Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-09-11 / 212. szám
jtödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: BeikiTHIT-ntcza 16 sí. hová a lap szellemi lístát illető körltuvényvk cziminndiik. az „ellenzék“ Előfizetési dija: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ííji ávre.................16 írt. I NegycJávrs ... 4 írt. t^fw.................... 8 írt. Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes számára 5 kr. feljelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. biküld POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, szeptember II. 1884. KIADÓ-HIVATAL. Kolozsvárt, Belközép utczai 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. wedli! ------------------------- Az új ülésszak teendője. V. Igazságügyünk terén hasonlóan sok a tenni való. Nem kis horderejű azon kérdés vitatása is: vájjon a büntető igazságszolgáltatás szabályozásánál behozassék-e az esküdtszékek felállítása? De ezt most csak felemlítve, arról a részis helyzetről szólunk inkább, amely nálunk a Királyhágón inneni részekben még most is fennáll, t. i. hogy nálunk még most is az osztrák polgári törvénykönyv a mérvadó, hogy büntető perrendtartásunk még a régi, az 1556-ban behozott. Na már kérdem, : teljes-e az unió vagy nem? Ha teljes, mi jogon hagyuak bennünket ily elavult, a kor szellemével nem egyező törvény uralma alatt? Sok, igen sok a jogszolgáltatás terén a tennivaló, hisz tudhatjuk, hogy jelenleg még provisoriumban van összes bírói szervezetünk. Tehát nemcsak az első, hanem a másod és harmadfokú bíróságoké is. Ideiglenes szervezetük van a királyi járásbiróságoknak, törvényszékeknek, a két kir. táblának és a curiának egyaránt. Ez az ideiglenesség tart másfél évtized óta. S nem csak a külső, hanem a belső szervezet is alá van vetve a folytonos változásnak, a kir. táblabirák fel és lefelé mozgósittattak. A legfőbb itélőszék és semmitőszék öszzeolvasztatott. A tanácsok beosztása nincs törvény által eleve megállapítva. Szóval, a végleges és teljes birói szervező hiánya bizonyos mobilitást hozott létre birói szervezetünkben. Ez tovább így nem tűrhető. Hozzá kell fogni a végleges szervezéshez. Ezt megköveteli nem csak az igazságszolgáltatás, sem egyszersmind a bírói függetlenség, elmozdíthatlanság és áthelyezhetetlenség is. A törvény ugyan világosan biztosítja a bírák kiváltságos helyzetét. De az elmozduhatlanságot és áthelyezhtetlenséget felfüggeszti a szervezeti refform. Hogy a kir. táblákat decentralizálni kell, ez többé nem kérdéses, mert mi ez után jutunk el a szóbeliséghez. Egész Európa már rég kibontakozhatott az írásbeliség középkorából, csak mi nem lehetünk igazságügyiig is modern állammá! Szükséges továbbá felsőházunkat is reformálni. A mi főrendi házunk szervezete lényegében mai napság is az, a mivé azt az 1608. kor utáni 1.czikk tévé. Nem bírtak rajta változtatni sem az 1791-diki reformtörekvések, sem csekély módosításokat leszámítva, 1848. Érsekek, püspökök, zászlós urak, főispánok és született mágnások gyülekezete az ma is, mint II. Mátyás korában. S ha van némi komolyabb különbség azon főrendiház között, melyet az 1608. kor utáni I. t.czikk elrendelt volt, s azon főrendiház között, mely most a Múzeumban ülésez, úgye komolyabb különbség valódilag csak abban