Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)

1886-01-02 / 1. szám

faltuk a titkot. Hátha most a többség kö­rül eszébe jut valakinek Jókai Mór, Szász Károly, Gyulai Pál, Szilágyi Sándor, Deák­­­­arkas, budapesti tiszteletbeli és rendes ta­­g­ok, avagy Szabó Károly, Imre Sándor kol­­osvári rendes tagok — irodalmi tekinté­lyek közül — ajánlani valakit az elnök­égre, ha már itthon egészen elárvultunk, ugyan mit fog tenni akkor a többség. De hiáth­a eszébe jut valakinek Teleki Sándor, Orbán Balázs, vagy gróf Küun Géza neve, ki a napokban vett el egy kemény baro­­nesset, s így vőiágon a Kemény­­nexusnál fogva pláne legilletékesebb elnöke lehetne a „Kemény Zsigmond társa­ságinak ! Nemde tapintatlan és elhamarko­dott — s részben illetéktelen — eljárás volt „elnököt“ jelölni s a még egészen keim ügyet világgá bocsátani ! Az igazi többség elnökjelöltjét még nem tudhatjuk, de ám lehet akárki is e­l­n­ö­k, ez időszerint kevés teendője akadna, mivel absolute­n semmi munka n­m áll rendelkezésén, mivel a felolvasások anyagát a dr. Tolnai Lajos lapja mind fel­emésztette, s jelenleg sem mutatkozik semmi munkakedv az itt levő rendes tagok között, kik közül igen sokan s­­cím is akarják fárasztani magukat lélekölő munkálatokkal. Aztán az elnök ide vasúton k­­ocsikázgasson ki a választmányi és szak­ig bizottsági ülésekre? Vagy úgy, ezeken az I ‘"»'­elnök helyettesítené? Alelnöknek Kovács Ferenczet jelölték az értekezleten, de ezt i­s már csak 2 rendes tag tehette, mivel a tu-­­­dós főpap magát csak nem jelölte! Hol hát a többség? Még csak 18 tag hiányzott! Hátha valaki az igazi többség közül Kovács Ferenciét elnöknek ajánlja, mivel a nagy-­öveltségű férfin erre legilletékesebb — már állásánál fogva is — a helyi rendes tagok között, ki lesz akkor az alelnök ? ... De ki lesz a titkár ?. . . Hiszen a társaságot — az irodalmi társulatokkal szemben, s a nagy közönség előtt — reprezentálni kell ! . . . Meg kellett volna kétszer is fon­tolni az elnöki kérdést, a­míg egyszer kikirtöltetni jónak látók! Íme tessék most a romles tagoknak a zavarosból kieviczkél­­ni! Ám lássa az igazi többség mit tesz, hogy igazítja el az izetlen személyi kérdést, h­a mig tollat forgatni bírok mindig fel­fogom eladni szavam az alapszabályok meg­őrzése, a közérdek megvédése tekintetéből s egy irodalmi társaság komoly czélját szó­­nélkül nem engedem a magán­érdek háló­zatába keverni. Van jogczimem erre, mert a társaság keletkezése óta önzetlenül állottam szolgá­­­­­latában, közérdekében tehetségem szerint — inbáltam, sőt tetemes anyagi áldozatot is óztam, — melyről a rendes tagok kellő tudomással bírhatnak — és soha egy kraj­­czárját sem fogadtam el még levelezési és vekig ársa­­ly ma men a és mi­lls t . jel. 6?z mérgezés. Alig köszöntött be az uj év s már is egy váratlan szerencsétlenség verte fel vá­rosunk egyhangúságát. Már kora reggel minden ember tudta Kolozsvárit, hogy Perelle érutczai házában nagy szeren­ként: t. i. hogy Perello Isi­­nagy tőzsdéje és fűszer-üzle­­t­mló m­e­g h a 11 mérgezés kö­lt négy másik tanuló pedig a ódik. og természetesen nagy ik mindenféle m­ende a legelterjedtebb hir Isi­­ C3( ■) sensatiot mondára dol okul; a legelterjedtebb hir az volt, hogy a tanulók szilvaizes lepényt ettek s a szilvaiz volt megmérgezve. Azt beszélték, hogy a kamarában patkányoknak kitett mérget a patkányok lábaikkal keverték volna a szilvaizbe. Egy másik versio sze­rint a szilvaizes fazékba tették volna a mérget s a szakácsné elfelejtette és abból készítette