Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)
1886-01-13 / 9. szám
Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belközép utcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellőim részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre....................16 frt. II Negyedévre .... 4 frt. Félévre.........................8 frt. Egy hóra helyben . . . frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, január 13,1886 KIADÓ HIVATAL. Kolozsvárt, Belközép utcza 83. száza. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. figisztori czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lapunk mai számának tartalma : A kormány gazdálkodása, irányczikk. — Politikai hírek. — Az E. M. K. E. választmányi ülése. — E. M. K. E. kimutatatásai. — Szapáry Gyula gróf expozéja. — Ditrói levél. — Művészet és tudomány. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárczák: A Paktolus hullámai. Egy élet bűne, angol regény. A kormány gazdálkodása. 1. Dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter tegnap tartotta meg a képviselőházban pénzügyi expozéját. Az őszszel, midőn a költségvetést előterjesztette, elhalasztotta volt azt a parlamenti szokás követelte expozéval kisérni. Tegnap aztán előadta e halasztás okait. A pénzügyminiszter három körülményre hivatkozik: egyik az arany ázsió, mely a költségvetés készítésekor nagyon felszökött volt; a másik a papírjáradék s általán az értékpapírok árfolyamának az őszszel beállott keleti bonyodalmak miatt bekövetkezett tetemes hanyatlása; a harmadik az 1884. évi zárszámadás szerinti eredmények kedvezőtlen volta, ami miatt tetemes adósságot kellene megint csinálni, de ezt a kormány részben ki akarta kerülni s azért az 1886. évi költségvetésben eszközölt megtakarításokat. Hát ezek a körülmények olyanok, melyeket lágyszívű ember elfogadhat ugyan mentségül, de amelyek a pénzügyminiszteri expozé elmaradását bizony nem igen képesek igazolni. Nem képesek, mert a pénzügyminiszter által tegnapi beszédében felsorolt három körülmény közül az 1884. évi zárszámadás kezdvezőtlenségére fektetett indok, csak azt tanúsítja, hogy országos költségvetéseinknek alapja átkozott ingatag, egész állami háztartásunk pedig meglehetős adag könynyelműséggel vezettetik. Mert ha egy évre olyan költségvetés készül és aztán év közben hátra-vakra egy kormány úgy költekezik, az elő- I irányzattól eltérőleg, hogy a tényleges eredmény milliókkal (még pedig épen 5.800.000 forint- tál) meghaladja az előirányzatot s emiatt azon eset kényszerűsége áll elő, hogy a következő év terhére kell [ (jelen esetben az 1886. évi ére) tetemes megtakarításokhoz folyamodni, mégpedig talán épen a hasznos kiadások megszorításával; ha tehát az egyik évben követett helytelen gazdálkodás enynyire képes alterálni a második évre készített költségvetést s ezt a gazdál- l kodást ugyanazon pénzügyminiszter és kormány folytatja, akkor minek nevezhető az egyébnek könnyűvérű gazdálkodásnál ! Amit tehát gr. Szapáry mentségül akar érvényesülni expozéja elhalasztása miatt, az nem egyéb mint egyúttal vád saját maga és az egész kormány ellen. No de ezen már túl vagyunk. Lássuk hát a pénzügyminiszteri expozé fejtegetéseit. Először is jellemző és egyúttal megdöbbentő a pénzügyminiszter által konstatált azon tény, hogy a jelen év folyamán a deficit, a pénzügyminiszter beismerése szerint is kerek számban 32.000.000 mond harminckét millió forintra fog rúgni. Ekkora összeget nem lesz képes a kormány az ország