Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-06-30 / 148. szám
Kolozsvárt 1885. pozsonyi, a felvidéki, vagy erdélyi tegyen indítványt és javaslatot és küldjön felhívást a hasonczélu összes társulatokhoz, hogy a csatlakozás végett tanácskozásra és határozathozatalra megbízottakat küldjenek. Egy ilyen meghivó nem prejudikál senkinek és semminek. Budapest városháza bizonynyal örömest látja a kedves vendégeket. A csatlakozás és országos szervezkedés szükségét érzi mindenki. Általános és folytonos társadalmi akcióról van szó, olyanról, melynek figyelme mindenüvé kiterjed. Ily mozgalom nem lehet centralizált, de még kevésbbé lehetne fejetlen. Bizonyos mérvű központi vezetés kell, hogy a működés összhangzó és tervszerű legyen, bizonyos erőgyűjtés is kell, hogy a leggyengébbek támogatást és buzdítást nyerjenek, valamint ellenőrzés sem árt, hogy a vidéki társulatok mit mivelnek ? De mi tő, a központban kell egy orgánumnak lenni, mely szüntelen agitál, hogy Magyarországnak ne legyen olyan része, melyben magyar kulturegyesület nincs s mely mint valami statisztikai büró, számon tartsa a tagokat és azok működését. A súlypont a vidéki egyesületekben van és kell, hogy maradjon, de a központ legyen meg Budapesten. A hajtókerék a perifériákon mozog, de tengely kell neki. A létező egyesületek közt van sok kitűnő és tevékeny, de van olyan is, mely csak tengődik Mindjárt máskép volna, ha országosan egyesülnének, mint a vörös keresztegylet.Ha nagynevű és befolyásos férfiak és tevékeny igazgatóság állíttatnék közmegegyezéssel az egész mozgalom élére, ennek csakhamar sikerülne annyi egyesületet létesíteni, ahány törvényhatóság van s pénzforrásokat nyitni a legszebb és legnagyobb hazafias és humanisztikus czélnak. József főherczeg legyen a társulat protektora, azt kívánjuk. Igazgatója lehetne öt, a különböző vidékek szerint: Dunáninnen, Dunántúl, Tiszáninnen, Tiszántúl, Bánát és Bácska s Erdély. Az egész magyar nemzet társadalmilag jól szervezve, e czél lebeg szemeink előtt. Ahová nem ér el az állam, a társadalom behatol. Mint a víz, elönti szelleme az egész vidéket s a családi tűzhely küszöbét is átlépi. Amit a magyar állam ezer évig nem birt megteremteni, a társadalom egy század alatt az egységes magyar nemzetet megteremtheti. De csak az esetben, ha akar, tesz és egyetért. * Haynald Lajos, Kalocsa bíboros-érseke, Erdély feledhetlen püspöke, a második kath. egyháznagyjaink közül, a ki megemlékezik a Közmivelődési Egyesületről. Demja. 1000 forinttal lép be a kultur-egyletbe; az az alapítvány bizonyára épen olyan gyümölcsöző lesz, mint a minő volt ő emja erdélyi működése. A pénznél azonban sokkal kedvesebb reánk nézve az a remény, hogy ő emja erkölcsi támogatásával is elő fogja mozdítani ügyünket, a magyarság ügyét,amelynek mindig buzgó előharczosa volt.. . Ó emjától a következő levelet kaptuk :" Kitűnően Tisztelt elnökség! ". A magyar és annak földjére Isten által beállított lakosok valódi javának eszközlésére az erő egyesítése, és így a közhatalom nagyobb erőssége és biztonsága tekintetéből az államnyelv terjesztését nemcsak hasznosnak, hanem szükségesnek tudván, s magam is anélkül, hogy a más nyelvűeknek jogosult kívánságai