Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-02-23 / 44. szám
Kolozsvárt, 1883. Ugyanez történt Lukácscsal is. Mindkettőt előbb kikérte a biróság a háztól s mindkettőnek fel volt függesztve az immunitása. De Inczével nem ez történt. Inczét soha sem kérte ki az illető szolgabiró, hanem egyenesen elitélte. Pedig tudta, hogy Inczének immunitása van s azt is tudta, hogy az nincsen felfüggesztve. Ez a szolgabiró tehát nem vélekedhetett sem igy sem úgy, hanem erőszakoskodott a maga módja szerint. Igen természetes tehát, ha az L gretnék ügyében nem kívánt a bizottság fegyelmi eljárást az illető hatóság ellen, s még természetesebb, hogy az Incze ügyében kivánt. Csak Dániel Gábor kívánta egyszerűen tudomásul venni a szolgabíró visszaélését, mert egyedül Daniel Gábor úr érzi teljesen megnyugtatva magát az iránt, hogy ő a politikai életben soha sem fog összeütközésbe jönni a hatalommal. Csakhogy nem mindenki olyan okos, hogy a nyilvános pályából a teljesen veszélymentes részt válassza ki magának. Miután tehát a kérdéses ügyekben nincsen analógia, miután ezt Dániel urnak be is bizonyították, s miután Dániel ur semmi más indokot felhozni nem tudott s mégis megmaradt egy olyan állásponton, mely a képviselők személyes szabadságát a szolgabírák prédájává tenné ki, ennélfogva ismételnem kell, hogy vagy párttekintetek és kicsinyes provinciális érdekek befolyásolták, vagy nem tudja megülni az előadói széket. Válaszszon! Adr. Dr. Dániel Gábor úr úgy látszik szereti kihallgatni, hogy ..mit beszélnek a függetlenségi párt magyarországi tagjai a a párt erdélyi tagjairól,és azt ajánlja az Ellenzék czikkírójának, hogy kérdezze meg ezt tőlük. Amennyiben az az ajánlat nekem szól mint szerkesztőnek, hát kijelentem, hogy én nem kérdezem meg, mert én tudom. A párt jelentékeny része becsüli őket mint a közélet buzgó és önzetlen munkásait; egy kisebbik része, pedig gyanúsítja őket. Gyanúsítja pedig azzal, hogy nem elég határozottak , tehát félti őket attól, hogy egy kalap alá kerülnek Dr. Dániel Gáborral. Hogy aztán Dániel Gábor úr miért tekinti azt hibának, ha az ember vele egy csónakban evez? ezt a kérdést számolja le a saját politikai álláspontjával. A magam részéről óvakodni fogok a kalaptól is, a csónaktól is. BARTHA MIKLÓS, az Ellenzék szerkesztője, jett el. A következő 8., illetőleg 9. §-nál élénk discussió fejlett ki. Ugyanis e^ $?-ban állapítatik meg a vadászati adó ■ egy évi összege tizenkét forintban. Gyurgyik Gyula a következő módosítás elfogadását ajánlja: A vadászati adó egy évi összege tisrtban állapíttatik meg. Almássy Sándor hivatkozik arra, hogy több volt a jövedelem kisebb adó mellett. Pártolja Györgyik módosítását. Lázár Lajos Erdélyre hivatkozik, hol a 12 frtnyi adó nagy terhet ró a népre. Bánffy Béla gr. a szöveget pártolja s megjegyzi, hogy a törvényhozásnak nem szabad specziális vidékekre lenni tekintettel. Különben azt hiszi, hogy sok ember hasznosabbal töltheti idejét, mintha vadászik. Csanády Sándor sajnosnak tartja hogy az előtte szóló azért kívánja az adót 12 írtban megállapitatni, hogy a szegény nép ne vadászhasson. Bánffy Béla gr. tiltakozik szavainak ilyentén értelmezése ellen ; szóló csak azt mondta, hogy sok ember vadászat helyett hasznosabbal töltheti idejét. Németh Albert nem óhajtja, hogy bürokratikus, elcsenevészedett, fázó és elfáradó, lőni és lovagolni nem tudó szerencsétlen eszkimó-nemzedékké fajuljon a magyar fiatalság. Szerette volna ép ezért a vadászat és fegyver szabadságát régi szűzies modorában, mint azt szóló gyermekkorában ismerte, fentartani. Minthogy ehhez legközelebb áll az adótisztra leszállító módosítvány, azt elfogadja. (Helyeslés a szélső balon.) Szapáry pénzügyminiszter: Addig, amíg a súlyegyént helyre nem állíthatjuk, és míg ennél terhesebb adók megszavazása végett vagyunk kénytelenek a törvényhozás elé járulni, én ezen adótétel leszállításához, ismételten kijelentem, nem járulhatok. És ezért, azon esetre, ha elfogadtatnék azon indítvány, hogy az adótételpártra leszállíttassék, és ha ehhez a törvényhozás többi tényezői is hozzájárulnak, én annak keresztülvitelére közreműködésemet fel nem ajánlhatnám. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Ennek alapján arra kérem a t. házat, méltóztassék a tételt úgy a mint a törvényjavaslatban van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelől) Ugron Ákos: T. ház ! Ha arról van szó, hogy a vadászati adót leszállítsuk, melyet, mint tudva van az ország nagy többsége követel, s mely értelemben már a ház is határozatot hozott. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Harmincz szótöbbséggel.) akkor előáll a pénzügyminiszter úr és kabinetkérdést csinál belőle, de ha Boszniára és Herczegovinára milliókkal emeljük a költségvetést, ha a hadsereg költségvetését milliókkal toldjuk meg, akkor nem csinál kabinetkérdést. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Tudom bizonyosan, majd a név szerinti szavazásnál figyelemmel is kísérem, hogy számos erdélyi képviselő programmjába bevette, hogy a vadászati adó leszállítása mellett fog lenni. (Úgy van! balfelöl.) És ime mi történik ? Feláll a pénzügyminiszter úr, felveti a kabinetkérdést, erőszakolja a képviselőket, a mellette való szavazásra, másfelől feláll Bánffy úr. és azt mondja, tiltakozik az ellen, hogy az erdélyi viszonyukra itt hivatkozás történjék. Hát azért vagjuk mi itt, hogy az erdélyi viszonyokat s egyszersmind az ország viszonyait ne mérlegeljük ? (Tetszés a szélső baloldalon.) azt akarják, hogy Erdélynek havasi vidékein ne legyünk képesek marhát tartani, mert azokat a farkasok és medvék szétszaggatják. Azt akarják, hogy anyagilag tönkre menjünk? Honnan akarják aztán az adót exequálni ? (Helyeslés balfelöl.] Nem azért vagyunk mi itt, hogy specializer az alföldi viszonyokra alkossunk törvényt, hanem azért, hogy az ország összes viszonyait egybevetve alkossunk törvényeket. Én olyan törvényjavas a ... „•/ anvaimi vimely kerület, mely Magyarországban az anyaszonyokra oly káros befolyással van, intézkedés mióta fennáll, százezreibe a szegény polgároknak, midőn tudó nem egy családot, nem egy kerületben, mer eg a medvék és farkasok anyagilag tönkre tettek, el nem fogadom. (Helyeslés bábésul.) s ilyenkor önök, ha önökhöz fordulunk, hogy a fegyveradót szállítsák le, vagy zúgnak, vagy nevetnek. Sokkal több hasznot hajt az országnak az önök által annyira gunya és megvetett kormányzat az ötvenes évében, mert akkor a havasi vidékeken toli vadásznak ingyen puskát, lőport és golyo szolgáltattak