Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-12-03 / 277. szám
Kolozsvárt 1886. deményezése folytán ily helyzetbe jut: méltán megvárhatja, hogy mielőtt e kérdésekben dönteni kellene, telj►s és alapos informácziókkal bírjon. (Helyeslés) annál is inkább, mit, hogy a többi okokat elhagyjam, a képviselőháznak ez időszerint nem is egy, hanem két intendaturai korszak fölött kell döntenie, melyek illetékes férfiak nyilatkozatai szerint egymással merev ellentétbe állíttattak, és a melyek fölött döntve, ítélni kell egyszersmind a fölött is: vájjon az eddigi rendszer hagyassék-e meg vagy pedig a kezelésen történjék változás? Az interpelláczió így szól: Szándékozik e a magyar kir. belügyminiszter úr a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a magy. kir. operának és a nemzeti színháznak összes bevételeiről és kiadásairól szóló kimutatások, valamint a kezelési, személyzeti és szervezeti ügyekre vonatkozó szerzések az operának és drámának elválasztásától kezdve a jelen év december haváig a képviselőháznak rendelkezésére állhassanak ? Hajlandó e elrendelni, 11023" a kimutatások legkésőbben a jövő év első napjaiban pontosan összeállítva és kinyomtatva a képviselők között szétoszthatók legyenek ? Az interpelláczió közöltetni határozatott a belügyminiszterrel. A német deficzit. Igen, mert ilyen is van ám. A nagy német birodalom, daczára a francziáktól ezelőtt 15 évvel telexek ált ötezer millió franknak, folyvást küzdök a deficittel, aminek csaknem egyedüli oka az őrületes hadügyi költekezés. A német birodalom, Francziországtól való féltében, szakadatlanul emeli hadserege látszámát, mindegyre új fegyverekkel látja el azt s igy természetesen nem képes megélni folytonos adósságcsinálás nélkül. A birodalmi gyűlés kedden kezdette meg az 1887-ik évi birodalmi költségvetés tárgyalását; a vitából érdekesnek tartjuk kiemelni a pénzügyminiszteri államtitkár pár megjegyzését és Rikert ellenzéki képviselő beszédjének kivonatát. Az államtitkár azzal a megjegyzéssel indította meg a vitát, hogy nem lesznek örvendetes közölni valói. A birodalmi deficit körülbelül 24 millió, a haditengerészeté 3 millió, a hadseregé 4 millió. A répacukoradó, mely tavaly 20 millióval kevesebbet jövedelmezett, az idén 21 millió kevesebb bevételt mutat fel, miután az új Cukoradótörvény még nincs teljesen érvényben. A gabonavámok a folyó évben az előirányzott 56 millió heyett csak 31 miliót fognak jövedelmezn. A kormány reményli, hogy a birodalmi gyűlés fel fog hagyni a negatív adópolitikával Ricker a helyzet signaturájaként konstatálja, hogy a jövedelmek apadtak, a kittások szaporodtak és a deficit emelkedett. Midennek daczára nincsen felelelős birodalmi minisztérium. A helyzet tisztulására mutat, hogy most már nem lehet szó adókönnyebbítésekről. A mezőgazdaság iránt való előszeretetből helytelenül van alkalmazva,a tőzsdeadóval kudarczot vallottak és a gaboavámok is rész alapokra vannak fektetve. Szóló bírálgatja a hadügyi költségvetést és tiltakozik az ellen, hogy minden katonai kérdést alkalmul használjanak a szabadelvűek haza- A mocsáron levő ház. F. Wardentől. Fordította : Amica. XXI. (Folytás.) (53) A szegény asszony olyan ideges volt, hogy hosszú idő telt bele, mig mindent el tudott mondani. Azt állította, hogy kincsét mindig a párnája alá tette