Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-03-26 / 72. szám

... -ifietta akczióba lépés esetén, melyik országgyűlé­si párt körül tömörüljenek. Ötödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály­ utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK­"ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva B.rész évre.......................16 frt. || Negyedévre . . . 4 frt. Félévre............................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Kolozsvár, szerda, mártius 26, 1884. K­I­ADÓ-HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyik­tári czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Értesítés. Előfizetést nyitunk az „ Ellenzék “-re az áprilisi évnegyed kezdetén. Irányunk, törekvéseink ismeretesek. Munkánk értékét megbecsülhették már ol­vasóink. Ez a becslés erőt ad nekünk, hogy kitartásunk ne lankadjon s a nagy ezért, hazánk önállóságát, ne téveszszük szem elől. Nem változunk sem a czél, sem a mo­dor tekintetében. Méltányosak vagyunk a hol csak le­het, élesek a hol kell és igazságosak min­dig. Ez a mi vezető fonalunk. A választások közelednek és mi készen állunk a küzdésre. Sem az erőszak, sem a zaklatás, sem a veszély nem tarthat attól vissza, hogy állandóan résen legyünk a nem­zeti érdekek megvédelmezésénél. A ki velünk tart, jó barátunk , a ki nem tart velünk : ellenfelünk. De ellenségünk csak az, a ki nem elveket követ, hanem ér­dekeket, s a ki nem a hazáért küzd, hanem a haza ellen. Bartha Miklós, Ürmösy Lajos, felelős szerkesztő, kiadó-tulajdonos. Előfizetési feltételek: Egész évre ..........................16 frt Háromnegyed évre ... 12 frt Fél évre...........................8 frt Negyedévre ......................4 frt Egy hónapra......................I frt 50 kr. Et tu mi fili Brute?­­. Ausztria is megmozdult. Az osztrá­koknál is föl-fölcsillan olykor egy-egy jelenség, mely világosan tanúsítja, hogy az 1867-ben felerőszakolt közjogi és gazdasági rendszerrel Ausztriában sincs mindenki megelégedve. Nem is lehet az máskép. Közös háztartásnál mind a két félnek meg van­nak kötve a kezei, mindig le kell hogy mondjon mind a két f­él cselekvési szabad­ságának egy részéről. A rendelkezési önállóságot pedig többre becsüli minden önérzetes ember és nemzet a közös gazdálkodásnál; többre még akkor is, ha az önállóság netalán több teherrel van összekötve. Miért? Mert legalább a maga gusztusa, vágyai, czéljai szerint rendezheti be életét és háztartását. Ez olyan kézzel fogható igazság, me­lyet józan észszel lehetetlen megtagadni. Csak politikai pártérdek vonhatja ezt kétségbe. Nálunk és Ausztriában is csak az a pár emelte dogmává a közösügyi rendszert, mely párt hatalomra került és a hatalmon csak e rendszer segélyé­vel tarthatja fenn magát. De a­kiket a sáp- és klikérdekek nem nyűgöznek le, azok kezdik már Ausztriában is észre­venni, hogy a Magyarországgal való erőszakolt és természetellenes közös gazdálkodás, mely az osztrákokat is megfosztja a teljesen szabad mozgástól, határozottan káros reájuk épen úgy, mint mireánk. Ilyen legújabb jelenség Ausztriában az osztrák földmivelők programmja. Ez a programm nagyon tanulságos re­ánk nézve is. E programmban a többek között külön vámterületet köve­telnek az osztrák földmivelők, még­pe­dig azért, hogy az osztrák birtokos meg legyen védve a Magyarországból Ausz­triába vitt gazdasági áruczikkek elle­nében. E programmbra a Nemzet azt a meg­­jegyzést teszi, hogy: „az osztrák pa­rasztok véd vám­át akarnak felállítani Magyarország felől azért, hogy annál drágábban adhassák el aztán otthon a maguk terményeit, amiből látjuk, hogy mire készülhetünk, ha majd győzni fog­nak a külön vámterület hivei és hogy eszméjök valósítása mind áldásos lesz Magyarországra.