Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-03-26 / 70. szám
Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐ IRODA: Belkirily-atd* 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. I AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Bész im..................16 frt. II Negyeéme ... 4 frt. Félévre......................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Mijjel niksz „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 90* szám* Kolozsvár, csütörtök, márczius 26, 1885 KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 38. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Circumdederunt me. . . . A magyar főrendiház tegnapelőtt meghalt, hogy ismét életre keljen moros kriptájából. Amilyen volt élete, olyan a halála: erőtlen,szánalmas. Nem a halál angyala oltotta ki életét: végelszyengülésében önmaga szögezte mellének a gyilkos fegyvert. És megérdemelte a halált, de azt nem, hogy megint életre keljen. Mert élhetetlen volt s igy hiányzott jogczime a élethez. 1848. óta a főrendiház nem volt tényező a magyar nemzet életében. Egy politikai testület csak akkor factor, ha irányadó kézzel kap bele az események hullámaiba. A főrendiház csak passzív szemlélője volt a magyar nemzeti élet hullámzásának, néha még életjelt sem adva magáról. Sem a nemzeti és demokratikus törekvések útját állani nem volt elég ereje, sem azok élére állani vagy legalább azokat elősegítni nem volt elég hazafisága. Hát bizony megérdemelte a halált. Megérett rá. S ha egy kisszerű lélek rá nem teszi a kezét , bizonyárára akkor is annyira elcsenevészedett volna, hogy végre is kimúlt volna ez árnyékvilágból. De épen azért, mert már rég megérett a halálra : a magyar főrendiháznak nincs joga arra, hogy újra életre keljen. Politikában csak annak van joga az élethez, ami eszmét, törekvést, czélt reprezentál. A főrendiház már évtizedek óta nem képviselt eszmét, nem tűzött maga elé czélokat, nem törekedett semmire. És ez így lesz jövőre is. Sőt még rosszabbul. Eddig a magyar főrendiház sfogadta az egész magyar arisztokráciát. Ennek volt értelme és jogosult- s joga, mert a nemzetnek egy vagyoná- ját és eredeténél fogva döntő sulylyal I toró osztályának adta meg a kaszt ér- 1 .-sek képviseletének jogát a törvényhozásban. Ezután a főrendiház nem lesz az összes arisztokráczia, törvényhozó testületté alakulva, hanem lesz néhánygazdag család monopóliuma. Eddig ■ távol állott a nemzet nagytömegétől. Jövőre még egyenrangú osztályosaitól elzárkózik. Nem lesz egyéb, mint egy otaó pap, vagy 200 dúsgazdag bergróf és báró és egy sereg rendes és ranghajhász hiú ember gyülekezete. A ,szegény“ mágnások, akik földadója nem rúg 3000 frtra, viszsutaszittattak a „misera plebs kontri- ”-ek milliói közé. Ezek is csak I '‘gy tehetnek számot a magyar társa- salomban, mint a legutolsó napszámos 17 ha tanulnak s eszek lesz, ha dolgoznak és érdemeket szereznek, akkor bejuthatnak választás utján a képviselőházba s eként hatalomhoz, dicsőséghez, befolyáshoz juthatnak, sőt talán még miniszterek is lehetnek belőlük. Ám a herczegek, grófok és bárók kiknek őseikről dusvagyon maradt örökségbe, ha el nem fecsérlik azt: ezután is született törvényhozók maradnak, csak azért, mert születtek, s ha eltékozolják örökségüket , akkor is megmaradhatnak született törvényhozóknak, föltéve, hogy nőül veszik egy kavicsszállító literáns milliomos hozományát, azaz hogy lányát. Aztán lesz az új főrendiháznak a kinevezéstől