Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-01-03 / 2. szám

. * \ ’ ' \ 4 ‘j1 ■ i i ' j1 ~ 1 ›r­­­ tu­k ki a«. 1.azt, hogy a vállalkozó által kezelés megfelelne az országosan segélyze* müintézet érdekeinek. E kételynek kif­eje­zést adott a kormánypárti „Magya* Fo­gár* ■ ^j mely egyenesen ® ke­zelési rendszert. De határozza el bármire is magát a leendő intendáns, egy bizonyos. T. i. bízo­tt­­­os az, hogy a kolozsvá­r­i * * színház sorsát tovább is függőben tartói, rendkívül hát­rányos minden tpk'­it«^pen-S valóban megfoghatatlan, hogy a belügyminisztérium mlég eddig nem ért rá a/, intézet sors* felett intézkedni. Hiszen a belügyminiszteri költségvetés és annak keretében a kolozsvári színházra vonatkozó szervezeti szabályzat is el van már a kép­viselőház által fogadva. Igaz, hogy az országos költségvetés még nincs egészen letárgyalva. De ez nem lehet akadálya az intézkedésnek, mert utó­végre a főrendiház bizonyára nem fog­ja megtagadni hozzájárulását a belügy­miniszteri költségvetés e csekély téte­léhez (mindössze 14 ezer írtról van szó), a királyi szentesít­ést pedig a kormánynak az egész budgetre nézve úgyis ki kelle már eleve eszk­­ölnie. A belügyminiszteri költségvetésnek azt a tételét tehát, mely a kolozsvári szín­házra vonatkozik, végre lehet hajtani. És végre is kell hajtani, hacsak nem akarja a belügyminisztérium ezt az intéze­tet épen akkor, midőn sorsának biztosítá­sról van szó, a legnagyobb zavarnak, sőt károknak kitenni. Pedig annak teszi ki, ha az intendáns kinevezésével f­őként a színház jövendő sorsa feletti intézkedéssel tovább is késedel­­meskedik. Az országos költségvetés alakilag tova február hó elején vagy épen a vége felé fog szentesített törvénynyé válni. Ámde addig nem lévén új intendáns, nem lesz a­ki vagy egy fizetéses művezető segélyével ujjászervezze a társulatot, vagy pedig egy alkalmas vállalkozó művezetőt keressen, az­zal egyezségre lépjen s azzal szerveztesse az új társulatot. A színház jelenlegi tagjai a legnagyobb aggodalommal várják-lesik naponkint az új intendáns kinevezését vagy a jelenlegi igaz­gatóság felszólítását. Igen, de a jelenlegi intendatura kezei meg vannak kötve, ő má­ i­­uson túl nem szerződtethet, nem intézked-­­ hetik, abszolúte nem tehet semmit. A szerző­ j­ö­désére­ pedig ayu­l végével járnak le. Ország­szerte szervezik az igazgatók társulataikat. Kolozsvárra a jobb erőkhöz naponként érkeznek a felszólítások és ajánlatok igaz­gatóktól és színészektől. A kolozsvári színház tehát ki van an­nak téve, hogy legjobb erői elszerződjenek. "Azert senki a koldusbotra nem vágyik. Egy színész nem teheti ki magát annak az es­hetőségnek, hogy most visszautasítson min­den ajánlatot a vidéki színházaktól a az­után majd február, márczius vagy április hó-­­ ban, nem tudván megegyezni az akkorra már kinevezett új intendánssal vagy a vállal­kozó művezetővel, kenyér nélkül maradjon. Nem igazság, nem emberies, nem méltó egy állami intézettől az ilyen eljárás. Azonkívül a zenekart is *tervezni kel­­l­ne. Mert hogy a jelenlegi létig polgári, félig katonai zenészekből összetákolt­­ hír nem felel meg a czélnak a azonfelül­­ olva­i drága, hogy állandósított zene­kart is lehetne