iránt az illető hatáskörökben igazságtalan lennék, eszközölni buzogván, szívesen járulok 1000, egy ezer forinttal az Erdélyi Közművelődési Egylet czéljaihoz, azon alapos föltevésből indulva ki, hogy miután az iskolák által eszközlendő közművelődés szerencsés előmozdítását csak a vallásos közoktatás által tudom elérhetőnek , a Tisztelt Közművelődési Egylet is ott, hol oktatási téren induland magasztos feladatának megoldása után, az iskolázás vallási irányát különösen szem előtt tartandja. Egyébként Isten áldását kívánva működésének, teljes nagyrabecsüléssel maradok a Kitünően Tisztelt Elnökségük lekötelezettje dr. Haynald Lajos kalocsai érsek. Cseh-Teplitzben, 1885. jan. 23. Én ezt a történetet azért tartom érdemesnek az elbeszélésre, mert igen-igen jellemzőnek tartom azt némely román hazánkfiára s általán az izgató román sajtóra nézve. Azok az urak és az a sajtó, kik és amely szakadatlanul kiabálják tele a világot magyar zsarnokságról s erőszakos magyarosításról; kik még egy zeneiskola vizsgálati dolgából is világraszóló nemzetiségi sérelmet képesek faragni ; kik még ráfogásoktól sem rettennek vissza, — csakhogy minden ellen, ami magyar, gyűlöletet gerjeszszenek hazánk román ajkú polgáraiban , azok az urak és az a sajtó bezzeg szemet hunynak a tények előtt. Azon tények előtt, hogy a kultúra áldásaiba, minden téren Magyarországon a magyar egyenlően részesíti a haza minden gyermekét; hogy a magyarság nélkül e földön intenzívebb kulturális törekvés vagy épen nem vagy igen csekély mértékben volna; hogy a magyar minden nemzetiségűt egyenlő szeretettel fogad be kulturtörekvéseibe és intézeteibe , hogy neveli, műveli, fejleszti a haza minden népét anélkül, hogy nemzetiségéből kivetkőztetné. S mindezekért mi a hála? Izgatás, hálátlanság, bujtogatás, tengerrátogás és piszok-dobálás a magyar államra és magyar nemzetre! Bizony-bizony nagy ideje volt már megalakitni azt a kultur-egyletet ! Observator. Csak névleg feleség. Az Elain szerzőjétől. Angolból fordította: Amica. XXIX. (Folytatás.) (65) — Mégsem vagyok oly megrögzött kemény szivü, hogy egy rosz cselekedet felett boldog tudjak lenni, mondá Filippa gúnyosan. Több gonoszságra van szüksége a szervezetemnek. A Lady Peters kérdezősködéseit ügyesen tudta elhárítani ; azt állítá, hogy nem tud semmit a történtekről. Minden felől hozzá fordultak felvilágosításért az emberek, mint a Lord Arleigh legjobb barátjához. Kérdezték : — Mit jelent ez? Minő házasság ez? Azt halljuk, hogy Lord Arleigh egész csendességben megesküdött, s ugyan aznap elvált a feleségétől. Mit jelent ez ? — Nem tudom megmondani, volt a válasza, de arra biztosan számíthatnak, hogy a körülmények helyes magyarázatát megkapják. Mindnyájan tudják, hogy Lord Arleigh becsületes ember, és én ismertem a feleségét. — De mit jelenthet ez a dolog?folytatták a kérdezősködök. — Nem tudom megmondani, válaszol, nevetve. Én csak azt mondom, hogy adják e dolognak a legjobb magyarázatot a mit adhatnak. És így kimenekült a bajból; a Hazlewoodi herczegnő nevét soha senki sem hozta összeköttetésbe a Lord Arleigh házasságával. Filippa tudta, hogy ha férje hazajön, annak némi magyarázatot kell adni, de az ő előtte egészen közönyös