Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-05-23 / 116. szám
Kolozsvárt 1883. Magyarország a Kelet és Nyűgöt határain (Kállay Béninek az Akadémia nagygyűlésén felolvasott tanulmányából.) (Folytatás.) És mégis tévedés volna azt állítani, hogy az a nagymérvű különbség, mely a Kelet és Nyűgöt között észlelhető, egyedül a mohamedán világ sajátságaiban vagy épen az izlámot valló török nép különleges fajtatlajdonságaiban gyökerezik. Kétségkívül jelentékeny befolyást gyakoroltak ezek is az európai Kelet alakulására. De a k°let és Nyűgat szellemének szétágazása Európában nem II. Mohamed hódításaival kezdődik, és még az ázsiai részeken sem a Hedzsira képezi annak kiindulási pontját. Távolabb korban, jóval az izlám keletkezése előtt, feltalálhatjuk már a leglényegesebb eltéréseket, melyek e két nagy fejlődési áramlatot még ma is jellemzik. Ama nagy szép egyvelegből, mely utóbb a török birodalmat képezi,több mint ezer éven át, Byzancz magaslik ki hatalma és műveltségének fénye, de még inkább annak sajátságai által. Byzancz nemcsak politikai uralmát terjeszté ki a Dunáig és Száváig s a mai Dalmáczia határáig. Szelleme is behatott mindazon népek életébe, melyek e tartományokat ősidők óta lakták vagy azokba később bevándoroltak. Nem enyésztek el ugyan a keleti birodalom határai között a nemzeti különbségek, nem tűntek el a különböző népek egyéni tulajdonai, de az általános fejlődési mozzanatokat illetőleg az egész Balkán félsziget bevonatott azon irányba, melynek képviselője gyanánt Byzancz szerepel. És midőn Konstantinápoly bevételével megdőlt a keleti birodalom s rövid száz év alatt a szultánok hatalma mindazon országokra és népekre kiterjedt, melyek egykor a császárok fensőségét ismerék vala el, azt tapasztaljuk, hogy daczára a vallás s a nyelv ellentétének, a korlátlanul uralkodó ozmanlik a jellem s a felfogás nyilvánulásaiban ugyanazon nyomon haladnak, melyet a teljesen elnyomott keresztények követtek volt. Hol itt az ok? mi a magyarázat? Váljon csak a meghódítottak befolyása a hóditókra érvényesült-e, mint ezt oly gyakran látjuk a történelemben, avagy pedig a Kelet egyetemes szelleme nyilvánult, ama szellem, mely Byzancznak is megszabta a fejlődés irányát s talán még egy régibb kor hagyománya gyanánt, daczára a legnagyobbszerű átalakulásoknak, elpusztult országok s örökre letűnt nemzetek romjain újra és újra fölébred s fajkülönbség nélkül minden népet, mely ama tartományokban mint ur vagy szolga megjelen, ellenállhatatlanul saját körébe von? A tények ezen utóbbi felfogást látszanak igazolni. És ha így van, önként felmerül itt a kérdés, a népek életének, mely nyilvánulásaiból ismerhetjük fel leginkább az ily általános szellem működését és jellegét ? * A XIX. század beláthatlan terjedelmű művelődése mellett is tiszteletet és csodálatot ébreszt a szellemi fejlettségnek azon magasan kiemelkedő színvonala, melyre Görögország népei már harmadfél ezer év előtt felvergődtek. És ki merné tagadni ez ősi kultúrának jótékony hatását a nyugat-európai művelődés iránya és képződésére? Igaz, hogy a közvetlen folytonosság az ókor s az újabb idők czivilizácziója között századokon át megszakadt. A görög bölcsek tanaiban feltaláljuk ugyan azon eszmék legtöbbjét, melyek az emberiséget napjainkban is