Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-11-08 / 261. szám
lé» ;Ü«e sík évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Ífjikíl)' »ttóa 16 **• a l&P szellemi részét illető közlemények rzimzendék. AZ „ELLENZÉK“ ^ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva évre................16 frt. Negyedévre . . . 4 frt. ................ 8 frt. Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. 1 2 ..Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Á’ILO m. politikai és társadalmi napilap. Kolozsvár, szombat, november 8. 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyilttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. 1 7. ELLENZÉK TÁRCZAJA . 1884. november 8. Pauler és Tisza. Néhány héttel ezelőtt egy kis in■ium került napfényre. A cselszövény- 3 Csemegi és Manojlovics, a legfőbb ijószéke kiváló tagjai és Kozma kir. ■jgyész játszták a hármas cselszövő terepét és dr. Pauler igazságügymisater volt az áldozat. A hir úgy szólt, hogy az elől említett három ur,, Csemegi, Manojlovics és Kozma 57 kis akna-munkát kezdtek az igazgügyminiszter ellen. Az aknát már meglehetős mélyre leásták s nincs messze a felrobbantás. Csemegi és két társa siettek a alapokat megczáfolni s ájtatos megotránkozással hozták tudomására ruvndioknak, akiket illet, hogy ők bizony tánczipálisuk ellen, a miniszter ő excelleziája ellen soha nem konspiráltak, sha nem is jutott eféle eszükbe. Most ismét felütötte fejét a hir, ht az igazságügyminiszter megy. Azaz: minapában úgy hangzott a hir,gy Pauler „menesztetik“, most pedig íg szól, hogy „megy.“ Tehát önkényt ifyná oda tárczáját, még pedig úgy, úgy fölcserélje azt a bírói palásttal. Pauler eltávoztával semmit sem arít a magyar igazságügy. Hogy olyan káig állott az igazságügyminisztérium lén, ezzel sokat veszített juszticziánk. .üzen csak végig bárki Pauler hosszú maiszterkedésén s bizonynyára nem fog tlálni semmit, amiből hasznot húzott volna a magyar igazságügy. Egy szót il sem javított azon a helyzeten, metet elődeitől örökölt. Sem kodifikacionális kezdeményezéseiben, sem kormányzati tevékenységében nem volt serencsés. És hogy ez így van, abban Pauler maga épen annyira hibás, mint mniszterelnök kollegája. Tisza Kálmán sem tűr maga mellett önálló akaratot r á fondolkozást, igaz. De az is tény, hogy Paulerben sem ltt egy csepp önállósági törekvés. Ő a jeles tanár, alapos jogtudós és szordalmas hivatalnok, de nem voltak meg ,ha benne azok a tulajdonok, melyek írt politikust alkalmassá tesznek egy országban valamely miniszteri hatáskör feladatainak megoldására. Innen van, hogy Pauler igen jó bürokrata lehet, de közepesnél is gyengébb kormányférfi. A sok közül elég a tiszaeszlári botrányos bünperre kimutatnunk. Egy erélyes és feladata 1 Magaslatán álló igazságügyminiszter kor 1 %pálczája alatt az az egyszerű büntélet soha sem fejlődhetett volna egyész társadalmi mozgalom kiindulási fontjává. Csak egy Pauler erélytelensége és tapintatlansága mellett fújhatták föl azt az egyszerű bűnügyet világhírű botránynyá. Vagy soroljuk-e föl mindazokat az eseteket (százával meg ezrével), melyek azt bizonyítják, hogy Pauler az igazságügyet a bírói kinevezéseknél a legbotrányosabb visszaélések és a protekció legundokabb fészkévé engedte válni ? Vagy soroljuk-e fel mulasztásait az igazságügyi szervezet, továbbfejlesztése és javítása terén ! A polgári és bűnügyi kodekszet 10 év alatt