Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-01-02 / 1. szám
Kolozsvárt, 1884. Az sem utolsó midőn a nemes gróf az antisemitismusról szólván, igy dictiózik: „Elismerjük, hogy ez év nem tartozott a szerencsésebbek közé : a t ü r ü gy e ké s nevek (sic!) alatt felkorbácsolt és fölkeltett szenvedélyek itt ott gyalázatos kifejezést nyertek.“ (?) Tehát Béla gróf szerint vannak valódi és álürügyek, vannak valódi és álnevek. Már most azt szeretnék tudni, hogy az új évi gratulatió álürügy -e vagy valódi ürügy ilyen csodálatos szylgyakorlatok elkövetésére? — és az antiszemitizmus álürügy-e vagy valódi? —álnév-e vagy’ valódi név a gyalui kerület országos képviselője szerint ? Vagy pedig el kezd beszélni a kitűnő szónok valami nehézségekről s aztán szóról-szóra igy folytatja: „E nehézségeket nem mi teremtettük, az átmeneti korszakok történelmi jellege ez, az önrendelkezés kezdetének követelményei ezek. Tehát a nehézségek, az önrendelkezés kezdetének követelményei. Nemde nagyszerű! Minő szárnyalása az ideáknak? Igazán méltó volna Ennek nyakatekert periódusai közt helyet foglalni. És igy megy ez eleitől végig. Na a kormánypárt gratulálhat magának, midőn a párt elemeinek intellectuális niveauja enynyire emelkedik; s midőn a pártvezér is olyan magasztos programaiban fejti ki jövő alkotásainak csábító képeit, akkor valóban boldog újévet kivánhat egymásnak Magyarország minden igazhivő adófizetője. Mert ilyen programmok s ilyen államférfiak mellett a boldogság több mint — bizonyos. falója, tulajdonosa a sziveknek, mikké elárasztottunk» csecsebecsék, értéktelen czifraságok mintja becs, reális alap nélkül. I V V Törökországról. (Feledhetetlen jó anyám emlékezetének szentelve. Orbán Balázs. I. Az ozmánoknak egykor világrettegte hatalma és birodalma gyors hanyatlásnak és bomlásnak indult, miként minden oly unióm vagy birodalom, a melynek alapja az erőszak, melynek összetartó kapcsát nem a szabadság arany, hanem a zsarnokságas kapcsa képezi, a mely ép azért mert as, a rosdásodás általi oxidálásnak van tve s így könnyen szétpattan. Ozmánok, egykori birodalma rosozmánok egykor félelmes népe ^yedt azért, mert a nem Európa műveltségi talajában váltása**! ^Ccíimiitiilód-JVt" d,e ,leg’nkább /ármu $ k ° r «-1 s í,jálltá a görög cset, főleg politikai és koit és vétkit. nem követte a korábban bevér magyar nép okulásra int mely a honfoglaláskor talárcziasabb, vallása és ii a talán távolabb álló vo int a töörök; de a midó bevét, a midőn Európa törzsébe uj termő ágralmának súlyát érezteti lectust szerzett magának , akkor igyekezett Európa szokásai, vallása és polgárosodásához simulni s nem csak bele találta magát uj helyzetébe, hanem az uj alakba öntött Európa népeivel testvéresülve nélkülözhetlenné tudta magát tenni. Igen mert a magyar, melynek puszta nevétől is rettegtek egykoron, mán sokára a szabadság, polgáriasodás és keresztyénség legerősebb védőjévé és terjesztőjévé vált. Európa ostora egy rövid század alatt a a népek e féltett drága kincseinek legbiztosabb őrévé s így európai szükségességé változott át. Ez biztositá számára az ezredéves múltat s biztositandja az ezredéves jövőt.Ellenben a törük XII. százados ittlét után ép oly ideg»« m maradt Európában, mint betörése alkalmával, az sehogy se tudott helyzete követelményeivel kibékülni, az európai talajjal összenőni, e földrész népeihez simulni.Predig a viszonyok reájuk nézve sokkal kedvezőbbek voltak, mert a