s úgy aludt, s hogy a világon senki sem tudta, hogy ő azt hol tartja, mert titkát nem fedezte fel senkinek. — Oh Carruthers úr, az nem egészen igaz ! Mert nekem is megmondta. — Azt említette, válaszolt Carruthers úr merően nézve reám. De a kisasszony bizonnyal nem árulta el e titkot olyan ember előtt, ki rosz czélból felhasználhatta volna annak a tudását? — Oh nem ! Csak Rayner urnak beszéltem el. — Rayner urnak ! mondá gyorsan. Félek, hogy e titkot nem bízhatta volna rosszabb kezekbe. — Mit ért ezalatt? kérdem. — Azt, hogy ő a legcsacsogóbb ember akit ismerek. Én többször találkoztam vele a New marketen, elég vidám s mulatságos ember, de nem mondanék el előtte olyant, amit nem akarnám, hogy a mások mulatságára tovább adjon. — Rayner úr egy ilyen kényes dolgot nem mondana el mások előtt! mondám. Engem is megdorgált, hogy miért mondtam el neki, s azt mondá, hogy az ilyenféle bizalmaskodásokat senki előtt sem szabad ismételni. — így már rendben van minden, mondá Carruthers úr megkönnyebbülve. Tehát azt fogom Cunningham asszonynak mondani, hogy kegyed senkinek sem mondta el; a szegény asszony kétségbe van esve. Ma ő küldött ide, megtudni kegyedtől, hogy beszólt e olyan ember előtt e tárgyról, ki e tudomást felhasználhatta volna ellene. Én részemről azt gondoltam, hogy ő csak képzelte, hogy kegyednek megmondta, de jó ürügynek találtam arra, hogy eljöhessek, és így ezért értem, s ráadásul Cunningham asszonyt lekötelezettemmé tettem. E szavak által kifejezett bókra nem sok figyelmet fordítottam , mert annyira el voltam a letöréssel foglalva. — Senkire sem gyanakodnak ? kérdem reszkető ajkakkal. — Jelenleg nem tudunk semmit, s minden perezben más személyre gyanakszunk. A rablás oly ügyesen volt rendezve, oly műértőleg keresztül vive, mert mindenből csak a legértékesebb tárgyakat vitték el, hogy eleinte a cselédeket bűntársaknak gondolták. De az én inasom Gordon, kinek rendkívül sok józan esze van, azt tanácsolta, hogy vizsgáltassuk meg mindeniküknek a bőröndjét. Ez megtörtént, de semmi nyomot sem találtak. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne adhattak volna utasításokat. A múlt héten egy csapat tengerész dolgozott a legközelebbi vasúton, egy ilyen munkásnak a kalapját a kertben találták, s a tulajdonosára is reá akadtak, de ennek az embernek a barátai be tudják bizonyítani, hogy az egész éjszakát részegen töltötte el a faluban. Tehát jelenleg semmit sem tudunk. Gordon azt mondta nekem négyszemközt, hogy ő sem a cselédeket, sem a tengerészeket nem tartja hibásoknak, s kimutatta a hasonlatosságot, mely ezen rablás, és ezelőtt korábban elkövetett rablás között volt, az is egy barátom a Lord Delaton házánál történt, — kevéssel látogatásom után. — Gordon azt hiszi, hogy mind a két betörés egy rendszeres gyémánt tolvaj műve, s hogy valószínűleg egy elbocsátott cseléd látta el a kellő felvilágosításokkal. — Figyelmeztettem, hogy egy rég elbocsátott cseléd nem adhatott volna oly biztos és részletes felvilágosításokat, mint amilyennel ez a rabló például az ott időző ladyk ékszereire vonatkozólag bírt. De nem tudtam Gordont meggyőződtetni. — Ami a Cunningham asszony veszteségét illeti, az éppen csodálatos, miután ő szerfelett elővigyázó. Azt hiszem azonban, hogy a szobaleánya r**á jött a titkára, s elbeszélte , az