Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-06-30 / 148. szám

A mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva, az kel, vagy Széchenyi Pál. A Tisza-kabinet legrokonszenvesebb lóhoz volt szerencséje néhány napig 1 ° évi részeknek. Miniszter ha útra szórakozik, vagy parádéz, vagy az erdélyi részeknek srakozik, közveti informáíhatja magát. Gr. Széchényi Pál , vizitfál közvetlen szemlélet utján tanul,'izsgdi, vjxi dáltatji ‘nawfa'végül kereste fel az erdélyi réteket.. Még soha sem járt itt s meg akarta ismerni a mi girbe-gorbe orszae"“ Á,is tudjuk, milyen benyomásokat visz innen magával a fővárosba Kolozsvár, mi mondjuk, kedvez, ítéletre hangolta ő excráját. Meglepte at hogy err mekkora városban a közgazdászati haladás annyi alkotásával találkozott; meglátogatta a Gazdasági Tanintézetet, a Felsőbb Kereskedelmi, a Noli Ipariskolát, Demeter József hazai iparraktárát, az állatkiállítás helyiségeit, a közraktárakat s mindenütt teljes elismeréssel nyilatkozott a czélszerű berendezkedés felől. Hát bizony, a mi kisszerű viszonyaink közepett, a mi szegényes helyzetünkben mindenesetre sok olyast mutathatunk be az idegennek, ami meglepheti őt nem anynyira annál fogva, amint meg van csinálva, mint inkább csak azért, hogy olyasvalami Kolozsvártt egyáltalán létezik; kiváltképen ha az az idegen Királyhágón túli ember vagy épen fővárosi és hozzá miniszter. Odaát honfitársaink megszokták bizonyos kicsinyessel szólani még mindig „Erdélyről“, melyet némelyek még hátramaradottabbnak, még szegényebbnek tartanak, mint akár a felvidéki tót megyéket. Ha aztán vagy egy „magyarországi“ hozzánk vetődik, csak elcsodálkozik, hogy nem találkozik nálunk mind csupa „czondrással és koldussal, hanem néhány kabátos emberrel is, ki tud írni olvasni és egy-két téglából épült házat is lát, mely szalma helyet cseréppel van födve. Hanem hát azért annak a „magyarországinak“ hajh sokban igaza van, ha a fitymálásra nincs is joga. S öszszes miniszterek közül, a közgazdasági és közmunka minisztereknek van legkevesebb okuk, megelégedve térni vissza az erdélyi béretek között tett körútjukból. Igazságügyminiszter ha felénk néz, legalább is úgy meg lehet elégedve felsortja itteni berendezésével, mint odaát; a pénzügyminiszter is örömmel fordulhat meg közöttünk, nem ugyan a sok adó miatt, mit neki fizetünk, mert bizony keveset tudunk neki contribuáln, hanem a gazdag kincstári birtokok, az aranytermő bányáknak, óriási kőszéntelepeknek és másöldalatti kincseknek miatta, mikkel .Erdély“ is derekasan hozzájárul a magyar állampénztár feneketlenségének darálásához. Csak a magyar közmunkák és jzeledés s még inkább a földmivelés i kereskedelem miniszterei nem jönnek haza innen valami rózsás nyulatot keltő benyomásokkal. Báró emry Gábor, gróf Széchenyi Pál alobbi elődjei a megtett annak’ hogy minő keveset az e,,kormányaink ezért a hazarészért tizede °n^ny08 kcddoosa& másfél évf0j?!Z\ta Széchenyi gróf 19 Ogy dedi ^ efadatát, mint közvetlen Wv i majd szőllőcsemetéket, gveinkl U^d°8suk de azokat kopár lefet f i6’ ^ kezd taníttatni pár székely '»vfe!ragisra.’ P4r S2íkely auiyt bika-teiL FZUtan alllt még egy tordai tel 10, ’ 8 azzala nyugodt önérzet-WsaL?,mUtatni közgazdászati „alíme mi mindent tettem az erdélyi részekért! \ ^8' 5n-ly munka helyett, pepecselt lakotú a,n°8 hatdsu és nagyszabású Ctu ,helyett k188zerü és sporadikti]V2 + , fedések, a szükségletek és ^^Intényei magaslatán álló helyett, bureaucratikus adminisztratió és aprólékos kísérletezések: ezek voltak eddigien a Tisza-kabinet és elődjeinek közgazdászati kormányzása az erdélyi részekben. Etelékkel bizony egy tapodtat sem viszi előbbre egy ország hanyatló földművelését, iparát és kereskedelmét még a rokonszenvesség nagyobb adagával és még kevésbbé kedvező benyomásokkal sem, mint amennyivel gr. Széchenyi Pál tér vissza „Erdélyből.“ () nagy ambitióval foglalt helyet a piros bársonyszékben s még több előlegezett reménynyel kezdett munkához. Mielőtt tárczát vállalt, már nagy előszeretettel foglalkozott közgazdászai bajaink tanulmányozásával s barátja is csak ez előszeretettel és sok jó akaratával tudták mentegetni feltűnően brusque zászló változtatását. Mi ugyanakkor sem értettük s ma sem értjük, hogy egy férfi, ki évekig elvi ellensége volt hazánk mai közgazdászai berendezésének, évekig küzdött a Tisza-kabinettel annak közös vámterületes közös bankos, az osztrák érdekeknek mindent alárendelő közgazdászati politikája ellen, s egy szép reggelen csak arra ébredt, hogy bizony ő tévedett, mert lehet ám ezen alapon is kigázolni a hínárból s lehet oeconomiai nyomorúságainkra gyógyszereket találni. Ámde legyen az ő meggyőződése szerint, s a meggyőződést mi a tegnap még mérsékelt ellenzéki s ma már kormánypárti gr. Széchenyi Pálban is respectáljuk. Csak egyre szeretnék figyelmeztetni ő excráját: a hivatalos tisztelgések, a felszín csillogása, a Potemkin-féle fölpiperézett falvak idézhetnek ugyan elő egy miniszternek körútján „kedvező benyomásokat“ ám a látszat csalékony s annak alatta, ha a miniszter a dolggok mélyébe hatolt volna, bizony-bizony csak czifra nyomorúságot találna. Nem kapkodás, nem szőlőpalánta, nem gyermekjáték kell a mi beteg közgazdasági életünknek, hanem öntudatos, nagyszabású, a bajok kutforrásáig hatoló reform-szellem és alkotó tehetség-e , a szakálla, nyájas-e, szigoru-e, tréfás-e, komor-e ? Megmutatnak egy néhány iskolát, ittott egy-egy természeti ritkaságot vagy ethnográfai különösséget s igyekeznek a „tanulmányi” utat a lehető legélvezetesebbé tenni. Így történt tavaly is, az előtt is és igy fog történni jövendőben is. A miért nem valósult meg a mamelukálom a boldogsá záporesőjéről tavaly sem, az előtt s nem fog megvalósulni jövendőben sem. Mert az ilyen utazások, mint a Széchenyi Pál grófé is, a közjót nem mozdítják elé egyik irányban sem. Czélja az lenne, hogy megismerje állapotainkat, de nem engedik hozzá a beteget, hogy megcsinálhassa a diagnózist. Igenis eljuthatnak Magyarország földmivelési miniszteréhez olyan tudósok, kik közül egyik, midőn társalgás közben egyik tanácsos azon ábrándnak adott kifejezést, vajha Magyarország klimatikus viszonyait oda lehetne változtatni, hogy két héttel korábban arasson, azt bátorkodott szokott alázatossággal a kegyelmes urnak tiszteletteljesen tanácsolni, hogy a gazdaközönség talán közrendeletileg lenne figyelmeztetendő, hogy két héttel korábban vessen, s akkor elérnék az ő méltósága óhajtását. Ilyen tanácsokat adnak a tudós urak. Nem koloma. Kolozsvár it történt a tegnapi szent napon, Péter és Pál napján. Enynyi erővel megtörténhetett volt Simplicius napján is. Mert az ilyen tanácsadók eljuthatnak a miniszterhez, de ha valaki egy nagy vidéket érdeklő közgazdasági jelentést akar tenni, ha valaki el akarja panaszolni, az egeresvidéki kőszéntelep siralmas állapotát, reá akar mutatni a