Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-05-23 / 116. szám

Kolozsvárt 1883. Magyarország a Kelet és Nyűgöt határain (Kállay Béninek az Akadémia nagygyűlésén felolvasott tanulmányából.) (Folytatás.) És mégis tévedés volna azt állítani, h­ogy az a nagymérvű különbség, mely a Ke­let és Nyűgöt­ között észlelhető, egyedül a mohamedán világ sajátságaiban vagy épen az izlámot valló török nép különleges faj­tat­lajdonságaiban gyökerezik. Kétségkívül je­lentékeny befolyást gyakoroltak ezek is az európai Kelet alakulására. De a k°let és Nyűgat szellemének szétágazása Európában nem II. Mohamed hódításaival kezdődik, és még­ az ázsiai részeken sem a Hedzsira ké­pezi annak kiindulási pontját. Távolabb kor­ban, jóval az izlám keletkezése előtt,­­ felta­lálhatjuk már a leglényegesebb eltéréseket, melyek e két nagy fejlődési áramlatot még ma is jellemzik. Ama nagy­ szép egyvelegből, mely utóbb a török birodalmat képezi,több mint ezer éven át, Byzancz magaslik ki hatalma és műveltségének fénye, de még inkább an­nak sajátságai által. Byzancz nemcsak po­litikai uralmát terjeszté ki a Dunáig és Szá­váig s a mai Dalmáczia határáig. Szelleme is behatott mindazon népek életébe, melyek e tartományokat ősidők óta lakták vagy azokba később bevándoroltak. Nem enyész­tek el ugyan a keleti birodalom határai kö­zött a nemzeti különbségek, nem tűntek el a különböző népek egyéni tulajdonai, de az általános fejlődési mozzanatokat illetőleg az egész Balkán félsziget bevonatott azon irány­ba, melynek képviselője gyanánt Byzancz szerepel. És midőn Konstantinápoly bevé­telével megdőlt a keleti birodalom s rövid száz év alatt a szultánok hatalma mindazon országokra és népekre kiterjedt, melyek egy­kor a császárok fensőségét ismerék vala el, azt tapasztaljuk, hogy daczára a vallás s a nyelv ellentétének, a korlátlanul uralkodó ozmanlik a jellem s a felfogás nyilvánulá­­saiban ugyanazon nyomon haladnak, melyet a teljesen elnyomott keresztények követtek volt. Hol itt az ok? mi a magyarázat? Vál­jon csak a meghódítottak befolyása a hó­ditókra érvényesült-e, mint ezt oly gyakran látjuk a történelemben, avagy pedig a Ke­let egyetemes szelleme nyilvánult, ama szel­lem, mely Byzancznak is megszabta a fej­lődés irányát s talán még egy régibb kor hagyománya gyanánt, daczára a legna­­gyobbszerű­ átalakulásoknak, elpusztult or­szágok s örökre letűnt nemzetek romjain újra és újra fölébred s fajkülönbség nélkül minden népet, mely ama tartományokban mint ur vagy szolga megjelen, ellenállha­tatlanul saját körébe von? A tények ezen utóbbi felfogást látszanak igazolni. És ha így van, önként felmerül itt a kérdés, a népek életének, mely nyilvánulásaiból is­merhetjük fel leginkább az ily általános szellem működését és jellegét ? * A XIX. század beláthatlan terjedelmű művelődése mellett is tiszteletet és csodálatot ébreszt a szellemi fejlettségnek azon maga­san kiemelkedő színvonala, melyre Görög­ország népei már harmadfél ezer év előtt felvergődtek. És ki merné tagadni ez ősi kultúrának jótékony hatását a nyugat-euró­pai művelődés iránya és képződésére? Igaz, hogy a közvetlen folytonosság az ókor s az újabb idők czivilizácziója között százado­kon át megszakadt. A görög bölcsek tanai­ban feltaláljuk ugyan azon eszmék legtöbb­jét, melyek az emberiséget napjainkban is