volt. Az ő élet**, mondá önmagában, be volt végezve. Midőn a herczeg nehány heti igen kellemes tengeri utjából haza jött, a Lord Arleigh különös házassága volt a legelső hit amit hallott. Rendkívül meglepte. Barátja Austin százados mondta el, mihelyt partra száll. — Mit mondtál csak, hogy kit vett el ? kérdé a bámuló herczeg. — Először az a hir keringett, hogy egy távoli rokonodat vette el, válaszolt a százados, de későbben megtudtuk, hogy egy olyan fiatal leányt, kivel egy félreeső kis tengeri fürdőben ismerkedett meg. — Hogy hívják? Ki volt? Az én rokonom nem lehetett; nekem igen kevés, s fiatal nő rokonom egyátalában nincsen. — Tudjuk, az csak tévedés volt, s megmondom, hogy honnan származott; egy Dornham nevű kisasszonyt vett el. — Donham! mondá a herczeg zavarodottan. A név nem ismeretlen előttem. Dornham, ah, már emlékezem ! Nem szólott többet, de a százados látta, hogy szép arcza elsötétült, s azt gondolta magában, hogy barátja lelkét kellemetlen gondolatok foglalták el. XXX. Az első kérdés, mit a herczeg megérkezésekor feleségéhez intézett,Lord Arleighot illette. — Én vagyok unokatestvérem őre ? kérdé. — Bizonnyal nem édes Filippám , de tekintetbe véve, hogy Norman gyermekkorotok óta olyan volt hozzád mintha testvéred lett volna, érdeklődnöd kell iránta. Szólj, igaz , mit házasságról beszélnek? — Igaz-e? ismétlé Filippa. Természetesen, hogy igaz! Hát nem tudod, hogy kit vett el ? — Szinte félek megkérdezni, félek, hogy gyanúm alapos. — Társalgónőmet vette el, mondá az asszony. Én nem akarom Normant hibáztatni, nem mondok semmit. Sajnos, hogy valaha meglátta és megismerte, jegyzé meg melegen a herczeg. Azt mondják, hogy a Norman élete tönkre van menve. — Én előre figyelmeztettem, mondá Filippa élénken. Megtagadtam kérését és eleinte nem akartam Madoliának bemutatni. Megmondtam, hogy legyen esze és óvatossága. — Hogy történhetett hát meg mégis ez a házasság ? Filippa vállát vonta. — Azt hiszem, hogy az ilyen dolgokban a sors keze működik. Egyszer.Norman az én távollétemben meglátta őt a kertben, és saját állítása szerint rögtön szerelmes lett; ekkor elhatározta, hogy feleségévé teszi. — Nagyon különös, mondá a herczeg elgondolkozva. Nem emlékezem, hogy Norman valaha ily fonák dolgot követett volna el. — Én eléggé intettem, ő nem mondhatja az ellenkezőjét, jegyzé meg Filippa könnyedén. — De ez minden tekintetben oly rész, oly szerencsétlen házasság volt reá nézve. Filippa, ki volt az a leány ? Én soha sem kérdezősködtem részletesebben felőle. — Vere, jobb szeretném ha nem ieszélnénk többet e tárgyról, mondá a hrczegnő; most már nem érdeklődöm iránta Tudd meg édesem, hogy Norman és én összezördültünk. S nagyon valószínű, hogy soha a® leszünk többé jó barátok. — E házasság miatt vesztetek összekérdé a herczeg. — Igen, e házasság miatt, ismétlé » felesége, és nincsen olyan tárgy, mi annyit* izgatna, mint ez. Édes Vere, kérlek régi oly kíméletes s ne említsd fel többé előtte® — De mégis szeretném tudni, hog' hát ki az a leány ? sürgeté férje, te suli* sem mondtad meg azt nekem. — Ha folytatod, féltékeny kszt- kiáltá Filippa. Már is szétszakította azt * régi barátságot, melyről azt hittem, bot? örökké tart; és ime, most midőn h*** térsz, nem tudsz más tárgyról beszél csak róla. — Szeretnélek féltékenynek !»'