Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-12-03 / 277. szám

Kolozsvárt 1886. deményezése folytán ily helyzetbe jut: mél­tán megvárhatja, hogy mielőtt e kérdések­ben dönteni kellene, telj►s és alapos infor­­mácziókkal bírjon. (Helyeslés) annál is in­kább, m­it, hogy a többi okokat elhagy­jam, a képviselőháznak ez időszerint nem is egy, hanem két intendaturai korszak fö­lött kell döntenie, melyek illetékes férfiak nyilatkozatai szerint egymással merev el­lentétbe állíttattak, és a melyek fölött dönt­ve, ítélni kell egyszersmind a fölött is: váj­jon az eddigi rendszer hagyassék-e meg vagy pedig a kezelésen történjék változás? Az interpelláczió így szól: Szándékozik e a magyar kir. belügy­miniszter úr a képviselőházat abba a hely­zetbe juttatni, hogy a magy. kir. operának és a nemzeti színháznak összes bevé­teleiről és kiadásairól szóló kimutatások, valamint a ke­zelési­, személyzeti és szerve­zeti ügyekre vonatkozó szer­­z­­ések az operának és drámának elválasz­tásától kezdve a jelen év dec­em­­ber haváig a képviselőháznak rendel­kezésére állhassanak ? Hajlandó e elrendel­ni, 11023" a kimutatások legkésőbben a jövő év első napjaiban pontosan összeállítva és kinyomtatva a képviselők között szétoszt­hat­ók legyenek ? Az interpelláczió közöltetni határoz­atott a belügyminiszterrel. A német deficzit. Igen, mert ilyen is van ám. A nagy német birodalom, daczára a fran­­cziáktól ezelőtt 15 évvel telexek ált öt­ezer millió franknak, folyvást küzdö­­k a defic­ittel, aminek csaknem egyedüli oka az őrületes hadügyi költekezés. A német birodalom, Francziország­­tól való féltében, szakadatlanul emeli hadserege látszámát, mindegyre új fegy­verekkel látja el azt s igy természete­sen nem képes megélni folytonos adós­­ságcsinálás nélkül. A birodalmi gyűlés kedden kezdette meg az 1887-ik évi birodalmi költségvetés tárgyalását; a vitából érdekesnek tartjuk kiemelni a pénzügyminiszteri államtitkár pár meg­jegyzését és Ri­kert ellenzéki képvi­selő beszédjének kivonatát. Az államtitkár azzal a megjegyzéssel indította meg a vitát, hogy nem lesznek örvendetes közölni valói. A birodalmi defi­cit körülbelül 24 millió, a hadi­tengerésze­té 3 millió, a hadseregé 4 millió. A répa­­c­ukoradó, mely tavaly 20 millióval keve­sebbet jövedelmezett, az idén 21 millió ke­vesebb bevételt mutat fel, miután az új C­­ukoradótörvény még nincs teljesen érvény­ben. A gabonavámok a folyó évben az elő­irányzott 56 millió h­eyett csak 31 miliót fognak jövedelmezn. A kormány reményli, hogy a birodalmi gyűlés fel fog hagyni a negatív adópolitikával Ricker a helyzet signaturájaként kon­statálja, hogy a jövedelmek apadtak, a ki­tt­­ások szaporodtak és a defic­it emelkedett. M­idennek daczára nincsen felelelős biro­dalmi minisztérium. A helyzet tisztulására mutat, hogy most már nem lehet szó adó­­könnyebbítésekről. A mezőgazdaság iránt való előszeretetből helytelenül van alkal­mazva,a tőzsdeadóval kudarczot vallottak és a gaboavámok is rész alapokra vannak fektetve. Szóló bírálgatja a hadügyi költségve­tést és tiltakozik az ellen, hogy minden katonai kérdést alkalmul használjanak a szabadelvűek haza- A mocsáron levő ház. F. Wardentől. Fordította : Amica. XXI. (Folyt­­ás.) (53) A szegény asszony olyan ideges volt, hogy hosszú idő telt bele, mig mindent el tudott mondani. Azt állította, hogy kincsét mindig a párnája