Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)
1888-03-26 / 72. szám
Kolozsvárt 1888 Épen említem, hogy euro küzdelmes viszonyokból kibontakozunk, ha bizonyos közgazdasági egyensúlyban jön a világ. Azaz ha a megállandósult szállítási és vámleszedési viszonyok mellett a termelés és kínálat alkalmazkodnak a fogyasztás mennyiségéhez és minőségéhez. Hogyan van csak , mikor fog tehát elvégződni a mostani közgazdasági miseria ? Ha kínálat, szállítás és kereslet, az élet tapasztalata szerint bizonyos egyensúlyba jönnek. Nem tagadom, eme második mondat sem fejti meg melyik esztendőben, vagy bár mintegy mennyi idő múlva szűnik meg a mostani közgazdasági és abban az ariculturális aberratio. D A legkevésbé sem tagadom, hogy a kilátásba helyezett egyensúly bejövetel előállása igen nehéz kérdések megoldásától és komplicált viszonyok megállapodásától függ. Amint felhoztam, kellenek internationális szempontból megállandósult vámviszonyok. Köztudomású dolog, hogy kereskedésnek és iparnak és abban a földművelési iparnak is, éltető eleme, levegője a biztosságnak. Valamely országnak a termelői lehetőleg tartózkodni fognak egy oly ország vásárlásába bízva, mely önkényüleg és tán néha szenvedélyes ötletek szerint változtatja vámtarifáját, nagy területeket vetni be búzával, vagy nagyban, hizlalni űröket ama bizonytalan exportra; a kereskedő nem veszi meg a termelő búzáját, vagy hizlalt ürüit, vagy csak potom árat ad érte, mert sohasem tudhatja, hogy amíg áruival megérkezik a szállítási helyre nem változtak e meg lényegesen a vámolási viszonyok. Kereskedelmi szerződésekre kell törekedni nemcsak nekünk, mert hiszen kettőn áll a vásár , de nézete szerint, kereskedelmi szerződéseket kellene kötni az összes civilizált világ államainak egymás közt. És természetesen ezeknek lehetőleg helyesen megállapítottnak kellene lenni , de nem is annyira a méltányosság és tökély valami nagy mértékét várom én azoktól mint inkább a biztonságot. Azt, hogy az áraknak körülbelől megállandósultságára lehessen számítani, legalább annyiban, amennyiben azok a vámoktól és szállítási kiadásoktól függnek. Általán véve, még kissebb nagyobb mértékben hátrányos kereskedelmi szerződés is jobb mint termelőinket és kereskedelmünket a véletlen esélyeinek kitenni. És ez nem csak rólunk áll, hanem minden azon államokról, melyeknek számbavehető termelése, kereskedése van. Az imént azt is említettem volt, hogy a biztosságnak, a megállapultságnak nem csak a vámtételekre kell kiterjedni, hanem a szállítási árakra is. A tengeren való szállítások és a folyamokon is tömeges szállítás tárgyai majdnem általán, az igaz, alku útján állapíttatnak meg, ezek azonban a vasúti szállításhoz képest igen olcsók. Nem szárazi szállítást említettem a víziszállítással szemben, hanem egyenesen vasútit; az egyszerű tengelyen való szállítás az internationális forgalomban nem számít. Ezer kétszáz-ezer ötszáz kilométer hosszú vaspályás út mellett sok helyt az 1 frt vagy tán még az 1 frt és 50 kr viteldíjnyi leszállítást épen nem tartok a lehetetlenségek közzé; reméltem azonban, hogy a vasutaknál nagy általánosságban az, hogy a szállítási díjak fluctatiója, különösen oly váratlan felszöktetése, mely termesztmények és kereskedésnek nagy hátrányokat okozna, ki van zárva. Mihelyt egyszer a gazda tisztában van felőle, hogy teszem a búza imázsájáért nem vehet be többet mint 6, vagy 7, vagy 8 frtot, e számokat önkényüleg vessem fel; vagy teszem, a hizlalt áru húsáért kilónként mondjuk 80—85 krt, vagy az utóbbi tán