volna a tésztát. Perelle István és egész családja, neje és nagyobbik fia, szintén betegen feküdtek , s az általános kósza hir igen természe­tesen nagyítva a dolgot, ezt is kapcsolatba hozta a szerencsétlenséggel, s így az egész háznép mérgezésének hirét adta mindenki tovább. Ez az egész beszéd azonban csak kó­sza hír volt. A komolyan gondolkozók azon­nal más okot kerestek s voltak többen, kik öngyilkosságra is gondoltak, de hát erre épen semmi ok sem volt­ egybe vetve a körülményeket, legközelebb állott tehát az a feltevés, hogy itt is valami nem várt szerencsétlenséggel van dolgunk, s a követ­kezmények igazolták is ebben­ feltevésünket, hogy ugyanis szé­n-vagy világító gázmér­gezéssel van dolgunk. Az egész szerencsét­lenségről a következőket írhatjuk személyes és pontos utánjárás alapján. A fűszerüzlet és dohány­tőzsde 5 ta­nulója és Rá­cz Lajos üzletvezetője, egy­más mellett levő két szobában laktak. Már szerdán rosszul érezték magukat, meg nem tudva fejteni a rosszullét okát. Nevezete­sen R­á­c­z Lajos, felnőtt komoly számba vehető fiatal­ember, beszélt, hogy szerdán este 11 óra tájban heves fájdalmakat érzett egész testében. Hasát és nyakát dagadni érezte, egész testét erős zsibbadás fogta el s végtagjait nem volt képes mozdítani sem. Eszmélete azonban csak pillanatra hagyta el, s már-már a legrosszabbra gondolt mi­kor úgy hajnal felé erős hányás és heves gyomor sikulás érte, s azután megkönynyeb­­bülten érezte magát és testét melegedni érezte. Reggel, bágyadtan és kábult fővel, de azért mégis felkelt és az egész napon­­csütörtökön, decz. 31-én az üzletben végez­te rendes dolgát. Ugyanaz­nap reggel a másik szobá­ban aludt öt tanuló is mind beteg lett, kettő közülök erősebben roszul volt s ezek az ágyban maradtak. Perelle István rögtön orvosért küldött, s Mihály László orvos a betegeket gyógykezelés alá vette. Tegnap (január 1.) reggel a cseléd szokás szerint bevitte a reggelit s akkor rémülten látták a többiek is, hogy az egyik beteg holtan fekszik az ágyában, egy másik beteg haldoklik, s a többi három is erősen betegnek mondta magát. El lehet képzelni a rémületet mely er­re a hírre a háziakat elfogta. Rögtön el­hivattak Mihály László orvost és dr. Far­kas Géza egyetemi tanársegédet, kik siet­ve meg is jelentek a betegeknél. Ekkor már a második tanoncz is meghalt. Dr. Farkas Géza megvizsgálva a betegeket és összevetve a körülményeket szénéleg mérgezés tüneteit vélte észlelhetni, s a be­teg tanulókat beszállíttatta a kórházba dr. Purjesz klinikájára, a­hol a hely­es és gyorsan alkalmazott orvosi segély következ­tében azok már ma túl is vannak minden veszélyen. Lázuk ugyan még ma reggel volt, de az adott körülményekhez képest állapotuk jónak mondható. A két áldozat neve: Fuhrmann József, helyi születésű, és Kuncz Rezső. Mind akettő 14 éves rom. ka­­tholikus és igen ügyes használható jóra való fiú volt. Az életben maradott három tanuló nevei a következők: Szkriván Herman, Asztalos István és B­o­d­o­l­a András. Az üzletvezető segéd mint már fennebb ír­tuk R­á­c­z Lajos. Ma délelőtt dr. B­e­r­k­i János egyetemi tanár végrehajtotta a két szerencsétlenen a hivatalos tvszéki bonczolást. A bonczolás eredménye és a hivatalos orvosi véleményt még nem ismerjük, (a tanár úr 48 óra időt kért) s valószínűleg egy két napot fog igénybe venni, miután dr. Ossikovszky egyetemünkön a kórvegytan tanára a gyo­mor és bélcsatorna tartalmát vegyi vizsgá­lat alá veszi. Annyit azonban már mondha­tunk, hogy minden jel azt mutatta, hogy szénéleg