Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-09-16 / 211. szám
Detedik évfolyam. MT SZERKESZTŐI IRODA, 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. Az „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . . 16 írt. || Negyedévre . . .... 3 írt. || Egy hóra helyben Egyes szám ára 5 kr. tenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. is*** * 1évre 4 frt. I frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. fi „Ellenzék“ perselye. Összeg: frt 20. — kr. tatást frt 1389 34 kr. Együtt: frt 1409 34 kr. £11* ulain. Kolozsvár, csütörtök, szeptember 16. 1886. KIADÓ HIVAtal Kolozsvárt, Belközép utcz» HH ■ ■ A HIRDETÉSI DIJAK Ikn utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt kiadó hivatal. Aiyuttiki czikkak garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. _o m (1886. április óta.) a erdélyi Kulluregyletnek : „..á,71 Albert Tacsról, ehezadva az eddigi kimu A vádlevéí. Tisztelt közvélemény! Vádat emelek Kolozsvár az. kir. iros törvényhatósága, különösen pe. képviselőtestülete, tanácsa és rendig ellen. Vádat emelek Kolozsvár város közegészségügyi és köztisztasági remekeinek bűnös elhanyagolása miatt; A vádak emelek a városi polgárság egészéje, testi épsége s általán egészséges jóllétével szemben a törvényhotó,, részéről évek óta tanusított hallatán gondatlanság, semmittevés és hústalan közöny miatt. E vádjaimat alapítom a közegészségügyi, községi és összes közigazgatási törvényekre s ezekkel kapcsolatban a rendőri büntető törvény illető §-aira. Mindezen törvények világosan előszak- 3 törvényhatóság orgánumainak kötelességeit és feladatát. Meghatározzák, hogy mely teendő és feladat tartozik a egyik vagy másik törvényhatósági közegre: a városi bizottságra, közegészégügyi bizottságra, a tanácsra és a rendőrségre. Tisztelt közvélemény ! A törvények által előszabott ezen tendők és feladatok mindnyájunk előttmeretesek. A leggazdagabb és leglegényebb polgár egyaránt tudja, hogy mi a közegészségügy, mint a köztisztág előmozditása s fenntartása érdekéb, a törvényhatóság egyes közegeire smos intézkedést, teendőt és feladatotnak az illető törvények. Mindnyájandjuk, hogy az 1876 . — 14. törvények a tisztiorvosok és közegészségügyi ázottság feladatává teszik: a törvényhatósági bizottság és végrehajtó közeget még rendőrség előtt mindazt szakterűleg feltárni, ami az egészségügy érelmére a polgárság legbecsesebb kin-tert az egészséget veszélyezteti, fenye■tl. arra káros hatást gyakorol s mind javaslatba hozni, sürgetni, kezdemé-yi’ indítványozni, ami a közegészségre ártalmas hatásokat és állapo- t megszüntetheti és a polgárok s zildgyi jólétét úgy a köz- mint a magánéletben előmozdíthatja és biztosíthatja. Kérdem már most: megtették-e és megteszik-e városunk törvényhatóságának említett tényezői ezen törvények szabta kötelességeiket? Nem! Ellenkezőleg, főkép a városi képviselőtestületet, annak minden egyes tagját e tekintetben óriás mulasztások terhelik. Súlyos vád ez, tisztelt közvélemény; de meg vagyok győződve, hogy amilyen súlyos, épen annyira bebizonyítva áll az egész tisztelt közvélemény előtt. És szinte fölöslegesnek is látszik a mindnyájunk élőttt ismeretes szomorú tényekre, mint bizonyítékokra utalnom. Mert, tisztelt közvélemény, Kolozsvár mely polgára előtt nem ismeretesek azon irtózatos köztisztasági s helyesebben közpiszkossági állapotok, melyek Kolozsvártt úgy a közhelyeken (utczákon és béreken), mint a magánosok telkein emberemlékezetet meghaladó idők óta észlelhetők? Ki előtt ismeretlenek azok az emberi, állati és növényi, folyékony és folyadéknemű hulladékokkal heteken, hónapokon, sőt éveken át megtelitett nyílt utczai csatornák, melyekből a büzhödt, ragályos, megmételyező rondaságok akadálytalanul terjesztik szét dögleletes s az emberi egészségre