Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-06-30 / 152. szám
I (Ötödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA : Kily utcsa 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva írm....................16 írt. || Negyedévre ... 4 írt. iárm . . 8 írt. |) Egy hóra helyben Egyes számára 5 kr. 1 frt 60 kr. fl 52. frktílfil* illjjelenitt az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza.ELLENEK. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, hétfő, junius 30, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Mer Rezső programmbeszéde. ■ Tisztelt polgártársak ! A lefolyt választáson önök nagyra becsült bizalma oly pályára szólított, melynek betöltése aggodalommal tölt el, s távol voltam attól, hogy arra várakozzam. A választás előtt nem lévén alkalmam e választókerületben megjelenni, ezért a mai napot használtam fel arra, hogy politikai pártállásom iránt, mely önök előtt nem volt ismeretlen, nyilatkozatot tehessek. Habár családi és hivatási viszonyaim miatt nem volt szándékom eddigi munkakörömből kilépve, a képviselői díszes állásra vállalkozni, mégis kötelességemnek ismerem a megbízást hálával és köszönettel fogadni, s kötelességemnek ismerem hazánk önállóságáért és függetlenségéért az alkotmányos és törvényes küzdelemben részt venni, és a haza szent ügyét buzgón és híven szolgálni. Nemzetünk önállóságáért és hazánk függetlenségéért minden igaz magyar ember lelkesedik. Én ezen magasztos eszme hívének vallom magam. Nem ismerhetem el, hogy ez elérhetlen lenne, amint azt politikai ellenfeleink minduntalan hangoztatják. Egy nemzet erős akarata előtt semmi sem lehetetlen. Kishitűeknek lennünk, a nemzet jogainak feladását közönynyel szemlélnünk nem szabad. Hazánk jogainak védelmében erősen és kitartólag küzdeni kötelességünk. Egy évezredes múlt feljogosítja a magyart fennen hangoztatni azon elvet, hogy: „Magyarország legyen önálló független magyar állam, mely idegen ország beavatkozása nélkül intézze minden ügyeit.“ Ezt elvszilárdsággal, de teljes józansággal, az eszélytelen modortól és a viszonyokkal nem számoló túlkövetelé-sektől a leggondosabban óvakodva, óhajtanám elérni. A túlzó elvbarátok többet ártanak, mint az elvi ellenfelek. Ugyanazon lobogó alá csoportosult zavargó elemekkel a küzdelem kétszeresen nehéz. De sükséges, hogy váljanak ki pártunkból az abba nem illő elemek. Csak így reímélhetjük, hogy pártunkhoz a vagyon intelligentia tartózkodás nélkül csatlakozzék. Csak így van kilátásunk arra, hogy a választóknak elveinket valló akasága a függetlenségi eszmének nyíltan ig hive lehessen. Csak igy számutlat sikerre azon törekvés, mely nem-ettunk önállóságát és hazánk független- igét czélozza. Hivatkozom a magyar függetlenségi párt erdélyrészi országos értekezlete és intéző bizottsága által megállapított programaira, melyet én is elfogadtam és ma is kötelezőnek ismerek el. Első helyen fentartani kívánom a századokra kiható történelmi tényeken alapuló szövetségünket Ausztriával. Ennek indokolására felhozom azt, hogy a politikai életben nem lehet ignorálni azon viszonyokat, melyeket Magyarország és Ausztria között több százados együttlét megteremtett. Az uralkodóház közössége Ausztriával a legjobb indulatú, zavartalanul tartós viszonyt feltételez. Azonban az Ausztriával jelenleg fenálló szövetségi megoldást hazánkra és nemzetünkre nézve kedvezőnek el nem fogadhatom mindaddig, míg a közös külügyi