Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-09-11 / 207. szám

Kolozsvárt 1886, ez mindenesetre szép törekvés, nagyon méltó a­­becsületes alkuszhoz . Csak az a kérdés, hogy ha monarchiánk és Oroszország érde­kei között természetes összhangzat is létez­hetik, mi szükségünk Németország közvetítő szolgálataira, melyeknek minden becsületes­ségük mellett is meg­van az áruk. Talán csak nem Berlinből kell azt is megkérdez­nünk, m­elyik a mi érdekünk és hol van találkozó pontja az orosz érdekkel. És hogy tovább menjünk, ez esetben egyáltalán mi szüküé­günk az egész német szövetségre? — Csak az legyen e czél, hogy Bismarck ne folyton a francziákat provokálja? No­h­ogy épen azzal a pompás kifejezéssel él­jünk, m­elylyel Bismarck az indifferentizmus legtöbb fokát megjelölte, számunkra ez Wurst. Valósággal úgy áll a dolog és ezt kétsé­g­­telen igazságul a német közvélemény kö­ze :ei is beismerik, hogy Németország érde­ke­it nagyon is érinti a moszkovitizmus terjedése, — ellenben nekünk nagyon ke­vés közünk van Francziaország revanche­­törekvéseihez és így a középeurópai szö­vetségben, — melynek kelet és nyugat felé egyformán kellene biztosítani a békét és a konzervatív érdekeket, már eleve is mi teljesítenék a nagyobb viszontszolgála­tot. A német szövetséget, a­meddig meg­felel egyedül észszerű és a közvélemény ál­tal föltételezett czéljának, Magyarországon és talán az egész monarchiában nincs ki el­lenezni, és ez irányban külügyi hivatalunk mindig a legkedvezőbb hangulattal találko­zott és jól tudjuk, hogy monarchiánk szö­vetsége igen nagy értékkel bír Németország­ra nézve, és szükség esetén nagy árt is fizetnének érette Hogy ez nem történik és Berlinből oly fitymálva bánnak el a mi ér­dekeinkkel, ennek persze csak az a határ­talan élhetetlenség az oka, mely a mi kü­lügyi vezérletünknek fényessége. Bolondnak fapénz is jó. Bismarck úr is úgy vél be­szélhetni, mint hajdan Miklós czár, de ha Németországról szól, Ausztriát is érti alatta No­ha csak Kálnoky Gusztáv grófot tekinti a monarchia képvis­lőjének, igaza is lehet. De az osztrák-magyar alkotmányos monarchia talán csak k­ü­­lön­bozik annyiban a hajdani abszolút Ausztriától, hogy egész nemzetközi pozíc­iónk elhatározásánál még valami más is jön te­kintetbe, mint a Ballplatz félkegyelmű böl­­csesége. Bismarck urnak lesz esze számba venni a "monarchia akaratának minden be­folyásos tényezőjét, csak jelentkezzenek lát­hatóan szemei előtt. Hát csak halljuk az összejövő országgyűlésnek harsány szavát és ha ennek sincs teljes hitele, halljuk a mil­lióknak mennydörgő kijelentését. Berlinben meg fogják talán ezt érteni.“ Fenség ! Az egyetemi ifjúság, Budapest főváros közönsége és egész Magyarország intelligencziája nevé­ben üdvözlöm Fenségedet, hogy jelét adjuk ama rokon­­szenvnek, melylyel Fenséged irányában mindnyájan vi­seltetünk. Most egy éve, mint vendégünket üdvözöltük, most pedig, mint a szlivniczai és czam­bródi hőst. (Vi­haros éljenzés). Távol keleten egy birodalmat teremtett és igyekezett Fenséged a czivilizáczió magaslatára emel­ni, de egy szomszéd hatalom erőszakkal