rendes bevételeiből fedezni, hanem kerek 25 millió forintot megint kölcsön kell vennie, 7 millió irtot pedig a nemzet törzsvagyonának (állami birtokoknak) eladása útján kénytelen előteremteni, s csak így lesz abban a helyzetben, hogy a magyar állam kiadásait fedezhesse. Nincs is egyébre szükségünk, mint e hivatalosan konstatált tényre mutatni. És ezzel ki van mondva az ítélet a Tisza-kormány és többsége által követett pénzügyi politika felett. A Tiszakormány 1875-ben az ország pénzügyi rendbehozatalára vállalkozott. Tisza Kálmán s vele együtt annyi más hazafi, csakis ezért jutottak egy szép reggelen egyszerre más meggyőzőződésre s főleg ezért a szép és óriási feladatért függesztették fel elveiket. No hát most itt fekszik a 10 éves pénzügyi rendezés eredménye, mely abban kulminál, hogy daczára a szakadatlan adóemeléseknek, az új meg újabb adóknak, a folytonos adósságcsinálásnak, a Tisza kormány a 11-dik évben odáig jutott, hogy 32 millió forint deficittel küzküdik. Ebből a tényből mindenki ítéletet fogálhhat magának. Megítélheti, hogy milyen pompás gazdálkodást folytathat egy kormány, mely 10 hosszú év alatt ilyen brilliáns eredményre jutott. .. igyekezett feltüntetni. Utánna Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter mondta el expozéját, melynek közlését mai számunkban kezdjük meg. Ezután Ernuszt Kelemen indítványára az általános tárgyalás mára (decz 13.) halasztatott, hogy a képviselőknek idejük legyen a miniszter expozéját tanulmányozni. Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház hasonlóképen tartott ülést melynek főbb mozzanatját, a közjogi és törvénykezési bizottság jelentésének beterjesztése képezte az 5 éves mandátum tárgyában. E jelentés folyó hó 13-ára tűzetett ki tárgyalásra. Spanyolországi forradalom A spanyol forradalmárok a fővárosból egy idő óta áttették működésük színhelyét a vidékre. Csakhogy ott sem tudnak boldogulni. Még eddig minden zendülési kísérletük meghiúsult. Mindnyájukban elégedetlen katonák vettek többé-kevésbbé részt, a legújabb pucs pedig, mely Kardhagénában történt, egészen katonai jelleggel bír. Az ottani erődök egyikében a helyőrség egy része föllázadt s kitűzte a köztársasági lobogót. Dicsőségük azonban nem sokáig tartott, mert a garnizon azon része, mely hű maradt, az erőd ellen nyomult, honnan a zendülők a tengerpartra s onnan egy rájok váró hajóra menekültek. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1886. Január 13. A Paktolus hullámai. (Czikk egy vig könyvből.) (Dr. V—y Z.) Az „Ellenzék" 1885-ik évfolyamának 7—10-ik számaiban bővebben ismertettem Henry Murger : „Scénes de la vie des Bohémes" czimű, a maga nemében még ma is egyedül álló könyvét, melyről Du Camp Maxim azt mondja, hogy kevés könyv íratott a franczia irodalomban, mely inkább megérdemelte volna az akadémiába való pasepartout, mint a korán elhalt költő említett műve. A párizsi Bohéme megfigyelése nem oly könnyű, mint némelyek hiszik. A Muzsák választottjai nem szívelik, a laikusok- kal való társalgást és csak is a magukhoz hasonlók körében lelik magukat otthon. Életök, mint e könyvnek bármelyik lapján leírva látjuk, legalább is bizarrnak tűnik fel előttünk, ha azonban mélyebben hatolunk be titkaikba — akár csak az említett könyv nyomán, akár a párizsi Bohémiensekkel való barátság útján, csakhamar más nézetre jutunk a tudományok és művészetek e bajnokairól. Mint a múlt évben a könyv tüzetes bírálatánál, részint a könyv, részint a Revue des deux mondes-ban megjelent nagyobb