foglalkoztatják, s mindenekfölött érdeklik. De mai alakjukban legnagyobbrészt a ké­sőbbi idők önálló vívmányai azok, összefüg­gés nélkül az ókor eszmével és csak a mű­velődés története mutatta ki, hogy egykor már léteztek volt. Nyugat-Európa tagadha­tatlanul saját önálló és eredeti gondolkozó­inak köszöni jelenlegi czivillizáczióját. Mind­­azáltal kétségtelen, hogy a renaissence a nagyobb alakban nálunk számos bajnoka keletkezett, de a­kik az eszméknek csak gyakorlati oldalát tekintették. „Hazafiság­­tól indíttatunk! Nemzetünk hátramaradása serkent Írásra! Fajunk közelgő politikai ha­lála ejt kétségbe,­ egyre halljuk felkiáltá­saikat, így esik aztán, hogy e bajnokok nyomában számos kortörténelmi, műveltség­­ügyi, irodalmi jelleműnek keresztelt, de tényleg tudományos szellemű vagy gyakor­lati czélzatú művel találkozunk. Ilyen czél­­zatuak az opicai művek is. 11a a classici­­tás aestheticai próbamértékét alkalmazzuk rájok, gyarlóknak tetszenek, de a miveltsé­­gi szempont kritikai birószéke előtt értéke­sek s azoknak írói hálánkra és elismeré­sünkre méltók. Nyugot újjászületésének korszaka, Ariszto­­telesnek bár sokszor félreértett s talán még többször meg nem értett műveiből s a gö­rög művészet maradványaiból mente, lega­lább részben, az ihlető erőt. De Arisztoteles és mindazon fényes ne­vek, a költők és művészek, a tudósok, böl­csek és történetírók, kiket gyermekkoruktól fogva az örökké derült és mégis oly mély görög­ műveltség megalkotói s egyszersmind a későbbi nemzedékek mesterei gyanánt tisz­telünk, a görög népnek csak kis töredékét képezék. Szemben pedig a műveizek ezen tö­redékével állt a nagy tömeg sajátos gondol­kodási módjával és fogalmi körével. És ez nemcsak Görögországban volt igy ; általános jelenség ez, mely minden korban és minden népnél észlelhető. Az értelem és erkölcsi erők azon szer­ves összesége, mely valamely faj, vagy nép vagy egész néptömb czivilizáczióját képezi s melyben az általános emberi és az idegen alkatrészek mellett, a faj vagy néptömb sa­játos szelleme az irányadó erő, mindenkor kettős alakban jelenik meg előttünk. Az egyik az ismeretek, a másik a sokaságnak érzelmi és fogalmi világa. Éles határvonal, kivált ugyanazon nemzetnél, nem tűzhető ki a kettő között, sőt folytonos és fokozatos az átmenet az utóbbiból az előbbibe. De a­meny­nyiben ezen átmeneti fokozatok az egyik vagy a másik végső határhoz állanak kö­zelebb, jogosan különböztetünk meg min­den czivilizáczió keretén belől két oly kul­turális kört melyek nemcsak terjedelemre, de tartalomra nézve is lényeges eltéréseket mutatnak, t. i. a magasabb mű­veltségüeket és a tömegét. A fent és alant ily szempont­ból, nem a társadalmi és politikai osztályok szerint alakult. A tróntól a kunyhóig min­den rétegben föltaláljuk a művelődés arisz­tokratáit és a tömeget. Daczára a számtalan érintkezési pont­nak s a folytonos kölcsönös hatásnak, nagy és érezhető volt a különbség a művelődés ezen két csoportja között minden időben és minden népnél. Még korunkban, a Nyűgat legműveltebb nemzeteinél is észlelhető az, noha az óriási mérvekben terjedő népokta­tás ma már milliókat ismertet meg a czi­vilizáczió vívmányainak legalább alaptétele­ivel s az indusztrializmus uralma alatt a gyakorlatilag fölhalmozott találmányok a társadalom minden rétegében ellentállhatat­­lan