Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-01-14 / 10. szám
Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Király utcaa 16- sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények ’ czimrendok. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Negyedévre ... 4 frt. Kész évre.................... *?.** ....................8 frt. félévre • • Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes számára 5 kr. Aligjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. So. sxuistia« POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, január 14. 1885. KIADÓ-HIVATAL. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyilttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Európai vámszövetség. Károlyi Sándor gróf a képviselőkáz tegnapelőtti ülésén hatalmas eszmét vetett föl: az európai vámszövetség eszméjét. Károlyi Sándor gróf a mérsékelt ellenzék soraiban foglal helyet s határozott oppozicziót tanúsít a jelen kormányrendszerrel szemben; a nemes gróf egyike hazánk legvagyonosabb főurainak, születésénél fogva az ország egyik legrégibb és legtekintélyesebb aristokrata családjához tartozik. Oppozicziója tehát és felszólalása annál nyomatékosabb, mert Károlyi Sándor gróf egyike a legjobb gazdáknak nagybirtokosaink sorában, azonfelül kiváló képzettségű, széles látkörű, praktikus nemzetgazda, ki évtizedek óta előszeretettel foglalkozik a közgazdászat nagy és kis kérdéseivel. Károlyi Sándor gróf tehát, midőn a közgazdasági miniszter költségvetésénél felszólal, nemcsak a legnagyobb figyelmet provokálja, de társadalmi állásánál, összeköttetéseinél, személyes tekintélyénél, magas szakképzettségénél s annál a ténynél fogva, hogy a kormánynyal szemben foglal állást , már egyszerű felszólalása súlyos ítélet a jelen kormányrendszerre. Beszédjében, melyet sajnálatunkra lapunk csekély terjedelme miatt csak rövid kivonatban ismertethetünk, Károlyi Sándor gróf nem annyira kritikát mondott a kormány közgazdasági polikája fölött, mint inkább egy részletes nemzetgazdasági programmot adott. E programm felöleli Magyarországnak egész mezőgazdászati politikáját; nem bíbelődik elméleti, tehát többékevésbbé meddő fejtegetésekkel, hanem egyenesen a dolgok mélyére hatol és fején találja a szeget. Károlyi Sándor gróf látja, mint mindnyájan az ország földmivelésének irtózatos és rohamos hanyatlását. Látja és érzi, de nemcsak azért, mert ő maga óriási birtokok gazdája, hanem mert tapasztalja, hogy ha ő szenved, ő a dúsgazdag földbirtokos az óriási gazdasági válság alatt: a kisebb és legkisebb birtokosok, az ország millió meg billió földmivelő népe már a réginséged) a nyomorral, a végpusztulással És épen azért, mert látja és tapasztalja ezt, nem követi a kormány a többség példáját : nem zárkózik el Palotáiban a nép kiáltó szenvedése elöl, nem erőlködik az általános elszegnyedt nyomor és ínség okait egyesegyed a népre, a rossz gazdálkodásra, egyéni hibákra visszavezetni, hanem a dolgok mélyére hatolva, igyekszik az általános bajok valódi kütforrásait fölkeresni. És fölkeresvén azokat, gondolkodik a gyógyszerekről is. Mégpedig mint gyakorlati ember, mint praktikus gazda azonnal gyakorlati eszmékkel, részletezett tervekkel, alkalmazható eszközökkel áll elő. Javaslatainak minden egyes tétele arra mutat, hogy Károlyi L gróf nem az elmélet, hanem az életet ismerő gyakorlati tettek férfia. Lehet egyik vagy másik javaslata ellen vitatkozni, czélszerűségét kétségbevonni, kivihetősége fölött kételkedni; de összeségekben lehetetlen, hogy az egész ország igazat ne adjon a nemes grófnak. így például ki vonhatná kétségbe, hogy a magyar földmivelés bajainak kutforrása, részben, abban keresendő, hogy a magyar földmivelő kis-, közép- és nagybirtokosnak nem áll rendelkezésére elég olcsó és könnyen igénybe vehető hitel; hogy az uzsorások a váltóhitelt szemben a birtokosokkal viszszaélésre használják fel; hogy