egyáltalán el nem adható kivitelre, mint az jelenleg körülbelől áll Erdélyben; számítást tehet, hogy váljon egyéb gazdasági ágazatok mellett említették egyáltalában mivelendők-e, — és, ha igen mily arányban? Minden gazda tudja, hogy a gazdasági irányok változtatása nem csak sok gondot, fáradságot, de sok pénzt is követel. Ha, midőn épen készen van az irány változtatással, jön az irány változtatással, jön az illető gazdasági szim „Krachja, akkor fuiott fáradozott, kiadásokat tett semmiért. Ezen a próbán az erdélyi gazda az utóbbi 30—40 év alatt párszor keresztül ment , és innen származtatom azon nagy bizalmatlanságot, melylyel Erdélyben a gazdasági újításokat tekintik és mindig odáig megy, hogy még tán most is van olyan gazda társunk, ki fa ekét használ. Olcsóbb, ha elromlik könnyebben igazítják helyben , aztán minek fektetni be a földmivelésbe, — ha a búza ára métermázsánként 6 frt, a törökbúzáé 4 frt ? mondja egyik-másik. — Nyomorult viszonyok, midőn a gyáva és konok tunyaság hasznosabb, mint a józan emberi számításon alapuló munkásság. Lássunk az imént mondottakra nézve néhány példát. Még 48 előtt elkezdődött volt a mozgalom a bortermelés körül. Rigolirozni, a fajokat külön táblákba ültetni, voltak a jelszavak. A csombordi szöllő járt elöl és különösen a risling rendkívül jól sikerült. Elég jól termett és biztosan , bora rendkívül jó és becses volt. A 48-ik és 49-ik években bekövetkezett irtóztató pusztítás, dúlás, felfordult gazdasági viszonyok megakasztották néhány évre a szöllőművelés fejlődését, ez azonban már semmi esetben sem volt a gazdasági válságszámba veendő. Az ötvenes években újra kezdődött a szőllőművelésben és borászatban való tevékenység. És feltámadt a bizalom. Abban az időben hallottam egy nyilatkozatot, mely érdekesen jellemzi a közfelfogást: „Ha egy szegény ember három hold healing szőlőt épít, nyugodtan halhat meg : vagyont hagy gyermekeire." És megalakult a kolozsvári pincze-egylet, mely egészen helyesen volt tervezve, amennyiben eredetileg a gazdák saját termésű borai kezelése és elárusítása lett volna feladata. Kiépült azonban a nagyvárad-kolozsvári vásátrész. A Szilágyból özönlött be a sok, az erdélyieknél gyengébb, de olcsóbb bor. A pinczeegylet eltántorodott , maga borokat kezdett vásárolni, elárusítani , tán még korcsmákat is látott el borral. Erdélyből export nem volt. Most sem igen van. Segíthetett volna későbbre sokat az országos központi minta-pincze, de arról a hírlapok, az utóbbi időben legalább is minden három hóban egyser tudtak „illetékes" és „igen illetékes" oldalról nyert tudósításokat közölni, melyek oda mentek ki, hogy a miniszter meg akarja szüntetni elődjének művét. Hogyan küldjenek akkor ily messze földről borokat a mintapinczébe ? Erdélyben a bor ára éveken át rendkívül alacsonyra sülyedt. A legutóbbi időben, nem a központi mintapincze segélyével, hanem egyesok rationális borkezelése folytán az erdélyi borok ismertebbekké, keresettebbekké váltak, azok ára emelkedett is. Csak ismételhem mit már régebben és többezer mondottam habár a borászat is bizonyos megráskodásoknak volt kitéve Erdélyben, melyeknek egy részét okszerű intézkedésekkel legalább enyhitni lehetett volna: a fehér erdélyi asztali bor a maga nemében a legkitűnőbb termények közzé tartozik és a borászat Erdélyben a legfontosabb gazdasági ágak egyike. Lássunk egy más példát És reményei még magasabban szárnyaltak volna, ha sejtelme van róla, hogy karcsú fehér alakja mily fájdalmas konoksággal kísértette a báró gondolatait, hogy mély