Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)
1885-10-09 / 233. szám
Hatodik évfolyam.333. szálai* Kolozsvár, péntek, október 9.1884. SZERKESZTŐI IRODA: Belirity-atcra 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva évre.....................16 írt. || Negyedévre ... 4 frt. Félévre..........................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Veflelnik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 88. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lapunk mai számának tartalma: Francziaország jelene, irányczikk. - Politikai hírek. — Kolozsvár bevitelei és kiadásai. — Országgyűlés. — E. M. K. E. kimutatásai. — Tisza és a közvélemény. — A horvát tartománygyűlés. — A forrongó Balgán. — Vajdahunyadi egylet. — Művészet és tudomány. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárczák. Aprószentek, népség, katonaság.— Dávid királynéja, angol regény. Francziaország jelene. Alig néhány napja Francziaország jövőjéről irtunk. Akkor még az átalános választások előtt állottunk. Azóta a választások megtörténtek, s mindaz az aggodalom, melyet múlt pénteki czikkünkben kifejeztünk, ma valósággá lett. A lajstromos szavazással csinált első kísérlet rosszul sikerült a köztársaságra nézve. A harmadik franczia respublika a lehető legkomolyabb válságba jutott, mert lehetetlen eltagadni, hogy a köztársaságban imminens a veszély, ha képviselőházában legalább 200 monarchista ül. Ez képtelenséggé teszi a köztársasági kormányzást, és élesen demontírozza azokat, kik azt hirdették, hogy a köztársaság Francziaországban immár véglegesen konzolidálva van. Hány éves a franczia köztársaság ? Tizenöt év előtt proklamálták az országos katasztrófa közepette. A romok közül emelkedett ki az új kormányforma, de úgy látszik, mintha ingatag romokban bírná alapjait is, mert megszilárdulni képtelen és tizenöt éves élete a válságok folytonos lánczolatát mutatja. Tizenöt év óta Európa nem tudja, hogy másnap miféle faktorokkal kell számolnia Francziaországban. Hogy megbukott volna már a köztársaság, azt nem mondjuk, de hogy az örvény szélén áll, azt mindenki látja. Az orléansok tábora örömmámorban úszik; közlönyük, a párisi „Gaulois“ kivilágítást rendez, — pártja mindent merhet, mert mindent remélhet. Hiába, a ragyogást, fényt, pompát szerető franczia nemzet nem tudja megszokni a republikánus egyszerűséget; nem tudja beleélni magát a gondolatba, hogy országa élén Grévy úr áll, kivel az ördög sem törődik, és nem olyan férfiú, ki imponálhat Európának, Európa császárainak és királyainak. A választások eredményét eddig 309 kerületből ismerjük; ezek közül 174 kerület monarchista, 135 kerület republikánus képviselőt választott. A képviselőház összesen 585 tagból áll; a monarkhisták még legalább 50 kerületre számítanak, ha reményük teljesül — ami bizon nem egészen valószínűtlen — úgy a köztársasági „többség“ 361 tagból fog állani szemben a 224 főnyi monarkhista kisebbséggel. De micsoda többség ez! Olyan frakciókból áll, melyek mindegyike szeretné megenni a másik kettőt: opportunisták, radikálisok, szoczialisták! Vezéreik Jules Ferry, a méltatlanul megbuktatott miniszterelnök, Cénenceau, Rochefort. Áruig ezek szövetkeznek, addig a köztársaság százszor is elveszhet. A helyzet kétségtelenül tisztul. A jelenlegi kormány föltétlenül megbukott, két miniszter már le is köszönt , az opportunisták döntő szerepe megszűnt, jelentéktelen frakcióvá törpültek. Szélső republikánusok és monarkhisták állanak egymással szemben. Régen gyanította mindenki, hogy előbb-utóbb ide fog jutni a köztársaság. Azokból, kiket konzervatív