó Huszár Imre egye­nesen Deák indítványára választatott meg a ház hetedik jegyzőjévé. Ennek elintézése után a párt egy kandidáló bizottságot választott a képviselő­házi bizottsági választások intézésére. Végül pedig bejelentette az elnök, hogy a szünidők alatt két flagráns jogsértést követett el a kormány, midőn egyrészt a sajtótörvény elle­nére néhány röpiratot elkoboztatott, másrészt pe­dig Pozsony megye részére kiadta a statáriumot illető rendeletet, a­nélkül, hogy az iránt maga a megye fölírt volna. Határozatba ment, hogy mindkét kérdésben interpelláczió intéztessék a kormányhoz, a legkö­zelebbi ülések valamelyikén. — Két legfelsőbb királyi kézira­tot hoz a hivatalos lap legújabb száma. Az egyik ifj. gróf Ráday Gedeonnak honvédelmi minisz­terré való kinevezését tartalmazza; a másikkal ő felsége dr. Fehérváry vezérőrnagy állam­titkárnak a szent-István-rend középkeresztjét ado­mányozta. — A közigazgatás reformjának kér­dése számos megyei törvényhatóság által vétetett tárgyalás alá. Többi közt tárgyalta ezen kérdést Alsó-Fehérmegye is s megállapodásait egy terjedel­mes munkálatban terjesztette fel a kormányhoz.­­ A görög keleti szerb nemze­ti egyházi kongresszusnak a kongresz­­szusi választmány által kívánt egy­behívása tár­gyában rendeletetet intézett a vallás- és közok­tatási miniszter a kongresszusi választmányhoz. A rendelet megtagadja a választmánynak a kon­gresszus egybehívását dekretáló határozatától a jóváhagyást, főleg azon indokból, mert a kon­gresszusok költségei oly terheket rónak a szerb nemzeti egyházi alapokra, hogy azok már-már alig felelhetnek meg rendeltetéseknek. A minisz­teri rendelet kimondja, hogy vaig a nevezett ala­pokból előlegezett s az egyes egyházközségek ál­tal visszatérítendő kongresszusi költségek hátralé­ka (150.000 frt) be nem folyik, nem hozza ja­vaslatba a kongresszus egybehivását ő Felségénél, ha csak a kongresszusi tagokat választó kerületek magukra nem vállalják képviselőik illetményeinek fedezését. — A kávéadó megszüntetését helyezte volt a pénzügyminiszter a vámtárgya­lások alkalmával kilátásba. Ennek megfelelőiig — mint a „Nemzet“ értesül — közelebbről tör­vényjavaslatot fog benyújtani a kávéadó megszün­tetése tárgyában s kapcsolatban a czukor- és sör­adó némi emelésével. A kávéadót a vámemelés miatt kell beszüntetni , de az idén ezt foganato­sítani azért nem lehetett, mert a bérlőkkel a szerződések egész évre voltak kötve. Egyszer­smind a pénzügyminiszter e törvényjavaslatban fog eleget tenni a kereskedők azon kívánságának, hogy ott, hol a fogyasztási adóban átalányrend­szer van, egyesek kérhessék az igazságtalan rá­­utalás vagy átalány felosztás ellen, mint correc­­tivumot, a tételes megadóztatást.­­ A jövő évi horvát költség­­vetés szerint Horvát-Salavon országoknak (az imént bekebelezett határőrvidék nélkül) beligaz­­gatási szükséglete 3.830.719 forinttal van elő­irányozva. A főösszegek szerint a következőleg oszlik meg: I. Tartománygyűlés 50000 frt, II. bán 26.000 frt, III. belügyi osztály­­ rendes szük­séglet 1.485.331 frt, rendkívüli 449.538 frt, ösz­­szesen 1 934.869 frt, IV. vallás és közoktatás­­ügyi osztály rendes szükséglet 557 699 frt, rend­kívüli 34.988 frt összesen 502.687 frt, V. igaz­ságügyi osztály rendes szükséglete 1.183.223 frt, rendkívüli szükséglete 43,940 frt, összesen 1.227,163 frt. A 3.302,253 frtnyi összes rendes szükséglet a folyó évinél 4,425 frttal nagyobb, 528,466 frtnyi rendkívül szükséglet pedig 3442 frttal nagyobb. A jövő évi szükségletet megna­gyobbító tételek közül felemlítjük a következőket: Vallásügyi czélokra 4783 frt, középiskolai taní­tók fizetésére 600 frt, művészeti czélok előmoz­dítására 1000 frt, horvát tartományi zeneintézetre 3000 frt, új tartomány ház építésére 17.000 frt, nyugdíjakra 6881 forint esik a nagyobb szük­ségletből. Horvát Szlavonországok adóinak s köz­jövedelmeinek a nevezett országok felsorolt bel­­igazgatási szükségleteire fordítandó 45 százaléka ugyanoly összeggel van felvéve, mint az 1882- ik évre. — Császár-találkozás. A londoni Alig. Korr.