Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-10-09 / 232. szám

Kolozsvárt 1S8. latok letárgyalása után napirendre lesznekörhetők. A pénzügyi igazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat is oly sürgős, hogy annak letárgyalása még ez évben kívánatos. Ezen, valamint több más minisztériumok által beterjesztendő, fontosabb törvényjavaslatok tárgyalásának ideje különben attól függ, menynyi ideig fog a költségvetési vita elhúzódni. A regále megváltásáról szóló törvény, ha a jövő év elején életbe is fog lépni, még nem jelenti azt, hogy ama nagy pénzügyi művelet is, mely a megváltással jár, a közeljövőben keresztül lesz viendő. Igazságügyi reformok. A »Jogi Közlöny« legújabb számában az igazságügyi kormány működésével foglalkozva, mindenekelőtt a felsőbb bíróságoknál egybegyűlt hátralékok földolgozására vonatkozólag azt írja, hogy az adminisztratív után foganatosítható segédeszközök gyökeres orvoslást nem nyújthatnak és ami a folyó évi május havában eszközölt segédbírák alkalmazását illeti, az eredményt még most megítélni nem lehet, mert a törvénykezési szünidőnek közbeesése a rögtöni eredmény elérésének reményét sem keltheti az igazságügyi kormányzatban, amiért is egyelőre az igazságügyi kormány az adminisztratív uton elhárítható bajok orvoslásán kívül újabb segélyeszközök igénybevételéhez nem fog nyúlni. A mélyebbre ható reformok sorából azonban remélhető, hogy az öröklési jogot a törvényhozás mostani ülésszakában megalkotja és az igazságügyi kormány már szorszorgalmasan készíti elő az öröklési jogot életbeléptető törvényt, melynek tervezetével dr. Dell’ Adams elhunyta után Zsögör Benő lett megbizva, míg az örökösödési eljárás tervezetével a kormány megbízása alapján dr. Weinmann Fülöp kir. közjegyző foglalkozik. A folyó évi törvényhozási ülésszak elején várható egyúttal a bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslat előterjesztése is, jóllehet az igazságügyi kormány teljes tudatával bír annak, hogy ezen ülésszak alatt e törvényjavaslatot a képviselőház jogügyi bizottsága alig fogja tárgyalás alá vehetni s igy az előterjesztés főleg a közzététel ózdijából történik. Ellenben valószinű, hogy az igazságügyi kormány a bírák és a bírósági hivatalnokok elleni fegyelmi eljárásra vonatkozólag a törvényhozási ülésszak megnyíltával azonnal előterjesztendő törvényjavaslatának tárgyalását fogja sürgetni s méltán, mert az iránt alig létezik eltérő nézet az országban, hogy az 1871. Vili, toczik revíziója égető szükséget képez. Az a körülmény, hogy e javaslat a bírói segéd- és kezelő személyzetre, vagyis a bírósági hivatalnokokra nézve is fenntartja a bírói fegyelmi eljárás egész apparátusát, következtetni engedi, hogy még kevésbbé czéloztathatik a bírói függetlenségnek csorbítása. Nem kevésbbé fontos a kissebb polgári peres ügyekben való (bagatell) eljárás revíziója, valamint hogy azzal kapcsolatban foglalkozik az igazságügyi kormány az intő eljárás behozatalának kérdésével. Vasutak államosítása. A magyar minisztertanács a múlt héten a többi közt a vasutak államosításának napirenden levő kérdésével is foglalkozott s a közlekedési miniszter előterjesztése alapján elhatározta, hogy a magyar nyugati és a magyar-gácországi vasút magyar vonalait esetleg teljesen államosítja s azokat az eddigi szándéktól eltérve nemcsak azállami kezelésbe veszi, m mX■■■■■■■■WMBMapMBWMBBMMMWWgBMj I « ez, nagy jövedelemmel. Szükség lenne egy építészmérnökre és egy parkkertészre kellő segédszemélyzettel. Mikor