alá tette s úgy aludt, s hogy a világon senki sem tudta, hogy ő azt hol tartja, mert titkát nem fedezte fel senkin­ek. — Oh Carruthers úr, az nem egészen igaz ! Mert nekem is megmondta. — Azt említette, válaszolt Carruthers úr merően nézve reám. De a kisasszony bi­zonnyal nem árulta el e titkot olyan ember előtt, ki rosz czélból felhasználhatta volna annak a tudását? — Oh nem ! Csak Rayner urnak be­széltem el. — Rayner urnak ! mondá gyorsan. Félek, hogy e titkot nem bízhatta vol­na rosszabb kezekbe. — Mit ért ezalatt? kérdem. — Azt, hogy ő a legcsacsogóbb ember akit ismerek. Én többször találkoztam vele a New marketen, elég vidám s mulatságos ember, de nem mondanék el előtte olyant, amit nem akarnám, hogy a mások mulatsá­gára tovább adjon. — Rayner úr egy ilyen kényes dol­got nem mondana el mások előtt! mondám. Engem is megdorgált, hogy miért mondtam el neki, s azt mondá, hogy az ilyen­féle bizalmaskodásokat senki előtt sem szabad ismételni. — így már rendben van minden, mondá Carruthers úr megkönnyebbülve. Te­hát azt fogom Cunningham asszonynak mondani, hogy kegyed senkinek sem mond­ta el; a szegény asszony kétségbe van esve. Ma ő küldött ide, megtudni kegyed­től, hogy beszólt e olyan ember előtt e­­ tárgyról, ki e tudomást felhasználhatta vol­na ellene. Én részemről azt gondoltam, hogy ő csak képzelte, hogy kegyednek megmond­ta, de jó ürügynek találtam arra, hogy eljöhessek, és így ezért értem, s ráadá­sul Cunningham asszonyt lekötelezettemmé tettem. E szavak által kifejezett bókra nem sok figyelmet fordítottam , mert annyira el voltam a letöréssel foglalva. — Senkire sem gyanakodnak ? kérdem reszkető ajkakkal. — Jelenleg nem tudunk semmit, s minden perezben más személyre gyanak­szunk. A rablás oly ügyesen volt rendezve,­­ oly műértőleg keresztül vive, mert min­denből csak a legértékesebb tárgyakat vit­ték el, hogy eleinte a cselédeket bűntársak­nak gondolták. De az én inasom Gordon, kinek rend­kívül sok józan esze van, azt tanácsolta, hogy vizsgáltassuk meg mindeniküknek a bőröndjét. Ez megtörtént, de semmi nyo­mot sem találtak. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne adhattak volna utasításokat. A múlt héten egy csapat tengerész dolgozott a legközelebbi vasúton, egy ilyen munkásnak a kalapját a kertben találták, s a tulajdonosára is reá akadtak, de en­nek az embernek a barátai be tudják bi­zonyítani, hogy az egész éjszakát részegen töltötte el a faluban. Tehát jelenleg semmit sem tudunk. Gordon azt mondta nekem négyszemközt, hogy ő sem a cselédeket, sem a tengerészeket nem tartja hibásoknak, s kimutatta a hasonlatosságot, mely ezen rablás, és ezelőtt korábban elkövetett rab­lás között volt, az is egy barátom a Lord Delaton házánál történt, — kevéssel látogatásom után. — Gordon azt hiszi, hogy mind a két betörés egy rendszeres gyémánt tolvaj műve, s hogy valószínűleg egy elbocsátott cseléd látta el a kellő fel­világosításokkal. — Figyelmeztettem, hogy egy rég elbocsátott cseléd nem adhatott volna oly biztos és részletes felvilágosítá­sokat, mint a­milyennel ez a rabló például az ott időző ladyk ékszereire vonatkozólag bírt. De nem tudtam Gordont meggyőződ­­tetni. — Ami a Cunningham asszony vesz­teségét illeti, az éppen csodálatos, miután ő szerfelett elővigyázó. Azt hiszem azonban, hogy a szobaleánya r**á jött a titkára, s el­beszélte , az ég tudja, hogy