ki, most meg azt követel tőle, hogy ha egy pár forintot keresett, azt adóra fizesse. Én semmi ilyen törvényjavaslathoz, mely a szegény népet ennyire sújtja, hozzá nem járulhatok. Pártolom a vadászati adónak legalább 15 frtra való leszállítását. (Helyeslés balfelől.) „Igen“-nel szavaztak : Vukotinovics Lajos, Wahrmann Mór, Wasmer Adolf, dr. Wodiáner Béla, Zámory Kálmán, Zeyk Dániel *) Zichy Ágost gróf, Zsámbokréthy József, Zindl Antal, Audaházy Pál, Andrássy Tivadar gr., Báranyi Ödön, Baross Gábor, Bathó Bálint, Bay Banabás, Bánffy Dániel báró, Bánffy Béla gr., Bánhidy Béla br., Bárczay Ödön, Beniczky Gyula, Berzeviczy Albert, Bethlen Ödön gr., Biasini Domokos, Bicskey Kálmán, Bissingen Ernő gr., Boér Antal, Boér Károly, Bornemissza Ádám, Bossányi László, Bubics Zsigmond, Bartolovics Iván, Bedekovich Kálmán, Csáky László gr., Csávosy Béla, Csejtey Antal, Csetkó Ignácz, Daczó Pál, Darányi Ignácz, Dárdai Sándor, Dimitrievics Miklós, Engelmayer József, Éber Nándor, Éles Henrik, Bay László, Fekete Lajos, Fekete Zsigmond, Fónagy László, Gáli József, Csödi Károly, Gromon Dezső, Halassy Gyula, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hérits Antal, Horváth Gyula, Hunyady László gr., Hatz Vilmos, Ivánka Imre, Jászay Antal, Jókai Mór, Jónás Ödön, Joszipovics Imre, Joszipovics István, Karátsonyi Guidó gr., Kálmán Imre, Kármán Lajos, Kemény Gábor, Kemény János br., Kemény Kálmán br., Kégl György, Kiss Lajos, Kiss Pál, Konstantiny György, Kovách László, Kőnigmajer Károly, Králitz Béla, Kapisztory Ferencz, Kresztics György, Kresztics Miklós, Latinovics Gábor, Láng Lajos, Lászai Lajos, Literaty (Ödön, Lukács Béla, Lukács László, Loucsárics Márk, Mamutich Lázár, Mandel Pál, Mara Lőrincz, Matlekovics Sándor, Máday Lajos, Mészáros Nándor, Migazzy Vilmos gróf, Miksa Elek, Móricz Pál, Miskatovich József, Nicolics Sándor, Pauler Tivadar, Plachy Tamás, Pogány Károly, Popovics Vazul, Porubszky Jenő, Prónay József, Pejacsevich Nándor gr., Pejacsevich Tivadar gróf, Por Antal, Pollák Ferencz, Rakovszky Géza, Rakovszky István, Ráday Gedeon gr., ifj. Rostházy Kálmán, Révay János, Schurina Károly, Sporzon Ernő, Sánta Lajos Szalay Ödön, Szapáry Gyula gr., Szathmári Miklós, Szájhely Gyula, Szeményi János, Szentkereszty Béla br., Széchenyi Pál gr., Széll Kálmán, Szilágyi Virgil, Szitányi Bernát, Szontagh Pál, Szögyény Emil, Tamásy Béla, Tanárky Gedeon, Tel°ki Géza gr., Tisza Lajos, TörökJózsef gr., Trefort Ágoston, Urbanovszky Ernő, Wagner József, Véghsy Gellért, Vizsolyi Gusztáv. „Nem“-mel szavaztak: \\ enrich \ ilmos, Wolff Károly, Zay Adolf, Almásy Sándor, Apponyi Albert, gr. Ábrahámffy Gyula, Bacon József, Bartha *) Azon képviselők, kiknek nevei ritkítva vannak szedve, erdélyiek, kik leginkább érzik a vadászati adó nagyságát és mégis megszavazzák. Szerk. Miklós, Berzeviczy Izsák, Bessenyey Ernő, Békássy Gyula, Biró Kálmán Bolom József, Chorin Ferencz, Anády Kámor, Zvolszky Lajos, Czirer Ákos, Dániel Gab , Dobránszky Péter Dorroma Duka Ferencz Ernuszt Kelemen, Farkas Baláz , Farkas Dávid, Farkas József, Farkas Károly Fenyvessy Ferencz, Ferenczy Miklós, Fröhlich Gusztáv, Gábor Péter Geisz László, Göndöcs Benedek, Graffits Károly, Grecsák Károly, Gruber János Gull József, Gusbetk