foglalkoztatják, s mindenekfölött érdeklik. De mai alakjukban legnagyobbrészt a későbbi idők önálló vívmányai azok, összefüggés nélkül az ókor eszmével és csak a művelődés története mutatta ki, hogy egykor már léteztek volt. Nyugat-Európa tagadhatatlanul saját önálló és eredeti gondolkozóinak köszöni jelenlegi czivillizáczióját. Mindazáltal kétségtelen, hogy a renaissence a nagyobb alakban nálunk számos bajnoka keletkezett, de akik az eszméknek csak gyakorlati oldalát tekintették. „Hazafiságtól indíttatunk! Nemzetünk hátramaradása serkent Írásra! Fajunk közelgő politikai halála ejt kétségbe, egyre halljuk felkiáltásaikat, így esik aztán, hogy e bajnokok nyomában számos kortörténelmi, műveltségügyi, irodalmi jelleműnek keresztelt, de tényleg tudományos szellemű vagy gyakorlati czélzatú művel találkozunk. Ilyen czélzatuak az opicai művek is. 11a a classicitás aestheticai próbamértékét alkalmazzuk rájok, gyarlóknak tetszenek, de a miveltségi szempont kritikai birószéke előtt értékesek s azoknak írói hálánkra és elismerésünkre méltók. Nyugot újjászületésének korszaka, Arisztotelesnek bár sokszor félreértett s talán még többször meg nem értett műveiből s a görög művészet maradványaiból mente, legalább részben, az ihlető erőt. De Arisztoteles és mindazon fényes nevek, a költők és művészek, a tudósok, bölcsek és történetírók, kiket gyermekkoruktól fogva az örökké derült és mégis oly mély görög műveltség megalkotói s egyszersmind a későbbi nemzedékek mesterei gyanánt tisztelünk, a görög népnek csak kis töredékét képezék. Szemben pedig a műveizek ezen töredékével állt a nagy tömeg sajátos gondolkodási módjával és fogalmi körével. És ez nemcsak Görögországban volt igy ; általános jelenség ez, mely minden korban és minden népnél észlelhető. Az értelem és erkölcsi erők azon szerves összesége, mely valamely faj, vagy nép vagy egész néptömb czivilizáczióját képezi s melyben az általános emberi és az idegen alkatrészek mellett, a faj vagy néptömb sajátos szelleme az irányadó erő, mindenkor kettős alakban jelenik meg előttünk. Az egyik az ismeretek, a másik a sokaságnak érzelmi és fogalmi világa. Éles határvonal, kivált ugyanazon nemzetnél, nem tűzhető ki a kettő között, sőt folytonos és fokozatos az átmenet az utóbbiból az előbbibe. De amenynyiben ezen átmeneti fokozatok az egyik vagy a másik végső határhoz állanak közelebb, jogosan különböztetünk meg minden czivilizáczió keretén belől két oly kulturális kört melyek nemcsak terjedelemre, de tartalomra nézve is lényeges eltéréseket mutatnak, t. i. a magasabb műveltségüeket és a tömegét. A fent és alant ily szempontból, nem a társadalmi és politikai osztályok szerint alakult. A tróntól a kunyhóig minden rétegben föltaláljuk a művelődés arisztokratáit és a tömeget. Daczára a számtalan érintkezési pontnak s a folytonos kölcsönös hatásnak, nagy és érezhető volt a különbség a művelődés ezen két csoportja között minden időben és minden népnél. Még korunkban, a Nyűgat legműveltebb nemzeteinél is észlelhető az, noha az óriási mérvekben terjedő népoktatás ma már milliókat ismertet meg a czivilizáczió vívmányainak legalább alaptételeivel s az indusztrializmus uralma alatt a gyakorlatilag fölhalmozott találmányok a társadalom minden rétegében ellentállhatatlan