Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-11-21 / 272. szám
ládik évfalyam SZERKESZTŐI IRODA: Btulirílj’atda 16. ssz. hová a Vp szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK “ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egyes számára 5 kr. j.jelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 1 irr*................16 írt. I'TH................... 8 írt. Negyedév: 0 . . Egy hóra helyben 4 írt. 1 frt 60 kr. *9«. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, november 21, 1884. —!—_ ■ ■ __L . L»!."JL 1! I KIADÓHIVATAL. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gámond sora után 20 kr. fizetendő. Kovella a választási törvényhez. Az általános választások alkalmá- tul a sajtó, az országgyűlés összegyaltor a parlament felzúdult azon halalan visszaélések ellen, amelyeket a kormány és közegei mindenütt, ahol ellenzékkel mérkőzniök kellett, megkoztak. A vesztegetés, a hivatalos rőszakoskodás oly nyílt equismussal letett mindenhol, mintha nem is lennek ezt eltiltó szigorít törvényeink. Ha e törvények alkalmaztatnak, akor a hivatalnok-kortesek ezrenként, a választási elnököknek legalább felere fizeti meg a törvény kiszabta 2000 rt bírságot, veszítik hivatalaikat, s kell nagy részük börtönbe. Ámde nálunk a törvényeket nem itt alkották, hogy azok a nagy visszaélőket és gonosztevőket utólérjék, hy a kormány érdekében vétkezőket mködtessék, sőt ellenkezőleg a hivatlos és nem hivatalos kormánykörtető számára előléptetés és mindennemű éneiknek, sőt sikkasztásaiknak elnézése , elsimítása — képzeletileg — kilátásba ill helyezve. Ez okon nálunk a hivatalnok urak törvénykijátszásból sportot csinálnak. Tudja azt minden községi elöljáró,gyző, s más közigazgatási hivatalnok, és számadásaiban soha hibát nem tartnak, ha választáskor exponálta mast a kormányjelölt érdekében ; tudja minden kortes, hogy a törvény csak iott malaszt, ha azt velük szemben kell skalmazni; s az egész ország s tényaz országban egyetlen eset van, egy Esztergomban a doroghi kerületen egy pár erőszakoskodó hivatalnok élén a vádhatározat ki lett mondva. A ormánysajtó nem is mulasztá el killetlenül megtámadni a törvény szentégének hódoló bírót, aki előre biztosít az iránt, hogy Tisza alatt előlépjen nem fog részesülni. Ily viszonyok közt természetes, h hogy a kormány kortesei mindent meszelnek, hogy megtörténhetett például ingonfalván (Udvarhely megyében) az, hogy az ottani jegyző a lélekvásárlásra kiadott pénzen, a nyereségre összevágok, de eladni nem tudott penészes őrét mért ki, két-három fontot minden avazatért, ahogy megalkudhatott, a miért elnevezték volt a ker Szturi kerület kormánypárti szavazóit .túrósoknak, mely név reájuk isáradt a múlt választás óta. A túrómérés neki bátorita egy urat, így Oláhfaluban egész sátort nyisson ír asszonyokat és leányokat olajosidőkkel, pántlikákkal, ezüst pillangós trükkel; a férfiakat bicskák, pipák, mamii i lunar r r ini«-nn ■ ------ selyem nyakkendők stb. nyilvános kiosztásával kötelezze le sarjának érdekében. Na hát ez valóságos üzlet, nyílt adás-vevés kérdése volt, amelynél a képviselőséget röf és font számra mérték. Ezek persze komikus oldalai a választási fogásoknak, ha ilyenek nem lennének, szegény életlapjaink kifogynának tárgyukból, hanem van mindezeknek egy nagyon és mélyen elszomorító háttere, az, hogy az ily eljárások termékenyítik a korrupció talaját, az ily áramlatok terjesztik el az erkölcstelenség miasmáit, amelyek alig hagytak járványmentes területet hazánkban ; az ily eljárások eredményezik azt, hogy Magyarországon — az alföldi magyar és némely városi kerületek kivételével — a kormánypárti képviselőket nem választják, hanem vásárlás és hivatalos kinevezés uttán csempészik be a parlamentbe s van is ott oly többség, mely nem a népet, hanem kizárólag a kormány rendeletének