Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-09-11 / 207. szám
Kolozsvárt, 1883. jó akaratú, tehetséges parancsnok s munkás tisztek. Az következik, hogy hibás a közös hadsereg szervezete, szelleme, mely három év alatt viszi oda az ujonczot, hová egy év alatt a honvédség. Az következik, hogy át kell alakítani a közös hadserget, mely olyan drágán és olyan hosszú idő alatt képzi ki a katonát, mert úgy látszik nem a legényben van a hiba, hanem a németben. mb. Horvát ügyek. A zágrábi hatóság szombaton tisztelgett a királybiztosnál, ki nagyon hidegen fogadta. Ramberg báró kir. biztos, úgy látszik felelőssé teszi a hatóságot és községi tanácsot a kihágásokért s azzal fenyegette őket, hogy minden házba tíz katonát fog beszállásoltatni esetleg pedig ágyukat is alkalmazni fog Zágráb ellen. Természetes dolog, hogy a királyi biztos szigorú nyilatkozata nagy megütközést idézett elő. Valóságos ostromállapot van, bár hivatalosan még nem hirdették ki. A fanatikus nép dühét a czimertáblák újra fokozták. A szuronyok sorai előtt érettlen gyerkezük ordítoznak hogy: „Zivila Hrvatska! Krepala Magyarska!“ danolnak, csúfolják a katonákat és mikor azok szuronyszegezve rontanak neki a tömegnek, szétrebbennek, de csak azért, hogy rögtön megint összecsoportosuljanak. A zavargók közt az a hit él, hogy a katonaságnak nem szabad lőnie és egyátalán tilos vért ontania. Nyilván ez bátorítja a csőcseléket, mely meghajigálta a katonákat. Erre ezek kétszer tüzeltek, de sebesülés nem történt.* A szombat esti zavargás annál feltűnőbb, mert az adóhivatal előtt őr állott és egy szakasz katonaság a kapuban volt. A csőcselék bevert két ablakot, azonkívül kővel megdobálták a déli órákban kitűzött czimertáblákat. Egész éjjel nagy csoportokban állottak a suhancok az épület előtt, hangosan kiabálva: „Krepao Ramberg, krepao Tisza, krepali huszári!“ Azután gúnydalt énekeltek a közös hadseregre és a magyarokra. A tüntetők közt volt egy pár pénzügyi és törvényszéki hivatalnok. Feltűnő, hogy a zavargók közt sok magyarországi magyarul beszélő zsidó határozottan izgató szerepet játszik. Szereplésüket azzal indokolják, hogy bár nem szívesen teszik kénytelenek demonstrálni horvát nemzetiségi szellemben, mert különben a horvátok a zsidók ellen is fellépnének. A vidéken egyre tartanak a zavargások. , , * Tisza miniszterelnök gróf Pejacsevich Lászlót, a volt bánt, továbbá Kreszticsot, Zsivkovics, Josipovicsot, Sramt, mint bizalmi férfiakat mára (12) Budapestre hívta. Kresztics és Sram kijelentették, hogy a meghívásnak nem tesznek eleget. Mihalovics Károly magánügyekben Budapesten időz. Hogy Pejacsevich gróf meg fog-e jelenni, arról nincs semmi hír.* Gorában, Petrinja közelében szintén véres összeütközés volt a parasztok és csendőrség közt. Három paraszt meghalt, számosan megsebesültek és egy csendőr is nehéz sebet kapott. Zagoriából ismét szomorú hírek érkeztek. Kamniczában, Varasd mellett a lakosság és a katonaság között valóságos ütközet fejlődött ki, mely alkalommal a parasztok részéről kilencen elestek és számosan megsebesültek. A katonák közül öten nehéz sebet kaptak. A parasztok kaszákkal, fejszékkel és vasvillákkal harczoltak, de lőfegyverük nem volt, egy nagy Galvaui telep erős áramával hajtatta. A megindult gép a hajót mozgatta mérsékelt gyorsasággal. De az így nyert elektromosság alkalmazása