Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-11-08 / 257. szám

Kolozsvárt, 1881. Nem bízza másra, a német csiszár a legközelebb összehívandó birodalmi gyűlést személyesen szándékozik megnyitni. A militarizmus arat. A belga kormány a parlamenti ülésszak kezdetén hadkészültségi czélosra száz millió frankos hitelt kér. Szerencsétlenség. Montreuxben ma reggel a vives-chilloni villamos vasút víztartója megrekedt. Több ház elpusztult. Hír szerint nyolcz ember életét vesztette. A vernexi tárházak víz alatt állanak. A nyűgati vasút Clarens és Montreux közöti szakaszán a forgalom rövid időre megszakadt. A külföldieskedők. Abból az alkalomból, hogy Zsófia szászweimari herczegné üdvözlő táviratot küldött Szebenbe, a X. P. Journal a következő figyelemre méltó czikket közöl: A félhivatalos távirati iroda egy nagyszebeni távirata azt jelentette, hogy a weimari nagyherczegné egy evangélikus betegápoló intézet megnyitása alkalmából a nagyszebeni evang. presbitériumhoz a legszívélyesebb szavakban fogalmazott üdvözlő táviratot intézett. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy Zsófia nagyherczegné, a felebaráti szeretet művei iránt mindig lelkesedő herczegné egész a legtávolabbi keletig olyan szeretetteljes figyelemmel kiséri az evang. szellem minden nyilvánulását s azoknak, kik a nemes hölgy általi meleg hangú figyelemnek örvendenek, csak szerencsét kívánhatunk. A viszonyok intim ismerőire a szeretet és részvét ezen jelei sem nem meglepők, sem nem váratlanok. Nem régen nevezte ki a weimari nagyherczeg Teutsch erdélyi evangélikus püspököt rendjének parancsnokává s egy levélből, mely a weimari udvari köröktől ered, az az érdekes tény tűnik ki, hogy a püspök rövid idő előtt személyesen elvient Weimarba, hogy a nagyherczegnek e kitüntetésért köszönetet mondjon. A fogadtatás, melyben a püspök a weimari herczegi udvarnál részesült, fölötte kitüntető volt.'*' A nagyherczeg egész családját és udvarát maga köré gyűjtötte és Augusta özvegy császárné is jelen volt, midőn Teutsch püspök a weimari rendkereszttel mellén, a kihallgatáson megjelent. A nagyherczeg hízelgő nyilatkozatokkal halmozta el, s megemlítette, hogy az özvegy német császárné, ki Goethe korára emlékezve mindig örömmel nevezi magát Weimar leányának — ismeri a püspök ama munkáit, melyeket az erdélyi szászok történetéről irt, így tehát Weimar és Nagyszeben közt meglehetősen élénk érintkezés áll fenn, amely tényt minden mellékes célzat nélkül konstatálunk, távol minden olyan szándéktól, hogy ebből szemrehányást kovácsoljunk az erdélyi szászok ellen. De mégsem fojthatjuk el azt a megjegyzést, hogy parlamenti és politikai köreinkben általános az óhaj, vajha idővel Budapest és Nagyszeben közt legalább is oly élénk érintkezés fejlődnék, a minő az, melyről most szóltunk. Államilag és földrajzilag azt sokkal könnyebben lehetne létrehozni, mivel tudtunkkal mind a két város Szt-István koronájának területén fekszik és Budapest is szép vidék. Mikor a felsőház reformja megvalósult, a nagyszebeni püspök is annak rendje szerint helyet kapott az ország főnemeseinek első kamarájában, ahol bizonyára nem a legrosszabb társaság szokott összegyűlni. Akkor hire járt, hogy a püspök vonakodott az őt jogszerűen megillető helyet a felsőházban elfoglalni, és csak midőn Trefort Ágoston miniszter ki ily eseteknél felülmúlhatatlan az olympusi gorombaságokban, félre nem értő fenyegetést tett a püspök ellen, mutatkozott ez hajlandónak, hogy éles metszetű. Engem itt tartanak már másfél esztendeje, mégsem dőlt el a korom! Hej pedig tudom mi lesz ennek a vége! Megérdemlem, nem tagadom, nem is bánom, csak azt a szegény Sándor czimborámat sajnálom, aki nálam nélkül le se tért volna a tisztesség útjáról Két könnyet láttam Szabó Lajos arczán végiggördülni, mikor Sándor czimborájáról megemlékezve, történetét befejezte. Egy pár hóval ezután Szabó Lajost a katonai hadbíróság kötél általi halálra ítélte, az ítélet rajta az aradi várban végre is hajtatott. A földi igazságszolgáltatásnak elég volt téve.* * , * Nyolcz év múltán, néhány nap előtt hirdették ki az illavai lázadó fegyenczek ítéletét. A lázadók végtárgyalása alkalmával leginkább Vass Sándor tűnt fel kihívó, daczos viselkedésével, hetyke modorával és az elnök kérdéseire tett czynikus vad megjegyzéseivel. A börtönben, hol már 9 évet eltöltött, nem javult nem tért magába, és az emberiségnek csupán egy paránya maradt még benne: épp úgy szerette, épp úgy védelmezte czimboráját, Perge Tóth Palit, mint ezelőtt 8 évvel Szabó Lajos őt védelmezte. Ez az igazi »betyárcimboraság !