Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)

1884-09-11 / 212. szám

­jtödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: BeikiTHIT-ntcza 16 sí. hová a lap szellemi lístát illető körltuvényvk cziminndiik. az „ellenzék“ Előfizetési dija: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva í­íji ávre.................16 írt. I­ NegycJávrs ... 4 írt. t^fw.................... 8 írt. Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám­ára 5 kr. feljelenik a­z „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. bik­üld POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, szeptember II. 1884. K­I­ADÓ-HIV­AT­AL. Kolozsvárt, Belközép­ utczai 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. wedli! -------------------------­ Az új ülésszak teendője. V. Igazságügyünk terén hasonlóan sok a tenni való. Nem kis horderejű azon kérdés vitatása is: vájjon a büntető igazságszolgáltatás szabályozásánál be­­hozassék-e az esküdtszékek felállítása?­­ De ezt most csak felemlítve, arról a részis helyzetről szólunk inkább, a­mely nálunk a Királyhágón inneni részekben még most is fenn­áll, t. i. hogy ná­­l­­unk még most is az osztrák polgári­­ törvénykönyv a mérvadó, hogy bünte­tő perrendtartásunk még a régi, az 1556-ban behozott. Na már kérdem, : teljes-e az unió vagy nem? Ha teljes,­­ mi jogon hagyuak bennünket ily el­avult, a kor szellemével nem egyező tör­vény uralma alatt? Sok, igen sok a jogszolgáltatás terén a tenni­való, hisz tudhatjuk, hogy jelenleg még proviso­­riumban van összes bírói szervezetünk. Tehát nemcsak az első, hanem a má­sod és harmad­fokú bíróságoké is. Ide­iglenes szervezetük van a királyi já­­­­rásbiróságoknak, törvényszékeknek, a k­­ét kir. táblának és a curiának egy­­­­aránt. Ez az ideiglenesség tart másfél évtized óta. S nem csak a külső, ha­nem a belső szervezet is alá van vet­ve a folytonos változásnak, a kir. táb­­labirák fel és lefelé mozgósittattak. A legfőbb itélőszék és semmitőszék ösz­­zeolvasztatott. A tanácsok beosztása nincs törvény által eleve megállapítva. Szóval, a végleges és teljes birói szer­vező hiánya bizonyos mobilitást ho­zott létre birói szervezetünkben. Ez to­vább így nem tűrhető. Hozzá kell fog­ni a végleges szervezéshez. Ezt megkö­veteli nem csak az igazságszolgáltatás, sem egyszersmind a bírói független­ség, elmozdíthatlanság és áthelyezhetet­­lenség is. A törvény ugyan világosan biztosítja a bírák kiváltságos helyzetét. De az elmozdu­hatlanságot és áthelyez­­htetlenséget felfüggeszti a szervezeti re­­f­form. Hogy a kir. táblákat decentrali­zálni kell, ez többé nem kérdéses, mert m­i ez után jutunk el a szóbeliséghez. Egész Európa már rég kibontakozhatott az írásbeliség középkorából, csak mi nem lehetünk igazságügyiig is modern­­ állammá! Szükséges továbbá felsőházunkat­­ is reformálni. A mi főrendi házunk szer­vezete lényegében mai napság is az, a mivé azt az 1608. kor utáni 1­­.czikk tévé. Nem bírtak rajta változtatni sem az 1791-diki reformtörekvések, sem­­ csekély módosításokat leszámítva, 1848. Érsekek, püspökök, zászlós urak, főis­pánok és született mágnások gyüleke­­zete az ma is, mint II. Mátyás korában. S ha van némi komolyabb különbség azon főrendiház között, melyet az 1608. kor utáni I. t.czikk elrendelt volt, s azon főrendiház között, mely most a Múzeumban ülésez, úgy­­e