egy jó ízlésű kertész vagy kétezer holdat a Dobruzsban kényelmes utakkal látna el, s villatetők ragyognának ki mindenütt a fenyőlombok közül, legyőzhetetlen konkurrencia támadna a külföldi vízgyógyintézetek ellenében. Kétszázezer forint fedezné az építkezés és berendezés alapkiadásait. A továbbiakat megszerezné maga a fürdő. Ez a hely nem alkalmas egy pénzügyi vállalat prospektusának részletezésére, de én a részvényeseket mindjárt kezdetben is merném tizenöt százalék jövedelemről biztosítani. Egészen hiteles kimutatásokból tudom, hogy száz beteg közül nyolcvan vagy felgyógyulva, vagy jól kifoldozva megy el innen. A halálos betegséget persze itt sem gyógyítják meg. Azt hiszem, hogy a világ egyetlen intézete sem dolgozik akkora repertoiréval, mint ez. Mert ez nem kizárólagos vízgyógymód. A vizen, dörzsölésen, derékkötőn, szóval a hydropathián kívül az orvosi belátáshoz képest felhasználják itt a villanyt, a gyógytornászatot, a massage-t, a savanyú vizeket, az antipyrint, nitroglicerint, diynint, jódot és számos más tapasztalatilag alkalmazhatónak bizonyult patikai szert. Itt tehát nem a methodus előítélete uralkodik, hanem a kiváló elmélettel megerősített tapasztalásnak minden tanúsága. Nem is uniformirozott tuezatrendszer szerint kezelik a beteget — jóformán mindenkit egyenlően, miként a legtöbb vizyógyintézetben, hanem egyénileg, a kórnk, vérmérsékletnek, erőnek, foglalkoz tató helő. E határozat következtében 11 aross közlekedésügyi miniszter azonnal átiratot intézett az osztrák kereskedelmi miniszterhez, tudatva, hogy hajlandó e vonalak államosítása czéljából tárgyalásokba bocsátkozni, amit a nevezett vasutak igazgatóságai tudvalevőleg nem kívántak. E határozat hozatalánál mérvadó az volt, hogy a szekvesztrálás esetén az illető igazgatóságnak igen tág hatáskörű autonómiát kell adni, amely az állami kezelést e vonalak teljes kihasználásában esetleg akadályozhatná. A tárgyalásokat legközelebb kezdik meg. A magyar vonalak államosítása egészen úgy történnék, mint annak idején az első erdélyié, az alföldié és a duna-drávai vasutaké. E szerint az elsőbbségekkel egyidejűleg a részvények sorsolása is azonnal az államosítás után kezdődnék meg, amihez a tvhozás hozzájárulása szükséges. A költségtöbbletet a kormánynak kellene viselnie. Ha az államosításra vonatkozó tvjavaslatot a legközelebbi újévig a két parlament elé nem terjeszthetnék már, akkor jan. 1-től kezdve csak kezelésébe venné az állam a nevezett vasútvonalakat s az államositási törvény 1889. évi jan. 1-ig visszaható erőt kapna. Tengődő iparerő. (Folytatás.) Nem kivánván konkrét javaslatokkal előállani, csupán annyit kérdezünk : váljon nem lenne-e a munkaerő fejlesztésére jó hatással s a munkásállapotra nézve méltányos, ha a társpénztárból nyerhető rendkívüli segélyezés öszszege a bíróilag megállapítandó kárnak vagy az okmányolandó rendkívüli kiadásoknak felére vagy legalább egyharmadára a kincstári pénztárból kiegészíttetnék ? ha a betegpénzek amennyiben az élvezett napi bér az 50 krajcrárt nem éri el, ennyivel, az ezen felüli napszámbérek élvezése eseteiben pedig a teljes összegekben utalványoztatnának ki ? ha a felületes házi gyógykezelés helyett a kincstár által alig számot tevő költséggel berendezendő kórházban szakavatottabb és gondosabb ápolás léptettetnék életbe ? ha a kenyérkereső családfőn kívül a betegekké lett családtagok is mérsékelt segélyezésben részesíttetnék ? ha a temetkezési költségek fedezéséhez maga a kincstár is legalább a