Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-07-15 / 158. szám
Kolozsvárt 1886. tomány megapadt, s a tulajdonos kénytelen sokszor potom áron elvesztegetni, minthogy silány a kereslet. Ellenben az erdélyi részek havas szélein lakó nép leginkább juhtenyészetből élő cilk s nagy részben minden vagyonát ennek köszönheti. Ez a nép rendesen minden őszszel juhait és lovait kihajtja Romániába, Besariába és Bulgáriába s a körülményekhez képest igen olcsón teleltetik ki juh és ló-állományaikat. Tavaszszal újólag kijönnek az erdélyi havasokra. A túrót, gyapjút, a bárányokat itt értékesítik, itt adják el is kapott pénznek nagy részét, kiviszik s idegen országokba költik el feleltetésre. Nem kicsiny összeg ez, mert a juhok simát a legutolsó számítás alapján bátran fe lehet tenni egy millióra, tehát, ha csak 1 frt 50 krt számítunk is egy juhra, máris 1 és fál milliónyi pénz kiment országunkból, pedig ez a vagyon ide való vagyon, ide valótól gyűlt be s igy azt meg kellene tartatni országunknak. Fölhivjuk a kormány és minden érdeklődő figyelmét erre az egyre, s ha már háborúsdit játszunk, éreztetnünk kell a föl- s Hivalkodott Romániával annak minden következményét. Igazság. Nagysomkúti levél. (Dacoromanismus.) Pribékfalván uj templomot építettek az oláhok. Ezen templom felszentelésére 1886 juta 11-ét tűzték ki, s megnyerték arra Szabó János szamosujvári püspököt, ki julis 10-én vonult keresztül N.-somkúton, barátságosan fogadva és kisérve gr. Teleki nádor somkuti és gr. Teleki Géza pribékfalvi lakos és nagy birtokos urak által, kik a mint halljuk jelentékenyen járultak hozzá ezen templom építés költségeihez. Mindezek ellen semmi kifogásunk teás volna, de igen is van az ellen, hogy püspök urat román (piros és kék) színű lobogókkal ellátott bandériummal vonultatták végig N.somkúton. Úgy látszik, az ünnep rendezői nem igen vették számba Beide János aljárásbíró , Drágos Pál szbiró figyelmeztetéseit, hogy őrizkedjenek minden államellenes tüntetéstől, mert azok nem csak a jelenvolt Telekiekre lehetnek kellemetlenek, de magukra az ünnepély rendezőire is végzetesek. Mindezen figyelmeztetések daczára, nem felett egyetlen egy magyar trikolort sem látni, hanem csak piros és kék szinűeket, tehát csak román nemzeti zászlókat, ami magyar lakosság közt nagy visszatetttést szült. Mi kik a díszmenetbe éppen azért részt nem vettünk, a magyar állam rovására, külön román lobogók ilyszerű tüntető hsználata ellen ezennel komolyan tiltakozik, s ez alkalomból nem mulasztjuk el a-somkutat, ezt a kis Bukarestet, az intézősörök, és jó hazafiak becses figyelmébe urulni. Midőn tisztelettel kérjük a t. Szerzőséget jelen tiltakozásunk felvételére, egyszersmind tudatjuk, hogy jelen sorainkat ».Nagybánya és Vidéke» czimü lapban is közzé tesszük. Több somkuti magyar. A Nagy-Küküllő völgyéből. 1886. júl. 13. A kolozsváriaknak emlékében lesz 1*5»jó ötleteiről hírnevessé vált Székely ■mit százados, ki élte napjait a 30-czas -’ekben Kolozsvárit végeztte. E századosok egy pere lévén, annak befejeztével apb ítéletet Francziaországban a leghe- zs*ebb csata folyama alatt vette. A pörény kimenetele megdöbbentvén igy kiáltott ,most jöjjön ide az exertium verbumin. Nagy-Küküllő völgyének lakói is fitt már azonos hangon és hangulattal irtasak fel: most jöjön ide a m. kir. tiügyi miniszter, mert a második kukupálás nagy mérvben végzetlen, a szétek a lapályokon eliszapolva vizek illanak, a nagy reményekre jogosító vetés a földre dőlve már már végromjuk indul; a