Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-03-26 / 72. szám
... -ifietta akczióba lépés esetén, melyik országgyűlési párt körül tömörüljenek. Ötödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK"ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva B.rész évre.......................16 frt. || Negyedévre . . . 4 frt. Félévre............................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Kolozsvár, szerda, mártius 26, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyiktári czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Értesítés. Előfizetést nyitunk az „ Ellenzék “-re az áprilisi évnegyed kezdetén. Irányunk, törekvéseink ismeretesek. Munkánk értékét megbecsülhették már olvasóink. Ez a becslés erőt ad nekünk, hogy kitartásunk ne lankadjon s a nagy ezért, hazánk önállóságát, ne téveszszük szem elől. Nem változunk sem a czél, sem a modor tekintetében. Méltányosak vagyunk a hol csak lehet, élesek a hol kell és igazságosak mindig. Ez a mi vezető fonalunk. A választások közelednek és mi készen állunk a küzdésre. Sem az erőszak, sem a zaklatás, sem a veszély nem tarthat attól vissza, hogy állandóan résen legyünk a nemzeti érdekek megvédelmezésénél. A ki velünk tart, jó barátunk , a ki nem tart velünk : ellenfelünk. De ellenségünk csak az, a ki nem elveket követ, hanem érdekeket, s a ki nem a hazáért küzd, hanem a haza ellen. Bartha Miklós, Ürmösy Lajos, felelős szerkesztő, kiadó-tulajdonos. Előfizetési feltételek: Egész évre ..........................16 frt Háromnegyed évre ... 12 frt Fél évre...........................8 frt Negyedévre ......................4 frt Egy hónapra......................I frt 50 kr. Et tu mi fili Brute?. Ausztria is megmozdult. Az osztrákoknál is föl-fölcsillan olykor egy-egy jelenség, mely világosan tanúsítja, hogy az 1867-ben felerőszakolt közjogi és gazdasági rendszerrel Ausztriában sincs mindenki megelégedve. Nem is lehet az máskép. Közös háztartásnál mind a két félnek meg vannak kötve a kezei, mindig le kell hogy mondjon mind a két fél cselekvési szabadságának egy részéről. A rendelkezési önállóságot pedig többre becsüli minden önérzetes ember és nemzet a közös gazdálkodásnál; többre még akkor is, ha az önállóság netalán több teherrel van összekötve. Miért? Mert legalább a maga gusztusa, vágyai, czéljai szerint rendezheti be életét és háztartását. Ez olyan kézzel fogható igazság, melyet józan észszel lehetetlen megtagadni. Csak politikai pártérdek vonhatja ezt kétségbe. Nálunk és Ausztriában is csak az a pár emelte dogmává a közösügyi rendszert, mely párt hatalomra került és a hatalmon csak e rendszer segélyével tarthatja fenn magát. De akiket a sáp- és klikérdekek nem nyűgöznek le, azok kezdik már Ausztriában is észrevenni, hogy a Magyarországgal való erőszakolt és természetellenes közös gazdálkodás, mely az osztrákokat is megfosztja a teljesen szabad mozgástól, határozottan káros reájuk épen úgy, mint mireánk. Ilyen legújabb jelenség Ausztriában az osztrák földmivelők programmja. Ez a programm nagyon tanulságos reánk nézve is. E programmban a többek között külön vámterületet követelnek az osztrák földmivelők, mégpedig azért, hogy az osztrák birtokos meg legyen védve a Magyarországból Ausztriába vitt gazdasági áruczikkek ellenében. E programmbra a Nemzet azt a megjegyzést teszi, hogy: „az osztrák parasztok véd vámát akarnak felállítani Magyarország felől azért, hogy annál drágábban adhassák el aztán otthon a maguk terményeit, amiből látjuk, hogy mire készülhetünk, ha majd győzni fognak a külön vámterület hivei és hogy eszméjök valósítása mind áldásos lesz Magyarországra. Ebből látható, hogy a kormánypárttól soha sem várhatunk javulást. Az a párt az utolsó pillanatig ragaszkodni fog a közös ügyekhez. Nemcsak ragaszkodik, de még kész zugprokátori argumentumokra is ráfanyalodni, csak sértetlenül fenntarthassa dogmáját. Nem odáig van az út. urak