Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-11-21 / 266. szám
AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. november 21. „Életem és korom.“ Már ismertettük e könyvet, melyben Pulszky Ferencz a hatvanas évek Olaszországát írja le. A szellemes műből ízelítőül adunk egy pár epizódot. A Garibaldi első híres expeditiójának jellemzésére a következő érdekes adatokat hozza fel. Egy szép reggel a fiatal Paget jött hozzám, erdélyi barátomnak fia s elbeszélte, hogy apja őt Angolországba küldte egy nevelőintézetbe, s hogy most beállván a vakáczió, ő kirándulást akar tenni Olaszországba és Siciliába. Ránéztem e szavakkal : „Szólj igazat, megszöktél s Garibaldihoz akarsz menni.“ A fiú elpirult s mentegetődzni akart, de én folytattam,ha Angolországból megtudtál szökni s ide jönni, hiába fognának itten visszaakarni tartani; ha már Siciliába készülsz, adok legalább levelet Bertanihoz, hogy ne mint ismeretlen közlegény, hanem mint hadnagy folytathasd a kalandot , minek ő nagyon megörült, megköszönte szívességemet, átvette levelemet s tüstént Genuába sietett, hol épen készen állt a hajó, mely az önkénteseket magával vitte, Pagetét is, ki ajánlatomra tüstént megkapta a tiszti kinevezést. Harmadnapra Bethlen ezredes jött hozzám adjutánsával Priulival. Együtt ebédeltünk, elbeszélte, hogy egész nap futkosott a hadügyministeriumtól a belügyhöz s vissza ismét a rendőrig főnökéhez, mert levelet kapott Pagetóktól Erdélyben, hogy fiók eltűnt Angolországból s bizonyosan Garibaldihoz akar menni, tartoztassák fel Turinban s küldjék vissza Erdélybe. — Meg is tettem — igy szólt — mind a szükséges lépéseket; ha a fiú idekerül, mindjárt elhozzák hozzám, majd megleckéztetem őt, hogy szüleit igy megszomorítja, egy pár napig itt tartom, azután visszaküldjük haza. — Későn jösz — volt a feleletem — mert tegnapelőtt jelentkezett nálam s most már tengeren van ahol őt nem éritek többé utól, úgy látom, hogy a fiú életrevaló, nem árt neki ezen kaland. A kis Paget csakugyan kitüntette magát a capuai csatánál ; ő vette el magyarjaival a nápolyi üteget s mint kapitány érdemkereszttel mellén ment vissza szüleihez. A hadjárat után megházasodott, de egy évvel egybekelése után meghalt. Kár érte, példánya s előképe lehetett volna az erdélyi ifjúságnak. Nyár volt, családom is elhagyta a régen megszokott Angolországot s Olaszországba jött hozzám. Eléje mentem feleségemnek Sasáig s vártam a gyorskocsit, mely kedveseimet a Mont- Cenisen áthozza, mert a tunnel nem volt akkor még kifúrva. Nagy csudálkozásomra itt találtam Teleki Sándort is. — Mit csinálsz itten barátom ? - szólitam meg. — Siciliába készülök Garibaldihoz — volt a felelet. — Mi közöd Siciliához? ez nem magyar ügy, vénebb is vagy már, és semmi szükséged, hogy irhádat ott tegyed ki a golyóknak. — Barátom - felelt Sándor tréfásan — BaMBBnwwMMMMMM——^ ^Tmarr.garri3ailia»ai mikor ez az egyetlen ország Európában, ho nincs sem hitelezőm, sem elhagyott szeretőm.♦ * * Nem a vörös ing, nem is az olasz egység eszméje, hanem csak Garibaldi személyisége villanyozta fel a népeket és töltötte el őket a siker biztosságának eszméjével; jelenléte nélkül nem mertek felkelni a nápolyi helyőrségek ellen ; a babonás nép száz meg száz regét és csodát kötött nevéhez; voltak, kik megesküdtek, hogy maguk látták, miként semmi golyó nem fogja, s hogy a milazzói csatában csak úgy tucatonként rázta ki köpenyegéből a golyókat. Ő volt a nép szemében Sít. Rozáliának, a sziget védszentjének a fia, ki boldogságot terj szt, a szegény nép bajait ismeri és rajtok segitni fog. De a vagyonos osztályok sem ijedtek meg tőle s midőn a sereg eltartására pénzre volt szükség s