csordabeli marhák nagy ébben szenvednek, minden mezei és kerti fa szünetel, mert június hó 1-től óta istenadta napon kissebb nagyobb, közbe zápor esőzés. A sok áldás bi- s aggodalomba ejtette már a Nagy-kühölgyének szorgalmas lakóit. h. f. Tudomány és művészet. Színház. „A sátány leánya 11 czim alatt , pt tegnap szexálta meg a szinház( bő kicsi közönséget az a vígjátéknak silányság, mit Kneisel nevű nér gyártott s egy Borsodi Petrovics La- 41 jV®, egyén magyarított nagyon gyat,jra^ egyszer meglelte méltó forélvezhetnek, ez a két ur: igazi I ^t6i Par fratum.* Az egész vígjáték szel|''rtnffQ m^so^sa Moliére Tartuffe-jének. ■4^ ® *kt két alakban is mozog, egy csa- 8 egy gyönge elméjű kis pap V'iJ4n' ,®rgannak a neve báró Torjai. Ijin bizony jó későit úgy fél 11 óra fel^ a csalás, Fekete Zsuzsánna, a v, . f.saló csúfosan elug.atik a kastély- Gyula azonban, a bigvelejü pap*hi): °8’ a báró megkerült leányának ke' í!®aztatik szemforgatásáért. No de I azt mondja, hogy megváltozik s megjavulásának hevenyében némely jeleit is adja. A játszók közül Ivánffy ur magaslott ki (Bárdosy) nagyon ügyes paródiáját mutogatván a kegyes képmutatásnak. A kicsi közönség sokat nevetett az ügyes paródián s Ivánffy urat nyílt jelenetben is megtapsolta. Szentgyörgyi ur oly halban s oly vontatva beszélt, hogy gyötrelem volt őt hallgatni. Medgyaszay k. a. (Perényi Katalin) és Megyeri úr (Gubics) tettek, amit tehettek, de biz az nem volt valami sok. A tegnap bemutatott újdonságról különben szerény véleményünk az, hogy kárba mentek a próbák, kárba a betanulás. Oly szemmel látható silányság, hogy még egyszeri előadást nem biz meg. * Csóka Sándor színházunk igazgatója a „Czigánybáró“ czimü operette előadási jogát megszerezte a nyári idényre s a jövő héten az operette már adatni fog. * Megjelent és szerkesztőségünknek megküldetett Hegedűs István volt ref. collegiumi igazgazgató, most egyetemi tanár emlékbeszéde br. Bánffy Albert ev. ref. collegiumi gondnok fölött, melyet Hegedűs leköszönő beszéde kapcsán tartott a ref. collegium ez évi zárünnepélyén. A rövid emlékbeszéd nagy vonásokban adja báró Bánffy jellemrajzát, kiemelvén nem közönséges hazafi és polgár erényeit. * A Veress Ferencz helybeli fényképész által szerkesztett ,Fényképészeti Lapok* czimű havi szakfolyóirat júliusi füzete a következő tartalommal jelent meg: A fényképészet aesthetikája. (Folyt.) dr. Sámfy Aladártól. — A gelatine-emulsioeljárás műkedvelők részére. (Folyt.) Veress Ferencztől. — Mikor én fényképész voltam. Áspistól. — A fényképek szinezésére. (Folyt.) Botár Imrétől. — A fényképészet történelme. (Folyt.) Veress Ferencztől. — Vegyesek. — A szerk. szenetei. — * Lénárt József tantestületi énök szerkesztésében megjelent a marostordamegyei tanító testület első Évkönyve 1878—86 évekről. Tartalma : Előszó. — A tanítótestület 7 évi története Gönczi János főjegyző. — Elnöki megnyitó 1885. decz. közgyűlésen Lénárt József elnök. — Az 1885. évi közgyűlés jegyzőkönyve. — „A magyar helyesírásról“ Lakatos Sámuel. — „A nőnevelésről.