annyira kártékony kigőzölgéseiket ? Ki nem ismeri azt a primitív eljárási módot, melyet nálunk a hatóság az emésztet gödrök takarítása körül olyan megfoghatatlan közönyösséggel tűr? S ki nem tudja, hogy e gödrök takarítása tekintetében minő mulasztásokat néz el szótlanul a hatóság, úgy hogy egyes telkek ilyetén gödrei talán éveken keresztül sem takaríttatnak ? Hát arról ki nem bír tudomással, hogy az állati és növényi hulladékokból éveken át összegyűjtött szemét és ganajdombok városszerte, szinte kivétel nélkül minden telken, de különösen a külvárosokban egész házmagasságnyi halmokra növekednek fel s esztendőkön át inficziálják egészségtelen kigőzölgéseikkel az egész város légkörét? Ki nem hallott a külvárosi egészségtelen, szűk, a kellő szellőzést teljesen nélkülöző lyukakról, melyeket nálunk lakszobának neveznek s melyekben egymásra zsúfolva tengődik 5—6, néha 10 emberi lény is? S emlitsem-e föl azt is, hogy szakértő tudósok és orvosok tanúsága szerint mennyire nem egészséges azon ivóvit, mely a Szamosban és egyes utczai kutakban a polgárság rendelkezésére áll? Emlitsem-e azt, hogy szintén szakértők szerint minő roppant káros a házsongárdi temetőnek olyatén fekvése épen a város melletti lejtett hegyoldalon, hogy onnan a város igen tetemes részének talaja kikerülh tétlenül inficziáltatik ? S említsek-e fel még számtalan hasonló szomorú tényt, köztudomású körülményt és állapotot, melyek oly irtózatosan káros és folytonos behatással városunk köz- és magánegészségügyi és köztisztasági helyzetére, lassan, észrevétlenül s kézzel meg nem foghatólag de annál biztosabban ássák alá minden egyes polgár egészségét s fizikai jóllétét ? Nem folytatom. Nincs miért soroljam tovább elő e tényeket. Mindnyájan ismerjük azokat. Hanem azt kérdem: Megtette és teszi-e törvényhatóságunk mindezekkel szemben törvényszabta kötelességét? Mindnyájan bátran felelhetjük rá a nemet. A városi bizottságban havonkint hallhatunk egyszer-kétszer nagyhangú dikcziókat, de vajmi ritkán hallunk a közegészség- és köztisztaság érdekeit előmozdító határozatokat. Városi képviselőink szépen gyakorolják magukat a szónoki kiképzésben, a korteskedésben s apró kotteria-cselszövésekben, de indítványt és határozatot vajmi keveset, mely a közegészségügy ápolását czélozná. Városi költségvetésünkben mindenféle hasznos és kevésbbé hasznos czélokra tisztességes tételeket látunk , de utczák öntözésére, takarítására, a rondaság rendszeres kihordására s hasonló kiadásokra talán még egyetlen tétel sincs. A nagyobb és maradandóbb alkotásokról, melyek nagyot lendíthetnének egészségi mizériáinkon, nem is szólunk. Nem beszélünk a vízvezeték és csatornázás kérdéseiről, melyeket már évek óta tárgyal városatyáink bölcsessége s csak a legutóbbi időben is tekintélyes többség dobott el, mint szükségtelen, fölösleges haszontalan kiadást, mely csak a polgárságra hárítna elviselhetlen terheket, de mit sem használna. Na hát itt van most a kolera. Ez a legcsattanósabb felelet lesz a képviselőtestület bölcs határozatára! Hogy terheket rónak az ilyen alkotások a polgárságra? Természetesen! Hiszen ha tisztába akarok öltözni és nincs csak egy ingem, hát vásárolnom kell még egyet, hacsak míg a meglevő szennyeset kimosom, nem akarok Ádámkosztümben járni-kelni. Ha Kolozsvárt nivellálni, csatornázni és vízvezetékkel akarjuk ellátni s ekként közegészségügyi állapotainkon óriásit lendíteni , természetesen áldoznunk kell. De ez nem áldozat, hanem a leghasznosabb befektetés, mert legkedvesebb kincsünket, egészségünket és életünket oltalmazzuk vele íme, tisztelt közvélemény, bebizonyítottam vádjaimat; kimutattam, hogy a mulasztásokban egyaránt vétkesek törvényhatóságunk összes tényezői: a városi bizottság, mert nem intézkedik s nem bocsátja a végrehajtó közegek rendelkezésére a