kinek. — Én is azt gondolom, mondája nép­­szerüleg. Igyekeztem azt, a­mit most­ hallottam azzal, a­mit eddig tudtam, összevetni. Carruthers úr felállott. — Miután kegyedet láttam , szükség­telen, hogy Raynerné asszonynak alkalmat­lankodjak — mondá. — Raynerné asszony ! ismétlem, ugyan­azzal a gépies butasággal. — Igen. Midőn a cseléd tudtomra adta, hogy kegyed nincs itthon, azt mondta, hogy Raynerné asszonyt láthatom. De miután azt hallom róla, hogy beteg, nem akartam há­borítani. Azonban a cseléd szorgozta, hogy menjek be hozzá. — Várjon csak egy perczig — mon­dom midőn kezemet megfogta. Bizonyosan tudja, hogy a rablás a múlt éjjel történt ? Mielőtt az­ utolsó szavakat kimondtam volna, a Carruthers ur tekintete arczomról hirtelen egy mögöttem levő tárgyra esett Megfordultam s a küszöbön Raynernét és Sárát pillantottam meg, Raynernét hal­ványabbnak s szenvtelenebbnek találtam, mint valaha. Az Aldersben levő ajtók és zárok olyan vesz­telenűl nyíltak s a belépők meghallották a mit mondtam. — S amint Sára arczára pillantottam füvem gyorsab­ban dobogott a félelemtől, mert gyanúm va­lósággá változott s láttam, hogy az igazi nyomon vagyok. XXII. A Raynerné asszony kisértetsz­erü meg­jelenése annyira meglepte Carruthers urat, hogy utolsó kérdésemre nem sok figyelmet fordított, de elhatároztam hogy alkalmat keresek annak ismétlésére. Vendégünk saj­nálkozását fejezte ki, hogy Raynerné ily szen­vedő állapottal azt a nagy fáradságot vet­te, hogy ötét elfogadja. — elmondá hogy azért bátorkodott Christi kisasszonyt meg­látogatni, hogy vele a Denham udvarban történt nagy ékszer rablásról beszéljen. Csak­is a nagy testi szenvedés volt képes azt a merev érzéketlenséget kimaagya­­rázni, melyet Raynerné nagy szürke szeme­ivel maga elibe bámulva a rablás történetét hallgatta. Nem itt megjegyzést mig be nem végződött, ekkor a megkönnyebbü­lés érzetével Carruthers ur felé fordulva azt kérde — Senki sem sérült meg ? Oh nem, nem volt ö­szeütközés!­­ Eltűntek mint a szellemek anélkül, hogy­­ nyomot hagytak volna maguk után. — Sajnálom hogy nem kapták meg­­ Őket. Férjem kedden reggel a fővárosba ment, s távolléte alatt nagyon ideges vag­­­gyok — mondá olyan hangon, mintha egy betanult leckét mondott volna fel. Ez idő alatt Sára a kezében egy sze­szes üveget tartva mindig az oldala m­ellett­­ állott, mintha azt várná hogy úrnője e'* jal. Pedig Raynerné én elöttem nem lalaa0 gyengébbnek mint ren­desen. Midőn Carruthers ur reUl­ott, én ** ajtóhoz kísértem hol a bricskájft vára 1 J reá; ds Sára kinek köteles- 'ge urnójf a lett rögtön bevégződött, utánnunk tűlt,,® 7 pedig oly közel, hogy a betörésre vonat gyanúmat nem volt alkalmam C.ur úrnak elmondani. Távozása után ajt e doham­, hogy jobb volt egyenlegen , nem mondani semmit, mig h­a­ nem közlöm a dolgot, mint hogy háznak a cselédjét vádoljam ha a lakom.­­ fon* Hogy izgatottságomnak, í­gy 0 -v . .. tos titok felett, melyről azt képze e®' a nyomán vagyok, szabad folyás s jek, Loránnak írtam. Egy 10V^ i­!J* fflint közelében nagy óvatossagot i^D^ gnj* a következés bebizonyitolta eDei ()jr­­nyira tudtam, hogy megelégedtem ^ ruthers nr látogatása s a Denham1, „j. elbeszélésével, hel­yezésül csak »DDr .;gá e. tam, hogy amit ő látott talán Dí® év köteteiben van a történetek*1'!, * ' j jjl­­is tudok még ahoz valamit m­i! |itfgeb mondtam, hogy nem sokára re' Iln?burg!)