függött czimzetes püspökök és főispánok helyett, csaknem ugyanannyi kinevezéstől függő tagja. Valóságos kegyhajhászok, erdók után szaladgáló Mukányiak, a hatalom kegymosolyáért csengő udvari poéták és udvari tudósok. Na hát ez a Tisza Kálmán reformja. Valóban méltó koronája 10 éves reform-kormányzatának ! Béna, czéltalan és elvtelen. Azaz, hogy egy czélja még is van: a geszti földesur hatalmának biztosítása. Hát ez nem elég jogczim egy reformra ? «.ELLENZÉKI TÁRCZÁJA 1885. Márczius 26. Jakcs Samu költeménye. E. Kovács Gyulának. 25 ives színi jubileum* alkalmára. — M-Vásárhely 1886 márcz. 24. Huszonöt éve, hogy oltárt emeltél A színművészet szent eszményinek; kévé* halandó, kis pályatéren, A nyert babért, mint te, úgy éri meg, lelkűit szivednek minden dobbanás* a szent eszménynek egy nemes vonása. Huszonöt éve, hogy már Tháliának Oltárain a tömjént áldozod .. In ünnepeltté tetted azt a pályát, Melyet már annyi szív megátkozott, ez önbecsérzet ösztönözte lelked, a Thaliádat híven átölelted. Huszonöt éve, hogy útrakelt a vándor, keresni egy szerencse-csillagot, A rnzsa csókját titkon rálehelte .. . Genius felette csillogott, beteljesült a vándor édes álma, Iné övé ma babér, és a pálma.. Rnssonöt éve, hogy rPá fordulás »,“ Elforditá apától a fiút. . ."Sebré lábad az élet göröngye, huszonöt évig futni .. . messzi it . . ""’“érdem rád lévelt sugára sztélét a könynyező apára. . Huszonot éve, ott hagyod a házat elyben szaly csók várta gyermekét .. Politikai hírek. — Országgyűlés. A képviselőház kedden rövid ülést tartott, mely egyúttal a húsvéti szünetek előtt az utolsó ülés is volt. Elnök bejelentette, hogy a gyámsági és gondnoksági törvény módosítását a király szentesítette, azután mentelmi ügyeket jelentettek be. Elintézte t. i. a mentelmi bizottság a párbaj vétséggel vádolt Bartha Miklós és Rácz Géza, sajtóvétség miatt Fekete Adolf, Verhovay Gyula mentelmi ügyeit. Vadnay Andor mentelmi ügye husvét után fog tárgyaltatok Meghallgatta ezután a ház Tisza Kálmán előterjesztését a ház munkarendje tárgyában. A miniszterelnök azt indítványozta, hogy a képviselőház legközelebbi ülése ápril l1-én legyen s azon megállapittatik a további ülések napirendje. Ezt a ház elfogadta és boldog ünnepeket kivonva egymásnak az ülés véget ért. — A képviselőház munkarendje. A kormánypárt kiuobjában Tisza Kálmán előterjesztést tett, hogy a szünet utáni első ülés apri. 11-én lesz, a rákövetkező hétfőn, tehát ápril. 13 án tartandó ülésre kitüzetnék a vágvölgyi vasút galgócz-szered-lipótvári vonalának kiépítéséről s azután a postatakarékpénztárakról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Egyszersmind javaslatba hozza a miniszterelnök: utasíttassanak a ház bizottságai, hogy szerdán vagy esetleg szombaton tárgyalás alá vegyék az időközben beérkezendő s az elnökség által hozzájuk utasított törvényjavaslatokat, hogy azok minél előbb nyilvános tárgyalás alá kerülhessenek. Huszonöt éve, hogy széles hazánkban Már Thaliával járkálsz szerteszét. Huszonöt éve, hogy felgyűlt a lámpa, Melynek dicsfénye szétárad hazánkra. Huszonöt éve, hogy szent áhítattal Csüng lelked a művészet templomán .. Haladj tovább az alkotó elődök Te általad jól ismert nyomdokán ! „Huszonöt évnek kétszerese lássa, Mivé teremthet a „Pál fordulásai“.. Jakab Ödön költeménye. E. Kovácz Gyulának. Mikor reád borult az a fényes álom : Megkezdéd a pályát egy pár deszkaszálon ; S hej azóta hányszor hozta úgy a szerep, Hogy