értekezlet alapján, megkísérlettem kimutatni azt a lélektani harczot, melyen a valódi Bohémé minden egyes tagjának keresztül kell mennie. Nem lévén a Murger könyve a I szó teljes értelmében vett összefüggő oly I mű, melynek egyes fejezeteit magukra is a I legnagyobb élvezettel olvasni ne lehetne, s kiszakitok itt egyet, melynek fordításából s az olvasó az egész könyvről is szerezhet magának némi fogalmat. A fejezet főhőse Rudolf, a négy gránátos — miként magukat nevezik, főszerepvivője — Murger a költő maga. A minő életet ecsetel e fejezetben Murger, kisebbnagyobb eltéréssel az egész Bohémé életét tárja élénkbe. Ezzel átadom a tollat az írónak. 18 . . . raárczius 19-két mutatta a naptár. És ha Rudolf olykort érne, a minőt Raoul Rochette úr élt, ki Ninivét épülni látta, még akkor sem tudná e dátumot feledni. Épen Szt.József napja volt, midőn barátunk délután 3 órakor egy bankár üzletéből visszatért, ahol ötszáz nehéz frankot pengő pénzben vett fel. E darab Perunak, mely oly nem vért módon került kezébe, legczélszerűbb felhasználását abban találta Rudolf, hogy elsősorban is, adósságainak ki nem fizetését tűzte ki magának. Tette pedig ezt azon egyszerű okból, mivel ünnepélyesen fogadta, hogy ezentúl takarékos lesz, s hogy többé kihágásokat nem tesz. E pontot illetőleg egyébiránt határozott elveket vallott, midőn azt állította, hogy az embernek mindenekelőtt a szükségesekről kell gondoskodnia, mielőtt a fölöslegessel törődnék, így magyarázható meg, hogy hitelezőit nem fizette , hanem, hogy e helyett elsősorban is egy török pipát vásárolt, mely után oly rég vágyódott. E drága tárgygyal felfegyverkezve, mindenekelőtt, barátja , Marcel szállásának tartott, ki mellesleg mondva több ideig szállás adója is volt. Zsebei, amint a festőművész termeibe lépett, úgy harangoztak mint valami falusi torony harangjai a sátoros ünnep alkalmával. Marcel, kit e szokatlan zaj fölzavart, azt hitte, hogy az egész egy közellakó szomszédjától, egy börze spekulánstól származik, akiugró nyereségét számlálgatja és ezért boszankodva következő monologizálásba esett: — Lám az intriguáns ismét rágyújt epigrammáira. Ha ez még sokáig így tart, kénytelen leszek kiköltözni; lehetetlen ily pokoli lármában dolgozni. Nem csoda, ha eszébe jut az embernek, a művészek koplaló mesterségét szegre akasztani és az útonállókéval fölcserélni. Erre, anélkül, hogy legkevésbbé is gyanítaná, hogy Krosussa barátja volt, újra neki ült. »A Vörös tengeren való átkelés* tárgyú képének, mely csaknem három év óta feszült már a festő keretén. Rudolf mindeddig egy szót sem szólt. Kísérleten törte fejét, melyet barátján akart megejteni; azért következőleg szólt önmagához : — Azonnal nevetni fogunk, de víg dolog lesz! Ezzel a földre ejtett egy öt frankos darabot. Marczel fölnézett és megpillantotta Rudolfot, ki komoly volt, mint egy Revue des deux momtesbeli czikk. A művész nagyon megelégedett arczkifejezéssel emelte fel a pénzdarabot és igen szívesen fogadta. Mert másoló daczára is igen előzékenyen viselte magát idegenek irányában. Egyébiránt jól tudta, hogy barátja azon szándékkal távozott hazulról, hogy pénzt teremtsen és azért megelégedett azzal, hogy barátja lépéseinek szerencsés eredményét megbámulja. Nem is faggatta Rudolfot, sem az út, sem a mód után, melyen e rég nem látott ritka madarat szerezte. Szó nélkül folytatta tehát munkáját : egy szerencsétlen egyptomit fálasztva , hideg vérrel a Vöröstenger hullámaiba. Míg e gyilkosságot végezte, addig Rudolf egy