képviselet, a közös jegybank, közös vámterület és a kizárólag osztrák szellemű hadsereg anyagi erőink legjavát felemészti és mégis érdekeink alárendelésével legfontosabb jogaink gyakorlatában korlátoz. Az Ausztriával fenálló közös viszonyoknak a törvény által kiszabott időben és uton való szabályozását oly módon kívánom elérni, hogy Magyarországnak külön állami érdekei teljesen fentartva és biztosítva legyenek. Kívánom a külön magyar diplomatiai és consulatusi képviseltetést. Különösen az utóbbit ipar és kereskedelmi érdekeink sürgősen követelik. Magyarország csak úgy lehet független állam, ha önálló védelmi erő és hatalom felett rendelkezik, ezért kivánom, hogy a magyar alkotmányra felesketett és a magyar törvényhozás rendelkezése alatt önálló magyar hadsereg szerveztessék! Ezt azonban az államszövetség közös és kölcsönös védkezességének megszakítása nélkül, csak fokozatosan lehet elérni. A közös hadsereg rendszeréből csak megrázkódás nélkül óhajtom kibontakoztatni a magyar hadsereget. Kívánom a magyar nemzeti bank felállítását. Csak rendezett pénzviszonyok nyújthatják azon anyagi erőt, mely az államok létfeltétele. Külön pénzforgalmat, külön hitelviszonyokat követel a külön államtest életrendszere. Ipar és kereskedelmünk fejlesztése érdekében kívánom, hogy úgy Ausztriával mint a külfölddel teljes függetlenséggel köthessük és változtathassuk át vám és kereskedelmi szerződéseinket. A közös viszonyokkal kapcsolatos közös szükségletek fedezete jelenleg a delegáció hatáskörébe tartozik. Ezen intézményt eltöröltetni kívánom, mert utat nyit arra, hogy alkotmányos korrmányzatunkban idegen befolyás érvényesüljön, és mert a nemzet érdekeinek védelmére teljesen alkalmatlan. De addig is, amíg ez megtörténhetnék, szükségesnek tartom, hogy a merev tagadás terét elhagyva, a nemzet vagyonának és fiaink vérének védelmére, a hadügyi és külpolitika ellenőrzésére a delegációban is elfoglaljuk önálló helyüket. Ottan is küzdjünk törvényes útón és törvényes erővel hazánk érdekében. A törvények által megalkotott jelenlegi rendszert nem lehet egy tollvonással megváltoztatni. A közjogi kérdést nem lehet és nem szabad erőszakosan felvetni. Józan államkormányzat mellett nem lehet minden létezőt lerombolva, teremteni az újat, hanem fokozatosan és előkészítőleg kell oda törekedni, hogy a létező törvényes alapot, alkotmányos, törvényes uton megváltoztathassuk. Alapelveink szem előtt tartása mellett, habár kezdetleges és csupán előkészítő, de lánczolatos és mindig ugyanazon czélra törekvő lépésekkel, a végeredményben hazánk függetlenségét kivívni lehet és kivívni fogjuk. A belügyi kérdésekben, a törvénykezés, közigazgatás, ipar, kereskedelem és mezőgazdaság terén is mindig azon elveket kívánom szem előtt tartani, melyek hazánk függetlenítésével, a rohamosan haladó kor szellemével öszhangzásban vannak. A magyar államban a nemzetiségek és összes vallásfelekezetek teljes jogegyenlőségét, és a testvéri egyetértést kívánom fentartani. Végezetül ígéretet teszek, hogy főtörekvésem leend választóimnak bizalmát kiérdemelni, és a választókerület összes polgárainak jogos érdekeit, párttekintet nélkül, tőlem kitelhetőleg előmozdítani. Éljen a független Magyarország! Éljen a haza! Éljen a koronás király, s éljenek a kolozsi választók! AZ,,ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1884. junius 30. Egy komédiás jegyzeteiből: 727 forint 4 krajczár. 