“ Gergely Lajos. — A megelőző figyelemről Pál György. — Testületi alapszabályok. — A testület tisztviselői. — A testület tagjai, ezek állása és lakhelye. * Emléklapok a „Losonczi dalegylet” negyedszázados múltjának jubileumáról czim alatt, Peres Sándor szerkesztésében füzet jelent meg, mely a losonczi dalegylet szellemi és anyagi viszonyait tárja az olvasó elé. Ez is egy szám a mai jubilaeumos nyomtatványok nagy tömegében. MINDENFÉLE. Kolozsvár, julius 15. — Kolozsvár város közigazgatási bizottsága tegnap d. u. tartotta meg rendes havi gyűlését, dr. Jósika Sámuel főispán elnöklete alatt. E gyűlésen a főorvos jelentése felett keletkezett vitában szóba hozattak a kholera elleni intézkedések is, melyekre nézve határozatilag kimondatott, hogy megtételükkel a tanács bizatik meg. Egyszersmind elhatároztatott, hogy a járványbizottság alakítása még szükségtelen lévén, az intézkedésekre nézve az egészségügyi bizottság tegyen javaslatot. A kolozsvári rendőrséget arra kérjük, hogy a lapoknak szánt híreket több óvatossággal közölje, mint eddig tévé. Volt rá eset, hogy egy férfiúnak tisztességes nevét épen a rendőrség segített országosan pellengérezni — minden alap nélkül. Ez nincs a maga rendjén. Deák Pál úr tehet a maga reputatiójával azt, amit akar, de másokénak hagyjon békét. — Horvát Zsuzsa, ki a mérgezésből szerencsésen meggyógyult, szintén nem czellengőnő, miként ez a rendőri informácziók alapján tévesen íratott, hanem városi polgáraszony, kinek rendes háztüze van, s ki épen nem a rendőrök ellen menekült, midőn végzetes lépésére határozta magát. — Huszonöt éves jubileum. Hedry Bodog, sirokói plébános legközelebbről ünnepli papsága 25 éves jubileumát. Hedry Bodog, mint egyházának derék papja s hazájának jeles fia megérdemli a kitüntetést. Az ő neve ismert az „Ellenzék“ olvasói előtt is. Ő volt u. i, aki lapunk főszerkesztőjének két lasdinant által történt öszszevagdaltatásakor megbotránykozásának férfias őszinteséggel adott kifejezést, amiért sajtópert kellett szenvednie, mely azonban az esküdtszék felmentő ítéletével végződött. — Üdvözöljük Henry Bódogot 25 éves jubileumán. — Az elvérzés. A „Nemzet” nek írják Sepsi-Szt.-Györgyről : A székely-iparos segédek napról napra fogynak s legnagyobb részük Romániába vándorol át, mert vérmes kilátásokkal kecsegtetik a román ügynökök, s a nagymérvű kivándorlást a bukaresti gyártelepek érdekében áldozatokkal, mesterséges uton segítik elő. Sepsi-Szent- Györgyön egyetlen kovácslegény sincs már. E városban az orosz-török háború óta anynyi kerekes iparos volt mennyi az egész Székelyföldön összesen sem volt található, ma az egész városban nem több, mint három kerekes segéd van. Az iparos segédeknek bár katonakötelezettek, nyitva áll Románia, hova útlevél nélkül, a vámhivatalok és vesztegintézetek kijátszásával átszökhetnek s ott néhány franknyi fizetés emelés mellett a román ipar szolgálatába állanak. — Konnyti Lajos és Deák ferencz képei Aradon. Arad város polgármestere a törvényhatóság közgyűésén két részből álló indítványt tett. Az indítvány egyik részében a polgármester azt hozta javaslatba, hogy az aradi polgárok által megszerzett s a városnak adomnyozott Kossuth-kép függesztessék ki a városháza dísztermében; indítványa másik felében pedig arra kérte a közgyűlést, hogy ugyanazon hazafias érzület által indittatva, mely a Kossuth-kép kifüggesztésében nyilvánult, a polgárok áldozatkészségének igénybevétele mellett készíttessék el Deák Ferencz arca,képe is és függesztessék a Kossuth-kép mellé. A függetlenség, párt küzd a Deák Ferencz 67-iki alkotása, ellen, de tisztelettel hajol meg annak a férfiúnak emléke előtt, kinek koporsójára Kossuth Lajos a kortársi kegyelet cipruságit küldte. Bármint ítélték meg Deák Ferencz politikai művét, az alkotóról csak a legmélyebb tisztelet hangján lehet szólani.Ha tévedés volt (a minthogy az volt) a 67-iki kiegyezés, ez a hazájának sorsán mihamarabb segíteni akaró nagy lángész tévedése