Kristóf, Györffy Géza, Györgyik Gyula, Györfy Pető, Halász Bálint, Halász Géza, Helfy Ignácz, Hentaller Lajos, Norman Ottó, Hevessy Bertalan, Hofgraff János, Hoitsy Pál, Horánszky Nándor Horváth Lajos, Imrich János, Irányi Dániel, Isaak Dezső, Ivády Béla, Kaiser János, Kállay János, Kästner Henrik, Királyi Pál, Kiss Albert, Kiss Dániel, Komjáthy Béla, Lázár Ádám, Lázár Mihály, Lits Gyula, Madarász Jenő, Madarász József, Madimovics Miklós, Máriássy Aladár, Mezei Ernő, Mihalovics Miksa, Mihály Ferencz, Mocsáry Lajos, Módi Gyula, Mukics Ernő, Nagy Ferencz, Nagy István, Nemeshegyi József, Németh Albert, Orbán Balázs, Pappszász György, Pántotsek Rezső, Polonyi Géza, Poloczky Dezső, Prónay Dezső b., Pulszky Ágost, Reviczky Károly, Koszival István, Sárközy Aurél, Schuszterics Ignácz, Sembery István, Siskovich Tamás, Somssich Pál, Spaller Andor, Steinacker Ödön, Szalay Imre, Szathmári László, Szederkényi Nándor, Szemző Gyula, Szentiványi Árpád, Széll György, Szilágyi Dezső, Szabó Kálmán, Tassy Béla, Thaly Kálmán, Tibád Antal,lomcsányi László, Ugrón Ákos, Unger Alajos, Ujváry Lajos, Verhovay Gyula, Veszter Imre, Vidliczkay József, Vidovich György. „T ávol“ voltak : Vuchetich István, Wieland Arthur, Zichy Jenő gr., Zselénszky Róbert gr., Zsigmondy Vilmos, Zsilinszky Mihály, Zmajics Bertalan, Abonyi Emil, Ahsbahhs Leó, Andrássy Gyula, Andrássy Manó gr., Antonesen István, Apáthy István, Agustich Antal, Aczél Péter, Balogh Géza, Bausznern Guidó, Bánffy György b, Becker János, Berde Imre, Bereczky Sándor, Bittó Béni, Bittó István, Bochkor Károly, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Bodogh Albert, Bölöni Sándor, Busbach Péter, Babics Titus, Barlovics István, Csernátony Lajos, Csiky Kálmán Dániel Márton, Dániel Pál, Dessewffy Aurél gr., Dessewffy Kálmán, Deutsch Lipót, Doda Traján, Domahidy István, Dőry Dénes, Derencsin Márián, Elekes György, Eötvös Károly, Ertsey Géza, Fáik Miksa, Forgách Antal gr., Fornszek Sándor, Földes Gyula, Földváry Gábor, Füzessáry Géza, Gaal Jenő (világosi) Gajzágó Ferencz, Gál Jenő, (felvinczi), Gergelyi Tivadar, Grünwald Béla, György Endre, Györy Elek, Gyurgyevics Vazul, Hámos László, Hegedűs Károly, Hegedűs László, Hódossy Imre, Hoffmann Pál, Iollósy Károly, Horváth Boldizsár, Hunkár Sándor, Incze József, Istóczy Győző, Jánossy János, Jelenik Almássy István, Jeszenszky Ferencz, Joánovits István, Jurka Bazil, Justh György, Kada Elek, Karuch József, Kammerer Gusztáv, Kapocsányi Móricz, Kardos Kálmán, Kazy János, Károlyi Sándor gr. Károlyi Tibor gr. Kemény Géza gr. Kerekes Ágost, Kisperes József, Kovács Albert, Kovács Ferencz, Körösi Sándor, Krisztinkovich Ede, Kun István gr. Kiraljevics Benjámin, Dauczy Gyula, Latinovics János, László Imre, Lázár Lajos, Lehoczky Egyed, Lesskó István, Lipovniczky Sándor, Lüke Géza, Magyar János, Matkovich János, Matuska Péter, Meczner Gyula, Mednyánszky Árpád b., Meszlényi Lajos, Mezey Ferencz, Michky Lajos, Miski Jakab, Mihajlovics János, Miletics Szvetozár, Lissics János, Mocsáry Géza, Móricz Károly, Mihalovics Károly, Nadányi Miklós, Neppel Ferencz, Nugent Arthur gr., Ocskay Rudolf, Odescalchi Arthur hg., Odescalchi Gyula hg., Orczy Gyula, Ordódy Pál, Ormós Zsigmond, Országh Sándor, Onódy Géza, (jan