Vagy a­mi ezzel ugyanegyet jelent világító gáz okozta a halált. Erre enged kö­vetkeztetni úgy a két agy, tüdők, szívek megalvadt dús vértartalma, valamint az­­ összes izomzat vérdússága. Ezekből láthatólag a sokféle vi­rslóban híresztelt patkány mérgezés és szilvaizes história teljesen alaptalan s nem egyéb üres híresztelésnél, amit ilyen esetekben nem lehet megakadályozni, s a­mire a fan­­­­táziának mindig bő alkalma nyílik. Hogy a gyilkoló gáz m­iként juthatott , be a szobába azt kideríteni az ezután m­eg­­­­teendő vizsgálat lesz hivatva. A szoba, mely­ben a szerencsétlenek laktak pincze fe­lett van, s egyáltalában a közelben nagyobb gázvezető cső nincs is lerakva. Már pedig nyivánvaló, hogy a megtörtént szerencsétlen­­ség előidézéséhez nagyobb mennyiségű gázki­­ömlés kellett, hogy járuljon De az az eset sincs kizárva, hogy a nagyobbik szobában levő nagy cserép kályhából omlott ki a gyilkoló szénéleg. tfV? Or­ten itt ;re gok * 3 lá!­ni b­el-té VI h VV»J néés ;:•¡ I h rbat !»J­āl­a le­tel­­j iám ne­ uij d je» alólj P“ L lobbi giaódi napóra állott; nem messze tőle egy ritka szépségű szökő-iűz volt; szelíd fehér galambok repdestek körülre, tarka tollú madarak énekeltek a fákon. A júniusi nap fényesen sütött, s édes illat lebegett minden felett. Vivien álmodozó tekintettel nézett kö­rül. Reá nézve bátran elmondhatta az em­ber, hogy az arany piros gladiolik közelé­in méltó helyet foglalt el. Tökéletesen ösz­­m­agzatban volt a kert szépségével. Magas 1 *Eyka volt, Titián arczczal, gyönyörű tarna ragyogó színezettel, a tökéletes voná­sokkal, szemeinek az a ritka sötét bíbor golgota virág en gondolattal .1 sötétebb szint­­ volt mint az ég szenvedélylyel telt algem pillák fedez­ek, melyeknek tisz- és az érzékeket togja eneuotem --------ni ; egyenes feje-1 au homloka volt ; gránátalma bimbóhoz fusod­ó érzékeny és édes szája, de bizo­­nyos büszke gunyoros hajtással; olyan le­­á ny vett ő, kit Ti'.ián fehér kezével piros v*rágot emelve ajkaihoz —festette volna le. Gazlag, fényes, lágy, barna hajzata szép Woliról hátra volt simitva, s fehér nyakán szálain nyugid itt. Fiatal leányos szép­etek a virágában olyan volt, mint egy zyild rózsa bimbó. A szelíd fehér galambok egyike bir­sen körül repdeste a vállára szállott, s Leslie Viviven felébredt álmodozásából.­­ A szép fiatal leányok miről álmodoz­nak a napfényben és a virágok között? A Meistőről a ki el fog jönni, a szerelemről, s m­ely megkoronázza őket, s az élet édes bi- t­zonytalan lehetőségeiről­­? De a Vivien lelkét nem e kedves gon­dolatok foglalták el. Ő a Hyde erdőben a a folyam mentében volt sétálni ; vissza jö­vet a régi napóránál állott meg pihenni, s ismét körül nézve, az ország legszebb táj­képeiben gyönyörködhetett. Látta a Hyde erdőség fáinak sötét tömegét, látta a mesz­­sze távolban emelkedő s gazdag lombokkal koszorúzott halmokat; látta a napfényben csillogó folyóvizet; látta a gazdag luczer­­fás rétet, az aranykalásztól hullámzó hol­dakra terjedő termékeny búza földet; látta a festői parkot, hol a százados fák árnyékában agancsos szarvasok legeltek; balra nézve a tengert láthatta. És látta Lancewood apátságot, őseinek az otthonát, a nagyszerű tömör épületet mely maga egy „költemény volt köböl“ ; s az álmodozó sze­meket az a gondolat tette még ragyo­góbbakká, hogy — „Egykor mind ez az enyém lesz.