megakadályozta hogy hivatásának megfelelhessen. Elhagyta Bulgáriát, de a nemzet, a­melyet nemrég fényes győzelemre vezetett ezután is rokonszenvvel fogja kísérni Fenséged minden lépését, mert jól tudja, hogy battenbergi Sándor herczeg legnagyobb hive a szabadságnak ! (Éljenzés.) A fejedelem így válaszolt: „Fogadja köszönetemet ama szívélyes üdvözle­­t­­ért, melyet az itt egybegyűltek nevében hozzám in­tézett. Egy bukott nagyságot nem illet meg sok szó, azért csak röviden fogok válaszolni, önök szívélyesen fogadtak engem a múlt évben, a jobb napokban, a­mi­kor körükben megjelentem , de mennyivel kellemesebb rám nézve ez a kitüntetés, melyben most, a szomorú napokban részesítenek. Jól tudom, hogy a dicső magyar nemzet minden­kor rokonszenvezett azokkal, kik a szabadsá­got és füg­getlenséget védték. Ezt tettem is ; nem rajtam múlt, hogy komoly törekvéseim nem valósulhattak. Kivánom, hogy utódom kedvezőbb körülmények közé jusson. Tartsák meg számomra a jövőben is azt a ro­­konszenvet, a melyet ma kifejeztek előttem !“ Leírhatatlan lelkesedéssel fogadta a közönség a fejedelem szavait. Mikor beszé­dét befejezte és kezét nyújtotta Zichy gróf­nak, mindenfelől hangzott a kiáltás Éljen a szlivniczai hős! Le az oroszokkal! Éljen Battenberg Sándor !“ A fejedelem ekkor Zichy Jenő gróf karján, fivére Ferencz József herczeg és Ubachev kapitány hadsegéde kíséretében fe­detlen fővel ment át a túlsó oldalra, hogy míg a vonat elindul, néhány perczig pihen­jen a I. osztályú váróterem mellett levő külön teremben. Rövid volt az út, melyet meg kellett tenni, de a fejedelem alig mozdulhatott. Ott volt körülte az ifjúság, ott a közönség, min­den lépésnél meg kellett állania, mert kö­rülvették, körülrajongták, hogy mennél hosz­­szabb ideig időzzék azok koréban, kik oly szeretettel fogadták. Zichy Jenő gróf bemutatta Kubinyi és Bossányi képviselőket. Ez utóbbi a megha­toltságtól sírva fakadt, melegen szorította magához a fiatal fejedelmet és megcsókolta. A körülállókra nagy hatással volt e jelenet; mélyen meg voltak indulva a fér­fiak, a nők könnyeztek és a fejedelem szí­vélyesen szorított kezet a képviselővel. Az első osztályú várótermen át Bat­tenberg Sándor herczeg a kül­t teremre lépett; ide csak kísérete, Zichy és Batthyány grófok követték. A közönség künn maradt folyton éljenezte a népszerű fejedelmet. Ezalatt a fejedelem részére német, angol és franczia lapokat vásároltak a pályaudvarban, és azokat elhelyezték a szalonkocsiba, melyben Sándor kíséretével utazott. Csak néhány perczig időzhetett a vá­róteremben. Nemsokára megadták a jelt az indulásra és ekkor ismét kilépett a perron­­ra. A tüntetések ismétlődtek, a lelkesedés csak fokozódott. A fejedelem a vasúti ko­csi ajtajában maradt alva; ekkor oda lé­pett hozzá Zichy Jenő gróf; a fejedelem kétszer megölelte és megcsókolta és kérte, hogy kisérje el. A gróf felszállott, a követ­kező pillanatban megindult a vonat és vi­haros éljenzéstől kisérve robogott ki a pá­lyaudvarból. Sándor a bolgárok volt fejedelme trónját elvesztette, de útjában meg fog győ­ződni arról, hogy a czivilizált világ rokon­­szenvét megnyerte. — n — 1. A bolgár fejedelem a magyar fővárosban. Tegnap röviden már említettük, hogy Sándor, a trón­esztett bolgár fejedelem a mint tegnapelőtt Budapesten átutazott, mi­nő tüntetés tárgya jön. E fogadtatásról a Pesti Napló után adjuk a következő részle­tes leírást. Senki sem rendezte azt az impozáns tüntetést, melynek tegnap délután volt szín­helye az osztrák-magyar államvasút pálya­udvara. Még az sem volt bizonyos, hogy a fejedelem mikor jön és mégis ott volt a kö­zönség, ott volt oly nagy számban, hogy a tágas perronban ember ember hátán szo­rongott. Közvetlenül a vágányok mellett sora­kozott az egyetemi ifjúság, mely a nemzeti szinti zászló alatt jött el a fejedelem üdvöz­lésére. Zichy Jenő és Batthyány Elemér grófok, Orczy Elek b., Klapka tábornok, Kubinyi Árpád és Bossányi László orsz. képviselők is megjelentek a fejedelem fo­gadtatására ; előkelő hölgyközönség, a fő­város számos polgára, a hírlapírók és a külföldi levelezők sorakoztak ahhoz a hosz­­szú sorfalhoz, melyet a közönség képezett a perron érkezési oldalán. Fél négy órára volt jelezve a vonat meg­ékezése. A nagyszámú közönség türel­metlenül várta a megérkezés pinczét, végre hallható volt a közeledő vonat füttye a gya­logrendőrök igyekeztek kordont vonni, de ekkor már oly mozgás, oly hullámzás ke­letkezett a közönségben, melynek lehetetlen volt gátat vetni. S ismét felhangzott az éljen, száz meg s az ajakról hangzottak a lelkes kiáltások, és a fejedelem megjelent a vasúti kocsi ab­lakánál. Néma főhajtással mondott köszö­netet. E­kkor Zichy Jenő gróf felment a kupéba. Sándor látható örömmel üdvözölte és melegen szorította meg kezét, majd Batthyány Elemér gróf is sietett a fejedel­met üdvözölni. A fejedelem néhány perczig a kupé ajtajában állott. Sötét utazó ruha volt rajta, arczáról eltűnt a komorság és szivélyes, barátságos mosolylyal viszonozta a közönség üdvözletét. Sokáig emlékezetes marad e jelenet azok előtt, a­kik látták. A perronon hul­lámzó közönség szűnni nem akaró éljenzései között állott ott a hős fejedelem, mialatt a férfiak kalapjaikat, a nők kendőiket lo­bogtatták feléje. Az utolsó hetek nagy fáradalmai nem viselték meg. Nyomuk is alig látszik. Da­liás, büszke alakjával még az egyszerű uta­­zóruhában is impozáns jelenség; szép," fér­fias napbarnította arczáról a lelkes fogad­tatás láttára eltűnt minden sötét vonás, meghatottan, örömmel fogadja az ováció­kat. Leszállt a kocsiról és a közönség való­sággal körülrajongta, mindenki közelébe igyekezett, mindenki látni akarta Egyszer­re csend állott be. Zichy Jenő gróf üdvö­zölte a fejedelmet német nyelven a követ­kező beszéddel: E. M. K. E. Hol kell fizetni? Tagul beléphetni, tagdija­kat, személyesen vagy postautalvánnyal befizet­hetni s bármiben felvilágositást szerezhetni , a választ­mányok, körök, fiókok elnökségeinél a lapok szerkesztő­ségeinél és az egyesület titkári irodájában, főtér 7 sz alatt.