Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-10-09 / 231. szám
lsi politikája idézte elő és növelte nagyra azáltal, hogy azokat eszközül használta a nemzet, jobban mondva magyar államellenes czéljainak kivitelére. Avagy a magyar hadsereget, a magyar önálló pénzügyet és a külön vámterületet nem a horvát és szász szavazatok segélyével döntötte-e meg a kormány ? Avagy a bosnyák merénylet, nem az ő támogatásuk alapján jött-e létre ? S minden reactionárius és centralistikus intézményeket nem az ő szavazataik segélyével honosított-e ? Ezért a kormány sok mindent elnézett nekik, sok mindenben transigált a magyar állam rovására. Ekként engedte fejünkre néni ekként táplálta merészségünket s ily módon kapatta el el annyira, hogy mindenik felakarja ez országot osztani úgy, hogy ma holnap még a czigányok is ösztönt fognak magukban érezni arra, hogy Magyarországból egy külön vajdaságot kerekítsenek ki maguknak Nagy Ida tájékán. (Nagy derültség.) A horvát nagyravágyás a közös ügyek keblén nőtte ki magát; az az által teremtett abnormis viszonyok fújták fel a parányi nép töredékecskét nemzetté e vármegyééi tartományocskát országgá. T. ház! Történelmileg bebizonyított és elvitázhatlan tény, hogy a Száva és Dráva közti terület se jogilag, se tényleg Horvátországhoz nem tartozott s hogy az Magyarországnak oly kiegészítő részét képezi, mint akár Bihar vagy Szabolcs megye Az a terület jó ideig nem is képezett külön törvényhatóságot, hanem Somogy, Zala és Baranya megyék Drávántúli előrészeiként szerepelt. Valamint történelmileg bebizonyított tény az is, hogy a valódi eredeti Horvátország, melyet Szt. László királyunk meghódított és Magyarországhoz csatolta Száván túl az Una és Kulpa tájékát és Dalmátia egy részét foglalta magában.. Egy országgyűlési beszéd kerete nem engedi meg sem az akadémiai discussió, sem az okmányi hivatkozásokat, e tekintetben utalok Pesti Frigyes jeles tudósunk pragmaticus munkáira, melyekben száz meg száz okmányáyal van ez megcáfolhatlanul bizonyítva és történelmi érvényre emelve. De hivatkozhatunk európai békekötésre az 1809-diki bécsi békekötésre, melyben az I. Napóleonnak átengedett Horvátország a Szávától az Adriai tengerig terjedeznek mondatik. Hivatkozhatunk számtalan törvényeinkre, ezek közül csak az újabbakat említem, nevezetesen az 1780—91 LIX. t. ez, amelynek értelmében Zágráb, Körös és Varasd megyéket magában foglaló Felső-Szlavónia, Magyarország kiegészítő részét képezte. Tehát e területre a Horvátország elnevezés is újabban csempésztetett rá. (Igaz ! ügy van!) Ami Alsó-Szlavoniát illeti az 1848 sőt egészen 1867-ig Magyarország integráns részét képezte az 1848-ki V. t. sz. Verőcze, Szerém és Pozsega vármegyéket a magyar vármegyék közé számítja, s azok meg is voltak hiva a magyar országgyűlésre külön 1867-ben külön koronázási bandériumot és földet is küldöttek a koronázási dombhoz mindig hozzánk számíttattak és számították magukat s ez iránti kívánságuknak már többször adtak hangos kifejezést. Hanem hát az oppportunitás hátráló elmélete, és a közös ügyes transigálások nagyon felfokozták ami drága horvát testvéreink falánkságát. A közös ügyes bölcseség mindez évben közigazgatási pótlék czimen néhány millió borra valót adott, föltálalta nekik reggelire Szlavoniát, a határőrvidéket ebédre, s most már ők uzsonnára Fiumét és vacsorára Dalmácziát s Boszniát szeretnék és akarnák elnyerni. (Derültség.) Csakhogy tehát az országokat és országrészeket, nem lehet ily olcsó vásár tárgyává tenni, egy politikai baklövés, nem gyengíti, nem gyöngítheti a mi ezredéves jogunkat. Egyesek, nevezzék bár országbölcsének, avagy viseljenek koronát, nincsenek