második öt frankost hullatott a földre, mindegyre csak a festő arczát figyelve és szakállába nevetve, mely tudvalevőleg háromszinű volt. A félnek csengő hangjára fölugrott a festő, mintha vilányos ütés érte volna, és fölkiáltott. — Hogyan a dalnak még egy szakasza volna ? Egy harmadik darab gurult a parketre, aztán egy negyedik, ötödik, míg végre a tallérok egész serege járta a négyest. Marcelen az elmeháborodás jelei látszottak, mire Rudolf oly nevetésbe tört ki, mintha a Teute-Francais parterre közönségét képviselné, mely „Flandriai Janka" első előadását nézi végig. Most mindkét kezével belenyúlt zsebébe, mit se törődve barátjának elméjével, s a tallérokkal egész steeplechaseot járatott. A Paktolus vagy Jupiter Baehanálisnak áradását Daneánál láthatta volna az ember a szoba földjén. Marczel mozdulatlanul, némán és szemeket meresztve állott a szoba közepén. A bámulat nála is csaknem azt az átváltozást idézte elő, mint minőt a kíváncsiság Loth feleségénél eredményezett. Midőn Rudolf az utolsó száz frankot dobta a földre, a festő testének egyik oldalán máris sébálványá vált. Ezen Rudolf annyira nevetett, hogy jókedvének orkánszerű kitöréséhez egy Sax- féle orchester*), valóságos csecsemő gyügyögésnek tűnt volna föl. Marczelt a benső izgatottság vakká, szótalanná és kábulttá tette; azt hitte, hogy álomban van. Hogy e lidéretnyomás alól megszabaduljon, mutatóujjába harapott; az alkalmazott gyógyszer nem is tévesztet Sax, jeles hangszer készítő, s Parisban egy nagyszerű hangversenyterem tulajdonosa. Szül. 1800-ban, s 1864-bente el hatását, mit a festőnek fájdalmi kiáltása is bizonyított. A kiáltásra észrevette, hogy csakugyan ébren van, a mint a tömérdek aranyat lábainál heverni látta fölkiáltott a szomorújáték hősének pathosával: — Ugyan hihetek-e szemeimnek ! Erre megragadá Rudolf kezeit és folytatá : — Fejtsd meg nekem e rejtvényt! — Ha megfejteném, azonnal megszűnnék rejtvénynek lenni. — Kérlek beszélj komolyan. — A pénz az én keserves verejtékem gyümölcse, felelé Rudolf az aranyokat öszszegyüjtve, s az asztalon garmadákba rakva. Erre visszalépett néhány lépést és az oszlopokba rendezett ötszáz frankot mély tisztelettel szemlélve, gondolá : — Tehát végre valahára mégis megvalósulnak terveim ? — Nem sok híja lehet a hatezernek gondolá az aranycsikókat bámulva Marcel, egy jó ötlet jut eszembe. Rábírom Rudolfot, hogy festményemet »Átkelés a Vöröstengeren", megvegye. Erre Rudolf, mintha csak barátja gondolatait találta volna ki, színészi állásba helyezte magát, s úgy arczkifejezésben, mint hangban méltóságteljes ünnepélyességet utánozva, következőleg kezdett szólni: — Hallgass meg Marczel! a vagyon, mely itt szemeidet kápráztatja, korántsem eredménye holmi alacsony fogásoknak; tollammal nem űztem vásárt, gazdagabbá lettem, de becsületes után. Nagylelkű kéz ajándékozott meg e kincseset és én megesküdtem, hogy haszonnal fogom kezelni, hogy tisztességes állást szerezzek munkám által magamnak, mely méltó legyen egy derék férfiúhoz. Tudod-e, hogy a munka a kötelességek legszentebbike. (Folyt. köv.) Politikai hírek. Országgyűlés. A képviselőház tegnapi ülésén megkezdette a költségvetés tárgyalását. Illetve Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság előadója ismertette a költségvetés általános képét és hosszabb beszédében a pénzügyi helyzetet kedvező színben Az E. M. K. E. választmányi ülése. — A hatodik ülés. — A munkaprogram m tárgyalásának nagy fontosságú kérdése előre is látogatottnak ígérte