a közössé tett osztrák bank hitelműveleteinél nincs tekintettel arra, hogy Magyarország elsősorban földmivelő állam, stb. E fölismert és senki által kétségbe nem vonható bajok ellen ajánl aztán Károlyi Sándor gróf olyan intézkedéseket, melyeknek czélszerűségét és üdvös hatását, csak a rossz akarat vonhatja kétségbe. Legkiválóbb eszméje azonban az, mely egy európai vámszövetkezés lehetőségét, szükségét és czélszerűségét vetette felszínre. Tudjuk mindnyájan, hogy a gabonára vonatkozólag egész Európa szenved az amerikai, indiai, oroszországi és ausztráliai verseny miatt. Azok a még ki nem merült földrészek olyan olcsón termelik a gabonát, hogy a vén Európában még gondolni sem lehet arra, hogy a versenyt kiállják velük. Tehát vagy arra kell elszánni magukat az összes európai népeknek, hogy a gabonatermeléssel felhagyjanak, ami pedig képtelenség, vagy védelemről kell gondoskodni. Ezt a védelmet Európa népei, csak egy vámszövetkezéssel érhetik el, úgy ha a gabonaterményekre nézve, melyek Amerika, Ausztrália, India és Dél- Oroszország irtózatos olcsón termelő vidékeiről hozatnak Európába, egy közös vámsorompót állítnak fel. A gondolat mindenesetre merész, új és eredeti. De semmi esetre nem olyan kivihetetlen és képtelen, mint börzsánerlapok szeretnék azt feltüntetni. Mindenesetre óriási ellenséggel áll szemben úgy Magyarország, mint egész Európa s az óriási ellenséggel csak rendkívüli óriási fegyverekkel lehet küzdeni és győzni. T. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1885. Január 14. Eleonora. A Dolores szerzőjétől. Angolból fordította : Arnica. I. \I ^rd meg nekik, hogy meghaltam. 1 j r mielött e levelet felbontják, rég meg ! i j, ek halva. És úgy érzem, hogy könn' *5tt ^ meghalni’ ha tudom, hog- *ö . Ir(j_ közöttem, mindennek vége /a . »Alkonyatkor halt meg * Akkor má “gigodni fogok. Va ~~ p0 Robert, te még élsz, s mig élet ’ a0 hg reménység is van. ‘ i ~~ Ronald, írd a hory mondom : regethyatkor halt meg.“ És én kérem az iva \ h°Sy naplementekor lejyek meghal*MhafZ egyedüli jótétemény amit, az élet vok az — P«Jig ma fiatal vaa világ legszebb adományaival keltő!ll" R°nald, hallottál-e olyan emberekig u a szere^em tett tönkre ? Oh Do- töl m’ , ye.s kh barátom, engem a szerelem lbeent ',miért van az, hogy &Z égnek ez a ajándéka átokká válik, midőn előtt eke^ne ^ Ok, ez az égető hőség! Miatikog^alnék, szeretnek még egyszer egy kosu • 1 . kutnak n, a kos, hűvös, mosét hal?b-e feküdni¡ 3 8 VP*láncz esörrenéfelhozza l’ a mint a kartálytiazta vizet Wor K?Zel a forrás, h»t akarod, onnan , vizet — mondá Donuld. teg.~~ Ah’ nem alya az ~ vál«zolá a Én a szülőföldem forrásából kívánom a kis vizet, olyan kutból, hol az asszonyok esténként összegyűlnek beszélgetni , s a rosás arczu gyermekek egész nap játszanak ; a föld gyomrából — a mély kutból feljövő kis viz után szomjazom; nehány csepp beide enyhítené égető lázamat. Oh Donald, ha forró kezeimet s fejemet meg tudnád Jeane mosni! — Ez lázas képzelődés barátom ; de ha Angliába mehetnék, hogy onnan hozzak számodra vizet, azt is megtenném. — Hallom a viz zúgását, látómba zöld mohával lepte nyirkos köveket; egy tövisbokor áll a közelében, melynek egyik ágán egy madár dalol; ha ez csak lázas képzelődés, annyit mondhatok, hogy igen kellemes érzés. Donald, bizonyos vagy benne, hogy a forrás, a tövisbokor, s az éneklő madárka nincsenek itten ? — Bizonyosan tudom, csak képzelődésed játéka az egész Robert, a fáradt agy gyakran idéz elő ilyen képeket. — Nem az agyam, a szívem van kifáradva. Donald, úgy írtad meg, ahogy kívántam, hogy meghaltam és naplementekor haltam meg? — Nem, még nem írtam, de ha csakugyan kívánod, megteszem. — Igen barátom, tedd meg oly életet, amilyent eddig éltem, nem tudnék újból kezdeni; megőrülnék. — Hadd gondolják azt, hogy meghaltam. — De kötelességeid és felelősségeid vannak — ellenvető barátja. — Adorján tízszerte