és nem lehetnek feljogosítva arra, hogy országokat vagy országok integráns részeit mint valami rosz subagallért elajándékozhassák, mert a jog minden felett áll, s évtizedes bitorlás nem gyengítheti az ezredéves birtoklás igaz jogczimét. Aki a horvát ügyeket behatóbban vizsgálta és vizsgálja azon meggyőződést szerezhette magának, hogy itt nem egyszerű czimer felirati vita, hanem a Magyarországtóli elszakadás törekvésével állunk szemben, ők egy horvát császárság ábrándjaiért rajongnak. A czimer felirat csak ürügy czél szolgálatában. No hát, ha a mi horvát testvéreink a fal felől állnak, s ridegen követelnek, hát mi is e térre helyezkedünk, vissza követeljük, s ha arra kerül viszsza i, veszszük mindant, a mi a mienk, s a mi ezredév óta Magyarország javára van bekebelezve. Mi a testvéries jó egyetértést a méltányosság határai közt, fenntartani kívánjuk; de ha mindent elvenni és semmiben engedni nem akaró kapzsi osztozkodókkal állunk szembe, mi is a jog rideg terére lépünk s követelni fogjuk jogos osztályrészünket egész teljességében, fentartjuk hazánk integritását csonkíthatlanul minden következményeivel. Avagy ha horvát testvéreink engesztelhetlen gyűlöletük és elkapatott nagyravágyásuknál fogva elkülönözni akarnának esetleg a végleges megváltástól sem idegenkedünk, csak hogy akkor visszatereljük őket ősi telkükre eredeti hozományukhoz, a Kulpa és Una vármegyényi területére, de a mi a miénk azt elvinni nem engedjük, mert bármennyire igyekezzenek Magyarországot gyengének feltüntetni és hirdetni, még mindig elég erős arra, hogy a pákozdi futók ily foglalási törekvései elen a haza integritását megvédje. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha ők a kiegyezés revisióját kívánják, mi is azt óhajtjuk, de azért, hogy az annak alapján felburjánzott anarchiát fékezzük és hogy Slavoniát koronánk e drága gyöngyét visszakebelezzük. Ezt meg kell tennünk állami, emberiségi és szabadsági tekintetekből egyaránt, mert nem lehet, nem szabad továbbra is eltűrnünk azt, hogy a horvátokat létszámban felülmúló magyarokat és hozzánk vonzódó szerbeket, a horvátok elnyomják, nemzetiségük és vallásukból kiforgassák, s a legdurvább erőszakkal beolvasztani törekedjenek. Ez a valódi emelkedett és magyar nézpont, amelyre a nemzet képviselőinek pártkülönbség nélkül helyezkedniük kellene. Fájdalom, kormánynak itt sem a jogerős, hanem az opportunitás és taktikázás gyenge talapzatára helyezkedik s a kormányelnök úr e házon kívül még a mozgalom elfojtása előtt s most itt a házban is előzetesen hangoztatja, hogy engednünk kell, mert hát mi vagyunk erősebbek. Csakhogy mi az erőből nem gyengeséget, a jogból nem meghunyászkodást és a csőcselék előtti meghódolást merítjük, mi nem akarjuk Magyarország államisága és fenségi jogát azon felirat nélküli felemás czimerekkel insultáltatni engedni. Mi, kik e padokról Magyarország államiságának és jogainak integritását védjük, hazánk területi integritásának megóvását is feladatunknak ismerjük. Azt hangoztatják, hogy a czimerek csak külsőségek, azoknak ilyen vagy olyan felirata vagy felirat nélküliségére nem kell olyan nagy súlyt fektetnünk. T. hát! Én azt nem tartom jelentőségtelen külsőségnek, mert e czimer feliratok Magyarország fenségi jogának, souverainitásának jelvényei, azok Horvátországnak a magyar korona alá való tartozandóságát jelölik és hirdetik. Egy állam soha sem tűrheti el azt, hogy egyik vagy másik tartománya az állami jelvényeket eltávolítsa, avagy megcsonkítva, meghamisítva alkalmazza. Próbálná csak meg Bretagneban a franczia, Posenben a német avagy Krimenban az orosz czimert eltávolítani, avagy bármiként átalakítani, tudom, hogy