volt. Az aradi polgárság, mely megszerezte Kossuth Lajos képét, meg fogja szerezni Deák Ferencz arczképét is. — Arad magyarkodása. Arad rom. kath. templomában minden vasár- és ünnepnapon délelőtt a nagy mise után német nyelvű hitszónoklat tartatik; továbbá minden második évben a Sylvester esték hitszónoklat kizárólag német. A minden vasárnap délután tartatni szokott vecsernyei isteni tiszteleten a zsoltárok a kántor által szintén németül énekeltetnek. Arkay Kálmán aradi jeles ügyvéd és várképviselő, a függőpárt kiváló tagja most indítványt adott be a városi testülethez, melyben felkéretni kívánja a temesvári püspökséget — intézkedjék hogy a hitszónoklatok és kántori éneklések, kizárólag magyar nyelven tartassanak, egyidejűleg ezen hazafias és jogos kérelem támogatására az Aradon lelkészkedő Minorita-rend társasága is kerestessék meg. — Úgy látszik, nem ok nélkül festik Minerva mellé a baglyot, mint a tudományosság jelképét. Most egy nyelvtudós-pásztorról hoznak hírt a lapok, ki a Somogy megyei „Kopár-pusztán“ él, úgy hívják, hogy Bagoly Pál és egyszerű tehenes. Negyven évet meghaladott ember, nagyon takarékosan él, korcsmába nem jár, nem dohányzik és cselédbérét könyvek vásárlására fordítja. Legelsőbben latinul tanult meg, azután sorjában az olasz, oláh, szerb, tót, cseh, német, franczia, angol, görög, héber, illír, most pedig az arab nyelvet tanulja, mert Jeruzsálem és Egyiptomba akar utazni. Már hiszen, annyi bizonyos, hogy tehetséggel és megfelelő szorgalommal és kitartással véghetetlen sokat lehet tenni dolgoznni és előhaladni, hanem egy kissé mégis igen regényesen hangzik előttünk. Aki akarja, elhiheti. Nekünk semmi kifogásunk ellene. Mi egy kissé Tamások vagyunk. — Trefort miniszter a kir. tanfelügyelőkhöz intézett körrendeletében, konstatálva azon körülményt, hogy a tanítónőipályára készülők száma az utóbbi időben feltűnően megszaporodott, felszólítja őket, hogy lehetőleg akadályozzák meg valamely növendéknek 14-ik életéve előtt való felvételét s a tanképesítő vizsgára magán-utón készülőknek adják tudtára, hogy tanképesítőre csak is akkor fognak bocsáttatni, ha kimutatják, hogy legalább egy évig magántanítással foglalkoztak. A miniszter úr első felindulásában „törvénybe ütköző visszaélésnek” nevezi a szülők azon tényét, hogy hozzá kárengedély megadásáért folyamodnak. Ejnye, ahogy a kakas csípje meg milyen dühös a miniszter úr! — Dühében megfeledkezik arról is, hogy ne csak a szülőket bélyegezze meg, hanem qualifikálja saját maga tényét is. Mert, ha már az „törvénybe ütköző* visszaélés, hogy a szülök korengedélyért hozzá folyamodnak, ugyan mi akkor a miniszter azon eljárása, hogy a„törvénybe ütköző visszaélést* szankcionálja és igen sok esetben, kivált ha valami „magasabb* érdek úgy kívánta „a törvénybe ütköző“ folyamodványt teljesiítette. Ne tetszett volna a miniszter úrnak megadni a korengedélyeket s ma nem kellene panaszkodni az igen fiatal tanitónők túlságos megszaporodása miatt, mert a szülök csakis azért folyamodnak ő hozzája, mert tudják, hogy folyamodványaik nem mindig utasittatnak vissza. — Tisztaság. Suszter inas. A maiszter úr mindig szid, hogy én vagyok valamennyi inas között a legpiszkosabb, pedig a hét végén az én törülközőm a legtisztább. — Kitiltott olasz lap: A belügyminiszterhez a Milánóban megjelenő olasz nyelvű „L’Eco dell’ Alpe Giulia“ czímű hírlapot irredenta irányzata miatt a magyarkorona országainak területéről kitiltotta. Pallavicziui Alfréd őrgróf holttestét, mint említettük, már