Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)
1886-02-14 / 35. szám
42.,ELLENZÉKI TÁRCZÁJA _________1886. Február 14. A hétről. Budapest, február 13. Mindig mondtam én, hogy több az iró Magyarországon, mint az olvasó. A kiadók is váltig ezt hajtják, de egy iróember se hiszi el, mig a könyve piaczra nem került, hó és kiadó, mióta Guttenberg kieszelte az a végzetes találmányát, soha még nem voltak egymással megelégedve igazán, szivek szerint. Castorok és Polluxok nem támad e két gárdából. Azt mondja az iró: Uram, hoztam egy művet. Tiz esztendeje dolgozom rajta. Véremmel írtam. — Mit ád ditte? Azt feleli a kiadó, hogy — vállat von. Mi köze neki ahhoz, hogy az a tur vérrel irta a munkáját ? Az a kérdés, hogy van-e annak a munkának közönsége. Nem tudják egymást megérteni. Az író tudja elképzelni, hogy az ő művét (az é k övét!) ne kapkodják szét, ne olvassa egy-t Magyarország. Talán még a külföld is enni fogja. A kiadó azonban rendületlenül áll a keserves tapasztalatok sziklavára- ő ismeri a közönséget. És tart a harcz Guttenberg óta elkeseredetten a két gazda közt. Fölfalnák egymást, pedig egymás nélkül nem élhetnek, hírt hát, ha nem csurran is, de cseppen. Három h uram fia, — amit mondok, szent 'gy , hogy több Magyarországon az író, mint a kiadó. S igy esik meg aztán, hogy egész csapata a fiatal és cm fiatal íróknak Mohammed koporsójaként lebeg ég és föld között. Az asztalfiók csordultig tele. Az egyikből a tragédia ordít ki, a másikból a szerelmi dal nyögdécsel, búg, (mint a gerle madár, mely párját siratja), a harmadikban egy szenzácziós regény ijesztgeti a gyönge idegeket s igy tovább. Mindben találtatódik valami, a mely kitör és kiadót kér. Már most mit csináljon a boldogtalan iróember. Kiadni a maga zsebére szörnyű vakmerőség. A kiadó vagy ingyen sem adja ki, vagy oly „gúnyárt“ szab, melyre csak az lehet a felelet : Ne fizessek rá, hogy kiadja ? (Ilyen is megesik, de nem egyszer.) Már most, nyájas olvasóm (mily boldogság nyájas olvasóval bírni!) hidd el nekem, hogy e halványan vázolt állapotok léteznek s vedd hozzá, hogy a minden kivihetetlent feltaláló Balázs Sándornak van tizenöt kötetre való anyós története, kiadásra váró, tisztán áll előtted az „Aurora kör* keletkezésének története. Önök persze még az „Aurorádról nem hallottak egyebet, mint hogy van deák nyelven egy igen arany mondás, mely ígyy hangzik : Aurora Muzis arnica. Aztán azt is tudják, hogy volt egy magyar írói kör (de nem a Szikszig felett), mely magát e néven névévé, s mely szülte a Kisfaludy-társaságot. Sőt önök többet is tudnak, hogy e Kisfaludy társaság szülé a Petőfi társaságot, s ha még többet is akarnak tudni (márpedig „többhöz több kell“), azt is megtudhatják, hogy a Petőfi társaság szüli az Aurora kört. Én nem hiszem, hogy hiúságosabb néme legyen Európának a magyarnál. Nem elégszünk meg azzal, ha tekintetes helyett megnagyságolnak, de a vizitkártyáinkon is elvész a nevünk a sok titulus sine vitulustól. Magyarországon minden harmadik ember tagja legalább harmincz különféle ezélu és fajtájú, tudós, humánus, irodalmi, művészeti társulatnak s mindennek meg kell örökítve lenni a vizitkártyán. Ha az akadémiában, Kisfaludy és Petőfitársaságban egy-két megüresedett tagsági helyet be kell tölteni, minden képviselő választást megszégyenítő korteskedések folynak, s hogy legelül járnak a jelöltek, azt talán mondanom se kell. És most van egy nagy csapat szó, mely innen is kireked, onnan is kireked, pedig ők mindenáron társulni akarnak! Mi könnyebb mint ezen segíteni ? Újabb társulatot alakítanak. A czím hangzatos, sokat mondó, (ha keveset igérő is): „Aurora, avagy a Magyar irók könyvkiadó társulata.