odaát a kormánypárti táborban. Először is nagyon kétséges, ha vajon Ausztria valaha vámot vetne-e a külföldi nyersterményekre. Hiszen Ausztria csak annyit képes termelni, hogy az alig elég a lakosság fele részének táplálására. De teszük föl, hogy Ausztria behozná — külön vámterületen — azon gazdasági terményekre a vámot, melyek külföldről vizetnének be. Nos mi kára lenne ebből Magyarországnak ? Semmi. A beviteli vám nem a magyar termelőt sújtaná, hanem az osztrák fogyasztót, aki ha idegen gabonát, lisztet, húst stb. akarna vásárolni, drágábban kellene megfizetnie, mint az osztrák terményt. Aztán, hogy áll ma a helyzet? Úgy, hogy Ausztriába nemcsak a magyar nyerstermény mehet be vámmentesen, hanem a romániai, szerbiai, oroszországi is. És ezek ott concurrentiát csinálnak a mi nyerstermékeinknek. Nos hát mi haszna van a magyar birtokosnak abból, hogy az osztrák és magyar határon nincs vámsorompó ? Absolute nincs semmi haszna és az ő helyzete külön vámterület esetében is, akár vetne vámot az osztrák a külföldi nyersterményekre akár nem, teljesen ugyanaz lesz akkor is, mint ma. Azaz, hogy tetemesen javulna anynyiban, amennyiben ha önálló vámrendszerünk leszen, az osztrák iparosnak csak úgy adnánk kedvezményt a hozzánk küldött osztrák iparczikkek tekintetében, ha viszont Ausztria is kedvezményt nyújtana a hozzája bevitt magyar termények számára. Szóval: külön vámsorompó mellett mind Magyarország, mind Ausztria teljesen szabad kezet nyer, s aként rendezi be magát, ahogy szomszédjaival meg tud alkudni és ahogy saját speciális érdekei megkövetelik. Csak a vak nem látja ezt be. Csak egy elvakult érdekpolitika, de amely, nem országos érdeket, hanem pártérdekeket tart szem előtt, kardoskodhatik az ellen, hogy Magyarország ne rendezze be magát saját tetszése szerint, hanem örökre idegen érdekek békáiba bilincselve, gyarmati helyzetre és alárendeltségre legyen kárhoztatva. AZ „ELLENZÉK " TÁRCZÁJA. 1884. mártius 26. A Lányi Ernő napja. — Hangverseny a színházban. — Tulajdonképpen estvére, mert tegnapelőtt estve volt a Lányi karnagy jutalomjátéka a színháznál. Az érdekes műsor és a jutalmazandó érdekes volta igen nagy és válogatott közönséget gyűjtött egybe. A műsorban Mozart, Wagner, Brahms, Chopinféle nevek fordultak elő , s e nevek soha sem tévesztik el hatásukat Kolozsvár zeneértő közönsége előtt; az előadók között pedig a dr. Kovácsné sz. Cseh Mariska, a Girsik Ilona, a Rigó Anna és a Pálffi Berta úrhölgyek nevei szerepeltek, ami természetesen fokozta a Chopin és a Brahms érdekességét. Nem tehetek róla, de én mindig a borzadály el nem titkolható nemével megyek műkedvelő hangversenyre. Mit csináljak én ott ? Kritizálni nem szabad , élvezni nem tudok. Ne méltóztassanak félreérteni. Nem azért nem tudok élvezni, mintha nem volna élvezni való igen gyakran, hanem mindig eszembe jutnak az én nyilvános föllépéseim trémái s azt hiszem, hogy más is éppen úgy trémázik, mint én, mikor Glatry Vilmost adtam a Szerelem és Champagne-ban. Még bele is sültem. Jól hallottam a súgót, de egy szótagot sem tudtam kivenni beszédjéből, úgy tetszett nekem, hogy a közönség egy ezerfejű szörnyeteg, a sugólyuk pedig egy mélységes örvény, mely fojtogató kenyőrt lehel felém. Oly régen volt ez, hogy a most szereplő hölgyek még a világon sem voltak, hanem engem e rettenetes este emléke minden műkedvelő előadáshoz elkísér, s 22 fok melegben is vaczog a fogam attól a félelemtől, hogy hátha valamelyik szereplőre a balsors hasonló csapást találna mérni. Rettegésem persze csak addig tartott, míg meghallottam a „dalkör“ néhány kiválasztott tagjának a keringőit. (Nászdalok — Volny Vilmostól). Megjegyzem, hogy a keringőkbe különben is szerelmes vagyok. Az a vélekedésem róluk, hogy kár őket tánczolni; az ember csak úgy érti meg azokat az agyat szédítő, szivetbódító hangokat, ha csendes figyelemmel és minél sűrűbb sóhajtásokkal —■ hallgatja. Vannak hangulatok, mikor