meghaltál és a sírba temettenek ! S lám, a halálpróbát addig-addig tetted : Belé edzéd magad a mitől más retteg, Mint az alpesi nép, mely ha mérget vesz be: A gonosz méregtől lesz még erősebbé. Elveszi ám a halál másokat egészen, De fölötted már csak fél győzelme lészen. Takarhat rád majdan akármennyi földet : Mégis marad itt fenn valami belöled .... E. Kovács Gyula. (Az „Ellenzék“ koszorúja.) A pályák közt, melyek ifjú erő előtt nyitva állanak, a művészé a legszebb, legnemesebb. A papé önmagában szentebb talán, de a szeretetben is merev, hideg, mert a tatárok kiváltságai az ember fölé emelik az embert, és az úr fölkentje idegen világban kell hogy keresse szive vágyait. „Művész hazája széles e világ“, a csillagok e porszem csillaga, édes otthonunk, mely anyag s erő. Itt a rózsák neki nyilanak először, neki szól a madár kikeletkor és neki regéli csodás dolgait a nap és éjjel égboltozata. Mindent, mi szép és jó a teremtésben, joggal sajátjának nevezhet és mindennek csak annyi az adója, hogy mindent látván s mindennel betelvén, az igaznak, jónak és szépnek sugárait juttassa el azokhoz is, kik az örök Szépben, mely az Eszme, nem olvashatnak oly világosan és földi betűkre van szükségük, hogy fölfoghassák a harmoniát. Boldog azért, kit a múzsák homlokon csókoljanak fájdalmai is szép fájdalmak ennek, és örömei fenséges örömök. A művészet lángszikrája él keblében, ez gyújtja lángra szivét, ez világítja meg útait. Nem kontár ő, ki a semmittevés pályáját megfutni lép a művészetek szentelt csarnokába, hanem szerető szív, ki igazán szerelmes az ideálba és úgy a mint lelke legbensőjében diktálja, teszi alkotásaiban az örök Szépnek szerelmi vallomásait. Mindig emelő e lelkek pályafutására tekinteni, a fehér lelkek története ez, vagy helyesebben, mert ők is törékenyek a virág lelkeké, így ma az E. Kovács Gyula jubileumán örvendve örvendezünk mi is, s midőn e város, ez országrész közönsége mind azt kiáltja nekünk : jubilate mi is örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy hazánk nagyobb élő tragikai művészét szívből üdvözöljük. Az elismerés adóját rójjuk le, nem virág, vagy frázis-koszorúval, hanem szívünk legbensőjében élő hitnek azon egyszerű kijelentésével, hogy mi E. Kovács Gyulát a szó legvalódibb értelmében igaz és nagy művésznek tartottuk, és igaz és nagy művésznek tartjuk. Ez a mi koszorúnk, ez a mi magasztalásunk, ez a mi hálánk ! Az ő egyéniségében gyerekkorában már élt egy szikrája a művészetnek, melyet nem olthatott ki semmi sem. Nem apjának, a protestáns papnak komor, sötétes világnézete, nem a nagy világ előítélete, és nem a kilátások, melyek a kitűnő tanulót, más jövedelmezőbb pályákra igyekeztek téríteni, ő a művészet szent birodalmába vágyott és mint ifjú, ott ütötte föl sátorát. Hű maradt huszonöt év küzdelmei között a magas ideálhoz, mely az ifjú előtt megjelent; hű az életben és hűt a színpadon. Nála a művészet nem volt sallang, nem álarcz, nem koturnus, melyet lámpafénynél öltött csak magára, hanem a magasztosnak igaz szeretete, melyet az életben is mindenüvé magával visz. A színpadon mély tanulmánnyal, kitűnő fölfogással, nemes hévvel, kifogástalan plasztikával, a hang- és érzelemárnyalatoknak bámulatos változatosságával hirdeti Shakespeare és a klasszikusok igéit : az életben azzal a keresetlen nemes egyszerüsséggel, mely a fenkölt szellemek sajátja, magyarázza és alkalmazza a már hirdetett nagy igazságokat. Innen a nagyrabecsülés s az a közszeretet, a