“ Istenem ! Magyar irók könyvkiadó társulata. De hát meggondolták-e, hogy az a pár száz ió és iócska mind meg akar „jelenni“ már az első esztendőben s ha nem, faképnél hagyja Aurora asszonyságot? Ott van midjárt Vadnai Károly. Még meg se alakult a szép nevű társaság, már is protestál az ellen, hogy őt tiszteletbeli tagnak válasszák. Mert azt mondja, nagy tisztesség ugyan az Aurora t. tagjának lenni, de sokkal többet ért Miskolc, város képét viselni. Márpedig, ha ő belép ebbe az antiszemita körbe, mérget vehet rá, hogy a jövő választáskor megbuktatják a miskolczi zsidó polgártársak. Tehát mi nem sül ki erről az Auroráról! Hogy antiszemita. Hogy tagjai csak magyar keresztény írók lehetnek. Ezt persze, én is hamarább kisüthettem volna, és akkor egyszerűen föl leszek mentve attól, hogy foglalkozzam egy „irodalmi“ társasággal, mely az irodalomban is az embereket az orruk hajlása s nem a tollak szerint mérlegeli. De hát miről beszéljen az ember, mikor ott van a Kisfaludy-társaság ez az öreg tisztes testület s ez sem tud beszéltetni magáról, de ép azon a napon, melyen a világrengető Aurora szárnyra kél, ájtatos kegyelettel ünnepli Szemere Pál emlékét, s nem enged magába köttetni, mert csaknem minden pályadíjat kiad!? Azt mondják a Somló Sándor „Apród“-ja egy rettentően hosszú, szilvalére eresztett, érzelgős történet, de azért az a jó szívű Kisfaludy-társaság mégis kiadta az ötven aranyat. Az igaz, hogy nem az ő zsebére ment a galantkodás, de így is becsülendő dolgot cselekedett. Egy szóval : a pálya nyitva, az út nincs elzárva a Parnasszus felé, csak legyen meg az isteni szikra, vagy ha az uines, tudjad a módját, mivel találod el legpompásabban kritikusok és riadók szája izét. *** Úgy volt eddig, hogy a házasságok az égben és a — báltermekben köttetnek. Na meg — apró hirdetések útján. De nem azért vagyunk a „XIX század“ gyermekei, hogy oly dolgokat ne érjünk meg már, miket legmesszebb látó Pythiák is csak a XX-ik századra jósoltak. Szép a holdas és csillagos ég, de hiába, nincs már költészete. Végre is kisül, hogy nem a halvány képű hold táplálója a szerelmes sóvárgásnak, de a szívben gyökeredzik az, ha ugyan maholnap a szív létezését is meg nem cáfolják. Fényes báltermekben fölzeng a keringő csábos dallama, de csak a lábakat hozza gyorsabb mozgásba, nem a szíveket is egyszersmind. A holdas éj egyátalán kezd kimenni divatból, elavult, s csak annyiban van már szerepe a holdnak, hogy ott van-e a papa birtoka. Ha ott, hiába szépség, okosság, kellem. Ha lent van ezen a sivár földön, akkor már csak megkockáztatjuk a holtomiglant. S mi juttat épen most e sivár elmélkedésre? Igazán, szégyellem megvallani: egy rongy újságpapír, négy oldal az egész, homlokán e szóval: Hozomány. Szülte a mai kor. S így fölösleges is volt a szerkesztő nevét Anonymussal jelölni. A derék úr, miután ma már úgy sem házasodnak szerelemből, rendkívül nagy szolgálatot vél teljesíteni, midőn adja a házasulandó ifjak nevét, jövedelmét és igényét, szemben a másik oldalon pedig az eladó lányok nevét és hozományát. Mindez szépen rubrikába van szedve s a lányoknál még az is ki van téve, hogy hányad éves. Már t. i. nem hány éves, de hányad éve jár bálba. Az első szám, (reméljük az utolsó is) csupán a lipótvárosi ifjúságból hoz névsort s a legkisebb hozomány husz ezer forint. Ha második szám is következnék, abban bizonyára jönnének a helyreigazítások, nyilatkozatok papák és ház. Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belközipntcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre...................16 frt. I Negyedévre . . . . 4 frt. Félévre.......................8 frt. || Egy hóra helyben . . . frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 3. jun Kolozsvár, vasárnap, február 14. 1886, KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép utcza 38. sím. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal, nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lepünk mai számának tartalma: A mérleg, kinyezikk. - Politikai hírek. — Az E. M. K. E. választmányi gyűlése. — E. M. K. E. kimutatásai. — A büszke románok. — Orgyilkosság Kolozson. — A kard — Művészet és tudomány. — Táviratok rovatja. - Mindenféle. Tirczák: A hétről. — Egy élet bűne angol regény. A mérleg. A pénzügyminisztérium tegnap tette közzé az állami pénztárak bevételeiről és kiadásairól összeállított kimutatást az 1885. év utolsó (okt.—decz.) negyedében. E kimutatás is a mellett bizonyit, amit a jubiláns kormányzat 10 év óta minden évben kézzelfogható számokkal dokumentál, t. i. hogy pénzügyi helyzetünk javulás helyett a végromlás felé közeledik. Vegyük a tiszta, eltagadhatatlan tényeket. Először is a múlt év utolsó negyedének eredménye összehasonlítva az 1874. év megfelelő időszakának eredményével, kerek számban 700.000 írttal több a bevételeknél, a kiadások pedig 350.000 írttal több, mint volt 1884. október—deczember hóna Ezt az eredményt a pénzügyminiszter kedvezőnek nevezi. Miért? Azért, mert a bevételek emelkedtek 700 ezer forinttal. Ámde ez csalódás. Mert igaz, hogy 1885. utolsó negyedében meg volt ez a jövedelmi többlet szemben 1884. megfelelő időszakával. Ugy de az is tény, hogy az egyenes adókból 1885. okt.—deczember hónapokban épen 2.158.074 írttal folyt be kevesebb, mint 1884. megfelelő utolsó negyedében. Na már most, aki tudja, hogy az egyenes (föld-, ház-, jövedelmi-) adó mekkora jövedelmi forrása a magyar államnak (t. i. összes bevételeinek több mint egyharmada), az lehetetlen, hogy meg ne ütközzék azon, hogy ezekből az adókból a pénzügyminiszter 1885. utolsó három hónapja alatt többel, mint két millió írttal volt képes kevesebbet felhajtani, daczára a szigorú sőt kérlelhetetlen adóbehajtásnak. De ez a megütközés valóságos megdöbbenéssé fokozódik, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon az adófizetők vagyonosságának fokmérője épen az egyenes adó, főleg pedig a földadó. Mert ha jó termés volt és a mezei gazda jól tudja értékesítni terményeit, akkor van Magyarországon pénze mindenkinek: birtokosnak, iparosnak, kereskedőnek, államnak. Ha rossz a termés vagy nem lehet azt értékesítni, akkor nincs jövedelme se gazdának, se iparosnak és kereskedőnek, se a pénzügyminiszternek. Az a több mint két millió forintnyi csökkenés az egyenes adókban tehát azt jelenti, hogy az egész ország a múlt év vége felé roppantul megfogyatkozott legfőbb jövedelmi forrásában, a föld jövedelmezőségében. Mégpedig annál inkább jelenti ezt, mert hiszen köztudomású tény az is, hogy Magyarországon az egyenesadók, főleg pedig a földadó legnagyobb mértékben az esztendő második felében fizettetik be, mert a gazdák akkor képesek értékesítni egész évi munkájuk gyümölcsét. Ez eddig elő mindig is így volt, az esztendő III. és IV. negyedében folyt be az egyenes adók túlnyomóan nagyobb része. Csak az idén változott ez meg; már a III. negyed eredménye gyengébb volt, mint 1884-ben. Mit bizonyít tehát mindez ? Azt hogy rohanva rohanunk lefelé a gazdasági romlás lejtőjén. A kormány félhivatalosa, a Nemzet, azzal vigasztalja olvasóit, hogy az 1885 év utolsó negyedének jelzett viszszaesése nem kedvezőtlen azért, mert ha az egész 1885-dik évet tekintjük, azt találjuk, hogy 1885-ben az egyenes adókból 2.700.000 írttal több, volt a bevétel, mint 1884-ben. Igen ám. De a Nemzet számitáson kivül hagyja azt a körülményt, hogy 1885-ben már egészen az uj kataszter alapján rótták ki a földadót, mig 1884- ben ez csak részben történt, az uj kataszter pedig tudvalevőleg nagyon fölemelte a föld tiszta jövedelmének tételeit s igy az adót is. Így hát ha 1885-ben (az egész évet tekintve) emelkedett is a bevétel az