Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-09-16 / 216. szám
(JfOfliKevTOiyam SZERKESZTŐI IRODA: jeltirily-tttet» 16. sz. hová a lap szellemi részét illeti közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ifit in*.....................16 trt. j[ Negyedévi a ... 4 frt. fjérrs......................... 8 frt. Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. (tijtieaik )* „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Stuiozsvar, kedd szeptember 16, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcz. 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt & kiadó-hivatal 1. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Jisy Péter nincs többé! Qf E megrendítő hír futotta át a váost villámgyorsasággal és rezdült végig moc zsongással mindazok szivén, kik embert tisztelték, bámulták. Egy rabér, ki a mint az öregség lépcsőén szilt alá, mely ez utóbbi év alatt a nézve, a háromszorosan vesztesre nézve a sóhajok, a gyötrelmek kálváriájává lett: mintha csak a piedestal képcsőin haladt volna felebb, hogy hirtelen halála után, szobor nagyságú aakja álljon meg tiszteletet parancsoló ugasságban. Egy ember, ki egy nagy egyikkerületnek lelkiatyja tudott lenni, iszent könyv ihletétől meghatott profétjává tudott emelkedni, a krisztusi kijelentésnek, a szív és kedély örök vangyeliumának igaz hirdetője bírt mi. e mai korszakban, melynek fark, hangulata, világnézete oly messze sík amaz egyszerű kortól, melynek szív világában nyert kifejezést a test- trérség, szabadság és egyenlőség nagyelve, hogy társadalmaknak arczulatját nyarazza, hogy válaszfalakat lebontson, hogy szolidaritást hozzon létre a emberek között, hogy a tiszta szikeket láthatatlan lánczczal fűzze az égje j egybe. Egy ember, kinek mély lelke, fe szelleme egyike vala azon nagy áeknek, nagy szellemeknek, melyeken íme láthatatlan láncz átvonul és a kinek ajka, ha beszédre zendül, ez édes tóéket tűzte szorosabbra az emberek között az által, hogy fölebb emelte az szmény felé. Egy ember, kinek szónoklata templomot épitett, kinek szónoklata hanar lelkesedést keltött, kinek szónokig feledhetetlen dalként szűrődött át áfe-társai szivén keresztül, melyre a késő öreg napjaikban is meghatottan emlékeznek vissza. Soha azon egyházain, a lelkek azon templomába oldalai saruval lépni nem mernék, melyik jelentését igy magyarázta meg valki, mint Nagy Péter mindannyiszor. Ahányszor föllépett arra a szószékre, mely égő csipkebokor világától volt betiltva, mikor ő beszélt, az isten körtétől reszketett meg a szív. Erezik, amit Schiller mond, hogy míg az azságot keressük, láthatatlan léptékre jár miközöttünk. És ez az ember, az ihletés ez utolrtetlen kifejezője, nagyobb elmévelte mint szívvel. Az a bölcs kormányzás, melylyel az erdélyi ref. egyházkerület ügyeit vezérlő, oly erélyt, oly hozáférhetetlen jellemezőt, oly megingathatlan akaraterőt mutatott föl, mely ellenfeleit elnémulásra kényszerité, tisztelőit bámulatra ragadta. Korszakot alkotó esemény egyik szellemi szerzője volt. Az öt egyházkerület egyesülése Nagy Péter bölcs mérséklete, ellenállhatlan varázsa érvelése, szónoki heve nélkül nem jöhet létre oly öszhangzóan, oly ellenszegülés, fájdalmas utósz nélkül. És ez egyesülés a magyar kultúrának az újabb időben egyik legnagyobb ténye. Midőn Debreczenben a collegium lelkes ifjúsága e férfi lakása előtt megjelent, a fáklyák világító sorával: az a szó, melyet Nagy Péter ajka elejtett . . . a mustármag erejével birt. Periklesről írják, hogy beszédének falánkja benszakadt a hallgató szivében. Nagy Péter beszéde is ilyen vala. De e szó tett is volt. Fáradhatatlan tevékenység, kimerithetetlen áldozatkészség, melylyel