hibákra s ki akarná fejteni az okokat, hogy miként lehetne a bajon segíteni, akkor a miniszter környezete, talán épen a főispán azt feleli, hogy őexcellentiáj ne adhat kihallgatást, mert sok a dolga. Pedig a közgazdasági miniszter meghallgathatta volna az előterjesztést ezen kőszéntelepről. Megtudta volna, hogy miért pang ott az aknázás, hogy miért megy évi forgalmuk csak 300 vagyonra, miért nem nyithatnak tárnákat ? Ez nem magánügy. Szenved miatta a közjó, mert károsodik az állam, a vidéki nép és a birtokosság egyaránt. Egyik kevesebb adót kap, másik kevesebb munkát, harmadik kevesebb jövedelmet. Vannak dolgok, melyeken egy pár felvilágosító szó könynyen segít, de az irkafirka soha sem segít. Mert a folyamodások, felmérések, kiszállások formalitásai nemcsak hogy sok pénzbe és sok időbe kerülnek, hanem rendszerint kikerülik a dolog érdemét. Ilyen az egeresi széntelep ügye is. Megjelenik a községhatárban valaki, nevezzük Zsigmond Lajosnak; el kezd kutatni, rebachot remél, lefoglal kilenctven kutatási kört, de pénze nincs, tárnát nem nyit, s ekként ő maga nem produkál s másokat megakadályoz a hasznos produktióban. Hogy tárnanyitási jogát el ne veszítse, itt is ott is teszen néhány kapavágást s a kalamitás tovább tart. E kutatási köröktől adót kellene fizetni, de a végrehajtásnál megtörik a finácz ereje a „nincs“-en. Panaszt emelnek ellene, de a tárgyalásra nem tudják megidézni, mert mikor szükség, nem egeresi illetőségű, mikor pedig szükség, akkor odavaló. A bányakapitányság évek óta nem tud segíteni e bajon, megidézi de nem kapja az idézőt, így aztán nem lehet elmarasztalni, vagy „per non venit“ elmarasztalja, de akkkor feledhez, s nagy kárára a dolgozni akaróknak, húzódik az ügy tovább. Van ugyan Egeresen egy bányaesküdt, de ez kizárólag a bányajárásokkal van megbízva, s ő nem mehet túl a kiadott rendeleteken. Mindezt igen jól tudja Kolozs megye főispánja, alispánja és a vidék birtokossága. Ha a panaszost oda bocsájtják a miniszter elé, egynegyed óra alatt meggyőződhetett volna, hogy itt egy formákkal takarózó visszaélésről van szó, midőn olyan ember tart lekötve kilenczven kutatási kört, aki csak drága vevőt keres, de maga sem nem akair sem nem tud a kihasználáshoz fogni és azt folytatni. E meggyőződés alapján, könynyű lett volna az intézkedés, s nem volna a vidék abban megakadályozva, hogy virágzó bányateleppé váljék. Kézdivásárhelyi dolgok. Junius 25-én. A társas életünkben uralkodni szokott egyhangúságot néhány nap óta rendkívüli élénkség váltotta fel. Ezelőtt két héttel itt járt az erdélyi róm. kath. püspök, ki nagyon fényes fogadtatásban részesült és egy napig időzött körünkben. E hó 19-én (szerdán) délután 4 órakor ide érkezett városunk országgyűlési képviselője, Ugron Ákos, Derék képviselőnk, daczára annak, hogy Szőcs József polgármester teljes erejéből ellene dolgozott, igazán lelkes fogadtatásban részesült. Délelőtt terjedt el a hír, hogy képviselőnk megérkezik és néhány rövid óra lefolyása alatt bandérium alakult s a fogatok hosszú sora ment elébe. E körülményből is fényesen kiviláglik, hogy mennyire lejárt a nálunk a mameluk világ. Szerdán érkezett meg gr. Zichy Jenő és Jagócsi Péterffy József miniszteri biztos, kiknek nagyszerű fogadtatásuk volt és fáklyás menet tiszteletükre. Csütörtökön délelőtt a tanácsház nagytermében nagy érdeklődés mellett folyt le az iparosok gyűlése a gróf, a min. biztos és képviselőnk jelenlétében. A