- mondá a herczeg, ki azok közzé tartóz®'' kiknek lelkéhez nem férhet gyanú. Filippa mosolygott, de az erkélyilenet keserű emléke éles fájdalommal 1ajult fel előtte, midőn ő a Norman étekbe festett ismeretlen eszményképre fetékeny volt. A herczeg makacs volt, nem akar'* tárgygyal felhagyni. — Te azt mondod, kezdé újból, Madolin egy Dornham nevű régi barlingnak a leánya, s nekem úgy tetszik hogy névvel olyan emlékek merülnek fel előttte, melyek nem tartoznak a kellemesek *1 (Folyt. köv.) * Baruch Kamu és Adolf Marosvásárhelyről 100—100 írttal beléptek a kulturegylet alapitó tagjai közé. * A kolozsvári ref. kollégium tanulói, lelkes igatójuk Hegedűs István dr. hazafias buzdítására szintén elhozták a maguk filléreit a szent ügy oltárára és 100 írttal a kulturegylet alapítói körébe léptek. Hegedűs István dr. a következő szép levélben értesíti erről az egyesület elnökségét: Nagyon tisztelt Elnök úr! Midőn mellékelve van szerencsém 100 — azaz — egyszáz forintot a nagyon tisztelt Elnök úr kezeihez juttatni, mint a helybeli ev. ref. kollégium ifjúsági részéről alapítótagsági díjat, lehetetlen megtagadnom magamtól azon lelkes öröm nyilvánítását, melyet honfitársaimmal együtt érzek a megindult nagy társadalmi akció sikeres eredménye felett. A magyar társadalom ereje az utóbbi időkben nőttön-nőtt. Ez erőre, mint nélkülözhetetlen tényezőre van szükség azon üdvös mozgalomban, melyet szívvel-lélekkel magáévá tesz a mai ifjúság, hogy kevesebb keseregni valója legyen jövőben neki, mint van nekünk. Erős társadalom, öntudatos hazafiság szellemében átteremtett magyar társadalom bárminél szentebb örökség, amit csak a jövendő nemzedékekre hagyhatnak. Lelkesedést-lelkesedéssel, áldozatkészségetáldozatkészséggel lehet növelni. Az ifjúság ez áldozatkészség egyik szerény tényét gyakorolja. Fogadja tőle a h. elnök ur e tényt oly szivesen, mint a mily szívből azt gyakorolja. Ezek után maradtam Kolozsvárit 1885. jun. 29. mélyen t. h. Elnök urnak hazafias üdvözlettel Dr. Hegedűs István igazgató. * Aradról és a megyéből az erdélyi kultur egylet alapítói közé beléptek Zselinszky Róbert 500, Arad város, az aradi liczeum tanári kara és a kisjenői takarékpénztár 100—100 forinttal. * A magyarosításról ezeket írja a Bismarck hg. félhivatalos lapja : a „Nordd. Alig. Ztg.* . .Aki azt a felfogást vallja, hogy általános európai, de kivált osztrák és német érdek, hogy ott, ahol ezer év óta magyar birodalom áll fenn, az háború és béke idején erőteljes és akczióképes legyen, az szükségképen fel fogja ismerni, hogy ezt a feladatot csak a magyar faj oldhatja meg, amely ezen földdarabon erkölcsi és politikai, kulturális és anyagi túlsúllyal bír. De ennek a feladatnak van egy kategorikus imperatívuma : állami nyelvet kell teremteni, amely nem lehet más, mint a magyar nyelv. Aki akarja a magyar államot, annak, ha tetszik, ha nem, bele kell nyugodni abba, hogy magyar kokárdát viseljen. A legelizaltáltabb magyar chauvinista sem hiszi azt, hogy manapság szép szóval, vagy erővel meg lehet egy néptörzset fosztani a maga nemzetiségétől. Az elv: ELLENZÉK (580) melyben Magyarország