republikánusoknak néztek, monarkhisták lettek, az igazi republikánusokat pedig a radikálisok halászták el. Thiers azt mondotta: a respublika konzervatív lesz, vagy elvész. Igaza volt. Hanem úgy látszik a köztársaság Francziaorságban nem bírja el a konzervatizmust; éltető eleme a radikalizmus. Az uralkodik benne, aki többet ígér, aki jobban tud hizelegni a tömeg féktelen vágyainak; mihelyest megszűnik az inger, megszűnik a respublika nimbusa, befolyása is. Hogy most mi lesz, senki meg nem mondhatja. Kétségtelenül a legérdekesebb kérdések egyike előtt állunk; a monarkhisták bizonyára mindent el fognak követni a respublika fölrobbantására, és a köztársasági táborban hiában keresünk embert és összetartást, amivel a veszélyes roham sikeres viszszaverésére garancziát nyújthatna. Szokolay Kornél 1885. Október 9. az„ELLENZ£K“ tárczája. Apró szentek, népség, katonaság. — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. — Nyárs jégtörő Pál — bég. Régente más neve volt. Ez uj névvel érdemeiért a közbizalom ruházta fel. Be irigylem. Mi egyszerű halandók régi nevünket is alig bírjuk fenntartani , s ő nemcsak hogy, mint egy Scipio Africanus, nagy tetteivel uj, szebb hangzású nevet érdemelt, de már a múltban fényt is szerzett annak a s. mérnök úr tiszteletére rendezett úri lakomákkal, hol ketten együtt vétkeztek, együtt szegvén meg a Talmud és Korin bortiltó törvényeit. * A török uralom kiváló építésze a bég. Földesur, vállalkozó, kortes és Albertaman K basa kegyencze, s mameluk sergének impozáns alak. Hat láb magas termet, széles vállak, hatalmas kidomborodó mellkas, hatalmas öklök, ily testnek kellő alap iratul szolgáló lábak, férfias erély és erő, mely emberi házakon kétségbevonhatatlanul be lett bizonyítva. Különben ártatlan, jó fiú, felfelé csu® jó alázat, lefelé óriás dölyf. Útat, hidat, jégtörőt, fürdőt és fürdői lakásokat épít s mindenikben kiváló. Hidakat potom 6000 frtért épít az állami útra, s e csekély árért épített hidjai mégis a lánczhidhoz hasonlók. Hisz mindkettő inog a szekér alatt. Legkiválóbb ily építményét még a jégtörés ellen is védi. Jégtörőket emel. Valóban kár, hogy e jégzúzó szörnyet még a nyári víz elvitte. Kár ? Dehogy!! Hiszen az adta neki új fényes nevét, mely halhatatlan, miután adófizetés és utmunka váltság alkalmával mindnyájunk nyakán rebeg ; már pedig az adó : „állandó és hallhatatlan.“ Boldog az a falu, melyik szülte ! hát még melyiknek határán műveket emel ? Ez már igazán Boldogfalva. Hát még Nyomorod fürdő. Hatalmas isten! Mily isteni kéjlakok vannak oda varázsolva. Potom árért. S mily genialitás a fürdő medencze építészet terén. Eddig iszonynyal mentünk bele a 9 fok hideg vízbe most valódi boldogság fürdeni, hogy 17 fokos lett. Nem is oly csúnya vasszínű többé, s a szénsav tartalmával sem alkalmatlankodik. Óriás kár, hogy az építés alatt a tervrajzok elvesztek ; most örök vitás kérdés, hogy kit illet meg az érdem babér koszorúja. És még a fürdő birtokosság zúg ! A hálátlanok. Egyenes falakat mindenki tud építeni, az nem kunszt, de Pálunk fürdői házainál megteremtette a domború falrendszert. E házak kidomborodó hasukkal allegorizálják a fürdőbirtokosság jóllétét, s egyúttal jelképezik, hogy ezen fürdő használata milyen egészségünkre szolgál. S még azt sem értik önök, kápolnásfalvi igen tisztelt fürdőbirtokos urak, hogy a folyosók deszkázata mért inog? Mert az ezeken való járás erősíti az izmokat ! S hogy mért recseg és ropog, hogy letörésétől félünk ? Ez kérem szerénységre tanít, hogy lesütött szemekkel járjunk. Hogy miért van szemben az ablakkal a „00“ ? Ez elszoktat a tétlen