Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)

1886-02-14 / 35. szám

­ 42.,ELLENZÉKI TÁRCZÁJA _________1886. Február 14. A hétről. Budapest, február 13. Mindig mondtam én, hogy több az iró Magyarországon, mint az olvasó. A kiadók is váltig ezt hajtják, de egy iróember se hiszi el, mig a könyve piaczra nem került, hó és kiadó, mióta Guttenberg kieszelte az a végzetes találmányát, soha még nem vol­tak egymással megelégedve igazán, szivek szerint. Castorok és Polluxok nem támad e két gárdából. Azt mondja az iró: Uram, hoztam egy művet. Tiz esztendeje dolgozom rajta. Véremmel írtam. — Mit ád ditte? Azt feleli a kiadó, hogy — vállat von. Mi köze neki ahhoz, hogy az a t­­ur vérrel irta a munkáját ? Az a kérdés, hogy van-e annak a munkának közönsége. Nem tudják egymást megérteni. Az író tudja elképzelni, hogy az ő művét (az é k övét!) ne kapkodják szét, ne olvassa egy-t Magyarország. Talán még a külföld is enni fogja. A kiadó azonban rendületle­nül áll a keserves tapasztalatok sziklavára- ő ismeri a­­ közönséget. És tart a harcz Guttenberg óta elke­seredetten a két gazda közt. Fölfalnák egy­mást, pedig egymás nélkül nem élhetnek, hírt hát, ha nem csurran is, de cseppen. Három h uram fia, — a­mit mondok, szent 'gy , hogy több Magyarországon az író, mint a kiadó. S igy esik meg aztán, hogy egész csapata a fiatal és cm fiatal íróknak Mo­hammed koporsójaként lebeg ég és föld kö­zött. Az asztalfiók csordultig tele. Az egyik­ből a tragédia ordít ki, a másikból a sze­relmi dal nyögdécsel, búg, (mint a gerle madár, mely párját siratja), a harmadikban egy szenzácziós regény ijesztgeti a gyönge idegeket s igy tovább. Mindben találtatódik valami, a mely kitör és­­ kiadót kér. Már most mit csináljon a boldogtalan iróember. Kiadni a maga zsebére szörnyű vakmerőség. A kiadó vagy ingyen sem adja ki, vagy oly „gúnyárt“ szab, melyre csak az lehet a fe­lelet : Ne fizessek rá, hogy kiadja ? (Ilyen is megesik, de nem egyszer.) Már most, nyájas olvasóm (mily bol­dogság nyájas olvasóval bírni!) hidd el ne­kem, hogy e halványan vázolt állapotok lé­teznek s vedd hozzá, hogy a minden kivi­­hetetlent feltaláló Balázs Sándornak van ti­zenöt kötetre való anyós története, kiadás­ra váró,­­ tisztán áll előtted az „Aurora kör* keletkezésének története. Önök persze még az „Aurorádról nem hallottak egyebet, mint hogy van deák nyel­­ven egy igen arany mondás, mely ígyy hang­­zik : Aurora Muzis arnica. Aztán azt is tud­ják, hogy volt egy magyar írói kör (de nem a Sziksz­ig felett), mely magát e néven né­vévé, s mely szülte a Kisfaludy-társaságot. Sőt önök többet is tudnak, hogy e Kisfalu­dy társaság szülé a Petőfi társaságot, s ha még többet is akarnak tudni (már­pedig „többhöz több kell“), azt is megtudhatják, hogy a Petőfi társaság szüli az­­ Aurora kört. Én nem hiszem, hogy hiúságosabb né­­­­me legyen Európának a magyarnál. Nem elégszünk meg azzal, ha tekintetes helyett megnagyságolnak, de a vizitkártyáinkon is elvész a nevünk a sok titulus sine vitulus­­tól. Magyarországon minden harmadik em­ber tagja legalább harmincz különfé­le ezélu és fajtájú, tudós, humánus, iro­dalmi, művészeti társulatnak s mind­en­nek meg kell örökítve lenni a vizitkártyán. Ha