Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)
1885-09-11 / 209. szám
Kolozsvárt 1885 vádló szerkesztőt, annak előadására, mire alapítottak azon súlyos vádat? „Türelemmel várjuk — folytatja — a vizsgálat eredményét, melyet annak idejében közreadunk.“ Ezekre vonatkozólag az a megjegyjegyzésünk, hogy a vizsgálat mindenesetre eredménytelen lesz. Az efféle dolgokat nem szokták palam et publice csinálni. Aztán azt is tudni kell ám, hogy sok román politikus felette bátor sattomban, de felette gyáva, mikor tényeiért felelősségre vonják. Ez a gyávaság fogja a kir. ügyész kezeitől megmenteni mindazon hősöket, akik alattomban bujtogatni készek, de nyíltan megtagadnak mindent, még azt is, hogy ők léteznek , mert drága az ő hitvány bőrük. * A Gazeta első czikkben foglalkozik a kolozsvári egyetemi polgárok nyilatkozatával „Mi nem tehetnénk mást, csak üdvözölni tudnók a magyar ifjúságot, hogyha komolyan venné a román nyelv megtanulá-sára vonatkozó határozatát. Mert az az ifjuség, amely holnap-holnapután hivatva lesz igazgatni az állam ügyeit, valóban csak akkor lesz képes felfogni a román nép fájdalmait s bajait, s csak akkor fogja fel, hogy e nép mennyire kínoztatik, hogyha a panaszt a saját szájából fogja kapni. .Nekünk román hírlapíróknak nem hisznek sem a fiatal, sem az öreg magyarok ; meg vagyunk azonban győződve, hogy mi jobban ismerjük a román nép bajait, mint ők, s hisszük ezt azért, mert bírjuk a román nép nyelvét, amelyen panaszos.“ Ezeket a panaszokat nem halljuk mi sehol; nem találkozunk velük sehol a román nép közéletében; ezek a panaszok ott születnek a román hírlapok szerkesztőségeiben, a , 100-as bizottság alapítványa“ czím alatt adassék át a magasztos ünnepély emlékére az egyesületnek. És miután az alapszabályok értelmében képviseletről kell a testületi alapításról gondoskodni, ajánlja, hogy az legyen a képviselő, ki részt vett az 5-ös bizottság munkálatában, ki tagja volt az előkészítő választmánynak, majd pedig a 100 bizottság vezetője lett: dr. Nagy Mór. Általános éljenek közt, meghatva köszönte meg dr. Nagy Mór e kitüntetést. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a bevételi összegnek több mint kétharmadát Kolozsvár polgárai adták össze, az egy harmadot pedig — mint az mindenki előtt tudva van — a város rendkívüli közgyűlése szavazta volt meg rendelkezésre bocsátott 1 500 írtban. Hiszszük, hogy minden derék adakozó örömest nyugszik meg többlet fillérének ily irányú felhasználásában — s más czélra nem kívánja fordítani. A gyűlés ezután még jegyzőkönyvi köszönetet szavazott azoknak, kiknek tevékenysége hozzájárult a nemzeti ünnep sikeréhez. A köszönetét külön példányban kiadatni határozta egyes albizottságok elnökeinek u. m. a bankert rendező bizottság elnökének Gyarmathy Miklós alispánnak, a fogadó bizottság, elnökének dr. Szász Bélának, a szállásoló bizottság tevékeny elnökének, Turcsányi Gyula suth. lelkésznek, Bogdán Istvánnak a diszitó bizottság, Beáky Albertnek a kalauzoló bizottság elnökének, nemkülönben Kolozsvár város törvényhatóságának az 500 frt adományért. Duchony János kárpitos különös elismerésben részesíttetett, hogy a reboutot teljesen díjtalanul szíveskedett ízléssel földiszíteni. Ezzel a 100-as bizottság befejezte működését. * ELLENZÉK (818) - sainkat fogékonynyá tenni! Úgymint önök, mi is találkozunk makacs, de kicsinyes ellenségekre, ezek azonban nem gátolhatnak abban, hogy kedves magyar-hazánk állampolgáraival megértessük azt, hogy : ,elsősorban légy magyar“. A magyarok Istene vezérelje törekvéseinket győzelemre. Hazafias üdvözlettel Nyáry Béla elnök, Posszert János 1-fő alelnök. * A az estrogeli és magyar-régeni magyar ifjúság által folyó év és hó 22-én a sz.