sem tudta elkészíttetni a másodbíróságok decentralizáczióját, amit igazságügyünk érdeke oly régen sürget, máig sem tudta létesíteni; az esküdtszéki szervezet, a területi beosztás tekintetében, ma is a régi primitív állapotában sinkik, pedig czélszerű beosztással mennyi veszedelmes nemzetiségi igaztásnak lehetett volna elejét venni ? ! .Szóval mi nyereségnek tartjuk az igazságügyminiszter távozását. Derék ember, de csak a tanári vagy a bírói székben van helye és nem a miniszteri támlányban. Timoleon. Ba c o ,,mimel tllományi jelentősége. Irta: Dr. Mosd Antal. (Vége ) Baco mint jogász szorgalmatosan kiugatott mindun ajánlott tanút pro et 'ika, de igen megfeledkezett a tanuk hitűségét megvizsgálni. Az ft anyag feldldása igen gazdag elmés, a természettudósoknak s hasznos megjegyzésekben, nátána s értelme a legjobb, és még sem,ela mindig azt. a kísérletek és elbeszélések kiválogaásján — mond Ilaco — jobban gondosta® az emberek számára, mint azok, a eddigelé a természettudománynyal fog,‘0dak. Szigorú vizsga után csakis azt j'®ll a mi szemléleten és szoros vita:'411n alapszik. Semmi sincs a csodásságrá nagyítva, hanem a mit közlök, az aletttai és biliságtól ment, tiszta élvételen. Minden új és bajjal járó kisér ( Wha az eredmény bizonyosnak tét- Ielsi a követett eljárást nyiltan előad ... li°gy a közlésből meglehessen ítélni mikép jutottam a részletbe/., nem tör ,tévedés, és hogy lehetőleg bizonyos gatott bizonyítékok nyerettessenek liliko módszere tisztán behozó, tehát tita arányvetési példa, mely a fela-— Pauler miniszter megy. Az igazságügyi miniszter lemondásáról szárnyalnak szenszátlót keltő hírek Budapesten. Képviselői körökben hire jár, hogy Pauler miniszter Tisza K. előtt azon óhaját fejezte volna ki, hogy a Kúria elnöki állására neveztessék ki. A Nemzet tegnapi esti lapjában megcáfolja a Pesti Napló eme hírét, „hiteles forrásból vett értesülés szerint, minden alapot nélkülöz“ — úgy mond. Ugyancsak a tegnap a Pesti Napló viszont ezt írja: Pauler miniszterről szóló mai reggeli közleményünket az O. E. megczáfolja. E dementivel szemben fenntartjuk állitásunkat s biztosíthatjuk az O. E.-t, hogy e hírben jelentett terv a legnagyobb valószínűséggel, igen rövid idő alatt megvalósul. — A képviselőim igazságügyi bizottsága tegnapelőtt esti ülésében a járásbírósági törvényjavaslatot tárgyalta. Az érdekelt vidékek részéről jelen voltak : gr. Apponyi Albert, Sárközy Aurél s Papp Elek orsz. képviselők. A bizottság a javaslatot általánosságban elfogadta. Az 1 fő §-nál gr. Apponyi a jászberényi, Sárközy s Papp a karczagi törvényszéket védték. A tárgyalás folytatása mára halasztatott. Az osztrák-magyar vámkonferenczia tanácskozásait a vámtarifák árulajsrámának modifikálása ügyében befejezte, és mind ama tételekre nézve, amelyekre vonatkozólag javaslatok nyújtattak be, megegyezés jött létre. A valuta rendezéséről a félhivatalos „Budapester Korrespondenz“ is hozott tegnap elkésve egy nyilatkozatot, mely már feleslegessé vált, sőt jobban is tette volna a Bud. Korr., ha hallgat és nem keveri bele hatból rendre rendre minden lényegtelent- levon, hogy a tünet tiszta lényét, mint maradékot megtartsa. Ebben a módszerben a feltétnek nincsen helye, de az újabb természettudomány épen a legkiterjettebb és legerősebb hasznára fordítja azt. Feltesszük p. o. hogy a világosság az aethez hullámzó mozgása, ebből a feltevésből gondosan lehozzuk a