erővel rést törnek az uj fogalmaknak és képezeteknek. De mivel a műveltebbek természetszerűen inkább csak saját eszme­körükkel foglalkoznak s a tömeget figyelem­re alig méltatják és a művelődés története­is első­sorban csak azt jegyzi fel, a mit a lekitű­nőbb elmék gondoltak vagy feltaláltak — a különbség a művelődés két csoportja között külsőleg főkép az ismereteknek na­gyobb vagy csekélyebb mennyiségében nyil­vánul. Ha azonban mélyebben behatolunk a tömeg szellemi életébe, csakhamar észre­vesszük, hogy oly eszmék is, melyek vala­mely nép vagy kornak legműveltebbjeire néz­ve már általános igazságok értékével bírnak oly nézetek, melyeknek helyességét az ő kö­rükben senki sem vonja kétségbe, és fogal­mak, melyek a műveltség közös tulajdonát látszanak képezni, ugyanazon korban és ugyan­azon népnél is a tömegre nézve épen nem vagy csak töredékesen és elferdítve léteznek. Nem az ismeretek tágabb vagy szűkebb kö­re, mint inkább a felfogás és gondolkozás­mód képezi tehát tulajdonképen a válaszfa­lat a műveitek osztálya és a tömeg között. És e tekintetben az utóbbi kiváló figyelmet érdemel. Mert a népek és fajok sajátos szelle­mének megalakulásában nem a művelődés magasabb vagy alacsonyabb foka a főténye­­ző, hanem a sokaság nézeteinek és érzel­meinek összesége. A műveltebbek oly egye­sülést képeznek, melyet a kívül álló meg nem érthet. És ezért közvetlen befolyásuk a tömegre mindenütt és minden időben arány­lag fölötte csekély. A tömeg hatása ellen­ben, már számarányánál fogva, ellenállha­tatlanuul érvényesül a gyakoris­­ e visszonyaiban. Az eszmék, melyeke - a század encziklopedistái nagy n*UUf. J­obb hirdettek és fejedelmek s a heg­e­­ társaságok előtt élőszóval is tolmácsolu, bár sok ezeren vallották már, nem hatottak be a közérzületbe. . Csak midőn a franczia forradalom társadalmi és állami intézményei­ben­yitotta meg azokat, lettek általános n­aj ilonná, mert csak akkor jelentek meg a y alakban, melyben a tömegre nézve is r­hetőkké váltak. A tömeg felfogása és érzü­lete ugyanis legerőteljesebben épen a t­ársa­dalm­i és állami formák képző eset­eit nyilvánul. Valóban, társadalmi és politikai intézmények csak úgy bírhatnak állan­dósággal, ha megfelelnek a sokaság nev­­­t­­körének. Ha gyakorlati sikert óhajt, a leg­műveltebb államférfi is kénytelen számításba venni a tömeg észjárását, és hagyomány­os szokásait. Plató respublikája és Marc Aure álma a filozófia uralmáról örökre ábrándo maradtak. Valamint­ ábránd marad minden törekvés, mely a czivilizáczió­ magaslataitól óhajtja boldogítani az emberiséget. A hatás külömbségében­, melyet a műveltek osztálya s a tömeg egymásra gyakorol, leljük egyszersmind magyarázatát azon ellentétnek, mely például a régi Hellaszban egyfelől a ragyogó kultúra, másfelől a közélet jelensége között mutatkozik. Amaz a csekély szám­l műveinek kizárólagos tulajdona volt emezek a tömeg értelmi és erkölcsi felfogásához képest alakultak, tehát megfelelően az egész nép tulajdonképeni szellemének, ily ellenté­tet ma is szemlélhetünk, és ha jelenleg in­kább elmosódik az mint régente, ez csak onnét van, mert mi, kik azt szemléljük, egy­szersmind a szemlélet tárgya is vagyunk. A művelődés fokozatának és bérértéké­­ne­k ismerete nem vezet tehát egyúttal a né­­pek és fajok sajátságos szellemének megerő­sítésére. E szellemet