társpénztárból nyerni szokott segélyezés összegével hozzájárulna ? ha — végül — ezen két utóbbi segélyezés kinézeteinek megállapításánál a családi körülmények is jövőre kellő figyelemben részesíttetnének ? S mindezek kivitelét méltányosnak és lehetségesnek tartjuk. A segélyezésekhez sorozhatjuk a társpénztárból nyerhető kölcsönökkel is, melyek célzataikban arra lennének hivatva, hogy általuk az érdemes munkás más után és más eszközökkel le nem győzhető kényszerhelyzet beálltával rövid idő alatt olcsó kölcsönhöz juthasson. Ezen elvek azonban az exekutív módozatokban lényeges átalakulásokon mennek keresztül. A társpénztári vagyon kezelését szabályozó instrukciók szerint ugyanis a készpénz felesleg legbiztosabbnak látszó gyümölcsözés czéljából, kiválólag állampapírokban helyezendő el. Ezen rendelkezést az adminisztráló, még inkább azonban az ellenőrző közegek annyira túlbuzgón teljesítik, hogy nem ritkán, s némelykor huzamosabb időn át a társpénztár épen semmi készpénz felett sem rendelkezik, minélfogva nem egy előttünk felemlített esetre tudunk visszaemlékezni, melyben a megszorult munkás csak hónapok elteltével akkor is csak úgy juthatott az általa jogás másnak megfigyelése után. A konyhán főkönyvi lapja van minden betegnek, az orvos beleírja egy kis Curverorduung füzetbe a beteg diétáját, ez bemutattatik a konyhán s ettől aztán sem szép szóért sem pénzért nincsen eltérés, így aztán koplalunk és gyógyulunk. Marcella. Angolból. Fordította: Amira. XX. (Vége.) (44.) — Azt, hogy mi következett nem tudom egészen elmondani, három vagy négy napig gépiesen végeztem munkáimat, szerencsétlenségem sokkal inkább elhódított, mint ahogy gondolkozni, cselekedni vagy valami tervet elhatározni tudtam volna; ez idő alatt nem ettem és nem aludtam. És ekkor bekövetkezett amit várni lehetett, néhány hétig veszélyesen beteg voltam. Bajomat az orvosok a sok munkában való kimerültségnek tartották, lég és hely változtatással összekötve tökéletes nyugalmat ajánlottak. — De én jobban tudtam, hogy mi használ bajomnak, s mihelyt betegágyból felszabadultam, fokozott erélylyel vetettem magamat a munkának, — és abban megváltásomat és vigasztalásomat találtam. — Talán különösnek tetszik előttetek, és most már nekem is különösnek tetszik, hogy a feleségem határozatát tényleges elválásnak tekintettem, hogy nem igyekeztem tekintélyemet vele szembe érvényesíteni; de büszkeségem és szerelmem nagyon érzékenyen meg voltak bántva, s szivem olyan kemény mint a kő. — »Ő azt mondta, hogy biztos helyen van és boldog«, mormogtam magamban. Az az asszony, aki segített őt szerencsétlenné tenni, meg fogja őrizni minden bajtól. Idővel belátja az általa tett lépés őrültségét, és viszsza fog hozzám jönni. Az ő kötelessége az elő lépést megtenni nem az enyém.« — így okoskodtam. De a békülésre az első lépés soha sem volt megtéve. Hetek, hónapok, évek múltak el, s feleségem nem adott magáról semmi jelt. Annyira belemerültem munkámba, hogy az otthoni élet szükségét nem éreztem, s az úgyszólva nőtlen élet, mifelétt barátaim gyakran tréfálkoztak, tökéletesen kielégített. Nem kívántam jobbat, sem többet, s ritkán történt, midőn megengedtem, hogy gondolataim múltammal foglalkozzanak. — Képzelhetik tehát meglepetésemet, midőn Carroll Katalinban, kit védnem kellett, Gagarty Katalint ismertem fel, ki házas életem rövid tragédiájában oly nagy szerepet játszott! Amint a börtön homályos világában egymással szembe állottunk, egy pillanatra azt hiszem, hogy mind a ketten megfeledkeztünk azon rettenetes helyzetről, melyben voltunk. — »Rushton úr!