munka végzésére nem lehetett előnyös a battériában elégő czink jelentékeny költsége miatt, mivel ugyanazon mennyiségű villamos erély előállítására czink által a kölség tízszer nagyobb, mint kőszén által, azért előnyösebb volt a hajót gőzerővel hajtani, mint villamossággal. Másként áll a dolog, ha az elektromos áramok direct munka fogyasztás által nyeretnek, mint a dynamo-gépeknél. Itt az áram ereje tetszés szerint fokozható és a költség annál lejebb száll, minél olcsóbb munkaerőt használunk a villamosság fejlesztésére. Olcsó és erős áramok utáni törekvés vezetett a magneto-elektromos és dynamo-elektromos gépek szerkezetének tökéletesítésére és az elektrotechnika sikeres és gyors fejlesztésére. Visszapillantva arra a nevezetes forrásra, amelyre ezeknek a korszakalkotó gépeknek eredete visszavezetendő, lehetetlen meg nem emlékezni arról a nagy tudósról, ki azt az induktió áramok felfedezése által nem csak megnyitotta, hanem nagy számú mintaszerű kísérletei által ki is merítette. Faraday Mihály az elektromos inductió felfedezője. Erre vonatkozó munkája 1831- ben november 24-én olvastatott fel a Royal Society-ben. Már 1832-ben január 12-én egy második értekezését közölte ugyanott „a földmágnesség okozta villamos induktióról.“ Ezt követte három év múlva (1835. január 29.) egy harmadik nevezetes értekezés, az Extracurrent-ról vagyis amaz elektromos áramlásról, mely magéban az indító drótban a vezeték zárása vagy nyitása pillanatában keletkezik. Nem lehet ezzel az alkalommal Faraday ide vonatkozó nagyszámú kísérleteit elősorolni, csak az inductioról szóló főtételt akarom ismételni, mely így szól: ha valamely vezető egy mágneses mezőben úgy mozog, hogy a mágneses erővonalokat átszeli, akkor abban áram keletkezik; ha a vezető az erővonalokkal párhuzamosan halad, akkor áramtalan marad. Faraday lángeszével és kísérletezési ügyességével a tőle felfedezett elv alapján az inductió tág mezejét egyetlen egy ősz alatt futotta át és a megnyitott forrást annyira kimerítette, hogy alig hagyott valamit utódainak. A gyakorlati haszonnal keveset törődve, csak a tudományos buvárlat lelkesítette a nagy tudóst, ki 1831-ben a következőket irta: „kívánatosabbnak tartottam a magneto-elektromos-inductio tág mezején újabb tényeket és vonatkozásokat kutatni, mint a már meglevőknek hatásait fokozni, abban a biztos meggyőződésben, hogy ezeknek teljes kiaknázása idővel úgy is meg fog történni.“ Arago 1824-ben észlelte, hogy egy lengő mágnestű hamarább jön nyugalomba, ha alatta egy nem mágneses fémből álló korong van, mint ha a fém korong hiányzik és hogy a korong forgatásánál a mágnes is forogni kezd. Ezek az Aragotól és Ampéretól bámulatos ügyességgel vizsgált tünemények, melyekről Poisson egy elméleti értekezést írt, mindaddig rejtélyesek maradtak, míg Faraday a mágnes előtt forgatott fémkorongban az indukált áramokat ki nem mutatta. (Folyt, követ.) Somssich Pál a fanál- és zsiló-kérdésről. A mérsékelt ellenzék ősz vezértagjai, Somssich Pál választóihoz nyílt levelet intéz a Pesti Naplóban. Azzal indokolja ezt az eljárását, hogy t. i. nem élőszóval számol be, hanem írásban, mert nemrég súlyos beteg volt s még nem érzi magát elég erősnek beszéd tartására. Somssichnak ez az újabb felszólalása olyan jelentős, hogy nem mellőzhetjük hallgatással. Különös figyelmet érdemelnek azonban a horvát