áll, hogy az 1848-as törvények értelmében, helyesebben szellemében nem fordulhat elő ma már azon eset, mely vajmi gyakran fordult elő 1848 előtt, hogy t. i. mindkét tábla bizonyos fontosabb ügyekben közös ülésbe olvadjon. És ha már a felsőház reformjához nyúltunk, azt csakis a kor szellemével hozhatjuk öszhangzatba. Ne értessem félre. Nem kívánjuk főuraink törvényhozási jogait csorbítani, csak azt megosztani kívánjuk a nemzettel, vagyis a felsőház tagjainak felerészét, választás útján töltenénk be! Mert csak ily után ismerhet egy testületet a nemzet magáénak, ha annak összeállításában neki is van befolyása. De ha már felerészről hajlandó is a nemzet lemondani, meghagyva törvényhozói privilégiumaikat, egy kis reformot a nem közvetlen választás utján bejutó felső házi tagokra is kívánatos életbe léptetni, így név szerint a kath. főpapok mellé fölveendők a protestáns püspökök is. Ellenben a megyés s czimzetes püspökök, kik ott most üléssel bírnak, mellőzendők. És igy az indigenok is, kik magyarul nem is beszélnek, s kik bárói, grófi czimeiket oly szolgálatokért kapták, melyeket egyik vagy másik nagyatyjok vagy nagy bátyjok valamely külföldi udvarnak tön valam igy hazánkhoz mi érdek sem köti őket. Az ország zászlósai, koronaőrök továbbra is állandó tagjai lehetnek a felső háznak. Ellenben a főispánok, mint a kormánytól mindig függőben levő osztály, teljesen kihagyandó volna azon teremből. Az aristokratiának, mint a felsőház mai negyedik elemének törvényhozói joga elharácsoltatni nem óhajtandó, de a megrostálás, az igenis óhajtandó! Miként tervezi ezt a kormány, nem tudjuk s így hagyjunk a részletezésnek most békét, de az ellen határozottan tiltakozunk, hogy holmi, kitűnőségek-féle osztály keletkezzék. Ismerjük az ily kitűnőségek egyéneit más államok felsőházaiból, mint milyen a lajtántúli is, rendszerint tizenhárom próbás kormánypárti mamelukok szoktak lenni, s az ilyenek ajánltatnak a felsőház tagjai közé, hogy legyenek a kormánynak mindig biztos volumai bármely kérdésben is. Hinni akarjuk, hogy az oly sok más fontos előterjesztendő törvényjavaslat mellett a képviselőház asztalára a polgári házasság intézményének jogerőre emelendő javaslatát is mihamarább letéve látandjuk. Európa műveltebb államai ezen intézményt már meghonossták, a házasság lassanként polgári szerződéssé lett ismét, amint legrégibb időben volt. Mert az emberiség mindinkább átlátta, hogy a házasság természetes szerződés, melynek czélja a természet által van kijelölve, a természettől nyert jogon s rendeletén alapszik s a természettel közvetlen egyesül. Mi sem maradhatunk a miveltebb államok háta mögött. De ha isten tudja miféle okok miatt, kormányunk e térre nem lépne, úgy múlhatatlanul szükséges a keresztények és izraeliták között kötendő polgári házasságról szóló törv. jav. újbóli fölvétele. Mert egy ily törvény megszünteti azon anomáliát, hogy belföldiek által külföldön, az ottani törvények uralma alatt, jóhiszeműleg érvényesen kötött házasságok itthon feltétlenül érvénytelenek, s az ilyen házasságból született gyermekek feltétlenül törvényteleneknek tekintetnek. Megszüntetné azon másik anomáliát, hogy az országnak különben egyenjogú polgárai, ha az egyik keresztény, a másik izraelita, érvényes házasságot egymással nem