« kiáltás rémülettel húzódott vissza, és én ugyan abban a pillanatban kérdezem. — Hol van a feleségem ? — »Meghalt, több mint két éve, hogy meghalt, hála az égnek érte !« — Hirtelen rosszul lettem. És nem tudok én most arról beszélni, a régi érzés felújul bennem, mondja Sir Jakab sebtiben. Segítsetek ha tudtok e nyomorult történettel. Mindnyájan tudjátok azt a bűnt, amiért Carroll Katalin el lett ítélve. Mindnyájan tudjátok, hogy elítélését alig élte túl egy hónappal. Gyorsan lefolyó tüdövész ölte meg, halálos ágyán magához hivatott, s tudtomra adta azt az igazságot a minőt azon ideig vissza tartott. — »Én egy gonoszasszony voltam, monda haldokló szemeit lassan emelve arczomra. A Carroll Tamás halála nem a legnehezebb bűn mely lelkemet nyomja, mert nem rossz szándékból történt midőn megütöttem. Se rész embere voltam az urnak, rosz embere voltam feleségének és gyermekeinek.« — Nem tudtam szólani. Csudálkozva néztem a gyorsan bezáruló szemekben felvillanó őrült diadalra. — »Ugye nem tudta, hogy gyermeke van? mondd, pedig látta és beszélt vele, az a kislány akiről azt gondolta, hogy a Tanásó és az enyém, saját gyermeke, dicsértessenek a szentek érte, nekünk sohasem volt gyermekünk! És a kis Ella születését a Gleurathi ekléssia anyakönyvében meg fogja találni. Ha azt megnézi elmegy oda, a felesége sírját is megtalálja.« — És ő soha sem mondta meg nekem soha sem kívánta velem tudatni! törtem ki a düh és sértett büszkeség fájdalmával; de az asszony elhallgattatott. — »Igen, az utolsó szó műtajkai halála előtt rebegtek, az ur neve volt; ő azt hitte, hogy én utánna küldtem, de nem akart eljönni. És imádkozva halt meg, hogy az ő bűnét ne látogassa meg gyermekén.« — Dobogó szívvel hallgattam mindenre a mi mondani valója volt; elbeszélése világos volt, és minden állítása megerőssitésre talált; halála előtt tudtára adtam, hogy az a gonoszság mit örült féltékeny szeretetében ellenem elkövetett, helyre van hozva, s hogy a Katalinkám gyermeke a gondviselésem alatt van. Sir Jakab hirtelen elhallgatott, de nem azért mintha nem lett volna több mondanivalója, de mert erejét fogyni érezte. Marcella oda ment hozzá, letérdelt melléje, s kényes szemekkel nézett a kimerült halvány arczra. — kiálta élénken. — Oh, papa, szívem mélyében mindig éreztem én ezt ! — Igen, saját gyermekem — az én édes jó leányom Rushton Marcella O'Neil vagy — volt a komoly válasz. Ellám, megtudod-e valaha bocsátani gyávaságomat, mely nem engedte, hogy tégedet és szerencsétlen házasságomat elismerjem, meg tudod-e bocsátani az ellened és anyád ellen elkövetett vétkemért ? Marcella egy forró csókkal válaszol, a Lady Rushton szemei gyermekes hangja közbe szól: — Ella csókolj meg engemet is; — látod, hogy most már igazán az anyád vagyok. Ella boldogan nevet, mostoha anyja mozdulatának minden gyöngédségét és jóságát érzi, s amint a Linda karjaiból kiszabadul, egy könnyű érintést érez a vállán, s felpillantva a Lord Glenroyal örömtől sugárzó arczát látja. — Marcella, neked egy másik atyád is van — kiáltja vidáman; ne felejtsd el az én jogaimat sem. Az Ella orczáján hálás könnyek gördülnek le, s szemei ragyognak mint nyári napfény az eső közben. — Elfelejteni, az én nagylelkű, nemes, hű barátomat ? Oh, a leghitványabb hálátlan teremtés volnék a föld színén, ha önt és Muriest egy pillanatra el tudnám felejteni! Ismételje azt amit az előbb mondott — hogy gyermeke lehetek — hogy elfogad