a társadalmi és állami lét nyilvánulásaiban kell keresnünk; azok­ban találjuk fel ennélfogva az eltérések és ellentétek alapját is, melyek a Keletet a Nyugattól megkülönböztetik. Vakmerőség lenne, ha fel aakarnák lebbenteni a fátyolt, mely a keleti és nyu­­gati szellem szétválásásnak okát és időpont­ját fedi. A tudósok hivatása ez, kik felada­tokul tűzték ki kutatni az ősidőkben az emberi nem fejlődésének módozatait s meg­jelölni a koronként bekövetkező alakulások határpontjait. De azt talán meg is kérdez­hetjük : a történet melyik korszakában, s mely területen tű­nik fel e két irányzat mind­egyike már teljesen megalakulva és mikor jutnak egymással összeütközésbe e­resztett jó tehén és kitűnő bivalytejjel, melyet úgy reggel, mint este, a fejés után mindjárt frissen forralva nyújtanak a ká­véhoz. Éppen azért kaphatnak a gyenge mellűek is gyógyczélból naponta kétszer természetes meleg fris tejet és aludt tejet, valamint az uradalom juhászaiéból kerül ki a Savókura. A fris tejjel, savóval stb. egy helyi­ségben szolgálnak ki mindenféle ásványvi­zeket lehetőleg hazaiakat. Van például Halli helyett Csizi jodviz, Gieszhübli helyett a hatalmasan pezsgő Borszéki, aztán a Luki, Margit, Budai keserű, Carlsbadi viz stb. Kívánatra pedig bárminő. Van dohány és szivar tözs, és levél­­bélyeg árulás. A posta és távirdai közlekedést a für­dő saját közege által közvetíti az egeresi postahivataltól, illetőleg az Egeres vasút­állomáson levő távirda hivataltól naponta egyszer, a fő­idényben pedig naponta két­szer, reggel és este. Hazai gyógyfürdőinket sokszor illetik azon váddal, hogy drágák, sőt drágábbak a városi élet minden kényelmeit s szellemi élvezeteit nyújtó külföldi fürdőknél. Jege­nyét e vád nem illetheti, s hogy meggyőz­zük tisztelt olvasóinkat e felől, ide igtatunk néhány áttételt, melyekből az itten szüksé­ges költekezések összegére következtetést le­het levonni. Megelőzőleg tudatnunk kell, miszerint nálunk az egész nyár három idényre van felosztva, u. m­. az első — vagy tavaszi — (május 1-től június 30-dikáig bezárólag); a fő — vagy nyári — (július elsejétől augusz­tus 20-dikáig bezárólag) ; és az utó — vagy őszi évadra — (augusztus 21-dikétől szep­tember 30-dikáig, esetleg ha az idő kedvez, tovább.) A savó-gyógymód idült hörghurutban szenvedőknek s­s gyengén tápláltaknak van ajánlva. A vas-mór fürdők (vas-lápfürdők) ja­vallatának hosszú lajstromával nem akar­juk olvasóinkat untatni. Hogy a vas-mór fürdők azon betegségeknél, melyek ellen használatuk okszerűen van alkalmazva, erő­teljesebben hatnak, mintsem a más alakban nyújtott bárminő vasas fürdők, azt nekünk nincs szükségünk bizonyítani; fényesen be­bizonyította azt Branzensbach, mely bizonyá­ra nem ok nélkül köszöni ezeknek oly rövid idő alatt a szó teljes értelmében világhírű­vé léteit. Csupán csak a főbb javaslatokat t. i. azon betegségeket említjük itt föl, me­lyek ellen hatásuk csalhatatlan. A vas mór fürdők erősítő hatása különösen érvényesül: a vérösszetétel rendellenességeinél, n. m. sápkór és vérszegénységnél s az ezekből származott általános megbetegedéseknél, ki­­válólag a görvély kórnál (scrophulosis) en­nélfogva ajánlva vannak a vas-mórfürdők ama számtalan gyermekbetegségnél, a me­lyek az anyagcsere rendellenességéből és a gyermeki szervezet gyenge alkatából