egyenes adódból s így a földadóból is, ez csak azt jelenti, hogy a kivetés alapjául nagyobb kataszteri jövedelem vétetvén, mint azelőtt, az adófizetésnek is emelkednie kellett. De hogy ez az emelkedés nem jelenti a népesség jövedelmeinek szaporodását, tanúsítja az, hogy 1885-ben épen akkor, az év második felében, midőn a földadó nagyobb részének kellene befizettetnie, emelkedés helyett tetemes csökkenés állott be, nevezetesen épen a pénzügyminiszter kimutatása szerint csak egy negyedév alatt (1885. okt. — decz ) több mint két milló forint csökkenés. És ez igen természetes. 1884-ben a nyerstermények ára még nem szállott volt le oly tetemesen, mint 1885-ben, de még 1885. elején is sokkal jobban állottak a gabonaárak, mint ez év vége felé. A meglehetős termés daczára is a gazda nem csinálhatott pénzt terményeiből, mert még veszteséggel sem tudott vevőre akadni. Ezért aztán 1885. első két negyedében még ki tudott préselni az adócsavar valamit a gazdákból; de már 1885. második fele óta az adócsavar többé mit sem használ. Nincs pénze a gazdának, nincs az iparnak, kereskedelemnek; következőleg nem tudja fizetni sem a föld, sem a ház- és jövedelmi adót egyikük sem. Ha aztán mindéhez hozzáveszszük azt a tényt, amit még a kormány félhivatalos lapja is „komoly jelenségnek“ nevez, hogy t. i. 1885-ben (az egész évet tekintve) az állami kiadásokat a kormány, szemben az 1884-dik évvel, megint 103/* millió forinttal szaporította; ha meggondoljuk, hogy a múlt évre a pénzügyminiszter, költségvetése készítésekor, csak (!) 11 millió 883,763 frtnyi deficitet előirányzott, most az évi mérleg azzal az örvendetes (?) eredménynyel lepi meg Magyarország adófizetőit, hogy a deficit, melyet természetesen adósságcsinálással kellett fedezni, nem 11 millió 883,763 forint, hanem kerek számban 45.500,000 forint volt, előttünk áll a magyar állam pénzügyi helyzete egész nyomorúságos mivoltában! S még azt a politikát, mely épen 10 esztendő óta gazdálkodik igy, merészli a Tisza-kormány és pártja: pénzügyi rendezésnek és javulásnak keresztelni! Szegény Magyarország! X. Politiz&'hírek." Az első székely vasút Héjasfalva-udvarhelyi részletének kiépítési engedélyéért folyamodtak az engedményesek, minek következtében a műszaki és közigazgatási bejárás küszöbön áll. Márciusnak végén reméllik a földmunka megkezdését. Annyit most is elárulunk, hogy a javított felvétel szerint, a vonal hossza 34,3 kilométer és egyike az ország legolcsóbban épített vasútjainak. A franczia képviselőházban tegnap heves támadást intéztek a Freycinet-kormány ellen. Szoczialista zászló alatt folyt ugyan a roham, de azért mégis 188 képviselő támogatta s akart bizalmatlanságot szavazni a minisztériumnak. De Freyduet nagyhatású beszédet mondott, melyben kijelenté, hogy nem ijed meg az anarchisták fenyegetéseitől; van ereje és van bátorsága is hozzá, hogy bármely kihágást elfojtson. E bátor szavak, tekintve a londoni eseményekét, a párisi kamrában is mély hatást tettek s jelentékeny többség szavazott bizalmat Freycinetnek. Az E. M. K. E. választmányi gyűlése. — A hetedik ülés. — Bár a tegnapi ülés nem volt iiscenszozva, a városház uj terme tele volt választmány és alapitó tagokkal, jobbára vidékiekkel. Az elnöklést gróf Bethlen Gábor vitte. Az alelnökök közül ott volt dr. Haller Károly. Jelen voltak díszes névsorát tegnap közöltük. A jan. 12-ei ülés jegyzőkönyvének felolvasása majdnem egy órát vett igénybe. Hitelesítés után a jegyzőkönyvben foglalt határozatok végrehajtása kapcsán titkár jelenti Kolozsvár város tanácsának átiratát, mely szerint „örömmel vette át dr. Haller Károly olajképét s ünnepélyesen kifüggesztette a polgármesteri szobában.