­ Ebből látható, hogy a kormány­párttól soha sem várhatunk javulást. Az a párt az utolsó pillanatig ragasz­kodni fog a közös ügyekhez. Nemcsak ragaszkodik, de még kész zugprokátori argumentumokra is ráfanyalodni, csak sértetlenül fenntarthassa dogmáját. Nem odáig van az ú­t. urak odaát a kormánypárti táborban. Először is nagyon kétséges, ha va­jon Ausztria valaha vámot vetne-e a külföldi nyersterményekre. Hiszen Ausz­tria csak annyit képes termelni, hogy az alig elég a lakosság fele részének táplálására. De teszük föl, hogy Ausztria be­hozná — külön vámterületen — azon gazdasági terményekre a vámot, melyek külföldről vizetnének be. Nos mi kára lenne ebből Magyarországnak ? Semmi. A beviteli vám nem a magyar terme­lőt sújtaná, hanem az osztrák fogyasz­­tót, a­ki ha idegen gabonát, lisztet, húst stb. akarna vásárolni, drágábban kelle­ne megfizetnie, mint az osztrák ter­ményt. Aztán, hogy áll ma a helyzet? Úgy, hogy Ausztriába nemcsak a ma­gyar nyerstermény mehet be vámmen­tesen, hanem a romániai, szerbiai, orosz­­országi is. És ezek ott concurrentiát csinálnak a mi nyerstermékeinknek. Nos hát mi haszna van a magyar birtokos­nak abból, hogy az osztrák és magyar határon nincs vámsorompó ? Absolute nincs semmi haszna és az ő helyzete külön vámterület esetében is, akár vet­ne vámot az osztrák a külföldi nyers­terményekre akár nem, teljesen ugyan­az lesz akkor is, mint ma. Azaz, hogy tetemesen javulna any­­nyiban, a­mennyiben ha önálló vám­rendszerünk leszen, az osztrák iparos­nak csak úgy adnánk kedvezményt a­­ hozzánk küldött osztrák iparczikkek te­kintetében, ha viszont Ausztria is ked­vezményt nyújtana a hozzája bevitt ma­gyar termények számára. Szóval: külön vámsorompó mellett mind Magyarország, mind Ausztria tel­jesen szabad kezet nyer, s aként ren­dezi be magát, ahogy szomszédjaival meg tud alkudni és ahogy saját speciális érde­kei megkövetelik. Csak a vak nem látja ezt be. Csak egy elvakult érdekpolitika, de a­mely, nem országos érdeket, hanem pártérdekeket tart szem előtt, kardoskod­­hatik az ellen, hogy Magyarország ne rendezze be magát saját tetszése sze­rint, hanem örökre idegen érdekek bé­káiba bilincselve, gyarmati helyzetre és alárendeltségre legyen kárhoztatva. AZ „ELLENZÉK " TÁRCZÁJA. 1884. mártius 26. A Lányi Ernő napja. — Hangverseny a színházban. — Tulajdonképpen estvére, mert tegnap­előtt estve volt a Lányi karnagy jutalom­­játéka a színháznál. Az érdekes műsor és a jutalmazandó érdekes volta igen nagy és válogatott közönséget gyűjtött egybe. A mű­sorban Mozart, Wagner, Brahms, Chopin­­féle nevek fordultak elő , s e nevek soha sem tévesztik el hatásukat Kolozsvár zene­értő közönsége előtt; az előadók között pe­dig a dr. Kovácsné sz. Cseh Mariska, a Girsik Ilona, a Rigó Anna és a Pálffi Berta úrhölgyek nevei szerepeltek, a­mi természete­sen fokozta a Chopin és a Brahms érdekességét. Nem tehetek róla, de én mindig