találkoztak angol bankárok, kik, bízva az eddigi sikerben, készeknek nyilatkoztak állarakölcsönt kötni, habár alacsony kibocsátási árral: a siciliai aristokratia ezt nem engedte s maga irta alá a szükséges milliomokat allam. Nem tudta még, hogy a szabadság, a parlamentáris kormány s a nagy színek keresztülvitele, mint drága egy portéka, mely az ország hitelét oly annyira igénybe veszi, hogy papírjai nem maradhatnak alkarin. A külföld fel volt villanyozva Garibaldi sikere által, de a diplomaták semmiképen sem tudtak megérteni ily állapotot, mely a rendes kormányok s államférfiak combinatióin kivül működik s hol nem lehet látni a hatalmat, mely a mozgalmat korlátozza. Éjjel tovább siettünk s Siegalbutóban éjfél után csakugyan megérkeztünk. Garibaldis vezérkara itt szállásolta be magát egy középületbe ; hallottuk, hogy alszik, mi tehát egy rosszul világított nagy terembe vonultunk, találtunk még néhány széket, melyre leülhettünk, körülünk sürögtek-forogtak az önkéntes tisztek, ott volt Garibaldi fia Menotti, ott Bidischini, de a legnagyobb részt Mordini s Fabrizzi sem ismerték. Körültekintve Mordini figyelmeztetett engem egy úriemberre, ki a terem egyik szegletében társalgott, óriási egy alak volt, határozott arczkifejezéssel. — Nem szeretek ezzel itten találkozni, Bentivenga báró, igazi középkori jellem. Garibaldi hadjárata alatt a sziget belsejében a hegyek közt maga vetette fel magát kormányzónak, sok embert elfogatott, elveretett, megkinoztatott; midőn prodictátornak neveztettem ki, legelső rendeletem az volt, hogy őt állásától megfoszszam. Alig mondta ki ezt, midőn Bentivenga felénk tartott, s udvariasan köszöntve Mordinit, elmondta, miként különösen őrül ez alkalomnak, hogy személyesen fejezhesse köszönetét, mert mélyen lekötelezve érzi magát a prodictator úrnak. Mordini csudálkozva kérdezte, hogy miért? Uram — szólt ez — tudni fogja, hogy bátyám, Bentivenga néhány év előtt egy összeesküvés élén állt a nápolyi kormány ellen, hogy néhány szomszédja és álbarátja elárulta őt, úgy hogy ugyanazon pillanatban, midőn a lázadás kiütött, tüstént el is nyomatott; bátyámat elfogták és agyon lőtték, engem elfogtak. Midőn Palermo bevételének hire hozzánk jutott, magamhoz ragadtam a hatalmat e vidéken s azt mindenkivel éreztettem, bátyám árulóit mind elfogattam s megkipoztattam, elégtételt szereztem nevének, bosszúmat kitöltöttem rajtok; de épen legnagyobb zavarban voltam, hogy mit tegyek ezentúl, midőn ön oly szives volt engem állásomtól elmozdítani. Administrálni nem tudok, nem vagyok arra való hogy politiki szerepet játszani, bosszúmat betöltöttem, nem volt többé semmi tennivalóm, nem vagyok egyéb, mint egy siciliai báró, ki megtudja bosszúzni családját. Ezt tettem, másra nem vágyódtam s ön felmentett attól, hogy közigazgatási hibákkal vádoljam magam. Ezzel kezet nyújtott Mordininak, ki azt szívesen megszorította. * * * Harmadik évfolyam.2 »£I JUK^%TO1 (ROUA : Bel-királyuteza 16. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 1Z „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJá: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre.....................16 frt. Ijl Negyedévre ... 