byzanczi uralom által enervált népek közt egy sem írt az államalkotás és megoltalmazhatás kellékeivel, s igy a török uralom fenntar, bw* Tllág ,,ralomra törő muszka telhet• A v?u'z" *ni,utegy európai»atásának kellékeként Apfennt”voltak * megvan,laT'rea’S^'n “Gg~ o regenerate kellékei csak l K ma 18 a n mátorra volt szükségük, a ki ^ jóra, fogékony, értett, mindig os erejenek hatalmával,Író török n nemzetet reformálja és az európai szabad és a miveit népek tarsasagába beiktassa, it A kor kívánalma megteremtő ott is a e helyzet emberét a hatalmas Szultán Jlahmudban, ki szilárd eltökéléssel és erős kezekkel kezdette meg birodalmának reformálását s az európai viszonyokhoz való assimilatióját. Nehéz és nagy munka volt ez, mert a fanatismus és százados előítéletek roppant szikláit kelle eltakarítania az elöhaladás útjáról, hogy arra népét ráléptethesse ; nagy és nehéz munka volt ez, mert két nagy akadály, mondhatnám hatalom állta útját: az anarchikus hadsereg, mely államot alka*''" az államban s az el,ájult m.!.j rengző túlkapásaivá" a lom lételét, és a túl mely itt is, mint m.i esküdt ellensége volt ír’— U ■ -....másnak, minden reform n°k', Korszellem minden térfoglalásár lételeme a butaságban és ' ,■ ■ 'O határozódott meg. A felvilágordése az ö háttérbe szorítás: ■ - ette volna s igy azt a kapzsi . ■ szenvedélyével igyekezett kiki térfoglalását megakadályozni. De szül la bátor és merész reformátorai: .ott, a kit nem rettentek vissza nagy akadályok, sőt még a verteenkedett, ha az a szent ügy dia •i keresztségére szükségesnek mu ' g több a hadsereggel kezdette, intézetekben nevelt képzett tiszta, édesgetett idegen i , 1 kísértette meg rendes bader ... . . . , sát s e/ek tüzérség alakitabader . *■ sz rakonczátlankodó d!■ * lGtOr.. -elmezését, de mill • t, s midiin látta, t ... 8b, birodalom lé f ■ i Ju VI8S/a az i, al t°^° jenicser lelő , 1 fekélyt a birola Ezután megkezdette a papság tulhatalma megtörésének még nehezsebb munkáját. Törökországban a papagi nemcsak a vallásos népre való nagy lefolyágánál hanem főleg gazdagságánál folyi mint a birodalom ingatlanai fele zsiftnej. (egyenes utód nem léte esetében) öökp33( avakus) roppant pón /.erővel s ezálti, L fanatizmus felélesztő«^' Imas esxeU0l rendelke' E 18 Hdettek az uletán.«Tim ellen pre- H S"lWni; de a , , " 11 , vMlV 40 ulemának ..ültette, hogy ki»^ nyelveidetelnémíthassa s a midőn JUmeliai feazaszkier Tnogjelent a szultal elutt s a kivégzett papoknak egy fény is türbében (sirtemplom) való eltemetéséről szólitá fel mert azok — mondd — szentes miután lelkeiket fénytüz képében látta sírjaik felett lebegni, Mahmud ezt is ádná a hóhérnak mondván: “Üsd lej fejét, hogy lelke ama szentekével egyesülhessen. Ez a kemény leczkihasznált, a papok nem mertek többé gyors eszközök reformjainak útjába állani, de ha nyíltan nem mertek is ellentállani, nelszüntek neg alattomos bosszút, forralni.'S a nagy szultán századunk e nagy reformátora, népének e megváltója, Törökország hivatott, megmentöje, még mielőtt, megkezdtt nagy müvét befejezhette volna, diellenül pusztult el a megsértett papok mér.e által Ez által Töröksrág sorsa felett a líoczka elvettetett, élsovát, többnyire a korán tilalma dacát Bachusnak áldozó , gyenge ,mérvérz utód a reformálásnak. J művet képtelenek volt tovább vinni vagy kiállljttattáka 'Idén nem tudhatni, hogy kor adják meg pró-' daleső szomszédjai a kegyelem döfést; engedik még tengődni, mert