nagyon rövid uton elbánnának az ily merényelőkkel. Azt mondják, hogy az 1868-iki törvény a czimerekre nézve így is, úgy is magyarázható. Mindenesetre hiba ha a törvény határozatlan , de a magyar kormány és magyar országgyűlés csakis oly értelmezést adhat, amely öszhangban van a magyar állam fenségi jogával, s amely azt megerősíti és nem megalázza. De te hát ! A kormányelnök úr által javasolt engedékenység, az államhatalom ily hátrálása nagyon veszélyes precedenst alkothatna hazánkban, s azt eredményezhetné, hogy egy szép napon az erdélyrészi szászok német feliratos kétfejű sasokat az oláhok ökörföt, a szerbek fehér sast, a tótok Szvatopluk czímerét tűznék ki. (Derültség a szélső balon.) A miniszter úr ezt képtelenségnek jelző, mert itt a politikai nemzet egy : a magyar. Csakhogy az, ami Horvátországban történt, az is képtelenség, s mégis megtörtént, aztán ne feledjük, hogy itt is nemzetnek hirdeti magát még a kis száz töredék is. Aztán kétlem, hogy a horvát urak itt megállapodnak. A horvát urak majd ismét visceniroznának ily mondva csinált zendüléseket a jelen precedens nyomán s mi leszednők államvasutaink állomásairól és forgalmi eszközeiről a magyar czimereket és feliratokat s közlekednének itt a fővárosban, és a Dunántúl horvát feliratú és horvát nevű mozdonyok és vagyonok. Olyanokkal szemben, mineknek az elkapatott horvátok bizonyultak, a rosszul alkalmazott engedékenység mindig veszélyes, s különben is, a kormányelnök által ajánlott mód nem megoldást, hanem összebonyolítást, nem elégtételt, hanem megalázást eredményezne. Mi tehát nem helyeselhetjük, sőt ellenben rászaljuk a kormány eljárását, amely közös miniszterekkel tanácskozik e tisztán belügyi kérdésünkben, s közös ügyes generálissal csinál ott rendet államunk kouverainitásának magalázásával. Mi a kormánynak, mely az alkotmányt ez esetben is megsértette, bizalmat nem szavazhatunk s felhatalmazást az állam tekintélyének újabb megalázására nem adhatunk, hisz az amit a kormányelnök úr indítványoz, nem elégtétel Magyarország megsértett tekintélyének, hanem kapituláció a horvát csőcselék előtt. Nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom a Helfy tisztelt barátom által benyújtott s általam is aláírt ellenindítványhoz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)rad az elhunyt püspöknek, ki e miatt sok hatósági zaklatást volt kénytelen tűrni az absolutismus ideje alatt. Török Pál mint egyházi kormányzó általános elismerésnek örvendett, de kitűnt mint jeles dialecticus is. Született Alsó-Váradon Bars megyében 1808-ban. Tanulmányait a selmeczi lyceumban és a debreczeni főiskolában végezte. 1832- ben a kisújszállási gymnasiumhoz hívták tanárnak. Ennek lehet tulajdonítani, hogy három évvel később, a kisújszállási ref. egyházközség lelkészévé is választotta. Kis-Ujszállásról, 6 évi ott tartózkodás után, 1838-ban került el, a pesti egyházközség választotta lelkésznek. 1845-ben a pesti egyházmegye alesperese, 1849-ben annak főesperese lett; 1860-ban a prosetans autonómia győzelmével, a dunamelléki egyházkerület superintendensévé választatott. Még mint kis-ujszállási tanár sok czikket irt az akkori hírlapokba ; 1842-ben Székács Józseffel megalapította a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“-ot és szerkesztette 1848-ig, — 1841-ben megindította az „Egyházi beszédek Tára“ cz. gyűjteményt, melyben több kitűnő egyházi beszéde jelent meg. A forradalom után egész erejét a pesti főiskola ügyére fordította. 