komolyabb különbség valódilag csak abban áll, hogy az 1848-as törvények értelmében, helyesebben szellemében nem fordulhat elő ma már azon eset, mely vajmi gyak­ran fordult elő 1848 előtt, hogy t. i. mindkét tábla bizonyos fontosabb ügyek­ben közös ülésbe olvadjon. És ha már a felsőház reformjához nyúltunk, azt csak­is a kor szellemével hozhatjuk öszhang­­zatba. Ne értessem félre. Nem kívánjuk főuraink törvényhozási jogait csorbíta­ni, csak azt megosztani kíván­juk a nemzettel, vagyis a felsőház tagjainak felerészét, választás útján töl­tenénk be! Mert csak ily után ismer­het egy testületet a nemzet magáénak, ha annak összeállításában neki is van befolyása. De ha már felerészről hajlandó is a nemzet lemondani, meghagyva tör­vényhozói privilégiumaikat, egy kis re­formot a nem közvetlen választás ut­ján bejutó felső házi tagokra is kívá­natos életbe léptetni, így név szerint a kath. főpapok mellé fölveendők a pro­testáns püspökök is. Ellenben a me­gyés s czimzetes püspökök, kik ott most üléssel bírnak, mellőzendők. És igy az indigenok is, kik magyarul nem is be­szélnek, s kik bárói, grófi czimeiket oly szolgálatokért kapták, melyeket egyik vagy másik nagyatyjok vagy nagy bátyjok valamely külföldi udvarnak tön vala­m igy hazánkhoz mi érdek sem köti őket. Az ország zászlósai, korona­őrök továbbra is állandó tagjai lehet­nek a felső háznak. Ellenben a főispá­nok, mint a kormánytól mindig függő­ben levő osztály, teljesen kihagyandó volna azon teremből. Az aristokratiának, mint a felsőház mai negyedik elemének törvényhozói joga elharácsoltatni nem óhajtandó, de a megrostálás, az igenis óhajtandó! Miként tervezi ezt a kor­mány, nem tudjuk s így hagyjunk a rész­letezésnek most békét, de az ellen ha­tározottan tiltakozunk, hogy holmi, ki­tűnőségek­­-féle osztály keletkezzék. Is­merjük az ily kitűnőségek egyéneit más államok felsőházaiból, mint milyen a lajtántúli is, rendszerint tizenhárom pró­­bás kormánypárti mamelukok szoktak lenni, s az ilyenek ajánltatnak a felső­ház tagjai közé, hogy legyenek a kor­mánynak mindig biztos volumai bár­mely kérdésben is. Hinni akarjuk, hogy az oly sok más fontos előterjesztendő törvényjavas­lat mellett a képviselőház asztalára a polgári házasság intézményének jogerő­­re emelendő javaslatát is mihamarább letéve látandjuk. Európa műveltebb ál­lamai ezen intézményt már meghon­o­­ssták, a házasság lassanként polgári szer­ződéssé lett ismét, a­mint legrégibb idő­ben volt. Mert az emberiség mindinkább átlátta, hogy a házasság természetes szerződés, melynek czélja a természet által van kijelölve, a természettől nyert jogon s rendeletén alapszik s a termé­szettel közvetlen egyesül. Mi sem ma­radhatunk a miveltebb államok háta mögött. De ha isten tudja miféle okok miatt, kormányunk e térre nem lépne, úgy múlhatatlanul szükséges a keresz­tények és izraeliták között kötendő pol­gári házasságról szóló törv. jav. újbóli fölvétele. Mert egy ily törvény meg­szünteti azon anomáliát, hogy belföldi­ek által külföldön, az ottani törvények uralma alatt, jó­hiszeműleg érvényesen kö­tött házasságok itthon feltétlenül érvény­telenek, s az ilyen házasságból született gyermekek feltétlenül törvényteleneknek tekintetnek. Megszüntetné azon másik anomáliát, hogy az országnak különben egyenjogú polgárai, ha az egyik keresz­tény, a másik