még nem tad megegyezni a felett, hogy a legjobb koncz kinek jusson. Egy szultán műd szabású nagy szellem még talál tudná menteni s a kemény konczot vágyak fejéhez ütni; de elsatnyult , csak siettetik a fatum sajnos müvéné fejezését. Szegény Törökország! szóravaló testvérnép! te ösztönszerüleg ted, hogy érdeked a mi megsegélés követelte 1819 ben a közös ellenség de álnok diplomatáid gátot vetettek fekvésed elbe s nem volt egy szultán üi merve volna fegyvered hat a muszka háta megé vetői s ezáltaligyarország kivivőit függetlenségét szilárdítani. Pedig a független Magyarországi volna az egyedüli palládiumod, met muszkát a Duna átlépésében Örökre akadályozta volna s ezáltal nemcsak ország fennmaradását és regenerál, hanem Európát is örökre biztosította a barbarismus invasioja ellen. Se Ejt se Törökország nem tette meg aki népjog rászabta kötelességét s most a kettő keservesen bűnhődik mulaszt, még inkább fog bünhödni a jövőben^! az akkor megnőni engedett szar^A Sebastopolnál, hol Európa hatalmas ember életével s több ezer millió et- vel fizették meg Magyarország elle*^ sukat, döfött Plevnánál és Laustedöfhez, még Bécsben, Berlinben és furtban is, daczára azon milliárdod lyeket a kötelesség mulasztók az miatt, fenntartott roppant hadsergek jelenek költeni. (Folyt, következik.) vA.-L . Újévi üdvözlések. A kormánypárt tegnap Budapesten, a régi szokáshoz híven, meggratulálta Tisza Kálmán miniszterelnököt. A párt tagjai a klubb-helyiségben gyűltek össze s onnan mentek föl a miniszterelnöki palotába, hol Tisza, gr. Szapáry Gyula, gr. Széchenyi Pál, Pauer Tivadar és Trefort Ágost társaságában fogadta engedelmes pártját. Az új évi üdvözlő mondókát ezúttal gr. Bánffy Béla rebegte el. A gyalui orgonás képviselő egészen meg volt hatva a nagy tisztelettől, hogy ő köszöntheti meg a „nagy revirt.* A nemes gróf azon a hallatlan igazságon kezdette, hogy az ember a múltat tudja (helyesebben : ismeri), de a jövőt biztosan nem láthatja. Enyye, a kakas csípje meg! Hát Bánffy Béla gróf a jövőt látja-e ? És csak az a baj,hogy nem látja biztosan? No lám ! Azt mondják, a prófétát k©** lejárt. Nem igaz. Most is ad az isten olykor-olykor egyegy nácziónak prófétát. Csak az a különbség az antique és a mai próféták között, hogy míg a zsidó bölcsek tisztán megmondták előre a jövőt , addig a magyar nemzet legeslegújabb prófétája, kinek neve gr. Bánffy Béla, látja ugyan a jövőt, de nem biztosan. Az is baj, hogy a mi grófi prófétánk látja ugyan (már úgy ahogy) a jövendőt, de olyan kegyetlen, hogy egy szót sem árul el „látományából.“ Na ez már igazán nem szép gr. Bánffy Bélától! Ez a fukarság igazán nem járja egy gentlemantől. Vagy hát ezzel is csak úgy akart tenni Béla gróf, mint a gyalui választóknak tett ígéretével,tetszik tudni: a harangos ígérettel, csak biztatta-biztatta vele választóit, de bizony nem váltotta be. De bálljuk magát szóról-szóra a Demes grófot. Gr. Bánffy Béla igy kezdte mondókáját: „Nagyméltóságu miniszterelnök úr, tisztelt barátunk! Minden uj évi üdvözlés kettős jelleggel bir, a jövő üdvözlése eszünkbe juttatja az elmúltakat, amazt biztosan nem láthatjuk, emezt tudjuk. E tudomásunkból kifolyólag jöttünk mi most hozzád, hálásan az elmúltakért, boldogságot, erőt és kitartást kívánni az új és még bekövetkező munkára. Mi ez évben újra választóink előtt leszünk , nyugodtan megyünk elébek, mert mi mindig és mindenütt meggyőződésünket követtük. De midőn ezt