ég tudja, hogy kinek. — Én is azt gondolom, mondája népszerüleg. Igyekeztem azt, amit most hallottam azzal, amit eddig tudtam, összevetni. Carruthers úr felállott. — Miután kegyedet láttam , szükségtelen, hogy Raynerné asszonynak alkalmatlankodjak — mondá. — Raynerné asszony ! ismétlem, ugyanazzal a gépies butasággal. — Igen. Midőn a cseléd tudtomra adta, hogy kegyed nincs itthon, azt mondta, hogy Raynerné asszonyt láthatom. De miután azt hallom róla, hogy beteg, nem akartam háborítani. Azonban a cseléd szorgozta, hogy menjek be hozzá. — Várjon csak egy perczig — mondom midőn kezemet megfogta. Bizonyosan tudja, hogy a rablás a múlt éjjel történt ? Mielőtt az utolsó szavakat kimondtam volna, a Carruthers ur tekintete arczomról hirtelen egy mögöttem levő tárgyra esett Megfordultam s a küszöbön Raynernét és Sárát pillantottam meg, Raynernét halványabbnak s szenvtelenebbnek találtam, mint valaha. Az Aldersben levő ajtók és zárok olyan vesztelenűl nyíltak s a belépők meghallották a mit mondtam. — S amint Sára arczára pillantottam füvem gyorsabban dobogott a félelemtől, mert gyanúm valósággá változott s láttam, hogy az igazi nyomon vagyok. XXII. A Raynerné asszony kisértetszerü megjelenése annyira meglepte Carruthers urat, hogy utolsó kérdésemre nem sok figyelmet fordított, de elhatároztam hogy alkalmat keresek annak ismétlésére. Vendégünk sajnálkozását fejezte ki, hogy Raynerné ily szenvedő állapottal azt a nagy fáradságot vette, hogy ötét elfogadja. — elmondá hogy azért bátorkodott Christi kisasszonyt meglátogatni, hogy vele a Denham udvarban történt nagy ékszer rablásról beszéljen. Csakis a nagy testi szenvedés volt képes azt a merev érzéketlenséget kimaagyarázni, melyet Raynerné nagy szürke szemeivel maga elibe bámulva a rablás történetét hallgatta. Nem itt megjegyzést mig be nem végződött, ekkor a megkönnyebbülés érzetével Carruthers ur felé fordulva azt kérde — Senki sem sérült meg ? Oh nem, nem volt öszeütközés! Eltűntek mint a szellemek anélkül, hogy nyomot hagytak volna maguk után. — Sajnálom hogy nem kapták meg Őket. Férjem kedden reggel a fővárosba ment, s távolléte alatt nagyon ideges vaggyok — mondá olyan hangon, mintha egy betanult leckét mondott volna fel. Ez idő alatt Sára a kezében egy szeszes üveget tartva mindig az oldala mellett állott, mintha azt várná hogy úrnője e'* jal. Pedig Raynerné én elöttem nem lalaa0 gyengébbnek mint rendesen. Midőn Carruthers ur reUlott, én ** ajtóhoz kísértem hol a bricskájft vára 1 J reá; ds Sára kinek köteles- 'ge urnójf a lett rögtön bevégződött, utánnunk tűlt,,® 7 pedig oly közel, hogy a betörésre vonat gyanúmat nem volt alkalmam C.ur úrnak elmondani. Távozása után ajt e doham, hogy jobb volt egyenlegen , nem mondani semmit, mig ha nem közlöm a dolgot, mint hogy háznak a cselédjét vádoljam ha a lakom. fon* Hogy izgatottságomnak, így 0 -v . .. tos titok felett, melyről azt képze e®' a nyomán vagyok, szabad folyás s jek, Loránnak írtam. Egy 10V^ i!J* fflint közelében nagy óvatossagot i^D^ gnj* a következés bebizonyitolta eDei ()jrnyira tudtam, hogy megelégedtem ^ ruthers nr látogatása s a Denham1, „j. elbeszélésével, helyezésül csak »DDr .;gá e. tam, hogy amit ő látott talán Dí® év köteteiben van a történetek*1'!, * ' j jjlis tudok még ahoz valamit mi! |itfgeb mondtam, hogy nem sokára re' Iln?burg!)