1855-ben maga ment fel Bécsbe, ez ügyben és erélyesen fogott a pénzgyűjtéshez. Az eredmény az lett, hogy 1855. október havában megnyílt a hittani osztály, 1859-ben a gymnasium állíttatott be és gyűjtés utján megvásároltatott számára a hires Rháday-könyvtár. A virágzó pesti ref. főiskola egyik legmaradandóbb emléke Török Pál működésének. Íme, ez volt Török Pál, a dunamelléki egyház superitense. Béke lebegjen porai felett. Kolozsvárt 1883 [ Török Pál.] Török Pál, a magyar református egyház egyik legkiemelkedőbb alakja, az érdemekben megőszült dunamelléki egyházkerületi püspök és budapesti lelkész tegnap éjjel hosszabb betegeskedés után elhunyt. Török Pál volt úgyszólván a pesti református egyház megalapítója. Előtte ugyan volt már a megalakulás nehézségeivel küzdő egyháznak egy lelkésze, Bátori Gábor püspök, de midőn Török Pál ennek örökét átvette, az egyház ügyei a legnagyobb zavarban voltak. Azonkívül a református theologiai intézet megalapítása örök érdeme ma MINDENFÉLE. Kolozsvár, október 9. — Adóösszeírás. Városunkban holnap, okt. 10-én kezdi meg a városi adóhivatal az adózók és adótárgyak, összeírását. Ez összeírást a Belvárosban maga a kerületi kapitányság eszközli, a többi kerületekben ellenben a kerületi kapitányok és jegyzők segédkezése mellett, a városi adóhivatal e czélra kirendelt tisztviselői, u. m. a Külközép-, Külmagyar kerületben Lévy József városi I. adótiszt, a Külmonostor és Külszénkerületben ifj. Gál János adóhivatali dijnok, a Kétvízközi kerületben Elek Gyula adóhivatali dijnok és a Hidelvei kerületben Goldschmidt Mihály adóhiv. dijnok. Felhívjuk ez összeírásra az adózó polgárság figyelmét , ügyeljen mindenki ez összeírásnál, mert most könnyebb tisztába hozni az adóügyet, mint később a kivetésnél. Megjegyezzük, hogy olyan emberek, kik pusztán napszámból élnek, az idén hozott új törvény szerint többé nem fizetnek kereseti adót. Elveszett egy negyven forintról szóló takarékpénztári könyvecske. A megtaláló 10 forint jutalmat kap érte a rendőrségnél. — Verekedés volt tegnap ismét. A muzeum-kertben a munkások kaptak össze, nagyobb baj azonban nem történt. — E. Kovács Gyula kedvelt művezetőnk a ma esti vonattal utazik Nagy- Szebenbe vendégszerepelni. — Az Ember Tragoediája mégis csak szinre kerül Kolozsvártt. A színház igazgatósága elhatározta, hogy még a téli idény elején előadatja. — Vendégszereplések. Szigethi József színpadunkon decz. második felében fog vendégszerepelni. Őt megelőzőleg e hó végén Follinusz Aurél és neje Csigaházy Etelka fognak egynéhányszor fellépni. — Színházunk. Legközelebbi újdonságai lesznek „Fedora“, Sardoue hatalmas sensátiós darabja, melyben Fedorát Szacsvainé, Ivanoffot Szacsvai, Misiért Mátrai, Olgát Gerő Lina játszák. Egy másik újdonság a „Fütty“ Nyirő Sándor verses népszínműve lesz. — Színházban, Szép, művészi estéje volt tegnap a kolozsvári színháznak. Goethe világhírű drámai költeményének, Faust nak első része került szinre Szacsvayné asszony jutalomjátékául. A hatalmas drámai költeményt E. Kovács Gyula dolgozta át színpadra, a Nagy István, Dóczi és Szász Károly fordította szövegek felhasználásával. Átdolgozást mondtunk, mert valóban a Kovács munkája nemcsak összehúzásra és kihagyásra szorítkozott, hanem szerencsés kezekkel tudott Faust első részéből egy színpadilag is élvezhető és hatásos művet öszszeállítni. Hogy azonban a műből így is hiányzott a modern technika, az nem az E. Kovács Gyula hibája, hanem az eredeti mű sajátságos formájának róható fel. Ismételjük azonban, hogy így is igen hatásosan tudta E. Kovács Gyula színpadra vinni a világirodalom e remekét. Egyébiránt a tegnapi scenirozás nem igen tért el attól, mely szerint ugyancsak E. Kovács Gyula a Faustot ezelőtt 7 évvel szinte ekkora hatással és sikerrel először hozta volt Kolozsvárt szinte. A közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a nézőtéri, folyvást nagy figyelemmel kisérte a német költőóriás gyönyörű philosophikus költészetét s a szereplőket, kik közül természetesen E. Kovács Gy. (Faust), Szacsvayné (Margaretha) és Szentgyörgyi (Mephistó) emelkedtek ki, mindegyre zajos tapsokkal és kihívással tüntette ki. Tán fölösleges is mondanunk, hogy milyen kiváló alakítást produkál Faustban E. Kovács Gyula és mennyire találó színekkel adja vissza Gretuhen ideális alakját Szacsvayné. Szentgyörgyi Mephistója ellen sem emelhetünk méltányos kifogást, legfennebb azt, hogy egész alakítása nagyobb adagot nyújtott a kedélyeskedő plaisanterie-ből, mintsem az ördögileg satyrikusból. Egyébként az egész előadás, a díszletek, a kiállítás, a tánczok stb. szemben a mi színházunk szegényes viszonyaival, elég sikerültnek nevezhető technikai szempontból is. Szacsvaynét mint jutalmazottat, első megjelenésekor hosszú szívélyes tapssal és egy csomó koszorúval meg csokorral fogadták. — Dumas adoma. Idősb Dumas Sándorról, kinek legközelebb szobrát fogják leleplezni, a franczia lapok következő adomát mesélik : Dumas „La conscience“ drámáját, az Odeon színházba nyújtotta be, ahol az tiszteségesen megállta helyét és a közönségnek szerfölött tetszett is. Az előadás végén Dumasnak egyik kollegája így szólt hozzá: „Engedje meg, hogy szerencsét kívánjanagk önnek. Azt ugyan nem tudhatom, hogy csak pénzbeli sikere lesz-e a darabnak, de mindenesetre nagy erkölcsi sikere lesz.“ — „Annál rosszabb — mondá Dumas szomorúan, mert tekintélyem elég volna, de annál nagyobb szükségem van pénzre.“ — Kőt havem. Poroszország fővárosának mosónői, látva, hogy az ő érdekeikkel nem törődik sem Bismark, sem a birodalmi gyűlés, nagy gyűlést tartottak. Csak két férfinak szabad volt belépni, annak aki az ülést összehívta és egy rendőrnek. A gyűlés összehívója , egy Sebach nevű úr az eddigi szerződések érvényen kívül helyezését hangsúlyozta, mit a mosónők éljenzéssel kisértek. Ekkor a bejáratnál egy ur jelen meg és bekiált: „Az nem lehető !“ Egyszerre talpra állott a nekihevült női sereg s egyhangúlag kiáltá! „Ki vele !* — Az asszonyok, egész mosónő-tengere zúdult neki a férfinak, de az ott állott rendületlen tenger zúgása közt, mig az elnök kijelenté, hogy aki a tilalom ellenére marad, a házszabályok drasztikus alkalmazását ki nem keheti. Ez hatott Lebach tovább folytató beszédét : „Hölgyeim ! meg kell, hogy változzék, jobbra kell fordulnia ügyüknek ! Láttam kezeket, az önök társnőinek kezeit, melyek hólyagokkal voltak telisdedtek. Nem nehéz-e az önök munkája, nincs-e önöknek is daganat, hólyag a kezükön!“ —• „Oh, van, van! — szólaltak meg és egyszerre az egész gyülekezet önkeze bámulásába mélyedt. „És végre is, örök munkája terhes, több táplálékra van szükségük, mint más munkásnő kollegáiknak. Önöknek sört kell inniük, sok sört, ugye? — Derült „de bizony“ követte e kérdést. Most kezdték fejtegetni, egy darab ruha mosásáért mit lehetne követelni ? E kérdés megoldásánál annyira külömbözők és eltérők a vélemények, hogy a hölgyek nyílt ellenségeskedésben törtek ki és egymást ököllel kapaczitálták. A rendőrségnek kellett beavatkozni és e fontos kérdést úgy oldani meg, hogy a mosonó-tengert szétugrassza. — Az apácza öröksége. Néhány hét előtt Belgium egyik kicsiny városában meghalt egy öreg és igen gazdag agglegény. Szolgája, ki sok hosszú éjet virrasztott ágya fölött s már kimerült szolgálatában, azt tanácsolta urának, hogy vegye a szomszédos klastrom egyik tagjának segítségét igénybe. A haldokló elfogadta szolgája ajánlatát és nemsokára egy szép fiatal testvér ült ápoló gonddal ágya mellett. A szegény ember meghalt, de mielőtt szemeit behunyta, megváltoztatta végrendeletét és tekintélyes öszszeget hagyott nem csupán hű szolgájának, hanem az apáczának is, aki őt ápolta. A zárdában csakhamar elterjedt ennek híre, a zárdafőnöknő „kedves leányát“ tárt karokkal fogadta és szerencsét kívánt neki, hogy ily jól teljesíti szent munkáját. „Mily szerencse a mi rendünkre nézve — mondó — az ily jól kiérdemelt összeg.