tettük, követtünk egyszersmind tégedet, ki annak oly tiszta és ékes kifejezéseket képes voltál adni. Igaz, mi nem állhatunk elő fényes ígéretekkel, mert nekünk nemcsak nemzetünk erejét, de gyengeségét is mérlegelnünk kellett.Mi nem hunyhatunk szemet ennek helyzete előtt, nekünk kellett a bekövetkezhető vész elhárítására is alkotnunk s ezért áldozatokat követelnünk. Nekünk nem volt szabad a lehető legjobb remény fejében az elérhető jót feláldozni. Mi nem ígérhetjük az általunk elérhetlennek vélt ábrándok teljesülését , de másfelől nem is ingathatjuk meg e nemzet önbizalmát. Mi munkára és munkásságra hívjuk fel a nemzetet, hogy a lenből a szebb jövő útja felé közeledjék. E nehézségeket nem mi teremtettük, az átmeneti korszakok történelmi jellege ez, az önrendelkezés kezdetének követelményei ezek és te meggyőződésünk szerint a helyes utat követted ebben is, midőn tőlünk olykor áldozatokat, olykor lemondást kérve, a jelenben építesz a jövőnek. A nemzet életképessége ez áldozatokat megbírja és ugyanez biztosítja a jövőt is. Igaz, számos alkotásaink vannak még hátra, a reformok hosszú sora áll még előttünk ; — magának a törvényhozás egyik fadorának megújítása is a kor követelménye ; de úgy, hogy tekintve a nemzet történelmi fejlődésén alapuló jogokat, az ország különböző hatalmi tényezői helyes arányban nyerjenek ott kifezést és befolyást, mely erős támasza legyen nemzetünknek, de ne zárkózzék el a kor méltányos követelményei elől. — Elismerjük azt is, hogy ez év nem tartozott hazánkra nézve a legszerencsésebbek közé az álürügyek és nevek alatt felkorbácsolt és fölkeltett színvedélyek itt-ott gyalázatos kifejezést nyertek. A polgártársak a polgártársak ellen, a vagyontalan tömegek a vagyon ellen, Isten nevében szenvedéseket okoztak ember-, polgártársaiknak és magoknak. De elmúlt a hisz és megtört a nemzet nagy többségének józan eszén és meg a te erélyeden, melylyel védted a polgár nyugalmát, tudva azt, hogy a szabadság és törvény legnagyobb megrontója az, ha az oly gyönge, hogy köpenye alatt a polgár békéjét kockáztatja , mert a törvénynek elég erősnek kell lenni arra, hogy a törvényes rendnek tiszteletet szerezzen. Jól tudjuk tisztelt barátunk, hogy mindezekre erő, elhatározott szándék és önmegtagadás kell. Erő a munkára, elhatározott szándék a kitűzött czél felé, önmegtagadás, hogy a sokszor méltatlan gyakori megtámadásokkal szemben ne vonulj félre családodnak boldog körébe. De jusson eszedbe mindig, hogy azon egyének, kiket a sors küldetések teljesítésére kiszemelt, gyakran épen azoknak kárhoztatásával találkoznak, kikért küzdöttek. Ez a küzdelmet keservessé, de dicsővé is teszi. — Légy továbbra is kitartó, ne kövess te semmi mást, ne hajolj meg te semmi előtt, mint meggyőződésed szerint az előtt, mit e haza javára üdvösnek és helyesnek tartasz. Mi — legyünk e küzdelemben újra társaid, vagy maradjunk ki e küzdelemből? — bizonyosan legjobb erőnkből követni fogunk. Kizánjuk, hogy, mit az Isten mennél továbbra hárítson el, — ha egykor a te küzdelmednek is vége lesz, midőn fáradt szemeidet az örök álomra becsukod, lássa utolsó pillantásod boldog családodat e boldog hazában ; addig pedig az Isten éltessen — társaiddal együtt.