zavarokra és zsidó heczetekre vonatkozó szavai. „Hogy hazánk helyzete — így szól többek közt Somssich — igen sok tekintetben aggasztó, azt ezelőtt két évvel már bővebben fejtegettem önök előtt, kutatván ugyanakkor szomorú állapotunknak általános és részletes okait is, ma azonban ezen aggodalmas helyzet két irányban veszélyes kitörésekben kezd nyilvánulni: Horvátországnak a magyar köriratú czimerek erőszakos levétele folytáni magatartása az egyike, a zsidóüldözések a másika ezen veszedelmes kitöréseknek. „Hogy a Horvátországban történt ezen mindenesetre törvénytelen erőszakoskodást is azon lényegesen ellenséges törekvés szimptómájának kell tekintenem, mely Magyarország iránt már a 48-as korszak előtt keletkezett, a lezajlott forradalom alatt növekedett, a legjobb szándékú, de gyakorlatilag tévesnek bizonyult 68-ik kiegyezés folytán csak izmosodott és a Magyarország részéről nyújtott minden kedvezmények és áldozatok daczára, különösen a határőrvidék tartományosítása, méginkább Bosznia elfoglalása által országossá terjeszkedett, eredeti forrását pedsig Horvátországnak önállásra, sőt még ennél is nagyobbra törekvő aspiráczióiban találja meg; — ez azonban csak általános magánnézet, mely nem elég arra, hogy a megtörtént sajnos esemény felett határozott véleményt nyilvánítsak, annál inkább nem mert ennek helye és ideje akkor lesz, midőn majd az országgyűlés megnyíltával e komoly tárgyban is felszólalhatunk, amikor — legyenek meggyőződve — mintha képviselőjük hazafias buzgósággal, de egyszersmind higgadt és józan megfontolással fogom teljesíteni kötelességemet; annyit azonban — nehogy késő és ezért hatásnélküli legyen nyilatkozatom — előre is ki kell jelentenem, hogy én ezen mindinkább elbonyolított kérdésnek azon megoldását tartanám a legszerencsétlenebbnek, mely a megesett törvénytelen erőszakoskodást csakis erőszakkal lenne képes megtorolni és Magyarország megsértett czimerének elégtételét szuronyok által vivná ki magának; milyen eljárás egy idegen ország irányában lenne helyén, egy oly ország irányában, mely ellen, ha kell és érdekünk kívánja, háborút is viselhetünk; de nem egy testvérországgal szemben, mely nem csak ugyanazon uralkodó, de ugyanazon koronának is kiegészítő része ; én inkább kielégítőnek tartanám az olyan elégtételt, melyet Horvátország készséges lenne saját belátása és elhatározásából nyújtani, habár ez nem is lenne annyira eklatáns, mint az olyat, melyet nagy ünnepélyességgel bár, de mégis csak erőszakkal vívna ki kormányunk. Egyébiránt meg kell még jegyeznem azt is, hogy én Horvátországgal való jelen viszonyunkat jövőre tarthatatlannak tartom, és szükségesnek, hogy e tekintetben minden félremagyarázhatást kizáró, világosan határozott intézkedések történjenek, melyek míg egyrészről Horvátország tartományi hatáskörét biztosítják, másrészről Szent István koronájának szuverén jogait csorbítani ne engedjék.“ Áttérve Somssich a zsidó hecczekre, azokat határozottan elítéli s a többek között igy nyilatkozik a zsidóüldözésekről : Azután fejtegeti Somsich azokat a panaszokat, melyeket a zsidóság ellen hangoztatnak, és vizsgálat alá veszi azt a czélt, melyet az antisemiták a zsidóüldözésekkel akarnak elérni. „De hát mi is ezen czél? Mik azon panaszok és bajok, melyeknek orvoslását a zsidók üldözése által elérhetni remélik?