engedelmeskedő hivatalnokokat képviseli. Az általános választásoknál kidühöngte magát a bűn, garázdálkodott a gyalázatos törvénytiprás, és pedig nemcsak szemérmetlenül, hanem büntelenül is. Gábor Péter azon előre bevallott czéllal, hogy egy második választásnál még több pénzt hozzon Bereczken forgalomba, nem bocsátotta szavazásra Lyka Dömét, mert nem mutatta ki, hogy választó, tehát választható képességét, holott Gábor Péter igen jól tudta, hogy az elnöknek semmi köze nincsen e kérdéshez, mert az a parlamenti igazoló bizottság dolga, azt is tudta, hogy Lyka nagy adója révén sokszorosan virilis; valamint azt is tudta egykori képviselőtársáról, hogy igenis bír választójoggal, mert különben nem lehetett volna tagja a képviselőháznak. Mindezt jól tudta, de azért a választási törvényt a legdurvább, a legvadabb módon kijátszotta, a választást meghiúsította, anélkül, hogy a törvény szigorát vele szembe alkalmazták volna s ha már be nem zárattak, legalább a választási költségek és a 2000 főt bírságban elmarasztalták s hivatalvesztésre ítélték volna, amint ezt a választási törvény ily esettel szemben kiszabja. Gábor Péter most is szabadon jár, Gábor Péter most is hivatalban van s erszénye egy fillérrel sem rövidült meg. Az ily példák elerkölcstelenítő hatása iszonyatos, amint ez az erdélyrészi pótválasztásoknál szomorúan jelentkezett is. Mindenki azt hitte, hogy meglevőn úgy is a kormánynak a nagy többsége, nem fog nagy súlyt fektetni azon néhány pótválasztásra, melyeket az erdélyrészi kettős választások szükségessé tettek s hogy legalább ezeknél a dekórum látszatát megfogják óvni. Ámde ezeknél még túlhezitálták az általános választások undorságait is és pedig fokozott mérvben. Kis-Küküllő megyében a főispán a tisztikart hivatalvesztés terhe alatt kergeti korteskedni és szavazni, össze tereli fél Erdély hivatalnokát, leczitáltatott Budapestről, s az ország legtávolabbi zugából minden azon megyéből származó vagy onnan nősült hivatalnokot, kortesnek. Ilyefalván már egy lépéssel tovább mentek. Itt már Császár Bálint csendőrökkel kergette szét a szabályszerűleg bejelentett ellenzéki gyűlést. Bartók Károly segédszolgabíró, Kelemen Lajos tiszti ügyész és Nagy Dénes árvaszéki ülnök Köröspatakon és Kálnokon a vállasztópolgárokat a választást előző nap reggelén a falusbirák, jegyzők és polgárjőrok által hivatalosan idéztették meg a község házához, s ott csendőrökkel őriztetvén, többé még öltözködni sem bocsátották lakjaiba, hanem a választás reggelén feleségeik vitték oda csizmájukat és felöltőjüket, s úgy tolonczolták, mint valami gonosztevőket csendőrfedezet alatt Ilyefalvára, hol egy katonai kordon által körülvett udvaron őriztették mindaddig, mig megyőződésük ellen szavaztak Tanárki urra, a kinek még nevét se halották s következőleg nem is tudták.Nem is lett volna ott 10 bevehető szavazat, ha a szavazó helyiségbe sorjába felállított hivatalnokinál folyton nem hangoztatja fennhangon Tanárki nevét. S amig ott fogva tartották a behurczoltakat , oktatták az államtitkár nevére, addig az Uzon felől jövő ellenzékieket nem bocsátották be Ilyefalvára, mindaddig, mig részben meg nem vásároltatták magukat. Na de azért senkinek bántódása nem lesz, sőt Császár Bálint úr biztos lehet abban, hogy jó szolgálatai fejében — miként máskor is történt — be fognak szüntetni az ellene folyamatban levő bűnvádi keresetekből egy néhányat. A kiesetendő meg lett tartva a befejező abrudbányai választásnál, hol az egyik jelöltnek csendőrökkel állották útját s még be sem eresztették a városba. Na hiszen gyönyörű alkotmányos élet ez a miénk, kár az ily alakoskodást, az ily alkotmányos komédiát folytatni, sokkal czélszerűbb és egyszerűbb lesz, ha Tisza Kálmán egy rövid törvényjavaslatot terjeszt be, melynek egyetlen §-a így szól: „Az országgyűlési képviselőket a miniszterelnök nevezi ki, minden ezzel ellenkező törvény hatályon kívül helyeztetik.