az akadémiában, Kisfaludy és Petőfi­­társaságban egy-két megüresedett tagsági helyet be kell tölteni, minden képviselő vá­lasztást megszégyenítő korteskedések foly­nak, s hogy legelül járnak a jelöltek, azt talán mondanom se kell. És most van egy nagy csapat szó, mely innen is kireked, on­nan is kireked, pedig ők mindenáron tár­sulni akarnak! Mi könnyebb mint ezen segíteni ? Újabb társulatot alakítanak. A czím hangzatos, sokat mondó, (ha keveset igérő is): „Aurora, avagy a Magyar irók könyvkiadó társulata.“ Istenem ! Magyar irók könyvkiadó tár­sulata. De hát meggondolták-e, hogy az a pár száz i­ó és i­ócska mind meg akar „je­lenni“ már az első esztendőben s ha nem, faképnél hagyja Aurora asszonyságot? Ott van midjárt Vadnai Károly. Még me­g se alakult a szép nevű társaság, már is protestál az ellen, hogy őt tiszteletbeli tagnak válasszák. Mert azt mondja, nagy tisztesség ugyan az Aurora t. tagjának len­ni, de sokkal többet ér­t Miskolc­, város képét viselni. Már­pedig, ha ő belép­ ebbe az antiszemita körbe, mérget vehet rá, hogy a jövő választáskor megbuktatják a miskolczi zsidó polgártársak. Tehát mi nem sül ki erről az Auro­ráról! Hogy antiszemita. Hogy tagjai csak magyar keresztény írók lehetnek. Ezt per­sze, én is hamarább kisüthettem volna, és akkor egyszerűen föl leszek mentve attól, hogy foglalkozzam egy „irodalmi“ társa­sággal, mely az irodalomban is az embere­ket az orruk hajlása s nem a tollak sze­rint mérlegeli. De hát miről beszéljen az ember, mi­kor ott van a Kisfaludy-társaság ez az öreg tisztes testület s ez sem tud beszél­tetni magáról, de ép azon a napon, melyen a világrengető Aurora szárnyra kél, ájtatos kegyelettel ünnepli Szemere Pál emlékét, s nem enged magába köttetni, mert csaknem minden pályadíjat kiad!? Azt mondják a Somló Sándor „Apród“-ja egy rettentően hosszú, szilvalére eresztett, érzelgős törté­net, de azért az a jó szívű Kisfaludy-tár­saság mégis kiadta az ötven aranyat. Az igaz, hogy nem az ő zsebére ment a ga­­lantkodás, de így is becsülendő dolgot cse­lekedett. Egy szóval : a pálya nyitva, az út nincs elzárva a Parnasszus felé, csak legyen meg az isteni szikra, vagy ha az uines, tudjad a módját, mivel találod el legpompásabban kritikusok és r­iadók szá­ja izét. *** Úgy volt eddig, hogy a házasságok az égben és a — báltermekben köttetnek. Na meg — apró hirdetések útján. De nem azért vagyunk a „XIX század“ gyermekei, hogy oly dolgokat ne érjünk meg már, mi­ket legmesszebb látó Pythiák is csak a XX-ik századra jósoltak. Szép a holdas és csillagos ég, de hiába, nincs már költészete. Végre is kisül, hogy nem a halvány képű hold táplálója a szerelmes sóvárgásnak, de a szívben gyökeredzik az, ha ugyan ma­holnap a szív létezését is meg nem c­áfol­­ják. Fényes báltermekben fölzeng a keringő csábos dallama, de csak a lábakat hozza gyorsabb mozgásba, nem a szíveket is egy­szersmind. A holdas éj egyátalán kezd ki­menni divatból, elavult, s csak annyiban van már szerepe a holdnak, hogy ott van-e a papa birtoka. Ha ott, hiába szépség, okos­ság, kellem. Ha lent van ezen a sivár föl­dön, akkor már csak megkoc­káztatjuk a holtomiglant. S mi juttat épen most e si­vár elmélkedésre? Igazán, szégyellem