tartani: erről az eddigi I kísérlet is tanusk­­ott \ * J aVj£T. -- UU wu 14J iU t^uuauo UlfikjU °l­lalkozói művezetés rendszerére szánná el magát: lehet-e képzelni, hogy majd az utol­só órában, tova márczius, vagy ápril ha­vában fog találni egy alkalmas, garanc­iát nyújtani képes szakemberre ? Hiszen a vidéki igazgatók is már most engagement-t vállaltak a jövő évre. Közü­lök már most aligha akadna valamire való pályázó. Ismételve felhívjuk tehát a belü­gymi­niszter úr figyelmét a kolozsvári színházra. Kérve-kérjük az intézet, a közönség, az ügy kellő berendezhetése és a jelenlegi szí­nészek érdekében : ne várja be az országos budget letárgyalását, hanem intézkedjék már most. Mert biztosítjuk, hogy ha még csak január végéig is késedelmeskedik , a kolozsvári színház nagy kárát fogja vallani. Figaró. !** .--- ^ --­A végső menedék. (Angolból.) (Folyatás.) (1) Elhallgatott. Arcza most még halvá­nyabb jön, mint beszéde kezdetén. Egy hosz­­szab szünet állott be a barátok között ; ezu­tán a sötét szemek ott a párnák közül, a .tíivu ie J» nie-x í gttin. Szene eim uo­­ álvorodnik. imizal­im ja. aocm öt ál ne Sec', 31*is befszélnem kall vele, nem fog­ a t'15»É. *Tz­osagouia' i az A vát nézem, szegéry kia­dinyom! fia­­mat ! Nincs vesztegetni való ulomi érzem Baratja gy?ngyen emeltetül a ha­­lak ló fej­ét, és száraz ajaat erő» rral nedve­­sité. Azután csöndesen vise 'jet*i ce es halk lépőkkel elhagyta a w­bát, hogy a csigalépcsőn a alsó lakosztályba' jut­hasson. Minie, átfedett, arczczal, esve esve ült ott a nagy kopott 1 & ' n­e­v t lép' sk ha!litz r*4 * * * '■ ^ é^ könnyen sv-meit, ; m­elyek annyira vaRon..',ottak atyjáéhoz, a ^Qr^re kapitányi Tgj­e vége v­­j SiftVä elil »tt tt : b~gést­ í­rt! I tudta, hogy ninctt többe mit remélni éa mégis­­­­„Ignn* — felelt a haldokló. Hangja mind gyöngébb —gyöngébb lett. „Minnie, drága gyermekem, tudod e, hogy mily kö­zel állok a halálhoz?* Egy fájdalmas vo­nás futott leánya arczán végig, és fejét apja párnájára bájté. Az öreg folytatá : „Közel állok, nagyon közel, édes kicsi­kém. Mielőtt örökre távoznám, egy ígéretet \ " *"-nod Men toszed-é ?“ 1 , • Sd/SAI ti Ih l 4! I fl. try xn ■ Nincb b zh .falura* m­éltébü hil Tw niQScIécüdőt* éri boldojt j* -74­! O O ieanyoac D« uu ez a nötetae^ ? tengerének hullám­csapísai s­em voltak ké­pesek meg/­avarni. Csak Michael Greero ma­­­­radt a „Sas fészekben". Minnie oly any­­nyira le volt verve atyja hirtelen halála­­ miatt, hogy Mrs.­llayne, a lelkész szivélye^ , neje, magához vette a szegény elhagyót­­leányt, ki most ott tartózkodott a folyón 1 dárral befutott kis papilakban. At.vio u­ixu. 6ta és azon Dercztrtl fog- j **«1.1 *ondoirt.iMt uv.r ; "*J;Sr“1, 'í i ,Lotu. Lili I “Sw» ” 1;v ‘ku ,0|‘ ■“■*«7«« Vk.köv­­et itár.yanak nyolcz nap alatt át kellet vennie a korm myzást ^'heA1,,pte 6 katlan utazó; • síi Uí“!uiu,)TM megfeledkezett volt J _**!« lehetett tréfátvl a f -• •*,ty ;­yorce 'Hi rü®f’iyní*^ legkis-4.1 i­ .yéEihoa U raga^kodntt. o u*. oionaa fi 1461 ure­ \ I y , n I onp * t*p i>a ] )• fúy. a é« 1 fi^ak lébenoyeten. A 40s( *miatt í­gy t­apadtak iiiá *a k5ay* i midőn a­ juhor. ért, uiin»? t ^an­! Ph . Alom k&mí** nélkül ju eLő' \ vít . urd­ám­ ^ ezeini 4^6. attál kidvt« atyám ?