“ — „Bocsánatot főnöknő anyám, válaszolt az apácza, ez az összeg az enyém, és enyém is fog maradni.“ E szavaknál a főnöknő arcza vagy 10 centiméterrel hosszabbra nyúlt .... Az ifjú apácza nemsokára el is hagyta a zárdát és férjhez ment. — A nyomor krónikája. Szegeden az Attila utcza 7-ik sz. alatt épülő házban egy fölakasztott ember holttestére akadtak. Ott csüngött az építés alatt levő folyosó gerendafáján az 50 évesnek látszó munkásember. Az előhívott rendőrség metszette le a zsinegről, melylyel fölakasztotta magát. Senki sem tudott a boldogtalan kilétéről számot adni, mert ismeretlen volt mindenki előtt. Rongyaiban keresgettek ezután, hogy hátha valami írása lesz, melyből nevét megtudhatni. De üresek voltak zsebei, semmit se találtak, mi kilétét igazolná. Ezután beszállították a kórházba, hol a bonczolás alkalmával kiderült, hogy a szerencsétlen kínzó éhségben szenvedhetett, mielőtt az öngyilkosságot elkövette. — Románia királya új királyi palotát építtetett. Az uj királyi kastély vasárnap (okt. 7-én) Szinaiában, a király, a királyné, a miniszterek és a főméltóságok jelenlétében ünnepélyesen fölavattatott. A reggelinél a király Romániára ülíte poharát, felemlítve, hogy az útonépült kastély állandó bizonyítéka annak, hogy az uralkodóház Romániában mély gyökeret vert. Egyszersmind azon reményét nyilvánitá, hogy a nép ebben az ország jövőjébe vetett határtalan bizalmának jelét fogja tekinteni. — A paris — konstantinápolyi villámvonat szombaton reg. 6 órakor érintette Budapestet és nyolcz percznyi időzés után, mely alatt Hollán Sándor a közlekedési minisztérium képviseletében a vonatra szállt, továb robogott. A vonaton csupán meghívottak tették meg a nagy utat. Köztük : Mr. Olin belga miniszter Obermayer az osztrák kereskedelmi minisztérium képviselője, Missák effendi, a párisi törökkövet első titkára, Mr. Berthier a franczia keleti vasúttársaság igazgatója, Mr. Cochery a franczia posták és távírdák minisztériumának kabinet-igazgatója stb. a lapok közül képviselve voltak a „XIX. Siecle“, a „Times“, a „Figaro“, a „N. Er. Dresse“, a „Kölnische Zeitung“, a „Münchener Alig. Ztg.“ a „Gaulois“ s a „Pester Lloyd.“ A vonat mely Parisból csütörtökön este 7 óra 30 perczkor (párisi idő) indult el és szombaton reggel 6 óra 9 perczkor (budapesti idő) érkezett Budapestre névleg 34, de tényleg csak 33 óra alatt tette meg ezt az utat. A vonat tegnap (hétfőn) reggeli hat órakor érkezett Várnán át Konstantinápolyba. — Okuljunk. Hogy a papiros-czigaretták, mily mértékben képezhetik utálatos fertőzőt forrását, azt a következő eset is igazolja. Egy előkellő moszkvai család 15 éves leány gyermekének szájában olynemű daganatok támadtak, melyeket az orvosok a szájnak fertőző anyaggal való közvetlen érintéséből magyaráztak ki. A rögtön foganatosított vizsgálat kimutatta, hogy a leányka nemrégiben egy még fel nem bontott czigaretta csomagból, melyet apja vendégei számára vásárolt, néhányat kivett és titokban elszitt. További kutatás kiderítette, hogy a fertőzést a czigaretták okozták. Ennek következtében orvosi vizsgálat rendeltetett el egy nagy moszkvai dohánygyár munkásai között, tekintet nélkül a nemi különbségre és több mint 40 embert vittek a kórházba, kik fekélyes nyavalyának áldozatai