-régeni városi vendéglő dísztermében az Erdélyrészi Magyar Közm. Egylet javára rendezett tánczestélyben felülfizetés utján s begyült egy százhatvannyolczárt 43 kr. és 2 dl. es. k. arany tiszta jövedelem, ami id. Hügel Lipót főelnök. Prohásztka Albert r. b. alelnök. Kováts János r. b. pénztárnok. Békecsalyi N. b. jegyző, fáradozásának és buzgalmának köszönhető. E. M. K. E. A 100-as bizottság utolsó gyűlése. Tegnap délután 4 órakor tartotta utolsó gyűlését a 100-as bizottság, hogy beszámoljon. Dr. Nagy Mór, a bizottság buzgó vezetője összegezte mindenekelőtt az eredményeket. A titkárságnak adván át a halmazra felgyűlt irományokat, összegezésül elmondta, hogy Kolozsvár lelkes polgárai felajánlottak összesen 400 személyre szállást az érkező vendégek számára. Vártuk is ki- vált a Királyhágón túli testvérek érkezését. ( Ez okból történt folyamodás s adatott válasz a következő vasúti igazgatóságok által : a m. kir. államvasutak igazgatósága két vonatot rendezett Brassóból és Budapestről, ezenkívül rendelkezésre bocsátott 100 drb. kedvezményes jegyet. Kedvezményes jegyeket adtak : a szamosvölgyi vasút 400 darabot, a kassa-oderbergi 100-at, az aradkörösi 50-et, az éjszak-keleti 200-at. Fájdalom, nyugat felől kevesen érdeklődtek a keletért! Dr. Nagy Mór után Biró János, a 100-as bizottság pénztárnoka terjesztette elő számadását. A számadás szerint volt a bizottságnak összesen 1782 frt 58 kr bevétele, ezzel szemben 1481 forint 12 krajczár kiadása, melyek után maradt 1301 frt 46 kr. fölösleg. A bizottság tagjai közül dr. Szász Béla tette meg alapos és közhelyesléssel fogadott reflexióit a jelentésekre. Pontonként kívánta a bevételi tételeket bemutattatni, mi megtörténvén, constatálta, hogy a bizottság dicsérendő takarékosságot követett, de a szabatosság kedvéért egy 2 tagú számvizsgáló bizottság kiküldését proponálta. (Kiküldettek: Dr. Hegedűs István és Polcz Rezső). A fennmaradó összegre nézve egyhangú helyeslés között proponálta, hogy az A „Budapesti Hírlap“ a következő adományokat vette az E. M. K. E. I részére : A Nagybecskereken (otthon) időző egyetemi ifjúság által szept. hó 1-én rendezett műkedvelői előadás jövedelme beküldte ifj. Bemkó Pál joghallgató) 80 frt. Laucsek Jónás ev. lelkész buzdítására, hivei által Vadosfán, ez év Szent István napján a templomban perselyben gyüjtetett 10 frt 05 krt, ez összeget a lelkész ur kiegészítvén, beküldött 11 frtot. * Az „Egyetértés** Írja: Az erdélyi közművelődési egyesület számára Váradi Dávid Czeglédről 10 frtot küldött be szerkesztőségünkhöz pártoló tagsági díj fejében (6 évre). Az összegett gyűjtésünktől elkülönzötten küldjük meg az egyesület elnökségének. * ^ Walter dusztéky kárpitos 6 évre 10 frtot küldött be. * Az első Aradi Hadastyán-Egylet, mely nagy gyűlésünk alkalmával üdvözlő táviratot küldött, az alapító-tagsági dijat is beküldte Az ősz bajnokok így üdvözlik az ifjú egyesületet: Arad, 1885. évi szeptember hó 5 én. Folyó évi augusztus hó 30-án táviratilag már jelzett elhatározásunkhoz képest, ezennel van szerencsénk f. hó - án tartott választmányi ülésünk alkalmával felvett jegyzőkönyv kivonata mellett, — 100 (egy száz) p. ért. forintot azon szives kérelem kapcsán áttenni, miszerint zsenge — alig 1 és fél éve, egyletünket, a magyar közművelődési egylet sorába, mint örökös alapító tagot felvenni méltóztassanak. Bár távol önöktől, mi is azon munkára vállalkoztunk, mert — habár sokkal szerényebb körben