Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)

1888-03-26 / 72. szám

Kolozsvárt 1888 Épen említem, hogy euro küzdelmes vi­szonyokból kibontakozunk, ha bizonyos köz­gazdasági egyensúlyban jön a világ. Az­az ha a megállandósult szállítási és vámleszedési viszonyok mellett a termelés és kínálat al­kalmazkodnak a fogyasztás mennyiségéhez és minőségéhez. Hogyan van csak , mikor fog tehát el­végződni a mostani közgazdasági miseri­a ? Ha kínálat, szállítás és kereslet, az élet ta­pasztalata szerint bizonyos egyensúlyba jönnek. Nem tagadom, eme második mondat sem fejti meg melyik esztendőben, vagy bár mintegy mennyi idő múlva szűnik meg a mostani közgazdasági és abban az aricultu­­rális aberratio. D A legkevésbé sem tagadom, hogy a kilátásba helyezett egyensúly bejö­vetel előállása igen nehéz kérdések megol­dásától és komplicált viszonyok megálla­podásától függ. A­mint fel­hoztam, kellenek interna­tionális szempontból megállandósult vám­viszonyok. Köztudomású dolog, hogy kereskedés­nek és iparnak és abban a földművelési iparnak is, éltető eleme, levegője a biztos­ságnak. Valamely országnak a termelői le­hetőleg tartózkodni fognak egy oly ország vásárlásába bízva, mely önkényüleg és tán néha szenvedélyes ötletek szerint változtatja vámtarifáját, nagy területeket vetni be bú­zával, vagy nagyban, hizlalni űröket ama bizonytalan exportra; a kereskedő nem veszi meg a termelő búzáját, vagy hizlalt ürüit, vagy csak potom árat ad érte, mert so­hasem tudhatja, hogy a­míg áruival meg­érkezik a szállítási helyre nem változtak e meg lényegesen a vámolási viszonyok. Kereskedelmi szerződésekre kell töre­kedni nemcsak nekünk, mert hiszen kettőn áll a vásár , de nézet­e szerint, kereske­delmi szerződéseket kellene kötni az összes civilizált világ államainak egymás közt. És természetesen ezeknek lehetőleg helyesen megállapítottnak kellene lenni , de nem is annyira a méltányosság és tökély valami nagy mértékét várom én azoktól mint in­kább a biztonságot. Azt, hogy az áraknak körülbelől megállandósultságára lehessen számítani, legalább annyiban, a­mennyiben azok a vámoktól és szállítási kiadásoktól függnek. Általán véve, még kissebb nagyobb mértékben hátrányos kereskedelmi szerző­dés is jobb mint termelőinket és kereskedel­münket a véletlen esélyeinek kitenni. És ez nem csak rólunk áll, hanem minden azon államokról, melyeknek számba­­vehető termelése, kereskedése van. Az imént azt is említettem volt, hogy a biztosságnak,­­ a megállapultságnak nem csak a vámtételekre kell kiterjedni, ha­nem a szállítási árakra is. A tengeren való szállítások és a fo­lyamokon is tömeges szállítás tárgyai majd­nem általán, az igaz, alku útján állapíttat­nak meg, ezek azonban a vasúti szállítás­hoz képest igen olcsók. Nem szárazi szállí­tást említettem a víziszállítással szemben, hanem egyenesen vasútit; az egyszerű ten­gelyen való szállítás az internationális for­galomban nem számít. Ezer kétszáz-ezer öt­száz kilométer hosszú vaspályás út mellett sok helyt az 1 frt vagy tán még az 1 frt és 50 kr viteldíjnyi leszállítást épen nem tartok a lehetetlenségek közzé; reméltem azonban, hogy a