Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-02-23 / 44. szám

Kolozsvárt, 1883. Ugyanez történt Lukácscsal is. Mindkettőt előbb kikérte a biróság a háztól s mind­kettőnek fel volt függesztve az immunitása. De Inczével nem ez történt. Inczét so­h­­a sem kérte ki az illető szolgabiró, hanem egyenesen elitélte. Pedig tudta, hogy Inczének immunitása van s azt is tudta, hogy az nincsen felfüggesztve. Ez a szolga­­biró tehát nem vélekedhetett sem igy sem úgy, hanem erőszakoskodott a maga módja szerint. Igen természetes tehát, ha az L gret­­nék ügyében nem kívánt a bizottság fegyel­mi eljárást az­­ illető hatóság ellen, s még természetesebb, hogy az Incze ügyében kivánt. Csak Dániel Gábor kívánta egysze­rűen tudomásul venni a szolgabíró vissza­élését, mert egyedül Daniel Gábor úr érzi teljesen megnyugtatva magát az iránt, hogy ő a politikai életben soha sem fog összeüt­közésbe jönni a hatalommal. Csakhogy nem mindenki olyan okos, hogy a nyilvános pá­lyából a teljesen veszélymentes részt vá­lassza ki magának. Miután tehát a kérdéses ü­gyekben nin­csen analógia, miután ezt Dániel urnak be is bizonyították, s miután Dániel ur semmi más indokot felhozni nem tudott s mégis megmaradt egy olyan állásponton, mely a képviselők személyes szabadsá­gát a szolga­bírák prédájává ten­né ki, ennélfogva ismételnem kell, hogy vagy párttekintetek és kicsinyes provinciá­lis érdekek befolyásolták, vagy nem tudja megülni az előadói széket. V­álaszszon! Ad­r. Dr. Dániel Gábor úr úgy lát­szik szereti kihallgatni, hogy ..mit beszélnek a függetlenségi párt magyarországi tagjai a a párt erdélyi tagjairól,é­s azt ajánlja az Ellenzék czikkírójának, hogy kérdezze meg ezt tőlük. A­mennyiben az az ajánlat nekem szól mint szerkesztőnek, hát kijelentem, hogy én nem kérdezem meg, mert én tudom. A párt jelentékeny része becsüli őket mint a közélet buzgó és önzetlen munká­sait; egy kisebbik része, pedig gyanúsítja őket. Gyanúsítja pedig azzal, hogy nem elég határozottak , tehát félti őket attól, hogy egy kalap alá kerülnek Dr. Dáni­el Gáborral. Hogy aztán Dániel Gábor úr miért tekinti azt hibának, ha az ember vele egy csónakban evez? ezt a kér­dést számolja le a saját politikai álláspont­jával. A magam részéről óvakodni fogok a kalaptól is, a csónaktól is. BARTHA MIKLÓS, az Ellenzék szerkesztője, jett el. A következő 8., illetőleg 9. §-nál élénk discussió fejlett ki. Ugyanis e^ $?-ban állapítatik meg a vadás­z­a­t­i a­d­ó ■ e­g­y évi összege tizenkét forintban. Gyurgy­ik Gyula a következő mó­dosítás elfogadását ajánlja: A vadászati adó egy évi összege ti­srtban ál­lap­ít­ta­tik meg. A­l­m­á­s­s­y Sándor hivatkozik arra, hogy több volt a jövedelem kisebb adó mellett. Pártolja Györgyik módosítását. Lázár Lajos Erdélyre hivatkozik, hol a 12 frtnyi adó nagy terhet ró a népre. Bánffy Béla gr. a szöveget pártolja s megjegyzi, hogy a törvényhozásnak nem szabad specziális vidékekre lenni tekintet­tel. Különben azt hiszi, hogy sok ember hasznosabbal töltheti idejét, mintha va­dászik. Csanády Sándor sajnosnak tartja hogy az előtte szóló azért kívánja az adót 12 írtban megállapitatni, hogy a szegény nép ne vadászhasson. Bánffy Béla gr. tiltakozik szavainak ilyentén értelmezése ellen ; szóló csak azt mondta, hogy sok ember vadászat helyett hasznosabbal töltheti