feladatunk, a magyar álllameszme, a magyar nyelv és a magyar anyaország iránt, nem magyar ajkú polgártárBetzkay Péter és Ilentz Amália 2—2 frtot mint rendes tagsági dijat befizettek. * Angi Ferenci kolozsvári polgár 2 frtot adott át az „Ellenzék“ szerkesztőségének mint rendes tagsági dijat. „Amig élek, fizetni fogom“ — mondá a derék férfiú. Az összeget átvettük. * Szimler Emil, a Demeter-czég képviselője az orsz. kiállítás székely házában 5 forintot adott egyesületünknek. Köszönet az egyesület nevében. * Lázár Ödün úr, egyetemünk gondnoki tisztviselője, egyesületünk rendes tagja lett, s egyszersmind szives volt azon ígéretét tenni, hogy az egyesület díszesebb okmányait stb. hajlandó díjtalanul kiállítani. * A gyopárt, mint egyesületi jelvényt egyetemünk ifjúsága kizárólagos virág gyanánt fogja hordozni. Ezt kimondta tegnapi gyűlésében. * Eiedgyesről a mai napon a magyarság szintén nagyobb csokor megrendelést tett Csiky Mihály kereskedésében, a csokrok egyedüli bizományosánál. * A brasnai csizmadiák ipartár Nulaia f. hó 10-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy 500 írttal a kulturegylet örökös tagja lesz. A társulatban lévő számos tag egyhangúlag hozzájárult a határozathoz. Dicséretökre válik. Éljenek a derék csizmadiák !« Rombauer Emil, az újonnan felállított brassói főreáliskola igazgatója, azzal köszöntött be Brassóba, hogy 100 írttal a kulturegylet alapitói közzé lépett. Nemes beköszöntő. Follmann Alajos, kir. járásbiró ivén Budapestről rendes tagokká lettek : Bubla Ferencz. aljárásb. Follmann Alajos járásb. Wetzel Gyula albiró és Mitterdorfer Gusztáv előre fizettetett (10—10 írttal.) Bessenyei Béla joggyakornok, Bene Ödön joggyakornok, Dr. Schoenberg Fererencz joggyakornok, Ivánffy Lajos k. aljárásbiró és Elekes Bálint joggyakornokok 2—2 írttal. Roboz Aladár 1 írttal p.-tag lett. Örömmel konstatáljuk, hogy a járásbíróságok általában igen hazafias magatartást mutattak, mi élénk izonyiték ez intézményünk erkölcsi értéke mellet.* Kátafalusy Kornél gym. igazg. 3 forintot és Gleidura Géza 1 frtot adakoztak Rosnyón. Levelek a kiállításról. Étel és Ital. — Az „Ellenzék“ eredeti levele. — Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy vajjon mi magyarok az ételkészités mesterségében, vagy pedig az italgyártás és kezelés terén állunk-e más művelt nemzeteknél hátrább? Micsoda? Hátrább ?! Hogy lehet ilyesmit a tollból még csak ki is csöppenteni ? förmednek rám, tudom, a magyar ételek és italok kedvelői. Ámde nem az ételeink és italaink jóságát kell tekinteni, hanem azok előállítási módját, s azonnal szemünkbe ötlik elmaradottságunk. Az ételkészítés nálunk egészen a régi. Lakatosaink némi csekély módosításokat mutatnak ugyan be a takaréktűzhelyen, így Nikola a vendéglősök pavillonjában egy önműködő pecsenyeforgatót, amely igen ügyes találmány, de felettébb csekély. A külföld a technika és különösen az elektrotechnika segélyével nagyszerű konyhákat tud már berendezni, a főzés mesterségét tetemesen megkönnyítve és tökéletesítve, így egy párisi vendéglős nem rég a konyhájában oly eröművi gépet állított fel, melylyel késtisztító, tányér- és palacktisztitó gép, továbbá kávépikölő és sütőkészülék, végre oly készülékek vannak összeköttetésben, melyek a csontokat ziuzák össze a szárnyaspircekhez s a rák pánczélját a rákleveshez. Er. Hampel, egy leleményes észak-német, pecsenye thermométert eszelt ki, mely azt van hivatva pontosan jelezni, a mikor a pecsenye jól meg van már sülve. A thermométert a pecsenye közepébe kell helyezni, s mikor már 73° Celsiust mutat, jele, hogy