voltak. — Élet mentő kutya. A bpesti sütő utczában ma különös jelenet fordult elő, mely nagy népcsődületett okozott. Rosenfeld Károly 12 éves tanuló egy fővárosi gabonakereskedő fia, ma délután a sütő utczában ment egy nagy fekete kutyával, amint a hajóutcza torkolatánál haladt., egy bérkocsi jött gyorsan vágtatva, mely a fiút elgázolta és már a legközelebbi pillanatban a kerekek alá került volna, midőn a kutyája odaugrott és a fiút elhúzta mig a kerekek aztán a kutya testén mentek át s a kutya azonnal kiadta páráját. E jelenet roppant népcsődületet okozott. — Gyászrovat. Bauer Vilmos, nyugalmazott m. kir. adó-pénztárnoka maga, úgy mindkét résbeli rokonok nevében megszomorodott szivel tudatja, hogy forrón szeretett neje bélefalvi Baricz Karolna, 1883. október hó 6-án estréli 10 órakor, életének 61-ig, boldog házassága 31-ik évében a haldoklók szentségének áhitatos felvétele után, végelgyengülés következtében megszűnt élni. Hült tetemei f. hó 8-án d. n. 3 órakor fognak kül-magyar Zsidó-templom-utcza 2. sz. saját házától a rom. kath egyház szertartása szerint a közös sirkertbe kikisértetni és örök nyugalomra elhelyeztetni. Lelkéért az engesztelő szent mise áldozat ugyan e hó 9-én délelőtt 10 órakor fog a pinczi nagy-templomban az egek urának bemutattatni. Mely mindkét végtisztelettére a rokonok és ösmerösök szomorúan meghivatnak. Béke angyala lebegjen sirja felett! ELLENZÉK Október 9. Szerkesztő postája. Egy gyergyóinak. Hát lesz az furcsa előkészület a szolgabiró ur részéről a közledö tisztujitásra. De , mint láthatja. tudósítónk, lapunk tegnapi számában a szolgabiró úr botrányos verekedéséről már megjelent egy terjedelmes levél, s így ez fölöslegessé vált. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: bartha millós. LEGÚJABB. (Az „Ellenzék“ eredeti távirata.) A státus-gyűlésről. Gyula-Fehérvár okt. 9. A státus gyűlés ma megnyilt, fél tizenegy órakor nyitotta meg a püspök nagy szabású beszéddel. Beszédében a kormánynak, az orsz. képvselőknek, továbbá a középiskolai törvénynek köszöni az erdélyi rom. kath. iskolák megvédelmezését. A verifikáló bizottság jelenti, hogy a gyűlésnek 136 tagja van jelen. Gergyó Sz.Miklós világi képviselője helyett egyházit küldött. Kivételesen ez is igazoltatott. Ezen vita közben egy Fodor József nevű fiatal pap, a „Közművelődés“ czimlznglap szerkesztője tett egy bamba indítványt. Azt mondja ugyanis, hogy miután Ugron Gábor a képviselőházban, midőn a katholikus papok kérvénye tárgyaltatott olyan beszédet tartott, mely a katholikus hitelvektől eltér,a státusgyűlésből zárassák ki. A megdöbbenés világos jele volt látható e beszéd után minden arczol. E közben felállott Ugrón Gábor s megleczkéztette oktalan megtámadóját, ki beszél ,a nélkül, hogy tudná, miszerint ő (t. i. Ugrón) nem a status gyűlés kegyelméből hanem választói akaratából van jelen, nem tudja, hogy valakinek hitépsége fölött illetékes lelkésze és püspöke mondhat ítéletet, minél fogva Fodor ezeknek hatáskörébe tolakodik. Mert lehet valaki meggyőződésből akár katholikus, akár református és abba senkinek beleszólása nincs, ő kötelességét teljesité akár tetszik, akár nem némelyeknek s épen ezért az egyház ügyeiben való tanácskozástól még az ilyen előre kicsinált támadás sem rettenti el. Hilibi Gál János és Groisz Gusztáv elítélő nyilatkozatai után a gyűlés Fodor fölött napirendre tér. Az igazgató tanács jelentése felolvasottnak tekintetvén kiadatik három szakbizottságnak. Melyek közül az elsőbe Ugron Gábor nagy tüntetéssel választatott be. Délután az ülés tovább folyt. NEMZETI SZÍNHÁZ. Kolozsvárt, szerda 1883. október 10-én. STERN IZSÁK: Énekes színjáték 3 szakaszban.