leányának, Lord Glenroyal, kérem ismételje még egyszer, most már nem fog az előttem kegyetlen csúfolódásnak tetszeni. De e megható szenvedélyes kérés daczára, Lord Glenroyal nem szólt semmit, mert annyira el van érzékenyülve; ő egyszerűen E L L E NZER (930) alapon kérelmezett kölcsönösszeghez, ha az az időközben a munkáskeresmények után fizetett társpénztári illetékekből egybegyűlt. A nyert kölcsönök után fizetendő kamatra nézve megjegyezzük, miszerint — eltekintve attól, hogy az állampapírokban ez idő szerint elhelyezve lévő nagyobb vagyonrész nem csak a jelentéktelen kezelési költségeket bőven fedezi, hanem a vagyonnövekvéshez is évenként jelentékeny jövedelmi többlettel járul, — s eltekintve attól, hogy a társpénztárak ilyen természetű kölcsönügyleti műveleteikre nézve feltétlen adómentességet élveznek — semmi estre sem ismerhetjük el amaz eljárás méltányosságát, mely szerint a munkás és azon intézetnek, mely kizárólag érdekeinek előmozdítása czéljából szervezhetett, legyen köteles 5—6 százalékos kamatot fizetni. Azon utolsó osztályú mandarin bölcse-ségből táplálkozó s szintén nem egy alkalommal elpanaszolt pedantériát pedig, mely által egyes nagyobb, 100 forintot azonban soha túl nem haladó kölcsönösszeg visszafizetésének biztosítása tekintetéből, az előírt egyetemleges jótálláson felül, vagy ennek figyelmen kívül hagyásával pupilláris biztosíték is követeltetek, minek következtében a kölcsönvevő munkás még a jelzálogos telekkönyvi be és kikebelezés költségeivel is megterheltetik, a leghatározottabb jogsértésnek minősítjük. (Vége köv.) Kitüntetett iparosok. A Kolozsvartt szept. 15 napjain rendezett segedmunka-kiállitáson ezek kaptak dijakat. (Vége.) Dicsérő oklevelet nyertek: Daubner Gyula, Koncz Albert, Ács János (22 írt magán adománynyal), György Endre, Kimpián János, Kovács Mihály, Püspöki Albert, Miklós Károly, Hudicska Sándor, Albert Mózes, Fekete Ferencz, Stein Sándor, Hegedűs Gyula, Rák György, Gócz Lajos, Horváth Jenő, Oláh József, Tischer Márton, Auer József, Zágoni Mihály, Göprich József, Lengyel Károly, Incze Lajos, Neiner Samu, Medgyesfalvi Ferencz, Újhelyi Ferencz, Paláncy József czipészek ; Nagy Antal, Kovács Károly, Egeri Sándor, Dull József, Antal István, Harmathy István, Némethy József, Keczeg Zsigmond csizmadiák : Bakcsi Ignácz, Berkovics Mihály, Harmathy István, Magyar Sándor, Mailáth Antal, Parajdi Ferencz, Tolvaj István, Tóthfalusy Domokos, Varga Árpád, Osváth Dániel, Lédig Imre, Gál József, Halász Lajos, Karó Imre, Móricz Károly, Tompa József, Galuska József, Tordai Pál, Kerényi József, Dregán János és Oravetz Pál szabók (utóbbi egy drb 10 francos arany magán adományt), Kabáth Ida nőszabó, Mészáros István, Takács, Lémann József kötélverő. A vegyes ipar csoportból 1-fő díjat nyertek : Schneider György, Mayer Géza kárpitosok, Ajtai K. Albert (Magyar Polgár) nyomdája személyzete, Wittmann Róbert, szobafestő, Kerekes Károly mázoló, Szabó Géza, Bodnár Gáspár és Borger János kocsikészítők (3-an nyertek egy díjat két kocsiért.) 