* Igen, minden, az erdők és a rétek gaz­dagsága, sőt a régi híres Apátság is egykor mind az övé lesz, mert ő volt Sir Neslie­­nek az egyetlen gyermeke, s Lancewoodnak az Örökössé. Viviennek az a sajátságos büsz­ke modora volt, mint a ki megszokta, hogy neki mindig engedelmeskednek ; s olyan te­kintélye, mely csak is azoknak a tulajdon­sága, kik környezetük felett mindig felsőbb­­séget gyakorolnak; látszott rajta az önálló­­­ság, és függetlenség érzete, s bizonyos ne­me a dacznak, de arcza nemes volt, s ne­mes lélek sugárzott ki belőle. — Egykor mind ez az enyém lesz, gondolá a leány, és én jól fogom használni. Ha hosszasan élek jótéteményeimből eme­lek magamnak emléket. Olyan nevet ha­gyok magam után, mely a körültem levő emberek szivében fog élni. Ez az én biro­­dalmam, és én a királynéja leszek. Nem a hiúság ragyogott arczáról mi­dőn e szavakat mondá, magasabb és neme­sebb érzés volt az, egy olyan büszkeség, mely helyesen vezetve azzá lehette volna a mivé akart lenni, egy jó és nemes asszon­­­­nyá ; fajának s nemzetiségének büszkesége sugárzott arczáról, magos származására s mocsoktalan nevére való büszkesége, s büsz­kesége ősi otthonára, melynek nem volt pár­ja az országban. Minden az övé lesz, és ő királyilag fogja azt használni. E nagy birtokot körül nézve, gyakran állott ő meg a régi napó­ránál, és elgondolkozott rajta, hogy mit fog majd tenni ha az övé lesz. Mint Lancewo­od örökössét nevelték fel. Ezen kívül más sors, más lehetőség az életben, soha sem jutott eszébe; nagy és nemes gondolatok töl­tötték be a lelkét, és mind a mások javá­ért, midőn majd e szép birtok királynéja lesz. — Egy minta birtokot óhajtott belő­le teremteni, — melyen senki sem lesz szegény vagy bánatos; jóltevője — akart lenni a vidéknek, résztvevő — nyílt szív­vel, s nyitott kezekkel menni emberei köz­zé, s igyekezni minden bajt, bánatot és nyomorúságot eloszlatni közöttük. Templo­mokat, oskolákat, s aggházakat építeni oda, hol eddig ilyenek nem voltak. S a mint az öregek ősz fejére, s a gyermekek vidám arczára gondolt, szive felmelegedett; s örült hogy egykor mindenki ő általa lesz boldog. A virágok illata között, a napfény árjában, nemes és hozzá méltó gondolatok voltak ezek. Egy szelíd galamb közeledése ébresz­tette fel Vivient belőlük. A gladiolus ágat kiejtette kezéből, s a szökőkút felé fordult. Az arany halak ösmerni látszottak őt a mint a vizet gyöngéden érinté. És ekkor a fehér ákáczfáktól árnyé­kolt széles utón egy szép fiatal ember kö­zeledett, élénken nézett maga körül, mint ha valakit keresett volna. (Folyt kör.) Kolozsvári 1886. ELLENZÉK (2) Előfizetési föltételeink: Egész évre ........................16 frt Fél évre.........................8 frt Negyedévre ....................4 frt Egy hónapra....................1 frt 50 kr. A pénzküldemények legczélszerűbben postautalványával a lap kiadóhivatalához czimzendők. (Belközép utcza 33. sz- Franklin­­nyomda.) Az„ELLENZÉK“ szerkesztősége. Kolozsvár, január 2 — Román pénzintézet Kolozs­várit. Nyolcz román férfiú felhívást bocsá­tott ki egy „román** hitelintézet alakítására, melynek neve „Economul“ s székhelye Ko­lozsvárt lesz. Az alaptőke 50,000 frtban van megállapítva s 5 százalékot kamatozó 50 frtos részvényekre van fektetve. Mint hírlik, ?. részvények már el vannak kelve; sokan azt is tudni vélik, hogy kétszázezer fitnyi „betét“ áll az intézők rendelkezé­sére, melyet az intézetnél fognak elhelyezni. Miután az alapítók a pénznek is nemzetiségi jelleget adnak, előre látható, hogy ezen in­tézet a szebeni Albina tendentiozus nyom­dokait fogja követni. Talán fölösleges utal­nunk az érd. kisbirtokosok isildhítelintéze­­tének sürgősségére. A román intézet