“ Éljenzések közt tudomásul vétetik. Bejelenti titkár, hogy a szakosztályok megalkotására vonatkozólag fölkérte az elnököket. Gr. Esterházy Kálmán, a közművelődési szakosztály elnöke válaszolt is már, hogy a szervezkedésre minden előkészületet megtett. Örömmel vétetik tudomásul. Bejelentetett, hogy Gyarmathy Miklós alispán és dr. Jenei Viktor a kolozsmegyei és kolozsvári választmányt mielőbb megalakítani ígérték, mi szintén örömmel vétetett tudomásul. A székely egylet fölkéretett egyesülésre, a budapesti „Magyar Iskolaegylet“ pedig értesíttetett, hogy a közművelődési egyesületek congressusán az E. M. K. E. résztvesz, azonban a programm előre leküldendő. Pénztárnok Csíki J. József tett ezután részletes jelentést jan. hóról, továbbá a vidéki választmányok 1885 évi zárszámadásáról. A jelentés szerint az egyesület vagyona febr. 1-én 10.683 frt 11 krt tett ki készpénzben és papírokban. Tehát jan. hóban azaz, 8 hónap alatt az első százezer frt együtt van. A vagyon e pillanatban így van elhelyezve: Kolozsvári takarékpénztár 25.000 frt, Hitelbank-, és zálogkölcsön-társulat 20.000 frt, Kisegítő 10.000 forint, iparosok szövetkezete 6.500 frt, Népbank 3.167 frt 60 kr , 90 drb értékpapír névértéke 43 ezer 450 frt, 3 magánkötvény 493 frt, pénzkészlet kézi pénztáron 72 frt 50 kr. A vidéki választmányok zárszámadási eredménye lapunkban már közölve volt. Titkár bejelenti, hogy időközben a direktórium szükségesnek látta pénztárnok mellé egy könyvvezetőt állítani be s felhatalmazta pénztárnokot, hogy a pénztár kezelési szabályzatból tapasztalata szerinti némely kisebb eltérésekbe mehessen. A könyvvezető alkalmazásával többet a kiadásban nem lesz, mert pénztárnok tiszteletdíjáról lemond. Általában utasítva lett a titkár, hogy jövőre a directoriummal egyetértőleg írásban készíttessék elő a várt ülések minden tárgya. E határozat következtében az ezután jött ügyek egyszerűen a különböző szakosztályokhoz létettek s jövőre a megfelelő természetű ügyek először a szakosztályok tárgyalása után fognak a választmány elé vitetni. Fontos elvi határozatok történtek azonban ez ügyekkel kapcsolatban. Kimondatott ugyanis, hogy az összes pénzek jövőre a központban vonatnak össze, és helyeztetnek el, következőleg a vidéki pénzintézetekbe legalább egyelőre elhelyezés nem történik. Kimondatott ismételten és határozottan az is, hogy a vidéki választmányok, körök, és fiókok saját 25 százalékuk fölhasználását csak az 1886 ban aláírt és behajtott rendes és pártoló tagsági díjakból eszközölhetik, ellenben az 1885 ben aláírt rendes és pártoló tagsági díjak is a központban tőkésítendők. Nemkülönben igen fontos határozat volt ezután, mely szerint Horváth Gyula indítványára kimondatott, miszerint a munkaprogramm teendőinek sorrendje kidolgozására, haladéktalanul egy bizottság küldessék ki, melynek utasításul adatott, hogy elsősorban azon teendőkre legyen tekintettel, melyek inkább morális közvetítést, sem mint tényleges kiadást követelnek. A segélyezés megkezdése tudvalevőleg csak a közgyűlés után fog életbe lépni, égető szükség esetében azonban esetről-esetre való kisebb segélyezés fentartatván. A sorrend megállapító bizottság áll a szakosztályok elnökeiből, egy tagból és egy póttagból. Ennek munkálatát haladéktalanul meg kell kezdenie. Pénztárnok egy pénztári szakosztály felállítását kéri. Elejtetik. Medgyesi fiók önállósítását kéri. A nagy-küküllői választmányhoz létetik. Pénztárnok kéri, hogy arány állíttassák meg, mely szerint a pénzek a helyi pénzintézetekhez helyeztessenek. A direktóriumhoz utasittatik. Felolvastatik a W esselényi-egylet választmánynak átirata, mely szerint az egyesülést nem tartja kivihetőnek. Határozatba megy, hogy Szilágymegyében E. M. , K. E. fiók alakittatik. Végül köszönet szavaztatott Trefort Ágoston kultuszminiszternek az 1885. évi közoktatási jelentés beküldéséért. Darányi