11-ik díjat nyertek : Holtzer Márton, Hancz József, Hocz Ferencz kárpitosok, Pap Ferencz fényképész, Hantz János könyvkötő, Dohay Ferencz szobafestő. Dicsérő oklevelet nyertek : Karalinkó Lajos kárpitos, Poppé Károly, Szabó Endre czukrászok, Semsey Róbert pék, Marek János kertész, Schőna József, Dévai Ferencz könyvkötő, Simsick Kálmán kocsikészítő Sáry Árpád szobafestő, Komjátszegi Lajos mázoló, Pap Károly kelmefestő. Szíves közreműködésért köszönő oklevelet kaptak a következők: Bénes Kálmán és és Boldizsár József téglagyár tulajdonosok, Kolozsvár város téglagyára, a kolozsvári téglagyár részvénytársaság, Gönczi Károly, Székely József, Izsó Mihály, Haiszter Károly, Láposi Sándor, ifj. Simcsig János, Kosztin Tódor, Borza Sándor, Mihály Károly fazakas mesterek, Gál B. János, kályhagyáros, az első erdélyrészi kályha és agyagáru gyár, Pollák és Pessi cement és aszfalt vállalata, Csubráts János, Hurdukás Elek, Matutsek József czipész, Bakos Béla, id. Bertha Mihály bádogos, Illés József, Bányai Sámuel szűcs, Reich Frigyes kötélverő, Porsche Ferencz lakatos, Ormos Ferencz nyomdatulajdonos, Muhai Károly szitás, Marek Ferencz kefekötő, Andrásofszky Efraim harangöntő, Bertha és Kristóf, Kleess József, ifj. Wertheimer Áron liqueurgyáros, Osváth Pál puskaműves, Defleri József, Zuttler Sándor, Taller János kovács, Cserna István szíjgyártó, Szabó Máté kerekes, Horvát Boldizsár, czimbalomkészítő (Benigni Samu bíráló bizottsági elnök 5 forint tiszteletdíjjal tüntette ki), Terkál József keztyűs, Terkál Béla fodrász, Báder János esztergályos, Kaas Antal aranyozó, Kovács Miklós, Gál N Sándor, Bihari Sándor szabó, Szabó Gyula női szabó, Tordai Zsigmond, Bolyai Gyula, Beimik Rudolf (üzletvezető) kalapos, Bencze József, Szász Károly kárpitos, Maksay Gizella, Molnár Gizella varrónő, Schüthelm György reszelővágó, Gergely Kálmán, Szeszák Ferencz kocsikészító, Czirják Károly szappanos, Bidermann Ferencz pék, Kalássy Antal mézeskalácsos, Clauser Adolf műbádogos és szerelő, Kerekes József asztalos, Simonffy István gépgyáros, Dénes József, Szász András kelmefestő, Zobátz Ferencz műkertész mesterek, Szathmáry Ákos ref. főgymn.tanár (mechanikus), Péntek Ignácz mechanikus segéd és Kővári Endre festőművész. Mint magán kiállítók szintén oklevelet kaptak: Molnár Ferenczné, Schwartz Lenka, Rausebuitz Mór, Szabó Ida, Szabó Gizella, Kuecs Margit, Kővári Ernő, Kővári Dalma, Kővári Gizella, Kővári Arthur, Rauszek Ilona, Rauszek E. Béla, Veres Aranka, Wagner Irén, Molnár Paulin, Horovitz Jetti, Jakobi Franzina, Taugh Erzsébet, Szombathelyi Aranka, Szombathelyi Tilda, Békési Terka, Beier Heinrich, Sigmond Elek, Régeni Ferenczné. I-fő díjat (20 frank aranyban) nyert 32 kiállító. Ebből egy drb 20 fokos arany Bak Lajos műasztalos adománya. 11-ik egy drb (10 frank aranyban) nyert 04 kiállító. Dicsérő oklevelet nyert 64 kiállító . Összesen : 205 kiállító. Ezen kívül szíves közreműködésért mestereknek és magán kiállítóknak 95 köszönőoklevelet adott ki az egylet. Az első díjat nyertek közül kettő nyert még 1 — 1 drb 10 fokos arany magán adományt. A második díjasok közül kettő nyert még 1 — 1 drb 10 frkos aranyat és egy nyert még 1 frtot, szintén mint magán adományt. A dicsérő oklevelet nyertek közül 3 kiállító nyert még 1—1 drb 10 frkos aranyat, 3 nyert 3—3 frtot és 3 nyert 2—2 frtot, szintén mint magán adományt. Horváth Boldizsár czimbalomkészitő mesternek tiszteletdíjul 5 frtot, Benigni Samu úr adományából. Összesen kiosztatott 135 drb 10 frtos arany és 21 frt. Ebből magán adomány 9 drb arany 22 frt. A kiosztott jutalmak összes értéke az okleveleken kivül 675 frt 75 kr. Az oklevelek kerültek 115 frtba. E jutalmakhoz járult a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara 100, az iparos egylet 100 írttal, gróf Béldy Ákos főispán ő méltga 50 franccal, továbbá Bak Lajos, Benigni Samu, Csernyánsky Lajos, Ferenczi Ignácz, Huber Mihály, Latzkovszky Lajos, Matutsek József, Maetz Frigyes, Simonffi