számadásai, és finom diplomatikai intézkedései közben gyakran rajta kapta magát azon tűnődni, hogy az Ő „jégleánya" az ő „hóvirága, ahogy nevezni tanulta, határozottabb színekben, hogy nézne ki. — Mondjuk fekete bársonyban és gyémántokkal, tűnődött magában sima golyóbis fejét a szék hátának bársony témlájára nyugtatva, finom szivar füstjét az aranyozott mennyezet felé bocsátotta, s édes éberálomba merülve képzeleteink utánra szálottak— „Vagy kékbe, égszin kékbe, oly halvány kékbe a milyen változó szemeinek a színe, fehér gyöngyökkel, vagy halvány tea rózsa színbe — vagy — vagy — megérem, hogy el kell venni feleségül, hogy tökéletes fehérségének a hatását színes foglalatban lássam ! Nevetett, tetszett neki a gondolat, és mégis tudomással birt rá ia, hgy az nem volt egészen tréfa. Az igézet mely kötve tartó erős volt és finom, s szive mélyében tudta, hogy az inkább erőssödni fog mint gyengülni. A szegénységet kivéve amit gyanított, minden épen úgy tetszett Krisztine, mint arca. Szerette mozdulatainak a nyugodt báját, hangjának lassú tiszta csengését ; sőt az a cynizmus is, melyet Krisztin beszélgetés közben nem tudott egészen eltitkolni, s az emberek önzéstelenségére vonatkozó kételyei, melyek ezideig a Singleton kisasszony imádóit megbotránkoztatták és visszaijesztették, különös igézettel bírtak előtte. — Ő egyetlen a maga nemében, a milyen az én feleségem kell, hogy legyen , a milyen én vagyok, mondá furcsa nevetésével önmagának és czigarettának. Nem gondoltam, hogy az őrs így érjen utat , de majd meglátjuk. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nagy reményeket kezdek a gazdák kötni a repezéhez. A búzának mondták, nincsen ára, de a repozének van, f el lehet adni, és ha jól terem legalább ad annyi mázsát, mint a búza. Erdélyben kezdetben igen jónak mutatkozott a repeze, később a tücsköknek és bogaraknak sok fajtája elszaporodott, melyek abban mondhatni rendszeres kárt tettek. Azonban ez még csak mind hadján, de egyszerre elterjed a petróleum és egy csoport földi gyanta productum és a repere ára, úgy látszik mindörökre, leszáll közel 50 százalékkal. Tehát ebben sem lehet többé reménykedni. Csak épen megemlítem a hirtelen felkapott és épen oly gyorsan elejtett sertéstenyésztési kultuszt. Felhozom még a komlótermelést. A komló régi időtől fogva azon vidékekén, ahol jól termett és minősége jeles volt, a legszebb jövedelmeket nyújtó gazdasági ágazatok egyike volt. Akkor, midőn földmivelési miniszter voltam, Erdélyből különböző helyekről kaptam mustrakomlókat. Ezeket én analysáltatván azon meggyőződésre jutottam, hogy ha nincsenek is olyan kitűnők, mint a leghíresebb Sane-i komlók, de a közvetlenül azután következő bajor és würtembergi komlókkal kiállják a versenyt. És amit a vegyészi vizsgálat mondott, megerősítette a tapasztalat. (Vége köv ) Férj és szerető, az „ELLENZÉK“ részire angolból fordította 1 AMICA, XXI. (Folytatás.) (56.) Ilyen ember nagyon kényes ízlésű lehet, és követelő igényeiben, és alig volt feltehető róla, hogy egy vendéglőben szerzett ismeretség tegyen valakit a feleségévé, kivéve ha az inger túlnyomó erővel nem fog lenni reá. De Krisztin a saját bájait nem beceülte kevésre, s a jelen esetben az események valóban igazolták szépségében való hitét. Attól a pillanattól kezdve, midőn a merész sötét szemek rajta nyugodtak, Benindah Izrael tudta, hogy csendes szomszédnéja iránt nagyobb érdeklődéssel viseltetik, mint amilyent eddig a többi nők iránt érzett. A szép leányok toet számra, leányok az ifjúság viruló üde