Mátyás, Ozsegovics Lajos br., Paczolay Y, Pázmándy Dénes, Péchy Jenő, PéchY 1?4' gr., Pilisy Ferdinánd, Podhorszky gS y ., Rakovszky György, Ráday Gedeon Rády Endre, Polczer Viktor, Rohont Edeon, Román Sándor, Rónay látván'** Sennyey Pál b., Simonyi IVán Lajos, Somssich Imre gr., Sváb Ereitz Vinko, Sladovics Máté, Spisi és Stamm Lipót, Stekovics János, Szabó B4. József b., Rogulics Mihály, Scitovszky Jnos, Sennyey Pál b., Simonyi Iváncos, Somss Vinkó, Im Lipót Szakáll Antal, Szeniczey Ödön, Szentiv Kálmán, Szerb György, Székely Elek Jádi Lajos, Szilágyi István, Szily Szirmay Ödön, Szlávy Olivér, Szuhányit Szubotics János, Teleki Domokos gr Ileszky István, Thury Gergely, Tisza’ L Imán, Tisza László, Tóth Antal, Torszalmán, Turgonyi Lajos, Thaller Fülöp,Tit,Alajos, Ugrón Gábor, Urányi Imre, Uzai Pál, Vargics Imre, Várady Gábor, Yi*», helyi Béla. Elnök: T. báz! A megejtett szavak szerint 447 képviselő közül, elnök nem savazván, igennel szavazott 141. nemmel savazott 112, távol volt 193. E szerint tehát a ház többsége a szakaszt a bizottság elvégezése szerint változatlanul elfogadta . Gyurgyik Gyula képviselő módosítvál elesett. A többiunk a 49-ig csekély módosítással elfogadtattak. A hátralevő két szakad tárgyalása a mai ülésre halasztatott. A további napirendre nézve kimondta a ház, hogy a középiskolai javaslatot márczius 5-én veszi tárgyalás alá. Ezzel az ülés eloszlott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülést* fei. 22. A vadászati- és fegyveradóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását folytatta tegnap a képviselőház. Következett a 6. §., melynél Balogh Géza, Fekete Lajos, Ernuszt Kelemen, Széchenyi Pál gróf, Jónás Ödön, Madarász József és Szapáry Gyula miniszter szólaltak fel, illetőleg adtak be módosítványokat, melyek közül elfogadtatott Balogh, Ernuszt és Jónás Ödöné, kié uj, 7. §-nak létetett és azt tartalmazza, hogy hegyi vidéken a birtokosok és bérlők saját területökün vadászjegyélkül is lelőhetik a medvét és farkast. Fekete Lajos, módosítványával a szavazatok megszámláltatván, 99 szavazat volt a módosítvány ellen és 95 mellette. A 7., most 8. §. változatlanul fogadtaattól való félelmében, hogy Vénbolondosz királyt meg kell csókolnia — kivándorolt. Tehát Persiában nincs már tökéletes asszony! — kiáltott fel a király —akkor hát én köszvényes maradok. Persiában igazán nem volt már tökéletes asszony. A király üldözni kezdte Harmatgyöngyöt a ki megölte magát egy liliomlevéllel. Vénbolondosz pedig még ezután is hosszasan volt dicső Persia köszvényes királya. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy azután is csinált volna bolondságokat. De nem is volt rá szükség, ez az egy is biztosítja számára az örökkévalóságot. Gamin. ELLENZÉK I v . Vezeklés. A szerelem hídja szerzőjétől. Angolból szabadon fordította: Amica. XXI. (41. Folytatás.) Digby kisasszony meg volt elégedve e határozattal, ő egy kissé restelt Fountagnéba menni. Midőn reggel e levelet kapta sietett vele az Etel szobájába. A leány fel volt öltözve s az ablak előtt ült, szemeit álmodozó tekintettel függesztve a fákra. Fáradt mozdulattal forditá szép arczát a belépőre, s a halvány ajkak bágyadt mosolylyal fogadták. Kedvesem, levelet kaptam Sir Leonardtól, jelenté Ilona. Volt