Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-01-02 / 1. szám

Kolozsvárt, 1884. Az sem utolsó midőn a nemes gróf az antisemitismusról szólván, igy dictiózik: „Elismerjük, hogy ez év nem tartozott a szerencsésebbek közé : a t ü r ü g­y e k­­é s nevek (sic!) alatt felkorbácsolt és föl­keltett szenvedélyek itt ott gyalázatos kife­jezést nyertek.“ (?) Tehát Béla gróf szerint vannak v­a­l­ó­­di és álürügyek, vannak valódi és álnevek. Már most azt szeretnék tudni, hogy az új évi gratulatió á­l­ü­r­ü­g­y -e vagy valódi ürügy ilyen csodálatos szylgya­­korlatok elkövetésére? — és az antisze­mitizmus álürügy-e vagy valódi? —ál­n­é­v-e vagy’ valódi név a gy­alui kerü­let országos képviselője szerint ? Vagy pedig el kezd beszélni a ki­tűnő szónok valami nehézségekről s aztán szóról-szóra igy folytatja: „E nehézségeket nem mi teremtettük, az átmeneti korszakok történelmi jellege ez, az önrendelkezés kezde­tének követelményei ezek. Tehát a nehézségek, az önren­delkezés kezdetének követel­ményei. Nemde nagyszerű! Minő szárnyalása az ideáknak? Igazán méltó volna E­­­n­nek nyakatekert periódusai közt helyet foglalni. És igy megy ez eleitől végig. Na a kormánypárt gratulálhat magának, midőn a párt elemeinek intellectuális niveauja eny­­nyire emelkedik; s midőn a pártvezér is olyan magasztos programaiban fejti ki jövő alkotásainak csábító képeit, akkor valóban boldog újévet kivánhat egymásnak Magyar­­ország minden igazhivő adófizetője. Mert ilyen programmok s ilyen államférfiak mel­lett a boldogság több mint — bizonyos. falója, tulajdonosa a sziveknek, mikké elárasztottunk» csecsebecsék, értéktelen czif­raságok mintja becs, reális alap nélkül.­ ­ I­­ V V­­ Törökországról. (Feledhetetlen jó anyám emlékezetének szentelve.­ Orbán Balázs. I. Az ozmánoknak egykor világrettegte hatalma és birodalma gyors hanyatlásnak és bomlásnak indult, miként minden oly unióm vagy birodalom, a melynek alapja az erőszak, melynek összetartó kapcsát nem a szabadság arany, hanem a zsarnokság­­as kapcsa képezi, a mely ép azért mert as, a rosdásodás általi oxidálásnak van tve s így könnyen szétpattan. Ozmánok, eg­ykori birodalma ros­­ozmánok egykor félelmes népe ^yedt azért, mert a nem­­ Európa műveltségi talajában váltása**! ^Ccíimiitiilód-JVt" d,e ,leg’nkább /ár­mu $ k ° r «-1 s í,j­á­llt­á a görö­g cse­t, főleg politikai és koi­­t és vétk­it. nem­ követte a korábban be­vér magyar nép okulásra int mely a honfoglaláskor talá­rcziasabb, vallása és ii a talán távolabb álló vo int a töörök; de a midó bevét, a midőn Európ­a törzsébe uj termő ágr­almának súlyát érezteti lectust szerzett magának , akkor igyekezett Európa szokásai, vallása és polgárosodásához simulni s nem csak be­le találta magát uj helyzetébe, hanem az uj alakba öntött Európa népeivel testvéresülve nélkülözhetlenné tudta magát tenni. Igen mert a magyar, melynek puszta nevétől is rettegtek egykoron, mán sokára a szabadság, polgáriasodás és keresztyénség legerősebb védőjévé és terjesztőjévé vált. Európa ostora egy rövid század alatt a a népek e féltett drága