1877-ben történt, hogy Abdul Kerim őraságának diszkardot vitt a budapesti szeremi ifjúságnak egy megválasztott küldöttsége. Szörnyen fájt a lelkemnek, hogy elszöktem a hetedik gymnáziumból s színjátszónak csaptam fel, mert ezen évben ha folytatom iskoláimat, mint harmad éves jogoncz, én is czipelhettem volna, ha egyebet nem is, legalább a tokkját annak a fringjának, s megláthattam volna Konstantinápoly városát, karcsú minaretjeivel, fürödhettem volna a Bosporus ringó hullámaiban, pihentem volna az édes vizek árnyas bércéi közt, láthattam volna Kerim uram bátyámat is s talán még kezet is szorongattam volna vele amúgy isten igazában, ma, gyárosan! Minthogy azonban harmadéves jogoncz I helyett negyedéves kórista voltam, le kellett tennem arról a reményről, hogy diszmagyarba öltözve, parádézzak Konstantinápoly poros utczáin, füstbe ment az édes viszek melletti siesta, nem hallhattam a müezzin kiabálását, a minaretteket sem pillant- I háttá meg sóvár tekintetem, Kerim uram- s bátyám se csapott a tenyerembe derekas , parolát. Otthon maradtam szépen Székesfehérvárit, de lelkem vele szállt a küldöttséggel, egész nap dongtam a hírlapokat, még azt is megtettem, hogy német castungot silabizáltam, pedig biz én akkor is annyit tudtam azon a fránya nyelven, mint most, most pedig annyit tudok, hogyha azt találja valaki kérdezni: „von czám sie schon ihre schulden?“ rendesen azt felelem „nix d áts !“ Mondom, egyebet sem tettem, mint hírlapot olvastam s voltak pillanataim, mikor annyira közéjük képzeltem magam, hogy egy salon-darabban valami uracsot játsztam s „alászolgája“ helyett azt mondtam „Szalem alejkum“ — — — s szörnyű módon megrökönyödtem, mikor a r. publikum , lévén nagyon komoly jelenés, hangos hahotában tört ki. A szerelmes színész dühös fráter volt, hozzám vágta az öltözdében a festékes skatulyáját, én nemesen álltam ezért bosszút rajta, nem vágtam vissza a fejéhez, hanem keltettem! Vettem török nyelvtant, fezt, csibukot, s öt krajczáros helyett Unom török pipadohányt hozattam a hat krajczárosból, vettem papucsot, (pedig akkor még nem is álmodtam, hogy meg fogok nősülni.) Szobámat berendeztem törökösen, ágyat, asztalt kihordattam, helyettük díszes gyékény pótolta szobám padozatján a keleti szőnyeget, egy lópokróczal leteritett szalma ágy, képezte a zóját s a selyem függönyöket könnyű volt előállítani két lukas lepedőből. Szobám falát, melyen már rég megsárgult a mész, s a portól itt-ott szürkült a vakolat, berajzoltam óriás pálmák s ficusokkal. Sivatag közepén kóborló oroszlán, vágtató zebra csorda s sárguló csontvázokkal. — Keleten képzeltem magam. ——————— S igy mint a féle keleti embernek, odaliszkjaim sem hiányozhattak. Volt az én kedves libazsíron bízott házi asszonyomnak két leánya. Fáni és Száli ! Kedves kis portékák voltak mind a ketten. Az anyuknak nagy túró és sajt literatiói voltak. A két leány pedig varrogatott női ruhákat stb. stb. Szépnek ugyan nem lehetett egyiket sem mondani, mindennek daczára volt vonásaikban valami meglepő... görög orr... piros szemöldök ... vörös szempilla ... gömbölyded növés ... egyszóval alakjuk emlékeztetett a classicusokra ! Minthogy pedig én mindig s minden időben, nagy bámulója voltam a classicusoknak, nem lehet csodálni ha Hebron rózsa szálai, Fáni és Száli kisasszony, képzeletemben már úgy fungáltak, mint odaliszkjaim. S ők szintén előszeretettel, vonzalommal viseltettek irányomban, nem volt az a nagy darab sajt, mely