idő midőn örömtől dobogó szívvel s ragyogó arcczal ugrott volna fel hogy a levelet átvegye; most csak nehány közönyös szót suttogott s tekintete ismét a fákon túl a távolba merült. — Felolvasom kegyednek — monda Ilona, s a leány mellé állva hangosan felolvasta a Sir Leonárd levelét. Etel nem tett reá semmi megjegyzést. Digby kisasszony még azzal sem volt tisztában,hogy várjon figyelt-e reá és megértette-e a hallottakat. Etel — jegyzé meg szeliden érintve a leány vállát — ha kegyed megnyugszik benne, akkor én eligazítottnak tekintem e dolgot. Tehát ha nincs ellenére itt maradunk. Nem bánom, nekem mindegy — válaszolá Etel. És Ilona fájdalommal jegyezte meg magának azt a közönyös modort és közönyös hangot. .. ~ Édes Etor ~ folytatá Ilona —úgy örülök hogy kikerülte a nagy betegséget. A múlt héten midőn ájulva kaptam, komoran megijedtem. Én azt hiszem, hogy hirtelen jövő rosszullétét napszúrás okozta Annyi bizonyos, hogy egy ideig oly nagy fokú lázrohama volt, hogy deliriumban is volt. Az Etel arczát halvány pir lepte el. Deliriumban voltam V Hona, mondja meg miről beszéltem akor? — Hogy vigyen haza meghalni ? Meg vallom idegessé tett betegsége. De ugye Etel most már jobban sokkal jobban van ? Igen — válaszolt a szomorú ifjú hang. Igen édes Ilona, sokkal jobban vagyok. De ha kegyed jónak találja, szívesen maradok még néhány napig a szobámban, de legyen olyan jó s a londoni újságokat hozza vagy küldje be hozzám rögtön amint megérkeznek, de ha lehet rögtön. Látni akarom. Digby kisasszony mosolygott. — Azt hittem eddig, hogy nem érdeklődik a hírlapok után. A mint megérkeznek rögtön beküldőm. Kezét a leány homlokára tette, s Etel megfogta azt s megcsókolta. — Ilona —*mondá alázatosan — kegyed oly jó, oly kimondhatatlan jó és kegyes. Az nem érdem kedvesem —• válaszola Ilona — nagyon könnyű jónak lenni azok iránt kiket igazán szeretünk. De midőn a szobából távozott, azt kivánta. Iogy báj volna Etel inkább oly akaratos, szeszélyes, daczos és büszke, mint ezelőtt volt. — Nem szeretem ezt a változást benne, mondd magában , mi baja lehet? én nem értem kedély állapotát. A nyugtalan álomképeket hozó láz nem rohanta meg Etelt. Helyzetének rettenetes felfedezése után egy egész napig a fal felé fordulva feküdt, kezeit tördelve, s halál után csengve, hogy kétségbeesésétől az megszabadítsa; de natal volt és erős, a halál nem jött kérésére, s másnap reggel felkelt mint romja a szép ragyogó Etelnek. Úgy érezte, mintha minden remény, minden energia megbénult volna benne. Kétségbeesés uralkodott felette. Bár merre nézett nem látott menekülést sorsa ellen, nem látott segélyt, vigaszt, szabadulást: azok a lánczok, melyekkel oly készséggel kötötte le magát, haláláig fogják nyomni. Ki tudja, hiszen ő oly erős, hogy hosszasan elélhet, s midőn örömtelen sivár bosszú életére gondolt, szive elszorult, s kétségbeséssel fordult el e szomorú képtől. Az évszakok változni fognak, a nap felkel és lenyugszik, apály és dagály váltakozik a tengeren, de ő nem fogja többé tudni, hogy mi az öröm, mi a remény, ö nem lesz boldog többé soha! Gondolatai ólomsulyként nehezedtek reá, lenyomták a földre s ott tartották. Az ő bánata nem tartozott azok közzé, melyet az idő meggyógyít ; az idő csak növelhette bánatát