köthetnek. Semmi sem oly megszégyenítő a magyar nemzetre, mint az, hogy Fiume még most is a provizórium alatt van. A horvát ép úgy magának követeli s tartja, mint a magyar közvélemény. Ennek véget kell vetni! Az 1868-ik XXX-ik törvényczikk a horvátoknak fentartotta a paritás alapján a beleegyezést oly fiumei kérdések rendezésébe, a melyekhez a Horvát tartománygyűlésnek valóban semmi joga sincs. Mert ha egyszer elismertetik minden részről és a horvátok is elismerték az 1868-ik XXX. t. sz.-ben, hogy Fiume önálló test, amely Horvátországhoz nem tartozik, akkor lehet ugyan bizonyos, Fiume s Horvátország közt a törvény ellenére összeszövődött ügyek kibonyolítására tárgyalásokat folytatni a magyar és horvát kormány, meg a fiumei municzipium közt, de nem szabad Horvátország akaratától függővé tenni azt, hogy Fiuménak föltétlen Magyarországhoz tartozása, ha csak részben is, folyvást meghiúsíttassék. Ennek végét kell vesse az országgyűlés. De legfontosabb mozzanata lesz az új országgyűlési cziklusnak, a pár év múlva lejárandó közgazdasági kiegyezés. Ezen hazánkra minden tekintetben káros vám és kereskedelmi szövetség 1886. deczember végéig felmondható. Az országgyűlésnek sarkalni kell a kormányt a felmondásra, mert ha ipart akar az ország nevelni, ha nyers terményeinek biztosabb és előnyösebb értékesítést kíván szerezni a külföldön és hogy itthon is az ipar fokozásával több fogyasztót teremtsen, akkor nem marad más mód hátra, mint külön vámterületen megvédeni az idegen verseny ellen a hazai új telepeket. Czukor és söripar itt soha sem fog annyit kifejlődni s illetőleg nem fog soha oly jól értékesíttetni, mintha jelentékeny számú czukor és sörgyárak keletkeznek itthon. Ennek pedig egyik föltétele a külön vámterületen egyedül megadható megfelelő adó s a hatalmas osztrák ipar versenye ellen nyújtandó vámvédelem. A jelen országgyűlési ciklust bátran nevezhetjük a reformok korszakának. Lépten-nyomon megoldandó kérdéssel fognak honatyáink szemben állni. Ha hivatása magaslatán akar az országgyűlés maradni, akkor pihenő napjai nem igen lesznek orsz. képviselőinknek. Ne is legyen! Mert az ország beteg s szüksége van az orvosságra, nekik pedig kötelességük ezt nyújtani. Szivünkből kívánjuk, hogy siker koronázza lépteiket. I. L. ÍZ,ELLENZÉK TÁRCZAJA. 1884. szeptember 11. Minden, minden óhajtásod Itt leled meg, majd meglátod ! . . .“ — Locscsan a viz a mederben, S tova siklik sebesebben. Fodrák Panna hallja, hallja, Mit ígér a Lápos habja: Tisztaságot, csöndes helyet, Elrejtőzve, vigasz kelyhet, . . . Bánatának vigasztalást, Nagy bűnének feloldozást! .... Pásztor lánya folyó partján, Néz a vízbe búsan, mélán ; S látja magát viz tükrében Bánatában, — szégyenében.. . Szól közelről a furulya: Hol vagy, hol vagy édes Panna ? Hadd öleljek, hadd csókollak, Karjaimban elringatlak, Hoztam neked fényes gyöngyöt, Vasárnapi piros kendőt, Ezüst rojtot, kék pántlikát, Szentiváni piros almát! ... — Fodrák Panna már nem hallja, Elfödi a viz morajjá; Hintáztatja, dédelgeti, Lágy karával ölelgeti, ez oly édes vigasztaló........... Várhat ott fennt a tiszttartó. * * * Barlafalvi öreg molnár, Emelgeti a hálóját; Kihúzni már alig tudja .... De nehéz is az a hulla .... (1884) Gr. Teleki László. Fodrák Panna. — Népballada. — Utó éjfél be’ csillagos, Szellő zúgás be’ bánaos ; Furulya szó messze hallik, Pántorlánynak ablakáig. Fidl-felsir a bús tilinkó, Lopva nyilik kicsiny ajtó . — Pásztor lánya Fodrák Panna, Hallgatódzik a pitvarba’. Séma éjfél holdvilága Halvány fényt vet orévájára ; Ezüst fodra Lápos habja Verődik a magas partba. — Súgva suttog gyönge szellő, Búzabban mint a temető !...... —Fodrák Panna! . . Fodrák Panna ! . . Veszendőben van a párta, Czifra párta, — ékességed, ami oly nagyon éget.