‘ fogok írni, ha alkalmam lesz fis. ,e. menni, hogy a levelet saját nége­gyem a postára; sok mindenre 1 ^ gt­r* az igaz, hogy nem voltak 0,1 gyak, de sokkal kellem­etes*br'8 ^or j/ítt A postíi minden este hh . tehát b« a leveleket tartalmazó tas,"87t9m'fi'1 az oskolaszoba ablakában v^rH -;nIit látt*1® addig mig az embert a át»1,’ s hallottam, hogy a táskái ? 1 Qjjnt ^ ekkor kiszaladtam az előszók14 ’ éjien mögt végeztem volna be , é­s az ember kezében levő tás (ITnlvt kÖV.) fiságának kétségbevonására, úgy hogy már gyanúsítva vannak a külföld előtt és Kat­kov őket mint a német hadsereg gyengesé­gének egy elemét mutatta be. Szóló tilta­kozik ama ráfi gás ellen, mintha a szabad­elvűeknek kevésbbé feküdnék szívükön a véderő fenntartása, mint más pártoknak. Ettől eltekintve pártja ahhoz a nézethez ragaszkodik, hogy nemcsak a mostani adó­politika, de a sokat magasztalt sociálpoliti­­ka is kárhozatos. Idővel az államoknak kölcsö­nös túlhalmozása katonai kia­dásokkal elviselhetetlenné válik. Szóló kérdezi, váljon két oly nagy és hatalmas kultur­át­lam, mint Német- és Francziaország, nem érthetné- e meg egymást. Általános megelégedéssel vették mindenütt tudomásul a békeszavakat, me­lyeket a császár Herbette nagykövettel vál­tott, Németországban senki sem gyűlöli Francziaországot, Németország békát akar Francziaországgal és talán Franziaország­ban is apadni fog a harczi kedv, ha meg fognak győződni, hogy az egész német nem­zet kész életét i­s vagyonát Németország biztosságáért föláldozni. D­e az európai ál­lamok hadügyi kiadás­ának folytonos emelkedése elvégre is csak Ame­rikának lehet hasznára. A birodal­mi kanc­ellár egy év előtt azt mondta, hogy Németországnak erős hadseregre, jó pénzügyekre és megelégedett népre van szüksége. Erős hadseregünk­b­an is ezt alig is fogjuk tartani. Jó pénzügyeink lehetnének ha a pénzügyminiszter felhagyna a jelenle­gi pénzügyi politikájával. A nép megelége­dését a reakc­ióval akarják elérni. Német­ország jövője a szabadelvű polgárságon alapszik. Franczia-orosz szövetség. Francziák és oroszok régóta kaczérkodnak egy­mással. Francziaországban épen úgy, mint Oroszország­ban sokan vannak, akik bármely pillanatban megkötnék a franczia-orosz szövetséget, hogy aztán egyesült erővel nekironthassanak az egyik Németországnak, a másik a keleten Bulgáriának s Törökországnak. Most egy orosz lap, a Novoje­b rém­ja ér­dekesen fejtegeti a franczia-orosz szövetség esélyét, ki­látásait s lehetőségét. A czikkből adjuk a következő fel­tűnő részt: „Kaulbars tábornok és konzulaink Se­­fbiából való távozása szinte összeesett az új franczia nagykövet Szentpétervárra érke­zésével és Mohrenheim báró párisi nagykö­vet visszatérésével. Ugyanakkor, midőn az orosz kormány végleg szakított a bolgár bitorló régensekkel,teljesen helyreáll a Fran­­cziaországgal való diplomatái érintkezésé­­nek normális volta. Természetesen ez események összessége a véletlen műve, de a véletlen nagyon ka­póra jött. Míg a német sajtó vélt diadalt ünnepel s hetvenkedő szemtelenséggel azzal biztatja Stambulovékat, hogy az ,orosz mennykövek“ többé nem veszedelmesek, ad­dig nem árt az ilyen sugalmazókat figyel­meztetni arra, hogy az európai kérdések megoldása nem csupán kizárólag Berlintől, Londontól és Bécstől függ és hogy tekin­tettel ama kényelmetlen szerepre, melyet Oroszországnak szántak