izraelita, érvényes házas­ságot egymással nem köthetnek. Semmi sem oly megszégyenítő a magyar nemzetre, mint az, hogy Fiume még most is a provizórium alatt van. A horvát ép úgy magának követeli s tartja, mint a magyar közvélemény. Ennek véget kell vetni! Az 1868-ik XXX-ik törvényczikk a horvátoknak fentartotta a paritás alapján a beleegye­zést oly fiumei kérdések rendezésébe, a melyekhez a Horvát tartománygyű­­lésnek valóban semmi joga sincs. Mert ha egyszer elismertetik minden részről és a horvátok is elismerték az 1868-ik XXX. t. sz.-ben, hogy Fiume önálló test, a­mely Horvátországhoz nem tar­tozik, akkor lehet ugyan bizonyos, Fiume s Horvátország­ közt a törvény ellenére összeszövődött ügyek kibonyo­­lítására tárgyalásokat folytatni a ma­gyar és horvát kormány, meg a fiumei municzipium közt, de nem szabad Hor­vátország akaratától függővé tenni azt, hogy Fiuménak föltétlen Magyarország­hoz tartozása, ha csak részben is, foly­vást meghiúsíttassék. Ennek végét kell vesse az országgyűlés. De legfontosabb mozzanata lesz az új országgyűlési cziklusnak, a pár év múlva lejárandó közgazdasági kiegyezés. Ezen hazánkra minden tekintetben ká­ros vám és kereskedelmi szövetség 1886. deczember végéig felmondható. Az országgyűlésnek sarkalni kell a kor­mányt a felmondásra, mert ha ipart akar az ország nevelni, ha nyers ter­ményeinek biztosabb és előnyösebb érté­kesítést kíván szerezni a külföldön és hogy itthon is az ipar fokozásával több fo­gyasztót teremtsen, akkor nem marad más mód hátra, mint külön vámterüle­ten megvédeni az idegen verseny ellen a hazai új telepeket. Czukor és söripar itt soha sem fog annyit kifejlődni s illetőleg nem fog soha oly jól értéke­síttetni, mintha jelentékeny számú czu­kor és sörgyárak keletkeznek itthon. Ennek pedig egyik föltétele a külön vámterületen egyedül megadható meg­felelő adó s a hatalmas osztrák ipar versenye ellen nyújtandó vámvédelem. A jelen országgyűlési c­iklust bát­ran nevezhetjük a reformok kor­szakának. Lépten-nyomon megol­dandó kérdéssel fognak honatyáink szemben állni. Ha hivatása magaslatán akar az országgyűlés maradni, akkor pihenő napjai nem igen lesznek orsz. képviselőinknek. Ne is legyen! Mert az ország beteg s szüksége van az or­vosságra, nekik pedig kötelességük ezt nyújtani. Szivünkből kívánjuk, hogy siker koronázza lépteiket. I­. L. ÍZ,ELLENZÉK TÁRCZAJA. 1884. szeptember 11. Minden, minden óhajtásod Itt leled meg, majd meglátod ! . . .“ — Locscsan a viz a mederben, S tova siklik sebesebben. Fodrák Panna hallja, hallja, Mit ígér a Lápos habja: Tisztaságot, csöndes helyet, Elrejtőzve, vigasz­ kelyhet, . . . Bánatának vigasztalást, Nagy bűnének feloldozást! .... Pásztor lánya folyó partján, Néz a vízbe búsan, mélán ; S látja magát viz­ tükrében Bánatában, — szégyenében.. . Szól közelről a furulya: Hol vagy, hol vagy édes Panna ? Hadd öleljek, hadd csókollak, Karjaimban elringatlak, Hoztam neked fényes gyöngyöt, Vasárnapi piros kendőt, Ezüst rojtot, kék pántlikát, Szentiváni piros almát! ...­­ — Fodrák Panna már nem hallja, Elfödi a viz morajjá; Hintáztatja, dédelgeti, Lágy karával ölelgeti,­­ ez oly édes vigasztaló........... Várhat ott fennt a tiszttartó. * * * Barlafalvi öreg molnár, Emelgeti a hálóját; Kihúzni már alig tudja .... De nehéz is az a hulla .... (1884) Gr. Teleki László.