* Fiókok. A parajdvidéki fiókhoz fizettek : parajdi közbirtokosság 24 irtot, parajdi sóvágó tár­sulat 82 írt 11 krt. R­endes tagságba : Csen­­gerfi József bányana­gy, Csengery Józsefne­k nagysága, Csangery Gyula szigorló orvos, Schneider József sóhivatali mázsatiszt, Wé­­ber András gyógyszerész, Szálasy Ferencz, kereskedő, Zárug János kereskedő Szálasy József köröndi kereskedő, Vitilis Elek tak. pénztárnok, Maksay Dániel postamester, Czeke Imre gyufagyári könyvelő, Szálasy György kereskedő, Vallics József bírt. és vendéglős, Mánya Gergely kereskedő, Ilonig Elek kereskedő, Csiszár Zigmond ev. ref. lelkész, id Nitschi Lipót gyufagyári kezelő, Dorn Ferencz bányakovács, Zodik­ Sima ke­reskedő, Mátyus Dénes brit, Jánosi János kéményseprő, Önkéntes tűzoltó egylet Ön­kéntes műkedvelő egyl­t 2 —2 fi­lot. Kendoff István lakatos, Garasi Károly asztalos, Bo­­ér Miklós czipész, Barta József tanító Ko­vács Mihály tanító 1—1 filot; pártoló tag­ságba fizettek : Zsigmond Károly bányafelőr, 1 frtot, Reiter József gyufagyár tulajdonos 1886. és 1887 re 5 frtot, Iring József sóbá­nya hiv. dijnok, Tamás István dijnok, Je- Szonaky Pál mszeatiszt Pásztor György r. k. lelkész, Moldován Miklós tímár, ifj Nirschi Lipót gyufagyári raktárnok, Fábián Sándor sóbányahivatali mázsáié, Zsigm­ond Imre Flepsz József, Nagy Sándor bányaács, Ung­vári Mihály irodaszolga, Ambrus Sándor bányaör, Ambrus István szertárőr, Ilyés Sándor bányaör, Ilyés János bányaőr, Ilyés­­ István sóbiró, Illadai József pénztárőr, Ku­­­kér Károly, Tóth Gyula Taaztal°“' ^/^i Adolf kereskedő, Forella János ^hivatali legény Szovátán, Kardos Józse­f Zsigmond Sándor kerekes, Orm­ei bányaorvos, Kis András bányaör Barczából begyült 1 frt, Kossuth füzetek­ből 4 frt. Összesen 108 frt, mely összeget Csengery József bányanagy, elnök ura 6z pontba küldötte. Az almásvidéki fiók elnöke Sombory Lajos beküldött ivét, melyen Luby ficza nagyadi birtok­os (Baranyamegy­e) 6 írttal rendes tagnak iratkozott s ilyenekül nyerte meg ifj. Luby Zsigmond joggyakornok 11 losvay Karolina irnot Daróczról 3 évre 3-3 írttal, a begyült 7 frtot elnök be­­küldötte. A gyulafehérvári fiók 62 frtot küldött. Ebből 50 frt Barts Ferencz nagy prépost alapítványa 2-ik részlete rendes tagságba fizettek: Harczos Béla, László József, László Géza, Incze Sándor, Vsrtán István­­ —­­ frtot, perselybe gyűlt 2 frt. A kézdivasarhelyi választmány pénztár­noka Nagy Ferencz az 1885-ik évről ese­dékessé vált rendes pártoló tagdijakban be­küld 35 frtot; még pedig Blatt Mihály, Dobai János, Tóth Béla, Zsigmod György, dr. Szacsvai Gyula, I­rnóczi Albert, Juzson Pál, Thamó Andris, Hosszú Béla, Magyarosi Pál, Kolosi Károly, dr. Bánty Zsigmond, Vajna Károly, Zajzon Lázár ügyvéd, rendes tagok részéről 2 — 2 frtot. Kovács Pál, Mol­nár Károly, Szőcs Albert, Jancsó István, Papp Adolf, Vas Jámos és Hankó István pártoló tagok részéről 1 — 1 frtot. Székely János és Borosa Mikló uraktól 1—1 frt adó raányt. Dees városi fiókhoz f. év márczius ló­tól aug. 27 ig következő befizetések történ­tek . Alapitó tagságba Róth Károly 20 fr­tot, Krómer Sámuel 20 frtot, Nyárády Izsá­­né utolsó részletül 60 frtot, Szalánczi Lajos 20 frtot fizetett. — Rendes tagságba 1885- re fizettek : ifj. dr. Diószegi Géza, Blum Lázár, Klein Ignácz, Gortasch