“ Ezzel szépeibb Dukkerlit csinált Béla gróf, a lelkesült !»'edig (mint a félhivatalos kőnyomatodat» Írja) hosszan tartó lelkes éljenzésben áölt ki. Na de mindennek fs a vége; az éljenek is elhangzottak s ekkor „Continuere omnes intentique era tenebant“ — tudniillik megnyíltak a miniszterelnöki vezérnek ajkai és hangzott az igenként: „Tisztelt barátim! Midőn pár szóval válaszolok azon ékes beszédre, melyet barátunk hozzám és társaimhoz intézett, úgy mint máskor, most is a legelső kell, hogy a köszönet kifejezése legyen irántatok, nemcsak saját név. . . •, • 3ni - fájdalom, most legújabban i. i.atkozott társaim nevében is. i 'pu : "0-; tiszta szívből jovovo szünetemet tan'ásért, a barátságét a múltban, fogadj. ■ köszönetét jelen szives szavaitól aint a küzdelmeket, melyeken áte ’• melyek talán reánk várnak, i iOZ' tunk már együtt , ■ td hiszem, hogy Isten *• ar* tunk, megküzdünk . is (Úgy van!) Egy ország iUiumnya legjobb szándéka mellett is, semmi, ha a törvényhozás tagjai bizalommal nem viseltetnek iránta. A mi erőnk a ti bizalmatokban rejlett eddig, abban kell, hogy keressük ezentúl is.Bizonyos az, hogy fontos reformkérdések maradtak még megoldatlanul , de bizonyos az is, hogy meg nem átmeneti időkben élő államban is mindig kell, megoldandó kérdéseknek maradni, mert a fejlődő életteremt új kérdést akkor, midőn a régi létezni megszűnt (ügy van!) Ami a főrendiház reformjának fontos kérdését illeti, méltóztatták tudni, hogy a múlt ülésszak végén a törvényhozás főrendiházában eziránt ígéretet tettem, és ezen ígéretet a jelen ülésszak elején megújítottam. A törvényjavalat készen van, minden pereben a törvényhozás elé terjeszthető. De épen mert engem is azon szempont vezérel, melyet tisztelt szónokotok felemlíteni szíves volt, t. i. hogy ha módosíttatik is a főrendiház az újabb viszonyok követelményei szerint, annak a magyar állameszme egyik biztosítékának keell maradni. (Helyeslés, ügy van!) ez szükségessé teszi, hogy a reform oly körülmények közt vétessék kézbe, midőn a törvényhozás két háza közt a jó viszony minden megzavartatástól meg van óvva, (ügy van !) mert csak ha nyugodtan mérlegeltetik a kérdés csak akkor lehet remélni, hogy a czél, melyet a reformmal elérni kell, biztosan el is lesz érthető. De remélem lehető lesz mindemellett is, még ezen ülésszakban ezt a kész javaslatot a törvényhozás elbírálása alá bocsátani.Az antisemitizmusról nem szükséges szólnom, nézeteim ismeretesek. Most is azt mondom, amit másutt mondtam : nem vezet engem e kérdésben elsősorban sem rokonszenv, sem ellenszenv, de vezet Magyarország és a magyar nemzet jó hírneve, érdeke, (Helyeslés) melyet megbélyegeztetni engedni nem szabad. (Élénk helye“1'4'1 ' Hogy mit hoz a jó* ember nem tudhatja, támadni, meltes szemponyeikb' támogi kik ez egy he azok*' é1’ nas/ouutt. ^__ i-ződve, hogy ugyane ez^. _ szolgálni, ha megszűnnénk kormány és többség lenni, mert a kötelesség teljesítésének módja igen, de a kötelesség módja nem változik, úgy van! Tetszés. Ezeknek rövid megérintése után, biztosíthatlak még arról, hogy én ugyan a magam részéről és bizton hiszem, társaim részéről is mondhatom, elfáradni, kedvet veszteni addig, míg sikerrel biztosíthatjuk magunkat, nem fogunk. (Helyeslés. Tetszés.) Nem kedvvesztésből, nem fáradtságból, de ha változtatnánk önkényt helyzetünkön, tennék ezt csak azért, ha arról győződünk, hogy adott pereben másként használhatunk ott a közügynek. A magam részéről is csak azt kérem, hogy ti is, tisztelt barátaim, kedvet ne veszítsetek, ne fáradjatok el. Támogassuk egymást, nem egymásért, de a kőügyért, melynek szolgái vagyunk. (Helyeslés. Tetszés.) Fogadjátok ismételve köszönetemet és ajánlom