István és Weisz Mór 9 drb arannyal és 21 frttal; a többit az egylet adta a kiállítás költségeire befolyt segélyekből (a földm. ip. és keresk. min. 200 frt, a keresk. és iparkamara 150 frt, a város 50 frt, a kiállítás védnöke 100 frt) és a rendes bevételekből. A kiállít tüntetést nyer 341-en vettek ison részt vett 246 segéd, kit 205. A kiállításon összesen reszt. Október 9 A királyfi Görgényben. Mint már tárbati után jelentettük Rudolf trónörökös és vendégei tegnap regveírkeztek meg Görgénbe. Mint ujabban í írják a trónörökös megérkezésekor nagyszám közönség gyűlt öszsze Görgény vidékén és Szász-Régen városából. A radnóthiai udari pavillonban a főurak közzül Bethlen Gábor gr, Bánffy Zoltán br, Kemény Kálmit br. főispánok, Bornemissza András és Tradar bárók, Jósika Sámuel báró, Macskási ktván; a kincstár képviseletében Girsik erdigazgató, Szászrégen városa hatósága részéről Göllner polgármester, From rendőrkapitány a járásbíróság testületileg ; a közigazgatási tisztviselők részéről Kőrösy Albert főszolgáiró jelentek meg. Magánfogatok és bérkocsit beláthatlan sora van felállítva a Görgénybe vezető úton. A pavilion nemzeti lbogókkal és virágokkal van mesterileg dintve. A díszítést Kaufmann és Aptrovics mrnökük végezték. A külön udvari vonat 7 óra 48 perczkor érkezett meg és a trónörökös és vendégeit a közönség riadó éljenzéssel ráadta. Görgény- Szentimrén a trónörökös megrkezése után a radnóthiai pavillonhoz hajtani és a pavilion előtt tisztelgő főurakhoz épve s kezét nyújtotta Kemény dr. főispának, a vadászat főintézőjének. Ezután a vadászatra mehivott vendégekkel kezet fogván, a külön kosiból kiszálló angol trónörökös elé ment, kit a magyar főurakhoz vezetett és kiket nekimutatott. A trónörökös ezután Bánfy dr. főispánnal váltott néhány szót, ki Maros-Tordamegye képviseletében festői magyar díszruhában jelent meg. Kemény Kálmán bárótól érdeklődéssel tudakozódott a vadllományról, ki tudatta ő fenségével a vadnyakozók kedvező jelentését, kik összesen nyol medvéről tettek jelentést. A kölcsönös bemutatások végztével jelt adtak az indulásra és a trónörökös walesi herczeggel Teleki gróf díszes fogain helyet foglalva, a közönség lelkes éljenzéstől kisérve, Görgénybe hajtatott. Rudolf trónörökös a rádnótti udvari pavillontól a görgényszentimrei kasályig jól gondozott útvonalon gyorsan halad végig. Kilométernyi távolságban útfelügyelő állottak. A szekérközlekedést a főszolgáiró a Görgény folyó jobb oldalán vezető vonalra teremtette. A kocsisor élén Kőrössy főszrgibiró hajtatott; a szentimrei lakosság somlat képezett úthosszában. A trónörökös 9 óra 5 perczkor érketett a kastélyhoz harangozás között. A kastly udvarán a kincstári hivatali szeueiyft£, a posta és távirda tisztjei s a vidéki papság állott sorban. A trónörökös a walesi herczeg után leszállván a kocsiról, Pausinger fővadászmesterhez lépett, kinek jelentését fogadta. Azután a papsághoz fordult, melynek nevében Csiky Péter r. cath. esperes és Ujlaky gör. cath. esperes üdvözölték. A trónörökös ezután a tisztelgést megköszönve, lakosztályába ment fel s meghívta vendégeit reggelire. A reggelizés gyorsan véget ért és egy negyed 11-kor a vadásztársaság összegyűlt a kastélyudvarban. Frigyes és Ottó főherczegek élénken társalogtak a magyar főurakkal, míg a trónörökös első emeleti lakosztálya ablakából kihajolva Frigyes főherczeggel beszélgetett. Miután a braganzai herczeg is megérkezett, a trónörökös a walesi herczeggel, Fri— Tehát az atyám gyermeke vagyok ?