meg­­vallani: egy rongy újságpapír, négy oldal az egész, homlokán e szóval: Hozomány. Szülte a mai kor. S így fölösleges is volt a szerkesztő nevét Anonymussal jelöl­ni. A derék úr, miután ma már úgy sem házasodnak szerelemből, rendkívül nagy szolgálatot vél teljesíteni, midőn adja a há­zasulandó ifjak nevét, jövedelmét és­­ igé­nyét, szemben a másik oldalon pedig az eladó lányok nevét és hozományát. Mindez szépen rubrikába van szedve s a lányoknál még az is ki van téve, hogy hányad éves. Már t. i. nem hány éves, de hányad éve jár bálba. Az első szám, (reméljük az utol­só is) csupán a lipótvárosi ifjúságból hoz névsort s a legkisebb hozomány husz ezer forint. Ha második szám is következ­nék, abban bizonyára jönnének a­­ hely­reigazítások, nyilatkozatok papák és ház.­ Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belközipntcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre...................16 frt. I­ Negyedévre . . . . 4 frt. Félévre.......................8 frt. || Egy hóra helyben . . . frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 3. jun Kolozsvár, vasárnap, február 14. 1886, K­I­ADÓ­ HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belközép utcza 38. sím­. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés u­tán 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal, nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lepünk mai számának tartalma: A mérleg, k­inyezikk. - Politikai hírek. — Az E. M. K. E. vá­lasztmányi gyűlése. — E. M. K. E. kimutatásai. — A büszke románok. — Orgyilkosság Kolozson. — A kard — Művészet és tudomány. — Táviratok rovatja. - Mindenféle. Tirczák: A hétről. — Egy élet bűne angol regény. A mérleg. A pénzügyminisztérium tegnap tette közzé az állami pénztárak bevételei­ről és kiadásairól összeállított ki­mutatást az 1885. év utolsó (okt.—decz.) negyedében. E kimutatás is a mellett bizonyit, amit a jubiláns kormányzat 10 év óta minden évben kézzelfogható számokkal dokumentál, t. i. hogy pénz­ügyi helyzetünk javulás helyett a végromlás felé közeledik. Vegyük a tiszta, eltagadhatatlan tényeket. Először is a múlt év utolsó ne­gyedének eredménye összehasonlítva az 1874. év megfelelő időszakának ered­ményével, kerek számban 700.000 írttal több a bevételeknél, a kiadá­sok pedig 350.000 írttal több, mint volt 1884. október—deczember hóna­ Ezt az eredményt a pénzügymi­niszter kedvezőnek nevezi. Miért? Azért, mert a bevételek emelked­t­­ek 700 ezer forinttal. Ámde ez csa­lódás. Mert igaz, hogy 1885. utolsó ne­gyedében meg volt ez a jövedelmi több­let szemben 1884. megfelelő idősza­kával. Ugy de az is tény, hogy az egye­nes adókból 1885. okt.—deczember hónapokban épen 2.158.074 írttal folyt be kevesebb, mint 1884. megfelelő utolsó negyedében. Na már most, aki tudja, hogy az egyenes (föld-, ház-, jövedelmi-) adó mekkora jövedelmi forrása a magyar államnak (t. i. összes bevételeinek több mint egyharmada), az lehetetlen, hogy meg ne ütközzék azon, hogy ezekből az adókból a pénzügyminiszter 1885. utolsó három hónapja alatt többel, mint két millió írttal volt képes kevesebbet felhajtani, daczára a szigorú sőt kérlel­hetetlen adóbehajtásnak. De ez a megütközés valóságos