a hármas szövet­ségben, Oroszország még­sem fog annyira magára maradni, mint azt Bismarck herereg, Salisbury marquis és Kálnoky gróf óhaj­tanák. Most kívánatosabb, mint valaha, le­hetőleg szoros közeledést létesíteni Orosz­ország és Francziaország között. A párisi kormány a tavasz óta eléggé bebizonyítot­ta, hogy épen nincs szándékában részt ven­ni az olyan kombinációkban, melyeknek czélja megfosztani bennünket keleti törvé­nyes befolyásunktól. Sőt a görög pártok ELLENZÉK (1096) ostromzára idejében komoly szolgálatot tett nekünk, lemondván a benne való részvétel­ről. Ez a lépés megengedte nekünk a „ s­zép állás” elfoglalását, mely sokban para­­lysálta Anglia és Ausztria Magyarország terveit, sőt ráadásul bizonyos fokig is­mlét megszerezte számunkra a görög­ ro­konszenvét. Az augusztus 21 - i események óta még határozottabban nyilvánult Franczia­­ország részéről az a kívánság, hogy v­e­lünk karöltve akar haladni 8o­­­phiai diplomatiai ügynökségünket senki sem támogatta olyan őszintén és becsületesen, mint a franczia köztársaság ottani képvise­lője. A német­ hivatalosok nyíltan kijelen­tették, hogy Oroszország és Fr­ncziaország együttes működésének lehető volta kény­szerítene a berlini kormányt, arra, hogy Battenberg Sándor végleges lemondását elő­­idézett események ellen óv­ást ne tegyen Most itt az ideje, hogy ezen epizódból levonjuk a következtetést Az Appert tá­bornok visszahívása által keletkezett saj­nos félreértésnek vége van Páris és Péter­­vár közt helyreálltak a normális viszonyok épen akkor, midőn, ha mm ma, holnap , történhetnek olyan esemé­nyek, melyek londoni s bécsi követeinket arra bírhatják, hogy szabadságra menjenek. Hogy mi távozásokat berlini követünk tá­vozása ne kövesse, kell, hogy a ném­­ dip­lomatia komolyan latba vesse a Laboulaye Pétri-árra s Mocienheim Parisba érkezése folytán lehetségessé vált eredményeket. — Oroszország végre is eléggé kimutatta ab­beli óhaját, hogy meg akarja tartani Né­metországgal a barátságot, de Bi­marck herczeg bizonyára jobban tudja, mint bárki más, hogy ez a kivánság még nem kény­­­szeritheti az orosz kormányt érdekeinek s méltóságának feláldozására.“ E. M. K. E. Hol kell fizetni? Tagul beléphetni, tagdíja­kat, személyesen vagy postautalvánnyal befizet­hetni s bármiben felvilágosítást szerezhetni : a választ­mányok, körök, fiókok elnökségeinél, a lapok szerkesztő­ségeinél és az egyesület titkári irodájában Kolozsvár főtér 7 sz alatt. A népkönyvtárak érdekében tett fölhí­vásunkra visszhang a következő levél . A lapok útján értesültem, hogy a kultur-egy­let mely rövid fennállása óta nemzeti éle­tünk védőjme, a legmagasztosabb eszmék elő­­hatássa most újabban népkönyvtárak és olvasó körök felállításán fáradozik. Oly életrevalónak tartom ez eszmét és oly életszükségnek édes anyanyelvünk meg­óvása czéljából, hogy sietek, ha nem is az első de mindenesetre az elsők közt semn, ki e szép czél megvalósításához némi csekély­séggel hozzájárul. Van szerencsém az ide csatolt 30 pél­dányt „Egy kis darab a nagy világból* czí­­mű legújabb munkámból azon kérésem mel­lett átküldeni, hogy azt a kulturegylet fent nevezett czéljára felhasználni méltóztassék. Kiválló tisztelettel Harmath Lujza. CZember De, Hirlapok utczai árulása. (Szerkesztők és kiadók értekezlete.) A hírlapoknak utczákon való árulta­tása ügyében az irók és művészek társasá­ga