kincseinek legbizto­sabb őrévé s így európai szükségességé vál­tozott át. Ez biztositá számára az ezred­éves múltat s biztositandja az ezredéves jövőt.Ellenben a törü­k XII. százados ittlét után ép oly ideg»« m maradt Európában,­ mint be­törése alkalmával, az sehogy se tudott hely­zete követelményeivel kibékülni, az európai talajjal össze­nőni, e földrész népeihez si­mulni.Predig a viszonyok reájuk nézve sok­kal kedvezőbbek voltak, mert a byzanczi uralom által enervált népek közt egy sem í­­rt az államalkotás és megoltalmazhat­ás kellékeivel, s igy a török uralom fenntar­­, bw* Tllág ,,ralom­ra törő muszka telhet­• A v?u'z" *ni,utegy euró­pai­­»a­tásának kellékeként Apfennt”­­voltak * megvan,laT'rea’S^'n “Gg~ o regenerate kellékei csak l K ma 18 a n mátorra volt szükségük, a ki ^­­ jóra, fogékony, értet­­t, mindig os erejenek hatalmával­­,Író török n nemzetet reformálja és az európai szabad és a mi­veit népek tarsasagába beiktassa, it A kor kívánalma megteremtő ott is a e helyzet emberét a hatalmas Szultán J­lah­­­­mudban, ki szilárd eltökéléssel és erős ke­zekkel kezdette meg birodalmának reformá­lását s az európai viszonyokhoz való assi­­milatióját. Nehéz és nagy munka volt ez, mert a fanatismus és százados előítéletek roppant szikláit kelle eltakarítania az elöhaladás út­járól, hogy arra népét ráléptethesse ; nagy és nehéz­ munka volt ez, mert két nagy aka­dály, mondhatnám hatalom állta útját: az anarchikus hadsereg, mely államot alka*''" az államban s az el,ájult m.!.j rengző túlkapásaivá" a lom lételét, és a túl mely itt is, mint m­.i esküdt ellensége volt ír’— U ■ -....másnak, minden reform n°k', Korszellem minden térfogl­a­lásár lételeme a buta­ságban és ' ,■ ■ 'O határozódott meg. A felvilágo­rdése az ö háttér­be szorítás: ■ - ette volna s igy azt a kapzsi . ■ szenvedélyével igye­kezett kiki térfoglalását meg­akadályozni. De szül la bátor és merész reformátorai: .ott, a kit nem ret­tentek vissz­a n­agy akadályok, sőt még a verte­enkedett, ha az a szent ügy dia •­i keresztségére szük­ségesnek mu '­ g több a hadsereg­­ge­l kezdette, intézetekben nevelt képzett tiszt­a, édesgetett idegen i , 1 kísértette meg rendes bader ... . . . , sát s e/ek tüzérség alakita­­bader . *■ sz rakonczátlankodó d!■ * lGtOr.. -elmezését, de mi­ll • t, s midiin látta, t ... 8b, birodalom lé f ■ i Ju VI8S/a az i, al t°^° jenicser le­lő , 1 fekélyt a birola Ezután megkezdette a papság tulha­­talma megtörésének még nehezsebb munká­ját. Törökországban a papagi nemcsak a vallásos népre való nagy lefol­yágánál ha­nem főleg gazdagságánál folyi mi­nt a birodalom ingatlanai fele zsiftnej. (egyenes utód nem léte esetében) öökp33( avakus) roppant pón /.erővel s ezálti, L fanatizmus felélesztő«^' Imas esxeU0l rendelke­' E 18 Hdettek az ule­­tán.«Tim ellen pre- H S"lWni; de a , , " 11 , vMlV 40 ulemának ..