Károly, Bónis Elek, Pongrácz Boldizsár, Bauer Róza, özvegy Katona Istvánné, özvegy Weér Zsigmondné, id­­r. Diószegi Géza, Miskolczi M. Lajos, Csomafay Antal, Klein Dávid, Bónis Emma, Bónis Rozália, Czirják János, Kostyán Ferencz 2—2 frtot; Randi János félévre 1 frtot; 1886 ra : Schuglied József 5 forintot, Jánosi Gábor, Bárány Emánuel, Vaszják László, Rettegi Károly 2—2 forintot; pártoló tagságban 1885-re fizettek: András R. Szarvas Gy. Czetz L. Spitzer I Heinberg II. Rosenzweig Jakab, Borokhárd János, Diószegi András, Kristófi Károly, Junger Leopold, Rab Ferenci, Pálfy Imre, Bakó András, Rib Ferencz, Czetz Béla, Miller Dániel, Holan János, Pap Béla 1 — 1 frtot; 1886-ra: András Rafael, Hosszú János 1—1 frtot; 1887-re András Rafael 1 frtot; adakoztak: Kis Mihály 10 frt, a deési ev. ref. leányiskola növendékei 1 frt 64 kr. Ka­matokban befolyt: Róth Károlytól 3 frt, Szört­ey Elektől 5 frt, Szalánczy Lajostól 4 frt. Mindössze befolyt 212 frt 64 kr. Eb­ből szolgának négy hónapra 8 frtot utalt ki a fiók s le sem vonva a törvényes 22 százalékot, nagylelkűleg 204 frt 64 krt kül­dött központunkba. Szigethi Csehi Sándor, Torda város pol­gármestere s a tordai fiók elnöke, a fiók területén újabban eszközölt aláírásokról ki­mutatást küldött, mellékelvén az eddig tör­tént befizetések összegét, 115 frt 40 krt. A kimutatás szerint . Alapitó tag : Szabó D. József (Torda) 100 írttal. Rendes tagok : Moldován Gergely kir. tanfelügyelő (most tud. egyet, tanár) Torda 10 írtal; aláírtak 12 írttal rendes tagokat: Mezei István állatorvos, Sófalvi Sándor kir. kir. kiadó, Gergely Ignácz r. kath. plébános, Koródi Imre városi jegyző, Székely Ödön tanácsi írnok, Szigetei Péter szillásmester, Bodó György kir. törvényszéki jegyző, Nes­selfeld városi főjegyző, dr. Adorján Jenő or­vos, Gál Zsigmond árvaszéki ülnök (Tor­da), Gidó Ltván birtokos (Szind), Jobbágy Sámuel körjegyző (Szind), Bleiner Károly kereskedő (Torda), László Ferencz birtokos (Felső Detrechem), Székely Dénes tiszttartó (Fels­ő Kopánd), Buzzogány Mózes birto­kos (Torda), Tóth István mészáros (Tor­da), Oriold Antal építész (Kolozsvárról), Ferenczi Márton mészáros, (Torda), Gaz­­ner Árpád birtokos Torda, ifjabb Viski Gábor birtokos (Torda), Bartha Dénes asz­talos (Torda), Z. Kónya Dániel, megyei tiszt­viselő (Torda), Csont Sándor szabó, id. Finta Miklós birtokos, Dulló János birtokos, Szi­getin Ferencz mészáros, Sükösd Sámuel al­számvevő, Lafkovits Lajos kereskedő, Tót­falusi János birtokos, Z. Kónya Dánielné tisztviselőné évi 2 — 2 írttal; dr. Szentki­rályi Lajos városi orvos, Puhl Ignácz megyei pénztárnok 10 — 10 írttal. Pártoló tagok: Fodor László mészáros, Barla József birtokos, Ugray József keres­kedő, Némethy József asztalos, Székely Mik­lós kereskedő, Jenei Sámuel, Bauer János sző­lész, Nagy János festő, Körösi Albert kőműves, Tatár Péter, Frenkel József czi­pész, Fodor György mész­ros 1 — 1 írttal. Adakoztak : Derzsi Sándor 40 krt. Pásztor István, ifj. Gönczi József, Bulla Márton, Ménasági Gyula 50 — 50 krt. Ezek­hez járult még Baranyai Pál 3 frt gyűjtése, Szigeti Cs. Sándor polgármester