Ujváry Lajos elnöklete alatt tegnap délután értekezletet tartott, melyen a lap a szerkesztőségek és kiadóhivatalok rob­benike képviselve volt. Dr. K­e­n­e­d­i Géza, az ügy előadója, részletesen ismertette azokat az argumentumokat, amelyek szükségessé teszik, hogy a belügyminisztériumnál lépé­seket tegyenek a hírlapok utczákon való átuitatásának engedélyezése tárgyában Hírlapjainkat eddig csak zár., helye­ken, az u. n. dohány­tőzsdékben árusitotta­ el, mely annyira költséges, hogy számos vállalat egyenes veszteséggel űzi a boltbeli etáruaitást. Utal arra, hogy a magyar hír­lapoktól Bécsben s altalaima Ausztriában föltétlenül meg van vonva az egyes elárvaitás kedvezménye míg nálunk­ a bécsi, osztrák, hír­lapok is saját hírlapjainkkal akadálytalanul s ugyanolyan föltételek mellett versenyez­­n­e­k*) Nekünk tehát nincs módunkban ezen egyenlőtlen külföldi verseny ellen magunkat védelmeznünk és sokban enyhíthetné ez ab­­normitást a belföldi hirlapok utczai elárusí­tása. Másrészről kárt tesz sajtónk jogos ér­dekeinek, de népünk morális életének is ama fejlett házaló, colpoitige-üzlet, amely nálunk részint belföldi, részint külföldi sajtótermé­kekkel, idegen képes lapok­,al különösen pedig az u. n. rémirodalom vögtelen meny­­nyiségű füzet­eivel, sőt a ponyva maszlagos termékeivel is folyik. E fölötte káros versenynyel hírlapiro­dalmunk a házalás terén lépést tartani nem tud. Nem tud pedig először azért, mert a tű­rlapok olczó ára nem fedezheti az, efféle colportige költségeit; másodszor pedig azért, mert a lapterjesztés és eladás annyi köny­­nyűséget, ruganyosságot és szabadságot té­­tételez fel, hogy a házalással járó korláto­zások, a folytonos engedélykérés s­­ válto­zó elárusítók nevének ismételt bejelentéss a terjesztés eme nemét nemcsak aggodalmas­sá, de isi vihetetlenné is teszi. A ük­epter­­jesztés üzleti­ermészetének helyes felisme­rése volt az oka annak is, hogy külföldön, nevezetesen Angliában, Francziaországban, Olaszországban és egyebütt a kormányok a hirlapterjesztést a házalás korlátai alól föl­oldották s e tekintetben a sajtónak nem csak az irás, de az üzlet terén is szabad­ságot engedtek. Az előadó ezután felolvassa azt a memorandumot, melyet a belügyminiszter­­hez fülterjesztésre ajánl s melyb­e a már felhozottakon kívül megemlíti, hogy a sza­bad intézményeiről idegen földön is annyi­ra hires magyar sajtó a szerkesztésen és kiadáson kívül a terjesztés tekintetében is érzi a szabadélg­ama mérvének szükségét a melyben más nemzetnek sajtója sokszor kényesebb viszonyok közt, sőt az u. n. szo­ciális izgatás közepette is részesül. Ken­di előadó beszéde után felszólalt Csátolszky Lajos a ki helyesnek tartja a megindított mozg­amát. A hírlapoknak ut­czákon való zrukatása 1867-ig meg volt engedve, de azt senki sem gyakorolta; a kiegyezés mán Winkheim­ belügyminiszter tiltotta be azt. Ajánlja, hogy a rövidebbre vont memorandumban keressék fel a belügy­miniszter, hogy azokat a miniszteri rende­­leteket, melyek a hírlapoknak utczai eláru­­sítását megtiltják, hatályon kívül helyezze, vagy felfüggeszsze. Szalai Mihály kifejti, hogy a nemzeti­ség és a társa­d­alom elleni izgatást a sajtó­­törvény amúgy is megtorolja és így fölösleges a belügyminisztert figyelmeztetni, hogy a kérendő elárusítási jogot korlátozhatná is. Indítványozza tehát, hogy az izgatás, illetve a megvonásról