ott ne díszeleghetett volna asztalomon, ha csak egy pillantást vetettem is egyik vagy másikra. Mindketten nagy hajlandósággal viseltettek a színi pálya iránt. Én lettem a preceptoruk. S elmondhatom büszkén, mindent elkövettem, hogy érvényre juttathassák ragyogó tehetségüket. Száli, az mindig szende szerepkörre vágyott, megjegyzendő, hogy oly termetes volt, mint az öreg Boér bácsi. Fáni, az hősnő akart lenni, ez pedig vékony volt, mint egy négyszólos deszka. Én aztán betanítottam nekik Bánk bánt, Szálinak Melindát, Fáninak pedig Bánkot,m úri magam Ottó szerepére vállalkoztam. Mégis jártam ezzel az első szerelmes szereppel, mert Jajthelesz Róbi, a táti, olyan Petur féle gezereszt csinált, s úgy kitette szűrömet a lakásból, hogy még máig is bögyömbe van az ize! Na de ez nem tartozik ide. Keleti embernek képzeltem magam, anynyira, hogy még a fekete kávét is zaczczal ittam, s czukor nélkül. Eközben jött a hír, hogy jönnek a fiuk. A városok, melyeken átutazandók voltak, mind készültek fogadtatásukra. Székes- Fehérvár is mozgolódott. Február 11-ére várták őket s készült fogadtatás, beszédek, bankett, díszelőadás, s több eféle irással végződő nemes dolog. Mint a féle pechfogel, — néha versfaragással is foglalkozom. Megszállott a költői ihlettség, s összetákolok hamarosan egy üdvözlő verset, elneveztem én abban a fiukat ifjú sasoknak, nemzetünk reménye büszkeségének, s mindennek, a mi magasztos és szép lehet. Előre képzeltem, mily hatást fog kelteni, ha majd a banketten felállok . . . ünnepélyes komoly arczczal . . . reám fog tapadni száz meg száz szempár. . . Mosolygó leánykák, komoly öreg urak, szép asszonyok, kopasz gavallérok, mint fogják lesni ajkamról a szót, — s én eldörgüm szentori hanggal : „Üdvözöllek kedves honfitársak. Nemzetemnek ifjú óriási — Sas fiuk ti, kik alig tollason oly magasra tudtatok felszállni. stb. stb. Keservesen összeszedett pénzből kiváltottam a fekete öltözetemet, vettem fehér kesztyűt, nyakkendőt, kerítettem clackot, s megfódoztattam a salon czipőmet. S akkor mikor már minden rendben volt, mikor már előre olvastam a hírlapoknak engem dicsőítő referádáit: Megszállt a haszonlesésnek ördöge . . . nyomorult pénzvágy megtörte elhatározásomat, futottam a nyomdába ! Szegény nyomdász, még most is adósa vagyok ! Megalkudtam vele, díszes kiállításban előállítva; ezrét a költeménynek 13 írt 50 krajczárba. Ára egy példánynak 10 azaz tiz krajczár, melynek fele a török sebesültek javára volt felajánlva . Másnap, az az 10-ik február reggelén, négy gyors lábú gamin czipelte az : „Emléksorok a Konstantinápolyból hazatérő egyetemi ifjúság küldöttségének tiszteletére“ czimű elegánsul kiállított vellin papírra nyomott füzetecskét. S én önelégülten sétáltam utczán, piaczon, kofák közt, bérkocsisok mellett, mert bármerre tekintett szemem, mindenütt egy „Emléksorok a Konstantinápolyból hazatérő egyetemi ifjúság küldöttségének tiszteletére“ czimű elegánsul kiállított vellin papírra nyomott füzetecskét pillantottam meg. Tíz órakor repültem a nyomdába, ar- Politikai hírek. — Sz.Gotthárdon szombaton a pótválasztásnál Fackh Károly kormánypárti jelölt Helfy ellenében egy szótöbbséggel képviselővé választatott. A kormánypárt óriási erőfeszítéséhez járult, hogy a mérsékelt ellenzék csatlakozott a kormánypárthoz. Egyetlen mérsékelt ellenzéki vezéregyéniség sem szavazott Helfyre, a papok és zsidók mind Helfy ellen szavaztak. A függetlenségi párt