* i4'*nJá. M»*? tested Mimi­é­kém ? i ' ai Ígérem! P'.r n is atyám, Ígérem* hiáb­á m­­ín­qím VV „Kérlek me­ dd, mit pbrajtasz De a két légbe esett az&v j v tt y41a?s. A szél védő a rot a menaierepült. Michael Gr, ire — ismét konferenczia Egyiptom pénz­ügyeinek rendezése végett, — miután az angol javaslatokat a hatalmak, nem része­sítették olyan fogadtatásban min­t a lon­doni kabinet remélt — mégis csak egy dip­­lomácziai konferenczia fog összeülni. Egyik berlini lap szerint a konferenczia ezúttal Párisban lesz. Hogy mikor — még nincs elhatározva. — Bismarck herczeg utazása egyre ki­sért a külföldi sajtóban. Ismételten fel­merül a hír, meg ismételten mégis csatolta­­t­k. Előbb Nizza — most meg Dél-Olaszor­­szág. Az orvosok ugyanis a herczegnének Dél Olaszországot ajánlják. A politikai nagy fontosságú utazásból tehát nem lesz egyéb egyszerű kúránál.­­ Újévkor Horvátországban is tisztel­gett a nemzeti párt Euen Héderváry bán­nál. Vukotinovics pártelnök volt a szónok s kiemelte, hogy a bán teljes mértékben birja a nemzeti párt bizalmát. A bán vála­szában viszont azt hangsúlyozta, hogy szo­rosan ragaszkodik a joghoz és törvényhez, az ország igazi javát tartva szem előtt. A bán beszédét hosszas zam­­ok követték. A horvát tartománygyűlés. A tartománygyűlés tegnapi ülését el­nök Horvát Mirko délelőtt 11 órakor nyi­totta meg. A karzatokat a közönség egészen megtöltötte. Mindkét ellenzéki párt tagjai teljes azimban jelentek meg, Jetarcsevics Antal kivételével. Elnök jelenti, hogy Hinkovics képvi­selő írásban interpellácziót nyújtott be, a­melyben követeli, hogy utólagosan vétessék jegyzőkönyvbe a Starcsevics-pártnak az el­nök azon nyilatkozata ellen emelt tiltako­zása, a­melyet ez utóbbi a Starcsevics- pár­tiak részéről benyújtott felirati javaslat fö­lött tett. Elnök kijelenti, hogy miután ezen iro­mány tartalma oly természetű, hogy azt egy képviselőnek sem volna szabad szóbeli­leg a tartománygyűlésen előadnia, miután továbbá a tartománygyűlés ezen ügyben már határozatot hozott, ennélfogva elnök ezen interpellácziót nem fogja felolvastatni. Hinkovics kijelenti, hogy az elnök válaszát tudomásul veszi. Ezután Szurcsevics Dávid interpellá­cziót intéz az hok­y miért záratott ki a tartománygyülés üléseiből ? Elnök ismételve kénytelen szólót fel­hívni, hogy maradjon a tárgynál és ne bi­­rálgassa a tartománygyülés határozatait­— Jk U **i * *'■— ’ V* V 1 .Uft/i t M i ^ A. U« '. 'KIO n ' l v H 11 y zott, só ° ti 3k yon' lT ?i bid'g vorajték boritá homlokát L Ki in r Az ors­­ágnak számtalan «»er „jóké­kony* egyUsc van, ez egyletes vezérei most mutáseik meg, hogy szereplesu et nem csupán a »/-ruplési vagy s trerh « I m -•mán hírlapokba* közzéteendő ■ ts g uleseken tudnak mozogni, hanem akkor is tudnak tenni, mikor arról van szó, hogy a szegény népnek a tél hidege által tíz­­szerte nagyobbodott nyomorán segítsenek. Hamm a magánosok és mag­án egye­sületek ez­m­berbaráti szolgálataiban a hi­vatalos közegeknek, a hatóságoknak is meg kell tenni kötelességüket. És itt különösen a nagy városok ha­tóságainak van elmulaszthatlan kötelessége.