szár­­maznak. Továbbá ajánlva vannak mindazon női betegségeknél a melyek általános gyen­geségen, az idegek s ezek által az élettani erély renyheségén alapulnak. A vas mérföldet bedörzsülésekü­l al­kalmazva, vagy meleg borongatás képen használva kitűnő hatásuk tapasztaltatott a végtagok idült csúzos fájdalmainál, izü­let­­beli izzadm­ányok és ezek következtében létre­jött izmerevségek föllágyítása és eloszlatá­sában. A vizgyógymód rendszeres alkalmazá­sa, erre alkalmas épület hiányában még ez idő szerint csak tervben van, de egyes mű­veletek u. m. bepolyázás, ledörzsölés stb. kí­vánatra már most is kiszolgáltatnak, az ezekhez szükséges Graefenbergi pokróczok s egyébb kellékek már be lévén szerezve. A fenebbiekből látható, miszerint Jegenye több­féle természetes és műleges gyógyhatányok­­kal rendelkezik, melyeket különbözőségük szerint ugyanazon egy család több tagja egyidejűleg igénybe vehet. If­­­egeki­dőszabályzattal bir, és rendőrien­ 1 ^ $ alatt áll; minélfogva szigorú rend (H 1 fen, minek következtében a betegek ^ # szerű gyógy­eljárásaikban g rü életrendjükben semminemü m * ^ nak kitéve nem lehetnek. A szigorú rendtartás és zárórák tása azonban nincs annyira tulfokc n'ent‘;­­ez által a fürdői élet minden keilTH töl megfosztva, szárazzá és unalm­­nék, csupán a betegek nyugalmán,]?11 V,L óvására van kellő gond fordítva. ^ A fürdő ez idő szerint csaní« 120 állandó vendéget képes beford,: leg a sétálva 20 perez távolságra fs’?* sonnevü falucska magyar ajkú tiszta hajlékaiban, a hol a lassUL- olcsók, elhelyezést találhat még o^"1 család. 0 Balásy Dénes, E L E K A magyar FranzensbatP (Vége.) L « M Május 2’ Törvényhatósági élet Nagy-Kükü­llői­­egy^ Ma reggel a megyeház homlok^,­ lenyúló nagy háromszinü loholó fell. Nagy-Küküllőmegye törvényjató közgyűlést tart. ’ ^S1 Pont 10 órakor a főispán erőstüll, len Gábor, diszmagyar öltözetbe/,/-' meghívó bizottság élén éljenzés között! gyűlési teremben megjelenvén, a rövid beszéddel megnyitottunk nyilvánitot­­ta, mire megkezdődött, a hivatalos árva és számonkérőszéki jelentések felá­rása. Ezek magukban véve már, különös­ megyénkben száraz hivatalos jellegök, fogva, érdektelenné válván, hosszú törje­delmükkel kifárasztották a szép számmá megjelent bizottsági tagokat és azok türel­mét, s igy folyt egyhangúságban le a­­­­lés összes társorozata, kivételt kép®; egyedül, a 10 ik sorszám alatti tárgy, mely az 1883. évi XV. t. czikk alapján a v»r. megyei háztartásra vonatkozó k i­rályrendelet elkészítését tárgyalta, h» tárgynál a tárgyalást élénkité a nag­yinki szolgaidról hivatalnak Szentig*­tára leendő áthelyezése, hosszas tanil­kozás után a névszerinti szavazás dőlt et 8 szótöbbséggel N­a­gy-Sink javára. Megyénk az eddigi 7 szolgabirói já­rás helyett, csak 4-re lett leszámítva, a segesvári, medgyesi, nagysinki és köhilai­­járás elnevezés alatt, mi azonban a sí helyek és elnevezésüket illetőleg váltott alá eshetik, miután a kissebbség már külön véleményt adott be. A fizetések következőleg állapitttat­tak meg. Alispán 2100 frt.