a kedélyhez semmiféle zene sem találja el oly könnyen és igazán az utat, mint a keringő. Igazán örülök, hogy kisütötték franczia eredetét, mert az irigységnek minden fájdalma meglepne, ha a keringő német találmány volna. A Nászdalokat ismételni kellett. Olyan jól énekelték, hogy az ember félt a gyors bevégzéstől. Girsik Ilona k. a. egy áriát énekelt el Orfeus’ dalműből olaszul és egy Brahms-féle igen nehéz dalt „Te vagy királynőm egyedül“ a Rigó Anna k. a zongora és a Lányi orgona kísérete mellett. Tisztán csengő hangja van, miként a nemes éreznek, s ez adományhoz biztonság és hajlékonyság járul. Második dalát a megújuló taps következtében ismételnie kellett. Alak, hang, előadás egyformán bájos volt. Persze, ha személyesen nem lettem volna jelen s könnyelmű újságírók módjára a műsor“ból írnám a tudósítást, most két hatalmas baklövést követnék el. Ugyanis kétféle színlap járt a kezemben. Mindkettő a M. Polgár privilegizált nyomdájából. Az egyiken ez volt: „Trio Kohengrínből stb.;“ a másikon meg ez: „Trio *Lohengrinből. Girsik I. k. a.“ Már most, ha az elsőt veszem, Kohengrint írok s aztán tessék azt a triót megkapni; ha pedig a másodikat veszem, akkor rá kell fognom Girsik 1. kisasszonyra, hogy egyedül „triót“ énekelt, a mi mástésziplalifikácziómra nem mindennapi homályt vetne. Szerencsére jelen voltam s igy tudom, hogy a triót egy zongora (szépen játszva Pálffi Berta k. a. által), egy hegedű (szabatosan kezelve Farkas János ur által) és egy orgona (Lányi által) alkották. Jó előadás volt — kétségtelenül. Brassai bácsinak tetszett is és még sok másnak szintén. Nekem — nem. Már t. i. nem az előadás nem tetszett, hanem a darab. No, hanem ezért nem állok vitát sem Lányival, sem Ábrányival, sem Liszttel. Majd elvégzem én azt a másvilágon a nagy germánnak őskorban borongó szellemével. Mert annyi bizonyos, hogy miután a zarándokoktól Beureuthban nem fértem hozzá, oda fönn be fogom magam mutattatni. Ha ugyan Gegenbauer úrtól nyerhetnék egy ajánló levelet. Szavalat is volt. Alkalmunk volt a Hubai Aranka erős és változatos hangját hallani. Lányi Ernő jutalmazottnak egy költeményét mondta el, mely e czímet viseli: „A paphoz mentem.“ Lányi a költeményt németül irta meg (idegen nevelésben részesült, de talpra esett népdalai bizonyítják, hogy jó magyar lett belőle) s azt magyarra Csernátony Gyula tanár fordította. Erőteljes, magvas, színező fordítás. Kedvem volna ennek a költeménynek egy külön tárczát szentelni, de nem teszem, mert haragban vagyok Lányi úrral. A szavalás nem vált e költeménynek előnyére. Nem, mintha jól nem lett volna hangsúlyozva, hanem mivel nem volt eléggé hangsúlyozva. Ezért különben nem Hubai k. a. a felelős, hanem a költemény természete. Alaphangja, színezése, tárgya — mind túl erősek egy k. a. ajakára. Jobb volna azt olvasni — gondolkozva. A legsötétebb világnézet igazán sötét vonásokkal. Ilyen gondolatok koromsötét éjszakában születhetnek csak. Engem meghatott, jobban mondva gondolkozóba ejtett ez a vers, s egy vers jóságának e tény igen magas mértéke. Íme valaki a versírók között, a ki a maga lábán jár; Íme valaki, a ki a társadalom nehéz problémáit forgatja szivében. A költeménynek nem ártott a sötétség, miként a villám fényének nem árt az éjszaka. Sőt inkább, annál jobban kidomborodnak a költemény képei, miként annál vakítóbb a villa» fénye. Minden haragoskodásunk mellett «•mélyesen gratuláltam Lányinak, így tudtam meg Hämmerling egy megjegyzését • versről: „Ebben a költeményben ön Cselajbán komolyságot párosított Translajthán tűzzel." Ebből a kritikából nem kelletet következtetni, mintha Lányi közös ügyes költeményt irt volna. Mert a Lányi költeményét nem paragrafusok viszik, hanem szárnyak. Cseh Mariska úrasszony dalokat énekelt Brahmstól és magyar népdalt Lányitól. Sok tapsot kapott és nem ok nélkül.Dicséretre a városunk e kiváló műkedvelője egyáltalában nem szorul. Hangversenyeink közönsége már több ízben hallotta és mindig élvezettel. Ami ezután következett, az valóban meglepett. Chopin „E“mollját játszta Rigó Anna k. a. Nehéz és fárasztó mű. Értelem, érzés, kéz — egyaránt nagyon igénybe van véve. A kisasszony feladatot oldott meg. A tagozásnak ezt a könnyűségét, a hangoknak ezt a kidomborítását a leggyorsabb futamokból is, már régen nem hallottam. A mellettem ülő zongoramester ámult, bámult és szokatlan elismeréssel nyilatkozott a játék fölött. Valaki azt súgta a hátunk mögött, hogy „a Liszt tanítványa.