erejét, nyugalmát, munkásságát az egyháznak szentelé. Politikában is erős meggyőződés jellemző, de volt ereje a politikai pálya kétes koszorúját letenni, a papi szószék emelése kedvéért. A világi hiúság és fény rendre jobban bánta. Magányba vonult és tette magát oly nélkülözhetetlenné, hogy most halála után gyászba borul az egyház és az ő általa üresen hagyott helynek ürességét érzi szivében; gyászba borul e város, melynek társadalmi életében kimagaslott alakja; gyászba a muzeumegylet, melynek létesítésében oroszlánrész illető; gyászba a kolozsvári ref. tanoda, melynek egyik alapítója és büszkesége volt, mint egykori tanár . . . De érintsem a köztiszteletben álló egyetlen nővérét is elvesztett fiú bánatát ? Az eszményi szerelem egyik évülhetetlen alakja az a gyászoló nő, kinek könnyeit csak a gondviselő Isten számlálja meg. Nagy Péter az író, ki az egyházi irodalom legnehezebb termékét a Kátét, a vallásos élet ábéczéjét evangéliumi egyszerű nyelven bírta megírni, az angol szépirodalom legkiváló termékeinek gondos átültetője volt. Mi a férfias jellemez alakját e férfiatlan korszakban kétszeresen siratjuk. Az emlékezet köti koszorúját, a mi virágunk rejtőzzék az illatos és ragyogó pompájú virágok közé. Áldott legyen örökre dicső emléke! 4 Kis leányomnak. Kis leányom ! édes áliodisod Ken zavarja most még semmi gond, Álmodod a boldogság regéjét, Ütt az álmok szép tündére mond. Hogyha alszol s hogyha ébren is vagy, Ai'-.odis még a te életed . . . átadjál még! és az ébredésről ne tudj semmit, — ameddig lehet 1 % is elég korán megtudod majd. Hogy mi jut az életben nekünk, Hogy reménynél s fájó csalódásnál Híg egyéb a mi életünk. Megtudod majd, megtanít az élet, E szigorú nehéz oskola, Hogy a sors a gazdag édes anyja, H a szegénynek csupán mostoha. Játékaid, olcsó kis babáid, — Ha társaid élted reggelén — Gondozd el, a gazdag rá se nézne ! — ürömöt lel bennük a szegény . . . a gazdagnak minden napja, éje, Minden persze élveket terem, • szegény ember szegény gyermekének •Mme is oly öroratelen . . . lehet majd bársonyos ruhád, hogy Jnden ember megkérdje neved, — , mezben, hogy ha lát az azután koldus is lenéz, kinevet, v'!t “tan nem az ember számit, j,*® lélek, mely égből fakad, j,eselyem, amit csúnya hernyó, *'s gyapjú, mit a birka ad . . . fölébredsz, — vajh’ sokára lenne ! 0 » v .... 0 — . . -J~ ICL fyrtnok szívvel a világba lépsz, M ember szül hízelgő beszéddel lölyog midőn szemedbe néz ; “tanári felyosan nevetve, jillyóljik tilalmad, hited, — ’ « ‘“ide; olyan, mint a kígyó : Unok — és hideg-Lesz egy-két szív, — olyan is akad még , — Mely őszintén, igazán szeret, De az nem fog sima mosolygással Hizelgöleg szólani neked: Megmondja, amit lelkében érez , — Emeljen, vagy sújtson bár vele; Pedig az ily valódi barátnak, A világban, durva a neve.......... Most még alszol, — oh beh boldog is vagy ! Ha fölébredsz, másként lesz tudom ! Érző lelked sok tövis megtépi, Megvérzi e göröngyös úton . . . Ám legyen a szent hit utitársad ! Nyomdokában gyógy-balzsam terem . . . Megoltalmaz, fölemel .... de addig álmodjál még édes gyermekem ! . . . Tompa Kálmán. lELLENZÉK' TÁRCZAJA. 