szükséges pénzeszközöket; a közegészségügyi bizottság és tiszti orvosi hivatal, mert lanyhán fogván fel feladatát, szó nélkül tűri a botrányos állapotokat; a tanács és rendőrség, mert ő is szekundál a közönyösségben a többi közegeknek. Tisztelt Közvélemény! Kérem a felsorolt törvényhatósági tényezőket és közegeket a város közegészségügyi és köztisztasági érdekeivel szemben tanúsított mulasztás vétségében elmarasztalni ! Dr. J ^ELLENZÉK* TÁRCZAJA 1886. Szeptember 16. Adolf. (Regény.) Irta: Constant Benjámin. . (Vége.) Volnao években Constant elvet Cottingában, ahol a vallások adott történelméről szóló művén dol.t,I)a^IIle'z^en vallásának, a protestantis:(*eteit a'a^am indulja el, saját egyéni me^ek azonban nem voltak állan- ■ETba fejtegette. Napóleonnak történt bukása azonban ismét ate Rmci üdve 'Sai-amro vezette őt ; Stael asszonynyalogattatva az orosz, porosz és r°k által is, ismét síkra szállt a en. m' ^'asáról lehanyatlott Napoleon Wa I,Da^ot,teval együtt ő is bevonult !(oe)t S a Bourbonok visszahelyeku^lója volt, egyúttal arra is tö^ ’ °gy az alkotmányos szabadságija lehet, még is megmentsen Szikmára. Ekkor irta remek röpirat.i^t,^''UHZabadságról, a miniszteri fele^ 8 a képviselőház tagjává vá-W • A reetamátió korszaka alatt, s Juliususi királyság első éveiben is ő kiválóbb szónoka a szabadelvű elU ^ izéknek. Politikai szereplését áltajti ,hakor a szabadelvűség jellemzi , \ ^adalom minden túlzásával soha sem ^'gbékülni s politikai eszménye az alkotmányos és parlamentáris alapokra fektetett királyság volt. Meg voltak ezek szerint mindenkor átalános elvei, melyek a közélet terén vezércsillag gyanánt vezették ; de ez elvek előtt a részletekben nem mindenkor hajolt meg ; sőt a szabadelvüségnek szigorúan megtartott körén belül elvei is változtak. Aztán bizonyos mindenkor előtörő életunt közönyösség meghasonlotta tévé kedélyét, mely különben is már nagyon korán elkomorodott s folytonos látszólagos derültsége daczára is oly benyomást tett, mintha valami sajátszerű sorvasztó lehelet érte volna azt fejlődő gyermekéveiben. Önmagából is gúnyt űzött, s még inkább környezetéből és ezt azzal a finom, de állhatatos, megtörhetetlen sarcasmussal tette, mely nemcsak benne, hanem bárhova ment, környezetében is, minden érzelmet elfonnyasztott. Emelkedett szellemével mindent megfigyelt; tökéletlen festő lévén, nem volt ugyan képes benyomásait hiven visszaadni, de ügyes, bonczoló, részletező tollával módját tudta ejteni an- I nak, hogy olykor a futó és egymással ösz- s szehasonítva ellentétes benyomásokat is i megragadja. Adós/ vádirat a társadalom ellen , ama benső viszony rajzát tárja elénk, s a mely a társadalomba minden irányban beleütközik, s mivel ez nagyon is hatalmas, képes nemcsak magát e viszonyt, hanem a szerető szívek érzelmeit is elsorvasztani. — Leonórának a társadalom nem ad helyet körében, ezt érzi ő is , szenved belé. Ifjú barátját is gyötri e gondolat ; szenved a szeretett nő miatt és szenved önmaga miatt is. A szerelem első perczeinek tűnő mámora után mind jobban éreztetik magukat a társadalom elfogadott törvényei. És a korkülönbség még a legkisebb akadály köztük (Leonóra tíz évvel idősebb Adolfnál). De Constant nem marad a mindenkori társadalom átalánosan ismert, kényelmes felszínén ; mélyebben belevág annak habjaiba, s az akkori társadalom hullámai magukkal ragadják regénye hősét, s összecsapnak felette. Midőn e regényt elolvassuk, úgy érezzük magunkat, mintha idő előtt megöregedtünk volna, mintha lelkünket megremegtette volna az a bántó kétely, melyet a Voltaire és társai által lerombolt s újonan megalakulni nem tudó társadalom érez, midőn a régi épület helyett nem volt képes újat emelni, a romok közé menekül, hogy ott keressen oltalmat. Constant nagyon csekély értéket tulajdonított e