­ ­ Fodrák Panna. — Népballada. — Utó éjfél be’ csillagos, Szellő zúgás be’ bána­os ; Furulya szó messze hallik, Pántorlánynak ablakáig. Fidl-felsir a bús tilinkó, Lopva nyilik kicsiny ajtó . — Pásztor lánya Fodrák Panna, Hallgatódzik a pitvarba’. Séma éjfél holdvilága Halvány fényt vet orévájára ; Ezüst fodra Lápos habja Verődik a magas partba. — Súgva suttog gyönge szellő, Búzabban mint a temető !...... —Fodrák Panna! . . Fodrák Panna ! . . Veszendőben van a párta, Czifra párta, — ékességed, a­­mi oly nagyon éget.“ — Lápos vize csak hívogat, Fonnya szó még se hallgat ; Furulya szó , átkozott fel, Lápos árka — csöndes nyughely. «Fodrák Panna, I.te lelkem, I Hegmosdatlak, lefektetlek ; Sivárvány-kagylós lesz ágyad, Boldogság,­, minden vágyad, I Dolores, A Dóra szerzőjétől. Fordította Amica (Folytatás.) XIII. — Ostobaságokat beszélsz, mondá La­dy Rhysworth. — Remény­em, hogy igazad van, vá­laszoló Lola. De nincs okom félni, ilyen dolog nem történhetik meg. Dolores elfordult. Nem akart e dolog­ba szólani. Igyekezett magával elhitetni, hogy a Lola beszéde legkevésbé sem ér­dekli. Ekkor vendége felállott, azt mondva, hogy ideje haza menni, s a Dolores kéré­sére sem akart tovább maradni; látogatása egy kis dulakodással végződött a pic­iké­­vel egy csókért. A későbbi években gyakran eszébe jutott Doloresnek, hogy a kis Katát sem­miféle hízelgéssel, megvesztegetéssel sem lehetett reá venni, hogy Lolát jószántá­ból megcsókolja, vagy hozzá menjen. A gyermek húzódott tőle, s ösztönszerűleg el­lenszenvet érzett iránta. XIV. Sir Karl Olaszországban időzött, mi­dőn a Lord Rhysworth hirtelen halálának hírét olvasta, s megtudta, hogy az általa szeretett asszony szabad. Első érzése bána­tos részvét volt. Deeping Hurst urát ő min­dig szerette és becsülte, s nagyon szomo­rú dolognak tetszett előtte, hogy boldog há­zassága után azzal a leánnyal, kit oly for­rón szeretett, ily hamar meghaljon. A második gondolata az volt, hogy Dolores szabad. Többet nem tudott gondol­ni , nem akarta a tárgyat tovább fűzni. Az általa szeretett asszony férje halálát gyászolja, s tiszteletteljes részvétével fog neki adózni, a részvétlevelek között, me­lyeket Dolores kapott, egy sem fejezett ki mélyebb részvétet, s több jó indulatot, mint a Sir Kari levele. Keresetlen egyszerű sza­vakkal elmondá, hogy őszintébben mint­­ senki sem sajnálja, hogy egy becsületes jó ember oly hirtelen meghalt. Többet nem mondott. Míg az özvegy szíve a keserű bánat alatt meg volt hajol­va, addig nem akarta a múltra visszaemlé­keztetni. Úgy tetszett neki, mintha Do­lores sz­entségben volna, hová profánus gon­dolatokkal nem szabad őt kisérni. E hosszú hónapok alatt folytonosan kapott Sir Kari tudósításokat Lolától, s nem válaszolt mindenik levelére. Csak akkor irt, midőn az illem parancsolta. Neki sohasem tetszett a Lola és közte lefolyt kis jele­netig visszaemlékezni; szépségének vará­zsa, az arczában és hangjában levő szen­vedély, az a mélységes szerelem, melyet a leány modora iránta kifejezett, erős hatást gyakoroltak reá, a­mi ugyan nagyon, ter­mészetes volt, s ez által némileg megfeled­kezett óvatosságáról. Most vissza­gondolva e jelenetre, a leány viselete szerénytelennek, nöietlennek, és kihívónak tetszett. A barátság ünnepé­lyes igéretére is, mely ugyszólva ki volt csikarva tőle, csak sajnálkozással s bo­­szúsággal