által fize­tett 20 frt alapitványa részlet, a tordai csizmadia társulat ez idei 10 frt részletét s Poritz Sándor 2 frt r. tagsága mindössze 115 frt 40 kr. ELLENZÉK (820) Fürdői levél. Kabola-Polyána- Gyertyán liget. Egyedül azon nemzet bir jö­vővel, s lehet történetinek ne­vezni, a mely felfogja saját intézményeinek becsét és értékét s ennélfogva azt fejleszteni tö­rekszik Gróf Tolstoi Leo. A mult évben írtam volt már Önök­nek Kabola-Polyánáról. De azért nem tar­tom fölöslegesnek megint írni róla. Úgy va­gyunk fürdőinkkel, mint házi iparunkkal, hogy nem ismerik. Ha Marienbad s más k­ül­földi fürdő ismertetése évenként megjelenik nagyobb lapjainkban, jogosan szólhatunk a mi fürdő­nk­ről is , mert valamint honi ipa­runk csak akkor fog igazán felvirulni, ha első­sorban mi magunk karoljuk fel, úgy fürdőink jövője is azon alapszik, ha a kül­földiek helyett ezeket látogatjuk, ez pedig nem kerül áldozatba, sőt gyönyörűséggel jutalmaz. Kabula-Polyánán első újdonság az idén, hogy a régen pengetett Gyertyánliget nevet, ünnepélyese­n rányomták. A bejárásra nyíló verandán nagy betűkkel olvasható. Ám le­gyen. Bárminő nevet adjanak neki, a ter­tészet szépsége ugyan egy m­arad, a név se nem ront se nem szépít rajta, azon kivétel­lel, hogy sz id­gen azt képzelhetné, hogy itt csupán gyertyánfa létezik, holott a fenyő adja mg valódi balzsamos illatát. És dús lombozatu szálas bükkfák is emelkednek, a gyertyánlugosok mellett. E­­d­e a szokottnál sokkal nagyobb számú vendég látogatta meg a Gyertyánli­getet. Ezt talán annak is lehet tulajdoní­tani, hogy Zichy Géza gróf is több hétig itt időzött „Eleven grófot**) látott ugyan már a kaboola-polyánai fürdő, de nem olyan kitűnő művészt, s ez okozhata a varázst, a sokáig ide gyülekezésének. Még a tavaly épített hivatalos szobák is mind el voltak foglalva vendégekkel. S a ki előre nem gondoskodott szobáról, az csak augusz­us 8-dika után remélhetett lakást kaphatni. S ezért most is, szeptember elején, több csa­lád élvezi a balzsamos, üdítő­séget a zugó patak varázs csevegése mellett, a leggyö­nyörűbb időben. A m­ű­vész gróf Zichyre visszatérve, elmondhatni, hogy ő nem volt fukar művé­szetével. Na­gyon természetes, hogy ha zon­gorázott, mindig lakása köré csoportosuit a közönség s a „Szapáry ház“ bizonyos tá­­volságban, a fürdő vendégek tömegével volt körül­véve. S ez nem volt kellemetlen a lelkes művésznek, még az ablakát is ki­nyitó, ha a hallgató közönséget észrevette. Sőt elutazása előtti napon, azt lehet mon­dani, hogy búcsúhangversenyt adott. Midőn a távolban álló hallgatóságot észrevette, kérte őket, hogy­ közeledjenek, jöjjenek a szobába Nem kellett a hívást ismételni, mert csakhamar meg is telt hallgatósággal a Szapari-ház verandája , a zongorázó mű­vész szobája is, a­kiknek szerencséjük volt Zichy Géza gróf elbűvölő zongorázását hosszasan hallgathatni, a bucsu-hangverse­­nyen, melyet a népszerű művész gróf saját jószántából adott a fürdői közönségnek, azok bizonyára azt soha el nem feledik. Augusztus végéig szándékozott volt Zichy Géza családjával együtt Gyertyán­ligeten maradni, hanem egy