­a czárnak továbbá a német és osz­trák császár összejövetelét helyezi kilátásba, és a három császár összejövetelének következményeit fejtegeti. A három császár szövetségének újjászü­letése csak békés úton képzelhető, az egyiptomi kérdés szabályozására azonban sohasem szolgál­hatna tényezőül.­­ A zsidók jogviszonyainak Ausztriában való rendezésére vonatkozó törvény­­javaslat, mely több év óta teljesen készen hever a kultuszminisztériumban, még a reichsrath mos­tani ülésszaka elé terjesztik elintézés végett. E törvényjavaslat első­sorban azon határozatok so­rozatát foglalja magában, melyek mellett izraeli­ta hitközségek alkotása és megszüntetése történ­hetik. A javaslat lényegileg azon alapelveken nyugszik, melyek az 1874-iki s az el nem is­mert vallásfelekezeti törvényben foglaltatnak. A javaslat előterjesztésére, hír szerint, a legutóbbi pozsonyi zavargások szolgáltattak okot. Csíkszereda, 1882. okt. 7. „Sic fata tubere“ ! Mozgalmas időket élünk. Hogy is ne mikor „az ős Hargita aljában“ a hír­neves Madéfalvi veszedelem színhelye a „Nagy Somlyó“ és a „Csíkszeredai várkastély“ mint szél­ső határok között fekvő 8 „történelmi nevezetessé­gű helyen“ a Csíkszeredai várkastély előtti térsé­gen össze­gyülekeztünk a megye első emberévé tett Mikó Bálint tiszteletére. Bandérium, kocsik, szekerek, Muszka Lajos zenekara, nők, férfiak csoportosulása, diszkapu zöld ágakkal díszített útvonal Csík-Zsügödtól Csík­szeredáig, mind meg annyi jele az általános öröm­nek: mozsarak dörgése, ékes szónoklatok nem köznapi esemény jelei. Egyszóval az újonnan ki­nevezett főispán beiktatási­­ünnepélyét ahoz illő módon ültük ma october 7-én meg. Rövid idő alatt 2 főispánt kísértünk örök nyugalmuk helyé­re s ennek megfelelően kettőnek is ültük meg beiktatási ünnepélyét; a logikus sorrend köve­telményeinek elég tétetett s ezzel napirendre tér­hetünk. Napirendre térhetünk azért, mert mind­ezen változásoknak nincs meg az a különös jellege, mit más helyt s nevezetesen, ott hol rendesen esz­mék szoktak érvényesülni a napi eseményekben is hasonló körülmények eredményezni szoktak. Elvek­ről nálunk szó sem lehet, s ha mégis szólunk valamit, azzal csak a megszokott köznapiasság el­járt kerék vágásában hadonázunk. Végig hallgat­tam az új főispánt üdvözlő szónokokat végig az új főispán beszédjét, de sem egyik sem másik ol­dalon a körülményekhez képest, ki­szorított s már annyira elkoptatott hangzatos, de jelentőségnélküli szavaknál egyéb nem mondatott. Végig hallgattam az uj főispán székfogla­lóját, mely jegyzőkönyvileg is megörökittetett s ha mégis mindezek daczára semmit sem hallot­tam, nem az én hibám. Egyet azonban e helyen kiemelek: meg­ígérte uj főispánunk azt, hogy csik­szeredai vár­kastélyból, ahol a körülmények szerint majd a nemzet ellenségei számára fenntek a jobbak kar­dokat, majd a nemzet jobbjainak ennek ellensé­gei készíttettek békákat* az " egyedül helyes li­berális alapon — szabadelvűség a Tisza-féle ér­telemben — újra történelmi nevezetességű helyet fog teremteni. Ebben jelezte — ha nem csalódtam — az irányt, melyet kormányzásában követni fog s — mint mondá — csak addig érzi erősnek ma­gát székében, mig ezen irányban a megye kö­zönségének bizalma által támogattatik. Hogy ezen irányú bizalom meddig tart, az a jövő titka, s hogy a szabadelvüsködés lethargiájában szunyadó közhangulat egy esetleges lökés következtében nem vet-e olyan hullámokat, mely a „liberalizmus által támogatott bársonyszéket megingatja helyé­ben, az mind a jövő titka ? A közgyűlésnek a főispáni beiktatáson kívül más tárgya nem lé­vén, az bezáratott, s ezután kezdődtek a pro­­grammban előírt sorrendben a tisztelgések, ezen törvénykönyv szabályai szerint ítélendők meg. Szokásjog és helyhatósági szabályrendeletek ezen törvénykönyv tárgyaira egyedül a 2. 