jobban fogja azokat elvégezni, mint ahogy én tudnám. Hogy tudna egy férfi élni, dolgozni, köteielességét végezni, illő helyét az életben elfoglalni, ha nincsen kedve semmihez, ha élete terhére van ? — Hát oda jutottál? kérdé Donald gyöngéden? — Igen — sohajtá a beteg. Oh, ez az emésztő forróság! Oh, mint vágyom a zöld sások között folyó hűvös patak vizére, vagy a tenger fenekén szeretnék pihenni! Rosszabb helyet váltólázas betegnek képzelni sem lehetett volna. Egy amerikai erdőnek a közepén voltak s a föld körüljük kisebb nagyobb mértékben mocsaros volt. Az erdőirtás egy kis tisztásnak adott helyet s két fakunyhó ide volt felállítva. A déli nap sugarai hőséget és világosságot árasztottak, a madarak a fák legsűrűbb árnyékába vonultak, a virágok szomjan haltak, a fű megbámult a szárazság miatt s a nyirkos föld kigőzölgése és szaga kábítóvá tette a levegőt. — Vigyél ki a szabadba meghalni! — kiáltá a beteg néhány órával ezelőtt. S a kis kunyhó rekedt levegőjéből erős karok vitték ki gondos szeretettel a fák árnyékába. Itt egy kis gyenge szellő üdité homlokát s a földön feküdve, sóvár tekintettel fordult a nehány lépésnyire csörgedező kis patak felé. Ha barátja mellette ült, igyekezve a lázas képzelődés által előidézett képeket eloszlatni s barátja utolsó kívánságait írásba tenni, mert mind a ketten azt hitték, hogy az élet szikrája kialvó félben van. A beteg már évek óta megunta az életet és lelkileg szenvedett, és most a borzasztó mocsárláz megrohanta. Ámbár az emésztőláz égette, egész testében reszketett és fázott. Oly régóta és oly reménytelenül szenvedett, hogy a menekülésre egyedül után, hallom a víz zúgását! Látod e jönni? A sás remeg, amint a vízfolyás ringatja. Közel van ? — Szegény fiú, csak képzelődés az egész! Bár igazad volna! Bár igaz volna, hogy égő homlokomat megmoshatnám benne, s kezeimet bele márthatnám ! Már most térjünk a levélre. Nézd el kezdtem. Ezt írtam. „Édes feleségem, midőn e sorokat kapod, megleszek halva. Hosszas ideig voltam beteg mocsárlázban. Három hónap óta vagyunk a Carmage erdőnek egy nyomorult tisztásában. Alig van erőm e sorokat írni. Donald folytatni fogja. Olyan zavart a fejem, a vizzugás hangja tölti be füleimet.“ — Donald, látod, hogy mit írtam ? — Látom, mondá a barátja. — Felesleges két levelet írni, tedd hozzá . — „Meghalt, alkonyatkor halt meg Kanem Donald.“ Donald engedelmeskedett, de inkább csak azért, hogy a beteget ellenzésével ne ingerelje. — Add ide, hadd olvassam el, míg a szemeim világa nem hagy el, mondá a beteg. Barátja elbe tartotta, és ő elolvasta. — Meg vagyok vele elégedve, mondá a beteg. Már most czimezd a levelet lady Clydehoz, a Leestone lady leveleivel. Lahor-India. — Meg van, mondá Donald. — Még van valami, amit értem meg kell tenned. Egy ezüst medaillon van a nyakamra akasztva. Vedd le és nyisd ki. Politikai hírek. — A kolozsi és tasnádi választásokról a Pesti Napló ezeket írja : A közelebbi két választás ritkítja párját. Két volt ellenzéki kerület választott egyhangúlag kormánypártit. Mint történhetett ez ! A föld nyelte-e el a tasnádi és kolozsi ellenzéki választókat ? Dehogy ! A pénzkérdés buktatta meg az ellenzéket. A kolozsi kerületben a választás költségeit 5—6 ezer frtra, a tasnádiban 10—12 ezerre becsülték. Ellenzéki férfiú, kinek a maga pénzét kellett volna kockáztatni, e kerületekre nézve egyáltalában nem találkozott. Ez megmagyarázza a kormánypárti jelölteknek a kerületekben aratott egyhangú győzelmeit. — Pestmegye és a főrendiházi reform. Pestmegye évnegyedes közgyűlésén tegnapelőtt Gullner Gyula indítványát tárgyalta, hogy emelje fel szavát a törvényhatóság és mondja ki, hogy képviseltetni akarja magát a felsőházban. Az indítvány meglehetős hosszú vitára adott alkalmat. Gullner sikerrel indokolta indítványát, s különösen az alispán szólt két ízben az indítvány ellen, míg végre a főispán szavazásra bocsátva