népes gyűlésnek főpontját az elsőfokú ipariskola felállításának kérdése képezte, melynek tárgyában, képviselőnk kieszközlése folytán, a nemes gróf és a min. biztos városunkat meglátogatták. A nagy számban megjelent iparosok előtt a min. biztos indokolta a nevezett iskola felállításának szükséges voltát. A költségek fedezésére vonatkozó előirányzatnál 510 frt maradt fedezetlenül. Ezen összeget Péterffy min. biztos, a kormány utólagos helybenhagyására számítva, felajánlotta. A moldvai határszéli vámhivatalnál elkövetett visszaélésekre vonatkozólag kilátásba helyezte, hogy két év múlva a vámkérdés újból tárgyalásra kerülvén, ekkor iparosaink érdekei sem fognak figyelmen kívül maradni. Utalta a polgárokat, hogy addig is forduljanak az illetékes miniszterhez, ki bizonyára megteendi a magáét e tárgyban. Ugron Ákos képviselő szintén kijelentette, hogy mindent meg fog tenni a kormánynál az iparosok sérelmeinek orvoslása czéljából, csak forduljanak hozzá. Felszólalt még gr. Zichy Jenő is, ajánlván az iparosok figyelmébe a társulatok szövetkezését, mivel így több erőt fejthetnek ki érdekeik megvédésében. A beszélők szavait zajos éljenzések követték. A rendkívül élénk gyűlés után a „Vendégszerető kert“-ben kedélyes közebéd volt. A kedves vendégek, kik rövid ittlétük alatt a polgárság szeretetét teljes mértékben megnyerték, délután 4 órakor tovább utaztak. Képviselőnk vasárnap tartotta beszámolóját a városház nagytermében, roppant nagyszámú hallgatóság jelenlétében. Elsősorban meleg hangon emlékezett meg azon nagy veszteségről, mely pártunkat néhai ifj. Szabó Dániel tiszti ügyésznek halála által érte. A hallgatóság fájdalommal emlékezett vissza a korán elköltözött derék ifjú elvtársra, ki itt a pártnak éltető szelleme, lelke volt. A szomorú megemlékezés után nagy tetszés között folytatta beszámoló beszédét. Nagy hálást idézett elő beszédének fő kép az a része, amidőn álláspontját kifejtve, okolta, hogy miért sorakozott a függetlenségi párt zászlója alá, mely Magyarország önállóságáért küzd. Beszédét több ízben viharos éljenzés szakította félbe. A polgárság teljes megelégedéssel távozott s élénk tetszésnyilatkozatokkal adott kifejezést bizalmának, melyet Bartha Károly élénken tolmácsolt. Legyen szabad ezúttal megemlékeznem még egy dologról, mely Háromszékmegye tel. alispánját is közelebből érdekli. Megáldotta az Úristen ezt a mi városunkat egy drágalátos jó polgármesterrel, aki még a nevét sem tudja helyesen leírni. Bátran elmondhatjuk, hogy amióta ő e város élén működik, azóta e városban a haladás helyett maradás észlelhető. Úszik e város az adósságban, a polgármester úrban vagy a kellő erély, vagy a képesség hiányzik a város nyakára nehezülő terhek könynyebbítésére. A roppant nagy adókat kiróják a városra, s tények bizonyítják, hogy ha egy ügybuzgó ember nem akad, aki magánlevélben értesítse képviselőnket, hogy illetékes helyen tegyen valamit a város érdekében, hát bizony a mi polgármesterünktől — úgy látszik — akár dobra is kerülhetne, a város vagyona. Jelenleg is le van foglalva a város vámbevétele a polgármester úr tétlensége miatt. De ő, mint mameluk, hogy is folyamodnék egy szélsőbali képviselő támogatásáért? Hogyan is lehetne ezt kívánni tőle? Inkább veszszen a város, gondolja magában. Legalább eljárásai ezt bizonyítják. A városra kirótt túl magas fogyasztási adók ellen jogorvoslattal nem élt, sőt a kivető bizottság eljárása ellen