vasutaknál nagy általá­nosságban az, hogy a szállítási díjak fluc­­tatiója, különösen oly váratlan felszökte­­tése, mely termesztmények és kereskedésnek nagy hátrányokat okozna, ki van zárva. Mihelyt egyszer a gazda tisztában van felőle, hogy teszem a búza imázsájáért nem vehet be többet mint 6, vagy 7, vagy 8 frtot, e számokat önkényüleg vessem fel; vagy teszem, a hizlalt áru húsáért kilón­ként mondjuk 80—85 krt, vagy az utóbbi tán egyá­ltalán el nem adható kivitelre, mint az jelenleg körülbelől áll Erdélyben; számí­tást tehet, hogy váljon egyéb gazdasá­gi ágazatok mellett említették egyáltalá­ban mivelendők-e, — és, ha igen mily arányban? Minden gazda tudja, hogy a gazdasá­gi irányok változtatása nem csak sok gon­dot, fáradságot, de sok pénzt is követel. Ha, midőn épen készen van az irány vál­toztatással, jön az irány változtatással, jön az illető gazdasági szim „Krachja, ak­kor fuiott fáradozott, kiadásokat tett sem­miért. Ezen a próbán az erdélyi gazda az utóbbi 30—40 év alatt párszor keresztül ment , és innen származtatom azon nagy bizalmatlanságot, melylyel Erdélyben a gaz­dasági újításokat tekintik és mindig odáig megy, hogy még tán most is van olyan gazda társunk, ki fa ekét használ. Olcsóbb, ha elromlik könnyebben igazítják helyben , aztán minek fektetni be a földmivelésbe, — ha a búza ára métermázsánként 6 frt, a törökbúzáé 4 frt ? mondja egyik-másik. — Nyomorult viszonyok, midőn a gyáva és konok tunyaság hasznosabb, mint a józan emberi számításon alapuló munkásság. Lássunk az imént mondottakra nézve néhány példát. Még 48 előtt elkezdődött volt a moz­galom a bortermelés körül. Rigolirozni, a fajokat külön táblákba ültetni, voltak a jelszavak. A csombordi szöllő járt elöl és különösen a risling rendkívül jól sikerült. Elég jól termett és biztosan , bora rendkí­vül jó és becses volt. A 48-ik és 49-ik évek­ben bekövetkezett irtóztató pusztítás, dúlás, felfordult gazdasági viszonyok megakasztot­ták néhány évre a szöllőművelés fejlődését, ez azonban már semmi esetben sem volt a gazdasági válság­­számba veendő. Az ötvenes években újra kezdődött a szőllőművelésben és borászatban való tevé­kenység. És feltámadt a bizalom. Abban az időben hallottam egy nyilatkozatot, mely érdekesen jellemzi a közfelfogást: „Ha egy szegény ember három hold h­ealing szőlőt épít, nyugodtan halhat meg : vagyont hagy gyermekeire." És megalakult a kolozsvári pincze-egylet, mely egészen helyesen volt tervezve, a­mennyiben eredetileg a gazdák saját termésű borai kezelése és elárusítása lett volna feladata. Kiépült azonban a nagyvárad-kolozs­vári vásátrész. A Szilágyból özönlött be a sok, az erdélyieknél gyengébb, de olcsóbb bor. A pinczeegylet eltántorodott , maga borokat kezdett vásárolni, elárusítani , tán még korcsmákat is látott el borral. Erdély­ből export nem volt. Most sem igen van. Segíthetett volna későbbre sokat az orszá­gos központi minta-pincze, de arról a hír­lapok, az utóbbi időben legalább is minden három hóban egys­er tudtak „illetékes" és „igen illetékes" oldalról ny­ert tudósítások­at közölni, melyek oda mentek ki, hogy a mi­niszter me­g akarja szüntetni