3. és 4. §§-ban megengedett esetekben alkalmaz­hatók. 2. §. Ha a törvény szövege homályos, an­nak értelme a törvényhozás egyebekből kitetsző akaratához képest határozandó meg; ha pedig ekkér sem volna megállapítható, a jogszokás ál­tal nyilvánult magyarázat érvényes. 3. §. Oly jogeset, melyről a törvény nem intézkedik, hasonló esetre vonatkozó törvény sze­rint, ilyennek hiányában a jogszokás által nyil­vánult szabály szerint, ha pedig ilyen sem létez­nék, az összes magánjog főelveihez képest ítélen­dő meg. 4. §. Helyhatósági szabályrendeletek átalá­­nos magánjogi viszonyokra csak azon esetekben alkalmazhatók, a­melyekben azokra a jelen tör­vénykönyv hivatkozik. A tárgyalás folyamán az 1. §. első bekez­dése elfogadtatott, a második bekezdés kihagyatott s helyébe a 4. §. vétetett. A 2. és. 3. §§. kiha­gyattak. Ezzel a tanácskozás véget ért, a közelebbi ülés f. hó 10-én d. u. 5 órakor tartozik. A polgári törvénykönyv előmunkálatai A polgári törvénykönyv tárgyalására össze­hívott bizottság szombaton d. u. 5 órakor tartot­ta első ülését az igazságügy minisztériumban, el­nök dr. Fauler Tivadar igazságügyminiszter, jegy­ző Balogh Károly igazságügyminiszteri elnöki tit­kár. Jelen voltak: Berczelly Jenő, Kovács Kál­mán, Zádor Gyula miniszt. tanácsosok, — Barta Béla kir. táblai tanácselnök, — Czorda Bódog, Halmosy Endre, Szentgyörgyi Imre curiai bírák. Oberschall Adolf kir. táblai biró. Apáthy István, Vecsey Tamás és Wenczel Gusztáv egyetemi ta­nárok. Hódosy Imre, az ügyvédi kamara elnöke, Rudnyánszky Ferencz ügyvéd, Teleszky István és György Elek képviselők, utóbbi mint előadó,­­ Hoffmann Pál és Manajlovics Emil betegségük miatt nem jelenhettek meg. Pauler miniszter megnyitván az ülést, üd­vözli a szakbizottság tagjait és rövid történeti vázlatát adja a polgári törvénykönyv tervezetének szerkesztését megelőző polgári igazságszolgáltatási viszonyoknak. Ezután rövid eszmecsere fejlődött aziránt, váljon az általános rész tárgyalásába bocsátkoz­zék-e a szakbizottság, vagy pedig előbb a külön részek valamelyik­ életbeléptetésének, például az öröklési jog, kötelmi jog, dologi jog stb. állapít­­sék meg. Megállapodás abban történt, hogy a törvénykönyv általános elvei fognak felvétetni, úgy azonban, hogy az egyes külön részek meg­állapítása után azok még egyszer átvizsgálás alá vétessenek. Erre megkezdetett a részletes tárgyalás, melynek alapjául a következő tervezet szolgált. Megjegyzendő, hogy a szöveg végleges szer­kezete később fog megállapíttatni. Általános magyar magánjogi törvénykönyv. Általános rész. Első czím: a magánjogi szabályokról. 1. §. Az általános magánjogi viszonyok KÜLFÖLD. Oroszországban a helyzet nagyon ag­gasztó. A moszkvai utazás, melynek ismeretes czélja meghiusult, III. Sándor czárt elhatározó lépésre bírta. Mindkét ellentétes táborban ural­kodó nézet szerint vagy szabadelvű irány köve­tésére, vagy a legmerevebb abszolutizmushoz va­ló visszatérésre fogja magát szánni, miután a további habozás lehetetlenné vált. De bármire határozza is el magát a czár, a hatalom birto­kában levő orosz körökben szilárd az a meggyő­ződés, hogy belső katasztrófa lesz ennek az el­határozásnak közvetlen következménye. Csupán egy mód van eme katasztrófa kitörésének elejét venni s a felizgatott kedélyeket egy