tüneményeket, melyeket ily hullámmozgásnak mutatnia kell és ha azután szabatosan véghez vitt kísérletek nyomán találjuk, hogy a világosság csakugyan mindazokat a tüneteket mutatja, akkor feltétünket a legvalószínűbbnek és tudományilag bizonyosnak nyilvánítjuk. Minden természettudományi feltét nagyobb vagy kisebb bizonyosságát az által kapja, hogy abból lehozólag új tételeknek nagyobb vagy kisebb sokasága levezettetik, melyek azután kísérletek által igazoltatnak. Baco azonban a feltétel, mint módszerest nem fogadhatja el, mert ő a lehozatalt — deductio — kizárja ; ezzel a kísérlet legerősebb használata elbukik, és ebben van a főkülönbség az új természettudományi és Baco féle módszer között, valamint az utóbbinak főhibája is. Csodálatos, hogy Baco ezen hibát elkövethette, mert nagy tudósok mint Gilbert és Galilei, akiket ő ismert, már ő előtte az igazi utón biztosan és tudatosan jártak. Mentségül felhozhatni, hogy neki mint bölcsésznek a kísérlet mégsem volt rendszerinti eszköze, és a legerősebb tudomány, a mennyiségtudomány egészen hiányzott. A feltét lehozatal nélkül nem használható, mert belőle kell előbb a tételeket behozni, melyeket a kísérletnek kell bebizonyítani. A legbizonyosabb lehozatal — duductió — kétségkívül a mennyiségtani , ahol mi egy feltétből mennyiségtani törvényeket levontunk, melyek a tünemény mértékarányát meghatározzák, s ahol mi azután azt találjuk, hogy a valóban megfigyelt mértékarányok a lehozottakkal megegyeznek, akkor helyesen tulajdonítunk a feltétnek menynyiségtani bizonyosságot. Baco a tudomány javára erős bölcselőn szellemet és jócska észleleti hajlamot hozott magával, de mennyiségtani tudománya nem volt, és abból magyarázhatók meg fogyatkozásai. Ő, hogy módszerének alkalmazására nézve példát adjon, véletlenségből vagy szándékosan a hőt választotta, amelynek tárgyalásába a mennyiségtudomány még legkevésbbé avatkozhatott be. Ha ő, mint látszik, nem szándékosan tartózkodott volna a láz, fény és géptantól, bizonyosan tudatára kellett volna jönnie tehetsége hiányának. Baco ismerte a hőmérőt kezdetleges állapotában, és leírja annak készítését, de ötét csak a légnek a hő ellenében való érzékenysége érdekli, és elhanyagolja annak további méréseit. Ahol ő a mozgásról beszél, nem kísérli meg ott annak sebességét, idő és térszerinti méreteit meghatározni, hanem a novum orgánumban minden mozgást különös módon osztályoz és indítványozza utána látni, hogy mely testek a nehézség, vagy könnyűség, vagy egyike által sem hozatnak mozgásba. Mily kevés sejtelme volt Baconak a biztonságról, melyet a mennyiségtani lehozatalok megegyezése a tüneményekkel nyújtanak, kitetszik a Kopernikust illető bírálatából. Az orgánum azon czikkében, melyben Kopernikust említi, azt mondja a csillagászokról, hogy ezeknek szokások az érzéken ok nélkül erőszakoskodni és a dolgot elhomályosítani, de még előbb Kopernikust, mint egyikét az olyanféle emberek közül jelezi, akik semmibe sem veszik a természetet mindent tetszés szerint kigondolnak, csak hogy számításaikat megrövidítsék és kényelmesebbé tegyék. Dühring, a volt egyetemi tanár ítélete szerint: Baconak nem volt hajlama a menynyiségtudományra és a szabatos gondolkodásra és csak hitszónoka volt a kézzel fogható tapasztalatnak — empiric — mely ugy an helyén volt a leiró természetrajzra nézve, de nem az erő és természettani buvárlatra is. Neki sejtelme sem volt a menynyiségtani