­ültette, h­ogy ki»^ nyelveidet­­elnémíthassa s a midőn JUmeliai feazasz­­kier Tnogjelent a szultal elutt s a ki­végzett papoknak egy fény is türbében (sir­­templom) való eltemetéséről szólitá fel mert azok — mondd — szentes miután lelkei­­ket fénytüz képében látta sírjaik felett le­begni, Mahmud ezt is ádná a hóhérnak mondván: “Üsd le­j fejét, hogy lelke ama szentekével egyesülhessen. Ez a kemény leczkihasznált, a papok nem mertek többé gyors­ eszközök­ reform­jainak útjába állani, de ha nyíltan nem mertek is ellentállani, nelszüntek neg alat­tomos bosszút, forralni.'S a nagy szultán századunk e nagy reformátora, népének e megváltója, Törökország hivatott, megmen­­töje, még mi­előtt, megkezd­tt nagy müvét befejezhette volna, diellenül pusztult el a megsértett papok mér.e által Ez által Töröksr­­ág sorsa felett a líoczka el­vettetett, élsovát, többnyire a­­ korán tilalma dac­át Bachusnak­ áldozó , gyenge ,mérvérz utód a reformálás­nak­. J művet képtelenek vol­t tovább vinni vagy kiállljttattáka 'I­­dén nem tudha­t­ni, hog­y kor adják meg pró-' daleső szomszédjai a kegyelem döfést; engedik még tengődni, mert m­ég nem tad megegyezni a felett, hogy a leg­jobb koncz kinek jusson. Egy szultán műd szabású nagy szellem még talál tudná menteni s a kemény konczot­­ vágyak fejéhez ütni; de elsatnyult , csak siettetik a fatum sajnos müvéné fejezését. Szegény Törökország! sz­­óravaló testvérnép! te ösztönszerüleg ted, hogy érdeked a mi megsegélés követelte 1819 ben a közös ellenség de álnok diplomatáid gátot vetettek fekvésed el­be s nem volt egy szultán üi m­erve volna fegyvered hat a muszka háta megé vetői s ezáltali­gyarország kivivőit függetlenségét­­ szilárdítani. Pedig a független Magyarországi volna az egyedüli palládiumod, met muszkát a Duna átlépésében Örökre­­ akadályozta volna s ezáltal nemcsak ország fennmaradását és regenerál, hanem Európát is örökre biztosította­­ a barbarismus invasioja ellen. Se Ejt se Törökország nem tette meg aki népjog rászabta kötelességét s most a kettő keservesen bűnhődik mulaszt, még inkább fog bünhödni a jövőben^! az akkor megnőni engedett szar^A Sebastopolnál, hol Európa hatalmas ember életével s több ezer millió e­t- vel fizették meg Magyarország elle*^ sukat, döfött Plevnánál és Lauste­­döfhez, még Bécsben, Berlinben és furtban is, daczára azon milliárdod lyeket a kötelesség mulasztók az miatt, fenntartott roppant hadsergek jelenek költeni. (Folyt, következik.) vA.-L . Újévi üdvözlések. A kormánypárt tegnap Budapesten, a régi szokáshoz híven, meggratulálta Tisza Kálmán miniszterelnököt. A párt tagjai a klubb-helyiségben gyűltek össze s onnan mentek föl a miniszterelnöki palotába, hol Tisza, gr. S­z­a­p­á­r­y Gyula, gr. S­z­é­­c­h­e­n­y­i Pál, P­a­u­­­e­r Tivadar és T­re­fort Ágost társaságában fogadta engedel­mes pártját. Az új évi üdvözlő mondókát ezúttal gr. B­á­n­f­f­y Béla rebegte el. A gyalui orgonás képviselő egészen meg volt hatva a nagy tisztelettől, hogy ő köszöntheti meg a „nagy revirt.