rendes időben nem fellebbezett, holott ez kötelessége lett volna, csak akkor adott felfolyamodást a pénzügyminisztériumhoz, mikor a város kövezet vámja lefoglaltatott és azt látta, hogy ha a városnak pénztára üres lesz, ő sem kap fizetést, de már késő volt, a város jövedelmei lefoglaltattak és a városnak négyszáz forinton felüli összeget meg kell fizetni. Arra, hogy e város terhein kötelességéből kifolyólag segítene a. polgármester úr nem ér rá. De arra van ideje, hogy az egyeseket terrorizálja s törvényellenes eljárásokat kövessen el, midőn e város képviselője ide érkezik. Lakbuzgóságában anynyira ment, hogy rendeletileg, írásban hagyta meg a rendőrkapitánynak, miszerint a képviselő tiszteletére kitűzött zászlókat szedesse le, felfüggesztéssel fenyegette a tanácsosokat és alantos közegeit, ha a képviselő elé merészelnek menni. Az ilyen dolgokban bezzeg, basáskodik, de kötelességeit feledi, a város érdekeit kevésbé veszi. A polgármesterségen kivül van vagy tízféle hivatala. Pedig már ez is elég terhes — — ha lelkiismeretesen betöltetik. Aztán a jó Isten a megmondhatója, hogy miképen teszen eleget mindeniknek s épen ezért hívjuk is fel a tek. alispán ur becses figyelmét. Hétfőn dolga van a kisegítő pénztáregyletnél, kedden a takarék-pénztárnál, szerdán Isten tudja hol, csütörtökön (hetivásár lévén) fűszerkereskedésében, mert kereskedő is, pénteken ismét a takarék-pénztárnál, szombaton ismét a kisegítő pénztárnál; ezeken kívül kezelője az iskolai alapnak; elnöke a menháznak, gondnoka az árvaháznak, s a jó Isten tudná elősorolni, még miféle tiszteletbeli és nem tiszteletbeli hivatalokat visel. Kérdezzük a tek. alispán urat: helyesli-e polgármester urnak elöl említett eljárásait? s nem lenne-e szives a dolgokat egy kissé közelebből megvizsgálni s ha jónak látja, a basáskodó polgármestert kötelességeinek teljesítésére utasítani? Mert az elégületlenség már is nagy az egyesekben, s végtére is nem a polgárok vannak a polgármesterért, hanem — azt hiszszük — megfordítva. Egy iparos. © sem Btikl.41.v-Egész félévre évre évfolyam. 14ft. s*Amn. Mplinik Varatok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP.ZEK. SZERKESZTŐI IRODA: hovA a lap szellemi részét illetu közlemények «» ,G' S ' ezimzembik. ,7 ELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: V'/Jwre postán, vagy helyben házhoz hordva Egyes számára 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Vidékre postán 16 frt. 8 frt. Negyedéve ... 4 fit. Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Kolozsvár, szombat, junius 30, 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. — Gredisteanu urat megtanítják. Ezt az örvendetes hírt hozza a Nemzet tegnapi száma, a következő szavakkal: Bécsi jól értesült levelezőnk megerősíti azon általunk legközelebb közlött hitt, hogy bukaresi képviselőnk felvilágosítást fog kérni Gradisteanunak a Vassyi István-ünnepnél mondott pohárköszöntése tárgyában. Mi bukaresti képviselőnk, illetőleg a közös külügymisztérium ez eljárását ilyen otromba tapintatlanság után, mint amilyen Jassyban elkövettetett, nagyon természetesének találjuk. Hogy Bukarestben meghökkentek hóbortjukon , arról tanúskodnak az onnan érkező tudósítások és a román lapok egy része, mely a jassyi eseményeket mindenféleképpen elburkolni igyekszik. Igen helyesen. Nem azért vagyunk mi nagy hatalom hogy minden részeges fráter sértegethessen, ha az Oláhoszág ministere