és alkotó gondolkozás horderejéről és tényleg csak az által jöhetett többre az egész magasabb természettudomány, hogy soha sem jött kísértetbe az angol kanczellár iratait használni. Mindazonáltal ily ítéletek félszegségükben határozottan igen messzire mennek s Baco ellen igazságtalanok. Először is nem szabad félreismerni, hogy a természettan különböző ágán mindenekelőtt a láttán, még mindig mennyiségtanilag igen félszegen tárgyaltatnak, és hogy itt egy felhívás, szorgalmatosabb megfigyelésre még igényt tarthatott az újdonságra; azután pedig a behozó módszer határozott kiemelése és e módszer ajánlata a tudományoknak általában, mint elvitathatatlan érdem kedvező fényben tűnik fel. Különösen atermészettudományokra nézve, még mindig meggondolandó, hogy Baco azokat módszerük melletti határozott síkraszállása által, gyorsabb elismerésre és általános méltánylásra segítette. E tekintetben egészen egyetértünk Lewes angol íróval. Noha Baco módszerének nem volt az az ereje, melyet ő annak bizakodólag tulajdonított, mégis hatalmasan hatottak ékesszólása és nagy horderejű gondolatai, az ő saját és a következő nemzedékre. Ő megnemesítette a tudományos magatartást: ö tette az embereket büszkévé a vizsgálatokra, melyeket ők egyébként kevésre becsülhettek; ő lobbantotta szemükre, az alanyi módszer hiúságát, ő unszolt buzgón a természet türelmes megkérdésének szükségességére, és szorgalmazta ezt. Irályának fénye adott gondolatainak ellenállhatatlan hatalmat s erőt. Verulami Lord és St. Albansi Viscount Jaaco Berencz született Londonban, 1561. január 21-ikén, és meghalt 1526. april 1)-ikén gróf Arundel London közelében levő Highsgate kastélyában. Politikai hírek, a vámszövetség kérdését. Lehet a valuta rendezésével összefüggő kérdések fölött a vámszövetség revíziója előtt megállapodni, lehet azután is és nem érintetik a megoldás érdemileg, ha külön vámterület létesülne. A Bud. Korr. nyilatkozata így szól: A valuta rendezésének kérdése az utóbbi napokban több oldalról kimerítően megbeszéltetett, mintha ez az ügy tényleg s jelenleg aktuális lenne. Semmi esetre sem lehet hátrányos ugyan ha ezen felette fontos kérdés behatóan tárgyaltaik, de okunk van azt hivni, hogy mindkét kormány irányadó férfiai e feladat megoldásával előbb érdemlegesen aligha foglalkozhattak, amíg a két kormány között a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására vonatkozó tárgyalások befejezéshez nem jutottak. Ez természetesen sehogyse zárja ki azt, hogy mindkét pénzügyminisztérium kebelében beható tanulmányok tétettek ama kérdés körében, hogyan kellene a valutarendezést megvalósítani, minthogy is az illető szakelőadók évek óta tényleg foglalkoznak e kérdéssel. Háromszék, nov. 5. Hegedűs Sándor képviselő úr a delegáczió bizottságában megtámadta a közös hadügyminisztert, miért veszi a lovakat a gazdáktól. Én szegény falusi birtokos vagyok, aki nem rendelkezik sok pénzzel, mint a kormány, tehát nem tarthat szamarakat, hanem néhány lovat. A lovamat eddig megvette az oláhországi beér, most felénk se jön. Jár a vasúton. Két gyermeket neveltetek, adót pontosan fizetek, nem a búzám árából, ami 2 éven át nem termett, most pedig Brassóban hektórat frt, hanem lovakat adok el a vásáron, remondát vesz tőlem Jánky ezredes, csikót Könczöl őrnagy. Amig ők nem vették, olcsón a kuptét vette tőlem és nyereséggel adta remondanak; most a nyereség is az enyém. Amit