idejét. Németh Albert nem óhajtja, hogy bürokratikus, elcsenevészedett, fázó és elfá­radó, lőni és lovagolni nem tudó szerencsét­len eszkimó-nemzedékké fajuljon a magyar fiatalság. Szerette volna ép ezért a vadá­szat és fegyver szabadságát régi szűzies modorában, mint azt szóló gyermekkorában ismerte, fentartani. Minthogy ehhez legkö­zelebb áll az adót­i­sztra leszállító módo­­sítvány, azt elfogadja. (Helyeslés a szélső balon.) S­z­a­p­á­r­y pénzügyminiszter: Addig, a­míg a súlyegyént helyre nem állíthatjuk, és míg ennél terhesebb adók megszavazása végett vagyunk kénytelenek a törvényhozás elé járulni, én ezen adótétel leszállításához, ismételten kijelentem, nem já­rulhatok. És ezért, azon esetre, ha elfogad­tatnék azon indítvány, hogy az adótétel­p­ártra leszállíttassék, és ha ehhez a törvény­hozás többi tényezői is hozzájárulnak, én annak keresztülvitelére közreműködésemet fel nem ajánlhatnám. (Mozgás a szélső bal­oldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Ennek alapján arra kérem a t. házat, méltóztassék a tételt úgy a mint a törvényjavaslatban van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelől) Ugron Ákos: T. ház ! Ha arról van szó, hogy a vadászati adót leszállítsuk, melyet, mint tudva van az ország nagy többsége követel, s mely értelemben már a ház is ha­tározatot hozott. (Egy hang a szélső­balol­dalon: Harmincz szótöbbséggel.) akkor elő­áll a pénzügyminiszter úr és kabinetkérdést csinál belőle, de ha Boszniára és Herczego­­vinára milliókkal emeljük a költségvetést, ha a hadsereg költségvetését milliókkal told­juk meg, akkor nem csinál kabinetkérdést. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Tudom bizonyosan, majd a név szerinti szavazásnál figyelemmel is kísérem, hogy számos erdélyi képviselő programmjába be­vette, hogy a vadászati adó leszállítása mel­lett fog lenni. (Úgy van! balfelöl.) És ime mi történik ? Feláll a pénzügyminiszter úr, felveti a kabinetkérdést, erőszakolja a kép­viselőket, a mellette való szavazásra, más­felől feláll Bánffy úr. és azt mondja, tilta­kozik az ellen, hogy az erdélyi viszonyukra itt hivatkozás történjék. Hát azért vagj­uk mi itt, hogy az erdélyi viszonyokat s eg­­y­­szersmind az ország viszonyait ne mérlegel­jük ? (Tetszés a szélső baloldalon.) azt akar­ják, hogy Erdélynek havasi vidékein ne le­gyünk képesek marhát tartani, mert azokat a farkasok és medvék szétszaggatják. Azt akarják, hogy anyagilag tönkre menjünk? Honnan akarják aztán az adót exequálni ? (Helyeslés balfelöl.] Nem azért vagyunk mi itt, hogy specializer az alföldi viszonyokra alkossunk törvényt, hanem azért, hogy az ország összes viszonyait egybevetve alkos­sunk törvényeket. Én olyan törvényjavas a ...­­ „•/ anvaimi vi­mely kerül­­et, mely Magyarországban az anya­szonyokra oly káros befolyással van, intézkedés mióta fennáll, százezreibe a szegény polgároknak, midőn tudó nem egy családot, nem egy kerületben, me­r e­g a medvék és farkasok anyagilag tönkre tettek, el nem fogadom. (Helyeslés báb­ésul.) s ilyenkor önök, ha önökhöz fordulunk, hogy a fegyveradót szállítsák le, vagy zúgnak, vagy nevetnek. Sokkal több hasznot haj­t az országnak az önök által annyira gunya és megvetett kormányzat az ötvenes évé­­ben, mert akkor a havasi vidékeken to­l­i vadásznak ingyen puskát, lőport és­­ golyo