megtalálták. Míg a többi három turista holtteste teljesen össze van roncsolva, addig az övé majdnem teljesen ép, érintetlen. Csak a homlokán és orrán van vérzési seb, de az, is könnyen kimagyarázható. Mikor úgyaz is érezte, hogy vezetője ingadozik, s az ő lába alatt is süpped a hó, gyorsan leoldotta magáról az összekötő kötelet s egy merész ugrással iparkodott menekülni, miközben azonban homlokán és orrán erősen megsérült. Hatalmas szervezete nem engedte, hogy e veszélyes ugrás nyomban megölje s kimerülten haldokolva is tovább vonszolta magát egészen addig a helyig, hol kipihenhette magát. Ott elővette zsebkendőjét s kettétépte, hogy sebeit vele bekötözze. A véres zsebkendő rongyai kezében voltak még akkor is, mikor ráakadtak. Úgy látszik, hogy élt még egy ideig, mig erőt nem vett rajta a halálos dermedtség. Pária rejtelmei: Páriából távirják . Egy vicomtesse feljelentésére, ki egy éjjel 55,000 frankot vesztett kártyán, a rendőrség a Rus Pigalle-ban nagy játékbarlangot födid.ött fel, ahol a főúri körökhöz tartozó hölgyeik szivarozva és borozva szoktak dorbézolni s éjjelenkint isszonyu összegeket kártyáznak el. — Tenger csodája. Abbáziából írják, hogy az úgynevezett déli part kiépítése alkalmával Perinello mérnök az édesvízforrás torkolata közvetlen közelében olyan hegyre akadt, hol a tenger benyulik a Monte Maggiore szirtei közzé. A tenger vize ott mint egy kis hegyi patak omlik az ismeretlen mélységbe s a déli part útjának egyik oldalán látható a vízomlás, másik oldalán pedig világosan hallható földalatti zúgása. Az abbazid fürdővendégek, kik gyakran ellátogatnak az érdekes helyre, „pokol-torkának” nevezték el. A Föld-liga Németországon. A müncheni Alig. Zigban olvassuk, hogy a föld-liga, melynek az a törekvése, hogy a föld a magán-tulajdonból apránként államtulajdonba — „mindnyájunk közösségébe“ — menjen át, elvégre csakugyan megalakult. Jaia Losunka -dr. Stamm Tivadar, a „szenvedő emberiség megváltása” czímű munka szerzője, mely a föld-tulajdon reformját sürgetve 1870—71 ben jelent meg először s azóta három kiadást ért. A föld-liga ügyvivő-bizottsága, melynek székhelye Berlin lesz, Hildebrandt Márton, Sebaldb F. Miksa szerkesztő, Fanke Róbert berlini nyomda-tulajdonos, Görling Pál, gyárigazgató és Wehberg H. düssedorfi orvos-doktorból áll. Közlönye további intézkedésig a Berlinben megjelenő „Landwirtschaftliche Börsenzeitung*. — Kéjutazás. Keservesen megjárta egy nagy utazó társaság, mely közelebb Budapestről Párisba indult. Az „első magyar utazási vállalat,“ melynek élén bizozonyos Polonyi és Neumann állanak, rendezte a két utazást Párisba. Hatvan résztvevő jelentkezett s ezek most, mint egy kőnyomatos lap írja, Avricourtból tudatják panaszos levélben, hogy ugyancsak pórul jártak. A vállalkozók Bécsen át Münchenbe, Stuttgartba és Strassburgba vezették őket, mindenütt a legdrágább vendéglőkbe, hol rohamosan fogyott az utasok pénze. Nagy ügygyel-bajjal eljutottak a franczia határig, hol Neumann kijelenté, hogy nem lévén pénze, nem fizetheti meg a Párisba és Svájczba szóló jegyek árát, aztán ott hagyva a társaságot, visszatért Budapestre. A „kéjutazók” ott rekedtek. — Kapitány kisasszony. New Yorkból írják, hogy ott a napokban tette le kitűnő sikerrel a tengerészeti vizsgát Coons Mary kisasszony. A merész úrhölgy, ha majd oklevelét megkapta, az „Elisabeth“ gőz-yachton fog parancsnokolni. Coons kis asszony különben nem az első hölgy, aki gőzhajót vezet. 