élén C o r o i a u u ügyvéd fogja a szebeni Kozma Partheu szerepét teljesíteni. — Egy kis összehasonlitás. A nagyszebeni ágostai lelkészképző intézet tanárai is, a hadsereg tisztikara is angyal­fiában fizetés felemelésben részesült. Ezután minden tanár 800 frtot kap évenkint 100 frt 5 évi pótlékkal, a hadseregben egy had­nagyocska fizetése 1200 frt. Azok a taná­rok 16—18 évi terhes iskolalátogatás és tanulás után nyerik el helyeiket: a had­nagy urak a második gymnasiális osztály­ból mennek a 4 éves tanfolyammal biró kadétiskolába. Ama tanárok egy egész nem­zedék művelődését elősegíteni, gondolkozás módját irányozni hivatják . A hadnagy urak rendelkeznek személyenkint 100 stück Mann fölött, kiknek a fejébe csak a halbrects, a hulblinksz és a rükvärts concentrirungot ] kell beleverni. Hol az arány ? — Esküvő. Mayer Ilona kisasz­­szony, Mayer József helybeli polgár leá­nyának és Miakolczy Kálmán csendőr hadbírónak esküvője szerdán délután volt meg Kolozsvárit a menyasszony szülői házánál. Az esketési szertartást Szász Gerő esperes végezte, násznagyok voltak a menyasszony részéről: Boros József földbirtokos és Horváth Gyula építész; a vőlegény ré­széről P­a­t­a­k­y és Keresztesy honvéd il­letve csendőralezredesek ; nászasszonyok B­o­­r­o­s Józsefné és Horváth Gyuláné urasz­­szonyok. — Az esküvő szűk körben folyt le, s a fiatal pár még az­nap este nász­útra ment. — Kisérje boldogság a szép frigyet. — Kérkocsisok strájkja. Nagy volt bérkocsisaink felháborodása már rég­óta. A szigorú szabályzat ellen zúgolódtak, appelláltak panaszoltak és nyil­tereztek. De a törvény törvénynek maradt és nem akadt senki, a­ki bajukat orvosolja. Ekkor elha­tározták, hogy nem állanak ki. Ezt tegnap reggel meg is tették. Csak magánfogatok kerékzörgése zavarta meg az év első napja csendjét. Miután azonban a bérkocsival való foglalkozás engedélyhez kötött ipar, és an­nak félbehagyása hivatalosan bejelentendő, a főkapitány erélyesen fölszólította őket kö­telességeik teljesítésére. Annak foganatja kép a tegnap este hat órakor már 17 kocsi várta az érkező vonatot. Ma már csak imitt amott áll egy egy hely üresen, így hát a strájk nem sikerült. —­­Szent egyház — utczáról a kép szól az ének : nagyon örvendenek gyerme­kek jegének. Összefogóznak ők ketten s néha hárman, korcsolyáznak aztán nap estig vidáman. Mondják, hogy nem soká rendőr­­zene mellett — nyitják meg e pályát. Muszáj lenni rendnek. (M—1) — A tífusz. Haller Károly váro­sunk polgármestere a következő körle­velet adta ki a város minden polgárához czimezve: Tudomásomra jutván, hogy a városon hagymázesetek nagyobb számban fordulnak elő, az 1876: XIV. t. sz. 80. §-ára hivatkozva fölkérem Czimedet, hogy hagymázban gyógykezelt minden beteget a törvényben kimondott felelősség terhe alatt, a városi kapitányi hivatalnál hala­­­dék nélkül bejelenteni szíveskedjék. Kolozs­várit, 1885 Deczember 30. Dr. Haller Károly polgármester. — 1886. Az uj év pénteken kezdődik s ugyancsak pénteki nappal is ér véget , így a pénteki nap szerencsétlenségének ba­bonájában hívők könnyen szerencsétlennek tarthatják az egész esztendőt. Hogy ilyen lesz-e, nem tudni, de hogy közönséges lesz, az már bizonyos. Csak 365 napból fog ál­lam, tudniillik 53 vasárnap lesz benne s a változó ünnepek közül húsvét április 25-ére, pünkösd pedig június 13 ára esik. A farsang tart vízkereszt napjától húshagyó keddig, vagyis január 6-ától márczius 9-ig, tehát 62 napig. Az úgynevezett uralkodó bolygó, ez évben Merkur lesz. Az egyes évszakok a