regényének. Amint mondja, e művének keletkezésére csupán néhány barátja előtt kifejezett az az állítása adott alkalmat, hogy oly elbeszélés is kelthet, némi érdeket, melyben csak két szereplő van, s ezek is mindenkor ugyanabban a helyzetben lépnek fel. De később, amint mondja, regénye írása közben, tetszelgett magának annak ecsetelésével, hogy két szerető szív mennyit szenvedhet a képzelődés miatt, mely viszonyukat, valamint saját magukat is sokkal romlottabb színben tünteti fel, mint a minek valóban. Pedig Adolf egyike az újabb kori szépirodalom kisebb igényű remekműveinek. Semmivel sem áll hátrább, mint Chateaubriand René-je, vagy Goethe s Werther-je. S ha nincs meg benne az az üdeség, báj és kellem, ami Werther-ben (aminek oka különben a szerelem franczia és német felfogásának különbségében is rejlik), s ha nincs meg benne az a ragyogás, az a káprázatos alap, melyen René épült fel, sok tekintetben túlhajtottan , úgy minden esetre mind a kettő felett áll a lélektani rajz hűsége s a mint dex során keresztül vonuló megkapó valóság tekintetében. És e sok tekintetben korszakot alkotó. Szakít azzal a hagyományos szokással, mely a szerelmet csak keletkeztében rajzolja s az elveszett ábrándoknak nem enged tért. E regényben, úgy szólva, a szerelem élete történetét tünteti fel; festi keletkezését, növekedését, elvirágzását és halálát; sőt a síron túl is követi azt, előtünteti azokat a bántó érzelmeket, melyekké az átalakul. A szerelem csodálatosan és élethűen fejtegetett tehetetlenségét, — elhanyatlását, majd fölemelkedését, — s mind inkább nyomorultabbá váló végvonaglását állítja szemünk elé. De ezen kívül a regény meglepő, mondhatni merész újdonságot mutat, midőn egy újabb típusát alkotja meg a női nemnek, azt az alakot, melyet későbben többek közt különösen Balzac használt fel regényeiben, a harmincz éves nő nevét adva neki, s melynek eszményített alakjával aztán Georges Sand regényeiben találkozunk. Mindekkoráig a regényírók a szerelmet csupán ifjú leányoknál keresték . Adolf oly újabb rejtélyről vonja le a leplet, mely nem kevésbbé érdekes. Abban a korban szerepelteti a nőt, melyben már az a szív gyorsan tűnő érzelmeinek viharán túl van, midőn már nem vet lángot minden szellő lebbenésén, hanem, épen mivel nehezebben éled fel benne a tűz, ez oly hatalmassá, oly mindent uralma alá hajtóvá válik, hogy szenvedélye mintegy az élettel összeforr, s ha annak el kell pusztulnia, megsemmisül vele együtt az élet is. A nő ily korban megértvén az életet, az odaadó vonzalom értékét jobban lévén képes megbecsülni, ez egész világát betölti, s ha képes a szív a másodvirágzás korszakában virágokat fakasztani, a szerelem e virágai nem hervadnak el soha. E regény megjelenésekor nagy hatást keltett. Oly élethűnek tűnt fel, hogy a benne szereplő alakokat igyekeztek kutatni a való életben. Hogy Adolf maga a szerző, azt könnyen ki lehetett találni; helyzete, jelleme, atyjához való viszonya mind reá utalt. Abban az idősebb nőben is, aki Adolf jellemének fejlődésére nagy befolyást gyakorolt, csakhamar fellelték Charriére asszonyt. De Leonórára vonatkozólag nem tudtak megállapodásra jutni. Sokan Stael asszonyt látták benne. Legvalószínűbb azonban, hogy Leonóra mintegy vegyüléke mind ama nőknek, akikkel Constant bensőbb összeköttetésben állott. Tény az, hogy e regénynek számtalan utánzata, változata és átdolgozása jelent meg úgy hogy Constant kénytelenítve érza magát annak kijelentésére, hogy mindazok a művek, melyek ugyanoly tárgyúak, mint Adolf s ennél későbbiek, nem tőle származnak. Politikai hírek. A magyar és osztrák petroleum-ipar . A mindkét részen levő kormányok közt a vámtarifára vonatkozó tárgyalások újabb fordulata, alkalmából az osztrák sajtó ismertelve azt állítja, hogy az osztrák pénzügyi kincstár a magyar