* „„Elszegényedünk, pusztulunk, mert vagyonunkból kifoszt bennünket a zsidó, kifoszt az ő következetes számításával és ravasz csalárdságával. Mi szegényedünk, ur, földmives, iparos egyaránt, mige gazdagszik, mi pusztulunk, ő gyarapszik, mi dolgozunk, még ő csak üzérkedik.““ Ilyenek és megengedem még több másfélék is a panaszok, s talán mind nem is egészen alaptalanok, melyeket a zsidók ellenében felhozni szokás. Vizsgáljuk meg az említetteket egyenkint s gondolkozzunk egy kissé azon eszközök és módok felett, melyekkel eme panasztott bajokat orvosolni, ellenükben védekezni és magunkat megóvni lehetne.“ „Hogy ezen erőszakos zaklatások, betörések, itt-ott már rablások is a morálnak beismert szabályaival és felebaráti szereteten alapuló keresztény vallásnak alapelveivel merőben ellenkeznek, ezt talán nem kell bizonyítgatnom ; azt se hiszem, hogy valaki tagadni merné, hogy azok, kik ilyesmire vetemednek, a társadalomnak alapelvei ellen, a személy és vagyonbátorsággal szemben lázadnak fel nyíltan, de hogy egyszersmind oly után indulnak el, melyen törekvéseiknek czélját semmi esetre se fogják elérhetni, azt talán nem gondolták meg, azért nem lesz felesleges e kérdést kissé bővebben fejtegetve vizsgálgatni.“ Ezután kiemeli Somssich, hogy ha a zsidóüldözéseknek az volna a czéljuk, hogy a zsidóságot hazánkból kiüldözzék vagy éppen lemészárolják . Európa civilizált országai egy pillanatig sem tűrnék meg maguk között Magyarországot, mint amely ország nem terjedelmének nagysága, nem népének sokasága, hanem szabadságszeretete és ezzel járó erkölcsök iránti tiszteletet tanúsító magaviselete által nyerte meg Európa elismerését és rokonszenvét. „Azt, hogy erőszakkal e tekintetben üdvös eredményre nem juthatunk, az eddig elmondottakkal törekedtem kimutatni,de igen természetesnek tartom, hogy már most tisztelt választóim azt követelik tőlem, mutassam meg hát azon utakat és módokat, melyeken elindulva és amelyeket alkalmazva, megmenekülhetünk a zsidók állítólagos ravaszságától, és megvédhetjük vagyonunkat az ő tervszerűleg kigondolt és ügyesen keresztülvitt szívós törekvéseik ellen, melyekkel azt kezekre keríteni szokták.“ „Az utak, melyeken elindulnunk kell, hogy anyagi jobb létünket megállapítsuk, s ezt még a zsidóknak felettünk sok előnyökkel biró törekvéseik ellen is megvédhessük : a józanságnak, munkásságnak és a takarékosságnak utal. — eszközök pedig, melyeket e végre alkalmaznunk kell, a természet adta tehetségeinknek kiképzése, és a miveltségnek mindinkább magasabb fokára fejlesztése.* Végül konstatálja Somssich, hogy hazánk különféle okokból elszegényedett iparos és földmivelő lakosságának igenis van védelemre szüksége, de nem a zsidóság, hanem a nagy tőke, a pénz túlságos elhatalmaskodása ellen. Ha ez ellen védve lesz, többé az élelmes zsidótól sem kell félnie s nem lesz oka azt üldözni. is megerősíttetett dr. Fóka Dezső Ösztöndíjas vegyésznövendékekké kineveztettek Jahn Károly és Kajzágó Sándor. Tanári helyettesítés két esetben történt. Dr. Ladányi Gedeon nyilv.n. tanár megrongált egészsége helyreállítására félévi szabadságidőt élvezvén, öt, dr. Schilling Lajos előbb magán, utóbb nyilvános rendkívüli tanár helyettesítette ; dr. Entz Géza ny. r. tanár helyett pedig, ki állattani tudományos buvárlatok végett félévi szabadsággal Nápolyban időzött, dr. Dadai Jenő állattani tanársegéd tartott előadásokat. Egészsége helyreállítása végett félévi szabadságidőt nyert dr. M . 