1884. szeptember 16. Nagy Péter: Alig hihető, hogy e név együtt emlittessék a gyásszal; alig hihető, hogy ő, ki annyiszor nyújtotta nekünk a vigaszt és reményt, most, minden elősejtelem nélkül, egyszerre váratlanul, mintha villám sújtana le a felhőtlen égből, ily megrázólag megszomorítson mindnyájunkat. Szombaton még örömét fejezte ki egy öreg barátja, hogy új virágházának építése befejeztetett — s bár akkor szomorú mosolylyal jegyezte meg a püspök, hogy „azt hiszem, Józsi fiamnak építettem" — de akkor ezt szólásformának vehette a környezet, mert akkor még életerős, munkaképes férfi volt Nagy Péter. Ma már halott. A szerető nagyapának szive megszakadt. Nagyon megszokta volt szép és kedves unokáit. Ő nevelte, ő gondozta, játszott velük, mint egy mythoszi alak s gyönyörködött bennük, miként virágaiban és gyümölcscsemetéiben. A végzet kettőt ragadott el tőle e drága gyermekek közül. Élete fájának két ép és egészséges hajtását, öreg napjainak vigasztalását. Oda voltak nőve e gyermekek szivéhez. S miután a gondviselés alig néhány nappal ezelőtt, váratlanul s talán több kegyetlenséggel, mint menynyivel az ember korlátolt bölcsessége kibékülhet, ragadta el tőle a gyermekeket, szive nem birta meg a nehéz sebet s halhatatlan lelke oda költözött, hol eltávozott leányában és unokáiban uj családot és isten kegyelmében uj dicsőséget talál. A megdöbbenés városszerte nagy, és nagy lesz a fájdalom az országban mindenütt. Nem volt az országnak ékesebben szóló prédikátora ; nem volt az ev. ref. egyháznak munkásabb főpásztora; nem volt a köz- és társas életnek tiszteletreméltóbb alakja. Az isteni jóságnak, az emberi kötelességeknek, a társadalmi átalakulásoknak és a papi hivatásnak nem volt nálánál szebb, értelmesebb és igazabb magyarázója. A természetet úgy vizsgálta, miként egy kiterített bibliát. Szellemének csodálatos érzékenységével mindig össze tudta egyeztetni a gondviselés munkáját a gondviselés parancsával, a természet törvényeit az evangélium törvényeivel. Mint kertész óvta növényeit a paraszitáktól, a gombáktól, a mohától és az idétlen hajtásoktól. Mint főpap óvta híveit a gonoszságtól, az elvetemültségtől, a becstelenségtől és gyűlölködéstől. Családjának élt, hogy mintája legyen az embereknek ; irodájában élt, hogy mintája legyen a munkásoknak ; a szószéken élt, hogy mintája legyen a papoknak; ő volt felkérve, hogy Szász Károlyt püspökké avassa. Nem tehető meg. A halál megfosztotta őt, hogy a halhatatlanság egy újabb sugara ragyogjon nemes homlokára, és megfosztotta egyházi irodalmunkat attól, hogy egy örök emlékezetű szónoklattal gazdagítsa nemzeti kincstárunkat. De a sugárkéve, melyet beszédeiből kétségtelenül összeköt valamely hivatott kéz, a magyar szónoklati remekek állandó dicsőségét fogja alkotni. E beszédek csodás öszhangban egyesítették a tudós biztosságát, a keresztyén hitét, és a költő ihletségét. Szava egyszerű volt, mint a kijelentett igazság, hangja gyenge de zengzetes, mint a permeteg hullása, akcziója nyugodt és természetes, mintha csak társalogna, érvei meggyőzők, hasonlatai igazak, logikája erős. Semmi sem hasonlítható e beszédek egyszerűségéhez és varázsához. Az ember a természet vaskövetkezetességű törvényeinek érezte hatalmát. Még látszatát is kerülte a hatásvadászatnak. Körmönfont okoskodások, meglepő fordulatok, patriotikus szólásformák nem találhatók e beszédekben. Kontemplativ természet volt s ezért hatott az észre; érző ember volt és ezért hatott a szívre. Magyarázataival észrevétlenül karolt át, mint a levegő, s lelkünket eltöltötte a hit minden gyönyörével. Kételyeidet eloszlatta, bánatodban megvigasztalt, kötelességeidre figyelmeztetett. „ Életed szépnek, munkád derültnek, csalódásod elviselhetőnek tűnt fel e beszédek alatt. Az erdőben csak az enyhülést, a mezőn csak az illatot, az emberekben csak a fele- barátot érezted. Hangskálája fogyatékos volt, de sza-vának szárnya fölvitte a hallgatót az örökbiró elé. Alig képzelhető, hogy kicsíny hang oly terjedelmeket ölthessen, mint az övé. Csekély eszközzel sohasem lehetett nagyobb eredményeket elérni. Hangkészletének minden parányát mesterileg tudta felhasználni. Mindig úgy képzeltem e kis hangot, mint a felhős eget, mely mindenütt csak szürke s