‘ fogok írni, ha alkalmam lesz fis. ,e. menni, hogy a levelet saját négegyem a postára; sok mindenre 1 ^ gtr* az igaz, hogy nem voltak 0,1 gyak, de sokkal kellemetes*br'8 ^or j/ítt A postíi minden este hh . tehát b« a leveleket tartalmazó tas,"87t9m'fi'1 az oskolaszoba ablakában v^rH -;nIit látt*1® addig mig az embert a át»1,’ s hallottam, hogy a táskái ? 1 Qjjnt ^ ekkor kiszaladtam az előszók14 ’ éjien mögt végeztem volna be , és az ember kezében levő tás (ITnlvt kÖV.) fiságának kétségbevonására, úgy hogy már gyanúsítva vannak a külföld előtt és Katkov őket mint a német hadsereg gyengeségének egy elemét mutatta be. Szóló tiltakozik ama ráfi gás ellen, mintha a szabadelvűeknek kevésbbé feküdnék szívükön a véderő fenntartása, mint más pártoknak. Ettől eltekintve pártja ahhoz a nézethez ragaszkodik, hogy nemcsak a mostani adópolitika, de a sokat magasztalt sociálpolitika is kárhozatos. Idővel az államoknak kölcsönös túlhalmozása katonai kiadásokkal elviselhetetlenné válik. Szóló kérdezi, váljon két oly nagy és hatalmas kulturátlam, mint Német- és Francziaország, nem érthetné- e meg egymást. Általános megelégedéssel vették mindenütt tudomásul a békeszavakat, melyeket a császár Herbette nagykövettel váltott, Németországban senki sem gyűlöli Francziaországot, Németország békát akar Francziaországgal és talán Franziaországban is apadni fog a harczi kedv, ha meg fognak győződni, hogy az egész német nemzet kész életét is vagyonát Németország biztosságáért föláldozni. De az európai államok hadügyi kiadásának folytonos emelkedése elvégre is csak Amerikának lehet hasznára. A birodalmi kancellár egy év előtt azt mondta, hogy Németországnak erős hadseregre, jó pénzügyekre és megelégedett népre van szüksége. Erős hadseregünkban is ezt alig is fogjuk tartani. Jó pénzügyeink lehetnének ha a pénzügyminiszter felhagyna a jelenlegi pénzügyi politikájával. A nép megelégedését a reakcióval akarják elérni. Németország jövője a szabadelvű polgárságon alapszik. Franczia-orosz szövetség. Francziák és oroszok régóta kaczérkodnak egymással. Francziaországban épen úgy, mint Oroszországban sokan vannak, akik bármely pillanatban megkötnék a franczia-orosz szövetséget, hogy aztán egyesült erővel nekironthassanak az egyik Németországnak, a másik a keleten Bulgáriának s Törökországnak. Most egy orosz lap, a Novojeb rémja érdekesen fejtegeti a franczia-orosz szövetség esélyét, kilátásait s lehetőségét. A czikkből adjuk a következő feltűnő részt: „Kaulbars tábornok és konzulaink Sefbiából való távozása szinte összeesett az új franczia nagykövet Szentpétervárra érkezésével és Mohrenheim báró párisi nagykövet visszatérésével. Ugyanakkor, midőn az orosz kormány végleg szakított a bolgár bitorló régensekkel,teljesen helyreáll a Francziaországgal való diplomatái érintkezésének normális volta. Természetesen ez események összessége a véletlen műve, de a véletlen nagyon kapóra jött. Míg a német sajtó vélt diadalt ünnepel s hetvenkedő szemtelenséggel azzal biztatja Stambulovékat, hogy az ,orosz mennykövek“ többé nem veszedelmesek, addig nem árt az ilyen sugalmazókat figyelmeztetni arra, hogy az európai kérdések megoldása nem csupán kizárólag Berlintől, Londontól és Bécstől függ és hogy tekintettel ama kényelmetlen szerepre, melyet