117 1 Hugó ny. r. tanár is, ki azonban tanszékén nem volt helyettesítve. A tanerő ezek szerint a múlt tanévben következő volt : a jogi karban 12 rendes, 1 magán tanár és két előadó ; az orvosi karban 12 rendes és 3 magán tanár ; a bölcsészeti karban 11 rendes, 1 rendkívüli, 2 magán tanár és 3 szaktanító; a menynyiség természettudományi karban 8 rendes, 4 magán tanár és 1 szaktanító. Tanársegéd működött az orvosi karnál 11, a meny. természettud. karnál 6 , műtőnövendék 3, vegyésznövendék 2. E szerint volt összesen 43 rendes 1 rendkívüli 10 magán tanár, 2 előadó, 4 szaktanító, 17 tanársegéd, 3 műtő-és 2 vegyésznövendék. Ezekhez járult 1 mechanikus, 1 tőkertész és 1 főbába. A tanerő létszáma tehát, az előző évihez hasonlítva, örvendetes emelkedést mutat , amenyiben a jogi kar tanereje 1 magántanárral, az orvosi karé 1 rendes tanárral, a bölcsészeti karé 1 rendkívüli és 1 magántanárral, a meny. természettudományi karé 1 tanársegéddel szaporodott. A kezelő hivatali személyzetben az a változás történt, hogy dr. Schilling Lajos egyetemi ideiglenes tanácsjegyző rendkívüli tanárrá kineveztetése után ezen állásáról leköszönvén, helyébe ideiglenesen Haraszti Gyula okleveles gymnasiumi tanárt neveztem ki, ki mint ilyen a tanév végéig hivataloskodott. Időközben ez állomásra pályázat hirdettetvén, amélt, miniszter úr a pályázók közü Baintner Hugó hiteles ügyvédet s a budapesti egyetem magántanárát nevezte ki, ki is hivatalát a folyó tanév kezdetén elfoglalta. A megüresedett könyvtári dijnoki állomásra dr. Mika Sándor magántanárt alkalmaztam, a vegytani intézet mellett ujjosan rendszeresített gépészi állomásra pedig, a mennyi természettudományi kar ajánlatára, Bakk László gépészt neveztem ki. A nyilvános rendes, rendkívüli, és magántanítók a tanév I. felében hirdettek : 1. a jog- és államtudományi karban 25 tárgyból hetenkint 92 előadási órát. 2. Az orvosi karban 27 tárgyból, a gyakorlatokkal együtt, 129 órát. 3. A bölcsészeti karban 37 tárgyból 79 órát. 4. A mennyi természettudományi karban 33 tárgyból, a gyakorlatokkal együtt, 198 órát; összesen 122 tantárgyból hetenként 498 órát. A II. félévben : 1. A jogi karban 25 tárgyból 97 órát. 2. Az orvosi karban 37 tárgyból, a gyakorlatokkal együtt, 146 órát. 3. A bölcsészeti karban 36 tárgyból 81 órát. 4. A menny .-természettudományi karban 31 tárgyból, a gyakorlatokkal együtt, 202 órát; öszszesen 129 tantárgyból hetenként 526 órát. Ezen hirdetett előadásokból azonban nem tartatott meg az 1. félévben . Az orvosi karban 1 tantárgy 2 órával, a bölcsészeti karban 3 tantárgy 6 órával, a menny .-term. tud. karban 2 tantárgy 3 órával. A II. félévben pedig: A jogi karban 1 tantárgy 2 órával, az orvosi karban 2 tantárgy 4 órával, a bölcsészeti karban 5 tantárgy 9 órával. Ezek leszámításával a hirdetett előadásokból megtartatott az I. félévben: 115 tantárgy 485 órával; a II. félévben : 122 tantárgy 516 órával. A tanárok irodalmi munkásságát, valamint az orvosi kar működését a kv. törvényszékek felhívására a múlt tanév alatt 6 esetben teljesített felülvéleményezést is). főleg, a függelékben közlött részletes kimutatás tünteti föl. A tanári testületből egyeseket ért ki. A tüntetéseket és megtisztelő megbízatásokat a következőkben sorolhatom föl: Dr. Entz Géza, dr. Hőgyes Endre és dr. Szász Béla ny. r. tanárokat a m tud. akadémia levelező tagjává választotta Dr. Ab Antal ny. r. tanár a sírkelyudvarhelyi, dévai, aradi és n.