ablakba üléstől, s a két nulla az ember semmiségét juttatja eszünkbe. Voltunk, nincsünk. Önöknek kicsinyek és kényelmetlenek a szobák ? De kérem, szép nagy szobákban igen elkommotosodnánk. Ki, ki a szabad fenyves levegőre. Ily kis szobákban nem lehet fojtott és rosz levegő, mert lefekvéskor a szobában hosszában elnem férvén, ha ki akarunk nyújtózni az ablakon kell kidugni a lábunk. Ez kérem kényszer szellőztetési rendszer. Dr. Döbler basa süsd meg a bizo nyítványod. Nyárijégtörő Pál rég oly fürdő lakásokat épit, melyek nevelő intézetek is egyszerre. Pálunk nagy lángész, még az állam úti karfák és kerék vettetőkkel is kettős czélt ér el. Ha kiesik a főispán kereke, könnyű szerrel kikapnak egy kerék vettetőt, s az emelőgépül szolgál. Ellenségei azt mondják, hogy ilyen vállalatokkal kihúzza a megye fogát, nos ehhez is foga van, ez is a família haszna mert Domokos mást tud tenni helyette. Neki is egy vállalatba beletörött a foga s akkor is Domokos tett mást helyette. Kire is biznák a megyei kórház építését, ha nem ily nagy emberünkre. Itt is, itt is ki fog tűnni a lángész. Más megye kórházat épít, s még nem tudja, hogy lesz e betege. Ha a miénk kész lesz, akkor lesz a kórháznak betege is; halálos betege: a megye. Basibozuk. Politikai hírek. A jövő évi költségvetést a pénzügyminiszter hétfőn fogja a képviselőház elé terjeszteni. A kormány azon van, hogy a költségvetés bizottsági tárgyalása, legalább részben, befejeztessék a delegácionális ülésszak megkezdése előtt. A közigazgatási reform tervezete, melyet a belügyminiszter imént terjesztett az összehívott tanácskozmány elé — mint a „N. P. J.“ írja, — nem talált kedvező fogadtatásra. Számos tag határozottan kárhoztatja, hogy a javaslat a mai vármegyét lényegében főn tartja ahelyett, hogy az állami közigazgatást hozná be. Legalább ily értelemben nyilatkoztak a meghívott főispánok és előkelő hivatalnokok. A szerb egyházi kongresszus bizonytalan időre elnapolta magát, mibe a királybiztos is belenyugodott. Kolozsvár bevételei és kiadásai. (Két czikk.) II. Első czikkünkben részleteztük Kolozsvár város 1986. évi költségvetési előirányzatának bevételeit. Mielőtt áttérnénk a kiadásokra, melyek 1886-ra praelimináltatnak, egy-két megjegyzést teszünk még a bevételek némely tételeire. A Kolozsvár határán kívül fekvő földbirtokokból várható jövedelmek között feltűnhet az u. n. alsójószágból előirányzott bevétel: 400 frt. Feltűnő ez a tétel azért, mert ugyancsak 400 frt előfordul a kiadások sorában is (a 26. tétel alatt), ahol a Jegyzet rovatban ezt a felvilágosítást olvassuk: „Ezen kiadás, mivel egészen az alsójószági felügyelő s erdőpásztorok fizetésére és a jószág adójára fordíttatik, jelen költségvetés bevételeinek 4. tétele a. pontja alatti hasonló mennyiségű jövedelemmel számoltatik el.“ Íme tehát van Kolozsvárnak egy falusi jószága, melynek kezelése épen annyiba kerül, mint amennyi jövedelmet az a jószág hajt. Ez szerintünk legalább is furcsa. Nem tudjuk, miből áll az a jószág : szántó, kaszáló, korcsmajog vagy erdő-e, de vagy tény az, hogy jövedelmét fölemésztik egészen a kezelési költségek, vagy nem tény. Ha fölemésztik a jövedelmeket a kiadások, akkor miért bajlódik Kolozsvár város egy ilyen jószággal, mely csak munkát ad a törvényhatóság illető közegeinek és költséget okoz, de egy krajczár jövedelmet sem hajt "! Hiszen ez a lehető legfonákabb gazdálkodás. Akkor sokkal észszerűbb volna azt az egész jószágot eladóvá tenni s bármi csekély összeg jó belőle, az takarékpénztárba vagy értékpapírokba helyezve, mégis csak hozna némi kis tiszta jövedelmet is. Nem tudjuk, hogy