következő napokon állanak be : tavasz, már­czius 20 án, nyár, június 21 ón, ősz, szep­tember 23-án, a tél deczember 21 én, 1886- ban csupán két napfogyatkozás lesz: egy gyűrűalakú márczius 5 én, s egy teljes augusztus 29-én, mi azonban egyiket sem fogjuk láthatni. Holdfogyatkozás egy sem lesz. A hold­változások minden hónapban rendesen négyszer fordulnak elő, csupán július hóban ötször. — Hymen Marosvásárhelyet — mint lapunknak onnan írják — a múlt év de­czember 29-én jegyezte el Alsó­csernátoni dr. Molnár Gábor, a maros­vásárhelyi társaskörök egyik kedvelt ifja G i d­ó f­a­l­v­i Csiszér Irmát, néhai Csiszár Albert kir. járásbiró szép és müveit leányát. — A jégen tegnap szép társaságot gyűjtött össze a pompás idő és az újévi katona zene. Vígan folyt a korcsolyázás egészen d. u. fél 2­6.-ig, mikor a zene el­hallgatott s a társaság is jó részt elszé­­ledt. Ott voltak többi között : lányok, Rubin Róza és Clarisse, Bornemissza Irén bárókisasszony, a Nemes gróf kisasszonyok Bokrosa Irma, Nagy Piroska, Apáthy Ilona, Gráf Emma, Gajzágó Rita, Boér testvérek, Fischer Irma, Serédi testvérek, Gámán Jo­lán, Doroszlai Bella, Ruppecz Fanni, Bog­dán testvérek, Merza Gizella, Csíki Terka. Asszonyok: Haller Károlyné, Nagy La­­josné, Rigmond Dezsőné, Bókas Árpádné, Klug Nándorné, Purjesz Zsigmondné, Brandt Józsefné, özv. Apáthy Istvánná, Jenei Vik­­torné, Gajzágóné, Óvári Kelemenné stb. Holnap ismét zene lesz. — Öngyilkossági kísérletet kö­vetett el Kapusy Károly, Szász Régen leg­­derekabb polgárainak egyike. Kapusy Ká­roly a csizmadia társulat szinte legré­gibb tagja, képzettségre és világhatott­­ságra a legelső. Már régóta küzdő katoná­ja a magyarságnak, melyet még viseletében sem hagyott­­. A házánál megfordult legá­tusok sokat tudnának mesélni a szürkés fe­kete lengő szakállu, folyton pipázó, táblabiró kinézésű öreg úrról. Ritka vállalkozási szellem lakott benne. A midőn még hire se volt a Sz.-régen gyergyói országainak, ló háton vitte be áruit Csikba, Gyergyóba, Tölgyesig, némelykor túl a határon Jászvá­rosig. Mostanig nem hagyott fel e vásári kirándulásaival, melyek­ sokszor hetekig tar­tottak. Nem régen ily útból hazatérve, ha­lántékon lőtte magát s most élet és halál közt vergődik. Halálában legnagyobb kára a magyarság ügyének lesz Szász-Régenben. — Az a neillesszmv­i fáradozás, me­lyet dr. Haller K. polgármester a szegények Szilveszternapi megvendégelése körül kifej­tett, ezúttal a legszebb sikert aratta. A szegények asztalára fölös szám­ban érkezett be az adomány s a városház nagyasztala alig volt képes elbírni a sok kalácsot, kenyeret, húst, szalonnát, ital- és ételnemű­eket, ruhanemüeket, melyek váro­sunk szűkölködői között szétosztattak. A szétosztás csütörtökön, a múlt év utolsó napján d. u. 3 órakor magának a polgár­­mesternek felügyelete alatt történt meg a pár százra menő mindkét nembeli szakel­­ködők között. A polgármesternek a kiosz­tásnál elismerésre méltó buzgalommal segí­tettek a tanács összes tagjai, valamint a kerületi kapitányok és jegyzők. Az adtáson a közönség köréből is többen voltak jelen, különösen a Jótékony Nőegylet néhány tag­jai is. Valóban lélekemelő látvány volt azt a sok örömtől és hálától sugárzó arcra látni, amint könnyekig megindulva vette át a nyújtott könyöradományokat. Min halljuk, a tanács az újévi megváltások czí­­mén begyűlt adományokból is utalványozott a külvárosokban lakó azon szegények szá­mára, kik betegség, aggság vagy nyomo­rékság miatt nem voltak képesek megjelen­ni a szegények asztalánál. Ezek