* A nemes gróf azon a hallat­­lan igazságon kezdette, hogy az ember a múltat tudja (helyesebben : ismeri), d­e a jövőt biztosan nem láthatja. Enyye, a kakas csípje meg! Hát Bánf­­fy Béla gróf a jövőt látja-e ? É­s csak az a baj,hogy nem látja biztosan? No lám ! Azt mondják, a prófétát k©** lejárt. Nem igaz. Most is ad az isten olykor-olykor egy­­egy nácziónak prófétát. Csak az a különb­ség az antique és a mai próféták között, hogy m­íg a zsidó bölcsek tisztán megmond­ták előre a jövőt , addig a magyar nemzet legeslegújabb prófétája, kinek neve gr. Bánff­y Béla, látja ugyan a jövőt, de n­e­m biztosan. Az is baj, hogy a mi grófi prófétánk látja ugyan (már úgy ahogy) a jövendőt, de olyan kegyetlen, hogy egy szót sem árul el „látományából.“ Na ez már igazán nem szép gr. Bánffy Bélától! Ez a fukarság igazán nem járja egy gentlemantől. Vagy hát ezzel is csak úgy akart tenni Béla gróf, mint a gyalui választóknak tett ígéretével,­­tetszik tudni: a harangos ígérettel­, csak biztatta-biztatta vele választóit, de bizony ne­m váltotta be. De bálljuk magát szóról-szóra a De­mes grófot. Gr. Bánffy Béla igy kezdte mondókáját: „Nagyméltóságu m­iniszterelnök úr, tisztelt barátunk! Minden uj évi üdvözlés kettős jelleggel bir, a jövő üdvözlése eszünkbe juttatja az elmúltakat, amazt biztosan nem láthatjuk, emezt tudjuk. E tudomásunkból kifolyólag jöttünk mi most hozzád, hálásan az elmúlta­kért, boldogságot, erőt és kitartást kívánni az új és még bekövetkező munkára. Mi ez évben újra választóink előtt leszünk , nyugodtan megyünk elébek, mert mi min­dig és mindenütt meggyőződésünket követtük. D­e midőn ezt tettük, követtünk egyszersmind tégedet, ki annak oly tiszta és ékes kifejezéseket képes voltál adni. Igaz, mi nem állhatunk elő fényes ígéretekkel, mert nekünk nem­csak nemzetünk erejét, de gyengeségét is mérlegelnünk kel­lett.Mi nem hunyhatunk szemet ennek helyzete előtt, nekünk kellett a bekövetkezhető vész elhárítására is alkotnunk s ezért áldozatokat követelnünk. Nekünk nem volt szabad a lehető legjobb remény fejében az elérhető jót feláldozni. Mi nem ígérhetjük az általunk elérhetlennek vélt ábrándok teljesülését , de másfelől nem is ingathat­juk meg e nemzet önbizalmát. Mi munkára és munkás­ságra hívjuk fel a nemzetet, hogy a­­ lenből a szebb jövő útja felé közeledjék. E nehézségeket nem mi terem­tettük, az átmeneti korszakok történelmi jellege ez, az önrendelkezés kezdetének követelményei ezek és te meg­győződésünk szerint a helyes utat követted ebben is, mi­dőn tőlünk olykor áldozatokat, olykor lemondást kérve, a jelenben építesz a jövőnek. A nemzet életképessége ez áldozatokat megbírja és ugyanez biztosítja a jövőt is. Igaz, számos alkotása­ink vannak még hátra, a reformok hosszú sora áll még előttünk ; — magának a törvényhozás egyik fad­orának megújítása is a kor követelménye ; de úgy, hogy tekint­ve a nemzet történelmi fejlődésén alapuló jogokat, az or­szág különböző hatalmi tényezői helyes arányban nyerjenek ott kif­­ezést és befolyást, mely erős támasza legyen nem­zetünknek, de ne zárkózzék el a kor méltányos követel­ményei elől. — Elismerjük azt is, hogy ez év nem tar­tozott hazánkra nézve a legszerencsésebbek közé az ál­ürügyek és nevek alatt felkorbácsolt és fölkeltett szí­n­­vedélyek itt-ott gyalázatos kifejezést nyertek. A polgár­társak a polgártársak ellen, a