elődjének művét. Hogyan küldjenek akkor ily messze földről borokat a mintapinczébe ? Erdély­ben a bor ár­a éveken át rendkívül alacsony­ra sülyedt. A legutóbbi időben, nem a köz­ponti minta­pincze segélyével, hanem egye­­sok rationális borkezelése f­oly­tán az erdélyi borok ismertebbekké, keresettebbekké vál­tak, azok ára emelkedett is. Csak ismétel­­he­­m mit már régebben és többezer mon­dottam habár a borászat is bizonyos meg­­rás­kodásoknak volt kitéve Erdélyben, me­lyeknek egy részét okszerű intézkedésekkel legalább enyhitni lehetett volna: a fehér erdélyi asztali bor a maga nemében a leg­kitűnőbb termények közzé tartozik és a bo­rászat Erdélyben a legfontosabb gazdasági ágak egyike. Lássunk egy más példát És reményei még magasabban szárnyal­tak volna, ha sejtelme van róla, hogy kar­csú fehér alakja mily fájdalmas konokság­­gal kísértette a báró gondolatait, hogy mély számadásai, és finom diplomatikai intézke­dései közben gyakran rajta kapta magát azon tűnődni, hogy az Ő „jégleánya" az ő „hóvirága, ahogy nevezni tanulta, határo­zottabb színekben, hogy nézne ki. — Mondjuk fekete bársonyban és gyé­mántokkal, tűnődött magában sima golyóbis fejét a szék hátának bársony té­mlájára nyug­tatva, finom szivar füstjét az aranyozott mennyezet felé bocsátotta, s édes éberálom­ba merülve képzeletei­nk utánra szálottak— „Vagy kékbe, égszin kékbe, oly halvány kék­be a milyen változó szemeinek a színe, fe­hér gyöngyökkel, vagy halvány tea rózsa színbe — vagy — vagy — megérem, hogy el kell venni feleségül, hogy tökéletes fe­hérségének a hatását színes foglalatban lássam ! Nevetett, tetszett neki a gondolat, és még­is tudomással birt rá ia, h­­gy az nem volt egészen tréfa. Az igézet mely kötve tartó erős volt és finom, s szive mélyében tudta, hogy az inkább erőssödni fog mint gyengülni. A szegénységet kivéve a­mit gya­nított, minden épen úgy tetszett Kriszti­­ne, mint arc­a. Szerette mozdulatainak a nyugodt báját, hangjának lassú tiszta csengését ; sőt az a cynizmus is, melyet Krisztin beszélgetés közben nem tudott egé­szen eltitkolni, s az emberek önzéstelensé­gére vonatkozó kételyei, melyek ezideig a Singleton kisasszony imádóit megbotránkoz­tatták és visszaijesztették, különös igézettel bírtak előtte. — Ő egyetlen a maga nemében, a mi­­lyen az én feleségem kell, hogy legyen , a milyen én vagyok, mondá furcsa nevetésé­vel önmagának és czigarettának. Nem gon­doltam, hogy a­z őrs így érjen utat , de majd meglátjuk. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nagy reményeket kezd­ek a gazdák kötni a repezéhez. A búzának mond­ták, nincsen ára, de a repozének van, f el lehet adni, és ha jól terem legalább ad annyi mázsát, mint a búza. Erdélyben kez­detben igen jónak mutatkozott a repeze, később a tücsköknek és bogaraknak sok fajtája elszaporodott, melyek abban mond­hatni rendszeres kárt tettek. Azonban ez még csak mind hadján, de egyszerre elter­jed a petróleum és egy csoport földi gyanta productum és a repere ára, úgy látszik mind­örökre, leszáll közel 50 százalékkal. Tehát ebben sem lehet többé reménykedni. Csak épen megemlítem a hirtelen fel­kapott és épen