között­­ kerületi kapitányok útján a tanács fejen kint 121 frtot, összesen pedig 229 frto osztatott szét. Dr. Haller K. nemeskeblü ke­,­deménye és fáradozása oly tett, mely önma­gát dicséri s mely a közelismerésben és a szegények hálakönnyeiben találja méltó ju­talmát. — Zichy Jenő gróf legközelebbről egy gazdasági — politikai röpiratot fog kiadni a kiegyezésről. Vájjon mit fog hozni ez enuncziatio. — A vasárnapi­­munkaszünet Magyarországon. A magyar kir. föld­­mivelési ipar és kereskedelemügyi minisz­térium­ban elrendeltetett a vasárnapi mun­­kaszünet kérdésének tanulmányozása. Eb­ből azt kell következtetnünk, hogy a kor­mány e tárgyban törvényjavaslatot szándé­kozik előterjeszteni. — A fanatismus őrültje. Bécs­ben egy Lotz nevű korcsmáros annyira szi­vére vette a papok prédikáczióját Verescsa­­gin képe ellen, hogy vallásos őrültség fogta el. Éjjel nappal térdel és imádkozik, hogy az isten bocsássa meg a bűnét azért mert megnézte az istentelen képet! — Szegény ember! — Athletika. A K. A. C. tagjai értesittetnek, hogy a klubb rendes testi gyakorlatai a Torna-Vivoda helyiségeiben január 4-én megkezdetnek. Még pedig kö­vetkező programmal: 4-én kard,­ tör­­ökölvivási gyakorlatok ; 5-én torna- és er­gyakorlatok ; 7-én 11-én és 14-én kard tőr- és ökölvívási, 8-án 12-én és 15-én to­nózási és erőgyakorlatok; 9 én és 13 a vegyes athletikai gyakorlatok; 6-án , 10-én nem tartatnak estélyek. A gyakorl­­ok kezdete mindenkor este 6 és fél órako Január 2. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 3 ik szám. Kolozsvárit, 1886. január 1-én. sári cí­m. Népszínmű 3 felvonásban. A közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő ur! Az „Ellenzék“ egyik számában, napi hírek rovatában haza ellenes izgatásokkal vagyok vádolva, a hogy ezért engemet a törvényszék büntenyitő széke elé fognak ál­lítani. Nyugodtan várom a napot, mert ott alkalmam lesz ártatlanságomat bebizonyíta­ni. Addig is azonban legyen szíves tekintetes szerkesztő úr, engedjen helyet becses lapja hasábján jelen nyilatkozatomnak, mert ez­zel tartozom magamnak s a társadalomnak egyaránt. Az ellenem felhozott vádak színhelye egy kaszáló rét, hol e nyáron aggastyán apósom, helybeli Szacsva János áll. tanító, Gillyén István és Motok Vilmos birtoko­sokkal egy barázda felett összeveszvén , apó­somat „te tolvaj” szavakkal illették, me­lyért a nevezett urak illő helyen pénzbír­sággal meg is büntettettek. Javában folyt a veszekedés, midőn én a kérdéses létre megérkeztem, hol hallván apósom ellenében használt sértő és tegező kifejezések halma­zát, mély felindulással mondom­: „elmúlt negyvennyolez, ne tegezzen s tolvajozzon senki egy tisztes öreget, s a gör. keth. helybeli pásztorát.­­Ezt mondottam, a többi csak rágalom, mit be is fogok bizonyitni. Tehát teljesen a részakarat kifolyása az, hogy engem hazám elleni izgatásokkal vá­dolnak. Kár a kedélyeket elkeseríteni, alap­talan vádakkal ne illessenek engemet, ki magyar iskolában, magyar szellemben ne­veltettem, ki a helyi állami iskolánál is mint gondnoksági tag teszek hazámnak szol­gálatot, és ki már két éve bezártam isko­lámat , tanköteles gyermekeinket a helyi áll. iskolába küldöttem fel. Midőn újból is kérem tekintetessége­­det soraim közzétételére, maradok alázatos szolgája, Bürkös, 1885. deczember hó 31-én Pap Sándor gör. kath. lelkész. *) Ezen rovatért csak a sajtóhatóság előtt válla­lunk felelősséget. Szerk. FELELŐS SZERKESZTŐ és LAPTULAJDONOS: BA­KTIS A n V K JA SEGÉDSZERKESZTŐ: HZOKOL41 KOZCIVÉJ

Next