Oroszországnak szántak a hármas szövetségben, Oroszország mégsem fog annyira magára maradni, mint azt Bismarck herereg, Salisbury marquis és Kálnoky gróf óhajtanák. Most kívánatosabb, mint valaha, lehetőleg szoros közeledést létesíteni Oroszország és Francziaország között. A párisi kormány a tavasz óta eléggé bebizonyította, hogy épen nincs szándékában részt venni az olyan kombinációkban, melyeknek czélja megfosztani bennünket keleti törvényes befolyásunktól. Sőt a görög pártok ELLENZÉK (1096) ostromzára idejében komoly szolgálatot tett nekünk, lemondván a benne való részvételről. Ez a lépés megengedte nekünk a „ szép állás” elfoglalását, mely sokban paralysálta Anglia és Ausztria Magyarország terveit, sőt ráadásul bizonyos fokig ismlét megszerezte számunkra a görög rokonszenvét. Az augusztus 21 - i események óta még határozottabban nyilvánult Francziaország részéről az a kívánság, hogy velünk karöltve akar haladni 8ophiai diplomatiai ügynökségünket senki sem támogatta olyan őszintén és becsületesen, mint a franczia köztársaság ottani képviselője. A német hivatalosok nyíltan kijelentették, hogy Oroszország és Frncziaország együttes működésének lehető volta kényszerítene a berlini kormányt, arra, hogy Battenberg Sándor végleges lemondását előidézett események ellen óvást ne tegyen Most itt az ideje, hogy ezen epizódból levonjuk a következtetést Az Appert tábornok visszahívása által keletkezett sajnos félreértésnek vége van Páris és Pétervár közt helyreálltak a normális viszonyok épen akkor, midőn, ha mm ma, holnap , történhetnek olyan események, melyek londoni s bécsi követeinket arra bírhatják, hogy szabadságra menjenek. Hogy mi távozásokat berlini követünk távozása ne kövesse, kell, hogy a ném diplomatia komolyan latba vesse a Laboulaye Pétri-árra s Mocienheim Parisba érkezése folytán lehetségessé vált eredményeket. — Oroszország végre is eléggé kimutatta abbeli óhaját, hogy meg akarja tartani Németországgal a barátságot, de Bimarck herczeg bizonyára jobban tudja, mint bárki más, hogy ez a kivánság még nem kényszeritheti az orosz kormányt érdekeinek s méltóságának feláldozására.“ E. M. K. E. Hol kell fizetni? Tagul beléphetni, tagdíjakat, személyesen vagy postautalvánnyal befizethetni s bármiben felvilágosítást szerezhetni : a választmányok, körök, fiókok elnökségeinél, a lapok szerkesztőségeinél és az egyesület titkári irodájában Kolozsvár főtér 7 sz alatt. A népkönyvtárak érdekében tett fölhívásunkra visszhang a következő levél . A lapok útján értesültem, hogy a kultur-egylet mely rövid fennállása óta nemzeti életünk védőjme, a legmagasztosabb eszmék előhatássa most újabban népkönyvtárak és olvasó körök felállításán fáradozik. Oly életrevalónak tartom ez eszmét és oly életszükségnek édes anyanyelvünk megóvása czéljából, hogy sietek, ha nem is az első de mindenesetre az elsők közt semn, ki e szép czél megvalósításához némi csekélységgel hozzájárul. Van szerencsém az ide csatolt 30 példányt „Egy kis darab a nagy világból* czímű legújabb munkámból azon kérésem mellett átküldeni, hogy azt a kulturegylet fent nevezett czéljára felhasználni méltóztassék. Kiválló tisztelettel Harmath Lujza. CZember De, Hirlapok utczai árulása. (Szerkesztők és kiadók értekezlete.) A hírlapoknak utczákon való árultatása ügyében az irók és