^ A hol nagy a fény, ott nagyobb az­ árny is. — A gazdag városban nagyobb a nyomor is. fe’ A mióta a humánus irány felülkery­­kedett az emberiség törekvéseibe, azóta *mi­­ről-évre felszínre kerül a kérdés, hogy igé­­ként oldassák meg a szegény sorsuak se­lyezése. Mert a segélyezésben igen fontos kr­dés a segélyezésnek módja is. iaz-A segélyezéssel, de rosszo aiftaliBi'ha­zuk­, ép annyit árthatom , mint has. M n­­nnyire A. -V*./, • például a n­apot megmentik i* g)cm­ au 7 rigék a vétkez anyákzt. ^ r|,a • J Midőu .0,»a . sz.’go^ kert a 3lgolyi regenyek et, 1 . m •peredo szobák*, „népt nyújtanunk, hogy TM r^mányok által a tét 4 konyhák s kon; gegények^t hozzá szökő . , a szemérmes! * -nek is j i - iik abból, a mit a*| re a jó szivü embe­ r­barátok adnak. —er—, 1 \ végül azt válaszolja. . úgy * \anygyülés ismeri a suai- t>* ■** , t-V'anygyülés határozi* el * kizára i V.Sározatért a képviselőé a te ne*ni -h ha-: 'eMősséc-e ' É 'kavina b., a Starcsevics-párt köré­nek em­.'re kérdi az elnököt, hogy miért nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mikor telik li a kizáratás határideje . Az e­l­n­ö­k azt válaszolja, hogy neki nem kötelessége, hogy a pártkörök elnökei­vel leveletlen, a kizárt képviselőktől pedig, a­kinek mindenesetre válaszolt volna, nem kapott levelet. Marki­vics (Strossmayer-párti) ki­jelenő, hogy pártja már azért sem tehetett eleget a nemzei pártkör azon felhívásának, hogy a regnikofiris küldöttség választásában részt vegyon, mert az alakiság nem óva­tott meg. A napirendre áttérve Misk­atovics előadó az indemnityról szóló törvényjavas­latot elfogadásra ajánlja. Stankovics osztályfőnök a költségve­tésnek ily képőn történt előterjesztését az­zal indokolja, hogy teljesen új viszonyok állottak elő, s melyek miatt­­el kellett halaszani annak benyújtását, ha a kormány meg akarta tartani azon ígéretét, hogy a tartomány­gyűlésen az egész ország­ra nézve egységes költségvetést terjeszt elő. Kéri az indemnity megszavazását. Elnök az általános vitát­­­­­yitott­­nak nyilvánítja. Zürich (független p.) kijelent­i, hogy elismeri az indemnity megszavazásai s­­­ük­ségét, azonban ezt bizalmi kérdésn­k tes­z­­ ti. Szórja hoss­abb beszédben vizsgálja a vie­­nyt, mely Horvátország és Magyarország közt 1848 tól kezdve egész a mostani idők fennáll. Úgy találja, hogy Magyarország nem tartotta meg azt, a mit Deák meg­ígért, s hogy a jelen­­gi kormány sem a nép­nek, sem az országnak meg nem felel. oly. A jószivü emberbarátok. Budapest, decz. 31. Kétségkivü­l a tél nagyon szép és na­­gy­on kellemes időszak azoknak, a­kiknek nem hideg. Hanem a szegény embereknek a tél kétszeres nyomor. Mert a természet gondoskodik minden állatjáról télvíz idejére, csak egyedül az embert hagyja védelem nélkül, hogy gon­doskodjék róla az­­ ember. A gazdagság és jó­mód élvezőire a tél­­ a kellemes mulatságok mellett egy nagy és­­ nemes kötelezettség súlyos terhét rója : se­gíteni az elhagyott, didergő szegényeket. Az erős hidegek már eddig is megsze­rezték áldozatai^“­*, Eljött tehát az ide­je, hogy a jászivó emberbarátok segítsék nyo­morgó embertársaikat, de ne csak hiúságból, ne csupán, mert neveik a nyilvánosság elé kerülnek, cselekedjék ezt ! A gazdagoknak anyagi érdeke is pa­rancsolja, hogy a szükségben segítsék