4 fri Félévre..........................I fit, |j| Egy hóra helyben. I fit 50 k.. Eg., ee számos* helyben 6 kr. vidéken 6 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás 66. Kolozsvár, kedd november 1. V'1Z, KIAIKÓI HIVATAI. : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt A kiadóhivatal. Nyilttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A fogas. Bizony megsokasodtak azok a szögek, melyekre Tisza Kálmán felakasztotta elveit. Kezdetben csak egy volt, ezt arra használta föl, hogy közjogi hitvallását akassza reá. De a kérdéseket egymásután vetette föl az élet, s Tisza Kálmán kénytelen volt minden új esztendőben egy egy új szöget verni a falba. Most már dolgozó szobáját egy egész sor szög viszik, egy egész fogas, melyről a felakasztott elvek kiszenvedve lógnak alá. „Egyensúlyba kell hozni az államháztartás mérlegét“ és kormányzatának legelső költségvetése alkalmával szöget vert a falba, hogy egyensúlyozási szándékát eltehesse láb alól. „Érvényre kell emelni Deák Ferencznek a híres júniusi beszédben konczipiált egyházpolitikáját.“ És jöttek kulturkérdések: a polgári házasság, a vallásszabadság, a karn. autonómia, a középiskolai reform. De Tisza Kálmán új szögeket szerzett és új szögeket vert a falba. „Ellenezni kell a törvénykezés államosítását.“ Ez is egyike volt a Tisza Kálmán kedvencz eszméinek. Miatta nagy vitát állott ki Horváth Boldizsárral. Mikor aztán kormányra került, új szeget vert a falba s fölakasztotta rá a vármegye törvénykezési hatóságát. „A virilis intézmény hiba a demokráczia szempontjából, s a főispáni kandidáczió hiba a választási szabadság szempontjából.“ Tűzzel vassal harczolt évekig mindkét intézmény ellen. Az ember azt hitte volna, hogy kormányra lépésének legeslegelső ténye az lesz, hogy ezen intézményeket kitörli az élők sorából. Ő azonban megtartotta az intézményeket s helyettük saját elveit akasztotta föl. „Több adófölemelést nem bir meg az ország.“ E jelszóval lépett be a kormányba. Minden becsületes ember azt hitte, hogy ergo Tisza Kálmán, ha nem is szállítja le az adóterhet, de nem is szaporítandja azt. És mi történt? Terheinket ugyanannyi adónemmel szaporította, mint ahány éve kormányozza az országot. Tehát ebben is megtagadta magát. ,A közös vámterület nem tartható meg szabad kereskedés nélkül.“ És ő kormányra lépésének második évében föláldozta a szabad kereskedelem elveit és elfogadta a vámterület közösségét. „A vármegye fenntartandó a maga épségében.“ Ezt hirdette mint író egy brosúrában, s ezt hirdette mint szónok minden alkalommal. És kormányzása óta most már harmadszor reformálja a közigazgatást, előbb a közigazgatási bizottságokkal, azután a területi kikerekitéssel s végre most a qualifikáczió meghatározásával, s mind a háromszor egy-egy szöget vert a falba, hogy legyen hová régi elveit akasztani. A Tisza Kálmán hithagyásának több szögre van szüksége, mint a synedriumnak volt a megváltó feszületéhez. E szögekkel feszíti Tisza Kálmán keresztre országunk függetlenségét, történelmi múltját, önálló fejlődését, jóllétét és hírnevét. Úgy tesz az elveivel, mint Saturnus a gyermekeivel: rendre mind felfalja őket. Váljon mi értéke van ezután a hitnek, a meggyőződésnek, az ígéretnek és a bizalomnak? Lehet-e a czivilizált világ erkölcsrendje szerint ma megbízni abban, amit Tisza Kálmán a holnapról mond, midőn ilyen fülsértően tagadta meg a tegnapot? Minő tényekből merítő jogczimet arra, hogy vezére legyen továbbra is a nemzetnek? Még a számadó juhásznak is van annyi meggondolása, hogy az egyszer félrelépett birkát nem teszi meg többet kolomposnak. Hát mire támaszkodik Tisza Kálmán, hogy még mindig megmarad kolomposnak? Kétségen kívül egy jól trafáirozott többségre. Árkon-bokron, lihegve a fáradságtól, szemlesütve a szégyentől követi őt mindenütt e többség. Követi jóban, követi roszban; nem mint az árnyék, csak nappal, hanem mint a bűnöst a rossz lelkiismeret — a sötétben is. Van-e e ténynek másutt — mint az erkölcsi dissolutióban magyarázata? Nincs. „A meggyőződést tisztelni kell.