­­ Főjegyző 1500 frt. I. aljegyző II" ] frt. II. aljegyző 1000 frt. III. aljegri *' forint. Tisztiügyész 800 frt. Megyei orvos 1000 frt. Pénztáritok 1200 frt. alpénzt­m­ 1 900 frt. Főszámvevő 1100 frt, aisz»®'1” 900 frt. Arvaszéki elnök 1400 frt. I. Ülnök 1100 frt, II. és II. il* 1000—1000 frt. Közgyám 1000 frt. Arvaszéki jegyző 800 frt. Kp. állatorvos 600 frt. Levéltárnok 900 frt, allevéltárat» 750 frt. _­lé,i Kiadó, iktató egyenként 750—' írnokok 600 és 600 frt. .1 2 szolgabiró 1300—1300 frttal- - f| 1250—1250 frt. di*g Segédek 800 frt, Írnok 460 frt. . . A tartalék alapra évenként nnt tartatott vissza. A A végzetes liliomok. (Elain szerzőjétől.) III. (7. Folytatás.) Viola szerette volna, ha az ifju kita­lálja gondolatait, de az ajkairól jövő sza­vak nem mondottak ebből semmit. Ross úr, önnek sok új barátjai lesznek mostan, folytatá. De a régieket nem fogják elfeled­tetni velem, volt a válasz. A leány szíve meleg részvétet érzett Hanta. Nagy változásokat látott a jövőben sir Austen bálványozott fiára, ki eddig olyan úr volt Larchtontóban, hogy akarata és hatalm­ e­lőtt mindenki meghajolt. Viola, natal korához képest nagyon sok emberis­merettel bírt, s megtudta a jellemeket bí­rálni , és úgy látta, hogy a Ross tekinté­lyét és hatalmát lady Cumnor meg fogja támadni, s lépésről-lépésre elvitatni, hogy a büszke, heves indulatu nemes szív oly kegyetlenül fog gyötörtetni, a­hogy csak asszony tud gyötreni, hogy a lovagias bá­tor szellem, folytonos szúrásoknak s meg­­sebzéseknek lesz kitéve. Látta és megértet­te, hogy milyen élte lesz a jövőben a sir Austen fiának, ha atyja szereti a feleségét és nagyon sajnálta Rosst. — Egy háziasszonynyal a fején Larch­­­tontó egészen más hely lesz ezután japn­­dá a leány. És e szavak a Viola szájából nem fájtak Rossnak. — Ross úr, — vájjon fogja-e ön e helyet ezután is úgy szeretni mint eddig ? Ross fájdalmasan nézett reája. — Még nem tudom megmondani, de azt hiszem, hogy sok minden másképen lesz ezután. Atyám és én igen jó viszonyban éltünk, s nagyon boldogok voltunk együtt. — Lady Cumnor nagyon szép — mon­dá lady Viola. — Oh igen, s úgy látszik, hogy atyám nagyon szereti s teljesen meghódolt neki. Ah Ross úr, itt vannak a ka­rácsonyi énekesek! Hallja, a régi éneket éneklik! S olyan kérő kifejezéssel nézett arczára, mintha valamit várna tőle. Ezelőtt Reggelenként húros szerszámaikkal Fáraó barna fiai köszöntik a felkelő napot, s estek­ben ők kísérik nyugtára, az e végre épített kioszkban, csak néhány főből álló falusi czigány banda, mely azonban incog­­nitóban akarván maradni, Trubadúrból sőt még Faustból­­ is játszik ; a talpalávalót pedig metronómnál pontosabb ütényekben húzza, soha ki nem fáradó kitartással. Nem bombasztikus bom­bardonokkal harsogtató teljes nagy zenekar az igaz, mint amoda át, de — tudja Isten — tetszik, mert — a miénk. Mindenkinek szájaizében van a „friss forralt tej“ kellemes zamatja. Mi e tekin­tetben olyas­valamivel szolgálhatunk, a­mi­vel idősebb hírneves gyógyürdő sógoraink legnagyobb része alig kedveskedhetik leg­­fizetőképesebb vendégeinek is. Hogy a meglepetés teljes legyen, nem áruljuk el most előre, hogy az uradalom saját tehe­nészetéből látja el a fürdőt meg nem ke­*) Tegnapi számunkban tollhibából van tévesen Franzensbad helyett Karlsbad. Ross ilyenkor mindig a nagy nyugati ab­lakhoz vezette őt, a­hol az énekesek állot­tak, s együtt hallgatták őket, de Ross e karácsonyestvérén elfeledte a régi szokást. — Dynever kisasszonynak beszélnem kell az énekesekről — mondá­ s egyedül hagyva lady Violát rokonához ment. Learn sir Austen mellett