szolgáltattak ki, most meg azt követe­l­ tőle, hogy ha egy pár forintot keresett, azt adóra fizesse. Én semmi ilyen törvényjavas­lathoz, mely a szegény népet ennyire sújt­ja, hozzá nem járulhatok. Pártolom­­ a va­dászati adónak legalább 15 frtra való leszál­lítását. (Helyeslés balfelől.) „I­g­e­n“-nel szavaztak : Vukotinovics Lajos, Wahrmann Mór, Wasmer Adolf, dr. Wodiáner Béla, Zám­ory Kálmán, Zeyk Dániel *) Zichy Ágost gróf, Zsám­bokréthy József, Zindl Antal, Audaházy­ Pál, Andrássy Tivadar gr., Bá­­ranyi Ödön, Baross Gábor, Bathó Bálint, Bay Banabás, Bánffy Dániel báró, Bánffy Béla gr., Bánhidy Béla br., Bár­­czay Ödön, Beniczky Gyula, Berzeviczy Albert, Bethlen Ödön gr., Biasini Domokos, Bicskey Kálmán, Bissingen Ernő gr., B­o­é­r A­ntal, B­o­é­r K­á­r­o­l­y, Bornemissza Ádám, Bossányi László, Bubics Zsigmond, Bartolovics Iván, Bedekovich Kálmán, Csáky László gr., Csávosy Béla, Csejtey Antal, Csetkó Ignácz, Daczó Pál, Darányi Ignácz, Dárdai Sándor, Di­­mitrievics Miklós, Engelmayer József, Éber Nándor, Éles Henrik, Bay László, Fe­kete Lajos, Fekete Zsigmond, Fónagy László, Gáli József, Csödi Károly, Gromon Dezső, Halassy Gyula, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hérits Antal, Hor­váth Gyula, Hunyady László gr., Hatz Vilmos, Ivánka Imre, Jászay Antal, Jókai Mór, Jónás Ödön, Joszipovics Imre, Joszi­­povics István, Karátsonyi Guidó gr., Kál­mán Imre, Kármán Lajos, Kemény Gábor, Kemény János br., Kemény Kál­mán br., Kégl György, Kiss Lajos, Kiss Pál, Konstantiny György, Kovách László, Kőnigmajer Károly, Králitz Béla, Kapisz­­tory Ferencz, Kresztics György, Kresztics Miklós, Latinovics Gábor, Láng Lajos, L­á­s­z­a­i Lajos, Literaty (Ödön, Lukács Béla, Lukács László, Loucsárics Márk, Mamutich Lázár, Mandel Pál, Mara Lő­­rincz, Matlekovics Sándor, Máday Lajos, Mészáros Nándor, Migazzy Vilmos gróf, Miksa Elek, Móricz Pál, Miskatovich Jó­zsef, Nicolics Sándor, Pauler Tivadar, Pla­­chy Tamás, P­o­g­á­n­y K­á­r­o­l­y, Popovics Vazul, Porubszky Jenő, Prónay József, Pe­­jacsevich Nándor gr., Pejacsevich Tivadar gróf, Por Antal, Pollák Ferencz, Rakovszky Géza, Rakovszky István, Ráday Gedeon gr., ifj. Rostházy Kálmán, Révay János, Schu­­rina Károly, Sporzon Ernő, Sánta Lajos Szalay Ödön, Szapáry Gyula gr., S­z­a­t­h­­mári Miklós, Száj­hely Gyula, Szeményi János, Szentkereszty Béla br., Szé­chenyi Pál gr., Széll Kálmán, Szilágyi Virgil, Szitányi Bernát, Szontagh Pál, Szögyény Emil, T­a­m­á­s­y Béla, Ta­nár­ky Gedeon, Tel°ki Géza gr., Tisza Lajos, Török­­József gr., Trefort Ágoston, Urbanovszky Ernő, Wagner József, Véghsy Gellért, Vizsolyi Gusztáv. „N­e­m“-mel szavaztak: \\ enrich \ ilmos, Wolff Károly, Zay Adolf, Almásy Sándor, Apponyi Albert, gr. Ábrahámffy Gyula, Bacon József, Bartha *) Azon képviselők, kiknek nevei ritkítva vannak szedve, erdélyiek, kik leginkább érzik a vadászati adó nagyságát és mégis megszavazzák. Szerk. Miklós, Berzeviczy Izsák, Bessenyey Ernő, Békássy Gyula, Biró Kálmán Bolom Jó­zsef, Chorin Ferencz, Anády Kám­or, Z­volszky Lajos, Czirer Ákos, Dániel Gab , Dobránszky Péter Dorr­­oma Duka Fe­rencz Ernuszt Kelemen, Farkas Baláz , Farkas Dávid, Farkas József, Farkas Ká­roly Fenyvessy Ferencz, Ferenczy Miklós, Fröhlich Gusztáv, Gábor Péter Geisz Lász­ló, Göndöcs Benedek, Graffits Károly, Gre­csák Károly, Gruber