“ E törvényt a negyvenes évek kitűnő viadalai állították fel és jól tették. Szelíddé tették általa a pártviszályt és megnemesítették a harczot. De hát azoknak volt meggyőződésük a mely tiszteletet parancsolt. Egyik küzdött a parlamentarizmusért, másik küzdött a dikasztérium mellett; egyik lándzsát tört a központosítás érdekében, másik védelmezte a helyhatósági önállást; egyik zászlótartója volt a haladási eszméknek, másik görcsösen ragaszkodott a hagyományok erejéhez. Iskolák voltak azok, hol az eszmék nagy harczát vívták és nem részvénytársaságok,ahol törpe önzés játszik vezérszerepet. De a meggyőződés e tiszteletét nem várhatja az országtól a mai többség. Előbb azt kellene bebizonyítania, hogy valósággal van meggyőződése. Ám, ameddig azt látjuk, hogy úgy a közjogi dolgokban mint a belügyi kérdésekben egy és ugyanazon elvet vallottak Tisza Kálmánnal s midőn az rendre felakasztotta elveit, a többség nem csinált egyebet, mint helyet kért a fogason a saját elvei számára is, addig nem lehet a többségnek igénye ahoz, hogy férfiaknak tekintsük tagjait, kik hitágazataikhoz való igaz hűséggel és rendületlen ragaszkodással szerzik meg maguknak az ellenfél becsülését. Amíg azt látjuk, hogy Tisza Kálmánnak majd minden politikai tényét ellenzik a magánkörben, s ugyanezt megszavazzák a képviselőházban , addig nem tekinthetjük őket a népképviselői méltóság kifejezőinek, hanem önmagukról és megbízatásukról megfeledkezett görnyedezőknek a kormány szolgálatában. — Országgyűlés A képviselőház tegnapi ülésében elnök bemutatta Győrffy Pető marosvásárhelyi és Kapisztori Ferencz érsekújvári képviselők megbízó levelét, melyek az igazoló bizottsághoz utasíttattak. K.7 és más elnöki bejelentések után a ház folytatta a qualific a t io n al is javasot részletes tárgyalását a 6-ik §-nál, mely a községi (kör) jegyzők képesítéséről szó. Egész sorozata a módosítványoknak adatott be, így Kiss Albert érettségi bizonyítványt kívánt a jegyzőktől. Vidovics kívánta, hogy a tanítóképezdet végzett ifjak is a jegyzői vizsgálatra bocsáttassanak. Szederkényi ezen 1. - ik kikezdését kívánta kihagyatni, hogy a törvény alkalmazásáual zavar ne támadjon. Maga Dárday előadó is módosítványt adott be, mely szerint a községi segédjegyzék minősítvénye is az egész országban érvényes legyen, ha 3 évig működött azon hatóság területén, melytől a bizonyítványt nyerte Az előadó és Tisza Kálmán beszédei után a módosítványokat, Dirdayét kivéve, mellőzte a ház. A következő két szakasz, melyek a jogi és tanügyi szakról szólnak, észrevétel nélkül fogadtattak el a bizottsági szövegezés szerint. — Az orvosi szakról szóló 9. § nál Bódog Albert több módosítványt, jobbára stylaris módosítványt adott be. Tisza K. és az előadó felszólalásai után e módosítványokat a ház mellőzte, de elfogadta Dárday azon módosítványát, mely szerint az orsz. állatorvosoktól az érettségi vizsgálat nem kívántatik, tekintettel az állatorvosi intézet berendezésére. Innen kezdve a §§., melyek műszaki, bányászati, erdészeti, levéltári, posta, távirda, tengerészeti hatósági és számvevőségi szakokról intézkednek, változatlanul fogadtattak el a 18 ig. Itt Bochkor Károly következő módosítványa fogadtatott el: „Azok, kik az államszámviteltanból vizsgát tettek, minden állami és törvényhatósági vagyonkezelő hivatali állásra előnyével bírnak.