“ Előre biztos lehet róla, hogy a fenntebbi módon összeterelt többsége azt kétségesen megfogja szavazni, Justus. "„ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1884. november 21. A bíró lánya. Rajt. Rá cs k a Gyulától. Hazafelé ballagott a cserepi bíró, nemis Sárog Mihály uram s ugyancsak tögve izzadt homlokát. Addig hát meleg sem volt. Nem is a fé?ről izzadt ő, hanem hát kellett neki ' bogár szemű barna menyecske ! ? ember már ő figyelme, elvehetett éles özvegyasszonyt, a ki hozzá ! 1 ’ott volna, bezzeg nem izzadna akkor. 1%" ^nak ne szeretném úgy azt a lányt, L Dog azt az asszonyt is úgy szereli most melyiknek járjak kedvébe ? I • !lrt az a szegény leány, úgy könyörí|J9 &dnám ahhoz a nótáriushoz, mert ,ogtalan lesz örökre, de hát mikor az ,Juy úgy akarja. I ^ a szavakat mormogva ért a 11( ^ 9 ott nyomban kiderült ránczos K, a’ de hát hogy is ne, mikor az a fecske megcsókolta ! . .. legény, módos is, a bizony Csapó Örzse is azt mondta, hogy bolond ez a Julis, a miért hozzá nem megy, mert hát mire megyen azzal a juhászbojtárral ? ! Az igaz, hogy az is derék, szép legény, de hát biz az csak juhász, ez meg nótárius s az is a javából. Három nappal az esküvő előtt a biró uram megezirógatta a feleségét, s olyan szépen kérte, hogy hát ne erőltessék azt a szegény leányt, hiszen már rá se lehet ismerni, úgy ki van kelve a képéből a sok sírástól, meg hát ha egyszer nem szereti, hát bizony úgy véli, hogy annak nem lesz jó vége. — Mit bizony vágott vissza a biróné, talán én kendet szerettem, mikor elvett? Nem én. S lássa kelmed, mégis milyen jól élünk. Julisékkal is úgy lesz, majd összetörődnek, meg azután, ha nem is adjuk a nótáriushoz, hát kihez? Talán ahoz a szegény juhászlegényhez, a kinek a czifra szűre a hajléka? Ahoz ugyan nem adom, ő meg egyre mondhatja, hogy ő a másé nem lesz, csak kend ne beszéljen, jobban tudom már én azt, hogy hogy lesz, mi lesz, holnapután megtartjuk az esküvőt, punktum ! Szegény öreg csak a fejével bólintott, hogy jól van. IV,*® jó a kósza hírekre hallgatni , nat a mi igaz, hát igaz. I ^ ^"’ykás Kata azt beszélte Cs. falu- Itt(0j®T_ hát bizon csak azért erőltetnék Shj^Hst ahoz a czifra nótáriushoz, mert ■ ^ u," .t*8a‘lás, de a biróné asszonyomig *'■ inkább, nem pedig a lányá- 4 ■' ttf,g kell adni neki, hogy helyre * * * Csendes nyári este volt, az égen a csillagok miliárdjai ragyogtak, a holdvilág hekandikált a biró uram ablakán. Ugyan mit nézhet? Megakadt a szeme azon a halovány leányon, amint ott ült ágya szélén, mozdulatlanul, merően bámulva maga elé, csak olykor-olykor perdült ki egy köny a szeméből. Merengéséből halk, mélabús furulyaszó verte fel, oly busán, oly bánatosan hangzott: „Fáj a szívem, teher neki az élet!“ Amint a furulya megszólalt, egyszerre elfutotta a vér a Julis halovány arczát, nagyon jól ismerte már ezt a furulyaszót, tudta, hogy neki szólott. Gyorsan felugrott, zajtalan léptekkel sietett az udvaron végig, reszkető kézzel nyitotta ki a kis kertajtót s a két szerető némán ölelte át egymást. Szótlanul néztek egymásra. A legény szemében tűz, elhatározottság, a leányéban örömkönny és néma megadás. Hát ezt kellett nekem megérni Julis? Ezt érdemeltem én tőled ? Hányszor fogadtad meg, hogy soha a másé nem leszel, csak az enyém. Az igaz, hogy szegény vagyok, de van két erős karom, megéltünk volna két kezem munkája után, de hát persze ez a Jancsi, ez csak olyan szegény juhászlegény, még talán makkot kellett volna utána szedni, bezzeg a nótáriusnál lesz cseléd, amennyi kell, meg aztán kocsin fogsz a hetivásárra járni, hej Julis, Julis, ezt én sohasem hittem volna ! — Ugyan már miért gyötör helmed, hát azt hiszi, hogy én a magam jószántából megyek a nótáriushoz? Isten látja a lelkemet, soha