erővel rést törnek az uj fogalmaknak és képezeteknek. De mivel a műveltebbek természetszerűen inkább csak saját eszmekörükkel foglalkoznak s a tömeget figyelemre alig méltatják és a művelődés történeteis elsősorban csak azt jegyzi fel, a mit a lekitűnőbb elmék gondoltak vagy feltaláltak — a különbség a művelődés két csoportja között külsőleg főkép az ismereteknek nagyobb vagy csekélyebb mennyiségében nyilvánul. Ha azonban mélyebben behatolunk a tömeg szellemi életébe, csakhamar észrevesszük, hogy oly eszmék is, melyek valamely nép vagy kornak legműveltebbjeire nézve már általános igazságok értékével bírnak oly nézetek, melyeknek helyességét az ő körükben senki sem vonja kétségbe, és fogalmak, melyek a műveltség közös tulajdonát látszanak képezni, ugyanazon korban és ugyanazon népnél is a tömegre nézve épen nem vagy csak töredékesen és elferdítve léteznek. Nem az ismeretek tágabb vagy szűkebb köre, mint inkább a felfogás és gondolkozásmód képezi tehát tulajdonképen a válaszfalat a műveitek osztálya és a tömeg között. És e tekintetben az utóbbi kiváló figyelmet érdemel. Mert a népek és fajok sajátos szellemének megalakulásában nem a művelődés magasabb vagy alacsonyabb foka a főtényező, hanem a sokaság nézeteinek és érzelmeinek összesége. A műveltebbek oly egyesülést képeznek, melyet a kívül álló meg nem érthet. És ezért közvetlen befolyásuk a tömegre mindenütt és minden időben aránylag fölötte csekély. A tömeg hatása ellenben, már számarányánál fogva, ellenállhatatlanuul érvényesül a gyakoris e visszonyaiban. Az eszmék, melyeke - a század encziklopedistái nagy n*UUf. Jobb hirdettek és fejedelmek s a hege társaságok előtt élőszóval is tolmácsolu, bár sok ezeren vallották már, nem hatottak be a közérzületbe. . Csak midőn a franczia forradalom társadalmi és állami intézményeibenyitotta meg azokat, lettek általános naj ilonná, mert csak akkor jelentek meg a y alakban, melyben a tömegre nézve is rhetőkké váltak. A tömeg felfogása és érzülete ugyanis legerőteljesebben épen a társadalmi és állami formák képző eseteit nyilvánul. Valóban, társadalmi és politikai intézmények csak úgy bírhatnak állandósággal, ha megfelelnek a sokaság nevtkörének. Ha gyakorlati sikert óhajt, a legműveltebb államférfi is kénytelen számításba venni a tömeg észjárását, és hagyományos szokásait. Plató respublikája és Marc Aure álma a filozófia uralmáról örökre ábrándo maradtak. Valamint ábránd marad minden törekvés, mely a czivilizáczió magaslataitól óhajtja boldogítani az emberiséget. A hatás külömbségében, melyet a műveltek osztálya s a tömeg egymásra gyakorol, leljük egyszersmind magyarázatát azon ellentétnek, mely például a régi Hellaszban egyfelől a ragyogó kultúra, másfelől a közélet jelensége között mutatkozik. Amaz a csekély száml műveinek kizárólagos tulajdona volt emezek a tömeg értelmi és erkölcsi felfogásához képest alakultak, tehát megfelelően az egész nép tulajdonképeni szellemének, ily ellentétet ma is szemlélhetünk, és ha jelenleg inkább elmosódik az mint régente, ez csak onnét van, mert mi, kik azt szemléljük, egyszersmind a szemlélet tárgya is vagyunk. A művelődés fokozatának és bérértékének ismerete nem vezet tehát egyúttal a népek és fajok sajátságos szellemének megerősítésére. E szellemet a