oly gyorsan elejtett sertés­tenyésztési kultuszt. Felhozom még a komló­­termelést. A komló régi időtől fogva azon vidé­kekén, a­hol jól termett és minősége jeles volt, a legszebb jövedelmeket nyújtó gaz­dasági ágazatok egyike volt. Akkor, midőn földmivelési miniszter voltam, Erdélyből kü­lönböző helyekről kaptam mustrakomlókat. Ezeket én analysáltatván azon meggyőző­désre jutottam, hogy ha nincsenek is olyan kitűnők, mint a leghíresebb Sane-i komlók, de a közvetlenül azután következő bajor és würtembergi komlókkal kiállják a versenyt. És a­mit a vegyészi vizsgálat mondott, meg­erősítette a tapasztalat. (Vége köv ) Férj és szerető, az „ELLENZÉK“ részire angolból fordította 1 AMICA, XXI. (Folytatás.) (56.) Ilyen ember nagyon kényes ízlésű le­het, és követelő igényeiben, és alig volt fel­tehető róla, hogy egy vendéglőben szer­zett ismeretség tegyen valakit a feleségévé, kivéve ha az inger túlnyomó erővel nem fog le­nni reá. De Krisztin a saját bájait nem be­­ceülte kevésre, s a jelen esetben az esemé­nyek valóban igazolták szépségében való hi­tét. Attól a pillanattól kezdve, midőn a me­rész sötét szemek rajta nyugodtak, Benin­­dah Izrael tudta, hogy csendes szomszédnéja iránt nagyobb érdeklődéssel viseltetik, mint a­milyent eddig a többi nők iránt érzett. A szép leányok t­oet számra, leányok az ifjúság viruló üde szépségével, mi ennél hiányzott, igyekeztek magukat ő érte kelle­messé tenni, s viszonzásai csak hidegen bí­ráló bámulatot nyertek; de Krisztin vala­mi különös ellenállhatatlan igézettel bírt reá. Ő soha sem unta meg az egyenes görög vonások fagyosan szabályos vonalait, a kis szőke jó selyem simaságát, a nagy világos kék szemek hideg tüzét, a hosszú nyak és magas alak finom hajtásait nézni, és mind­ezek felett a liliom fehérségű bőr szépségé­ben gyönyörködni, mely a rózsaszín leghal­ványabb árnyékára is ritkán pirult el. Ez időben Krisztin mindig fehérbe öl­tözött, mert az minden szia között legke­vésbé jitt ki az anyja gyásszával, mit az, az ő bosszúságára még mindig viselt, s csak növelte azt a szellemies kinézést,­­ amit elég tapintattal bírt belátni, hogy a báró Benjudah szemeiben a legfőbb bá­ja volt. 3. állapíttatott meg. Kihirdetetett az időközben megejtett választás eredménye. E szerint megválaaztatott elnökké: dr. Bánffy György ; alelnökké Sigmond Dezső ; választmányi tagokká: cené ritkán hunyta be úgy a szemeit, hogy a szegények házáról ne álmodjon, s magát az öregrendü szegények egyszerű s épen nem csinos egyenruhájában ne lássa. A ronda, de még­is drága szobában a világosság mindinkább elnyengült, s Krisz­tin türelmetlenül nézett fel munkájáról, fe­hér gyöngyöket varrott fehér selyem rnba derekára, melyet az­nap este akart felvenni. — Anyám, kérem gyújtsa meg a lám­pát, mert különben nem fogom elvégezni. Brucené sóhajtva állott fel azon szo­morú megjegyzéssel, hogy egy liter olaj milyen drága, s hogy ha Krisztin egy kissé közelebb húzódna az ablakhoz, még mindig megnyerhetne egy órai napvilágot. — Enyje anyám mekkorát sóhajt ! Azt gondolná az ember, hogy valami Her­­kulesi munkát kívánok magától ! — Oh nem a fáradság az amiért