mely csaknem páratlanul környezi, s a mely szivének is bizonyára egyik fő öröme kell, hogy legyen. Mindnyájan becsüljük, mindnyájan szeretjük, mert mindnyájan igaz művésznek tartjuk, kit ha életben csapások értek is és anyagi gondok itt-ott megzavarták pályafutását, mindez ép azon áldozatokért történt, melyeket a művészet szent oltárára tön. Fensőbb hivatás állott előtte s a művészek közös sorsa érte! Üdvözöljük azért ezerszeresen szivünk — Bosznia és Herczegovina annexiójának tervéről mindenfelől érkeznek a hírek- Belgrádban lakó boszniaiak az annexió ellen tiltakozó gyűlést akartak tartani, de ezt a szerb kormány nem engedte meg. A macedóniai szerbek hasonló czélú gyűlése Vranjában volt megtartandó. Bécsből a külügyminisztériumhoz közel álló Fremdenblatt alaptalanoknak nyilvánítja és ismételve a leghatározottaban visszautasítja és ráfogásnak mondja mindama irányzatos közleményeket, amelyek Ausztria-Magyarországnak a Balkán-félszigeten való katonai tényeiről és terjeszkedési vágyairól szólnak. Ellenkezőleg a kormány a lakossággal egyetértve, a béke szükségének érzete és ezen őszinte óhaj által van áthatva, hogy a rend és nyugalom fönnálló szerződések alapján zavartalanul fentartassák. E törekvésében Ausztria Magyarország biztos támaszt bír a három császári hatalmasság békapolitikájában és hasonérzelmű, megbízható társakat a többi államokban. — A franczia khinai háború. A párisi jelentések szerint az ellenségeskedések a menyei birodalomban egy idő óta szünetelnek s mind határozottabb alakban merül fel a hir, hogy Peekingben a franczia nagykövettel komoly békealkudozások folynak. — Az egyiptomi harcrtérről. Szuakinból néhány angol ezred négyszögét alakítva előnyomult, hogy sánczokat építsen. Haszheen mellett, hol az angolok néhány nap előtt kemény harczokat vívtak, az arabok hirtelen előrohantak, azonban a hasheeni erősségből ágyukkal fogadták őket, s az előre menő ezredek is kemény tüzeléssel fogadták, mire az arabok óriási veszteséggel visszavonulni voltak kénytelenek. Az angolok vesztesége 24 halott és 32 sebesült, míg az ellenségé 900-ra is megy. A halottak halomban feküdtek, amint futásukban a halálos golyók egy tömegben érték őket. — Angol-orosz háború. Oroszország Afganisztánban mesterségesen felkelést akar előidézni, hogy oka és ürügye legyen előnyomulni csapataival. Az angol kormánynak biztos adatai vannak erre nézve s azért rendeletet küldött rád..-ba, hogy Alba’trabad-ba 20—30 ezer embert konczentráljanak s két, hadtestet mozgósítsanak. A főparancsnok is ki van már nevezve Roberts tábornok személyében. Londonból legközelebbről 15 ezer katonát küldenek Indiába az ottani helyőrségek erősítésére. Az orosz tiszteket is haza rendelte az orosz kormány, saját ezredeikhez. A főrendház ülése. Márczius 24-én. A főrendiház tegnapelőtt befejezte a főrendiházi reformról szóló tvjavaslat általános vitáját, s a szavazásra kerülvén a sor, a többség elfogadta a kompromissumot. Megtörtént tehát, amit előre látni lehetett ugyan, de biztosra venni a kormányon kívül senki sem mert volna. A vitában első szónok Pongrácz Károly báró volt, kiváló szónoki hévvel és ügyességgel támadva, nemcsak a kormány javaslatát, hanem magát a kompromissumot is, melyet ügyes aknamunkának nevezett. Nagy igazságtalanságnak tartja azt, amit a főrendiház 50 tagjával szemben elkövet az új javaslat, mert ezáltal a históriai érdemek áldozatul dobatnak az arany borjúnak és meggyalázza azokat, akik a czenzus