azért mégis kiszámithatatlan benne a színváltozás sokasága. Lelki alázatosságggal teszem le koszorumat e nagy prédikátor ravatalára. Egyetlen fiának, ki mint orvos és jó barát híven követi halhatatlan atyját a köteles-1 ségteljesités becsületes munkájában, nem vi- gasztalást kívánok — mert vannak sebek melyek örökre nyitva maradnak, mint a kráterüregek — hanem erőt, hogy a nagy csapás súlya alatt össze ne roskadjon. flARTHA MIKLÓS: Nagy Péter élete. Az erdélyi reformátusok főpapi széke üres. Péter püspök a nagy vallásbölcsész, kerek Erdély legnagyobb egyházi szónoka, egyházának legbuzgóbb munkása, a szeretett főpap, a zseniális iró, a közpálya buzgó harczosa, a lelkes hazád, ki mindenütt és mindig ott volt, mikor baja volt a magyarnak; de mindenünnen elmaradt, hol a koncz fölött folyt az osztozkodás — nincs többé. Maros-Vásárhelynél a csatában, Nagyszeben sötét börtönében, a küzdők első soraiban az elnyomatás alatt s Erdély főpapi székén, mikor a hajnal derengeni kezdett, mindenütt találkozunk Nagy Péter nevével. Ha lesz szó, ki megírja egykor méltóképen Erdély történelmét, abban a kötetben a legfényesebb lapok egyike bizonyára Nagy Péterről szóland. Nagy Péter erdélyi püspökről, ki élete utolsó perczeig egyházának szentelte tevékeny életét s az élet azon korában is, mikor mások már visszavonulnak a közpályáróla csendes magányba, Nagy Pétert még mindig ott találjuk a református egyház munkásai között. Szívünk megdöbben arra a gondolatra, hogy a református egyház elvesztette legszeretettebb papját . Önkénytelenül is végig czikázik agyunkon egy szomorú gondolat, váljon jön-e más helyére, ki hozzá hasonló legyen. A sír, mely fölött könnyes szemmel állunk meg, egy szorgalmas munkában eltöltött élet véghatára. Izgalmakban, szenvedésben eltöltött hatvannégy esztendő sirja. Illik erre az álldásos életre visszatekintenünk. Nagy Péter 1819. ápril 22 én született Kolozsvári. Atyja’kollozsvári polgár volt, szegény, de becsületes, munkás ember, ki észrevette fiában a nagy tehetséget , iskolába adta. A református kollégium kongó falai közt szívta magába a tudomány és bölcseség első cseppjeit. Itt végezte a deákiskolákat, a jogi, bölcsészeti és theológiai tanfolyamot, itt tűnt ki először nagy szellemi képessége és ékesszólása. Kifogyhatatlan víg kedélye fölvillanyozta iskolatársait, a szeretet, melylyel rajtok csüngött, megszerezte neki az egész iskola szeretetét, kitartó szorgalma a tanulók és tanárok becsületét egyaránt. Alig lépett ki az iskolából, megválasztották segédpapnak Kolozsvárra (1839. dec. 27-ikén) s 1840. január elsején elfoglalta állomását. Másfél esztendeig volt segédpapja a kolozsvári eklézsiának, midőn 1841. junius havában rendes pappá választatott. Oly tekintélyes állás ez, minőt nem töltöttek be emberemlékezet óta huszonkét esztendős fiatal emberrel. De Nagy Péterben nem csalatkoztak, kik e nevezetes posztra helyezték. A huszonkét esztendős fiatalember megállotta a sarat. Pedig abban az időben Kolozsvár az erdélyi szellemi, társadalmi és politikai élet központja volt s a református papok valóságos missziót teljesítettek. Nagy Péter olyan készültséggel akarta elfoglalni ezen állomást, hogy ne találhassan senki rajta gáncsolni valót. Nyilvános szigorlatot állott ki a kolozsvári és marosvásárhelyi református főtanodákban a philosophiai és theologiai tudományokból s gondolkozott, miképen hajthassa végre régóta táplált óhajtását, meglátogatni a külföldi egyetemeket. Pappá szenteltetvén a marosvásárhelyi zsinaton 1842-ben egyházától szabadsárdot nyervén s a kolozsvári egyház lelkes pátronusaitól gyámolitva meglátogatta a göttingai egyetemet. Theologiai és vegytani ismeretekkel gazdagítva tért vissza 1843 őszén Kolozsvárra. De alig jelent meg hallgatói között terhes betegség sulyosodott rá, úgy, hogy új állomását csak az 1844-ik év tavaszán foglalhatta el, még mindig meggyengülve testben, de lélekben annál jobban megerősödve. 