sürgöny követ­keztében, aug. 23-án távoznia kellett. Test­vére vadás­ztra hívta meg a Bakonyba, hol Milán szerb király is jelen lett volna. Azon­ban a váratlan bolgár esemény következté­ben, Milán nem hagyhatta el székvárosát, s alkalmasint a tervezett vadászat is elma­rad. Máramaros Szigeten jótékony czélra hangversenyt is akart adni Zichy Géza, de a hirtelen és váratlan elutazás miatt, az ígért hangverseny elmaradt. Egyébiránt a művész gróf úgy búcsúzott el némely is­­merősétől, hogy „a viszontlátásra !“ A fürdő vendégek nevezeteségei közé tartozott még Gyertyánligeten Xantus Já­nos, fiatal kedves nejével. Ritkaság nálunk, hogy egy tudós ember szeresse a társasá­got, s kellemes, közlékeny társalgó legyen. És Xantus ilyen. Minden szava tanulmány. Mint világlátott utazó, mindenhez saját ta­pasztalása szerint szólhat, s megjegyzéseit, valódi műveit emberhez illően, oly finom modorban, oly szerényen teszi, mintha nem is ő lett volna, ki mind azt személyesen látta. Az ilyen társalgás a valódi tanul­mány, mert nem feszélyes és kellemesen vonzó. A legélénkebb hölgyek is örömest hallgattak, ha Xanina megszólalt. Fiatal kedves neje, méltó társa a nagyran­veltségű tudósnak, s az itteni társaságnak egyik legkellemesebb kiegészítője volt. Távoluk­kal nagy hiányt hagytak maguk után. Gyertyaligeten örvendetes jelenség, hogy a fürdő vendégek nem távoztak el oly korán, mint különben szoktak. Kezdik föl­ismerni, hogy szeptember elején a legszebb idő szokott lenni e kedves hegyi vidéken. Most is még több családot említhetünk fel, az ismert vendégek sorából. Itt van Aruh­ál­ffy ezredesné kislá­ny­á­val Debreczenből, Ajtay Albertné két leá­nyával, Buday Ignáczné Szatmárról, Fyren­­czy Mariska M. Szigetről, K. Jónás Ödön­né, egyetemi tanárné Budapesről, Kállay Gusztávné leánya s unokájával, Káhánné M -Szigetről, Ridliné Nagy Károlyból, Szent­­pály Jenőné Szatmárról, Szilágyi Istvánná “ egészségnek ‘ ad)anak egyszersmind­enek, az eszme cserének rölb. igazgató tanárné, T.U. i, n.,61 Vbray,­ Efa. Az úgynevezett fotó 8 141- «b. v .­nyoztak e napokban Gu.. . közé tartozott sok­­ Donogányné két leányával. Le közelebbről Lónyay Ji„ Mid*y.8 Mondják, hogy Oláh ntr­ W, vendég az idén 100 család élvezte ez évű“4®' ‘V/ V7vS 17 7 ly szám 4-5 száz valas mt ' Óhajtandó volna csak az kapem saséletnek, aj eszmecserének T '”•'~»h gyói a kulturegyletnjhy eszméid élet leghatalmasabb 5&4*5 zetiségek közötti testvériség éN»­­ződhetünk erről itt Kabott 'í* ezen kis körben is találhat/ j és rutén, kik mind egy s., I hazáén beazélnek, . a f/g3-­­ tel nyújtanak egymásnak barát I nemzetiségbeli nevén *J J gát, s csak is a magyart ha*, ‘‘«i ; idegen látná ezen élénk, egy cS­­saságot, nem hihetne, hogy hu m.od magyar van, . meggyé a helyzet természeténél fogy, f , zettségbeli egyén magyar polgár, Liu A gyertyánligeti fürdő ,/ i tottabb lett volna ez idén, ha J i katasztrófa közbe nem jö. Aug L7 szerencsétlen nap Világosra emlékv­ iszonyú felhőszakadásból származott, elvitte a Tisza hidját Bocskórtő­­ szerda volt, mikor a tutajok mindjár­ tásra állottak készen, a megnyitott