következtében kimaradnak. Bezzeg mikor ama mágnások ősei Sajónál, Mohácsnál harczoltak, nem kérdezték tőlük, hogy mennyi adót fizetnek. Beszédét azzal végezte, hogy a királyért és hazáért életet és vért, a kompomissumért semmit. Az ellenzék többször zajosan megéljenezte. Szécsen Antal gróf volt a második szónok, ki hosszasan érlelt a kompromissum elfogadhatósága mellett. Beszédét az alábbi kivonatban ismertetjük : Részemről, úgymond, határozottan helyeslem azon irányzatot, hogy a főrendiház reformja kérdésénél a történelmi szempont kellőleg tekintetbe vétessék. De helytelen felfogása a történelmi szempontnak az, ha annak eredményei csak a jelen szempillanatban vétetnek tekintetbe, de ép oly téves, nézetem szerint az, ha a kiindulási pontra egyszerűen történik a viszszatérés, anélkül, hogy összefoglalva kiindulási pontot és az eredményt, a valódi történeti jellem megállapíttassék. Kiválólag helytelen, nézetem szerint az, ha oly intézményekre, melyek a múltnak szüleményei, létezésük minden pillanatában a jelen időnek uralkodó szelleme vitetik át, mely azoknak egészen más szint kölcsönöz, mint amilyennel annak idején bírtak. Hogy én rokonszenvvel viseltetem társaim iránt és pedig kétszeres tisztelettel azok irányában, kiknek a történelmi emlékek és őseiknek a történelemben följegyzett érdemei kétszeres nyomatékot adnak, azt hangsúlyoznom nem kell. Mindamellett nem kerülheti el figyelmemet, hogy a főrendiház, mint minden törvényhozási intézkedéseink, a mostani szellem értelmében szabatosan rendezve és szabályozva soha sem volt. Azon kérdés áll tehát előttünk, hogy a törvényjavaslat, úgy amint azt a hármas bizottság módosította, megfelel-e azon történelmi kiindulási pontnak, melyet a helyes eljárás módjáról jelezni bátorkodtam. Őszintén megvallom, én elvontan nem vagyok a főrendiházi czenzusnak barátja. Én a czenzust egyáltalán még a képviselő választásokkal szemben is mindig csak az emberi tökéletlenség egy pótló eszközének tekintettem, mely annyival kevésbbé helyesel, minthogy nemcsak az aktiv választási jogra, hanem ezen jog passzív oldalára is kiterjesztetik. Mindamellett aztán kijelentette a gróf, hogy elfogadja a czenzus eszméjét, mert jobb módot helyette nem tud. És igy általánosságban elfogadta a tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Sztáray Antal gróf is azok közzé tartozik, kik a mértgos háznak reorganizaczióját szükségesnek tartják, mert sajnos, hogy a mólt főrendiház, mint egyedüli maradéka a rendi alkotmánynak, a mostani népképviseletre alapított alkotmányia sok részben nem illik többé bele, és hogy tagjainak folyton növekvő száma és az indigénák sokasága természetéből kiforgatta, és bennünket, a főrendeket arra késztet, hogy áldozatot kell hoznunk — azon áldozatot, hogy évszázados jogainkról le kell mondanunk, azokat a haza oltárára tennünk. Magyarországon eddig soha sem volt „caste“ soha elzárkózott nemesség, soha elzárkózott aristokráczia. Az első herczegnek sem volt több joga soha, mint az utolsó kis nemesnek. Ezen szellem ellen vét az előttünk fekvő törvényjavaslat két irányban, az elsőben, mert jogokat elvesz a nélkül, hogy azoknak kárpótlást adjon — mert hiszen a szünetelő jog méltán csak fogalomnak nevezhető. És a 25. § ban körülirt jog bizony nem más, mint egy odavetett alamizsna, mely napról-napra fogy és sem jogot nem jelez, sem azt nem ad, — kivált tekintve azon választási módozatot, mely a törvényjavaslatban kontumplálva van, és