“ — Lápos vize csak hívogat, Fonnya szó még se hallgat ; Furulya szó , átkozott fel, Lápos árka — csöndes nyughely. «Fodrák Panna, I.te lelkem, I Hegmosdatlak, lefektetlek ; Sivárvány-kagylós lesz ágyad, Boldogság,, minden vágyad, I Dolores, A Dóra szerzőjétől. Fordította Amica (Folytatás.) XIII. — Ostobaságokat beszélsz, mondá Lady Rhysworth. — Reményem, hogy igazad van, válaszoló Lola. De nincs okom félni, ilyen dolog nem történhetik meg. Dolores elfordult. Nem akart e dologba szólani. Igyekezett magával elhitetni, hogy a Lola beszéde legkevésbé sem érdekli. Ekkor vendége felállott, azt mondva, hogy ideje haza menni, s a Dolores kérésére sem akart tovább maradni; látogatása egy kis dulakodással végződött a picikével egy csókért. A későbbi években gyakran eszébe jutott Doloresnek, hogy a kis Katát semmiféle hízelgéssel, megvesztegetéssel sem lehetett reá venni, hogy Lolát jószántából megcsókolja, vagy hozzá menjen. A gyermek húzódott tőle, s ösztönszerűleg ellenszenvet érzett iránta. XIV. Sir Karl Olaszországban időzött, midőn a Lord Rhysworth hirtelen halálának hírét olvasta, s megtudta, hogy az általa szeretett asszony szabad. Első érzése bánatos részvét volt. Deeping Hurst urát ő mindig szerette és becsülte, s nagyon szomorú dolognak tetszett előtte, hogy boldog házassága után azzal a leánnyal, kit oly forrón szeretett, ily hamar meghaljon. A második gondolata az volt, hogy Dolores szabad. Többet nem tudott gondolni , nem akarta a tárgyat tovább fűzni. Az általa szeretett asszony férje halálát gyászolja, s tiszteletteljes részvétével fog neki adózni, a részvétlevelek között, melyeket Dolores kapott, egy sem fejezett ki mélyebb részvétet, s több jó indulatot, mint a Sir Kari levele. Keresetlen egyszerű szavakkal elmondá, hogy őszintébben mint senki sem sajnálja, hogy egy becsületes jó ember oly hirtelen meghalt. Többet nem mondott. Míg az özvegy szíve a keserű bánat alatt meg volt hajolva, addig nem akarta a múltra visszaemlékeztetni. Úgy tetszett neki, mintha Dolores szentségben volna, hová profánus gondolatokkal nem szabad őt kisérni. E hosszú hónapok alatt folytonosan kapott Sir Kari tudósításokat Lolától, s nem válaszolt mindenik levelére. Csak akkor irt, midőn az illem parancsolta. Neki sohasem tetszett a Lola és közte lefolyt kis jelenetig visszaemlékezni; szépségének varázsa, az arczában és hangjában levő szenvedély, az a mélységes szerelem, melyet a leány modora iránta kifejezett, erős hatást gyakoroltak reá, ami ugyan nagyon, természetes volt, s ez által némileg megfeledkezett óvatosságáról. Most visszagondolva e jelenetre, a leány viselete szerénytelennek, nöietlennek, és kihívónak tetszett. A barátság ünnepélyes igéretére is, mely ugyszólva ki volt csikarva tőle, csak sajnálkozással s boszúsággal gondolt. Akkor