a többi jószágokkal is úgy áll-e a dolog, de alighanem úgy van p. o. azasszonyfalvival is, mely a költségvetés szerint áll egy havasból, egy fürészmalomból és egy fenyveserdőből és mindez együttvéve csak évi 150 forint mond, százötven forint jövedelemmel szerepel a bevételek között. Hát az is furcsa, hogy egy havas (!), egy fürészmalom (!) és egy fenyveses adó (!) együtt véve csak 150 frtot hajtson. Milyen havas, fürészmalom és fenyves lehetnek ezek? S vajon nem jobb gazdálkodás volna, ezeket is pénzzé tenni, ahelyett hogy minden ok nélkül, minden tiszta jövedelem nélkül bajlódik azokkal a város ? A vámokból 1886-ra előirányított 50295 ftnál feltűnik az, hogy a város e jövedelmi forrása évről-évre csökken; 1882-ben még 56948 frt. 86 kr., 1883-ban 50708 frt 31 kr. és 1884-ben már csak 47128 frt. 59 kr. volt a bevétel. Vajon mi az oka e tetemes bevételi apadásnak ? Nem lenne érdektelen e kérdéssel foglalkozni, mert a vámok Kolozsvár város egyik legjobb bevételi forrását képezték. Ha ez meg talál tetemesen apadni, alig lesz képes a város azt mással helyettesíteni. Mondják, hogy a vásárok évrőlévre gyengébbek, a forgalom csökken. De hát miért? Hiszen a város népessége nem fogy, hanem szaporodik ! Vagy talán az elszegényedés terjedt-e annyira? Ha ez áll, akkor természetes, hogy a fogyasztás csökkenésével a forgalom s ezzel a vámbevétel is csökken. Végül még egy bevételi tételt említünk fel, a büntetéspénzeket. Ezekből 1886-ra 200 frt van előirányozva. A rendőri büntetéspénzekből csak pár évvel is ezelőtt ezerekre ment a bevétel. A belügyminiszternek egy körrendelete, melylyel az új rendőri büntetőtörvény életbeléptetésével együtt a kihágások körüli eljárást szabályozta, egyszerre tetemes jövedelemtől fosztotta meg az összes városok s így Kolozsvár szegény pénztárát is, miután a belügyminiszteri rendelet minden rendőri kihágás következtében behajtott büntetéspénzt, még olyant is, melyet a városi pénztárból fenntartott rendőrség hújt be, az állami pénztárakba rendelt beszolgáltatni. E sérelem ellen több városi törvényhatóság felszólalt. De hasztalanul. Pedig a belügyminiszter intézkedése nem alapult törvényhozási felhatalmazáson s máskülönben is méltánytalan. Ezek után áttérhetünk a kiadások részletezésére. A város 1886 -iki költségvetése ezeket négy fejezet alá sorozza: I. közigazgatási és dologi kiadások; II. közművelődési kiadások; III. katonaügyi kiadások; IV. szegényügyi kiadások. A közigazgatási kiadások között legnagyobb összegekkel szerepelnek : 1. Tisztviselők fizetései 56.445 frt 80 kr. 2. Tűzoltói kiadások . . 5964 frt — kr. 3. Bor- és vámjövedék kezelési költsége . . . 5120 frt — kr. 1. Kulturális kiadások . 2. Katonaügyi kiadások kerek számban . . . . . 3. Szegényügyi kiadások , kerekszámban .... 4. Állami- és községi adók 5. Utcák világítása . . 6. Út- és utczai munkák 7. Adósságok törlesztése és kamatjaik kerekszámban 4. Nyugdijak . . . . 7366 frt 27 kr. 5. Tiszteletdijak és személyi pótlékok .... 3378 frt 60 kr. Ezek teszik ki összesen az u. n. személyi kiadásokat, melyekhez még a 60 rendőr és hivatalszolga fizetése járul 25.904 frttal. Elég tekintélyes (mintegy 100.000 frtnyi) összeg, mely azonban egy cseppet sem tűnik fel soknak, ha elgondoljuk, hogy egy 30.000 lakosságú város öszes adminisztrációjáról van szó, ha meggondoljuk, hogy e személyi kiadásból szinte 6000 frt. csak a tűzoltói intézmény fentartására fordíttatik; ha tekintetbe vesszük, hogy a városi tisztikar nem csak elvégzi az összes hatósági teendőket, de egyúttal a város összes jövedelmeit és javadalmait is adminisztrálja, ami pedig (tekintve a jövedelmeket, mik 200.000 fton felül vannak) mintegy 4 millió tőkeértéket képviselő vagyon kezelését jelenti; és végre, ha tekintetbe vesszük, hogy csak nyugdíjakra szinte 8000 frt terheli a pénztárt. Végül ami a közigazgatás dologi kiadásait illeti, ezek között a következő főbb tételek fordulnak elő. 45860 frt 94 kr. 35.000 frt — kr. 10.000 frt — kr. 19.271 frt 20 kr. 13.281 frt 10 kr. 16.931 frt 87 kr. 31.000 frt — kr. Összesen keretszámban 170—180 ezer forint. Építésre és javításra alig van előirányozva néhány száz forint, a Szamospart megerősítésére pedig egy krajczár sincs. Épen így nem fordul elő sem a vashíd építése, sem a már szinte egy év óta vajúdó 200 ezer forintos kölcsön ügye sem. Hogy építésre és reparáczióra miért nem preliminál a tanács többet és p. o. hogy a városház kiépítése sem szerepel még a jövő évi budgetben sem: ezt annyiban értjük és helyeseljük, amennyiben ilyen nagyobb szabású beruházásokat nem is lehet a folyó jövedelmek terhére fektetni. Ha ezt tennék, ez egyet jelentene a pótadó tetemes fölemelésével. Ámde miért nem vétetik előirányzatba a 200.000 forintos kölcsön mint bevétel és megfelelő czímek alatt mint kiadás? Hiszen, igaz, ez mit sem alterál a költségvetés mérlegén, de miután tényleg be fog vétetni és ki fog adatni 1886-ban és ezt előre lehet tudni, helyes költségvetési s illetőleg pénztári elvek szerint ezt a tervezett kölcsönt előirányozni kellett volna. Dávid királynéja. Mignontól. Angolból fordította Amica. XVII. (Folytatás.) (67) Nevettem. Mama megértette szándékomat. Mig mama nem szólott Gwendolin egészen más értelemben vette beszédemet. — Ne féljen mama, szólt közbe. Wini úgy jön velem, mint társalgóném és szeretett testvérem, és ő sokkal több tekintettel van kivánságaim iránt, minthogy a Claremont néni aprólékos szeszélyeiben akadékoskodjék. — A kiindulási pontra van egy dolog amit előre bocsátok, mondom, hogy hajlandó vagyok engedetlenkedni. Mit rendelkezik ő az én öltözetemről ? mintha biz én egy szegény, rongyos vagy talán félmeztelen Eddus volnék ! Nem álmodja, hogy mily büszke vagyok azokra a szép dolgokra .. . Elhallgattam, mert azt akartam mondani: azokra a szép dolgokra melyeket testvéremtől kaptam. E tárgyak felemlítése oly sok kellemetlen körülményeket idézett fel, hogy okosabbnak véltem hallgatni, pedig folytathattam volna, már megtörtént amit el akartam kerülni. Gwendolin egy pillanatra le volt sújtva. Oly édes örömmel, boldog reményekkel , a jövőben tett teljes bizalommal vásárolta azokat. És most minden megváltozott. Ugyan, hogy lehettem ily meggondolatlan ? Gyűlöltem magam, midőn a remegő ajkakat s a szemeiben ragyogó könynyeket megláttam. — Wini, jegyzé meg mama melegen, én úgy találom, hogy nagy nénidnek az az ajánlata, hogy öltözéked hiányait pótolja nagy szívesség és figyelem. Mindent be kell szerezned ami egy kisasszony toilletjéhez szükséges, már csak én iránta mi tiszteletiből ia — Igen mini, oly széppé és csinossá kell tenned magad, amennyire az lehető, szólt közbe Gwendolin. Nem azért édesem, mintha a ruha téged szépítene, mert meg van az a sajátságod, hogy minden jól áll, és ilyen ruhában is szép vagy, de mama és saját magad iránti tekintetből. Hiszen te rajtad még ez a szinehagyott kopott ezőr ruha is mutat! — Igazad van, mondá mama, de eltekintve az önmagunk iránti tartozásunktól, a nagy házaknál levő cselédséget is figyelembe kell venni. — Ajándék és szép, mindig megteszi a kívánt hatást, jegyzem meg ártatlanul. — Minden bizonnyal, de most nem azt akartam mondani. Tisztességes ruházatról kell gondoskodni, már csak a szo-