vagyontalan tömegek a vagyon ellen, Isten nevében szenvedéseket okoztak em­ber-, polgártársaiknak és magoknak. De elmúlt a hisz és megtört a nemzet nagy többségének józan eszén és meg a te erélyeden, melylyel védted a polgár nyugalmát, tudva azt, hogy a szabadság és törvény legnagyobb meg­­rontója az, ha az oly gyönge, hogy köpenye alatt a pol­gár békéjét koc­káztatja , mert a törvénynek elég erős­nek kell lenni arra, hogy a törvényes rendnek tisztele­tet szerezzen. Jól tudjuk tisztelt barátunk, hogy mindezekre erő, elhatározott szándék és önmegtagadás kell. Erő a mun­kára, elhatározott szándék a kitűzött czél felé, önmegta­gadás, hogy a sokszor méltatlan gyakori megtámadások­kal szemben ne vonulj félre családodnak boldog körébe. De jusson eszedbe mindig, hogy azon egyének, kiket a sors küldetések teljesítésére kiszemelt, gyakran épen azoknak kárhoztatásáv­al találkoznak, kikért küzdöttek. Ez a küzdelmet keservessé, de dicsővé is teszi. — Légy továbbra is kitartó, ne kövess te semmi mást, ne hajolj meg te semmi előtt, mint meggyőződésed szerint az előtt, mit e haza javára üdvösnek és helyesnek tartasz. Mi — legyünk e küzdelemben újra társaid, vagy maradjunk ki e küzdelemből? — bizonyosan legjobb erőnkből kö­vetni fogunk. Kizánjuk, hogy,­­ mit az Isten mennél továbbra hárítson el, — ha egykor a te küzdelmednek is vége lesz, midőn fáradt szemeidet az örök álomra becsukod, lássa utolsó pillantásod boldog családodat e boldog hazában ; addig pedig az Isten éltessen — tár­saiddal együtt.“ Ezzel szépeibb Dukkerlit csinált Béla gróf, a lelkesült !»'­edig (mint a félhi­vatalos kőnyomatod­­at» Írja) hosszan tartó lelkes éljenzésben á­ölt ki. Na de mindennek f­s a vége; az élje­nek is elhangzottak s ekkor „Continuere omnes intentique era tenebant“ — tudniillik megnyíltak a miniszterelnöki vezérnek ajkai és hangzott az ige­nként: „Tisztelt barátim! Midőn pár szóval válaszolok azon ékes beszédre, melyet ba­rátunk hozzám és társaimhoz intézett, úgy mint máskor, most is a legelső kell, hogy a köszönet kifejezése legyen irántatok, nemcsak saját név. . . •, • 3ni - fájdalom, most leg­újabban i. i.­atkozott­­ társaim ne­vében is. i 'pu : "0-; tiszta szívből jovo­vo szünetemet­­ ta­n'­ásért, a barátságét­­ a múltban, fogadj. ■ köszönetét jelen szi­ves szavaitól aint a küzdelmeket, melyeken áte ’• melyek talán re­ánk várnak, i iOZ' tunk már együt­t , ■ td hi­szem, hogy Isten *• ar* tunk, megküzdünk .­­ is (Úgy van!) Egy ország iUiumnya legjobb szándéka mellett is, semmi, ha a törvény­hozás tagjai bizalommal nem viseltetnek iránta. A mi erőnk a ti bizalmatokban rej­lett eddig, abban kell, hogy keressük ezen­túl is.Bizonyos az, hogy fontos reformkérdé­sek maradtak még megoldatlanul , de bizo­nyos az is, hogy meg nem átmeneti időkben élő államban is mindig kell, megoldandó kérdéseknek maradni, mert a fejlődő élet­­teremt új kérdést akkor, midőn a régi lé­tezni megszűnt (ügy van!) Ami a főren­diház reformjának fontos kérdését illeti, mél­­tóztatták tudni, hogy a múlt ülésszak vé­gén a törvényhozás főrendiházában eziránt