a jan. 12-ki ülést. Valóban úgy is lett s bár — elismerőleg kell mondanunk — minden ülés az erdélyi részek oly felébredt közéleti elevenségéről tanúskodott, mely örömmel töltötte el a szivet: a tegnapi gyűlésen oly nagy számú alapító és választmányi tag vett részt s a tárgyalás annyira érdekfeszítő volt, hogy az ülés képe elevenségben minden eddigit fölülmúlt. A tagok száma az ülés bosszúságánál fogva folyton hullámzott, s igy a mintegy szünet alatt megszámíthatók, 100 felé lehetett a jelenlevők száma. Név szerint a jelenvolt,Miközt följegyeztük a következőket: Barcsai Domokos Bánffy-Hunyadról, Bartha Miklós alelnök, dr. Borde Áron egyet, tanár, gróf Bethlen András Brassó megye főispánja, gróf Bethlen Bálint Bethlenből, gróf Bethlen Gábor Nagy- és Kis-küküllőmegyék főispánja, elnök, Binder Lajos ipari és ügyelő Biró Béla r. kath. status igazgató, báró Bornemisza Károly Maros Tordamegyéből, Cató János Alsó-Fehérmegye főispánja, feCsiki J. József pénztárnok dr. Concha Győző egy. tanár, Ditrói József, alapitó, Dorgó Albert kir. közjegyző, Elekes György orsz. képviselő, dr. Eeméry Lajos egy. tanár, dr. Berenczi Zoltán jegyző, Groisz Viktor alapító, Gyarmathy Miklós Kolozs megye alispánja, dr. Haller Károly alelnök,dr. Hegedűs István gymn. igazgató, Horváth Gyula orsz. képviselő Budapestről, Horváth Lajos építész, Háry Béla ellenőr, dr. Jenei Viktor egyetemi tanár, báró Jósika Lajos alapító, báró Jjósika Samu Kolozs megye főispánja, E. Kiss Károly, a szebeni ügyvédi kamara alelnöke, gróf Kornis Viktor, a szolnokdobokamegyei választmány elnöke, Kovács Gyula Nagy-Enyed polgármestere, Kovács Ferencz apát-plébános Maros Vásárhelyről, dr. Kovács Ödön igazgató, Magyari Mihály alapító, Nagy Béla kir. tanácsos, Ngy Gábor alapító, Nagy Lajos theol. tanár, báró Orbán Balázs orsz. képviselő Budapestről, Polcz Rezső ügyvéd, Pünkösty Ferencz mérnök Nagy-Enyedről, dr. Réthy Mór egyet, tanár, Rieger Imre jegyző, Sándor József titkár, Szalánczy Lőrincz alapitó Fugádról, Szarvassy György m. kir. áll. vasutak üzletvezető-felügyelője Kolozsvárt, dr. Szász Béla egyet, tanár, Szenkovich Márton alapirói báró Szentkereszthy György Kis-Küküllőből, Szokólay Kornél hírlapíró, gróf Teleki Károly Maros-Tordamegyéből, dr. Török Bertalan Alsó-Fehérmegye főjegyzője, Ugrón Gábor orsz. képviselő Udvarhelyről, Pávai Vajna Elek Nagy-Enyedről, Zeyk Gábor Nagy-Enyedről és Zeyk Károly. Leggazdagabban van képviselve Alsó- Fehér megye, mi e megyei választmányunkra nézve kiválóan jellemző és dicséretes körülmény, melynek fölemlítésénél emlékezhetünk, hogy az alapszabályok tárgyalásakor is az alsófehér megyeiek mutatták fel úgy számra, mint a vitában való részvételre nézve a legkiválóbb képet. A gyűlés d. u. 3 órakor a szokott helyen — a városház tanácstermében — vette kezdetét s közben 5 percznyi szünettel esti 9 óráig tartott, hogy a tárgyalni voltaképen csak megkezdett munkaprogramja fölötti vita másnap (ma jan 13), d. e. 9 órakor folytatassék. Megelőzőleg a kissebb ügyek intéztettek el, hogy aztán egészen a munkaprogramm állhasson az előtérben, melyre gondosan kidolgozott 16 írásbeli megjegyzés érkezett be a következőtől, u. m. Gr. Bethlen András főispán, id. Dánies Gábor Udvarhely megye főispánja, Gáspár János Alsó-Fehérmegye tanfelügyelője, Hermann Ottó orsz. képviselő, Imets F. Jákó igazgató, Koós Ferencz Brassóm. tanfelügyelője, dr Kormos Béla közjegyző Verseczről, Kovács Ferencz apátplébános, gróf Kuun Géza hunyadmegyei vál. elnök, Lönhárt