társadalmi és állami lét nyilvánulásaiban kell keresnünk; azokban találjuk fel ennélfogva az eltérések és ellentétek alapját is, melyek a Keletet a Nyugattól megkülönböztetik. Vakmerőség lenne, ha fel aakarnák lebbenteni a fátyolt, mely a keleti és nyugati szellem szétválásásnak okát és időpontját fedi. A tudósok hivatása ez, kik feladatokul tűzték ki kutatni az ősidőkben az emberi nem fejlődésének módozatait s megjelölni a koronként bekövetkező alakulások határpontjait. De azt talán meg is kérdezhetjük : a történet melyik korszakában, s mely területen tűnik fel e két irányzat mindegyike már teljesen megalakulva és mikor jutnak egymással összeütközésbe eresztett jó tehén és kitűnő bivalytejjel, melyet úgy reggel, mint este, a fejés után mindjárt frissen forralva nyújtanak a kávéhoz. Éppen azért kaphatnak a gyenge mellűek is gyógyczélból naponta kétszer természetes meleg fris tejet és aludt tejet, valamint az uradalom juhászaiéból kerül ki a Savókura. A fris tejjel, savóval stb. egy helyiségben szolgálnak ki mindenféle ásványvizeket lehetőleg hazaiakat. Van például Halli helyett Csizi jodviz, Gieszhübli helyett a hatalmasan pezsgő Borszéki, aztán a Luki, Margit, Budai keserű, Carlsbadi viz stb. Kívánatra pedig bárminő. Van dohány és szivar tözs, és levélbélyeg árulás. A posta és távirdai közlekedést a fürdő saját közege által közvetíti az egeresi postahivataltól, illetőleg az Egeres vasútállomáson levő távirda hivataltól naponta egyszer, a főidényben pedig naponta kétszer, reggel és este. Hazai gyógyfürdőinket sokszor illetik azon váddal, hogy drágák, sőt drágábbak a városi élet minden kényelmeit s szellemi élvezeteit nyújtó külföldi fürdőknél. Jegenyét e vád nem illetheti, s hogy meggyőzzük tisztelt olvasóinkat e felől, ide igtatunk néhány áttételt, melyekből az itten szükséges költekezések összegére következtetést lehet levonni. Megelőzőleg tudatnunk kell, miszerint nálunk az egész nyár három idényre van felosztva, u. m. az első — vagy tavaszi — (május 1-től június 30-dikáig bezárólag); a fő — vagy nyári — (július elsejétől augusztus 20-dikáig bezárólag) ; és az utó — vagy őszi évadra — (augusztus 21-dikétől szeptember 30-dikáig, esetleg ha az idő kedvez, tovább.) A savó-gyógymód idült hörghurutban szenvedőknek ss gyengén tápláltaknak van ajánlva. A vas-mór fürdők (vas-lápfürdők) javallatának hosszú lajstromával nem akarjuk olvasóinkat untatni. Hogy a vas-mór fürdők azon betegségeknél, melyek ellen használatuk okszerűen van alkalmazva, erőteljesebben hatnak, mintsem a más alakban nyújtott bárminő vasas fürdők, azt nekünk nincs szükségünk bizonyítani; fényesen bebizonyította azt Branzensbach, mely bizonyára nem ok nélkül köszöni ezeknek oly rövid idő alatt a szó teljes értelmében világhírűvé léteit. Csupán csak a főbb javaslatokat t. i. azon betegségeket említjük itt föl, melyek ellen hatásuk csalhatatlan. A vas mór fürdők erősítő hatása különösen érvényesül: a vérösszetétel rendellenességeinél, n. m. sápkór és vérszegénységnél s az ezekből származott általános megbetegedéseknél, kiválólag a görvély kórnál (scrophulosis) ennélfogva ajánlva vannak a vas-mórfürdők ama számtalan gyermekbetegségnél, a melyek az anyagcsere rendellenességéből és a gyermeki szervezet gyenge alkatából származnak. Továbbá