a pecsenye kész. Kérdhetné valaki, hogy miként kell e thermométert a pecsenye közepébe helyezni? Azt is megmagyarázza dr. Hampel. Egy spékelő tű alakú fémhüvelyt szúrunk a hús közepéig. Ha a pecsenye a megsüléshez közeledik, a hüvelybe dugjuk a thermométert, mely egy vékony üvegcsőből áll, melyben 73, vagy, a rostbeef tbermométer□él 63 foknál olvadó viaszkompozíczió van. Mihelyt az üvegcső tartalma tiszta folyadékként jelentkezik, a pecsenye kész. A magyar szakácsné mindezeket a dolgokat még nem ismeri. Megkészítheti ugyan az ételeket ezek nélkül is jól, de könnyebben is elhibázhatja. Az ételkészítés mesterségében tehát, ősi szokásaink és primitív eszközeink mellett, korántsem állunk ott, ahol az angolok, francziák és németek. Ám lássuk az italgyártás és borkezelés mesterségét ! Pezsgőink, melyekről egy ízben e lapok hasábjain már szóltam, kiemelve Prückler és Littke pezsgőit, az itt járt francziák előtt is kivívták a méltó elismerést. E két kiváló pezsgőgyárosunk fényesen kezdi beigazolni azt a föltevést, hogy ahol jó bor terem, ott kitűnő pezsgőt is lehet gyártani. A borkezelés mesterségében pedig valóban excellál több kiváló termelőnk, így a többek közt dr. Szabó Gyula, ki finom szomorodni és tokaji aszúborokat állított ki, s azokat kitűnő és tiszta kezelés által még inkább világhirüekké tette. Kiváló faji tokaji borokat állított ki továbbá Au.14. Gyula, gróf, ki a Hegyalján egyike a nagyobb termelőknek, azután Szirmajon Zalay István és Lónyay Ödön. Meglepő speczialitást képez Emil ménesi fehér aszúbora. Eddigelé csak is a vörös ménesi aszú volt ismeretes, világhírű. Azonban úgy látszik, hogy a,, hér bakator szőllőből készült ménesi a,, bor felülmúlja a legkitűnőbb vörösét, mennyiben kevesebb benne a talajú ,, nem szelídsége következtében jobban begdlit a tokaji aszúhoz. Kitűnőek a Ranolder püspök öröködnek és Bogyay Máténak badacsonyi mihály kéknyelű faj borai. Ezek kitűnőujjúknál fogva a nők számára legkedveltebb pecsenye borok. A kék nyelű elnevezést a nét kapta, hogy mikor a s zöllö, melyet, préselve lesz, megérik, a csomójánál egész megkékül. Zamatos faj borokban az erdélyiek on nagy kontingenst szolgáltatnak, hogyy nem valamennyien megérdemlik a kiükvést. Kiváló nagyobb gyűjteményt mutatni be az erdélyi pinczeegyesület, Paget Jáno, Teleki Sándor, Domokos és Károly griff, Apor Károly báró, Kemény László két Gerendy István és Máriássy Albert. Pompás vörös bort állított ki, még adig debrőti Károlyi Gyula gróf, egystorf. dr. Vavrik Béla és dr. Fekete Károly Nem kevésbé kitűnő borokat mutatnak be : Tisza Kálmán, még pedig kágy- bakatort, Augusz báró szegszárdit, Albrik főherczeg villányit, Eszterházy Miklós ge neszmélyit, Zichy Jenő gróf diószegit s Faur János lugosit. A bor nagykereskedők közül kiült Müller Károly, ki egyúttal maga is bortemesztő. Kiállított budafoki, kistétényi és bányai borai nem hagynak semmi kivévalót. Ő szállítja a legfinomabb könnyűintali borokat. íme ennyi kiváló bortermelő és pirczekezelőt sikerült mindjárt az elő közi tekintésre is összeszednem a kiállítási csarnokban. Ebből világosan be van sorolva, hogy nálunk Magyarországban a ficze jóval fölöttébb áll a konyhánál. Mi a fáinkra nagyobb gondot fordítunk, mintt ételeinkre. Hátha még a likőrgyártást is ide mitom ? Ezek közül ugyan csak egyetlen 3 magaslik ki pompás likőrjeivel, s ez Emi József. Az ő lépcsőzetes gúlája a korai nőkban oly ízlésen van összeállítva, ki képes a nézők figyelmét hosszabb időre lekötni. A kakaóját Milán király is megkcsérte, de maraszkinója, anisettje, vanilifi szerémi