a borzadály el nem titkolható nemével me­gyek műkedvelő­ hangversenyre. Mit csinál­jak én ott ? Kritizálni nem szabad , élvezni nem tudok. Ne méltóztassanak félreérteni. Nem azért nem tudok élvezni, mintha nem volna élvezni való igen gyakran, hanem min­dig eszembe jutnak az én nyilvános föllé­péseim trémái s azt hiszem, hogy más is éppen úgy trémázik, mint én, mikor Gla­­t­ry Vilmost adtam a Szerelem és Cham­­pagne-ban. Még bele is sültem. Jól hallot­tam a súgót, de egy szótagot sem tudtam kivenni beszédjéből, úgy tetszett nekem, hogy a közönség egy ezerfej­ű szörnyeteg, a sugólyuk pedig egy mélységes örvény, mely fojtogató kenyőrt lehel felém. Oly régen volt ez, hogy a most szereplő hölgyek még a világon sem voltak, hanem engem e ret­tenetes este emléke minden műkedvelő­ elő­adáshoz elkísér, s 22 fok melegben is va­­czog a fogam attól a félelemtől, hogy hátha valamelyik szereplőre a balsors hasonló csapást találna mérni. Rettegésem persze csak addig tartott, míg meghallottam a „dalkör“ néhány kivá­lasztott tagjának a keringőit. (Nászdalok — Volny Vilmostól). Megjegyzem, hogy a ke­­ringőkbe különben is szerelmes vagyok. Az a vélekedésem róluk, hogy kár őket­­ tánczolni; az ember csak úgy érti meg azo­kat az agyat szédítő, szivetbódító hango­kat, ha csendes figyelemmel és minél sű­rűbb sóhajtásokkal —■ hallgatja. Vannak hangulatok, mikor a kedélyhez semmiféle zene sem találja el oly könnyen és igazán az utat, mint a keringő. Igazán örülök, hogy kisütötték franczia eredetét, mert az irigy­ségnek minden fájdalma meglepne, ha a keringő német találmány volna. A Nászdalokat ismételni kellett. Olyan jól énekelték, hogy az ember félt a gyors bevégzéstől. Girsik Ilona k. a. egy áriát éne­kelt el Orfeus’ dalműből olaszul és egy Brahms-féle igen nehéz dalt „Te vagy ki­rálynőm egyedül“ a Rigó Anna k. a­ zon­gora és a Lányi orgona kísérete mellett. Tisztán csengő hangja van, miként a nemes éreznek, s ez adományhoz biztonság és haj­lékonyság járul. Második dalát a megújuló taps következtében ismételnie kellett. Alak, hang, előadás egyformán bájos volt. Persze, ha személyesen nem lettem volna jelen s könnyelmű újságírók módjára a műsor“­ból írnám a tudósítást, most két hatalmas baklövést követnék el. Ugyanis kétféle színlap járt a kezemben. Mindkettő a M. Polgár privilegizált nyomdájából. Az egyiken ez volt: „Trio Kohengrínből stb.;“ a másikon meg ez: „Trio *Lohen­­gr­inből. Girsik I. k. a.“ Már most, ha az elsőt veszem, Kohengrint írok s aztán tessék azt a triót megkapni; ha pedig a másodikat veszem, akkor rá kell fognom Girsik 1. kisasszonyra, hogy egyedül „triót“ énekelt, a mi mástészi­­plalifiká­­cziómra nem mindennapi homályt vetne. Szerencsére jelen voltam s igy tudom, hogy a triót egy zongora (szépen­ játszva Pálffi Berta k. a. által), egy hegedű (szabatosan kezelve Farkas János ur által) és egy or­gona (Lányi által) alkották. Jó előadás volt — kétségtelenül. Brassai bácsinak tetszett is és még sok másnak szintén. Nekem — nem. Már t. i. nem az előadás nem tetszett, hanem a darab. No, hanem ezért nem állok vitát sem Lányival, sem Ábrányival, sem Liszttel. Majd elvégzem én azt a másvilágon a nagy germánnak őskorban borongó szellemé­vel. Mert annyi bizonyos, hogy miután a zarándokoktól Beureuthban nem fértem hoz­zá, o­d­a f­ö­n­n be fogom magam mutattatni. Ha ugyan Gegenbauer úrtól nyerhetnék egy ajánló levelet. Szavalat is volt. Alkalmunk volt a Hubai Aranka erős és változatos hangját hallani. Lányi Ernő jutalmazottnak egy költeményét mondta el, mely e czímet vi­seli: „A paphoz mentem.