az ügyet, 34 szóval 30 ellenében tehát négy szótöbbséggel az indítvány elfogadtatott. A magyar vasutak igazgatói tegnap értekezletet tartottak Budapesten, melyen első helyen tárgyalták a német birodalmi tanács javaslatát az üzletszabályzat 50. § 3- dik pontjának megváltoztatására. Ezen czikk ugyanis azt tartalmazza, hogy azon esetben, ha a fél a fuvarlevélen útirányt nem ír elő, a továbbítás a feladó kockázatára a vasút által a belátása szerint legkedvezőbb uton eszközlendő, míg a tervbe vett módosítás ily esetben a teljes felelősséget a vasútra hárítja. A tanácskozók végleges eredményre nem jutottak. Strossmayer rovása egyre szaporodik. Ismét konfliktusra keveredett a kormánynyal, mely vonakodik a püspöknek engedélyt adni a püspöki erdők kivágatására és e tiltakozásával a fennálló törvényekre hivatkozik. Strossmayer az erdőségekben valóságos rabló gazdálkodást vitt véghez, ami négy millió írtnál többet eredményezett, s amely összeget a dijakovari templom építésére és nagyszerű adományozásokra fordította. Építkezései és alapítványai azonban mind nagyobb összegeket nyelnek el, s a püspöki pénztár immár üres, és most az erdők újabb kipusztítása által akrja a püspök ismét megtölteni, de a kormány erre nem adhatta meg az engedélyt. Kossuth L. levele Szegedhez. „A régi Szeged“, Reizner János által irt és épen most megjelent műből közöljük ezen gyönyörű levelet: Szeged városa közönségének ! Polgármesterüknek a szöveghi veszteséget tudató s rendes katonai erő segítséget sürgető levelükre röviden válaszolom , hogy Damjanics tábornok parancsot kapott egy erős brigádával, saját személyes vezérlete alatt Szeged tájára sietni, minden erőt összpontosítani s a rabló ráczokat visszaverni. A nemzet ezáltal roppant áldozatot hoz Szegednek. De Szeged városa közönsége gondolja meg, hogy ha ezen vitéz tábornok s erős brigádája, a nép részéröli erélyes támogatás hiánya miatt, ott soká vesztegelni volna kénytelen, meglehet, hogy Szeged védelmének a nemzet élére eshetnék áldozatai. Azért tehát szedje össze Szeged, Vásárhely és vidéke minden erejét s maga magát segítsen védeni, mert ha egy rabló népcsorda előtt a magyar fegyveres nép megfut, mint Szöreghnél megfutott, akkor e vidéket nem a kormány, de isten maga sem képes megmenteni. Csatában száz közül egy kettő meghalhat — talán — ez lehetséges, de nem bizonyos ; a bátor ember, ahelyett hogy maga halna meg, ellenségét teríti földre; a gyáva ellenben meghal mind bizonyosan, mert a vad ráczok leölik őt, feleségét, gyermekét, kegyetlenül és felperzselik házát, vagyonát. Azt gondolom, nem nehéz a választás. És mégis önök polgármestere azt írja, hogy a vásárhelyi lovas nemzetőrök futnak, a szegedi nép pedig megrémült és fél. Félelem még senkit sem mentett meg a bajtól soha. Szeged és Vásárhely együtt közel 100.000 magyar! és ez fél, hogy Szöreghről 7000 rácz rabló erőt veszen rajta. Én láttam Szeged népét,megesküdni, hogy a hazát menti meg, hallottam aszszonyait mondani, hogy piszkafával is leverik a ráczokat, s most azt írja polgármesterük Szeged városa nevében, hogy Vásárhely szalad és Szeged fél ! 7000 rácztól! Önök segítséget kértek a rabló ráczcsorda ellen. íme a kormány a nemzet rovására leküldi Damjanich tábornokot, a ráczok rettentő ostorát, egy erős gyalog és lovas brigádával. Isten adja, hogy Szeged félelmének miatta a nemzet maga ne veszszen el. Azonban leküldök, de megkívánjuk, hogy Szeged — ezen erős hadcsapatra támaszkodva — védje magát férfiasan, mert hiszen most ott nem is a hazáról, hanem csak önmagukról, saját életükről, saját vagyonukról van szó. Emlékezzenek meg, hogy Szeged megvédése még a hazát nem menti meg, sőt ha tíz mértföldnyire egy rácz sem közelítene Szegedhez, de ide fent egy elcsak a halálban látott utat, és ő nem vonakodott a haláltól, mert szabadítójának tekintette. Ma reggel, midőn a fák alá kivitette magát, egy üzleti dologban járó utazó kereste fel őket a kunyhóban, s felajánlotta szolgálatát, hogy ha levelet írnak, azt elviszi Camargóba. A beteg élénk örömmel fogadta ajánlatát, de midőn barátja segíteni akart, semmi sem elégítette ki, csak az, hogy írja oda, hogy ő már meghalt. — Naplemente előtt megleszek halva — mondá. Miért várakoznál, miért fárasztanád magad egy másik tudósítás megírásával ? Egy könynyelmű asszonykának a csinos, bosszús arcra fog leveled telibe hajolni, egy idegen hang fogja kiáltani: „Meghalt! Róbert meghalt!