minden ajkú hazafiai találkoznak az, hogy Magyarország néptörzsei fejlődjenek sajátságaik szerint, de hogy az állami nyelvnek köztük szellemi kapcsot kell képezni, mely arra képesíti őket, hogy közös erővel működjenek a közös haza javán. Ezen kategorikus imperativus végrehajtója elsősorban a közoktatási miniszter. A tanügy egész terén gondoskodnia kell az állami nyelv terjesztéséről. Trefort ezt a kötelességet egész nyomatékkal teljesíti, de — a törvények és a gyakorlat sok példát nyújtanak erre — a viszonyokat és embereket tőle telhetőleg figyelembe veszi. Ezért a nemzeti ultrák — akik természetesen hallani sem akarnak a közös hazáról — vad magyarizátornak kiáltják ki.‘ * Neves megye alispánjától érkezett e hivatalos levél: Nagyságos elnök úr! Az erdélyi közművelődési egyesület részére, melynek magyar nemzeti, tehát hazafias szempontból való megmérhetetlen fontossága felől minden magyarnak csak egy lehet a véleménye: az hogy annak czéljáért tettekben nyilvánuló lelkesedésre kell buzdítania, a folyó év ápril hs 3- án tartott megyebizottsági közgyűlésünk 300 irtot szavazott meg, mely határozat most már a m. kir. belügyminisztérium által is jóváhagyatván: van szerencsém a megszavazott 300 irtot, a nevezett egyesület czéljaira mint Heves megye alapítványát idecsatolva, azon kérelemmel megküldeni, hogy annak vételéről hivatalomat értesíteni szíveskedjék. * Ákontz István járásbiró egy gyűjtő ivet kért s a tegnap ez idén a következő aláírásokkal küldte vissza : I. Rendes tagok , a kik hat évre 10 frttal ajánlkoztak és tagsági dijokat befizették : Ákontz Sándor kereskedő 10 frt, Ákontz István aljárásbiró 10 frt, Vikol Simon 10 frt, összesen 30 frt. II Rendes tagok : 6 évre, kik tagsági dijaikat évenként 2 frttal fizetni kötelezték magukat és a folyó évre eső díjrészletet megváltották : Barkó Ferenczné, Barkó Ferencz, özv. Farkas Gergelyné, Gál Antal, Görög Joáchim, Kábdebó Kristóf, Kiss Sámuelné, Kiss Sámuel, Kopár Gerő, Tappenburg Károlyné, Brencsán Eliz, Tappenburg Aranka, ifj. Tömösváry Miklós, összesen 24 forint III. A Kultur egylet részére ajándékozott : Ákontz Rezső, 1 drb 237. sz. 50 frtos kolozsvári lövöldei részvényt. Begyütt tehát összesen készpénzben 54 frt, egy lövöldei részvény 50 frt, összesen 104 frt. * Gróf Bethlen Gitéza két alapitó tagot nyert meg egyesületünk számára. F. hó 26 áról M.Szakálon kelt levelében jelenti be, hogy Betegh Sándor és ifj. gróf Bethlen Sándor 100—100 frttal alapitó tagokká lettek. Egyszersmind a megfelelő összegeket is mellékeli. Bethlen Géza gróf, a ludasi választmány elnöke, már is igen szép szolgálatot tett a nemzeti ügynek s a torda-aranyosmegyei választmány megalakítására szintén felkéretett. * a h.-mező-vásárhelyi takarékpénztár 10 frttal, pártoló tagul Konstantin Péter kereskedő, ifjabb Maszelka János gazda, Török Péter gazd. 3—3 frttal. Adakozott Tárkány Szüts Mihály gazdálkodó 2 frtot. * Honleány uiuk tora ín szaporodik, habár még mindeddig csak vezérekről írhatunk s nem hadseregről. Újabb név az előbbiek kül. Nagy L. Ferenczné Mező-Madarasról. Tegnap visszaérkezett ivén a következő aláírások vannak: Nagy L. Ferenczné és Nagy L. Ferencz földbirtokos 10—10 frttal