is jobb meggyőződése ellen adta ígéretét, és e barátságot most is jobb meggyőződése ellen folytatta. A Lolához írt leveleiben nagyon óvatos volt. Egy mondatot sem írt olyant, amit félremagyarázhatott volna. A folytonosan küldött híreket egyszerűen megköszönte, utazásairól tudósította, vagy olyan aprólékos eseményeket beszélt el, melyekről tudta, hogy mulattatni fogják. De a barátságra és a szerelemre minden legkissebb vonatkozást kerülte. A Lord Rhysworth halálát nem Lolától tudta meg, ő még a betegségéről sem értesítette, de midőn Sir Kari az újságokból olvasta, rögtön irt s megkérdezte tőle, hogy igaz-e ? Ekkor Lola kénytelen volt kérdésére válaszolni. Ez időben volt az, midőn Sir Kari gyakrabban írt neki levelet, mint eddig. Lolának két czélja volt az életben, az első az, hogy Sir Karihoz menjen férjhez, a második, hogy őt Dolorestől távol tartsa. Megírta, hogy Dolores mily vigasztalhatatlan, s mily szilárd volt az elhatározása, hogy többé soha sem megy férjhez, hogy mennyire bánkódik férje halála felett, s mennyire meg voltak az emberek lepetve, midőn látták, hogy annyira szereti férjét, s hogy csakugyan az ő részéről is szerelem volt, mi férjéhez kötötte. Sir Kari mosolygott, midőn e szavakat olvasta, de legkevésbé sem hatottak reá lehangolólag. Midőn a levelet eltépte azt suttogá: „Szegény Lola!“ S csudálkozott, hogy miért szereti ez a leány őt annyira, miután soha sem nyert, tőle biztatást. Sir Kari elkészítette terveit. Külföldi utazását bevégzi; nem tér vissza Angliába míg a Lord Rhysworth halála után másfél év el nem telik; de ha egyszer otthon lesz, mindent elkövet, hogy azt az asszonyt, kit a világon legjobban szeret, megnyerhesse. Politikai hírek. — Követválasztási ügy. Dicsőszentmártonból oly értesülést vettünk, melynek azt a részét, hogy „idegen“ és mágnás“ nem kell, valóban nem értjük. A mi álláspontunk e tekintetben világos. Akarjuk, hogy minden párt közreműködjék a parlamenti niveau emelésében. Ha nem lehetne ott szó másról, mint kormánypárti jelöltről, akkor nem értjük a kifogásokat K. Kemény János ellen. Egyébiránt adjuk a közleményt szó szerint: Dicsőszentmártonban Kis-Küküllő megye alsó kerületének központjában, e hó 7-én hivatalosan is kijelentette Tisza Lajos gróf, hogy a kerületnek többé nem lehet képviselője. Lenn volt Horváth Gyula is és magán után, de legkivált a banketten Bethlen Gábor gróf főispán, Tisza Lajos gróf és Horváth Gyula minden áron azon voltak, hogy a Kemény János báró számára egyengessék a talajt. Előzőleg is tudatták már az alispánnal, Szilágyi Lajos kir. tanácsossal, hogy Kemény János bárót látnák legszívesebben „oda fönn“ is, ha elnyerhetné a dicsőszentmártoni mandátumot. De Szilágyi alispán kijelentette, hogy „idegen“ s épen mágnás, semmi szín alatt sem kell, s amíg ő alispán lesz, addig Kisküküllő megye első kerületének csak megyebeli lesz a képviselője. Az alispán jelöltje Kispál Sándor szőkefalvi birtokos, e mellett van a gentry legnagyobb része is. Jelöltként emlegetik még Gerendy Istvánt is, de csak épen hogy emlegetik. Hire jár, hogy a függetlenségi párt is készül jelöltet állítani, amire az alispán kijelenté, hogy az esetre, ha Kemény János bárót minden áron felléptetik, bár ő határozott kormánypárti, de mégis maga fogja fölhívni a függetlenségi párt vezető férfiait, hogy állítsanak jelöltet. Valószínű, hogy a főispán , a többi mágnás végre is engedni fog, s az alispán jelöltjét, Kispál Sándort választják meg. — A közmunka javaslat feletti enquette .......... 