“ A gyakorlati képzettségről szóló 23-ik §-ig nem merült föl észrevétel, itt azonban Grecsák Károly hosszabb beszédben az ügyvédi kar érdekében szólalt fel, s azt kívánta, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsgálat letételének kötelezettsége alól kivétessenek azok, kik elméleti képzettségüket ügyvédi oklevéllel igazolják, s azon felül öt évi önálló ügyvédi gyakorlatot mutatnak ki. Mocsáry Lajos a választott megyei tisztviselőket a gyakorlati közigazgatási vizsgáról felmentetni indítványozza s ez értelemben módosítványt nyújt be. Érdekes eszmecsere fejlődött ki itt az ügyvédeknek a közigazgatás terén való alkalmazása fölött. Grecsák és Szilágyi Dezső elégnek tartották, ha az ügyvéd öt évi gyakorlatot mutat ki. Ellenkező nézetet fejtettek ki Tisza Kálmán és az előadó. Szavazásnál úgy Grecsák ezen, mint Mocsárynak azon indítványa melyben ez. egy részét kihagyatni kívánta, elejtettek. Végül Pauler miniszter javaslatot terjesztett be az írói és művészi jogról, mely- I nek közlését alább megkezdjük. — Csömörbe ejtő kenetteljesség A magyar ember loyális is és lovagias is. Ennél fogva nem feledkezhetik meg királyasszonyának nevenapjáról. De undorítóvá válik e megemlékezés, ha olyan durván alázatos formába önti valaki, mint azt a főrendiház ülésében Hanad bibornok a következő szavakkal tette: „Ezen magas törvényhozói háznak tárgyalásai a törvények körül forognak s ma sem akarunk ezen keretből kijutni. Ma is tuóani akarunk egy törvényről, de nem olyanról, melyet a hideg ész diktál, az állam ügyei, népek életének rendezésére, hanem egy törvényről, mely sziveinkbe van írva és a melynek a nagymélt. főrendiház tagjai mindannyiszor hódolnak, valahányszor hagyományos tisztelettel és szeretettel felséges királyunk megszentelt személyére, felséges királyasszonyunkra s felséges uralkodóházunkra gondol, családi boldogságukra és azon áldásokra, melyeket kiterjesztenek a monarchia népére és valahányszor gondolnak mindezekre, szívből kívánják, hogy életük legyen hosza, családi boldogságuk legyen teljes s Isten áldásai gazdagon forrásozzanak le reájuk s fönséges körökből bőségesen áradozzanak ki az általuk boldogított népekre s nemzetekre. He e törvényt Nagyméltóságú hoz, követjük mindenkor, kell, hogy különösen megemlékezzünk erről a holnapi nap alkalmából, melyen egy Magyarországból évszázadok előtt Németországba az ottani népek boldogitására kiszármazott magyar királyi asszonynak, szent Erzsébetnek dicső emlékét megülje, egyszersmind a kölcsönnek visszaadására Németországból Magyarországba átszármazott egy másik Erzsébetnek, felséges királyasszonyunknak magas névünnepét üljük, úgy gondolom, nagyméltóságú ház, hogy valamennyünknek, úgy a jelenlevőknek, mintha távollévőknek, akik azon tiszteletben részesülnek, hogy e háznak tagjai, érzelmeit fejezem ki akkor, midőn szokott nagytiszteletünkkel megkérem nagyméltó elnökünket, legyen tolmácsa a holnapi nap alkalmából a mi sziveink érzelmeinek Felséges királyi asszonyunk előtt és jelentse be neki mély hódolattal, miként a felsőház tagjainak hő imája oda irányul, hogy Felséges asszonyunk teljes lelki épségben s keresztény fejedelemnői erényeiben fényeskedve, felséges férje és az uralkodóház boldogságának örvendve, szerető hű népei tiszteletében és szeretőtében boldogul és boldogítva, a legkésőbb emberi korig éljen. (Élénk, hosszas éljenzés.) A férfi őszinteségének nem lehet ilyen czikornyás hangja. Ilyen beszédet a hizelkedők tudnak csak összeállíttani a cselédlexikonokból. Az ilyen beszéd úgy tent mint alant egyaránt sérti a jóizlést! Adóügy. Olyan e kérdés közéletünk nyomorúságai között, mint a rüh az elhanyagolt testen: minél többet vakarják, annál jobban viszket. És nem képes kiirtani sem az örökös panasz ártatlan kenőcse, sem a hírlapirodalom napfény világossága. Minél többet foglalkozunk ez ügygyel, annál több adattal halmozzák el szerkesztőségünket. Mindezen adatok arról győznek meg, hogy bár terhes az adóösszeg nagysága is, de azt csak el lehetne tűrni s a fizetések is ezen irányban elég pontosan teljesíttetnek, de tűrhetlen az a sok zaklatás és