körében nagy az elkeseredés az előfordult erőszakoskodások miatt. Helfy Ignácz az alkotmány helyreállítása óta ezúttal először nem lesz tagja a képviselőháznak. A kormánypárt választási győzelmét csakis a választási elnök szavazatának köszönheti. Fudarak, mint hírlik, 72000 írtjába került e választás — A kormány és a nemzetiségek. A kormánypárt nagyra van többségével, melyet erőszakkal csikart ki. Hogy mit jelent ez a többség s mennyiben képviselik a kormánypár- t ti képviselők a magyar nemzetet, megmondják a számok, melyeket nem lehet meghamisitni. Erre nézve érdekes adatokat állított össze a Pesti Napló. Ez adatok szerint, melyeknek hitelességét a kormánypárt leghivatalosabb lapja, a Nemzet sem tagadja, a Tiszai kormány és pártja egészen a nem-magyar nemzetiségekre támaszkodik. Ez adatok szerint ugyanis a kimutatás szerint van a kormánypártnak 50 tót kerülete, 9 orosz kerülete, 15 szerb kerülete, 45 oláh kerülete, vagyis a kormánypártnak több mint fele, 119 képviselő nemzetiségi kerületekből került ki. Ha még ehhez hozzáadjuk a 40 horvát képviselő szavazatát, világos, hogy a kormány a nemzetiségek segítségével ellensúlyozza a magyarságot, valamint az is kétségtelen, hogy a kormánynak a magyarságban gyökere nincs. És ez így van már 300 esztendő óta, mióta Ausztria barátsága boldogítja Magyarországot. Háromszáz esztendő alatt sokszor „kibékült“ a magyar az osztrákkal, de ez a „kibékülés“ mindig azt jelentette, hogy Ausztria szövetkezett a magyarság egy nagyon elenyésző csekély töredékével, azokat lekenyerezte, egy kis hatalmat, egy kis sápot adott nekik s aztán velök és a nem magyar nemzetiségekkel „féken“ tartotta a magyar nemzetet. Most is épen ez a játék járja 17 év óta. Meglátjuk, meddig tart! — Párt-kormány A tisza-kormány még a politikától legtávolabb álló kérdésekben sem tudja magát visszatartani attól, hogy ne tekintse magát egészen párt-kormánynak, mely tulajdonkép a kormánypárt kedvéért létezik. Minden hivatalba csak jó kormánypárti érzelmű embert tesznek be, sőt még szakkérdésekben, tudományos dolgokban is ők csak kormánypárti szakértőket ismernek Hogy p. o. most T r e f o r t, közoktatási miniszter a szerzői jogról szóló törvény alapján egy bizottságot alakított, mely irodalmi és művészeti kérdésekben fog szakértői véleményt adni bíróságoknak és hatóságoknak. E bizottságba Trefort ar egyetlen egy olyan írót, tudóst vagy más irodalommal és művészettel foglalkozó egyént sem nevezett ki, aki véletlenül ellenzéki volna. Hermann Ottó, Hoytsy Pál, Thaly Kálmán, Csávolszky s annyi mások az ellenzék részéről olyan kiváló szakértők irodalmi kérdésekben, hogy csak díszei lettek volna a kérdéses bizottságnak. De nem. Őket s általán ellenzéki érzelmű férfiakat nem vett be a miniszter, még p. o. még egészen ismeretlen quantitásokat, méltóknak tartott egy irodalmi szakértői bizottság tagjainak. A kinevezett tagok különben a következők: Elnök : Jókai Mór, orsz. gy. képviselő s a m. tud. akadémiai tiszt. tagja. Alelnök: Arany László, a m. földhitelintézet igazgatója s a m. tud. akadémiai lev. tagja. A bizottság tagjai: Dr. Apáthy István budapesti egyetemi ny. r. tanár, orsz. gyűl. képviselő s a m. tud. akadémia tagja, Dr. Fáik Miksa, hirlapszerkesztő, orszgy. képviselő s a m. tud. akadémia tagja. Horváth Lajos, orszgy. képviselő, Dr. Hunfalvy Pál, a m. tud. akadémia igazgató tagja s főkönyvtárnoka, Dr. Gyulay Pál, budapesti, egyetemi