szilvóriuma is olyan, hogh gyaroszágon sehol nem gyártanak jobb Azt hiszem, hogy a bekötött fV mekkel, miként Ulbicht borainkat emelte, kiállításunk külföldi látogait mind a kor jobban meg fogjuk hódítani, mint» ételeinkkel, bár mi magyarok páratlan» tartjuk a mi kedves gazdasszonyátoknak főztét. Ne higyjék azonban a francziák,hol csak : udvariasságból. IL Szeptember ][. k. — A becsületszavam — mondá Gwendolin büszkén. Nincsen a világon ember, ki szememre vethetné, hogy szavamat megszegtem. Még Claremont néni is tudja, hogy megbízható vagyok, mert különben nem küldött volna el a szeme elől. Csak néném iránti tekintetből haboztam azon, hogy egyedül menjek e ki Istvánnal, ő megbotránkozna rajta. Eszem ágában sincsen, hogy a néném beleegyezése nélkül menjek férjhez. Mama, legyen meggyőződve, hogy nem fogom megcsalni , én arra nem volnék képes. Várjon az utolsó mondatát szemrehányás képen mondta-e? Nem , az arczára vetett pillantás meghazudtolta gyanúmat, kezeit idegesen tördelve állott előttem. — Nem pazarolhatok el több időt — mondá. De óhaini, ha szeretsz jöjj velem! Az István távozása után félek egyedül lenni Londonban, pedig ő nem kisérhet haza. — Bár itt volna Dávid ! — jegyzem meg bánatosan. Ő most olyan hasznos kisérő volna. Gwendolin, hát István úr nem tud téged hal hozni ? — Egészen haza az ajtóig nem kísérhet vissza, csak a visszatérő vonatra ültethet fel; ha messzebb jönne nem mehetne északára a Langham hotelbe vissza, csak abban az esetben ha én jönnék hamarább haza, arra pedig nincs kedvem. Szeretnék vele lenni a meddig csak tehetem. Ezt felesleges volt mondani, szép arczáról eléggé letudtuk olvasni. — Fuss Gwenikém és öltözz — mondám, mig szivem csordultig telt részvéttel iránta.Med u.Igyek. Mama lelkem, maga pedig legyen olyan jó, s ha esetleg Dávid elég korán érkezik meg, küldje elibünk rögtön a Langhamba, ő tudni fogja, hogy az hol van, de én nem tudom, így reábeszéltetve, és saját jobb meggyőződésem ellen útnak indultam velük. Gwendolin nem mutatott be bennünket egymásnak, következőleg István kevés figyelemmel volt irántam, csak épen oly parányival, amenyivel a szigorú illemszabályt kielégíthette. Midőn a hotelbe érkeztünk, Gwendolint s engemet egy szobába vezettek hogy a kalapunkat letegyük. Én itt maradok estig, jegyzem meg. Egy könyvvel és egy lámpával jobban fogom magamat találni, mintha a ti szerelmeteskedéseteket nézném. Szép utam volt eddig is , a kelletlen harmadik szerepét játsztam. Gwendolin kedvesen nevetett. — Maradj itt édesem, ha nem lesz terhedve, mondá, nekem is jobb lesz így. De van könyved ? rögtön hozathatok számodra egy új regényt. Lebontotta haját, azt a szép, hosszú, hullámos, gazdag hajat, és én szokás szerint elkezdtem fésülni. Ugyancsak igyekeztem, hogy szép testvéremet még szebbé tegyem, midőn az ajtón kopogtattak. Mielőtt válaszolhattam volna, egy karcsú, fekete szemű leányka szaladt be. — Uh Gwendolin kedves, mennyire örülök, hogy ismét láthatlak! kiáltó nagy tűzzel. — Kedves Lucy — válaszolt Gwendolin szokott nyugalmával. És aztán elkezdtek gyorsan beszélni olyan emberekről, és olyan helyekről, a kiket és a melyeket én nem ismertem, s természetesen engemet egyik sem vett figyelembe. Claremont néniről, Flaskerbyról, és mindenről beszéltek, míg én Gwendolint csinosítottam. — Köszönöm Wint, mondá testvérem végre midőn indulásra készen Lucyval karonfogva az ajtóban állottak. Nem felejtem el a könyvet. — Várom, válaszolom egy karosszékbe visszadőlve. — Milyen csinos szobaleány és milyen előkelő modora van! jegyzi meg a Lucynak nevezett