r. t. Ezenkivül a lelkes honleány f. hó 21-én az egyesület javára rózsa ünnepélyt rendezett, melyből 28 frt folyt be. Hozzájárultak: Ludasról Csontos Elekné, Laczhegyiné, Laczhegyi Berta, Jolán, Dezső, Csontos Miklós, és Veres Béla mindnyájan 1 — 1 frttal. Vásárhelyről: özv. Bodrogi Józsefné Bodrogi Ilonka, Manó Móriczi, Mégai Mari és veje Viski Elek 1 — 1 frttal. Mező-Ménesről : Virág Domokos és neje 2 frttal, Virág Hana 1 frttal. M. Madarasról: Mihály Zsigmondné 2 frt, Szalai Lajos és neje 2 frt, Orbán György 2 frt, Orbán Károly 1 frt, Simai Pál 1 frt, Vajda Etelka 1 frt, Ágota Elek 1 és Fodor Emma 3 frttal. Köszönet a gyüjtőnének és a lelkes adományozóknak. Az atya emléke italért. Bonyháról visszajött a 776. sz. iv. Gróf Horváth Toldy Lajosnak volt küldve. Gróf Horváth Toldy Lajos a saját nevében 100 írt meghalt két fia: gr. Horváth Toldy Kosma tengerész hadapród és gr. Horváth Tholdy János nevében 100—100 irtot irt alá. * Hódimező-Vászsírhelyröl Konstantin Péter ivén rendes tagul iratkozott: * Keszthelyről a gazd. tanintézet igazgató-tanára, Deininger Imre ivén aláírtak : Deininger Imre igazgató és Soós Mihály tanár 10--10 írttal, dr. Csanády Gusztáv Schall János és Kiss József tanárok, Villási Pál főkertész évi 2—2 írttal r. tagokul. * Tagok lettek: Országh Sándor képviselő a maga ivén 10 forinttal 6 évre; a dunaföldvári kaszinó ivén: D. Földvár 10 forinttal’, a Dunaföldvári kaszinó, Nagy János plébános évi 2—2 írttal; a kishegyesi polgári olvasó egylet pártoló taggá. ♦ A krasznai olvasó egylet idén alapitó tag lett báró Györffy Pál megyei tisztviselő 100 frttal; rendes tagok a sz.krasznai olvasó egylet, Kövesdy Elek kir. postamester és Laitner Zsigmond gyógyszerész évi 2—2 frttal, Nagy-Domokos szolgabiró és Lengyel Márton birtokos 6 évre 10 —10 frttal r. t. Adomány : Kékessy Gyulától 1 frt. Egyházi ünnepély. — Saját tudósításunk. — Marosvásárhelytt, 1885. junius 28. A marosvásárhelyi püspöki vizsgálat alatt álló ev. ref. egyháznak ünnepe volt junius 28 án. Püspöki látogatás, főgondnoki székfoglalás, papi beiktatás és beköszöntés szép emléke fűződik ezen naphoz. Uj püspök, uj főgondnok, uj lelkész mutatta be magát június 28-án a marosvásárhelyi 7—8 ezer lelket számláló ev. ref. egyháznak; néhai Nagy Péter püspöki székén Szász Domokos, néhai dr. Antal kir. tanácsos főgondnok helyén Kebelei Nagy Sámuel, s azeltávozott dr. Tolnay Lajos kathedráján Molnár Albert. A június 27-én érkezett és ünnepélyesen fogadott püspököt a d. e. fél 9 órára összehívott egyházképviseleti közgyűlésbe küldöttség hívta meg. A csaknem teljes számmal megjelent egyházi képviselők harsány éljenzéssel fogadták a közgyűlési terembe belépő püspököt, ki az elnökiszéket elfoglalván és rövid szavakkal az ülést megnyitván, felolvastatta az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének azon kivonatát, mely Kebelei Nagy Sámuel főgondnoki megválasztatását tárgyalta. Azután bemutatta az uj főgondnokot és az uj lelkészt az egyházképviseletnek, mindkettőhöz kenetes főpász Junius 30. téri szavakat intézvén, mindketten megbítottan köszönték meg az egyház bizalmát és a főpásztori áldó és intő szavakat, melyet a hatalmas éljenzés tört fel, s a