állott, beszél­gettek ; sir Austen mosolygott a fiára mi­dőn az hozzájok ment. —­­ Dynevér kisasszony — mondá Ross, kérem jöjjön velem, hallgassa meg az éne­keseket ; száz esztendősnél is régibb énekek ezek, s némelyek közöttök rendkívül szépek. — Ross — szólt közbe az atyja miután Leam leányom, s azt óhajtom, hogy olyanok legyetek, mintha testvérek volná­tok, ne neveze „Dynevér kisasszonynak4 ; ez nagyon hideg megszólítás. Nevezd az ő szép nevén „Leamnek.4 — Nagyon boldognak fogom magam érezni ha ő ezt megengedi. Leam jöjjön ve­lem, hallgassa meg a karácsonyi énekese­­keseket. Valódi festői csoportozat­a mint ott kint a hó lepte téren állanak. A szép barna arcú örömtől sugározva nézett rá. Nagyon szívesen megyek — mondá. És Ross úgy találta, hogy hangja be­széd közben is épen olyan gazdag, megható és kellemes, mint midőn énekel, édes zene volt ez­ a szomorúság bizonyos árnyalatá­val, a­mi minden igazi szép zenének saját­sága. Együtt mentek a nyugati ablakhoz a lady Viola szemei szomorúan kísértél őket oda. A­mint Ross a nehéz bársony függö­nyöket félre vonta, Leam az édes meglepe­tés elragadtatásával kiáltott fel. Kiint­­ hóboritotta tért a hold fényesen világította meg; a fák kiterjesztett ágait vastagon lepte el a hó s e tündériesen csillogó fehér térség közepén egy csoport ember állott­­ karácsonyi ünnepek tiszteletére régi dalo­kat énekelve. E két lény soha sem találkozott mint ez ideig, és mégis mielőtt száz szót vál­tottak volna egymással, volt közöttök va­lami, a­mit nem lehetett szavakkal kife­jezni. A leány szivét olyan érzés járta át a­milyent még soha sem érzett. Szép fiatal rokonának szives fogadása, a homlokára nyomott csók, meleg kézszorítása s hangjá­nak zenéje olyan valamit ébresztett fel a leány szívében, minek jelenlétéről eddig tu­domása sem volt. Leam nem tudta volna megmondani az okát, hogy miért, de érezte, hogy egy megnevezhetetlen édes változás jött életébe. Itt lenni Rossal olyan volt, mintha a paradicsom küszöbén állott volna. Ez eddig ismeretlen érzés oly varázs­­hatalommal bilincselte le egész lényét, hogy nem akarta azt megtörni még egy szóval sem. Édes ámulattal hallgatta beszédét s oly boldog megelégedés töltötte be szivét, hogy nem tudta megérten.­ Azt a kiáltást, mi ajkairól kitört nem csak az előtte kitáruló is elég szép "I kép idézte elő, ámbár az - — „ .f merengő szép szemei a sötét fákon, l kesek festői csoportozatán, a hóllai I lógó, tiszta fehér földön és a fej* ,J tündöklő csillagokon és a teljes nyugodtak. ! — Ilyen tájképet, mint a m­i! ! nem láthatna Ön e szép ország011 j f t j TTory tő*'1' j mondá. Mily nagyszerűen szép­ o■ előttünk, mint egy kép. Azt a tropicus országoknak minden ^ minden napfényes pompája el18 . j hó fehér szépsége és tisztasága me — Leam, kérdé az ifju, l,oS‘ lakott Spanyolországban ? J Nem, de elég h­oszszas»8 , /­ , hogy gyermeki képzeletem egy apfénytől ragyogó országról °® napfenyLux ragyogu­a D#| kössön. Élénken emlékezetem en gyönyörű virágok színei és az Midőn Spanyolországról állni,d°,1\^|J egy napfénytől s virágoktól elura^­látok magam előtt. Anyámmal ^ halála után jöttünk Angliába- 89 voltam s az utolsó nyolcz évet együtt nagyon boldogan töltöttük — Leám, tehát kegyed ^ ik éves — mondá Köss gyöngy e ^ szomorú dolog ilyen fiatalon an­­lenni! (Folyt, következik.)

Next