ígéretet tettem, és ezen ígéretet a jelen ülés­szak elején megújítottam. A törvényjava­lat készen van, minden pere­ben a törvény­hozás elé terjeszthető. De épen mert engem is azon szempont vezérel, melyet tisztelt szó­nokotok felemlíteni szíves volt, t. i. hogy ha módosíttatik is a főrendiház az újabb vi­szonyok követelményei szerint, annak a ma­gyar állameszme egyik biztosítékának keell maradni. (Helyeslés, ügy van!) ez szüksé­gessé teszi, hogy a reform oly körülmények közt vétessék kézbe, midőn a törvényhozás két háza közt a jó viszony minden m­egza­­vartatástól meg van óvva, (ügy van !) mert csak ha nyugodtan mérlegeltetik a kérdés csak akkor lehet remélni, hogy a czél, me­lyet a reformmal elérni kell, biztosan el is lesz érthető.­­ De remélem lehető lesz mind­emellett is, még ezen ülésszakban ezt a kész javaslatot a törvényhozás elbírálása alá bo­csátani.Az antisemitizm­usról nem szükséges szólnom, nézeteim ismeretesek. Most is azt mondom, a­mit másutt mondtam : nem ve­zet engem e kérdésben első­sorban sem ro­­konszenv, sem ellenszenv, de vezet Magyar­­ország és a magyar nemzet jó hírneve, ér­deke, (Helyeslés) melyet megbélyegeztetni engedni nem szabad. (Élénk helye“1'4'1 ' Hogy mit hoz a jó* ember nem tudhatja, támadni, mel­­tes szempo­nyeikb' támogi kik ez egy he azok*' é1’ n­as/ouutt. ^__ i-ződve, hogy ugyane ez^. _ szol­gálni, ha megszűnnénk kormány és többség lenni, mert a kötelesség teljesítésének módja igen, de a kötelesség módja nem változik, úgy van! Tetszés.­ Ezeknek rövid megérintése után, biz­tosíthatlak még arról, hogy én ugyan a magam részéről és bizton hiszem, társaim részéről is mondhatom, elfáradni, kedvet veszteni addig, míg sikerrel biztosíthatjuk magunkat, nem fogunk. (Helyeslés. Tetszés.) Nem kedvvesztésből, nem fáradtságból, de ha változtatnánk önkényt helyzetünkön, tennék ezt csak azért, ha arról győződünk, hogy adott pere­ben másként használhatunk ott a közügynek. A magam részéről is csak azt kérem, hogy ti is, tisztelt barátaim, kedvet ne veszítsetek, ne fáradjatok el. Tá­mogassuk egymást, nem egymásért, de a kő­ügyért, melynek szolgái vagyunk. (He­lyeslés. Tetszés.) Fogadjátok ismételve köszönetemet és ajánlom magamat és társaimat szives jóin­dulatotokba. (Hosszas élénk éljenzés.) Ausztria feudálisai azonban nemcsak ke,­sek, hanem a dualizmusnak és m­aig, , államnak esküdt s eddig fe­telhetlen ellen­ségei is. Ha ezek m urak itt egyszer me fészkelték magukat, aligha érik be az­, hogy egy anélkü­l is elbukott törvényt házi verjenek , kétségtelenül rávetemednek az a kísérletre, hogy a horvát ügyből kib­ull­va a monarchia magyar felét is belejuttas abba a foederatív politikába,mely Aust­riában uralkodik. Régóta tapogatóznak Magyarországon. Egyszer a frigiai füve viselték, majd meg az ekeszarvát megf­ták, mint agráriusok; megnyíltak még politikai sírok is, melyekből kikeltek az az ingadozó kisértetek, a melyeket már gen a halottak közé számítottak. Gondo­lak csak a házassági vitára és nem neveket említeni. Radikális faltörők, ki­­­náris és exczentrikus szellemek