só­hajtottam ! Én a költségre gondoltam ! — Ugyan anyám, gondol-e valaha egyébre, kérdé Krisztin, a ragyogó ruhát, mely a lámpa rózsaszín fényénél ezersze­res visszaverődéssel csillogott, megfordítva,­­ műértő tekintettel vizsgálva. — Mire gondolhatok egyébre, mint a mi a legfontosabb dolog a mi életünkben ? Krisztin, tudod-e hogy mily kevés a pén­zünk ? Ha Vance nem ír, vagy nem jön ha­mar, akkor — — Isten mentsen, hogy épen most jöj­jön ! mondá Krisztin hévvel. — Mit? Remény­em, hogy nem az e­­gyenled a testvéredet ? mondá Brucine ha­raggal. Krisztin a vállát vonta. — Vanca elég jó külsejű, modora elég tisztes­éges volt; de azért nem kívánom Őt jelenleg a bárónak bemutatni. (Felyrt. köv.­ ELLENZIK ,288) Az erdélyi gazd. egylet köz­gyűlése. Kolozsvár, márcz. 26. Az erdélyi gazdasági egylet tegnap a Városház nagytermében tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Dr. Kemény Gábor személyesen elnö­költ, s nagyhatású és zajosan megéljenzett megnyitó beszédet ta­rtott, melyet lapunk más helyén vesznek olvasóink. Az elnöki megnyitó előterjesztése után Dávid Antal, dr. Szentkirályi Ákos és Nagy Lajos tagokból álló szavazatszedő bizottság küldetett ki, mire Gamauf Vilmos terjesz­tette elő nagy gonddal és széles szabava­­tottsággal szerkesztett titkári jelentését, melyből az alábbiakat említjük meg : A jelentés mindenekelőtt fölemlíti, hogy az egylet tartott 1887-ben egy faörgyűlést (má­jus 1-én és 10 választmányi ülést, mely 178 határozatot hozott. Ezután meleg szavakban emlékszik meg a jelentés dr. Bánffy Ádám, gr. Kálnoky Dénes, Ak­nor János és Mózsa Sámuel el­hunytéról. A köztelek anyagi eredménye a múlt évb­n nem volt egészen kielégítő, mert 120 frtnyi hiány mutatkozik ; de a költségvetés­ben a köztelek és a szőlő fentanásra 3000 frt van felvéve s igy túllépésről nem le­het szó. A nagy utczai szőlő miveltetése rend­szereseit és kellő időben történt, a termés árverése pedig ezúttal majdnem 300 frtot hozott. Az erdélyrészi méhész egylet vezérfér­­fiai, egyetértve az igazgató választmánnyal, kimondották, a «Méhészeti Közlöny» 1888. uj évén kezdve az «Erdélyi Gazdá»-val egyesül. Ezen egyes­ ités akként lett keresz­tül­vive, hogy a­­Méhészeti Közlöny* mint az E. G melléklete jelenik meg. Az egyez* ség egyelőre csakis a folyó évre marad ér­vényben és azontúl a szerzett tapaszta­latok alapján fenntartható, módosítható, vagy megszüntethető lesz. A kertészeti szakosztály a múlt évben is a legodaadóbb önzetlenséggel teljesítette nemes feladatát. A létrejött deési vándorgyűlésre nézve De daczára, hogy teljesen megszokta Krisztina feleségének képzelni, azok a sza­vak, melyek őt sajátjává tették volna, még n­t­ voltak kimondva még akkor i­s, mi­dőn Binomé a leányának enge­d­elmeskedve kijelentette, hogy vissz­a kell térnie An­gliába. A szegény asszony aggodalmasan vizs­gálta a barna arczot, hogy szavainak a ha­tásátlá­si, s eleinte kellemetlen csalódást érzett, látva, hogy a báró vastag fekete ba­juszát egykedvűen simogatta. — Ez nagyon kellemes—mondá olyan mosolylyal, mi csillogó fehér fogait előnyö­sen engedé látni, — mert kíséretemet fel­tudom kegyednek s