magamat és társaimat szives jóindulatotokba. (Hosszas élénk éljenzés.) Ausztria feudálisai azonban nemcsak ke,sek, hanem a dualizmusnak és maig, , államnak esküdt s eddig fetelhetlen ellenségei is. Ha ezek m urak itt egyszer me fészkelték magukat, aligha érik be az, hogy egy anélkül is elbukott törvényt házi verjenek , kétségtelenül rávetemednek az a kísérletre, hogy a horvát ügyből kibullva a monarchia magyar felét is belejuttas abba a foederatív politikába,mely Austriában uralkodik. Régóta tapogatóznak Magyarországon. Egyszer a frigiai füve viselték, majd meg az ekeszarvát megfták, mint agráriusok; megnyíltak még politikai sírok is, melyekből kikeltek az az ingadozó kisértetek, a melyeket már gen a halottak közé számítottak. Gondolak csak a házassági vitára és nem neveket említeni. Radikális faltörők, kináris és exczentrikus szellemek minói akadnak, amelyek ilyen tendencziák a tudatlanul, vagy öntudatosan szokg. Innen az a határtalan megfoghatatlan veryedés, hogy sajtónk nagy része ,vlasz ország halálos ellenségei számára kiikaj a tűzből a gesztenyét. Alligha tévedek bűn, hogy a kormány és annak feje és jól van értesülve ezekről a jelenség és aspirációkról s mint az előrelátás ií megtették intézkedéseiket a küzdelem A házassági törvényjavaslat nem szik sem a zsidóknak, sem a keresztények, sem Haynald bibornoknak, sem rássy grófnak, de leginkább nem tetsil miniszterelnöknek. De hát lényegében egészen közömbös, hogy a javaslat törvényé válik-e vagy sem? De esszén szempontok alá esik e kérdés a kormányálását tekintve. Ha a javaslatot újra ilvs úgy könnyen megesketik, hogy a kom végre mégis levonja következtetéseit avazásból. De miután a képviselőház ma pártja elfogadta a törvényjavaslatot, II Kálmán az alkotmányos szokásnak had ebben az esetben csak Cziráky Ióárofot ajánlhatná utódjául a koromfól.. Tehát politikai helyzetünk az ország lézben igen komoly fordulóponton áll fitikai érzékem nagyon megcsalna, ha komolyság holnap a nálunk szokásos beszédekben épen az általam érintett sokre nézve kifejezésre nem jutna. A szemkintel tanusitott hősiesség jutalmául , biztos r'4ídul arra, hogy az illető ma' 5- tőlsy például a Schwarczenb jgnajoratus urai a török időkben halála után kapták a mágnást méltó Ez az örökös jog sohasem SziA 3 az illetőknek utódai a magya J ek értelmében fel vannak jogosítva ! Hogy a főrendiházba való m “ , . neghivPj'J bári“ kirajzi me£hivó, levelek kiállítat vns,likor folyamodjanak. Ez a ma‘n-J i ArdlinL’ iHiori 4/GiIÁmÍÉ „ L ‘ keUterelnök utján történik, a ki azutáni k gébi a folyamodásokat a főrendiház eW,ill adj/?2 juttatja. Ott egy igazoló bízott véspk k! azokat, mely megvizsgálja szzezők jogosultságát, s ha e* nyilván EH hiviz illető ellen egyéb Ufogás nincs, a J I , *1 of *nla mnot (vol _ 1 1 i rv . . r E ) sakást tőle megtagadni nem lehet. É l,lai ki* elnöke Cziráky János gr. tárníkmií kl egyuttal névleges feje a felsőházban prjerikális világiaknak. Az osztrák fkokon kívül számos magyar faágyásban tjéledt egyszerre a vágysz alárvult,jjarosszékek után, s az alkotmány helyi ^ „triSrl óta. TlPmplon __• utása óta nem jelentkezett még annyi (azó, mint most. Világos, brrv ilva, erőfeszítéseknek nagyon Magyar és osztrák aristocrat!». Bndapest jan. 1. A N. Fr. Presse budapesti levelezőjének, érdekes beszélgetése volt az arisztokráczia egy előkelő tagjával, aki rendkívül figyelemreméltó közléseket tett, a magyar belügyi politikára