szépségével, mi ennél hiányzott, igyekeztek magukat ő érte kellemessé tenni, s viszonzásai csak hidegen bíráló bámulatot nyertek; de Krisztin valami különös ellenállhatatlan igézettel bírt reá. Ő soha sem unta meg az egyenes görög vonások fagyosan szabályos vonalait, a kis szőke jó selyem simaságát, a nagy világos kék szemek hideg tüzét, a hosszú nyak és magas alak finom hajtásait nézni, és mindezek felett a liliom fehérségű bőr szépségében gyönyörködni, mely a rózsaszín leghalványabb árnyékára is ritkán pirult el. Ez időben Krisztin mindig fehérbe öltözött, mert az minden szia között legkevésbé jitt ki az anyja gyásszával, mit az, az ő bosszúságára még mindig viselt, s csak növelte azt a szellemies kinézést, amit elég tapintattal bírt belátni, hogy a báró Benjudah szemeiben a legfőbb bája volt. 3. állapíttatott meg. Kihirdetetett az időközben megejtett választás eredménye. E szerint megválaaztatott elnökké: dr. Bánffy György ; alelnökké Sigmond Dezső ; választmányi tagokká: cené ritkán hunyta be úgy a szemeit, hogy a szegények házáról ne álmodjon, s magát az öregrendü szegények egyszerű s épen nem csinos egyenruhájában ne lássa. A ronda, de mégis drága szobában a világosság mindinkább elnyengült, s Krisztin türelmetlenül nézett fel munkájáról, fehér gyöngyöket varrott fehér selyem rnba derekára, melyet aznap este akart felvenni. — Anyám, kérem gyújtsa meg a lámpát, mert különben nem fogom elvégezni. Brucené sóhajtva állott fel azon szomorú megjegyzéssel, hogy egy liter olaj milyen drága, s hogy ha Krisztin egy kissé közelebb húzódna az ablakhoz, még mindig megnyerhetne egy órai napvilágot. — Enyje anyám mekkorát sóhajt ! Azt gondolná az ember, hogy valami Herkulesi munkát kívánok magától ! — Oh nem a fáradság az amiért sóhajtottam ! Én a költségre gondoltam ! — Ugyan anyám, gondol-e valaha egyébre, kérdé Krisztin, a ragyogó ruhát, mely a lámpa rózsaszín fényénél ezerszeres visszaverődéssel csillogott, megfordítva, műértő tekintettel vizsgálva. — Mire gondolhatok egyébre, mint a mi a legfontosabb dolog a mi életünkben ? Krisztin, tudod-e hogy mily kevés a pénzünk ? Ha Vance nem ír, vagy nem jön hamar, akkor — — Isten mentsen, hogy épen most jöjjön ! mondá Krisztin hévvel. — Mit? Reményem, hogy nem az egyenled a testvéredet ? mondá Brucine haraggal. Krisztin a vállát vonta. — Vanca elég jó külsejű, modora elég tiszteséges volt; de azért nem kívánom Őt jelenleg a bárónak bemutatni. (Felyrt. köv. ELLENZIK ,288) Az erdélyi gazd. egylet közgyűlése. Kolozsvár, márcz. 26. Az erdélyi gazdasági egylet tegnap a Városház nagytermében tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Dr. Kemény Gábor személyesen elnökölt, s nagyhatású és zajosan megéljenzett megnyitó beszédet tartott, melyet lapunk más helyén vesznek olvasóink. Az elnöki megnyitó előterjesztése után Dávid Antal, dr. Szentkirályi Ákos és Nagy Lajos tagokból álló szavazatszedő bizottság küldetett ki, mire Gamauf Vilmos terjesztette elő nagy gonddal és széles szabavatottsággal szerkesztett titkári jelentését, melyből az alábbiakat említjük meg : A jelentés mindenekelőtt fölemlíti, hogy az egylet tartott 1887-ben egy faörgyűlést (május 1-én és 10 választmányi ülést, mely 178 határozatot hozott. Ezután meleg szavakban emlékszik meg a jelentés dr. Bánffy Ádám, gr. Kálnoky Dénes, Aknor János és Mózsa Sámuel elhunytéról. A köztelek anyagi eredménye a múlt évbn nem volt egészen kielégítő, mert 120 frtnyi hiány mutatkozik ; de a költségvetésben a köztelek és a szőlő fentanásra 3000 