“ Lányi a költe­ményt németül irta meg (idegen nevelés­ben részesült, de talpra esett népdalai bizo­nyítják, hogy jó magyar lett belőle) s azt magyarra Csernátony Gyula tanár fordítot­ta. Erőteljes, magvas, színező fordítás. Kedvem volna ennek a költeménynek egy külön tárczát szentelni, de nem teszem, mert haragban vagyok Lányi úrral. A sza­valás nem vált e költeménynek előnyére. Nem, mintha jól nem lett volna hangsú­lyozva, hanem mivel nem volt eléggé hangsúlyozva. Ezért különben nem Hubai k. a. a felelős, hanem a költemény termé­szete. Alaphangja, színezése, tárgya — mind túl erősek egy k. a. ajakára. Jobb volna azt olvasni — gondolkozva. A legsötétebb világ­nézet igazán sötét vonásokkal. Ilyen gondo­latok koromsötét éjszakában születhetnek csak. Engem meghatott, jobban mondva gon­dolkozóba ejtett ez a vers, s egy vers jó­ságának e tény igen magas mértéke. Íme valaki a versírók között, a ki a maga lábán jár; Íme valaki, a ki a társadalom nehéz problémáit forgatja szivében. A költemény­nek nem ártott a sötétség, miként a villám fényének nem árt az éjszaka. Sőt inkább, annál jobban kidomborodnak a költemény képei, miként annál vakítóbb a villa» fénye. Minden haragoskodásunk mellett «•­­mélyesen gratuláltam Lányinak, így tud­tam meg Hämmerling egy megjegyzését • versről: „Ebben a költeményben ön Cselajb­­­án komolyságot párosított Translajthán tűzzel." Ebből a kritikából nem kell­etet következtetni, mintha Lányi közös ügyes köl­teményt irt volna. Mert a Lányi költeményét nem paragrafusok viszik, hanem szárnyak. Cseh Mariska úrasszony dalokat énekelt Brahms­tól és magyar népdalt Lányitól. Sok tapsot kapott és nem ok nélkül.Dicséretre a városunk e kiváló műkedvelője egyáltalában nem szorul. Hangversenyeink közönsége már több ízben hallotta és mindig élvezettel. A­mi ezután következett, az valóban meglepett. Chopin „E“mollját játszta Rigó Anna k. a. Nehéz és fárasztó mű. Érte­lem, érzés, kéz — egyaránt nagyon igénybe van véve. A kisasszony feladatot oldott meg. A tagozásnak ezt a könnyűségét, a hangoknak ezt a kidomborítását a leggyorsabb futamokból is, már régen nem hallottam. A mellettem ülő zongora­mester ámult, bámult és szokatlan elismeréssel nyilatkozott a játék fölött. Va­laki azt súgta a hátunk mögött, hogy „a Liszt tanítványa.“ így már értettük a dolgot. Befejezte az érdekes hangversenyt né­hány népdal a Lányi szerzeményeiből, a „dalkör“ által jól énekelve. Járó Kelő, Politikai hírek. — A király felköszöntője. Ama­disze­­béden, mely vasárnap a bécsi burgban Vil­mos császár születésnapj­a alkalmából tartatott, Ferencz József király ő Felsége következő feköszöntőt mondott: „Drága barátom Vilmos császár őFelsége javára emelem poharam; tartsa meg is­ten még hosszú ideig.