megdöbbenéssé fokozódik, ha meggon­doljuk, hogy Magyarországon az adó­fizetők vagyonosságának fokmérője épen az egyenes adó, főleg pedig a föld­adó. Mert ha jó termés volt és a me­zei gazda jól tudja értékesítni termé­nyeit, akkor van Magyarországon pén­ze mindenkinek: birtokosnak, iparos­nak, kereskedőnek, államnak. Ha rossz a termés vagy nem lehet azt értéke­sítni, akkor nincs jövedelme se gazdá­nak, se iparosnak és kereskedőnek, se a pénzügyminiszternek. Az a több mint két millió forint­nyi csökkenés az egyenes adókban te­hát azt jelenti, hogy az egész ország a múlt év vége felé roppantul megfo­gyatkozott legfőbb jövedelmi forrásá­ban, a föld jövedelmezőségében. Még­pedig annál inkább jelenti ezt, mert hiszen köztudomású tény az is, hogy­ Magyarországon az egyenesadók, főleg pedig a földadó legnagyobb mértékben az esztendő második felében fizettetik be, mert a gazdák akkor képesek ér­tékesítni egész évi munkájuk gyümöl­csét. Ez eddig elő mindig is így volt, az esztendő III. és IV. negyedében folyt be az egyenes adók túlnyomóan nagyobb része. Csak az idén változott ez meg; már a III. negyed eredménye gyengébb volt, mint 1884-ben. Mit bizonyít tehát mindez ? Azt hogy rohanva rohanunk lefelé a gaz­dasági romlás lejtőjén. A kormány félhivatalosa, a Nem­zet, azzal vigasztalja olvasóit, hogy az 1885 év utolsó negyedének jelzett visz­­szaesése nem kedvezőtlen azért, mert ha az egész 1885-dik évet tekintjük, azt találjuk, hogy 1885-ben az egye­nes adókból 2.700.000 írttal több, volt a bevétel, mint 1884-ben. Igen ám. De a Nemzet számitáson kivül hagyja azt a körülményt, hogy 1885-ben már egészen az uj kataszter alapján rótták ki a földadót, mig 1884- ben ez csak részben történt, az uj ka­taszter pedig tudvalevőleg nagyon föl­emelte a föld tiszta jövedelmének tételeit s igy az adót is. Így hát ha 1885-ben (az egész évet tekintve) emelkedett is a bevétel az egyenes adódból s így a földadóból is, ez csak azt jelenti, hogy a kivetés alapjául nagyobb kataszteri jövedelem vétetvén, mint azelőtt, az adófizetésnek is emelkednie kellett. De hogy ez az emelkedés nem je­lenti a népesség jövedelmeinek szapo­rodását, tanúsítja az, hogy 1885-ben épen akkor, az év második felében, mi­dőn a földadó nagyobb részének kel­lene befizettetnie, emelkedés helyett te­temes csökkenés állott be, neveze­tesen épen a pénzügyminiszter kimuta­tása szerint csak egy negyedév alatt (1885. okt. — decz ) több mint k­é­t mill­­­­­ó forint csökkenés. És ez igen természetes. 1884-ben a nyerstermények ára még nem szál­lott volt le oly tetemesen, mint 1885-ben, de még 1885. elején is sokkal jobban állottak a gabonaárak, mint ez év vége felé. A meglehetős termés da­czára is a gazda nem csinálhatott pénzt terményeiből, mert még veszteséggel sem tudott vevőre akadni. Ezért aztán 1885. első két negyedében még ki tu­dott préselni az adócsavar valamit a gazdákból; de már 1885. második fele óta az adócsavar többé mit sem hasz­­nál. Nincs pénze a gazdának, nincs az iparnak, kereskedelemnek; következőleg nem tudja fizetni sem a föld,­ sem a ház- és jövedelmi adót egyikük sem. Ha aztán mindéhez hozzáveszszük azt a tényt, amit még a kormány fél­­hivatalos lapja is „komoly jelenségnek“ nevez, hogy t. i. 1885-ben (az egész évet tekintve) az állami kiadásokat a kormány, szemben az 1884-dik évvel, megint 103/* millió forinttal szaporítot­ta;­ ha meggondoljuk, hogy a múlt év­re a pénzügyminiszter, költségvetése ké­szítésekor, csak (!) 