frt van felvéve s igy túllépésről nem lehet szó. A nagy utczai szőlő miveltetése rendszereseit és kellő időben történt, a termés árverése pedig ezúttal majdnem 300 frtot hozott. Az erdélyrészi méhész egylet vezérférfiai, egyetértve az igazgató választmánnyal, kimondották, a «Méhészeti Közlöny» 1888. uj évén kezdve az «Erdélyi Gazdá»-val egyesül. Ezen egyes ités akként lett keresztülvive, hogy aMéhészeti Közlöny* mint az E. G melléklete jelenik meg. Az egyez* ség egyelőre csakis a folyó évre marad érvényben és azontúl a szerzett tapasztalatok alapján fenntartható, módosítható, vagy megszüntethető lesz. A kertészeti szakosztály a múlt évben is a legodaadóbb önzetlenséggel teljesítette nemes feladatát. A létrejött deési vándorgyűlésre nézve De daczára, hogy teljesen megszokta Krisztina feleségének képzelni, azok a szavak, melyek őt sajátjává tették volna, még nt voltak kimondva még akkor is, midőn Binomé a leányának engedelmeskedve kijelentette, hogy vissza kell térnie Angliába. A szegény asszony aggodalmasan vizsgálta a barna arczot, hogy szavainak a hatásátlási, s eleinte kellemetlen csalódást érzett, látva, hogy a báró vastag fekete bajuszát egykedvűen simogatta. — Ez nagyon kellemes—mondá olyan mosolylyal, mi csillogó fehér fogait előnyösen engedé látni, — mert kíséretemet feltudom kegyednek s a kisasszonynak ajánlani. A jövő héten én is Angliába utazom. Kiuztin el volt ragadtatva az anyja által hozott újsággal és útitársával. Soha sem volt kedvesebb és bájosabb, mint ezen utazás alatt. Kék szemeinek a remény különös új fényt kölcsönzött, sőt tökéletes arcza is élénkebb szint nyert. Végre — gondola — minden a kívánsága szerint fog menni. Az általa annyira utált szegénységből, bősébe és fényűzésbe fog emeltetni. Csak két nap óta voltak Londonban, s el voltak foglalva azon előkészületekkel, melyekről Krisztin szilárdul hitte, hogy férjheza meneteli drámájának utolsó felvonása, de anyjával eggyütt az elhalasztott remény naptárában e várakozásnak minden pillanatát egy unalmas hosszú órának számították. Az öreg asszony úgy érezte, hogy a dolgok kétségbeejtőleg rosszul kezdenek menni, s hogy havalami nem történik, akkor ő pénzügyi okokból csak hamar kénytele lesz, az ő határozott leánya ellen fellépni. Az, általuk kivett szállás, kísérőjük nagyságához alkalmazva, túlhaladta a az ő szerény körülményüket , és a szegény Brita jelentés a választmány sajnálatának ad kifejezést, hogy annyi önzetlen fáradság, annyi buzgó munkásság oly roszul lett meghálálva. Véleményezést a lefolyt évben több ízben kértek az egylettől. Legtöbb munkát a mezőgazdasági rendtartás javaslata adott. Árpa kiállítást rendezett az egylet az országos gazdasági egyesület előzékenysége folytán azon mintákból, amelyek a múlt októberi országos árpa kiállításon díjat nyertek. A regale-ügyi bizottság nem volt ugyan összehiva, de azért, a munka folyton tart. A magyei jelzálog hitelbank kolozsvári fiókjánk ügye, mely 1886. augusztus óta van napirenden, közelebbről kedvezőbb fordulatot látszott venni A bank ugyanis hivatalosan átirt deczeroberben és kijelentette, hogy a fiókot 1888 elején felállítani kész és egyszersmind választmányi, bizalmi és vidéki bizalmi férfiak kijelölését kérte. A kérés első ágát az igazgató-választmány azonnal teljesíte, a másiknak pedig esetről való felkéréssel óhajt eleget tenni. De a fiúk fent emlitettek daczára a megadttködését mind e mai napig nem kezdette meg. A jelentés végül megemlékezik a király kolozsvári látogatásáról és közli az egyletnek