szerzek állatnevelésből, azért neveltetnek gyermekeim szűkön, szegényesen. Hegedűs úr a kupeczeket képviselheti az országgyűlésen , de a derék kolozsváriakat nem, mert azok hazafiak, és nem roszszabbak irántunk, mint h Hegedüs úr a németnél. A közös hadügyminiszter egy jót tesz és ez az, hogy a gazdától veszi a lovat. Jó, mert egy pénzért jobb lovat vesz, mint a liferánstól , mert mi nem tapasztjuk be a ló kaperáját, hályogját bankóval, mint a liferáns. Hegedűs Sándor úr ellene volt az iparosok kényszertársulásának, a cprakfikácziónak. Gondoltam , az iparosok dolga. De most már feljajdulok én a szegény gazda is és kérem a képviselő urat : remondázzon Nyíregyházán képviselőt, a lónak hagyjon békét, mert az nemes állat, melyet nem lehet sem nevelni, sem hizlal adóval, mert a ló szilaj állat, mely nem tűr magán holmi finánczot, mert a ló délczeg, büszke állat nem nyargal rajta minden zsidó magyar. Egy falusi gazda, Kis-Küküllömegyéböl. ii. Még a katholikus nevelési alap is felhasználtatott kortes czélokra. Gyárfás Károly szolgabiró ur az oláh papoknak 300— 300 forintot ígért a katholikus alapból évi járadékként, ha híveiket Keményre szavaztatják. De hát az ördögbe, azoknak az adófelügyelőknek, számtiszteknek ugyan mi hasznát vehették, hiszen a nép iszonyódik azoktól az újkori vérszipóktól. Hát bizony meg volt ezeknek is a maga haszna, például egy gazdag szász birtokosnak, Simonisnak volt 600 frt adóhátraléka, elbecsülték ökreit, felfolyamodásának semmi eredménye, már el is indították ökreit, a midőn jött Bénes Dénes — egy nagyon homályos előéletű számtiszt — s miután megigértette Simonissal, hogy Keményre fog szavazni, visszahajtotta marháit s decz. 31-ig fizetési halasztást engedett neki. Mert hát Simonisra sok ember hallgatott. Lám, lám, még a fináncz is tehet ily módon szolgálatot s lehet hathatós előmozdító. S folyt a hivatalos orgia kerületszerte, az ó-boroshordók ürültek, hogy legyen mibe szűrni az új bort, a kemény szavazatok ágrója — mely kezdetben egy forint volt — naponta emelkedett, és úgy, mint a börze árfolyam, utóbbi napokban már 5—10 frtra is felhágott. Természetes, hogy ily eszközökkel szemben, a mi elvi fegyvereink elvesztik az élüket, az értelmiség, a birtokosság színe, lelke mellettünk volt. Ott láttuk a derék Gyárfás Lajost, Bedőházyt, Utczás Samut, Pataky Lászlót, a fiatal lelkületű Turóczy Pál, Fekete Albertet és Pált, Gerendi Istvánt, a lelkes Szántó ügyvédet, Andrássy Istvánt, Járay Róbert, Iszlay László, Fekete Sándor, Könczeieket, Dobaiakat stb., de az ily vesztegetéshez nem szokott népet — a mely eddig mindig haszonvágy nélkül, kötelességérzetből ment választani — megrendítette a vesztegetés, megbomladoztak sorai s lassan kint széledezett, a ki nem adta meg magát a 3 írtnak, megadta az magát 5—10 írtnak. De még mindig maradtak mételyment tiszta keblűek elég nagy számban, hogy Kemény nem irigyelhető babérjait vitathassuk, annyival inkább, hogy a szász választék pimatolództak, ha váljon elfogadnék e, ha hozzánk csatlakoznának, amire mi természetesen igenlőleg feleltünk. Maguk tartása felett egy Báznán 4-én tartott értekezlet volt eldöntendő, ahol Wolf és Bakon közbejöttével egyszerre váratlanul szász nemzetiségű jelöltül Bruckner szebeni ügyvédet léptették fel, minek következtében minden érintkezést megszakítottunk velük. Ily előjelek között következett el a választás reggele. Jöttek mindenfelől a