“ így már értettük a dolgot. Befejezte az érdekes hangversenyt néhány népdal a Lányi szerzeményeiből, a „dalkör“ által jól énekelve. Járó Kelő, Politikai hírek. — A király felköszöntője. Amadiszebéden, mely vasárnap a bécsi burgban Vilmos császár születésnapja alkalmából tartatott, Ferencz József király ő Felsége következő feköszöntőt mondott: „Drága barátom Vilmos császár őFelsége javára emelem poharam; tartsa meg isten még hosszú ideig.“ A jelenlevő hivatalos egyéniségek mind porosz rendje lehet, többen porosz egyenruhát viseltek. — Tisza Kálmán miniszterelnök tudvalevőleg gyakori vendége az osztrák császári fővárosnak, Bécsnek. Hétfőn is ott járt és hivatalos táviratokból olvashatjuk : Kálnoky gróf külügyminiszterrel értekezett, azután lakására visszatérve Kálnoky külügyminiszter és Szőgyény osztályfőnök látogatását fogadta. Tisza tegnap reggel visszatért Budapestre. Vajon mit kellett igazítnia a magyar miniszterelnöknek az osztrák külügyminiszterrel és államtitkárával ? Csak tán nem valami háborús kilátásról van szó ? — A magyar államvasutak igazgatóságát újonnan szervezte a közlekedési miniszter, s kinevezte az új igazgatókat; e szerint az igazgatótanács 10 tagból fog állani és pedig: Tolnay Lajos, Nagy László, Horváth Alajos, Blaskovic Fridolin, Werderber István, Walter Ágoston, Czigy János Szabó Jenő, Kilényi Hugó, Máriássy Sándor osztálytanácsosok. Az igazgatóság már jövő ápril hó elsején megkezdi működését, s 11 szakosztályra oszlik. A szerb választóknak Budapestre öszszehívott országos értekezlete tegnapelőtt a Hungáriában tartott előtanácskozással vette kezdetét. Jelen volt mintegy hatvan választó Magyarország szerbek által lakott minden vidékéről, a klérus három esperessel volt képviselve. A megjelentek nagyobb részét ügyvédek és orvosok képezték, ezenkívül több nagybirtokos is részt vett a tanácskozásban. Az előtanácskozás a teljes értekezlet elé terjesztendő programm-pontozatok megállapításával foglalkozott, de e munkálatát még nem fejezte be. Az értekezlet tárgyalni fogja, hogy a szerbek a következő választásokkal szemben mily álláspontot foglaljanak el, aktív, vagy passiv magatartást tanusítsanak-e, továbbá az Választási mozgalmak. A függetlenségi párt az egész országban megkezdette választási szervezkedését, mindenfelé a legnagyobb lelkesedéssel sorakoznak a választók pártunk lobogója alá; a legtöbb helytt akkora a lelkesedés, hogy amidőn a jelenlegi képviselő beszámoló beszédjét tartja, egyúttal azonnal ki is kiáltják megint képviselőjelöltnek. Az egyes kerületekből a következő tudósításaink vannak: Aradon vasárnap tartotta meg a függetlenségi párt nagy értekezletét, melyen Helfy Ignácz is jelen volt. Határtalan lelkesedéssel fogadták és midőn beszédét végezte, vége-hossza nem volt az éljenzésnek. Képviselőjelöltnek dr. Malek Lajos ügyvédet kiáltotta ki a választók népes értekezlete. — Budapesten a józsefvárosi kerületben népes választói értekezlet volt vasárnap s azon dr. Szilágyi Dezsőt, a kerület jelen (mérsékelt ellenzéki) képviselőjét kiáltották ki jelöltnek, ki hatásos beszámolót tartott. — Az aliszkai kerületben, (Zemplénmegyében) Hegedűs László elhunyta által szükségessé vált új képviselő választásnál Szűcs Gyula függetlenségi párti 291, Nagy Barna független párti 213, Szabó szabadelvű párti 90 szavazatot kapott. A legtöbb szavazatot kapott függetlenségi jelöltek közt szűkebb