adott királyi választ. Ezután előterjesztetett a múlt évi zárszámadás, melyből kitűnik hogy a bevétel 13742 frt 39 kr a kiadás 14194 frt 21 krt tett. Az egylet alaptőkéje 107.828 frt 45 kr. A vagyon állaga 112913 frt 73 kr. Előterjesztetett a pénztári vizsgáló bizottság jelentése mely tudásul vétetett. A jel évi költségvetési javaslat szerint kiadás czimén 4700 frt fedezetül ugyanannyi irányoztatott elő. Gamauf titkár jelentést tett az állatkiállítási szakosztály működéséről, ugyanis előterjesztette a választmány jelentését a nagyutczai szőlő eladása tárgyában, úgy ez mint Bankó Mihálynak a gazdák személyes hiteleinek emelését célzó indítványa tanulmányozás végett az igazg. választmányhoz utasittatott. Kihirdettetett a szavazás eredményei szerint elnökké megválasztatott dr. Kemény Gábor, alelnökökké Szabó József és báró Bánffy Ernő, választmányi tagokká: Bakó Ferencz, Bálla Pál, báró Bánffy György, gróf Béldi Ákos, Benigni Sámuel, dr. Berde Áron, gr. Bethlen Gergely, Bodor Antal, Dávid Antal, Eőry Tivadar, Fülep István, Jakab László, dr. Jósika Gergely, Nagy Lajos, Réti János, Ritter Gusztáv, Sipos Gábor, gr. Schweinitz Gyula, Szabó Samu, dr. Szentkirályi Ákos, Tóth Zsigmond, Tuba Lajos, Végh Bertalan, Vörös Sándor. A választás kihirdetése után elnök a gyűlést a tagok lelkes éljenzése között bezárta. * Délután 3 órakor az állatkiállítási szakosztály tartotta meg rendes közgyűlését Sigmond Dezső elnöklete alatt, ki rövid beszéddel a gyűlést megnyitva, előterjesztetett a szakosztály múlt évi működéséről szóló jelentés, melyben főkép a deési kiállításról számolnak be. E tárgygyal kapcsolatban elhatároztatott, hogy a jelen évi tenyész állatkiállítás Kolozsvárt tartatik meg. (Eiz azt nem is kellene vádoroltatni. A deési kudarcz eléggé kiábrándíthatta a vándorlás híveit.) A kiállítás időpontjául aug. 31. sept. Balla Pál, br. Bánffy Kaicsay Domokos, gr. Béldy Kálmán, & Sámuel, gr. Bethlen Gergely, gr. Géza, gr. Bethlen Pál, br. Bohmigroly, Ditrói József, Duba Imre, Gr. Gámán Zsigmond, gr. Haller Jenő, Táth Kálmán, gr. Kornis Viktor,Lj Géza, Sárosy Pál, Seethal Ferenc,* József, dr. Szentkirály Ákos, Trcjmond, gr. Wass Béla, Vörös Sindor Regény az Dióhéjba szoritott regényt mondjui ,deke a polgári pár iratai, mely fölött a sípot!« majd az Ipolysági kfr. törvényszék. Senkery lstván volt őriz. képviselődes keresetlevélben atyjának, Sembery int I. birtokosnak gondnokság alá helyssti. Ez érdekes pörnek, főbb vonásaiban ■ szerint ezek az előzményei: Sembery Imre, kinek történelmi nette végig harcolta az 1848—49-iki szabadligtatja volt a honvédelmi bizottmánynak, még ig., ezelőtt csendes visszavonultságban nyögödt « felső-szadi birtokán. Az öreg honvéd irill,kodott, fukaron takarékoskodott, naprél-aipap» nagy vagyonát. Egyetlen fián kívül, liba uj tettel ragaszkodott, alig érintkezett Tibim, Sembery, a kit Hontmegyében nem neanitni csak: „A szadi remete“ néven. 1880 után nagyon megváltozok es ipt A saúdi remetelakban megjelent a regénytő ,f trikas, a ki rövid idő alatt tóból felforgittuispa kezébe vette a kormánygyeplőt, api élül aszály konkolyát hintette s addig nem nyipott név és vagyon úrnőjévé lett. Meszer Irén, ez a regényei kikta egyik fővárosi naplap kishirdetései utján, autóna került évi négyszáz forint Hutárulktélyba. Magas, délcseg alak volt, ruginyu siricza üde és tetszetős, szeme fényes, kugiun , ez a csinos, műveit, alig hirmincz Milndkki rászánta magát, hogy négyszál forint bent gondozója lesz egy zsombis, megtört iggiPU egyiránt