a kisasszonynak aján­lani. A jövő héten én is Angliába utazom. Kiuztin el volt ragadtatva az anyja által hozott újsággal és útitársával. Soha sem volt kedvesebb és bájosabb, mint ezen utazás alatt. Kék szemeinek a remény kü­lönös új fényt kölcsönzött, sőt tökéletes ar­­cza is élénkebb szint nyert. Végre — gon­­dola — minden a kívánsága szerint fog menni. Az általa annyira utált szegénység­ből, bős­ébe és fényűzésbe fog emeltetni. Csak két nap óta voltak Londonban, s el voltak foglalva azon előkészületekkel, melyekről Krisztin szilárdul hitte, hogy férjheza meneteli drámájának utolsó felvonása, de anyjával eggyütt az elhalasztott remény naptárában e várakozásnak minden pillana­tát egy unalmas hosszú órának számí­tották. Az öreg asszony úgy érezte, hogy a dolgok kétségbeejtőleg rosszul kezdenek menni, s hogy ha­­valami nem történik,­ akkor ő pénzügyi okokból csak hamar kény­­tel­e lesz, az ő határozott leánya ellen fel­lépni. Az, általuk kivett szállás, kísérőjük nagyságához alkalmazva, túlhaladta a az ő szerény körülmény­üket , és a szegény Brit­a jelentés a választmány sajnálatának ad kifejezést, hogy annyi önzetlen fáradság, annyi buzgó munkásság oly roszul lett meg­hálálva. Véleményezést a lefolyt évben több ízben kértek az egylettől. Legtöbb munkát a mezőgazdasági rendtartás javaslata adott. Árpa kiállítást rendezett az egylet az országos gazdasági egyesület előzékenysége folytán azon mintákból, a­melyek a múlt októberi országos árpa kiállításon díjat nyertek. A regale-ügyi bizottság nem volt ugyan összehiva, de azért, a munka folyton tart. A magyei jelzálog hitelbank kolozs­vári fiókjá­nk ügye, mely 1886. augusztus óta van napirenden, közelebbről kedvezőbb fordulatot látszott venni A bank ugyanis hivatalosan átirt deczeroberben és kijelen­tette, hogy a fiókot 1888 elején felállítani kész és egyszersmind választmányi, bizalmi és vidéki bizalmi férfiak kijelölését kérte. A kérés első ágát az igazgató-választmány azonnal teljesíte, a másiknak pedig es­et­ről való felkéréssel óhajt eleget tenni. De a fiúk fent emlitettek daczára a mega­dtt­ködését mind e mai napig nem kezdet­te meg. A jelentés végül megemlékezik a király kolozsvári látogatásáról és közli az egylet­nek adott királyi választ. Ezután előterjesztetett a múlt évi zár­­sz­ámadás, melyből kitűnik hogy a bevétel 13742 frt 39 kr a kiadás 14194 frt 21 krt tett. Az egylet alaptőkéje 107.828 frt 45 kr. A vagyon állaga 112913 frt 73 kr. Előterjesztetett a pénztári vizsgáló biz­ottság jelentése mely tudásul vétetett. A jel­­ évi költségvetési javaslat sze­rint kiadás czimén 4700 frt fedezetül ugyan­annyi irányoztatott elő. Gamauf titkár jelentést tett az állat­­kiállítási szakosztály működéséről, ugyanis előterjesztette a választmány jelentését a nagyutczai szőlő eladása tárgyában, úgy ez mint Bankó Mihálynak a gazdák szemé­lyes hiteleinek emelését c­élzó indítványa tanulmányozás végett az igazg. választ­mányhoz utasittatott. Kihirdett­etett a szavazás eredménye­i szerint elnökké megválasztatott dr. Ke­mény Gábor, alelnökökké Szabó József és báró Bánffy Ernő, választmányi tagokká: Bakó Ferencz, Bálla