választás lesz. — A moori kerületben Meszlényi Lajos kiáltatott ki ismét képviselőjelöltnek függ. programmal. Megválasztatása bizonyos, mert ellenjelöltről szó sincs. — Csornán a függetlenségi párt jelöltje az eddigi képviselő, Tóth Antal, ki vasárnap tartotta beszámolóját. — Temesvártt Apponyi Albert gróf a mérsékelt ellenzék vezérférfia vasárnap egy népes értekezleten volt jelen s miből felszólították, hogy lépjen föl Temesvártt, kijelentette, hogy nem fogadja el a jelöltséget, mert Horváth Boldizsár, kit a temesvári választók egy része szintén felléptetett, nem kormánypárti. Apponyi gróf hatásos beszédet is tartott, a polgárság pedig este fáklyás zenét adott neki. Monoron szintén vasárnap, nagyon népes értekezletet tartottak a függetlenségi párti választók és megalakították a választási bizottságot. Az enyingi kerületben is állít ellenjelöltet a függetlenségi párt, mégpedig ifj. Matlekovics Tivadart; a kormány jelöltje itt: Magyar János. A doroghi (Esztergom megye) kerületben a mérsékelt ellenzék Esterházy Miklós grófot lépteti föl képviselőjelöltnek. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése márczius 24-én. Elnök az ülés megnyitása után jelenti, hogy a tordai kir. járásbíróság könnyű testi sértés vétsége miatt dr. Jósika Andor főrendiházi tag mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Az állandó mentelmi bizottsághoz tétetett át. — Gr. Szapáry István, Széchenyi Géza gróf keresztlevelét mutatja be s királyi meghívó levél kiállítását kéri részére. Az igazoló bizottsághoz utasittatott. Következett a szerzői jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása, melyet Pauler miniszter elfogadásra ajánl. Általánosságban elfogadtatván a javaslat, a részletes tárgyalásnál szót emel Ipolyi Arnold püspök, ki az első szakaszt erőszakolásnak tartja, mely semmikép sem javasolható s nem tartja helyesnek. Már a bizottságban is szólt ellene, de módosítását ott nem fogadták el. Pauler megjegyzi, hogy az az intézkedés, melyet előtte szóló megtámad, azon esetekre vonatkozik, midőn valamely műven többen dolgoznak s nem lehet meghatározni, hogy melyik rész kinek a munkája, s ha ritkán is, de mégis előfordul ez az eset. Már most ha az egyik szó, nem egyezik bele a kiadásba, a többiek munkája értéktelenné válik , ezt kell a törvénynek meggátolni. Ezért intézkedik a törvény, hogy az ő neve alatt a mű meg ne jelenjék. Kéri, hogy fogadják el változatlanul a szakaszt. Zichy Nándor gróf a házszabályokra hivatkozik, melyek szerint valamely indítványt csak úgy lehet szavazás alá bocsátani, ha az támogatásban részesül. Az indítvány itt az, hogy az 1-ső § 2-ik bekezdése hagyassák ki. Elfogadja készséggel Ipolyi módosítását, és ezt annál is inkább teszi, mert ez ezen a téren, mint a magyar szellemi értéktermelés hatályos tényezőjét tiszteli. Nagy bajt nem lát benne, ha az illető bekezdés kihagyatik, mert hát az illető írók kereshetik jogaikat a polgári törvény egyéb elvei szerint. Pauler hangsúlyozza, hogy a bekezdés szabványa nem áll ellenkezésben a törvényjavaslat szellemével s kiemeli, hogy azon viszonyról van szó, melyben többen állanak egymáshoz kik mind szerzői a műnek, s egyeseknek a működését nem lehet elkülöníteni a többitől. Ipolyi Arnold még egyszer hozzá szól, s azt mondja, hogy az egyszerű anyagi jog mellett a szellemi jog szenved, s ez által a munka valóban expropriáltatik a másik munkatárs visszaélései számára. Ezután a ház többsége változatlanul elfogadja a szakaszt ; a javaslat többi részei is változatlanul elfogadtattak, és ezzel az ülés véget ért. A m.-vásárhelyi tisztujitás. Maros-Vásárhely, 1884. márt. 25. I. Az önkény és erőszak eclatáns példájával szolgálok az „Ellenzék“ tisztelt olvasói részére a marosvásárhelyi tisztújítás alkalmából. Márczius 24-én d. e. 10 órára volt kitűzve a tisztújító közgyűlés. A törvényhatósági bizottsági tagok csaknem teljes számmal gyűltek fel a közgyűlési terembe