-váradi reáltanodáknál tartott érettségi vizsgálatokra miniszteri biztosul kiküldetett Ugyanő a n. közmunka- és közlekedésügyi miniszter úr által a gőzgépek a kazánok kezelőit vizsgáló bizottság tagjává neveztetett. Ugyanő neki a mn. vallás- és közokta-tásügyi miniszter ur a bécsi villamos kiállitó tanulmányozására úti költségül 250 frtot , dr. Fabinyi Rudolf ny. r. tanán« [ ugyanő czélból 200 frtot, Süss Ferdiniij jegyet, mechanikusnak pedig 100 frt utal- t ványozott. Dr. Kauitz Ágoston ny. r. tanári vegytani intézet építtető bizottságának elnökévé neveztetett ki. Dr. Genersich Antal ny.r.tanár [ az egyetemi doncttani és törvényszéki orvostani intézetek építtető bizottságának el-nökévé, dr. Davida Leo és dr. Belky János ny. r. tanárok azon bizottság tagjaivá neveztettek ki. Dr. Géber Ede és dr. Szilágyi Ete ny. r. tanárokat a nm. vallás-és hitoktatásügyi miniszter ur a kolozsvári om Karolina-kórház alapjára felügyelő báoóságban minisztériuma képviseletével bűti meg. Dr. Konitz Ágoston ny. r.tanárnak, mint a létervárott tartandó nemzközi világkiállitási sury tagjának, a na miniszter úr 500 Zrt útiköltséget utalva nyozott; ez összeg azonban, minthogy a kiállítás a jövő évre elhalasztatott,csatajáér nyáron lesz e czélra felhasználható. Mint az országgyűlés közoktatási tizottsága által a harmadik egyetem feliutítása ügyében Budapesten tartott szaktanár, kormánynak egyetemünk részéről meghívón tagjai működtek: dr. Jenei Viktor, dr. Felméri Lajos, dr. Hóman Ottó és dr. Entz Géza ny. r. tanárok. Dr. Kolozsvári Sándor és dr. Óvári Kelemen ny. r. tanároknak, s hazai helyhatósági levéltárakban folytatatni tudományos bavárlataikra államsegély turnén 400 főt utalványoztatok. A múlt év folytán a második évtizedes fizetési pótlék élvezetébe lépett dr.Alt Antal ny. r. tanár; első évtizedes pótlék utalványoztatok dr. Ajtai Sándor, dr. Farkas Lajos, dr. Mertzi Hugó, dr. Óvári Kelemen, dr. Szilasi Gergely és dr. Vályi Gábor ny. r. tanároknak. A joghallgatóknak tartott államorvostani előadásokért dr. Ajtai K. Sándor ny. r. tanár 300 frt, továbbá dr. Vályi Gyila magán tanár, valamint Durer József s Kovács János magán tanítók 300—300 frt dr. Dadai Jenő magán tanár pedig dr. Enti Géza ny. r. tanár helyettesittéséért 200 fa jutalomban részesült. Segélydíjt nyertek: dr. Mina János egyet, tanár özvegye 200 frtot, Vajda Györgyorvoskari dijnok özvegye 140 frtot, Csiky József rectori írnok 100 frtot, Balázs Károly egyet, ellenőr, Balog János kari dijnok és Borbély Márton egyet könyvtári szolga 60- 60 frtot, Korbuly Lázár jogkari dijnok Konc György, Farkas Kálmán, Pongrácz Kámly, Simon Sándor, Szabó János, Desbordes Emi Orbán János, Szathmári Nándor Szabó Ferdinand szolgák és Szász Lőrinczné főbáb* 50—50 frtot, Beteg Ferencz és Zenker Az ELLENZÉK Szeptember 11. u1C ti Uaa; aaa aaaags fi Pts 1 e 3 mn 1j d 1 hs rsgih s 5 iijni; br rst n ' haij' hn rs nt, k Dr. Szabó Károly rectori beszámolója. (Folytatás.) Ösztöndíjas műtőnövendékekké kineveztettek dr. Köblös Lajos és dr. Matusovski András; e minőségben továbbra a g k V( É S. v. fé ki m ar lg ki a? k ka ka *íi Paula. Regény, „Elain“ szerzőjétől, A mica. XXI. (38. Folytatás.) A