Ferencz r. kath. püspök, Nagy Gyula Brassóból, báró Orbán Balázs, Réthy Lajos Hunyadmegye tanfelügyelője, Szász Domokos ref. püspök, Szterényi József, szerkesztő, Zeyk József alsófehérmegyei vál. elnöke, dr. Weisz Ignácz ügyvéd Brassóból. E megjegyzések beérkezésekkor kiadatván a programmkészítő 7-es bizottságnak, ez összefoglalta és összegezte az adatokat, felhasználván a nézete szerint helyest és kivihetőt s belevéve azt az eredeti tervezetbe. Az igy készült, kritikai rostával dolgozó, minden számbavehetőt felölelő, gondosan rendszerezte munkálat a megjegyzésekre — mondhatni — még a munkaprograramot is meghaladó igen becses mű, melynek kidolgozása egészen a dr. Szász Béla érdeme. Dr. Szász Béla viselte ez ügyben az előadói tisztet. Holnapra hagyván azonban a leírás folytonossága kedvéért a munkaprogram a tárgyalás menetének feltüntetését, ma csak az ülés első tárgyát, jobban mondva rögtönzött ünnepi jelenetét írjuk le. Tudvalevőleg alig néhány napja választ el, mióta letelt az egyesület évfordulója, napja annak, hogy dr. Haller Károly Kolozsvár polgármestere megtette a kulturegylet létrejötte érdekében az első döntő, elhatározó lépést, melynek — valamint a polgármester odaadó, kitartó szünetlen munkásságának — köszönhető, hogy ma az E. M. K. E. ott állhat, ahol hála istennek mindnyájunk örömére áll. Ez évforduló emlékére Kun Soma, helybeli festő igen sikerült szép olaj képét készítette el az egyesület volt id. elnökének, jelenleg munkás alelnökének s azt mint az »1885. év alapvető munkájának" emlékét az egyesületnek ajánlotta föl, »hadd legyen" úgymond — „e kép elődje ama sokkal fényeseb emlékeknek, melyeket az egyesület jelen és jövő munkás vezéreinek, Erdély megmentőinek a hálás és kegyeletes kortársak adózni fognak, mint adózniok kell." Elnök gróf Bethlen Gábor Örömmel jelentvén be azt a választmánynak, egyhangú helyesléssel fogadtatott el dr. Felméri Lajosnak most megtett, meleg lendületes hangon mondott indítványa, amely szerint az egyesület ama jegyzőkönyvi köszönet kiadásával kapcsolatban, melyet a közgyűlés dr. Haler Károlynak ügybuzgó munkásságáért fölkiáltással megszavazott volt, gondoskodjék a képnek méltó helyen felállításáról s miután erre legalkalmasabbnak találja magát azt az épületet, melyben épen a gyűlés foly, t. i. a városházát — kérje föl a választmány átiratilag a tanácsot, hogy az egylet voltaképi elnöki szobájában, a tanácsteremben a képnek méltó hely adassák. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván. Kovács Gyula nagyenyedi polgármester hozzátette, hogy a felfüggesztést ünnepélyesen eszközölje mindjárt a választmány, tekintettel azonban, hogy a tanács előbb fölkérendő, ez indítvány maga megadja a teljes ünnepélyesség színezetét, s a tanács remélhetőleg az átadáskor az intenziónak e tekintetben is eleget fog tenni ! Ez volt a nagyszabású gyűlés és a második év első összejövetelének családias megnyitója ! Az ülésről — mint mondok — holnap. .. M. K. E. A mezőkövesdi casino egyesület (Borsod megye) Fekete László szolgabiró indítványára múlt évi deczember 31-én az egyesület javára társas vacsorával egybe kötött estélyt rendezett. Begyült oly szép összeg, mely Királyhágón tuli testvéreink, közelebbről Mező-Kövesd polgárai igen nagy és nemes rokoszenyéről tanúskodott. Begyült 201 frt 86 kr, és pedig belépti dijakból 132 frt, pohárköszöntésekből 89 frt 86 kr. Az összeget a főszolgabiró 1év és hó 4 év beküldötte. Mit küldjünk mi viszonzásul? Hálánkat és köszönetünket!