Pál, báró Bánffy György, gróf Béldi Ákos, Benigni Sámuel, dr. Berde Áron, gr. Bethlen Gergely, Bodor Antal, Dávid Antal, Eőry Tivadar, Fülep István, Jakab László, dr. Jósika Gergely, Nagy Lajos, Réti János, Ritter Gusztáv, Sipos Gábor, gr. Schweinitz Gyula, Szabó Samu, dr. Szentkirályi Ákos, Tóth Zsigmond, Tuba Lajos, Végh Bertalan, Vörös Sándor. A választás kihirdetése után elnök a gyűlést a tagok lelkes éljenzése között bezárta. * Délután 3 órakor az állatkiállítási szakosztály tartotta meg rendes közgyűlé­sét Sigmond Dezső elnöklete alatt, ki rövid beszéddel a gyűlést megnyitva, előterjeszte­tett a szakosztály múlt évi működéséről szóló jelentés, melyben főkép a deési kiállí­­tásról számolnak be. E tárgygyal kapcsolatban elhatározta­tott, hogy a jelen évi tenyész állatkiállítás Kolozsvárt tartatik meg. (Eiz azt nem is kellene vádoroltatni. A deési kudarcz elég­gé kiábrándíthatta a vándorlás híveit.) A kiállítás időpontjául aug. 31. sept. Balla Pál, br. Bánffy Kai­csay Domokos, gr. Béldy Kálmán, & Sámuel, gr. Bethlen Gergely, gr. Géza, gr. Bethlen Pál, br. Boh­mig­roly, Ditrói József, Duba Imre, Gr. Gámán Zsigmond, gr. Haller Jenő, Táth Kálmán, gr. Kornis Viktor,­­Lj Géza, Sárosy Pál, Seethal Ferenc,* József, dr. Szentkirály­ Ákos, Trcj­mond, gr. Wass Béla, Vörös Sindor Regény az Dióhéjba szoritott regényt mondjui ,­deke a polgári pár iratai, mely fölött a sípot!« majd az Ipolysági kfr. törvényszék. Senkery lstván volt őriz. képviselő­des keresetlevélben atyjának, Sembery int I. birtokosnak gondnokság alá helyssti. Ez érdekes pörnek, főbb vonásaiban ■ szerint ezek az előzményei: Sembery Imre, kinek történelmi nett­e végig harc­olta az 1848—49-iki szabadligtat­ja volt a honvédelmi bizottmánynak, még ig., ezelőtt csendes visszavonultságban nyögödt « felső-szadi birtokán. Az öreg honvéd i­rill,­kodott, fukaron takarékoskodott, naprél-aipap» nagy vagyonát. Egyetlen fián kívül,­­ liba uj tettel ragaszkodott, alig érintkezett Tibim, Sembery, a kit Hontmegy­ében nem n­eanitni csak: „A szadi remete“ néven. 1880 után nagyon megváltozok es ipt A saúdi remetelakban megjelent a regénytő ,f trikas, a ki rövid idő alatt tóból felforgittuispa kezébe vette a kormánygyeplőt, api élül a­szály konkolyát hintette s addig nem nyipott név és vagyon úrnőjévé lett. M­e­­­s­z­e­r Irén, ez a regényei kikta egyik fővárosi naplap kishirdetései utján, au­tóna került évi négyszáz forint Hutárul­­­k­télyba. Magas, délcseg alak volt, ruginyu siri­cza üde és tetszetős, szeme fényes, kugi­un , ez a csinos, műveit, alig hirmincz Milndkki rászánta magát, hogy négyszál forint bent gondozója lesz egy zsombis, megtört iggiPU egyiránt fukarkodik pénzzel és jó noril i­it se lehet kedvére tenni. De a gazdasszony megoldotta ezt t sz adatot, nem csak háztartónője lett a öreg , hanem belopta magát a szivébe, meggyim­­­­totta Sembery Imrét s az alig harmincötöspis anyja lett a gyermekké vált aggastytyn,­­ beezézte s forró piros siklival csókolta 11 homlokáról. A nagy szeretetnek meg is lett­­ fépsi élelmes háztartónő rövid időn alaposan a háztartást. A szudi remetelak fösvény k­ityl tékozló