minói­­ akadnak, a­melyek ilyen tendencziák a­ tudatlanul, vagy öntudatosan szokg. Innen az a határtalan megfoghatatlan veryedés, hogy sajtónk nagy része ,vlasz ország halálos ellenségei számára kiikaj a tűzből a gesztenyét. Alligha tévedek bűn, hogy a kormány és annak feje és jól van értesülve ezekről a jelenség­ és aspirációkról s mint az előrelátás ií­ megtették intézkedéseiket a küzdelem A házassági törvényjavaslat nem szik sem a zsidóknak, sem a keresztén­yek, s­em Haynald bibornoknak, sem rássy grófnak, de leginkább nem tetsil­ miniszterelnöknek. De hát lényegében­­ egészen közömbös, hogy a javaslat törvé­nyé válik-e vagy sem? De esszén szempontok alá esik e kérdés a kormányá­lását tekintve. Ha a javaslatot újra ilvs úgy könnyen megesketik, hogy a kom­­ végre mégis levonja következtetéseit a­­vazásból. De miután a képviselőház ma­ pártja elfogadta a törvényjavaslatot, II Kálmán az alkotmányos szokásnak had­­ ebben az esetben csak Cziráky Ió­árofot ajánlhatná utódjául a korom­fó­l.. Tehát politikai helyzetünk az ország l­ézben igen komoly fordulóponton áll fitikai érzékem nagyon megcsalna, ha komolyság holnap a nálunk szokásos­ beszédekben épen az általam érintett sokre nézve kifejezésre nem jutna. A szem­­kintel tanusitott hősiesség jutalmául , biztos r'4ídul arra, hogy az illető ma' 5­- tő­lsy például a Schwarczenb j­gnajoratus urai a török időkben halála után kapták a mágnást méltó Ez az örökös jog sohasem SziA 3 az illetőknek utódai a magya­ J ek értelmében fel vannak jogosítva ! Hogy a főrendiházba való m “ , . neghivPj'J bári“ kirajzi me£hivó, levelek kiállítat vns,likor folyamodjanak. Ez a ma‘n-J i ArdlinL’ iHiori 4/GiIÁmÍÉ „ L ‘ keUterelnök utján történik, a ki azutáni­ k gébi a folyamodásokat a főrendiház eW,ill adj/?2 juttatja. Ott egy igazoló bízott véspk k! azokat, mely megvizsgálja s­zzezők jogosultságát, s ha e*­ nyilván EH hiviz illető ellen egyéb Ufogás nincs, a J I , *1 of *nla mnot­ (vo­l _ 1 1 i rv . . r E ) sakást tőle megtagadni nem lehet. É l,lai ki* elnöke Cziráky János gr. tárníkmií kl egyuttal névleges feje a felsőházban prjerikális világiaknak. Az osztrák fkokon kívül számos magyar faágyásban t­jéledt egyszerre a vágysz alárvult,­jjarosszékek után, s az alkotmány helyi ^ „triSrl óta. TlPm­­­plon __• utása óta nem jelentkezett még annyi (azó, mint most. Világos, b­rrv ilv­a, erőfeszítéseknek nagyon Magyar és osztrák aristocrat!». Bndapest jan. 1. A N. Fr. Presse budapesti levelezőjé­nek, érdekes beszélgetése volt az arisztok­­ráczia egy előkelő tagjával, a­ki rendkívül figyelemreméltó közléseket tett, a magyar belügyi politikára nézve. E közlések nem kevesebbet, mint azt helyezik kilátásba, hogy az ausztriai és magyarországi kleriká­­lis feudális pártok azzal a világosan kije­lentett c­élzattal, hogy Tisza Kálmán mi­nisztériumát megbuktatják, formális szövet­ségre lépnek. Az illető arisztokrata — írja a N. Fr. Presse levelezője­— a­kivel főtárgy­ról beszélgettem, ezeket mondá : „Kormá­nyunk körében most kizárólag a horvátor­szági eseményekkel és az