rosz hírek, hogy ha faluinkat is megrendítették s az utolsó éjjelen megrontották az addig rendületlen Marosmentét, honnan 100 at meghaladó biztos szavazatunk volt, s elvették a bü Szökefalvát is ; de még mindig szépszámú választónk érkezett be. És jöttek zeneszóval a mámoros keménypártiak és jöttek hallgatagon, komor arczczal a szászok mindenfelől s kivonulva a mezőre ott táborba szálltak, elzárkózva minden érintkezéstől s circumspectus leső állapotba helyezkedtek. De oly kitartást tanúsítottak rész ügyek iránt, ami tanúságul szolgálhatna másoknak is. Hisz ők is ki voltak téve a vesztegetéseknek, csábításoknak, hivatalos nyomásoknak , de azért a 300 szász mint egy ember berukkolt mindenik saját szekerén, saját tarisnyájával, saját kulacsával, Wolf és Bakon képviselők őrködtek felettük. A választás kezdetét vette, nagy megbotránkozást okozott az, hogy a főispán a választási elnök tudta és beleegyezése nélkül huszárságot hozatott Medgyesről, ami soha itten még elő nem fordult, s ami a főispán törvénytelen beavatkozásának és erőszakoskodásának egy újabb tanújele volt. Hja, őrizni kellett az összevásárolt keménypártiakat, nehogy hozzánk átszökjenek, amire nagy hajlamot mutattak, mert csakhamar a mámor fölé kerekedett a lelkiismeret furdalása, s a szív delejteje felénk irányzó lépteiket. A választás folyamán bekövetkezett az a momentum, a midőn a szászok bekezdették adni szavazatukat Brucknerre, s reánk nézve azon kényes helyzet, hogy a mi fellépésünket a szászok nemzetiségi ármányaikra kizsákmányolni törekedtek, hogy esetleg Keményt megbuktassák. Bennünk azonban sokkal emelkedettebb volt a hazaszeretet, hogysem a szászok ilyelnak terve eszközéül oda engedjük magunkat, és bár még 150 szavazónknál több volt készletben, jelöltünk kijelentette viszszalépését, ami által a szászok döfésre kész szarva le volt törve. Az a hiba megtörtént, hogy jelöltünk egy kissé hamar jelentette be visszalépését, és akkor, amidőn 30 választónk jött szavazni, ezért zúgolódtak is egy kissé a választók , de mindenesetre ez utolsó parancsszóra való választás volt Kis- Küküllő megyében. A jég meg van törve, jövő választásnál mindkét kerület a miénk lesz. Justus: A delegácziók. A magyar delegácziók albizottságai tegnap délelőtt ülést tartottak. A külügyi bizottságban, mint mi is jeleztük, napirenden a közös külügyminiszter válasza volt, a múlt ülésben hozzá intézett kérdésekre monarchiánké külügyi helyzetéről és politikájáról. A közös kormány részéről Kálnoky gr. külügyminiszter, Kállay közös pénzügyminiszter, Tóth Vilmos a közös Jőszámszék elnöke,Szögyényi külügyminiszteri első osztályfőnök, Mérey osztályfőnök, Semsey fregatt kapitány ; — a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelelnök és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter voltak jelen. Kálnoky gróf az általános politikai helyzetről, a Görögországgal kötendő kereskedelmi szerződésről, a török vasúti csatlakozásról, Montenegróhoz való viszonyainkról a skiernieviczei találkozásról, ugyanazon keretben mozgó választ adott, a minőben a dolgokat az osztrák delegáczióban előadta, s amelyeket a napokban már mi is közöltünk olvasóinkkal. Szilágyi Dezső nem elégedve meg a nyert felvilágosítással arra kérte a külügyminisztert, hogy különösen a skiernevieci találkozás fontosságát reánk nézve szélesebben körvonalazza . Szilágyi emez óhajtását támogatta Apponyi Albert gróf is.