ny. r. tanár, a m. tud. akadémia r. tagja s osztály titkára, Dr. Szily Kálmán, műegyetemi ny. r. tanár s a m. tud. akadémia r. tagja, Zichy Antal, orszgy. képviselő s a m. tud. akadémia tiszt. tagja, Paulay Ede, a nemzeti színház drámai igazgatója, Erkel, Ferencz, az orsz. zeneakadémia igazgatója s a nemzeti operaház karnagya, Végh ,János az orsz. zeneakadémia alelnöke, Mihalovics Ödön, az orsz. sziniképezde igazgatója, Benczúr Gyula, a m. kir. festészeti mesteriskola r. tanára, Keleti Gusztáv, a rajztanítóképezde s mintarajztanoda igazgatója s a m. tud. akadémia lev. tagja, Hauszman Alajos műegyetemi ny. r. tanár, Péchy Imimre a m. kir. államnyomda igazgatója, Vérey József, az Athenaeum irodalmi és könyvnyomdai részvénytársaság igazgatója, Jurányi Vilmos, a Franklin könyvnyomda s részvénytársaság igazgatója, Hoffmann Alfréd könyvkereskedő, Ellinger Ede, fényképész és flatschek Ignácz m. kir. térképrajzoló. — A felnevezettek mindnyájan hat évre vannak kinevezve. A szilágy-csehi választás. A szilágy-csehi választásra vonatkozólag Neményi Ambrus képviselő úr a következő sorok közlésére kérte fel lapunkat: „Az „Ellenzék“ június 25-iki és utána az „Egyetértés“ június 27-iki száma a szilágy-csehi választás lefolyásáról oly tudósítást közöl, melyet az igazság érdekében és a közönség felvilágosítására helyreigazítani óhajtok. Ama tudósítás elejétől végig hamis informatiók tartalmaz és az „Ellenzék“ szerkesztősége helyesen cselekednék, ha komolyan eljárna azon egyén ellen, ki ilyent valótlanságokkal ámította a lapnak előttem minden kétségen felül álló jó hitét. A czikk írója azon kezdi, hogy a szilágycsehi kerületben 140 magyar választó győzött 8—900 román választóval szemben. A valóság úgy áll, hogy a kerületben 12—1300 magyar és román választó győzött 5—600 legbűnösebb eszközök által felbujtogatott dákoromán választó felett. Az Szilágy-Csehben közel 700 magyar választó van, hozzá jött Ardó községe, mely tiszta magyar, Monó községe, mely legnagyobb részben magyar, számos vegyes és még több tiszta román község, melybőlapp György úrnak egyetlen szavazatot sem sikerült részére hódítni. Hála istennek, teljesen téves felfogás az, hogy Papp György úr megválasztatása bizonyos lett volna, mert a kerületnek számszerűti! többsége a románok részén van A román nép nagy része szerencsére elég józan, hogy a nagyszebeni hírhedt agitátorok befolyását már régóta és teljesen lerázta. Pedig ezek az urak a szilágycsehi kerületben semmi eszköztől sem riadtak vissza, hogy a népet nyílt lázadásra vigyék. Az Ugésfalván tartott első pártgyűlésen a hatósági közeg jelenlétében a papok felszólították a választókat, tegyenek esküt, hogy másra mint Papp úrra szavazni nem fognak. Csak az alszolgabiró határozott tiltakozása folytán maradt el az eskütétel, de a templomokban vasárnaponkint követelték a papok az esküt és több száz ember azt le is tette. Ugyanezek a papok nem átallották a román király állítólagos leveleivel bolondítani híveiket, mely levelekben a király a román népnek közeli felszabadítását ígéri. Szószéken és csapszékben folyt a lelketlen bujtogatás minden ellen, mi magyar papok állottak e bujtogatás élén és oly szerepet játszottak abban, melyről nem akarok részletesen nyilatkozni, mert az a zilahi törvényszéknél e pillanatban folyamatban levő több bűnügyi vizsgálatnak képezi alapját. Megtörtént — hogy csak a szelídebb dolgokat hozzam fel — hogy egy úgyis a vá