már régóta táplált terv kivitelétől elirányítani, s ez a mód­­ Oroszországnak akcziója kifelé. Számos jel arra mutat, hogy az udvarnak Moszkvába való vissza­térése óta Peterhofban ezt az eshetőséget ko­molyan meghányták-vezették s az osztrák-ma­gyar diplomáczia­ nagyon helyesen fog csele­kedni, ha a Pétervárról érkező édeskés bizto­sításoknak az orosz kabinet további magatartá­sáról az egyiptomi ügyben nem adnak feltét­len hitelt. A német-orosz háborúra Ratkov pán­szláv vezér nézete szerint a legcsekélyebb ok sem forog fenn s mindkét ország nagyra becsüli a kötelékeket, melyek a két országot évek hosszú sora óta egybefűzik. A német politika némely ma­ga elé tűzött czélok elérésére bizonyosan más utat fog választani és nem a háborút. A múlt tanú­ságul fog szolgálni a jövőnek. Az emberi ügye­ket azonban nem mindenkor a józan ész intézi. Fordulnak elő véletlenségek is, melyek úgy em­bereket, mint kormányokat félrevezetnek s oly ese­ményeket idéznek elő, melyek minden kombiná­­czión kívül esnek. A nagyhatalomnak mindene­setre nemcsak a háború, hanem szövetségének kell tendi. Csak ha szilárdan támaszkodhat ere­jére és hatalmára, biztosíthatja magának mások tiszteletét és barátságát.“ Az orosz sajtótörvény legközelebb kibo­csátott novellája mély lehangoltságot keltett Sz- Pétervárott. Wlasemskit, a sajtóhatóság főnökét, ki épen szabadságon volt távol, kellemetlenül lep­te meg a visszatértekor már jogerejűvé lett in­tézkedés, mely a sajtó egész létezését kétségessé teszi. Meguyitá már Tolstoj gróf hivatalba lépé­sekor benyújtott lemondását s végleg el van ha­tározva megválni hivatalától. Utódjául Georgijew­­ski titkos tanácsost emlegetik, ki Tolstoj közokta­tási minisztersége alatt korlátlan befolyásra tett szert a kormányzat ezen ágában. A sajtóra előre­láthatólag keserű napok várnak, ha Ratkov e szolgálatkész közegének uralma alá fog he­lyeztetni. Szerbiáról szenzácziós hírt közöl a péter­­vári Golos. Azt írja, hogy a szerb ellenzék Milán királyt a koronáról való lemondására akarja kény­szeríteni. Ha vonakodnék ezt megtenni, meg fog fosztatni a tróntól és Sándor herczeg proklamál­­tatnék királylyá. Míg ez nagykorú lesz, reggens­­ség alakíttatik Pirocsanáczczal az élén. Natália királynéról azt írják, hogy a királyt vagy az orosz politika felé tereli, vagy jóváhagyja fiának király­lyá proklamáltatását. E hírek bizonyára csak az orosz mérvadó körök óhajait fejezik ki. Törökország: A konstantinápolyi „Vakít“ a következő érdekes dolgokat tartalmazza. „Törökország — úgymond — csak a szer­ződések által számára biztosított jogok fentartá­­sára gondol, s nincs más törekvése, mint az, hogy a haladás és a reformok útján elhatározot­­tan haladjon előre. Kétségtelen, hogy ezen a pályán az összes hatalmak támogatásában fog részesülni, a­melyek a kelet nyugalmát óhajtják, s hogy ezt az er­kölcsi s anyagi támogatást hathatósan fogja föl­használhatni arra nézve, hogy elejét vegye min­den veszedelemnek mely a jövőben felmerülhet. Helytelen tehát e pillanatban különféle szövetségi terveket imputálni. Midőn legutóbb szorosabbra fűztük a barátság kötelékeit Németországgal és Ausztria-Magyarországgal, nem távolodtunk el régi barátainktól, Francziaországtól és Angliától sem. Oroszország sokkal inkább el van foglalva belügyi reformjával, a­melynek szükségét érzi, semhogy arra gondolna, hogy külháborút idézzen elő. A többi hatalmak dispozitiói szintén nem árulnak el semmit a­mi a béke fenntartásával ellenkeznek. A Petőfi-társaságból. — Eredeti tudósítás. — Budapest, okt. 6. A Petőfi-társaság ma délelőtt 10 órakor Komócsy József elnöklete alatt felol­vasó ülést tartott. A felolvasásokat megelőzőleg Szán­a Tamás titkár jelentette, hogy a