művészek társasága Ujváry Lajos elnöklete alatt tegnap délután értekezletet tartott, melyen a lap a szerkesztőségek és kiadóhivatalok robbenike képviselve volt. Dr. Kenedi Géza, az ügy előadója, részletesen ismertette azokat az argumentumokat, amelyek szükségessé teszik, hogy a belügyminisztériumnál lépéseket tegyenek a hírlapok utczákon való átuitatásának engedélyezése tárgyában Hírlapjainkat eddig csak zár., helyeken, az u. n. dohánytőzsdékben árusitotta el, mely annyira költséges, hogy számos vállalat egyenes veszteséggel űzi a boltbeli etáruaitást. Utal arra, hogy a magyar hírlapoktól Bécsben s altalaima Ausztriában föltétlenül meg van vonva az egyes elárvaitás kedvezménye míg nálunk a bécsi, osztrák, hírlapok is saját hírlapjainkkal akadálytalanul s ugyanolyan föltételek mellett versenyeznek*) Nekünk tehát nincs módunkban ezen egyenlőtlen külföldi verseny ellen magunkat védelmeznünk és sokban enyhíthetné ez abnormitást a belföldi hirlapok utczai elárusítása. Másrészről kárt tesz sajtónk jogos érdekeinek, de népünk morális életének is ama fejlett házaló, colpoitige-üzlet, amely nálunk részint belföldi, részint külföldi sajtótermékekkel, idegen képes lapok,al különösen pedig az u. n. rémirodalom vögtelen menynyiségű füzeteivel, sőt a ponyva maszlagos termékeivel is folyik. E fölötte káros versenynyel hírlapirodalmunk a házalás terén lépést tartani nem tud. Nem tud pedig először azért, mert a tűrlapok olczó ára nem fedezheti az, efféle colportige költségeit; másodszor pedig azért, mert a lapterjesztés és eladás annyi könynyűséget, ruganyosságot és szabadságot tétételez fel, hogy a házalással járó korlátozások, a folytonos engedélykérés s változó elárusítók nevének ismételt bejelentéss a terjesztés eme nemét nemcsak aggodalmassá, de isi vihetetlenné is teszi. A ükepterjesztés üzletiermészetének helyes felismerése volt az oka annak is, hogy külföldön, nevezetesen Angliában, Francziaországban, Olaszországban és egyebütt a kormányok a hirlapterjesztést a házalás korlátai alól föloldották s e tekintetben a sajtónak nem csak az irás, de az üzlet terén is szabadságot engedtek. Az előadó ezután felolvassa azt a memorandumot, melyet a belügyminiszterhez fülterjesztésre ajánl s melybe a már felhozottakon kívül megemlíti, hogy a szabad intézményeiről idegen földön is annyira hires magyar sajtó a szerkesztésen és kiadáson kívül a terjesztés tekintetében is érzi a szabadélgama mérvének szükségét a melyben más nemzetnek sajtója sokszor kényesebb viszonyok közt, sőt az u. n. szociális izgatás közepette is részesül. Kendi előadó beszéde után felszólalt Csátolszky Lajos a ki helyesnek tartja a megindított mozgamát. A hírlapoknak utczákon való zrukatása 1867-ig meg volt engedve, de azt senki sem gyakorolta; a kiegyezés mán Winkheim belügyminiszter tiltotta be azt. Ajánlja, hogy a rövidebbre vont memorandumban keressék fel a belügyminiszter, hogy azokat a miniszteri rendeleteket, melyek a hírlapoknak utczai elárusítását megtiltják, hatályon kívül helyezze, vagy felfüggeszsze. Szalai Mihály kifejti, hogy a nemzetiség és a társadalom elleni izgatást a sajtótörvény amúgy is megtorolja és így fölösleges a belügyminisztert figyelmeztetni, hogy a kérendő elárusítási jogot korlátozhatná is. Indítványozza tehát, hogy az izgatás, illetve a