petróleum-ipar által igen jelentékeny milliókra menő összegekig rövidül meg. Az országos statisztikai hivatalnak kiváltképen a petróleum forgalomra nézve egy métarmázsáig pontos statisztikai kimutatásai azonban azt bizonyítják, hogy " az osztrák fogyasztási adóbevételek ezen megrövidítése arányiig igen csekély és egybe sem hasonítható azon összegekkel, meryzeket a fennálló viszonyoknál fogva Ma-gyarország söradó fejében Ausztriának fizet. Az 1885 vonatkozó ezen statisztikai adatok szerint a tisztított petrolem behozatala Ausztriából, nevezetesen azonban Galicziából Magyarországa 120,988 87 mm. ra, ugyanezen czikknek kivitel Magyarországból Ausztriába mindössze nem többre, mint 175,182.15 mm.-ra rúgott. Miután a tisztított petroleum behozitala Amerikából, Romániából és Oroszországból Magyarországba külön ki van mutatva és ez a behozatal 1885-ben Amerikából 675,248.5, Romániából 84,278 és Oroszországból 161.282.79 mm.-ot tett ki, világos, hogy az Ausztriából Magyarországba importált tisztitott petróleum — ami egyébiránt a részletes kimutatásokból be is bizonyul — kizárólag a galicziai és alsó ausztriai tiszti -ító telepekből származik. Magyarország ennélfogva 1885-ben mindössze csak 54,193,28 mm.-val többet vitt ki Ausztriába, mint hozott, be onnan hozzánk. Ebből kifolyólag csak is 352,000 frt évi adóösszegről van szó, nem pedig mint az osztrák lapok állítják, milliókra menő összegekről. A bolgár kérdés Berlinből jelentik . Bismarck herceg politikájának s általában a német diplomáé,s a törekvéseinek sikerült a három császári hatalom közötti megegyezés alapelvit a bolgár kérdésben általános elfogadásra juttatni. Oroszország elismeri a bolgár kérdés európai jellegét, ellenben Ausztiia-Magyar és Németország állítólag késznek nyilatkoztak Oroszország speciális érdekeit Bulgáriában figyelembe venni. Dolgorneky herczeg helyett Kaulbars tábornok fog mint orosz külön biztos Bulgáriába menni. Fölteszik, hogy a három császári hatalom a Liedelona választásra nézve is megegyezett hogy ha talán az uj fejedelem személyébe még nem állapodtak meg, mégis készek alkalmas időben azonos jelöltet támogatni. A katapnsi beavatkozás eszméjét Bulgáriában Oroszország elejtette, de határozott megállapodás van erre nézve is, ha Bulgáriában a rend és a nyugalomt megzavartatnék. Az összes hatalmak támogatni fogják a régensséget a diplomácziai viszonyok fentartásával. Kelt Rumélia és Bulgária viszonyát illetőleg a múlt évi márciusi konstantinápolyi jegyzőkönyv sz mérvadó. A bolgár viszonyok rendezése tárgyában értekezletet, úgy látszik, nem akarnak összehívni. Ausztria és a magyar kormány. Az Ausztria és Magyarország között a közösügyi törvény értelmében újabb 10 évre (1888—1898.) megkötendő vám- és kereskedelmi szerződés fölött már jó félév óta alkudozik a két (magyar és osztrák) kormány , de még eddig nem tudtak megegyezésre jutni. Az osztrákok tudvalevőleg csak addig tartják fent a közös gazdálkodást velünk, ha jól kiaknázhatják azt és Magyarországot. Mit ér nekik a magyar szövetség akkor, ha p. o. a közös vámrendszerből nincs hasznuk olyan formán, hogy az osztrák gyár- és kézműiparnak monopóliumot biztosítson Magyarországon és megvédje azt a franczia, angol, olasz, belga, németországi ipar versenyétől ? Ha nem védi meg , akkor bizony az osztráknak nem kell egy óráig semmi közös vámrendszer. Épen így van a fogyasztási adókkal. Abból, hogy ez adók közös elvek szerint rendeztetnek be Magyarországon és Ausztriában , természetszerűleg ismét Ausztriának van elsősorban haszna, mert h a gyártó és Magyarország főkép fogyaszt. Ám nekünk is van egy kis iparunk e czikkek némelyikében, így szesz, sör, petróleumfinomítás. Az osztrákoknak tehát az a törekvésük, hogy a fogyasztási adók tekintetében olyan közös rendszer állapíttassák meg.