lett , a kastély úrnője, a gu­dina:..; életet élt. A belső cselédséget meghatóan®» háztartónő, négyes fogaton járt, nyáron Uk minden hónapban Budapestre randált neruk a jelenet fényessé tette. és aggasztotta a gazdasszonyt­­ belőle, ha a nyolczvanon jóval talhab­dt . A fényes tehetségű gazdaasszony jövest fára tehát agyafúrt tervet főzött ki Köp: egy jólelkü katonatisztet s ezt mint kérőt m­­aindi kastélyba. Azután egy jöl meg Tilur«­­ban az öreg Lembery nyakába borult film? hogy el kell hagynia forrón »eretett drip , mert a jövője hangot parancsszóval követen v tálásul nyomban hozzátetette, hogy holtiig ipán el nem hagyná, ha kellő módon gondolkodn­ . A mélyen megindult aggastyán sietB­kodással s gazdaasszonyára íratta leiszer­delmét, mely évenkint 1600 frtot tesz ki, ist,’ egy nagy igényű gazdasszonynak is untig itt Meiszel Irén azonban nem értetti*i­gél, neki az igész óriás vágyén kellett­­* tehát az volt, hogy Sembery litvánul ein* Meg is tette az előmunkálatokat, nem tünet hogy Sembery Istvánnak már van felesep­e■ utó végre is felbontható. Nagyobb és lekőrib*­dály volt, hogy Sembery István szerette uj* ha nőtlen lett volna, se veseti oltárbol *7­ ° leges szerelőjét. A háztartónát a kudarcz nem hosts­z* tervet készített s nagy szívóssággal kérészül Először elidegenítette a szerető ipa in­vétuc’ mukétól. Apránkint csepegtette az eltem­v­ ősz apa szivébe, mindennap nj meg új vádakta­makkal támadta a gyanútlan fiút, s pár évi új munka után sikere lett szakadatlan bozgalv*­­rassé lett a szakadás apa és gyermek kösét ! Eközben a nagy vagyon megkipiin:" holott a jólilkű ápolónő. Kifirkésite­nkii.’ Sembery Istvánnak még legénykorából tu -f szetes gyermeke, a kiről az sps, bír n›*f~ 11 anyagi gondokkal küzdött, lelkiismeretien«« gondoskodott Ezt az ártatlan gyermeket,Bp.^ választotta eszközül a furfangos asszony I *' bery Imre, a nagyatya bálához. Az iQabb Sembery hamar megtudta vénytelen gyermeke atyja házihoz került i­­­nitva, sietett kijelenteni, hogy atyja kivánás’ gyermekét törvényesíteni. Lembery Imre ** fiát, megírta neki, hogy teljesen felesleges ' fogadás s azután titokban, a gazda assic.,' •• örökbefogadási szerződést kötött, mely a miniszter jóváhagyásival ezeket rendeli «■ István felveszi a Sembery nevet s örökét« * nagy vagyonnak , nevelő anyjává és i­s«f'­nokává és kezelőjévé Meiszel Irén ««(^ ven ki. Meiszel Irén, a ki a szentdés­er»al tűnően ért a vagyonkezeléshez, senkinek ‘‘ senki tanácsát se tartozik figyelembe **** Irén állandó lakása a szi­di kastély légy*1­ 1 vezesse a háztartást, mint eddig tette, a»* nyi cselédet, mint neki tetszik, négye­­­ fürdözhetik, kém­tázisokat tehet,­­ cmik költhet évenkint 7000—-10,000 frtot, esik *í dig tette. Az ősi vagyon örökössé pedig­­van, a ki Sembery Imre törvényes és mazója « a vagyonból kitagadva nem volt *« csen, nem kap semmit, fia nevelésébe folyhat, vagyonit nem kezelheti, lót • *«' ellenőrizheti, hanem ha akarja, koldusbot**1 veshet irgalmat a gazdasszonynál. Meiszel Irén azonban még ennyi**1­­ hanem azzal tételezte be működését, hogy­ nem kaphatta meg, elvétsze magát U­b­a Márián.

Next