gondolt. Akkor is jobb meg­győződése ellen adta ígéretét, és e ba­rátságot most is jobb meggyőződése ellen folytatta. A Lolához írt leveleiben nagyon óva­tos volt. Egy mondatot sem írt olyant, a­mit félremagyarázhatott volna. A folytonosan küldött híreket egyszerűen megköszönte, utazásairól tudósította, vagy olyan apró­lékos eseményeket beszélt el, melyekről tud­ta, hogy mulattatni fogják. De a barátság­ra és a szerelemre minden legkissebb vo­natkozást kerülte. A Lord Rhysworth halálát nem Lolá­tól tudta meg, ő még a betegségéről sem értesítette, de midőn Sir Kari az újságok­ból olvasta, rögtön­ irt s megkérdezte tő­le, hogy igaz-e ? Ekkor Lola kénytelen volt kérdésére válaszolni. Ez időben volt az, mi­dőn Sir Kari gyakrabban írt neki levelet, mint eddig. Lolának két czélja volt az életben, az első az, hogy Sir Karihoz menjen férj­hez, a második, hogy őt Dolorestől távol tartsa. Megírta, hogy Dolores mily vigasz­talhatatlan, s mily szilárd volt az elhatáro­zása, hogy többé soha sem megy férjhez, hogy mennyire bánkódik férje halála felett, s mennyire meg voltak az emberek lepetve, midőn látták, hogy annyira szereti férjét, s hogy csakugyan az ő részéről is szere­lem volt, mi férjéhez kötötte. Sir Kari mosolygott, midőn e szavakat olvasta, de legkevésbé sem hatottak reá lehangolólag. Midőn a levelet eltépte azt suttogá: „Szegény Lola!“ S csudálkozott, hogy miért szereti ez a leány őt annyira, miután soha sem nyert, tőle biztatást. Sir Kari elkészítette terveit. Külföldi utazását bevégz­i; nem tér vissza Angliába míg a Lord Rhysworth halála után másfél év el nem telik; de ha egyszer otthon lesz, mindent elkövet, hogy azt az asszonyt, kit a világon legjobban szeret, megnyerhesse. Politikai hírek. — Követválasztási ügy. Dicsőszent­­mártonból oly értesülést vettünk, mely­nek azt a részét, hogy „idegen“ és mág­nás“ nem kell, valóban nem értjük. A mi álláspontunk e tekintetben világos. Akar­juk, hogy minden párt közreműködjék a parlamenti niveau emelésében. Ha nem le­hetne ott szó másról, mint kormánypárti jelöltről, akkor nem értjük a kifogásokat K. Kemény János ellen. Egyébiránt ad­juk a közleményt szó szerint: Dicsőszentmártonban Kis-Küküllő me­­gye alsó kerületének központjában, e hó 7-én hivatalosan is kijelentette Tisza Lajos gróf, hogy a kerületnek többé nem lehet képviselője. Lenn volt Horváth Gyula is és magán után, de legkivált a banketten Beth­len Gábor gróf főispán, Tisza Lajos gróf és Horváth Gyula minden áron azon voltak, hogy a K­e­m­é­n­y János báró számára egyen­gessék a talajt. Előzőleg is tudatták már az alispánnal, Szilágyi Lajos kir. tanácsos­sal, hogy Kemény János bárót látnák leg­szívesebben „oda fönn“ is, ha elnyerhetné a dicsőszentmártoni mandátumot. De Szilá­gyi alispán kijelentette, hogy „idegen“ s épen mágnás, semmi szín alatt sem kell, s a­míg ő alispán lesz, addig Kisküküllő megye első ke­rületének csak megyebeli lesz a képviselője. Az alispán jelöltje Kispál Sándor szőke­­falvi birtokos, e mellett van a gentry leg­nagyobb része is. Jelöltként emlegetik még Gerendy Istvánt is, de csak épen hogy em­legetik. Hire jár, hogy a függetlenségi­ párt is készül jelöltet állítani, a­mire az alispán kijelenté, hogy az esetre, ha Kemény János bárót minden áron felléptetik, bár ő hatá­rozott kormánypárti, de mégis maga fogja fölhívni a függetlenségi­ párt vezető férfiait, hogy állítsanak jelöltet. Valószínű, hogy a főispán , a többi mágnás végre is enged­ni fog, s az alispán jelöltjét, Kispál Sán­dort választják meg. — A közmunka javaslat feletti enquette­ ­ .......... 