országgyűlés két háza közt fenforgó kontiktussal foglalkoz­nak. Beláthatja, hogy ezek a kérdések leg­­kevésbbé sem alkalmasak arra, hogy a kor­­mánykörökben valami különösen örvendetes­­ hangulatot keltsenek. De még intenzívebb­­ hangulatot módon fogl­alkoznak a polgári házasságról Világos, hogy ily 0n ingyon silány versen® keresztény és zsidók közt való ház is­r­­ól szóló törvényjavaslat. Nagyobb dologért folyik a ven*, melynek diját már megjelöltem. Ultramorfe mágnásaink dicséretére föl kell tenni* szóló törvényjavaslat sorsával, mint a hor- f j'°Sy nem­ kérték az osztrák segéd'M ■ ’ * - ' --i-j. —r .ii. hanem, hogy az a maga jószántából állil vát viszonyokkal. Az e törvényjavaslat miatt való küzdelem olyan jelem­ség.dtet hozott fel­be ; mert a magyar, ha v mű — vs-------- , , .. . - olyan p*pi­ színre, a m­dyek' sok gondolkozásra aut;...1 kei ?r./',,aia ,s’ ,naoy,,f hazafi marad mindil okot. Úgy látszik, hogy az ön lapja által ki féltékeny hazája politikai önállóság Lajtha képviselt az az eszme, hogy a Lajtha nem képezhet elválasztó határt politikai áramla­tokkal szemben, sokkal gyorsabban fog tö­­­­kéletesen helyesnek bizonyulni, mint azt a magyar hazafiak szeretnék. Már a főrendi­házban lezajlott viták igazolták, hogy a visz­­szaeső tendencziák olyan köröket is megra­gadtak nálunk, a­melyekről föl lehetett ten­ni, hogy tőlü­k idegenek maradnak. Ismétlő­­dött itt részben a régi történet a kis okok­ról s a nagy hatásokról, de csak részben mert maguk a kicsinyes klubdifferencziát alig bírták volna rá arisztokrác­­iánkat­ hogy kifejtsen olyan politikai akcziókat a­melyektől egy évtized óta tartózkodók’ Az ok mélyebben van. Exempla trahunas Ausztriában Taffe-kormány uralkodik. Mi ie tovább marad meg hivatalában ez a kabi­net, annál nehézkesebbnek fog mutatkozó parlamentáris koncessiók dolgában egri fiókra nézve, s annál leplezetlenek?t­anul tendencziája más tereken.­knek a köröknek, tendencziák köröknek, Kuutuman­já knak régóta kényelmetlen .imán, a liberális államférfiu, ^ . tömör, nem konczessiókkal, hi­s politikai programmal (?) összet?’^ ^ .gnek, noha az igazságnak biz­ atával állították folyvást, hogy .1 volt oly kevés differenczia a .or közt, mint TaatFe gr. é« többség»^ , Tisza Kálmán régi akadálya e kocsi n­­­veinek, most ez akadály elhárítás o­kálkodnak. A horvátügy, s a felé való konfliktus kétségkívül kellemet,a Tisza-kormányra s igy nagyon tem­egzetel, hogy azon az oldalon kiaknázni tönytem­est ezt a kellemetlenséget, s terjed az véle­­mény, hogy elérkezett az alkaloi* gysza pozicziójának megingatására. Ha kételked­nének önök e felfogás helyes voltát tudhatják, hogy az osztrák feudáli^1^TM^^ Schwarczenbergek, Lobkoviczok, jjc]p­,ng. teinok, Metternichek a kiknek őse me j.a ták egykor a magyar indigenat(st ^Zl,n vannak, vagy már lépést is tett,]. ’ azért hogy királyi meghívólevelet szerezzenek felsöházunkba s ott a házassági törvényja­­vaslat szavazására megjelenjenek Tudvale­vő, hogy régentén kitüntetésképpn a­jták ezt az indigenatust, többnyire az ellenséggü­l (? E­K Január 2

Next