szóló pont az emlékiratból kihagyassák. Ugyanígy nyilatkozik­ Seffer László is, aki hozzáteszi, hogy az esetre ha a belügy­minisztériumnnk joga lesz az utcai elárusítást illetőleg a­, egyes lapoktól eset­leg megvonni az engedélyt, a sajtó függet­lensége is csorbát szenved. Dr. Kenedi Gé­­nz nem ellenzi a Szalai és S­ef­er által tett indítványt, melyet az értekezlet magáévá tett. Révai Mór indítványozza, hogy az ut­czai elárusitást ne csak a hírlapokra, de a *) Ezt a felfordult állapotot is a dualizmus ter­mészete hozza magával. (Szedő.) sajtó összes termékeire Vo .,­­ annál is inkább, mivel a u 0z4l*gkí ■ és könyvkiadók egylete i8 8°“*V­ W,r d­orandumot intézni a b, tr, “"^Iísjíi . Csatlakozik az indítván aigy4fjt,n Horzsolt Kálmán és y'Hadé , mig Rákosi Viktor és 4r v lJ Mihályi adó csakis a politikai „ J“8?1 Géz& 3 uuu esaais a politikai e'í legfölebb mée r, id«S!„ki P i«P»k . ajanlják 7kl»l«Ui® engedélyt kieszközölni. A/ k­f , v°öatü áll­apodott meg, hogy a termékeinek utcza & U 5 fogják kérni. ‘..a iratot legrövidebb idő alatt' elkll3e®lék' belügyminiszternek benyújtói ?Vni es * tagjai: Urváry L,100, dr­­.«n'uA3*u,t*áf volszky Lajos, dr. Falk M kSi é'gGj33- Gyula. TM fiolini,» A kolozsvári athletikaUh becsiiletl.irW.gi " nak tervezet©. 1 §. A kolozsvári athletikfti ki„t szabályaiból kifolyólag a férfia ^ védelme, valamint a lov^giaa sz dl..»ecsül,. lása és fenntartása végett bacsóié' ^ P° louóg got állít föl azzal, a hivatással" a t­er­ületbeli ügyekben ítéljen. 1 ./.y a klubnak tagjai érdekelve vannak.'^8^ , 2 § Hatósága kiterjed a klub mjD­U tagjára. m­a#t A klubhoz nem tartozó egyetek, mennyiben a klub bíróságát igénybe óhajtják, hatóságának magukat becsület! alatt adott írásbeli nyilatkozattal tartóén előzetesen alá vetni­­ . ..3L' §11iA ,.bi.168?* tarjal­m elnök, két alelnök, 16 bíró és a jegyző, a kiket igazgató választom ig titkos szavazattal a talános szótöbbséggel egy-egy egyesültsév tartalmára választ. A jegyző kivételével a bíróságba csak 26-ik életévöket meghaladott egyesületi ta­gok választhatók, illetve nem t­érők is­­ kérhetők. 6­4. §. A bíróság az elnök akadályon­­sa esetén egyik alelnök vezetése alatti­­ bíróból és a jegyzőből alakult tanácsban működik, melyben a jegyző szavazat nél­­kül csak tanácskozási joggal bir. Az elnök a bírák­ hözr­­ a választó,éti által megállapíto­t sorrend szerint 8 at je­löl ki, a­kik közül a két fél kettőt-kettőt indokai nyilvánítása nélk­l vigsz­.&utasíthit Ha a felek eme jogukkal n­e élnek, a ta­nács a sorrend szerint 4 bíróból alakul meg 5. §. A bíróság a klub nevében, a igazgató választmány felhívására eljár a) fa a klub valamelyik tagja fed­­hetlen jellemmel össze nem férő magáné­­ettel vagy becstelen tett elkövetésével vn vádolva. b) Magán jelleggel ellenben a felel közös kérelmére jár el a bíróság, úgy a kb­ tagjai közö­tt, mint a klub tagjai és más egyének közötti becsületbeli ügyekben A 6 § a., pontja alapján indítandó ügyükben a választmány a körü­lményekig köpést, vagy vizsgálatot rendel el, vagy azonnal vádhatározatot hoz, vagy pedig ügyet megvizsgálás és elbírálás végett egy­szerűen átteszi a bírósághoz. A vizsgálattal a bíróság tagjait meg­bízni nem lehet. 7 §. A vizsgálat befejezése után a terheltnek joga van az ellene elbírálás alap­jául használandó vizsgálati iratokat megte­kinteni és lemásolni.

Next