is. — Pétervári sürgönyök szerint a hatalmak a román kormány tiltakozása után elhatároztak, hogy Romániát collectiv jegyzékkel fogják rendre utasítani. De azután mégis abban állapodtak meg, hogy megvárják a romániai választások eredményét, hogy elkerüljék azon izgató hatást, amelyet Európa ily lépése a választások közben okvetlenül gyakorolt volna Romániában. Péterváron most oly jelentések birtokában vannak, amelyek azt bizonyítják, hogy a londoni conferentia határozatainak alapján rövid időn létrejön a kiegyezés és pedig úgy, hogy a konferentia határozatain csekély módosításokat kell csak tenni Románia javára. Ily' körülmények közt itt lemondtak arról a szándékról, hogy az említett értelemben collectiv jegyzéket kell inintézni a román kormányhoz. Az egeresi kőszéntelep. A miniszterek utaznak, az államtitkárok szintén, a tanácsos urak nem különben. Minden igazhivő mameluk meg van győződve, hogy mihelyt elmúlik az ünnepélyes kihallgatás forró napja, s a miniszter eltávozik, azonnal megerednek az égi csatornák, s reánk fog hullani Budapestről a boldogság záporeseje. El van ragadtatva mindenik. Egyikkel kezet fogott, másikat szivarral kínált, harmadiknak mosolygott s alig győzik a szót, hogy elmondhassák ő excellentiájáról, hogy tömött-e a haja, ősze De hát a minister úr úgy volt informálva, hogy Kolozsváron nem szükség egyebet megfigyelni, mint két tanintézetet. így zárja el a beteget az orvos elöl a miniszterek környezete .... a kuruzslók. Az eszlári bünpör. Nyíregyháza, jun. 27. (Ny o 1 c z d i k nap.) (Folytatás a mellékletről.) Apa és fia. Eötvös: Móricz kihallgatásáról. Tanu: Nem. Eötvös: Hát a pénzbeli dologról ? Tanu: Igenis arról. Eötvös: Hogyan bírt tudomással ? Tanú:: Elmondtam már, ki vagyok fáradva ! én az ügyvéd úrnak nem fogok felelni. Elnök! Ez annyi, mint a törvényszéknek felelni Eötvös: Ezzel nem menekül meg a feleléstől. Friedmann Ha el van fáradva, vegyen egy széket. Eötvös: Honnan tudhatta azt ? Henter: Azt már ő fogja megmondani. Eötvös: Kérem a nagyságos elnök urat, méltóztassék konstatálni, hogy nem volt jelen. Henter különféle körülményeket derít föl. Ezután Heumann védő veszi faggatás alá Hentert arra nézve, hogy Barcza csendbiztos mikor vette fel a jegyzéket a Sch. Móricz vallomásáról. Henter a napot nem tudja megmondani. Arra, hogy miért semmisittette meg a jegyzéket, azt feleli, hogy azért, mert nem tűrhette meg, hogy az ő baráti szívességével bárki visszaéljen (t. i. Barcza a ki a jegyzékbe tudvalevőleg a Móricz vallomását fölirta.) Más egyébbel nem tudja indokolni a jegyzék megsemmisíttetését. Tovább kérdeztetvén Henter arra a kérdésre, hogy miért tiltott el mindenkit, még a szülőket is Móricztól, azt válaszolja, hogy ezt az alispán parancsolta így neki, ülékező színházban. Ezután Székely kérdéseire Henter tanú azt feleli, hogy elvitte őt sétálni a színházba. Bary vizsgálóbíró ha beszélni akart vele, szobájába kérette. Kérdésére, hogy Barczán kívül más értekezett-e a gyermekkel, igennel felel s többeket felsorol. Továbbá tagadja, hogy Barcza előtte 5000 írtot említett volna. Friedmann kérdéseket intéz azon esetre nézve, mikor az udvarban idegenekre lőtt azon szombaton, hogy ezek Móricz ellopását vették czélba és Bubákra nézve is kérdezi, hogy mióta mondta ez, hogy neki is tudomása van Barcza nyilatkozatáról, Jléhcz református akar lenni. Funták azon kérdést intézi Henterhez, hogy mikor látta, hogy Móriczban hat-