1884-ben Mister Mary aszszony Us Orleansból is hajóskapitányi oklevelet nyert már, és azóta a „Saliné“ kereskedelmi gőzös parancsnoka. — A hóhér gyűjteménye. Párisból Írják : Samson, a hires forradalmi hóhér, ki, mielőtt véresmestersségére adta magát, czipész volt, tizenkilencz kötetre terjedő gyűjteményt hagyott hátra, melyben gondosan megőrizte az 1808. év április 7- től 1832. deczember 8-ig kiadott kivégzési rendeleteket. A gyűjteményt Paris város történelmi könyvtára vásárolta meg 360 frankért. A hóhér statisztikát is készített; e szerint 25 év alatt 7143 ítéletet hajtott végre, esik tehát egy évre 317 kivégzés. Csak két ízben lépett Samson hiába a guillotinera , 1815-ben, amidőn La Valette grófot a kivégzést megelőző éjjelen neje megszöktette és 1817-ben, midőn egy pénzhamisító közvetlenül a kivégzés előtt kegyelmet kapott. Leugrott a vasúti vonatról. Egy fiatal bécsi nő, a Linczből Bécs felé tartó vasúti vonat hálókocsijának tetőzetéről leugrott. Mihelyt a dolgot észrevették, a vonat megállt és egy darabon visszafelé menve, a fiatal nőt csakhamar megtalálták a vasúti töltés közelében, hol vértől elborítva feküdt. Fölvették a vonatra és tovább vitték Bécs felé. A nő egy bécsi tanár neje és tettét elmezavarban követhette el, minthogy már régebb idő óta beteg volt s nagy fájdalmai voltak. — A Szadetzky emlék s az uralkodóház tagjai. Előttünk, magyarok előtt, valóban ismeretlen az a bőkezűség, melylyel az uralkodóház tagjai a Radetzky szobrára adakoznak, így Rudolf trónörökös 10.000, Károly Lajos 1000, Otto 1000, Lajos Viktor 2000, Albrecht 6000, Frigyes 500, Vilmos 2000, József 1000, Lipót 1000, Ernő 800, Zsigmond 500, Rainer 1000, Henrik főherczeg 500 frtot adtak a szoborra. A kolera. Olaszország legutolsó falvából mindenap hivatalos tudósítás küldetik szét a felmerült koleraesetekről. A múlt évben Spanyol- és Francziaországból szintén mindennap érkezett és pedig részben távirati értesítés a koleraesetek és halálozások számáról. Az illető kormányok kötelességüknek tartottak napi jelentést közölni a járványról és terjedéséről. Csak a magyar kormány nem gondol ilyesmire. A kolera Fiuméban kitört: a lakosság nagy izgatottságban van, valódi rémhírek keringenek a járványról, senki sem tudja megmondani, mi igaz e hírekben s mi nem, mert Fiuméból nem tétetnek közzé hivatalos jelentések. A cholera első fellépte, e hó 12-ike óta Fiuméban 59 betegedési és 31 halálozási eset fordult elő, a mi egy napra 4 betegedés és 2 halálozási esetet tüntet fel átlag véve. — Susákban daczára annak az élénk közlekedésnek, melyet Fiumével folytat — mintegy 3000 lakosa dolgozik Fiuméban — csak három munkás kapta meg a cholerát közülök egy meghalt. — A vukovári alispánságból egy cholera nostras esetről tesznek jelentést. Egy pásztor, ki birkákat legeltetett és egyetlen idegen ember sem érintkezett, kapta meg a betegséget, valószinüleg zöldségtől, uborkától és mocsárviztől. A szerencsétlen néhány óra alatt meghalt. — Pályázati hirdetmény. Lapunk szerkesztősége ezennel felszólítja mindazokat, kik a „K. K.” tegnapi számában az „Ellenzék“ czimen megjelent híben az értelemnek legkisebb parányát felfedezni tudják, azt lapunkkal közölni szíveskedjenek, hogy rendkívüli tehetségeik és éleslátásuk elismeréséül őket a magyar tudós akadémia figyelmébe ajánlhassuk s akadémiai taggá választásukat minden módon elősegíthessük, mert Isten bizony — megérdemlik. ELLENZÉK (629) Julius 15. KÖZGAZDASÁG. Az aratói. Az aggodalmak, melyeket a múlt hónap abnormis időjárása a vetéseket illetőleg