János Gull József, Gusbetk Kristóf, Györffy Géza, Györgyik Gyula, Györfy Pető, Halász Bálint, Halász Géza, Helfy Ignácz, Hentaller Lajos, Nor­man Ottó, Hevessy Bertalan, Hofgraff Já­nos, Hoitsy Pál, Horánszky Nándor Hor­váth Lajos, Imrich János, Irányi Dániel, Isaak Dezső, Ivády Béla, Kaiser János, Kál­­lay János, Kästner Henrik, Királyi Pál, Kiss Albert, Kiss Dániel, Komjáthy­­ Béla, Lázár Ádám, Lázár Mihály, Lits Gyula, Madarász Jenő, Madarász József, Madimo­­vics Miklós, Máriássy Aladár, Mezei Ernő, Mihalovics Miksa, Mihály Ferencz, Mocsáry Lajos, Módi Gyula, Mukics Ernő, Nagy Fe­rencz, Nagy István, Nemeshegyi József, Né­meth Albert, Orbán Balázs, Pappszász György, Pántotsek Rezső, Polonyi Géza, Poloczky Dezső, Prónay Dezső b., Pulszky Ágost, Re­viczky Károly, Koszival István, Sárközy Aurél, Schuszterics Ignácz, Sembery István, Siskovich Tamás, Somssich Pál, Spaller An­dor, Steinacker Ödön, Szalay Imre, Szath­­mári László, Szederkényi Nándor, Szemző Gyula, Szent­iványi Árpád, Széll György, Szilágyi Dezső, Szabó Kálmán, Tassy Béla, Th­aly Kálmán, Tibád Antal,­­lomcsányi László, Ugrón Ákos, Unger Alajos, Ujváry Lajos, Verhovay Gyula, Veszter Imre, V­id­­liczkay József, Vidovich György. „T á­v­o­l“ voltak : Vuchetich István, Wieland Arthur, Zichy Jenő gr., Zselénszky Róbert gr., Zsig­mondy Vilmos, Zsilinszky Mihály, Zmajics Bertalan, Abonyi Emil, Ahsbahhs Leó, An­drássy Gyula, Andrássy Manó gr., Antone­­sen István, Apáth­y István, Agustich Antal, Aczél Péter, Balogh Géza, Bausznern Guidó, Bánffy György b, Becker János, Berde Im­re, Bereczky Sándor, Bittó Béni, Bittó Ist­ván, Bochkor Károly, Bohus Zsigmond, Bo­ros Bálint, Bodogh Albert, Bölöni Sándor, Busbach Péter, Babics Titus, Barlovics Ist­ván, Csernátony Lajos, Csiky Kálmán Dá­niel Márton, Dániel Pál, Dessewffy Aurél gr., Dessewffy Kálmán, Deutsch Lipót, Doda Traján, Domahidy István, Dőry Dénes, De­­rencsin Márián, Elekes György, Eötvös Ká­roly, Ertsey Géza, Fáik Miksa, Forgách Antal gr., Fornszek Sándor, Földes Gyula, Földváry Gábor, Füzessáry Géza, Gaal Je­nő (világosi) Gajzágó Ferencz, Gál Jenő, (felvinczi), Gergelyi Tivadar, Grünwald Bé­la, György Endre, Györy Elek, Gyurgye­­vics Vazul, Hámos László, Hegedűs Károly, Hegedűs László, Hódossy Imre, Hoffmann Pál, I­ollósy Károly, Horváth Boldizsár, Hunkár Sándor, Incze József, Istóczy Győ­ző, Jánossy János, Jelenik Almássy István, Jeszenszky Ferencz, Joánovits István, Jur­­ka Bazil, Justh György, Kada Elek, Karuch József, Kammerer Gusztáv, Kapocsányi Mó­ricz, Kardos Kálmán, Kazy János, Károlyi Sándor gr. Károlyi Tibor gr. Kemény Géza gr. Kerekes Ágost, Kisperes József, Kovács Albert, Kovács Ferencz, Körösi Sándor, Krisztinkovich Ede, Kun István gr. Kiral­­jevics Benjámin, Dauczy Gyula, Latinovics János, László Imre, Lázár Lajos, Lehoczky Egyed, Lesskó István, Lipovniczky Sándor, Lüke Géza, Magyar János, Matkovich Já­nos, Matuska Péter, Meczner Gyula, Med­­nyánszky Árpád b., Meszlényi Lajos, Mezey Ferencz, Michky Lajos, Miski Jakab, Mihaj­­lovics János, Miletics Szvetozár, Lissics Já­nos, Mocsáry Géza, Móricz Károly, Mihalo­vics Károly, Nadányi Miklós, Neppel Fe­­rencz, Nugent Arthur gr., Ocskay Rudolf, Odescalchi Arthur hg., Odescalchi Gyula hg., Orczy Gyula, Ordódy Pál, Ormós Zsigmond, Országh Sándor, Onódy