nem fogom szeretni s nem is szerettem mást csak kendet, de hát tehetek én róla, mikor az a . . . nem is tudom minek mondjam, úgy akarja. Kértem apámat, letérdepeltem előtte, kiesett a könny szegény öreg szeméből, áldja meg az isten, de hiába minden, neki az az asszony parancsol amit az mond, annak meg kell lenni. — Hát szeretsz ? Úgy gyere ide ölelj meg, csókolj meg mint régen, aztán tudod mit, nagy a világ, gyere velem, így ahogy vagy, még azt se mondhatják, hogy elvittünk valamit, nagy a világ, csak megélünk és . . . Én szökni?! Én, a biró lánya? ha azt nem hinném, hogy a kétség vitte kendet erre a gondolatra, megvetném, de tudja meg, hogy a Sárog Mihály lánya sohasem fog szökni az apja házától, inkább meghalok, de szökni soha! — Meghalnál inkább, meghalnál velem, szólt Jancsi reszkető hangon s szemei vadul villogtak. — Igen, felelt a leány — inkább meghalni kenddel, mint szökni. — Jól van Julis, emlékezz rá, hogy mit mondtál, ne félj, nem leszel te sokáig a nótárius felesége ! — azzal elrohant. Julis követte szemeivel, mig el nem tűnt a „fúzfásban“ s azután ismét visszatért a házba.* * * Vígan vannak a biró uram házánál, muzsikaszó, kiabálás hirdetik a vigságot. Úgy lett leiz az, ahogy az asszony akarta, délután meg volt az esküvő, most állja a lakodalom. Igaz, hogy a menyaszszony halovány volt nagyon, mikor az oltárhoz lépett, még az „igent“ is alig tudta kimondani, de hát már ez menyasszonynál így szokás... Kissé szomorú volt a kézfogó, annál ingabb a lakodalom. Az első házban folyik a táncz javába, legiigabb a vőlegény, meg az anyósa, ugyan rakják az apróst. A hátulsó házban, a nagy tölgyfa asztal körül ülnek az öregek, a falu torka rettenetesen szónokol, élteti az új párt „az Isten is egymásnak teremtette őket“ mondja többek között. A sok vigadó között senki sem veszi észre azt a gúnymosolyt, ami fájóbb a sírásnál, mely a halovány menyasszony ajkán végig vonul, mosolyogni kell, mert már ez így szokás. Ott ült az utóházban, meghúzta magát egy sarokban, beteg volt nagyon, nagyon beteg. .. — De lelkem kis feleségem, szánta meg a nótárius az új menyecskét, velem csak tánczol egyet. — Lássa kend, senkivel sem tánczoltam, mondom, hogy igen fáradt, beteg vagyok. .. — No de mégis hiába, velem kell legalább egyet fordulni. Hát ha rákényszerít kend, gyerünk. Odakint már sötét volt, beborult az ég, senki sem volt az udvaron, senki a háztájékon, csak egy szűrös legény ált az első ház ablaka alatt, subája alól valami bot forma látszott ki s nyugtalanul jártatá olykor szemeit végig a sötétben, nem látja e valaki ? Vígan ugratott a nótárius tánczolók közé, de pár pillanat múlva lövés dördült, utána egy másik, jól talált mind a kettő! * f * * A cserepi temetőben két frissen hántolt sirkant domborul. A biró lánya, meg a juhász legény ölelkeznek, csókolóznak, egymáséi a . . . menyországban. * v * * Politikai hírek. — A képviselőház munkarendje. A képviselőház holnap (nov. 22) tartja a delegációk ülése végett történt elnapolás után első ülését. Az ülésen csakis a legközelebbi napirend, illetőleg a tárgyalandó törvényjavaslatok sorrendje fog meghatároztatni. Minthogy ez ülésben a pénzügyi bizottság előadója a költségvetésről szóló egész jelentést be fogja már terjeszteni és e jelentés hétfőn, legkésőbb kedden nyomtatásban a képviselők kezei közt lesz, azért tekintettel arra, hogy a jelentés tanulmányozására a képviselőknek egy pár nap engedendő, a költségvetési vita kezdete valószínűleg a jövő hét végére tűzetik ki. Várjon a képviselőház előzőleg egyikmásik oly törvényjavaslatot, melyekre vonatkozólag a bizottsági jelentés már beterjesztetett, így nevezetesen a volt határőrvidék házközösségéről szóló törvényjavaslatot nem veszi e tárgyalásba, a képviselőház határozatától függ. A képviselőház egyik közelebbi ülésében Berzeviczy