közgyük véget ért. A közgyűlésről az egyházi képviselt püspökével élén a várbeli nagy templomba vonult a várdomb oldalán, a vár felőli bejárón, hol már a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte ott a tágas templom minden ige. zugát, s a fentartott helyekre is alig lehetett a később érkező egyházi képviselőknek beférkőzni. Az eleven virágokkal földisnőtt egyházi szószékre először Szász Domokos püspök lépett fel, alkalmi könyörgést és beiktatási beszédet mondott. A főpásztor felhívására az új lelkész emelkedett fel a szószékre , fokozatosan emelkedő lelkesedéssel, ihlettséggel megtartotta beköszöntő beszédét. Az istentisztelet külső fényét a tűzoltó zenekar és a polgári dalegylet közreműködése is emelte. Isteni tisztelet után a tisztelgésekbon következett. A városi hatóság Ajtai Gyula polgármester-helyettes, a marosvásárhelyi rét, egyház Vass Tamás első pap és a marosi egyházmegye Rákosi Lajos esperes vezetése és üdvözlő beszéde mellett már megelőző nap és istentisztelet előtt elvégezvén tisztelgését, déli 12 órakor a helyben állomásozó sorezredi és honvéd törzstisztikar jelent meg a püspök szállásán tisztelgésre Ja aki Lajos honvéd lovassági ezredes vezetés* mellett, ki katonásan üdvözölte a főpásztor*, a törzstisztikar után a marosi és marosvásárhelyi unitárius egyház képviselete jelent meg Fied Albert királyi tanácsos főgondnok vezetése mellett. Az új lelkészt az egyházképviselők tekintélyes száma kisérte le lakására, hol Gombos József konzisztor üdvözölte az új lelkészt, ki a szívből származott meleg üdvözletét a legrokonszenvesebb szavakkal köszönte meg. Az ünnepiségek sorozatát jól sikerült közebéd fejezte be. Kerekes Sámuel Művészet és tudomány. * A nyári színházban holnap operettest lesz. Előadásra „Nap és Hold“ fog kerül. A tenor szerepet egy vendég, Nógrádi úr fogja játszani, ki a Jáni igazgató vándortársulatától jött Kolozsvárra. * Liszt Ferencz nagyobb körútja után tegnap érkezett meg Weimárba, ahol öt tanítványa már várt reá. Vasárnap délelőtt két tanítványa indult Budap® rőle Weimárba, hogy a mester tanításában részesülsenek. * Vidéki színészet. Jáni János színtársulata Brassóból Erzsébetvárosba tette át állomását, ahová 8 előadásra Szászrégenbe fog átrándulni. —Polgár Károly színtársulata Szepsi-Szt. Györgyről Csík Szeredára tette állomást. — Tóth Béla bethleni expedicója igen jól sikerült. A közönség szépen látogatta az előadásokat. Tóth innen Beszterczére ment, hol már régen nem fordult meg színtársulat, nagyúr operette pedig soha sem volt. * A trónörökös könyve művészeti szerkesztőbizottságának legutóbb tartott ülésén az illusztrácziók felvételével megbízott művészek megállapodtak egymás közt am nézve, hogy ki melyik vidékre utazzék táj- és életképek, valamint népviseleti rajzok felvétele végett. A művészgárda tagjai legközelebb már útnak is indulnak nem ugyan mint említve volt, csoportosan, hanem mindenik külön-külön a kijelölt vagy választott vidékre, így Tölgyesi Arthur a Nyírségbe, az ecsedi lápok vidékére majd pedig a Jászságba, Pusztaszer vidékére utazik. Terepy Károly a Kárpátokat festi meg, Ligeti Antal Erdélyben, Feszty Árpád a Hortobágyon, Mészöly Géza és Brodszky Sándor a Ba-