ajánlva vannak mindazon női betegségeknél a melyek általános gyengeségen, az idegek s ezek által az élettani erély renyheségén alapulnak. A vas mérföldet bedörzsülésekül alkalmazva, vagy meleg borongatás képen használva kitűnő hatásuk tapasztaltatott a végtagok idült csúzos fájdalmainál, izületbeli izzadmányok és ezek következtében létrejött izmerevségek föllágyítása és eloszlatásában. A vizgyógymód rendszeres alkalmazása, erre alkalmas épület hiányában még ez idő szerint csak tervben van, de egyes műveletek u. m. bepolyázás, ledörzsölés stb. kívánatra már most is kiszolgáltatnak, az ezekhez szükséges Graefenbergi pokróczok s egyébb kellékek már be lévén szerezve. A fenebbiekből látható, miszerint Jegenye többféle természetes és műleges gyógyhatányokkal rendelkezik, melyeket különbözőségük szerint ugyanazon egy család több tagja egyidejűleg igénybe vehet. Ifegekidőszabályzattal bir, és rendőrien 1 ^ $ alatt áll; minélfogva szigorú rend (H 1 fen, minek következtében a betegek ^ # szerű gyógyeljárásaikban g rü életrendjükben semminemü m * ^ nak kitéve nem lehetnek. A szigorú rendtartás és zárórák tása azonban nincs annyira tulfokc n'ent‘;ez által a fürdői élet minden keilTH töl megfosztva, szárazzá és unalmnék, csupán a betegek nyugalmán,]?11 V,L óvására van kellő gond fordítva. ^ A fürdő ez idő szerint csaní« 120 állandó vendéget képes beford,: leg a sétálva 20 perez távolságra fs’?* sonnevü falucska magyar ajkú tiszta hajlékaiban, a hol a lassUL- olcsók, elhelyezést találhat még o^"1 család. 0 Balásy Dénes, E L E K A magyar FranzensbatP (Vége.) L « M Május 2’ Törvényhatósági élet Nagy-Küküllőiegy^ Ma reggel a megyeház homlok^, lenyúló nagy háromszinü loholó fell. Nagy-Küküllőmegye törvényjató közgyűlést tart. ’ ^S1 Pont 10 órakor a főispán erőstüll, len Gábor, diszmagyar öltözetbe/,/-' meghívó bizottság élén éljenzés között! gyűlési teremben megjelenvén, a rövid beszéddel megnyitottunk nyilvánitotta, mire megkezdődött, a hivatalos árva és számonkérőszéki jelentések felárása. Ezek magukban véve már, különös megyénkben száraz hivatalos jellegök, fogva, érdektelenné válván, hosszú törjedelmükkel kifárasztották a szép számmá megjelent bizottsági tagokat és azok türelmét, s igy folyt egyhangúságban le alés összes társorozata, kivételt kép®; egyedül, a 10 ik sorszám alatti tárgy, mely az 1883. évi XV. t. czikk alapján a v»r. megyei háztartásra vonatkozó k irályrendelet elkészítését tárgyalta, h» tárgynál a tárgyalást élénkité a nagyinki szolgaidról hivatalnak Szentig*tára leendő áthelyezése, hosszas tanilkozás után a névszerinti szavazás dőlt et 8 szótöbbséggel Nagy-Sink javára. Megyénk az eddigi 7 szolgabirói járás helyett, csak 4-re lett leszámítva, a segesvári, medgyesi, nagysinki és köhilaijárás elnevezés alatt, mi azonban a sí helyek és elnevezésüket illetőleg váltott alá eshetik, miután a kissebbség már külön véleményt adott be. A fizetések következőleg állapitttattak meg. Alispán 2100 frt. Főjegyző 1500 frt. I. aljegyző II" ] frt. II. aljegyző 1000 frt. III. aljegri *' forint. Tisztiügyész 800 frt. Megyei orvos 1000 frt. Pénztáritok 1200 frt. alpénztm 1 900 frt. Főszámvevő 1100 frt, aisz»®'1” 900 frt. Arvaszéki elnök 1400 frt. I. Ülnök 1100 frt, II. és II. il* 1000—1000 