nézve. E közlések nem kevesebbet, mint azt helyezik kilátásba, hogy az ausztriai és magyarországi klerikális feudális pártok azzal a világosan kijelentett célzattal, hogy Tisza Kálmán minisztériumát megbuktatják, formális szövetségre lépnek. Az illető arisztokrata — írja a N. Fr. Presse levelezője— akivel főtárgyról beszélgettem, ezeket mondá : „Kormányunk körében most kizárólag a horvátországi eseményekkel és az országgyűlés két háza közt fenforgó kontiktussal foglalkoznak. Beláthatja, hogy ezek a kérdések legkevésbbé sem alkalmasak arra, hogy a kormánykörökben valami különösen örvendetes hangulatot keltsenek. De még intenzívebb hangulatot módon foglalkoznak a polgári házasságról Világos, hogy ily 0n ingyon silány versen® keresztény és zsidók közt való ház isról szóló törvényjavaslat. Nagyobb dologért folyik a ven*, melynek diját már megjelöltem. Ultramorfe mágnásaink dicséretére föl kell tenni* szóló törvényjavaslat sorsával, mint a hor- f j'°Sy nem kérték az osztrák segéd'M ■ ’ * - ' --i-j. —r .ii. hanem, hogy az a maga jószántából állil vát viszonyokkal. Az e törvényjavaslat miatt való küzdelem olyan jelemség.dtet hozott felbe ; mert a magyar, ha v mű — vs-------- , , .. . - olyan p*pi színre, a mdyek' sok gondolkozásra aut;...1 kei ?r./',,aia ,s’ ,naoy,,f hazafi marad mindil okot. Úgy látszik, hogy az ön lapja által ki féltékeny hazája politikai önállóság Lajtha képviselt az az eszme, hogy a Lajtha nem képezhet elválasztó határt politikai áramlatokkal szemben, sokkal gyorsabban fog tökéletesen helyesnek bizonyulni, mint azt a magyar hazafiak szeretnék. Már a főrendiházban lezajlott viták igazolták, hogy a viszszaeső tendencziák olyan köröket is megragadtak nálunk, amelyekről föl lehetett tenni, hogy tőlük idegenek maradnak. Ismétlődött itt részben a régi történet a kis okokról s a nagy hatásokról, de csak részben mert maguk a kicsinyes klubdifferencziát alig bírták volna rá arisztokráciánkat hogy kifejtsen olyan politikai akcziókat amelyektől egy évtized óta tartózkodók’ Az ok mélyebben van. Exempla trahunas Ausztriában Taffe-kormány uralkodik. Mi ie tovább marad meg hivatalában ez a kabinet, annál nehézkesebbnek fog mutatkozó parlamentáris koncessiók dolgában egri fiókra nézve, s annál leplezetlenek?tanul tendencziája más tereken.knek a köröknek, tendencziák köröknek, Kuutumanjá knak régóta kényelmetlen .imán, a liberális államférfiu, ^ . tömör, nem konczessiókkal, his politikai programmal (?) összet?’^ ^ .gnek, noha az igazságnak biz atával állították folyvást, hogy .1 volt oly kevés differenczia a .or közt, mint TaatFe gr. é« többség»^ , Tisza Kálmán régi akadálya e kocsi nveinek, most ez akadály elhárítás okálkodnak. A horvátügy, s a felé való konfliktus kétségkívül kellemet,a Tisza-kormányra s igy nagyon temegzetel, hogy azon az oldalon kiaknázni tönytemest ezt a kellemetlenséget, s terjed az vélemény, hogy elérkezett az alkaloi* gysza pozicziójának megingatására. Ha kételkednének önök e felfogás helyes voltát tudhatják, hogy az osztrák feudáli^1^TM^^ Schwarczenbergek, Lobkoviczok, jjc]p,ng. teinok, Metternichek a kiknek őse me j.a ták egykor a magyar indigenat(st ^Zl,n vannak, vagy már lépést is tett,]. ’ azért hogy királyi meghívólevelet szerezzenek felsöházunkba s ott a házassági törvényjavaslat szavazására megjelenjenek Tudvalevő, hogy régentén kitüntetésképpn ajták ezt az indigenatust, többnyire az ellenséggül (? EK Január 2