könnyelműségének nagyságát felmutatva. Úgy érezte, mintha egy nagy csapás által elkábult és megbénult volna. Olyan betegségi fájdalmat hozott volna magával, talán még szívesen látott vendég lett volna, mindent szívesebben tűrt volna mint ezt a zsibbadt tompa bénultságot, mely minden idegét átjárta. xxn. 1L . A londoni lapokat bevitték Ételhez , lázas nyugtalansággal nézte át, hogy ferjéről hirt vegyen. Végre reá akadt. A V17- gálat augusztus harmadikára volt kitün’ és nem volt remény nyújtva, hogy ^B-Verületesek lesznek iránta. Augusztus harmadikáig az Etel W folyúgy folyt le, mint egy álom, nem nl°30-' gott, nem nevetett és nagyon ritkán besze ugy ült ott mintha egy nehéz álom witatekötve. kelt A vizsgálat napján nagyon korán fel, letérdelt az ágya mellé összekubolt kezekkel, meghajolt fővel, kimondhat» a mély fájdalommal. aj. Majdnem megbolondult félelmében^ dön arra gondolt, mit tenne akkor ha jót szabadon eresztenék, és az ot magával vigye, mit tenne akkor nagyonteljes házasságuknak a története n-' vánosságra jönne ? ; ^ — Megölném magamat, monda ha ^ zott hangon — ökölre szoritott kezek e nyilvánosságot és szégyent nem tudna® élni’ • . «ép. Augusztus harmadikén tisztameleg nap, fényes idő volt, de Etel a bájában ült, hallgatagon és szomorúan.»^ gomdolkozva, hogy vájjon mit csinál a ^ és mi fog történni. Szive elnehezült , Lóránt a gonosztevők börtönében k lesütött fővel, szégyentől, eltorzult.Ver* a sikkasztó, a hamisitó, műveit szüle íremeke, ártatlan leány férje, hogy “ börtönében ítéletét várva. (Folyt. köv.) Február 23 A kolozsmegyei tanítótestület „központi köreinek ülése. Kolozsvár, február 22. (Délutáni ülés.) A délutáni ülés a Paál Ferencz vitatételeinek tárgyalásával vette kezdetét. E tételek a következők: 1. Az iskolában a kérdéses tárgyból mennyit ölelhetünk fel, hogy túlságba az essünk és továbbá, mint külön tárgyat magyarázgassuk-e, vagy csak alkalmilag szóljunk róla a többi tantárgyak közé beosztva s végül milyen menetben, sőt mily kifejezésekkel lenne legczélszerübb a tanítás? 2. Felnőttek oktatására, mely alkalmakat volna legczélszerübb felhasználni külön összejövetelek rendeztessenek-e épen erre a czélra, amelyekben idő és tér nyíljék a tanítón a kérdést kellő részletességgel megismertetni, vagy más czélú társas összejövetelek alkalmával hozassák a dolog szóba ? 3. Czélszerű és kivihető lenne-e a községben valami mulatóhelyeket (pl. tornát tekepályát, labdázó tért) rendezni be, a melyben a nép részint mint résztvevő, részint mint szemlélő szórakozást találna s ez által a korcsmától vissza tartatnék ? 4. Czélszerű és lehetséges lenne-e községekben valami félte egyesületet össze hozni, (pl. dalegyletet, olvasókört) a melyben míg egyfelől hasznosan foglalnák el magokat a tagok, másfelől bizonyos nemesebb testületi szellem fejlődhetnék ki, mely a gyengébbeket is féken tartaná s a kocsmai elalja*' dástól megmentené ? A megnevezett vita tételekhez hozzá szóllottak: Paál F., Fazakas J., Váraik kir. tauf., Kozma J., Boros Gy, Sárdi K Rieger L, Czirják A., Kolozsvári A. Paal Ferencz, hogy az első tétel kivihető legyen, ajánlja, hogy a tanító a palinka ivás káros befolyását a gyermeke előtt ne adja elő, mint kiszabott lelke hanem szóljon akkor, amikor a lkaié1®