1846-ban Nagy Pétert, mint kitűnő vegyészt a göttingai egyetem tudós tanára, a híres Wöhlernek legkedvesebb tanítványát, a református egyház főtanácsa kinevezte a kolozsvári kollégiumhoz a természettudományok segédtanárává, így találták őt 1848- 49-iki szabadságharcznak vagy napjai. Vegyészeti ismereteit ekkor a mindenfelől megtámadott hazának szentelé. A kormány ekkor egy tündergyárat állított, melynek vezetését Nagy Péterre bízta. 1848 őszén szomorú fordulatot vett ügyünk s a marosvásárhelyi szerencsétlen csata után már csak Háromszék tartotta magát, vívva a titáni harczot; Erdély többi része Urbán kezébe került. És megkezdte Urbán a jók üldözését, több hazafival együtt Nagy Pétert is elhurczoltatta Szebenbe, hol a börtönben sínylődött mindaddig mig Bem tábornok be nem vette Szebent 1849-ben. Nagy Péter ekkor megszabadult s még ez évben megházasodván nőül vette Wesselényi Krisztina bárónőt. Dicső csaták után következett Világos, Komárom, Arad. A derék generálisok, kiknek amig kard volt a kezében mindig hátát látta a sereg, megkezdették a rend helyreállítását aczéllal, ólommal, kötéllel s nemsokára megküldhették legfelsőbb helyre e tudósítást: „Varsóban minden csendes.“ Megnyíltak az iskolák, tanár, tanuló, kik együtt küzdöttek a csatában, elfoglalták helyeiket a múzsák hajlékában. Az a katedrán, ez a padban. Nagy Péter is visszatért tanítani az iskolába. 1850-ben a rekonsistorium megválasztá őt ugyanez iskolához rendes tanárnak, meghagyván egyszersmind papi állását is. 1855-ig működött e minőségben. Ez ideig mind a négy erdélyi református kollégium mellett volt theologiai szak egy egy tanárral. Ekkor belátta az egyház, hogy egy tanár az összes tudományt nem képes földolgozni, összevonta hát a négy intézetet Kolozsvárra oly módon, hogy az öt theológiai tanárt fizesse az enyedi iskola, miután csak az volt olyan helyzetben, hogy fizethesse ; az új intézet hivatalos iratait az.enyedi iskola pecséte alatt állítsa ki s Kolozsvárt csak ideiglenes szállásának tekintse, mig a feldúlt Enyed ismét kebelébe fogadhatja az iskolát. Ezen intézkedéssel Nagy Péter életének egy fényes és befolyásban gazdag szakasza vette kezdetét, az egyházi főtanács őt nevezte ki a gyakorlati theologia tanárának, mely állomásán hét évig maradt. 1862-ben a theologia áttétetvén Enyedre, Nagy Péter Kolozsvártt maradt, soha föl nem adott papi állásában. 1861 ben közfejegyző lett s 1866-ban Bodola Sámuel püspök halálával erdélyi püspökké választatott. Ő volt az erdélyi egyházkerület 36 ik püspöke. Püspöksége első éveiben élénken érdeklődött Kolozsvár város közügyei iránt. Mint a városi biottság tagja a hetvenes években tevékeny részt vett városunk közgyűlésein és sokszor hallotta mély bölcsességgel teljes irányadó szavait. Politikai szereplése már szűkebb körű volt. Eszterházy Kálmán gróffal Vetter Antal tábornok és Sámi László ellenében Kolozsvár város országgyűlési képviselőjévé választatván, megjelent a parlamentben is, de rövid ideig képviselte Kolozsvárt. Elfáradt a politikai élet legkevésbé sem fölemelő küzdelmeiben s visszavonult, hogy annál többet használhasson majd egyházának. Nagy Péter püspöki vezetése alatt szűnt meg a zsinattartás rendszere s ennek helyébe lépett a képviseleti alapon szervezett egyházkerületi közgyűlés. Az egyházi élet terén legfontosabb működése volt az, melyet az öt egyházkerület egyesítésében kifejtett. Engesztelékeny, de a cselekedetek te