i zalák* vizzlikák megeresztésére. Eits" fajokat magával ragadta a hirtelen mi­nr, s magával sodona, melyek ö-szetom,­sulva a bocskói hídnál, az szerte stét i­bolák Nehány napig közlekedés s­z­er­t tett a rajongó hullámokon. Később csalnak, s utóbb hidassal til közlekedés történt, mely ilyen nigyfom, mu után igen kicsinek és hármjom mutatkozik. Különösen akadályozó vit­a a K. Polyánára jövő szigeti látogatóin nézve, kiknek sietniük kellett vissza, hogt a hidason átkelhessenek, s az itteni na­ság meg jön rövidítve. Remélhető azonban, hogy az új­­ melyet már épitnek, rövid időn ellen,­ csak hogy az idei fükidővendégekre néz az már későn lesz. A bolgár eseménye beálltával legfelsőbb helyről szigon pi­­rancs érkezett, hogy a híd hat ho­­t kész legyen, s a hiány miatt ne legyen gi­tolva a Galicziával való gyors közlekedő Most a hídon éjjel-nappal dolgoznak. Tehát a jövő évben ismét biztos átjá­rás lesz Polyánára. Már csak ezen vezet: • származott magyar szóra jár & toltam. Ez ezen szót nem tartom hátrányosnak s i­­j gyár nyelvre nézve, mivel az itteni ru.:--­­szelid, jó nép s az iskola folytán, o.- a magyar nyelvet hűségesen gyakoriját:i- t ide járó magyar vendégek befolyás® °r . kéziében, a magyar nyelv mipt? i“- ' j terjed a kis rutén faluban, Kabola r»*ya­­ melyről vette a szomszédban levő tőr a • nevét. A kaput nyitó kis fiuk h» ” Polyánán, már magyarul , nek krajezárt az odamenoktol. zl dás. Es remélhető, hogy valamint a . i t~v i / r . ___ er­QITrarCE1« * j la-Polyána név egészen ír ^ úgy fog megmagyarosodni az , | nép, s lesznek a hazának nyerök hü fiai. Az olyan hazafias rutén P Kabala-Polyánán Illyásevics !«»­ megtehet. , & Ez a valódi a legjob«bi­m­zettségek testvériségének megp­a­ra. És igy a kabala-pólyán®. ^ kulturegyleti missió. *) Ezen kifejezést Petőfi használta először, mi­dőn gr. Teleki Sándor ezredest neki bemutatták Nagy- Károlyban. „Örvendek, még úgy se láttam eleven grófot.“ Az unitárius egynazi Fotanac5 évi rendes közgyűlés (Vége.) Az unitárius egyh fotanjLs^j,.. zásai három egész DaP°Q Ibb model11“01 elmondottak után csak •” i«»•ssr* ról fogunk megemlékezi-Vasárnap d. e­ . toroczkói templomozás volt. Gál i ^ ki“'1.*’, lelkész és akademita or.É _.it­t mondott 61 J ^ , zott beszédet mondott el J'1­ alapján. Ezt követte^ ,0^ leneteknek, a melj.knjk_ hjtj ,, meg fog maradni. A t° ‘ és unitáriu» eg) *$0*% t,gj, jött el Meseitt* * s őket Ferencz József P az egyház nevét­el- /ment tagi/“/ jelenleg az angol par va]t,olT4 pedig London Lord , r­tM* / beszéddel válaszolt, a g ke Azt a viszonyt rajzol»,­­^juso*8 ,• nyékét- s ezek között az ^ bár ” [( nyira «’gyekké teszi, gigvát tette , rmit írta.P^’S az­­ök «r tók^ velők a sz£ ismeri egynek érezte magát Teiu, , derék testileg és lelkileg egy a ke/,.' vai őszintesége /'tanács// nuskodtak, a me­seke* * idök V fára hullatott. Mint a nag^^, nagy apostola me­g kereszten, nagy »fit«TM*" — az egyház tagjait lelkes ^ ^ ra. A vendégek cs/, m­íspír körünkben. Részt vet­t a nfisf® t ^ teljes mértékben élvezve Ízletes és gazdag ^fíl­u­nok ** részét a város és a K­.h

Next