fiatal kisasszony, amint a lépcsőn lementek. Hol szerezted ? Nem hallottam a választ, nagyon távol voltak. Jóízűen nevettem. — Oh, így állunk! gondolom magamban. A Gwendolin szobaleányának tartanak. Jó, ez nem baj, s nem sokat csinálok belőle, de ha esetleg alkalmam nyílik reá, felvilágosítom őket tévedésükről. Én nem vagyok büszkébb másoknál, de szeretem a magam helyét elfoglalni. Az estve elég gyorsan telt el. A szo-baleány egy két shillinges új regényt ho-zott, melyet érdeklődéssel olvastam. A szobaleány ott maradt volna fecsegni, ha én egy biztató szót szólottam volna hozzá , de nem szólottam , így is alig tudtam megszabadulni tőle. Nagyon bőbeszédű és kiváncsi volt, szerette volna megtudni, hogy ki volt az a szép leány, kit ide kisértem, de én nem elégítettem ki kíváncsiságát. Tizenegy óra volt ha nem több, midőn Gwendolin Lucytól kisérve a kalapját feltenni bejött. — Megengedem, hogy a szép szemű Lucy öltöztesse fel, gondolom magamban. Hadd lássuk, tudja e magát hasznossá tenni, S egykedvűen folytattam az olvasást. — Hol van Wini ? kérdé Gwendolin. Ah, itt vagy? Kérlek segíts az öltönyö Imet feladni. — Szívesen, válaszolom. Aztán oda menve hozzá, bizalmasan a vállára téve kezemet azt kérdém : — Gwendolin fáradt vagy ? Lucy nagy szemeket meresztett meglepetésében. — Nem vagyok édesem, volt a válasz. Woodcourt Lucy engedd, hogy Davenport kisasszonynak bemutassalak. Woodcount kisasszony hidegen hajtotta meg magát. De ez nem tett semmit, nem volt többé félreértés. Azt ugyan még most sem tudhatta, hogy milyen viszony van közöttünk, de legalább annyit tudott, hogy nem vagyok a Gwendolin szobaleánya. Woodcourt István volt a kíséretünk. Kevéssel ezelőtt csengettem, s tudakozódtam, hogy nem várakozik e egy úr reánk, de nem jött senki, tehát Dávid nélkül kellett elindulnunk. Woodcourt úr Gwendolinnak akarta a karját nyújtani, s engemet egyedül menve hátul hagyni, de ez ellen büszkeségem fellázzadt. Annyira megszoktam Dáviddal az első helyet foglalni el, hogy nem volt kedvem a háttérbe szorulni. Gwendolin észrevette a habozásomat. — István, nyújtsd Wininek a karodat parancsolá, én elöl megyek. Hogy István ilyen körülmények között , mit tett volna, azt bajos megmondani. Nem tettem próbára lovagiasságát. Valószínűleg visszautasította volna az indítványt, az ő helyében bizonyos vagyok benne, hogy Dávid azt teszi, ha nem szóval, de legalámodorával. Megszégyelve magamat róla visszahúzódtam. — Köszönöm, mondom gyorsan: jó, szeretek egyedül menni. Egy ideig így mentünk. Nem isittunk gyorsan, mert az előttem menő , nagyon mélyen el volt a társalgásbarülve. Fejük igen közel volt egy ,és nem lehetett azt észre nem venni, semennyire ragaszkodtak egymásból. Mielőre, egyik utczából a másikba. Végre állottak. — Azt hiszem közel vagyunk éjre - jegyzé meg István. Legjobb lesz a vetülni, egy vonat öt perczczel indul tizenkielőtt. Jó lesz az ? Gwendolin kérdőleg nézett reá«." egy lámpa alatt állottunk, ő mindig bor fordult, ha valamire szüksége volt . Igen, mondom határozott , legjobb lesz azon menni, örültem, hogy végre kilátásom a pihenésre. Már már azt kezdtem :»3^ hogy egész éjszaka sétálni fogunk ‘ István végre a vasúti állomásra bennünket, ő nem volt olyan jó vezető® Dávid, de azt alig lehetett tőle várni.’I) I a kocsiba akartunk ülni, midőn b|T ^ legdölyfösebb s legtiltakozóbb hangja mondá. j | — Vigyázzon az ur, itt 8** vannak. ...11 Kihez beszélt ilyen hangon? B'r‘ ^ 8 szinte félve megfordultam, de csakhogy a Dávid kinyújtott kezével ta,tam. ő is a kocsinkba jött. Ohhez örültem ! (Folyt, köv.)