Albert helyett jegyző fog választatni és — mint halljuk — a választás valószínűleg Szathmáry Györgyre jogosul. — A lengyel delegátusok hallgatása, mellyel Kálnoky gróf külügyi expozéját s a skierniewiczei találkozásra vonatkozó fejtegetéseit fogadták, smint egy külföldi lap írja, a bécsi kormányköröknek sehogy sem volt ínyére. El is követtek mindent, hogy a lengyel delegátusokat oly kijelentésre bírják, mely szerint ők a kormány külügyi politikáját egészben, tehát az Oroszországgal való barátkozást is helyeslik. Ezek a fáradozások azonban nem vezettek sikerre, s a lengyelek nem voltak rábírhatók, hogy a delegáczióban ily nyilatkozatot tegyenek. Egyik-másik ugyan hajlandó lett volna erre, de a dolgot még sem lehetett nyélbe ütni, mégpedig Hausner miatt. Attól tartottak ugyanis, hogy e delegátust, aki russzofóbiájáról ismeretes, egy helyeslő nyilatkozat oly éles kijelentésekre provokálná, melyek a dolgot alaposan elrontanák. Épen azért Smolka, az elnök, vonakodott ez irányban felszólalni, a nyilatkozat előzetes megállapítása pedig nem sikerült, s így aztán nem maradt egyéb hátra, mint a kérdés elhallgatásához folyamodni. Így esett meg a mi monarchiánkban az a pikáns eset, hogy a kormány zokon vette, a kért előterjesztését vita nélkül fogadták el. A franczia kínai viszály a legújabb hirdelések szerint még távol áll befejezésétől. Híre volt ugyanis, hogy a békealkudozások a két állam közt szilárd alapon folynak, — de a félhivatalos „Páris“ szerint Francziaország mindenesetre még továbbra is megteendi katonai intézkedéseit és csak akkor fog leszerelni, ha zálognak lesz birtokában és a kínaiak Tonkingot kiürítik. Felvilágosítás. Császár Bálint sepsiszentgyörgyi polgármester úr ezen czím alatt „Bartha Miklós hazudik“ czikket közölt a kormánypárt egyik vk -k lapjában. Bőséges okom lévén nem látni meg sem az illető lapot, sem Császár Bálint urat: nem igazítottam helyre a czikk állításait. Most e derék czikk egy részét a „Nemzet“ magáévá teszi s indokolva látja általa a sepsi-szentgyörgyi népgyűlés betiltását. Úgy érzem, hogy a „Nemzet“-nek tartozom azzal, hogy a helyzet felől fölvilágosítva legyen s ekként alkalma nyíljék, valódi tények alapján igazságos ítélet formálására. A kérdéses czikkben úgy van feltüntetve az ügy, mintha a polgármester úr, személyem megvédelmezése czéljából tiltotta volna be a gyűlést, előre tudván, hogy úgy fogok beszélni összeszidva pártot, személyeket, miniszterelnököt, főispánt és szolgabirákat hogy azt a nép nem tűrte volna el s engem „hosszas időre képtelenné tett volna a magam lábán járni.“ Miután pedig a polgármester ur tiz csendőrje nem lett volna elég egy ilyen rendetlenség megfékezésére, tehát preventíve intézkedett és betiltotta a gyűlést. Azt pedig, hogy én úgy én nem másképen fogok beszélni, a polgármester úr onnan tudta, mivel „Illyefalván és a többi községekben“ úgy beszéltem. Miután nem vitázni, hanem csak fölvilágosítani akarok, mellőzöm a kérdés azon oldalát, hogy a rendőrség itt azt a különös hatáskört vindikálja magának, mintha neki az alkotmányos szabadság intézményei között joga és feladata volna, előleges czenzúrát tartani egy nyilvánosan elmondandó beszéd fölött. Azt is mellőzöm, hogy modorom — vérmérsékletem — és ízlésemnél fogva soha egyetlen beszédemben sem voltam „fenegyerek.“ De fölemlítek két tényt s reméltem, hogy a „Nemzet“ igazságérzete mindkettőt méltányolni fogja. Egyik ez: Cs. B. úr azt feltételezi, hogy „Bartha Miklós úgy fog beszélni, mint Ilyefalván és a többi községekben.“ Ezt természetesen akkor kellett feltételeznie, mikor betiltotta a népgyűlést. Történt pedig ez november 9-én délután. Nos, én ezennel kijelentem, s állításom mellett latba vetem magán és nyilvános életem egész reputáczióját, hogy élt a nov. 10-én Szemerián megtartatott népgyűlést megelőző idő