déli nap árnyéka n öttön nőtt. Piros szárnyú lepkék édelegtek a virágokkal, s a fehér liliomok aranyos keblére, s az illatos rózsák leveleire szálltak le pihenni ; szorgalmas méhek döngicséltek a szegfű ágyak felett ; a madarak örömdalt zengtek, s a fák leveleit gyönge szellő ringatta. De Paula először életében nem látszott a nyár szépségét észre venni, minden érzéke elzsibbadt, nem látott nem hallott semmit. Hastings kisasszony Sir Oswaldot látta feléjük közeledni , s meglepetéssel mondá e szavakat. — Paula, nézzen csak a nagybátyjára, milyen rész színben van. Félek, hogy valami baj történt. Sir Oswald mély izgatottságot eláruló vonásokkal közeledett hozzájok. — Hastings kisasszony, mondá, örülök hogy kegyedet itt találom. Nagy bajban vagyok. Paula, kérlek ne távozz el, az én bajaimban neked is osztakozni kellene. A Paulához intézett szavakat az idézte elő, mert a leány felállott, s egyedül akarta őket hagyni. De a Sir Oswald szavaira, melyek most sokkal szívélyesebbek voltak, mint egy idő ólta szoktak lenni, ismét helyet foglalt ; de büszke közönyös modora nem változott. — A hatvan évet ma holnap betöltöm, mondá Sir Oswald, és ez az első eset hogy ilyenféle bajba jöttem. Hastings kisaszszony, emlékezik a tegnap estjeli beszélgetésünkre midőn az ébente szekrénybe zárt bankjegyeket megmutattam. — Minden szóra emlékezem, volt a válasz. — Ma reggel felnyitottam a szekrényt, hogy a pénzt kivegyem belőle, s a számokat lejegyezve a bankba küldjem és képzelje meglepetésemet, nem találtam, a pénz eltűnt. — Eltűnt ! ismétlő a nevelőnő. Az lehetetlen ! Ön bizonyosan csalódott , nem nézte jól meg, a dobozok közzé csúszott. Menynyi volt az összeg ? — Épen tízezer forint, volt a válasz. Nem értem a dolgot. Ugye kegyed is látta, midőn a pénzt a szekrénybe visszatettem ? — Láttam , néztem a kezét. Láttam amint a csomagot az egyik szegletbe helyezte ; reá tudnám arra a helyre tenni a kezemet, mondá a nevelőnő. — Bezártam a szekrényt, s a saját kezeimmel vittem a dolgozó szobámba. Az íróasztalom fiókjába helyeztem, és bezártam azt is. A kulcsaimat nem adtam át senkinek ; rendes szokásom szerint éjszakára a párnám alá tettem. Egész éjjel jól és zavartalanul aludtam, s midőn felébredtem a kulcsokat rendes helyen találtam ' s mint mondám, később a szekrényt felnyit'* a bankjegyeket nem találtam benne. Ken értem, mert a rablásnak legkissebb jelét sem látom, és még is megvagyok rabok* Hastings kisasszony mélyen elgondolkozott. — Ez elég világos, mondá, önt nu'l' rabolták. Bizonyosan tudja a báró, hogy * kulcsokat egy perezre sem hagyta el magától — Határozottan tudom, egy pillana^ sem váltam meg tölök. — Nincsen a háznál valakinél az *&• I szes zároknak kettős kulcsa? — Nincsen. E szekrényt évekkel **• előtt Velenczében vettem; zárja van, oly** a milyent Angliában nem csinálnak. — Különös, nagyon különös, momd Hastings kisasszony. Tízezer forint ne® csekélység. Paula, ki a virágok felé fordult arcú'-'®1 ült, egy szót sem szólott. — Paula, mondá a bátyja éles, nebez telő hangon, mutathatnál egy kis érdekl ' dést e dolog iránt, még ha nem érzed!! lehetne annyi finomságod, hogy egy részvétet mutass, láthatod hogy menni,ki megzavart ez az eset. — Nagyon sajnálom, volt a hideg'1 lasz. Sajnálom, hogy ily nagy veszteség''1 szenvedett. Sir Oswald ki volt engesztelődve.