11 millió 883,763­­ frtnyi defic­itet előirányzott, most­­ az évi mérleg azzal az örvendetes (?)­­ eredménynyel lepi meg Magyarország adófizetőit, hogy a defic­it, melyet ter­mészetesen adósságcsinálással kel­lett fedezni, nem 11 millió 883,763 forint, hanem kerek számban 45.500,000 forint volt, előttünk áll a magyar ál­lam pénzügyi helyzete egész nyomorú­ságos mivoltában! S még azt a politikát, mely épen 10 esztendő óta gazdálkodik igy, me­­részli a Tisza-kormány és pártja: pénz­ügyi rendezésnek és javulás­nak keresztelni! Szegény Magyarország! X. Politiz&'hírek." Az első székely­ vasút Héjasfalva-ud­­varhelyi részletének kiépítési engedélyéért folyamodtak az engedményesek, minek kö­vetkeztében a műszaki és közigazgatási be­járás küszöbön áll. Márciusnak végén re­­méllik a föld­munka megkezdését. Annyit most is elárulunk, hogy a javított felvé­tel szerint, a vonal hossza 34,3 kilométer és egyike az ország legolcsóbban épített vasút­­j­ainak. A franczia képviselőházban tegnap he­ves támadást intéztek a Freycinet-kormány ellen. Szoczialista zászló alatt folyt ugyan a roham, de azért mégis 188 képviselő támo­gatta s akart bizalmatlanságot szavazni a minisztériumnak. De Freyd­uet nagyhatá­sú beszédet mondott, melyben kijelenté, hogy nem ijed meg az anarchisták fenyegetései­től; van ereje és van bátorsága is hoz­zá, hogy bármely kihágást elfojtson. E bátor szavak, tekintve a londoni esemé­­­­nyekét, a párisi kamrában is mély hatást­­ tettek s jelentékeny többség szavazott bi­­­­zalmat Freycinetnek. Az E. M. K. E. választmányi gyűlése. — A hetedik ülés. — Bár a tegnapi ülés nem volt iisce­­nszozva, a városház uj terme tele volt vá­lasztmány és alapitó tagokkal, jobbára vi­dékiekkel. Az elnöklést gróf Bethlen Gá­bor vitte. Az alelnökök közül ott volt dr. Haller Károly. Jelen voltak díszes névsorát tegnap kö­zöltük. A jan. 12-ei ülés jegy­zőkönyvének fel­olvasása majdnem egy órát vett igénybe. Hitelesítés után a jegyzőkönyvben foglalt határozatok végrehajtása kapcsán titkár jelenti Kolozsvár város tanácsának átiratát, mely szerint „örömmel vette át dr. Haller Károly olajképét s ünnepélyesen kifüggesz­tette a polgármesteri szobában.“ Éljenzések közt tudomásul vétetik. Bejelenti titkár, hogy a szakosztályok megalkotására vonatkozólag fölkérte az el­nököket. Gr. Esterházy Kálmán, a köz­művelődési szakosztály elnöke válaszolt is már, hogy a szervezkedésre minden előké­születet megtett. Örömmel vétetik tudo­másul. Bejelentetett, hogy Gyarmathy Mik­lós alispán és dr. J­e­n­e­i Viktor a kolozsme­­gyei és kolozsvári választmányt mielőbb meg­alakítani ígérték, mi szintén örömmel véte­tett tudomásul. A székely egylet fölkéretett egyesülés­re, a budapesti „Magyar­ Iskola­egylet“ pe­dig értesíttetett, hogy a közművelődési egye­sületek congressusán az E. M. K. E. részt­­vesz, azonban a programm előre leküldendő. Pénztárnok Csíki J. József tett ezután részletes jelentést