11VI Ji I,. i ...................... * tegnap délelőtt megkezdte tanácskozásai Budapesten a közlekedési minisztériumban. A tanácskozások előre láthatólag több napot fognak igénybe venni. — Tisza, a gróf, holnap estre érkezik Szegedre, hogy az ottani mandátum iránt is nyilatkozzék, s szombaton délelőtt tart beszédet választói előtt. Fogadtatására nagyban készülnek, lesz díszfogadtatás, diszbevonulás, diszlakomázás és illumináczió. — Uj katona-csapatok Boszniában. A bécsi katonai hivatalos lap legutóbbi száma a királynak egy rendeletét közli, mellyel négy új bosznia-herczegovinai század felállítását rendeli meg, és pedig a négy had kiegészítő kerületek : Serajevo, Banjaluka, Delni Tuzla, és Mostár, mindegyikében egyegy állttatik fel. E szerint az eddigi katonai budget 346 ezerről 470 ezer foritra emelkedik. — Új konferenczia. A Standard berlini levelezője tudni akarja, hogy Ausztria-Magyar-Német és Oroszországok megegyeztek egy új konferencia összehívása iránt. A meghívást a három hatalom együttesen adná ki s a konferenczia székhelye Berlin lenne. Francziaország részére a meghívót Courcel báró már állítólag el is vitte magával. Az európai hatalmakon kívül az Egyesült államok, Spanyolország és Portugál is kapnak meghívót a konferencziára. A mi e hírt gyanússá teszi csak az, miszerint az anarchisták elleni közös actioról volna szó. A Novoje Vremja orosz lap legutóbbi számában egy bécsi levelező azt bizonyítgatja, hogy Boszniába és Herczegovinába sohasem hatoltak be orosz emmissáriusok és orosz rubelek. Húsz esztendő óta Ausztria-Magyarország mindig orosz emissáriusokról és orosz rubelekről beszél, de eddigelé egy emissáriust semudott kézrekeríteni, bár az elfogatásokban nem volt hiány. A rubel és emissárius csak afféle legenda vagy mythosz, melyet a megrémült fantázia és a furdaló lelkiismeret alkot magának. Hanem igenis hemzseg ez a két tartomány a politikai és vallási ügynököktől, akik egytől egyik Zágrábba, Budapestre, Bécsbe és Rómába valók. A tartományok valódi sorsáról — ha levelező — felvilágosítanak a magánlevelek. Egy ilyenben azt olvassuk, hogy a bosnyák ujonczok fegyverestől elszökdösnek és a hegyekbe menekülnek harczolni az osztrákok ellen ; továbbá, hogy a legközelebbi ujonczozáskor ki tudja minő zenebonára van kilátás. — Beszélik, hogy a Románia hegytetőin tartózkodó felkelők abban a hiszemben, hogy Kállay miniszter is ott van, megtámadtak egy szállítmányt és megölték a vezénylő tisztet meg több katonát; ez volt az oka azután annak, hogy Kállay el sem ment Mostárba, hanem Szerajevóból visszatért Bécsbe. Elégületlenség uralkodik szerte az országban, és egy betű sem igaz a lapok amaz állításából, mintha rend és béke uralkodnék. A legnagyobb baj a lengyel tisztviselők tetteiben gyökerezik. Az adó nagy, a népet munkaidőben arra kényszerítik, hogy utakat csináljon. A tisztviselők uzsoráskodnak és űzik a megvesztegetést. Hire jár, hogy Nikolics bárót visszahívják, mert nem fér meg a belügyek igazgatójával, Kuzserával, sőt beszélik azt is, hogy Appel báró is lemond