méltánytalanság, melylyel az adó kezelése, kiróvása és felhajtása jár. Újabban Háromszék megyéből vettünk adatokat. Ezek szerint a háromszéki adófelügyelőség nagy gyakorlottságot fejt ki abban a tudományban, hogy mikép lehessen kétszer megnyitni a birkát, vagy egy sütetből két lepénynyel elégteti ki a kincstári gazdálkodás falánkágát. Tudni kell ugyanis, hogy Háromszék megyé- nek három igen jó hírnévnek örvendő gyógyfürdője van: Tusnád, Élőpatak és Málnás. Több is van s ezek között Kovászna és a torjai Büdös nem utolsó helyen állanak, de mi ezúttal csak ama háromról akarunk megemlékezni. E fürdőkbe, a nyári idény alatt orvosok, gyógyszerészek, kereskedők, pékek és vendéglősök költözködnek ki S.-Sz.-Györgyről és Kézdivásárhelyről. E költözködés sok vesződséggel, még több romlással és igen sok riskával jár. Igen sokszor — ha rész az idény — ráfizet az illető ez expeditionális vállalatra, így áll a száraz tény. De az adófelügyelőség nem így gondolkozik. Ő minden áron fokozni kívánja a kirostált jövedelmet, akár van eljárásában jog és igazság, akár nincs. Kiszáll tehát az idény alatt Tusnádra, Előpatakra és Málnásra és gondolkozik ekképen. Ezek az orvosok, gyógyszerészek, kereskedők és vendéglősök itt nagy jövedelmeket élveznek, illő tehát, hogy e külön keresetükről is megfizessék a jövedelmi adót. Aztán elkezd puhatolózni, rendre járja az üzleteket, kérdezősködik fűtői-fától, mennyi bor fogy el itt, hány kosztos vendég van amott, van-e sok patiense ennek az orvosnak, fogy-e a galantéria ennél a kereskedőnél? és így tovább. Mikor beszerezte az adatokat, akkor megjelenik végrehajtóival az illetőknél, klassifikálja a vélt jövedelmet s kölcsönös alku útján kiveti rájuk a jövedelmi adót. Az ekként megrohant egyének persze belemennek az alkuba, kifizetik a meghatározott összeget, mert ők is épen oly jól tudják mint mindenki, hogy adóügyekben van ugyan felsőbb fórum Magyarországon,de jogorvoslat nincsen. Az egyetlen törvény : fizess. Fizes minden áron és minden körülmények között. De mi bátrak vagyunk megjegyezni, hogy ezek az áldozatra kiszemelt egyének nem tartoznak ily úton jövedelmi adót fizetni. Nem tartoznak először, mivel a jövedelmi adó kivetésnek és megállapításnak megvan a maga illetékes fóruma, a vegyes bizottság, s az adófelügyelőség nincsen jogosítva e fórum mellőzésével ilynemű adókat kiróni. Nem tartoznak másodszor, mivel ők már egyszer, az illetékes fórum által kirótt adót otthon megfizették. Nem tartoznak harmadszor, mivel rájuk nézve a fürdőidény alatt bejövő szerzemény nem egy külön üzletágnak a jövedelme, hanem ugyanazon üzleté, mely már egy ízben meg lett adóztatva. Ezt könnyű megérteni annak, aki megakarja. Mi történik itt? A s.-szt.-györgyi kereskedő megadóztatik a galanterie üzlete után egy évre. Ezen kereskedő, nyáron át kiüríti boltját, s czikkeit elviszi Élőpatakra. Amíg itt van, az alatt a s.-szt.-györgyi üzlet a dolog természete szerint pang. Ő tehát nem külön jövedelmet élvez, hanem ugyanazt a jövedelmet, csakhogy nem S.Szt.-Györgyön, hanem Előpatakon. Ez nem egyéb, mint ugyanazon jövedelemnek más forrásból való merítése. A végzet. — Angolból: A mica.— III. (5. Folytatás.) Modorának ellenállhatatlan bája, szelíd hangjának érczes rezgése, s az a lelkesedés, mely arczáról sugárzott mélyen meghatotta Lesliet, érezte, hogy a vér sebesebben forog ereiben ; de azért még mindig tagadólag rázta a fejét. — Nem tudnám itt megírni, monda halkan; utaznom kellene, mint azelőtt tevém; de az most lehetetlen, teljes lehetetlen. — Miért? E kérdésre nem lehetett válaszolni s szemei az Irma átható tekintetével ismét nem tudnak találkozni. Rövid hallgatás után a nő folytatja.