jan. hóról, továbbá a vi­déki választmányok 1885 évi zárszámadásá­ról. A jelentés szerint az egyesület vagyona febr. 1-én 10­.683 frt 11 krt tett ki kész­pénzben és papírokban. Tehát jan. hóban azaz, 8 hónap alatt az első száz­ezer frt együtt van. A vagyon e pillanatban így van elhelyezve: Kolozsvári takarékpénztár 25.000 frt, Hitelbank-, és zálog­kölcsön-tár­sulat 20.000 frt, Kisegítő 10.000 forint, ipa­rosok szövetkezete 6.500 frt, Népbank 3.167 frt 60 kr , 90 drb értékpapír névértéke 43 ezer 450 frt, 3 magánkötvény 493 frt, pénz­készlet kézi pénztáron 72 frt 50 kr. A vidéki választmányok zárszámadási eredménye lapunkban már közölve volt. Titkár bejelenti, hogy időközben a direktórium szükségesnek látta pénztárnok mellé egy könyvvezetőt állítani be s felha­talmazta pénztárnokot, hogy a pénztár ke­zelési szabályzatból tapasztalata szerinti né­mely kis­ebb eltérésekbe mehessen. A könyv­vezető alkalmazásával többet a kiadásban nem lesz, mert pénztárnok tisztelet­díjáról lemond. Általában utasítva lett a titkár, hogy jövőre a directoriummal egyetértőleg í­r­á­s­­ban készíttess­ék elő a várt ülé­sek minden tárgya. E határozat következtében az ezután jött ügyek egyszerűen a különböző szakosz­tályokhoz létettek s jövőre a megfelelő ter­mészetű ügyek először a szakosztályok tárgyalása után fognak a választmány elé vitetni. Fontos elvi határozatok történtek azon­ban ez ügyekkel kapcsolatban. Kimondatott ugyanis, hogy az összes pénzek jövőre a központban vonat­nak össze, és helyeztetnek el, kö­vetkezőleg a vidéki pénzintézetekbe leg­alább egyelőre elhelyezés nem történik. Kimondatott ismételten és határozot­tan az is, hogy a vidéki választmányok, körök, és fiókok saját 25 százalékuk föl­használását csak az 1886 ban aláírt és behajtott rendes és pártoló tagsági dí­jakból eszközölhetik, ellenben az 1885 ben aláírt rendes és pártoló tagsági díjak is a központban tőkésítendők. Nemkülönben igen fontos határozat volt ezután, mely szerint Horváth Gyu­la indítványára kimondatott, miszerint a munkaprogramm teendőinek sorrendje ki­dolgozására, haladéktalanul egy bizottság küldessék ki, melynek utasításul adatott, hogy első­sorban azon teendőkre legyen te­kintettel, melyek inkább morális közvetí­tést, sem mint tényleges kiadást követel­nek. A segélyezés megkezdése tudvalevőleg csak a k­ö­z­g­y­ű­lés után fog életbe l­é­p­n­i, égető szükség esetében azonban esetről-esetre való kisebb segélyezés fen­­tartatván. A sorrend megállapító bizottság áll a szakosztályok elnökeiből, egy tag­ból és egy póttagból. Ennek munkálatát haladéktalanul meg kell kezdenie. Pénztárnok egy pénztári szakosztály felállítását kéri. Elejtetik. Medgyesi fiók önállósítását kéri. A nagy-küküllői választmányhoz létetik. Pénztárnok kéri, hogy arány állíttas­sák meg, mely szerint a pénzek a helyi pénzintézetekhez helyeztessenek. A direktó­riumhoz utasittatik. Felolvastatik a W e­s­s­e­l­ény­i-egylet választmánynak átirata, mely szerint az egyesülést nem tartja kivihetőnek. Határo­­­­zatba megy, hogy Szilágymegyében E. M. , K. E. fiók alakittatik. Végül köszönet szavaztatott T­r­efo­r­t­­ Ágoston kultuszminiszternek az 1885. évi­­ közoktatási jelentés beküldéséért. Darányi

Next