mely azon anomáliát tartalmazza, hogy egy és ugyanaz közvetlen és közvetve gyakorolja jogát. Vét továbbá ezen javaslat az által, hogy az országban riasztott teremt — a ezen- ZUS08 mágnásét, — melynek ugyan hazafiságát nem szabad, de nem is lehet kétségbe vonni, de mely az arstokrácziában mély szakadást szül bizonyosan a közügy kárára. Végül Desewffy Aurel indítványához járul, és nem fogadja el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Vay Miklós báró úgy vélekedik, hogy az eddigi helyzet nem lett volna soká fentartható. Az 1848-iki események épségében tartották ugyan a főrendiházat, de tulajdonképi állása mégis megváltozott, s a parlamentáris rendszer óta alárendelt szerepet kezdett játszani. Ezen kíván a javaslat segíteni s azért üdvözli a javaslatot, s megnyugtatására szolgál, hogy a főrendekre nem erőszakolta senki, hanem azt maguk alkották meg. Vécsey József báró a választás elve mellett szólal fel s megjegyzi, hogy a politika leszoríttatik a vármegyék teréről, az a piaczra fog vonulni, ahol sokkal veszedelmesebb lesz, mintha a megyék gyűléstermeiben űzetnék. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csáky Albin gróf azt tartja, hogy a javaslatban kontemplált reformot nem kormányzati szempontok teszik szükségessé, sőt a főrendiház épen a jelen szervezetben kényelmesebb a kormányra nézve. Az időpont a reform keresztülvitelére kedvezőbb nem lehet, mert mozgalmaktól nem tarthatunk. Úgy hiszi, hogy a jövő főrendiház a történelmi jogok respektálása mellett a kor követelményeinek is meg fog felelni s a történelmi jog nem fog megszűnni ott, ahol a megkívánt czenzus nincs, hanem csak szünetel. Elnök az ülést rövid időre felfüggesztette, mely után Zichy Henrik gróf szólt röviden és Desewffy Aurél határozati javaslatát pártolta, s nem fogadta el a javaslatot. Röviden szóltak még Pongrácz Emil báró, elfogadva a javaslatot, ifj. Festetich Pál gróf a javaslat ellen, Bethlen Gábor főispán a javaslat mellett, és Eszterházy István gróf, hasonlóképen elfogadva a javaslatot. Erre az elnök a vitát bezárta, s következtek volna a zárbeszédek. Desewffy Aurél gróf röviden kijelentette, hogy javaslatát szavazás alá kívánja bocsátani. Tisza Kálmán meggyőződése szerint a reform a magyar állam érdekével függ eszmélyéből ma és szívünk legmélyéből kívánjuk, hogy hazánk és a művészet büszkeségére soká, soká éljen ! Eleonóra. A Dolores szerzőjétől, Angolból fordította : A mica. XXIX. (Folytatás.) (52) De olyan különös kifejezés volt az arczában , mint beszélt, s tekintete a százados szemeit keresték fel, mintha tanácsot kérne tőlük. — Ha akarod menjünk és keressük fel, folytatá, Robert Klára is itt van velem. És hallottad, tudod hogy Adorján meghalt ? — Adorján maghalt ! kiálta Sir Robert megrettenve. Szent ég, hazajövetelemnek az örömét félig az a remény képezte, hogy Adorjánt ismét láthatom! Meghalt! Oh Phyllis, igaz-e ez vagy csak egy kegyetlen tréfa ? Meghalt az, ki drágább volt előttem, mintha testvérem lett volna! Arczábm és hangjában a fájdalom oly mély, oly igazi és oly benső volt, hogy Phyllis és a százados meghatva néztek rá. — Robert, sajnálom hogy enyire megráztalak ; azt gondoltam, hogy tudod, mondá a felesége gyöngéden. — Hogy tudtam volna? Hosszú utániban mindig magam előtt képzeltem Adorjánnak az arczát, midőn majd engem meglát. Ő több volt nekem mint barátom, több mint testvérem Menj, hagyj magamra. Egyedül kell lennem. Félre fordultak, mert Sir Robert nem