fukarkodik pénzzel és jó noril iit se lehet kedvére tenni. De a gazdasszony megoldotta ezt t sz adatot, nem csak háztartónője lett a öreg , hanem belopta magát a szivébe, meggyimtotta Sembery Imrét s az alig harmincötöspis anyja lett a gyermekké vált aggastytyn, beezézte s forró piros siklival csókolta 11 homlokáról. A nagy szeretetnek meg is lett fépsi élelmes háztartónő rövid időn alaposan a háztartást. A szudi remetelak fösvény kityl tékozló lett , a kastély úrnője, a gudina:..; életet élt. A belső cselédséget meghatóan®» háztartónő, négyes fogaton járt, nyáron Uk minden hónapban Budapestre randált neruk a jelenet fényessé tette. és aggasztotta a gazdasszonyt belőle, ha a nyolczvanon jóval talhabdt . A fényes tehetségű gazdaasszony jövest fára tehát agyafúrt tervet főzött ki Köp: egy jólelkü katonatisztet s ezt mint kérőt maindi kastélyba. Azután egy jöl meg Tilur«ban az öreg Lembery nyakába borult film? hogy el kell hagynia forrón »eretett drip , mert a jövője hangot parancsszóval követen v tálásul nyomban hozzátetette, hogy holtiig ipán el nem hagyná, ha kellő módon gondolkodn . A mélyen megindult aggastyán sietBkodással s gazdaasszonyára íratta leiszerdelmét, mely évenkint 1600 frtot tesz ki, ist,’ egy nagy igényű gazdasszonynak is untig itt Meiszel Irén azonban nem értetti*igél, neki az igész óriás vágyén kellett* tehát az volt, hogy Sembery litvánul ein* Meg is tette az előmunkálatokat, nem tünet hogy Sembery Istvánnak már van felesepe■ utó végre is felbontható. Nagyobb és lekőrib*dály volt, hogy Sembery István szerette uj* ha nőtlen lett volna, se veseti oltárbol *7 ° leges szerelőjét. A háztartónát a kudarcz nem hostsz* tervet készített s nagy szívóssággal kérészül Először elidegenítette a szerető ipa invétuc’ mukétól. Apránkint csepegtette az eltemv ősz apa szivébe, mindennap nj meg új vádaktamakkal támadta a gyanútlan fiút, s pár évi új munka után sikere lett szakadatlan bozgalv*rassé lett a szakadás apa és gyermek kösét ! Eközben a nagy vagyon megkipiin:" holott a jólilkű ápolónő. Kifirkésitenkii.’ Sembery Istvánnak még legénykorából tu -f szetes gyermeke, a kiről az sps, bír n›*f~ 11 anyagi gondokkal küzdött, lelkiismeretien«« gondoskodott Ezt az ártatlan gyermeket,Bp.^ választotta eszközül a furfangos asszony I *' bery Imre, a nagyatya bálához. Az iQabb Sembery hamar megtudta vénytelen gyermeke atyja házihoz került initva, sietett kijelenteni, hogy atyja kivánás’ gyermekét törvényesíteni. Lembery Imre ** fiát, megírta neki, hogy teljesen felesleges ' fogadás s azután titokban, a gazda assic.,' •• örökbefogadási szerződést kötött, mely a miniszter jóváhagyásival ezeket rendeli «■ István felveszi a Sembery nevet s örökét« * nagy vagyonnak , nevelő anyjává és is«f'nokává és kezelőjévé Meiszel Irén ««(^ ven ki. Meiszel Irén, a ki a szentdéser»al tűnően ért a vagyonkezeléshez, senkinek ‘‘ senki tanácsát se tartozik figyelembe **** Irén állandó lakása a szidi kastély légy*1 1 vezesse a háztartást, mint eddig tette, a»* nyi cselédet, mint neki tetszik, négye fürdözhetik, kémtázisokat tehet, cmik költhet évenkint 7000—-10,000 frtot, esik *í dig tette. Az ősi vagyon örökössé pedigvan, a ki Sembery Imre törvényes és mazója « a vagyonból kitagadva nem volt *« csen, nem kap semmit, fia nevelésébe folyhat, vagyonit nem kezelheti, lót • *«' ellenőrizheti, hanem ha akarja, koldusbot**1 veshet irgalmat a gazdasszonynál. Meiszel Irén azonban még ennyi**1 hanem azzal tételezte be működését, hogy nem kaphatta meg, elvétsze magát Uba Márián.