keltett, alaptalanok voltak, s mindinkább bizonyossá válik, hogy a remény, melyet országszerte a jobb időjárás bekövetkezésekor s különösen az aratás megkezdésekor táplálták, be fog teljesedni. A búza aratása Magyarországon folyik, itt-ott már le is arattak, de komoly panaszok még nem igen érkeztek, ami annak a jele, hogy az eredmény általában úgy minőségre, mint mennyiségre nézve jobb lesz középszerűnél. A próbacséplések eredményéből azt lehet következtetni, hogy Magyarországnak meglehetős mennyiségű kivitelre alkalmas búzája lesz. Ami a rozsot illeti, mely még nincs mindenütt learatva, úgy az is kielégítő eredményt fog adni. A repczét már mindenütt learatták és ámbár minőségre nézve nem felel meg egészen a várakozásnak, mennyiségre nézve azonban majdnem elérte a középszerű termést. Mivel az árpa és a zab is általában kielégítő termést ígérnek, mert a kilátások a legújabb jelentések alapján jelentékenyen javultak, az idei termést általában kedvezzőnek mondhatni. A gabonapiacokon utóbbi időben meglehetős élénkség uralkodik. Newyorkból szilárd irányt jelentenek, fogyasztásra és kivitelre búzát ismét élénkebben keresnek, minélfogva az ára is emelkedett. Remélhető, hogy a kivitel nemsokára megkezdődik, annál is inkább, mert a hangulat a német, angol és franczia gabonapiaczokon is megszilárdult s a födözési szükséglet sürgősebb, mint volt eddig. Más gabonanemekben a forgalom még mindig gyenge. FELELŐS SZERKESZTŐ és LARTULAJDONOS A közönség köréből.*0 A főtéri torony ablakok. Fontosabb teendőim miatt csak most válaszolhatok a K. K.-nek. Említett lap jul. 14-iki számában kinyilatkoztatja valaki, hogy ő: szerkesztő, s mint ilyen, minden közérdekű ügyhöz való hozzászólásra, a r. k. plébánia kegyes engedelmével „letette a garast.* Köszönjük a fiúvilágositást. — Tehát a czikkíró: szerkesztő. De hát ki kételkedett ebben ? Hitte-e valaki, hogy egyéb is lenne, bárha ebbeli szereplése olyan, hogy kevesen tudnak róla valamit. De hogy igazságosak és méltányosak legyünk, a minden ügyhöz való hozzászólhatásra nézve kijelentjük, hogy a K. K.-nek ebben igaza van, mert ha való az, hogy : „kis képzettségek által igazíttatik a világ“, akkor a K. K. is jogosan hozzászólhat, jól vagy rosszul minden kérdéshez, vagyis: minden lében kanál lehet, egy más dologban is, egy véleményre jutottunk már a K. K.vel. Ez ugyanis örvend, hogy nem katholikusnak született. Mi is örvendünk. Tehát evvel is tisztában vagyunk. Hanem ami azt a túlszerény megjegyzést illeti, mintha a kérdésben forgó toronyablakok zsalukat is épen úgy, mint a főtéri kaszármákat (ha úgy tetszik), a K. K. felszólalásai akadályozták volna meg, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy említett lapnak ily mérvű befolyásosságáról nincs szerencsénk tudomással bírni, s megjegyzése irányadó körökben, csakis gyönge mosolyt (holott nagyban kacagtató) támasztott. Hogy építészeti ügyekben mennyire illetékes a K. K. szakszerű véleményt mondani, e felett nem vitatkozunk, mert e tekintetben úgy sem jöhetnénk soha egy véleményre. A csitító, jó tanácsra, mi ebben öszpontosul: „hideg vér és nyugodtság“ csak azt mondók vagyunk ,ne tedd magad oly kicsinek, hisz nem vagy olyan nagy.“ Különben a templom körüli épületek ügye, az arra hivatott, befolyásos és tekintélyes egyének komoly véleménye alapján fog eldőlni. — Találja ki a K. K. köztük lesz-e ő is ? Ugyanazon egy. r. k. egyh. választmányi tag. *) Ezen rovatért csak a sajtóhatóság előtt vállalunk felelősséget. Szerk. MIKI 4Wh