Géza, (jan Má­­tyás, Ozsegovics Lajos br., Paczolay­ Y, Pázmándy Dénes, Péchy Jenő, PéchY 1?4' gr., Pilisy Ferdinánd, Podhorszky gS y ., Rakovszky György, Ráday Gedeon Rády Endre, Polczer Viktor, Rohont E­deon, Román Sándor, Rónay látván'** Sennyey Pál b., Simonyi IVán­­ Lajos, Somssich Imre gr., Sváb E­­reitz Vinko, Sladovics Máté, Spisi és Stamm Lipót, Stekovics János, Szabó B4. József b., Rogulics Mihály, Scitovszky J­nos, Sennyey Pál b., Simonyi Iván­­­co­s, Somss­­ Vinkó, Im Lipót Szakáll Antal, Szeniczey Ödön, Szentiv Kálmán, Szerb György, Székely Elek Jádi Lajos, Szilágyi István, Szily Szirm­ay Ödön, Szlávy Olivér, Szuhányi­t Szubotics János, Teleki Domokos gr I­leszky István, Thury Gergely, Tisza’ L I­mán, Tisza László, Tóth Antal, Tors­zal­mán, Turgonyi Lajos, Thaller Fü­löp,Tit,­­Alajos, Ugrón Gábor, Urányi Imre, Uzai Pál, Vargics Imre, Várady Gábor, Yi*»,­ helyi Béla. Elnök: T. báz! A megejtett szavak szerint 447 képviselő közül, elnök nem sa­vazván, igennel szavazott 141. nemmel sa­vazott 112, távol volt 193. E szerint tehát a ház többsége a szakaszt a bizottság el­végezése szerint változatlanul elfogadta . Gyurgyik Gyula képviselő módosítvá­l elesett. A többi­­­unk a 49-ig csekély módosí­­tással elfogadtattak. A hátralevő két szakad tárgyalása a mai ülésre halasztatott. A további napirendre nézve kimondta a ház, hogy a középiskolai javaslatot már­­czius 5-én veszi tárgyalás alá. Ezzel az ülés eloszlott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőh­áz ülést* fei­. 22. A vadászati- és fegyveradó­ról szóló törvényjavaslat részletes tárgya­lását folytatta tegnap a képviselőház. Kö­vetkezett a 6. §., melynél Balogh Géza, F­ek­e­t­e Lajos, E­r­n­us­zt Kelemen, Széc­henyi Pál gróf, Jónás Ödön, Mada­rász József és Szapáry Gyula miniszter szólaltak fel, illetőleg adtak be módosítványokat, melyek közül elfogad­tatott Balogh, Ernuszt és Jónás Ödöné, kié uj, 7. §-nak létetett és azt tartalmazza, hogy hegyi vidéken a birtokosok és bérlők saját területökün vadászjegy­élkül is le­lőhetik a medvét és farkast. Fekete Lajos, módosítványával a szavazatok megszámlál­­tatván, 99 szavazat volt a módosítvány el­len és 95 mellette. A 7., most 8. §. változatlanul fogadta­attól való félelmében, hogy Vénbolondosz királyt meg kell csókolnia — kivándorolt. Tehát Persiában nincs már tökéle­­tes asszony! — kiáltott fel a király —ak­kor hát én köszvényes maradok. Persiában igazán nem volt már töké­letes asszony. A király üldözni kezdte Har­matgyöngyöt a ki megölte magát egy liliom­­levéllel. Vénbolondosz pedig még ezután is hosszasan volt dicső Persia köszvényes ki­rálya. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy azután is csinált volna bolondságokat. De nem is volt rá szükség, ez az egy is bizto­sítja számára az örökkévalóságot. Gamin. ELLENZÉK­ I v . Ve­zeklés. A szerelem hídja szerzőjétől. Angolból szabadon fordította: Amica. XXI. (41. Folytatás.) Digby kisasszony meg volt elégedve e határozattal, ő egy kissé restelt Fountag­­néba menni. Midőn reggel e levelet kapta sietett vele az Etel szobájába. A leány fel volt öl­tözve s az ablak előtt ült, szemeit álmodo­zó tekintettel függesztve a fákra. Fáradt mozdulattal forditá szép arczát a belépőre, s a halvány ajkak bágyadt mosolylyal fo­gadták. Kedvesem, levelet kaptam Sir