a szegényeket. Ismeretes az a régi közmondás, h­ogy az alkalom teszi a tolvajt, hozzá fűz­etjük ehhez még, hogy a legtöbbet a szükség közli. A legjobb politika tehát, hogy ízes­­kítsz­k a szegények szükségét s ezáltal ke­vesbítsük a bűnt. --------~~ A tiszta, egészséges szobában, meleg kályha mellett, gondatlanul henyélő embe­rek nem is tudják, hogy odakünn t* der­mesztő hidegben, fagyos szélben, hóvihar­ban, éhezve és fázva, milyen nehéz becsü­letesnek maradni. Nem csupán emberbaráti kötelesség tehát, nem csupán a jó szív, de a­zaz _ t«m­i« ..«(.zS--1- "«k' Ve-TfOTBti "-*­■ 7 i ,i ( ^2 e viharos mun a . » . töltött sanyarú életével: JeUz lőtte, hej­­tta szerelmét s ive méh éh .. t tűrt !­­ BíiiiTO ^zuKitek Qivitatkozott a ^YÁiftu ühplV' "I k' ^ A t x \ irodalon és művészet. szin­házban. (A maliii nők elrablása Tegnap egy jóízű bohóság került elő­ször szinre. A bohózat czime nem sokat­ ígér, de annál többet ad a darab. „A szabin nők elrablása“ két bécsi író, Schönthau Ferencz és Pál tollából került ki és Bene­dek Gyula igen ügyesen magyarosította azt. Német szerzőtől már rég nem láttunk ilyen sikerült dolgot. A német bohózat és víg­­játékirók rendb­en szélsőségbe esnek, vagy tulságig viszik a­­könnyedséget* a színpadi morál rovására, vagy tisztességes hangot tartanak s akkor pedánsak, nehézkesek és szellemtelenek. „A szabil nők elrablása" szerz­i ki tudták kerülni mind a két szélsőséget. Darabjuk se nem nehézkese tisztes­ ! ■ réget se trivolin nem s­ell*TD­'s vül ügyesen tisszi cnálját bonyolitó, szálait ; nyelvttetök és jeleneteik sziporkáz­nak a nevetteti ötletektől és fonák helyze­tektől, melyekben nem sok ugyan a logika ; de hát ki is keresne sok valószín­űséget gy­­ bohózstbons van kitünően rajzolt h­a. ( vá­l izgató és Marosán Luká ), islyet , i­ti ül még eredetiek is ■ - lödben igen egysz­e­r ö­­t egy tanár, ki (mint m m­néme'.­­ .. .téki hős) korlátja­, rap cs­­inking a r­­ög, arra veteme , • hogy eőadásra engen jutni egy diák on­nan tragediaja* (Ennek a czime A sza­i nők elrablása.) A darab csúfosan megbujit, mi miatt valóságos zivatar keletkezik a szegény szerző feje fölé. E­gyébiránt nem mondjuk el a mesé, ban­án ajánljuk a bohóság megnézését. Pon­tosan el lehet rajta mulatni, mert a körn nyez­eg megnevetteti a nézőt. A­z előadás ahoz képest, hogy csa­tár­na próba után került színre, elég ossz­­r',v' "" m­etü volt, leszámítva egy« elkéséseke^ \ n . j L le, de gérete ^ ••irtítása. rt r-m gyötörte el 1 » .a . a tta -i­rret vá' ataval egy darabig J' * A lapultat, mely « durva, t u / tar -..i rengi­nés« szivében lakozott, ki j­j lig mintig .■hi* az eget és a tonk­ert ta- 1 ' mányozta tál t«tt azon férfiaké­­, kik I Szerűit».^ Hay Minnie iránt, ennek gy­or­­t veitkor-» óta fogan./.ott meg és befészkelte osgátrsm.én­k minden­­ugábn és uralkodott ! Q6oi 1 ?i­­al­ ti sorsnak a tmik »hatnom kell uat v?re Minnie* i da aráidén. Ehetetlen ?nála nélk^Xj ' I mé­lven ‘0n 0,1 idő a £ vábbi lítéT^l még a’atl i­­ nvuir-dta.i v. i- f „,**.„*» en»kk|t ereseui - és itiktl* Michael (Wre a v­­ ve feltette teurer - * ' -a- * ssebébe rejt­: v . . ' p rvt piiAját, 8 K S7I11 rí * nyire a kanva~W» |0p TI 'h „ ya^ir * « \

Next