társa­ság a Petőfi szobor bizottságtól meghívást ka­pott a leleplezési ünnepélyre. Továbbá jelenti, hogy Csávolszky Lajos az „Egyetértés“ szerkesztője 100 filtal a társaság alapitó tagjai sorába lépett. — Bacher Simon, Petőfi versei­nek egy részét lefordította héber nyelvre s mun­kájának egy példányát megküldte a társaságnak, a felolvasások sorát György Aladár nyi­totta meg „Őseink mint napimádók“ czímű tanul­mányával. Felolvasó ebben kimutatja, hogy őseink vallása nem erkölcsi, hanem egyszerűen termé­szeti vallás volt. — Hitök a természetimádás volt, ezt pedig a tűzimádás nélkül elképzelni nem lehet. Nem volt ugyan a napimádás vallásuk fő­jellemvonása, de hogy ez a kultusz kiváló részét képezte, azt alig lehet tagadni. A tűzistennek tűz­­áldozatot is hoztak. A napnak szentelt tárgyak között a fehér lovon­­kívül nagy szerepet játszott az alma is. Azt a helyet, a­hol a tüz-istennek az áldo­zatot bemutatták, még ma is tűzhalomnak hív­ják. A napimidás őseinknél nem más népek­től átvett kultusz, hanem a nép mithosképző erejének alkotása volt. Végül felolvasó még ki­mutatja, hogy őseinknek e hite népdalaink­ban, regényeinkben s hagyományokban meg van örökítve. Ábrányi Emilnek „A hegy és a ki­rály“ czimü hangulatteljes haladását a közön­ség élénk tetszése között Komócsy József olvasta fel. Ezt követte ifj. Ábrányi Kornél „Gyer­­meksírás az éjszakában“ czimü elbeszélése. Ez a Lorántházy-család szomorú történetét tárgyalja. A családfő Lorántházy Péter volt, egy jószívű, vendégszerető de felette magába zárkózott ember, kinek családjában az örülési esetek nem tartoz­tak a ritkaságok közé. Őcscse Gábor épen ilyen örülési rohamra ölte meg nejét, gyermekét s ön­magát. Lorántházy Péter épen akkor érkezett a borzasztó tett színhelyére, mikor örjöngő öcscse hangosan jajveszéklő gyermekét ölte meg. Azóta Péter mindig önkívületi állapotba esett, vala­hányszor gyermeksírást hallott. Egy ilyen jele­netet ír le megragadóan az elbeszélés. Bartók Lajos egy pásztorregót olvasott fel kárpáti emlékeiből „A dobogó kő“ czím alatt. A gyönyörű költeményt zajosan megtapsolta a hallgatóság. Még egy felolvasás volt bejelentve a Ba­lázs Sándor „A véres orr“ czímű csevegése, de ez az idő előhaladottsága miatt elmaradt. A felolvasó ülést zárt ülés követte, mely­ben folyó ügyek intéztettek el. A hunyadmegyei történelmi és régészeti társulatból A hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat, a f. hó 4-én tartotta választmányi ülé­sét K­u­u­n Géza gróf elnöklete alatt. Ez ülésen dr. S­ó­l­y­o­m-Fekete törvény­széki elnök és T­ó­g­­­á­s Gábor főreáliskolai tanár jelentették be ama különböző régészti adományo­kat, melyek a társulat múzeuma számára a vidék különböző pontjairól beküldettek. Ez ado­mányok között igen érdekes pénzek, ritka régé­szeti műtárgyak és különböző feliratú kőtáblák vannak. Élénk érdeklődéssel hallgatta meg a válasz­arány Téglás Gábornak a temesvári régészeti múzeum ismertetésére vonatkozó jelentését. E gyűlésen jelentette be az elnöklő gróf, hogy a társulat első évkönyve egy pár nap múlva már átadatik a nyilvánosságnak. Ez évkönyv, melyet Kun Róbert, a társu­lat buzgó titkára szerkesztett, a következő tarta­lommal fog megjelenni: Hunyad vármegye őskori történelméhez, Torma Zsófiától. A magyarság és az oláh inkolátus, Dr. Sólyom Feketétől. A hunyadmegyei pecsét és czimer Torma Sándor­tól. Dévai Nagy Sándor verses emlékirata ismer­teti dr. Sólyom Fekete. Hunyadmegye területén előforduló madarak jegyzéke, Buda Ádámtól. Az évkönyvből Rezső koronaherczeg számá­ra, egy fehér sagrin-bőrbe kötött gazdagon zo­­mánczozott R. és S. monogrammal ékített dísz­példány készült, melyet legközelebb fognak a trónörökösnek elküldeni.

Next