Leo­­nardtól, jelenté Ilona. Volt idő midőn örömtől dobogó szív­vel s ragyogó arcczal ugrott volna fel hogy a levelet átvegye; most csak nehány kö­zönyös szót suttogott s tekintete ismét a fákon túl a távolba merült. — Felolvasom kegyednek — monda Ilona, s a leány mellé állva hangosan fel­olvasta a Sir Leonárd levelét. Etel nem tett reá semmi megjegyzést. Digby kisasszony még azzal sem volt tisz­tában,hogy várjon figyelt-e reá és megér­tette-e a hallottakat. Etel — jegyzé meg szeliden érint­ve a leány vállát — ha kegyed megnyug­szik benne, akkor én eligazítottnak tekin­tem e dolgot. Tehát ha nincs ellenére itt maradunk. Nem bánom, nekem mindegy — válaszolá Etel. És Ilona fájdalommal jegyezte meg magának azt a közönyös modort és közö­nyös hangot. .. ~ Édes Etor ~ f­olytatá Ilona —úgy örülök hogy kikerülte a nagy betegséget. A múlt héten midőn ájulva kaptam, komo­ran megijedtem. Én azt hiszem, hogy hir­telen jövő rosszullétét napszúrás okozta Annyi bizonyos, hogy egy ideig oly nagy fokú lázrohama volt, hogy deliriumban is volt. Az Etel arczát halvány pir lepte el.­­ Deliriumban voltam V Hona, mondja meg miről beszéltem akor? — Hogy vigyen haza meghalni ? Meg vallom idegessé tett betegsége. De ugy­e Etel most már jobban sokkal jobban van ? Igen — válaszolt a szomorú ifjú hang. Igen édes Ilona, sokkal jobban va­gyok. De ha kegyed jónak találja, szívesen maradok még néhány napig a szobámban, de legyen olyan jó s a londoni újságokat hozza vagy küldje be hozzám rögtön a­mint megérkeznek, de ha lehet rögtön. Látni akarom. Digby kisasszony mosolygott. — Azt hittem eddig, hogy nem ér­deklődik a hírlapok után. A mint megér­keznek rögtön beküldőm. Kezét a leány homlokára tette, s Etel megfogta azt s megcsókolta. — Ilona —*mondá alázatosan — ke­gyed oly jó, oly kimondhatatlan jó és ke­gyes. Az nem érdem kedvesem —• vála­­szola Ilona — nagyon könnyű jónak lenni azok iránt kiket igazán szeretünk. De midőn a szobából távozott, azt ki­­ván­ta. I­ogy báj volna Etel inkább oly aka­ratos, szeszélyes, daczos és büszke, mint eze­lőtt volt. — Nem szeretem ezt a változást ben­ne, mondd magában , mi baja lehet? én nem értem kedély állapotát. A nyugtalan álom­képeket hozó láz nem rohanta meg Etelt. Helyzetének rette­netes felfedezése után egy egész napig a fal felé fordulva feküdt, kezeit tördelve, s halál után csengve, hogy kétségbeesésétől az megszabadítsa; de natal volt és erős, a halál nem jött kérésére, s másnap reggel felkelt mint romja a szép ragyogó Etelnek. Úgy érezte, mintha minden remény, minden energia megbénult volna benne. Kétségbeesés uralkodott felette. Bár merre nézett nem látott menekülést sorsa ellen, nem látott segélyt, vigaszt, szabadu­lást: azok a lánczok, melyekkel oly kész­séggel kötötte le magát, haláláig fogják nyomni. Ki tudja, hiszen ő oly erős, hogy hosszasan elélhet, s midőn örömtelen sivár bosszú életére gondolt, szive elszorult, s kétségbeséssel fordult el e szomorú képtől. Az évszakok változni fognak, a nap felkel és lenyugszik, apály és dagály váltakozik a tengeren, de ő nem fogja többé tudni, hogy mi az öröm, mi a remény, ö nem lesz bol­dog többé soha! Gondolatai ólom­sulyként nehezedtek reá, lenyomták a földre s ott tartották. Az ő bánata nem tartozott azok közzé, melyet az idő meggyógyít ; az idő csak növelhette bánatát