“ A jelenlevő hivatalos egyéniségek mind porosz rendje lehet, többen porosz egyenruhát viseltek. — Tisza Kálmán miniszterelnök tudva­levőleg gyakori vendége az osztrák császári fővárosnak, Bécsnek. Hétfőn is ott járt és hivatalos táviratokból olvashatjuk : Kálno­­ky gróf külügyminiszterrel ér­tekezett, azután lakására visszatérve Kál­­noky külügyminiszter és Szőgyény osztály­főnök látogatását fogadta. Tisza tegnap reggel visszatért Budapestre. Vajon mit kel­lett igazítnia a magyar miniszterelnöknek az osztrák külügyminiszterrel és államtit­kárával ? Csak tán nem valami háborús ki­látásról van szó ? — A magyar államvasutak igazgatósá­gát újonnan szervezte a közlekedési minisz­ter, s kinevezte az új igazgatókat; e szerint az igazgatótanács 10 tagból fog állani és pedig: T­o­l­n­a­y Lajos, Nagy László, Hor­váth Alajos, B­l­a­s­k­o­v­­i­c­­ Fridolin, Wer­derber István, Walter Ágoston, C­z­i­g­­­y János Szabó Jenő, Kilény­i Hugó, Máriássy Sándor osztálytanácsosok. Az igazgatóság már jövő ápril hó elsején meg­kezdi működését, s 11 szakosztályra oszlik.­­ A szerb választóknak Budapestre ösz­­szehívott országos értekezlete tegnapelőtt a Hungáriában tartott előtanácskozással vette kezdetét. Jelen volt mintegy hatvan választó Magyarország szerbek által lakott minden vidékéről, a klérus három esperessel volt képviselve. A megjelentek nagyobb részét ügyvédek és orvosok képezték, ezenkívül több nagybirtokos is részt vett a ta­nácskozásban. Az előtanácskozás a teljes ér­tekezlet elé terjesztendő programm-pon­­tozatok megállapításával foglalkozott, de e munkálatát még nem fejezte be. Az ér­tekezlet tárgyalni fogja, hogy a szerbek a következő választásokkal szemben mily ál­láspontot foglaljanak el, aktív, vagy pas­siv magatartást tanusítsanak-e, továbbá az Választási mozgalmak. A függetlenségi párt az egész ország­ban megkezdette választási szervezkedését, mindenfelé a legnagyobb lelkesedéssel sora­koznak a választók pártunk lobogója alá; a legtöbb helytt akkora a lelkesedés, hogy amidőn a jelenlegi képviselő beszámoló beszédjét tartja, egyúttal azonnal ki is ki­áltják megint képviselőjelöltnek. Az egyes kerületekből a következő tudósításaink vannak: Aradon vasárnap tartotta meg a füg­getlenségi párt nagy értekezletét, melyen Helfy Ignácz is jelen volt. Határtalan lelkesedéssel fogadták és midőn beszédét végezte, vége-hossza nem volt az éljenzés­nek. Képviselőjelöltnek dr. Malek Lajos ügyvédet kiáltotta ki a választók népes ér­tekezlete. — Budapesten a józsefvárosi kerület­ben népes választói értekezlet volt vasárnap s azon dr. Szilágyi Dezsőt, a kerület je­len (mérsékelt ellenzéki) képviselőjét kiál­tották ki jelöltnek, ki hatásos beszámolót tartott. — Az aliszkai kerületben, (Zemplén­­megyében) Hegedűs László elhunyta által szükségessé vált új képviselő választásnál Szűcs Gyula függetlenségi párti 291, Nagy Barna független párti 213, Szabó szabadelvű párti 90 szavazatot kapott. A legtöbb szavazatot kapott függetlenségi je­löltek közt szűkebb választás lesz. — A moori kerületben Meszlényi La­jos kiáltatott ki ismét képviselőjelöltnek függ. programmal. Megválasztatása bizonyos, mert ellenjelöltről szó sincs. — Csornán a függetlenségi párt jelölt­je az eddigi képviselő, Tóth Antal, ki vasárnap tartotta beszámolóját. — Temesvártt Apponyi Albert gróf a mérsékelt ellenzék vezérférfia vasárnap egy népes értekezleten volt jelen s miből felszó­lították, hogy lépjen föl Temesvártt, kije­lentette, hogy nem fogadja el a jelöltséget, mert Horváth Boldizsár, kit a temesvári választók egy része szintén felléptetett, nem k­ormánypárti. Apponyi gróf hatásos beszédet is tartott, a polgárság pedig este fáklyás­ zenét adott neki. Monoron szintén vasárnap, nagyon né­pes értekezletet tartottak a függetlenségi párti választók és megalakították a válasz­tási bizottságot. Az enyingi kerületben is állít ellenje­löltet a függetlenségi párt, még­pedig ifj. Matlekovics Tivadart; a kormány je­löltje itt: Magyar János. A doroghi (Esztergom megye) kerület­ben a mérsékelt ellenzék Esterházy Miklós grófot lépteti föl képviselőjelöltnek. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése márczius 24-én. Elnök az ülés megnyitása után jelenti, hogy a tordai kir. járásbíróság könnyű tes­ti sértés vétsége miatt dr. Jósika Andor fő­rendiházi tag mentelmi jogának felfüggesz­tését kéri. Az állandó mentelmi bizottság­hoz tétetett át. — Gr. Szapáry István, Szé­chenyi Géza gróf keresztlevelét mutatja be s királyi meghívó levél kiállítását kéri ré­szére. Az igazoló bizottsághoz utasittatott. Következett a szerzői jogról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása, melyet Pauler mi­niszter elfogadásra ajánl. Általánosságban elfogadtatván a ja­vaslat, a részletes tárgyalásnál szót emel Ipolyi Arnold püspök, ki az első szakaszt erőszakolásnak tartja, mely semmikép sem javasolható s nem tartja helyesnek. Már a bizottságban is szólt ellene, de módosítá­sát ott nem fogadták el. Pauler megjegyzi, hogy az az intézke­dés, melyet előtte szóló megtámad, azon ese­tekre vonatkozik, midőn valamely mű­ven többen dolgoznak s nem lehet megha­tározni, hogy melyik rész kinek a munká­ja, s ha ritkán is, de mégis előfordul ez az eset. Már most ha az egyik szó, nem egye­zik bele a kiadásba, a többiek munkája ér­téktelenné válik , ezt kell a törvénynek meg­gátolni. Ezért intézkedik a törvény, hogy az ő neve alatt a mű meg ne jelenjék. Kéri, hogy fogadják el változatlanul a sza­kaszt. Zichy Nándor gróf a házszabályokra hivatkozik, melyek szerint valamely indít­ványt csak úgy lehet szavazás alá bocsá­tani, ha az támogatásban részesül. Az in­dítvány itt az, hogy az 1-ső § 2-ik bekez­dése hagyassák ki. Elfogadja készséggel Ipolyi módosítását, és ezt annál is inkább teszi, mert ez ezen a téren, mint a ma­gyar szellemi értéktermelés hatályos ténye­zőjét tiszteli. Nagy bajt nem lát benne, ha az illető bekezdés kihagyatik, mert hát az illető írók kereshetik jogaikat a polgári tör­vény egyéb elvei szerint. Pauler hangsúlyozza, hogy a bekezdés szabványa nem áll ellenkezésben a törvény­­javaslat szellemével s kiemeli, hogy azon viszonyról van szó, melyben többen álla­nak egymáshoz kik mind szerzői a műnek, s egyeseknek a működését nem lehet elkü­löníteni a többitől. Ipolyi Arnold még egyszer hozzá szól, s azt mondja, hogy az egyszerű anyagi jog mellett a szellemi jog szenved, s ez által a munka valóban expropriáltatik a másik munkatárs visszaélései számára. Ezután a ház többsége változatlanul elfogadja a szakaszt ; a javaslat többi részei is változatlanul elfogadtattak, és ezzel az ülés véget ért. A m.-vásárhelyi tisztujitás. Maros-Vásárhely, 1884. márt­. 25­. I. Az önkény és erőszak eclatáns példá­jával szolgálok az „Ellenzék“ tisztelt olva­sói részére a maros­vásárhelyi tisztújítás al­kalmából. Márczius 24-én d. e. 10 órára volt kitűzve a tisztújító közgyűlés. A törvény­hatósági bizottsági tagok csaknem teljes számmal gyűltek fel a közgyűlési terembe

Next