megvonásról szóló pont az emlékiratból kihagyassák. Ugyanígy nyilatkozik Seffer László is, aki hozzáteszi, hogy az esetre ha a belügyminisztériumnnk joga lesz az utcai elárusítást illetőleg a, egyes lapoktól esetleg megvonni az engedélyt, a sajtó függetlensége is csorbát szenved. Dr. Kenedi Génz nem ellenzi a Szalai és Sefer által tett indítványt, melyet az értekezlet magáévá tett. Révai Mór indítványozza, hogy az utczai elárusitást ne csak a hírlapokra, de a *) Ezt a felfordult állapotot is a dualizmus természete hozza magával. (Szedő.) sajtó összes termékeire Vo ., annál is inkább, mivel a u 0z4l*gkí ■ és könyvkiadók egylete i8 8°“*V W,r dorandumot intézni a b, tr, “"^Iísjíi . Csatlakozik az indítván aigy4fjt,n Horzsolt Kálmán és y'Hadé , mig Rákosi Viktor és 4r v lJ Mihályi adó csakis a politikai „ J“8?1 Géz& 3 uuu esaais a politikai e'í legfölebb mée r, id«S!„ki P i«P»k . ajanlják 7kl»l«Ui® engedélyt kieszközölni. A/ kf , v°öatü állapodott meg, hogy a termékeinek utcza & U 5 fogják kérni. ‘..a iratot legrövidebb idő alatt' elkll3e®lék' belügyminiszternek benyújtói ?Vni es * tagjai: Urváry L,100, dr.«n'uA3*u,t*áf volszky Lajos, dr. Falk M kSi é'gGj33- Gyula. TM fiolini,» A kolozsvári athletikaUh becsiiletl.irW.gi " nak tervezet©. 1 §. A kolozsvári athletikfti ki„t szabályaiból kifolyólag a férfia ^ védelme, valamint a lov^giaa sz dl..»ecsül,. lása és fenntartása végett bacsóié' ^ P° louóg got állít föl azzal, a hivatással" a területbeli ügyekben ítéljen. 1 ./.y a klubnak tagjai érdekelve vannak.'^8^ , 2 § Hatósága kiterjed a klub mjDU tagjára. ma#t A klubhoz nem tartozó egyetek, mennyiben a klub bíróságát igénybe óhajtják, hatóságának magukat becsület! alatt adott írásbeli nyilatkozattal tartóén előzetesen alá vetni . ..3L' §11iA ,.bi.168?* tarjalm elnök, két alelnök, 16 bíró és a jegyző, a kiket igazgató választom ig titkos szavazattal a talános szótöbbséggel egy-egy egyesültsév tartalmára választ. A jegyző kivételével a bíróságba csak 26-ik életévöket meghaladott egyesületi tagok választhatók, illetve nem térők is kérhetők. 64. §. A bíróság az elnök akadályonsa esetén egyik alelnök vezetése alatti bíróból és a jegyzőből alakult tanácsban működik, melyben a jegyző szavazat nélkül csak tanácskozási joggal bir. Az elnök a bírák hözr a választó,éti által megállapítot sorrend szerint 8 at jelöl ki, akik közül a két fél kettőt-kettőt indokai nyilvánítása nélkl vigsz.&utasíthit Ha a felek eme jogukkal ne élnek, a tanács a sorrend szerint 4 bíróból alakul meg 5. §. A bíróság a klub nevében, a igazgató választmány felhívására eljár a) fa a klub valamelyik tagja fedhetlen jellemmel össze nem férő magánéettel vagy becstelen tett elkövetésével vn vádolva. b) Magán jelleggel ellenben a felel közös kérelmére jár el a bíróság, úgy a kb tagjai között, mint a klub tagjai és más egyének közötti becsületbeli ügyekben A 6 § a., pontja alapján indítandó ügyükben a választmány a körülményekig köpést, vagy vizsgálatot rendel el, vagy azonnal vádhatározatot hoz, vagy pedig ügyet megvizsgálás és elbírálás végett egyszerűen átteszi a bírósághoz. A vizsgálattal a bíróság tagjait megbízni nem lehet. 7 §. A vizsgálat befejezése után a terheltnek joga van az ellene elbírálás alapjául használandó vizsgálati iratokat megtekinteni és lemásolni.