könnyelműségének nagyságát felmu­tatva. Úgy érezte, mintha egy nagy csa­pás által elkábult és megbénult volna. Olyan betegség­­i fájdalmat hozott volna magá­val, talán még szívesen látott vendég lett volna, mindent szívesebben tűrt volna mint ezt a zsibbadt tompa bénultságot, mely min­den idegét átjárta. xxn. 1L . A londoni lapokat bevitték Ételhez , lázas nyugtalansággal nézte át, hogy fer­jéről hirt vegyen. Végre reá akadt. A V17- gálat augusztus harmadikára volt kitün’ és nem volt remény nyújtva, hogy ^B-Ve­rületesek lesznek iránta. Augusztus harmadikáig az Etel W foly­úgy folyt le, mint egy álom, nem nl°30-' gott, nem nevetett és nagyon ritkán besze ugy ült ott mintha egy nehéz álom witat­­ekötve. kelt A vizsgálat napján nagyon korán fel, letérdelt az ágya mellé összekubolt kezekkel, meghajolt fővel, kimondhat»­ a mély fájdalommal. aj. Majd­nem megbolondult félelmében^ dön arra gondolt, mit tenne akkor ha jót szabadon eresztenék, és az ot magával vigye, mit tenne akkor na­gyonteljes házasságuknak a története n-' vánosságra jönne ? ; ^ — Megölném magamat, monda ha ^ zott hangon — ökölre szoritott kezek e nyilvánosságot és szégyent nem tudna® élni’ • . «ép. Augusztus harmadikén tiszta­meleg nap, fényes idő volt, de Etel a bájában ült, hallgatagon és szomorúan.»^ gomdolkozva, hogy vájjon mit csinál a ^ és mi fog történni. Szive elnehezült , Lóránt a gonosztevők börtönében k lesütött fővel, szégyentől, eltorzult­­.V­­­er* a sikkasztó, a hamisitó, műveit szüle ír­e­meke, ártatlan leány férje, hogy “ börtönében ítéletét várva. (Folyt. köv.) Február 23 A kolozsmegyei tanítótestület „központi köreinek ülése. Kolozsvár, február 22. (Délutáni ülés.) A délutáni ülés a Paál Ferencz vita­­tételeinek tárgyalásával vette kezdetét. E tételek a következők: 1. Az iskolában a kérdéses tárgyból mennyit ölelhetünk fel, hogy túlságba az essünk és továbbá, mint külön tárgyat ma­­gyarázgassuk-e, vagy csak alkalmilag szól­junk róla a többi tantárgyak közé beosztva s végül milyen menetben, sőt mily kifeje­zésekkel lenne legczélszerübb a tanítás? 2. Felnőttek oktatására, mely alkal­makat volna legczélszerübb felhasználni külön összejövetelek rendeztessenek-e épen erre a czélra, a­melyekben idő és tér nyíl­jék a tanítón a kérdést kellő részletességgel megismertetni, vagy más czélú társas össze­jövetelek alkalmával hozassák a dolog szóba ? 3. Czélszerű és kivihető lenne-e a köz­ségben valami mulatóhelyeket (pl. tornát tekepályát, labdázó tért) rendezni be, a melyben a nép részint mint résztvevő, ré­szint mint szemlélő szórakozást találna s ez által a korcsmától vissza tartatnék ? 4. Czélszerű és lehetséges lenne-e köz­­ségekben valami félte egyesületet össze hozni, (pl. dalegyletet, olvasókört) a melyben míg egyfelől hasznosan foglalnák el magokat a tagok, másfelől bizonyos nemesebb testületi szellem fejlődhetnék ki, mely a gyengébbe­ket is féken tartaná s a kocsmai elalja*' dástól megmentené ? A megnevezett vita tételekhez hozzá szóllottak: Paál F., Fazakas J., Váraik­­ kir. tauf., Kozma J., Boros Gy, Sárdi K Rieger L, Czirják A., Kolozsvári A. Paal Ferencz, hogy az első tétel ki­vihető legyen, ajánlja, hogy a tanító a pa­­linka ivás káros befolyását a gyermeke előtt ne adja elő, mint kiszabott lelke hanem szóljon akkor, a­mikor a lkaié1®

Next