“ Ah, mily világosan látom az egészet! „Róbert meghalt !“ fogja kiáltani. Nővére lady Leestone beszalad hozzá. „Férjed meghalt?“ kérdi. Édesem, a legmélyebb, de a legfinomabb gyászról kell gondoskodni. Ne feledd állásodat. Egy pillanatig sem szabad felejtened, hogy te lady Clyde vagy.* — Phyllis sírni fog. Ő mindig sír, a könnyek árja neki mindig rendelkezésére áll. És ekkor vigasztalni fogják, nem annyira szavakkal mint finom csemegékkel és italokkal. Nagy vitatkozás lesz a crépe, bombasin, cashmir és terno szövetek, s az özvegyi főkötő felett. Phyllis sokat felpróbál, és azt tartja meg, amelyik legjobban áll. S midőn izletesen lesz rendezve minden, akkor ismét sírni fog„Uh szegény Robert!“ fogja majd mondani. „Igazán meghalt?“ Néhány nap alatt a seb begyógyul. — Ah, Donald, folytató kevés szünet döntő csatát elvesztenénk, ezen vesztett csatával Szeged is elveszne menthetetlenül, de elveszne a haza is! Az igazság istene őrizzen ettől! Szeged nem Szegednél mentetik meg, a ráczok nem a Bánságban győzetnek le. Arad, temesvár nem Aradnál, Temesvárnál vezetik be, mindez idesem történhetik csak. Ha Windischgrätz legyőzetik, a rácz lázadás magában megszűnik. A kígyónak, melynek feje széttiportatva, tagjai rángatózhatnak egy kissé, de nem harapnak. Azért tehát bátorodjanak fel önök és siessenek. Damjanich megmenti önöket, ha nem félnek, hanem bátor férfiakul csatlakoznak hozzá s védelmezik magukat. Isten önökkel. Miskolcz, Kassa, Eperjes, Lőcse, Eger, Gyöngyös ki van ragadva az ellenség kezeiből, Szeged csak úgy veszhet el, ha maga magát elveszti. Isten önökkel. Debreczen, febr. 13. 1849. a honvéd-bizottm. elnöke KOSSUTH LAJOS, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 13-ikán. A képviselőház folytatta tegnap a kereskedelmi tárcza költségvetését s két figyelemre méltó beszédet hallgatott meg : Keglevich István és Szentkirályi Albert beszédét. Az elnök a bejelentések során bemutatta Péchy Andornak Tasnádon nyert megbizó levelét, s azután néhány kérést, melyek a kérvényi bizottsághoz utasittattak. A napirend megkezdettén, első szónok volt Keglevich István gróf. Csaknem két órán át beszélt, s beszédének lényegét egy talajjavítási banknak, illetőleg a hitelszövetkezetnek konkrét előterjesztése képezte. Nem egy ízben élesen bírálta a kormányzatot, így főkép a"szerefőkönyvi helyzetnek festésénél és a tisztviselők indolencziájánál minden iránt a mi nem felülről jött parancs. A telekkönyvi zavarok megszüntetésére radikális módot ajánlott. Ajánlotta, hogy a kormány tekintet nélkül a be nem fizetett átiratási illetékekre, fogadja el a jelenlegi telekkönyvi helyzetet, s a valódi tulajdonosok megjelölésével véglegesítse. Ez persze a gyakorlatban sok komplikáczióba ütköznék, mert számos birtokváltozás azért van ma is a régi tulajdonos nevén, hogy az átiratási illeték kifizetése elkerültessék, de az eszme azért figyelemre méltó. Ugyanígy javasolta Keglevics úr. azt is, hogy az illetékeket a kormány bizonyos esetekben jelentékenyen mérsékelje. Különösen a talajjavítási bank által adandó hosszabb kölcsönöket kérte ez előnyökben részesíteni. A talajjavítási bank, melyet Keglevics fejtegetett, négy osztályból állana. Talajjavítási, öntözési, tehervasúti és borászati ágakból. Ezekre nézve részletes terveket adott, melyeket a ház tagjai érdekkel hallgattak. Beszéde végén aztán — alighanem