11VI Ji I,. i ...................... * tegnap délelőtt megkezdte tanácskozásai Budapesten a közlekedési minisztériumban. A tanácskozások előre láthatólag több na­pot fognak igénybe venni. — Tisza, a gróf, holnap estre érkezik Szegedre, hogy az ottani mandátum iránt is nyilatkozzék, s szombaton délelőtt tart beszédet választói előtt. Fogadtatására nagy­ban készülnek, lesz díszfogadtatás, diszbe­­vonulás, diszlakomázás és illumináczió. — Uj katona-csapatok Boszniában. A bécsi katonai hivatalos lap legutóbbi száma a királynak egy rendeletét közli, mellyel négy új bosznia-herczegovinai század felál­lítását rendeli meg, és pedig a négy had kiegészítő kerületek : Serajevo, Banjaluka, Delni Tuzla, és Mostár, mindegyikében egy­­egy állttatik fel. E szerint az eddigi kato­nai budget 346 ezerről 470 ezer foritra emelkedik. — Új konferenczia. A Standard berlini levelezője tudni akarja, hogy Ausztria-Ma­­gyar-Német és Oroszországok megegyeztek egy új konferencia összehívása iránt. A meg­hívást a három hatalom együttesen adná ki s a konferenczia székhelye Berlin lenne. Francziaország részére a meghívót Courcel báró már állítólag el is vitte magával. Az európai hatalmakon kívül az Egyesült álla­mok, Spanyolország és Portugál is kapnak meghívót a konferencziára. A mi e hírt gyanússá teszi csak az, miszerint az anar­chisták elleni közös actioról volna szó.­­ A Novoje Vremja orosz lap legutóbbi számában egy bécsi levelező azt bizonyít­gatja, hogy Boszniába és Herczegovinába sohasem hatoltak be orosz emmissáriusok és orosz rubelek.­­ Húsz esztendő óta Ausz­­tria-Magyarország mindig orosz emissáriu­­sokról és orosz rubelekről beszél, de eddig­­elé egy emissáriust sem­udott kézrekeríteni, bár az elfogatásokban nem volt hiány. A rubel és emissárius csak afféle legenda vagy mythosz, melyet a megrémült fantázia és a furdaló lelkiismeret alkot magának. Hanem igenis hemzseg ez a két tartomány a politikai és vallási ügynököktől, a­kik egytől egyik Zágrábba, Budapestre, Bécsbe é­s Rómába valók. A tartományok valódi sorsáról — h­­a levelező — felvilágosítanak a magánlevelek. Egy ilyenben azt olvassuk, hogy a bosnyák ujonczok fegyverestől el­­szökdösnek és a hegyekbe menekülnek har­­czolni az osztrákok ellen ; továbbá, hogy a legközelebbi ujonczozáskor ki tudja minő zenebonára van kilátás. — Beszélik, hogy a Románia hegytetőin tartózkodó felkelők abban a hiszemben, hogy Kállay miniszter is ott van, megtámadtak egy szállítmányt és megölték a vezénylő tisztet meg több katonát; ez volt az oka azután annak, hogy Kállay el sem ment Mostárba, hanem Szerajevóból visszatért Bécsbe. Elégületlen­­ség uralkodik szerte az országban, és egy betű sem igaz a lapok amaz állításából, mintha rend és béke uralkodnék. A legna­gyobb baj a lengyel tisztviselők tetteiben gyökerezik. Az adó nagy, a népet munka­időben arra kényszerítik, hogy utakat csi­náljon. A tisztviselők uzsoráskodnak és űzik a megvesztegetést. Hire jár, hogy Nikolics bárót visszahívják, mert nem fér meg a belügyek igazgatójával, Kuzserával, sőt beszélik azt is, hogy Appel báró is lemond

Next