frt. Közgyám 1000 frt. Arvaszéki jegyző 800 frt. Kp. állatorvos 600 frt. Levéltárnok 900 frt, allevéltárat» 750 frt. _lé,i Kiadó, iktató egyenként 750—' írnokok 600 és 600 frt. .1 2 szolgabiró 1300—1300 frttal- - f| 1250—1250 frt. di*g Segédek 800 frt, Írnok 460 frt. . . A tartalék alapra évenként nnt tartatott vissza. A A végzetes liliomok. (Elain szerzőjétől.) III. (7. Folytatás.) Viola szerette volna, ha az ifju kitalálja gondolatait, de az ajkairól jövő szavak nem mondottak ebből semmit. Ross úr, önnek sok új barátjai lesznek mostan, folytatá. De a régieket nem fogják elfeledtetni velem, volt a válasz. A leány szíve meleg részvétet érzett Hanta. Nagy változásokat látott a jövőben sir Austen bálványozott fiára, ki eddig olyan úr volt Larchtontóban, hogy akarata és hatalm előtt mindenki meghajolt. Viola, natal korához képest nagyon sok emberismerettel bírt, s megtudta a jellemeket bírálni , és úgy látta, hogy a Ross tekintélyét és hatalmát lady Cumnor meg fogja támadni, s lépésről-lépésre elvitatni, hogy a büszke, heves indulatu nemes szív oly kegyetlenül fog gyötörtetni, ahogy csak asszony tud gyötreni, hogy a lovagias bátor szellem, folytonos szúrásoknak s megsebzéseknek lesz kitéve. Látta és megértette, hogy milyen élte lesz a jövőben a sir Austen fiának, ha atyja szereti a feleségét és nagyon sajnálta Rosst. — Egy háziasszonynyal a fején Larchtontó egészen más hely lesz ezután japndá a leány. És e szavak a Viola szájából nem fájtak Rossnak. — Ross úr, — vájjon fogja-e ön e helyet ezután is úgy szeretni mint eddig ? Ross fájdalmasan nézett reája. — Még nem tudom megmondani, de azt hiszem, hogy sok minden másképen lesz ezután. Atyám és én igen jó viszonyban éltünk, s nagyon boldogok voltunk együtt. — Lady Cumnor nagyon szép — mondá lady Viola. — Oh igen, s úgy látszik, hogy atyám nagyon szereti s teljesen meghódolt neki. Ah Ross úr, itt vannak a karácsonyi énekesek! Hallja, a régi éneket éneklik! S olyan kérő kifejezéssel nézett arczára, mintha valamit várna tőle. Ezelőtt Reggelenként húros szerszámaikkal Fáraó barna fiai köszöntik a felkelő napot, s estekben ők kísérik nyugtára, az e végre épített kioszkban, csak néhány főből álló falusi czigány banda, mely azonban incognitóban akarván maradni, Trubadúrból sőt még Faustból is játszik ; a talpalávalót pedig metronómnál pontosabb ütényekben húzza, soha ki nem fáradó kitartással. Nem bombasztikus bombardonokkal harsogtató teljes nagy zenekar az igaz, mint amoda át, de — tudja Isten — tetszik, mert — a miénk. Mindenkinek szájaizében van a „friss forralt tej“ kellemes zamatja. Mi e tekintetben olyasvalamivel szolgálhatunk, amivel idősebb hírneves gyógyürdő sógoraink legnagyobb része alig kedveskedhetik legfizetőképesebb vendégeinek is. Hogy a meglepetés teljes legyen, nem áruljuk el most előre, hogy az uradalom saját tehenészetéből látja el a fürdőt meg nem ke*) Tegnapi számunkban tollhibából van tévesen Franzensbad helyett Karlsbad. Ross ilyenkor mindig a nagy nyugati ablakhoz vezette őt, ahol az énekesek állottak, s együtt hallgatták őket, de Ross e karácsonyestvérén elfeledte a régi szokást. — Dynever kisasszonynak beszélnem kell az énekesekről — mondá s egyedül hagyva lady Violát rokonához ment. Learn sir Austen mellett állott, beszélgettek ; sir Austen mosolygott a fiára midőn az hozzájok ment. — Dynevér kisasszony — mondá Ross, kérem jöjjön velem, hallgassa meg az énekeseket ; száz esztendősnél is régibb énekek ezek, s némelyek közöttök rendkívül szépek. — Ross — szólt közbe az atyja miután Leam leányom, s azt óhajtom, hogy olyanok legyetek, mintha testvérek volnátok, ne neveze „Dynevér kisasszonynak4 ; ez nagyon hideg megszólítás. Nevezd az ő szép nevén „Leamnek.4 — Nagyon boldognak fogom magam érezni ha ő ezt megengedi. Leam jöjjön velem, hallgassa meg a karácsonyi énekesekeseket. Valódi festői csoportozata mint ott kint a hó lepte téren állanak. A szép barna arcú örömtől sugározva nézett rá. Nagyon szívesen megyek — mondá. És Ross úgy találta, hogy hangja beszéd közben is épen olyan gazdag, megható és kellemes, mint midőn énekel, édes zene volt ez a szomorúság bizonyos árnyalatával, ami minden igazi szép zenének sajátsága. Együtt mentek a nyugati ablakhoz a lady Viola szemei szomorúan kísértél őket oda. Amint Ross a nehéz bársony függönyöket félre vonta, Leam az édes meglepetés elragadtatásával kiáltott fel. Kiint hóboritotta tért a hold fényesen világította meg; a fák kiterjesztett ágait vastagon lepte el a hó s e tündériesen csillogó fehér térség közepén egy csoport ember állott karácsonyi ünnepek tiszteletére régi dalokat énekelve. E két lény soha sem találkozott mint ez ideig, és mégis mielőtt száz szót váltottak volna egymással, volt közöttök valami, amit nem lehetett szavakkal kifejezni. A leány szivét olyan érzés járta át amilyent még soha sem érzett. Szép fiatal rokonának szives fogadása, a homlokára nyomott csók, meleg kézszorítása s hangjának zenéje olyan valamit ébresztett fel a leány szívében, minek jelenlétéről eddig tudomása sem volt. Leam nem tudta volna megmondani az okát, hogy miért, de érezte, hogy egy megnevezhetetlen édes változás jött életébe. Itt lenni Rossal olyan volt, mintha a paradicsom küszöbén állott volna. Ez eddig ismeretlen érzés oly varázshatalommal bilincselte le egész lényét, hogy nem akarta azt megtörni még egy szóval sem. Édes ámulattal hallgatta beszédét s oly boldog megelégedés töltötte be szivét, hogy nem tudta megérten. Azt a kiáltást, mi ajkairól kitört nem csak az előtte kitáruló is elég szép "I kép idézte elő, ámbár az - — „ .f merengő szép szemei a sötét fákon, l kesek festői csoportozatán, a hóllai I lógó, tiszta fehér földön és a fej* ,J tündöklő csillagokon és a teljes nyugodtak. ! — Ilyen tájképet, mint a mi! ! nem láthatna Ön e szép ország011 j f t j TTory tő*'1' j mondá. Mily nagyszerűen szép o■ előttünk, mint egy kép. Azt a tropicus országoknak minden ^ minden napfényes pompája el18 . j hó fehér szépsége és tisztasága me — Leam, kérdé az ifju, l,oS‘ lakott Spanyolországban ? J Nem, de elég hoszszas»8 , / , hogy gyermeki képzeletem egy apfénytől ragyogó országról °® napfenyLux ragyogua D#| kössön. Élénken emlékezetem en gyönyörű virágok színei és az Midőn Spanyolországról állni,d°,1\^|J egy napfénytől s virágoktól elura^látok magam előtt. Anyámmal ^ halála után jöttünk Angliába- 89 voltam s az utolsó nyolcz évet együtt nagyon boldogan töltöttük — Leám, tehát kegyed ^ ik éves — mondá Köss gyöngy e ^ szomorú dolog ilyen fiatalon anlenni! (Folyt, következik.)