« A nyitrai törvényszék kimondta halálos ítéletét, és rövid idő múlva Vass Sándor is követi régi czimboráját oda ahol vétkeiért a Mindenhatónak fog számot adni. D. A. Dan Margaréta: Az «Ellenzék« számára angolból fordította Amica. X. (Folytatás.) (24) — Bizom-e ? — Igen, Vane, de gyávaságnak és férfiatlanságnak tetszik előttem, hogy ügyemet nem magam vezetem. — Meg akarja az anyja beleegyezését nyerni ? No az önkényt értetődik hogy igen ! Úgy hát legyen meggyőződve róla, hogy az én kezeimben biztos a siker, mintha ügyét saját maga igazítaná. Nézze — itt jön a legénye! — Fogadja el a tanácsomat, menjen a szobájba, nyugodja ki magát és legyen boldog, — és minden jól fog menni. — Yane — kezdé Stuart. De a leány nem engedte beszélni. — Tegye azt a mire kérem, — monda. És Stuart hálás mosollyal vonult vissza a szobájába. — Igen, — minden jól fog menni, — gondolta Vane magában, amint az oszlopos folyosóba vissszatért. Most már világosan látom a végét. — Constance nénit meg kell a részemre nyerni, s a többi könnyen és önkényt fog menni. Dan Margaréta kisasszony az esély hogy Crosbie kastélyba uralkodj, perczről perezre kisebbedik! Felment a szobájába, de útjában megálloit, hogy anyjával néhány szót váltson s megcsókolja. Charterisne örült, látva hogy kedves gyermeke oly jól van és boldog. Yane igen egyszerűen öltözködött: hoszszú rózsa szin reggeli ruháját egy könyv fehér batiszttal váltotta fel, egy nagy fehér szalma kalapot, szalma szin kertyüket választott ki, s a szobaleányának megparancsolta hogy minden készen legyen, aztán lement a csarnokba, hogy az épen most hazatérő nénjével találkozzék. Crosbiené a lovásszát eresztette el a lovakkal midőn Vane beszédét félbeszakította. — Bocsánat kedves nénikém, — mondá könnyedén. Megengedi hogy a kocsiját ma délután használhassam? Valami dolgom van a faluban. Crosbiené egy pillanatra meglepetve nézett rá, aztán a legnagyobb készséggel mondá: — Minden bizonnyal édesem. Mikor álljon Tamás elő a kocsival? — Öt óra felé. Ezer köszönet Constance néni, — tévé utánra kedvesen, midőn Crosbiené a kívánt parancsot kiadta. A villásreggeli lassan s kissé hallgatagon folyt le. Lady Charteris a Squireval csevegett, Crosbiené az ő büszke hideg modorában a térítés munkájának az üdvös voltát tárgyalta. Sir Douglas evett és keveset beszélt, míg Vane hallgatva élvezte a finom étkeket. Az étkezés folyamában a Sir Gerant Douglas arczkifejezése többször feltűnt előtte ; oly élénkség volt azon mi őt meglepte, és ő elhatározta magában, hogy rokonuk valami nagy terven töri a fejét, midőn homlokát hirteleit elsötétülni, s ajkait összeszoritani látta. Őt is sok fontos gondolat háborgatta, de azért modora megtartotta sima nyugodtságát. Várta a kedvező alkalmat, hogy Crosbienéval egyedül beszélhessen, s remélte, hogy szándékát a villás reggeli után rögtön keresztül viszi. Ez ugyan nem sikerült; nénjét valami házi dologban a gazdasszony foglalta el, s négy óra elmúlt, midőn megszabadult tőle. Végre Vane közeledni látta az alkalmat. Az oszlopos folyosóba ült, mely a nyári időben az egész háznak kedvencz pihenő helye volt, innét láthatott mindent, hogy kik jönnek és mennek, s hova és merre. — látszólag a könyvébe volt merülve, de valósággal élénken figyelt mindenre a mi körülte történt, a nénje szavának az első hangját leste, s a várakozás pillanataiban azon tűnődött, hogy a távolban levő fák árnyékában le s föl sétáló Sir Douglas keblében folyó küzdelmet mi okozhatta. Vallé nem nézett fel, midőn nénjét közeledni látta, de mosolygott reá, midőn Crosbiene megszólította. — Azt hallom Vane, hogy Stuartot ápoltad, és jó eredménnyel; épen most találkoztam Andrással, és ő azt mondta, hogy gazdája majdnem az egész délután csendesen aludt; reméltem, hogy nemsokára meggyógyul. — Én is azt reméltem — válaszoló Vane. Egy széket taszított előre amint beszélt, s midőn a ne'uje reá ült azt mondta: — Constance néni, beszélni kívánok magával. A villás reggelizés előtt azt mondtam, hogy a faluban dolgom van, de azt nem mondtam meg, hogy miféle dolgom. Most megmondom. — Vane, úgy találod, hogy kiváncsinak látszom ? kérdő nevetve a nénje, s szép szabályos vonásain a megelégedés és öröm kifejezése volt amint szemei a bugán nyugodtak. — Dan Margitot látogatom meg, — mondá Vane csendesen, tekintetét a napsütötte téren jártatva, de azért a nénje arczán levő meglepetés nem kerülte el figyelmét. — Dan Margitot! ismétlő Crosbiené. És ugyan miért ? — Mert Stuart kért meg, hogy menjek el hozzá. — Stuart! mondá az anya félig felálva székéről. Vane, hogy érted ezt és mit jelent ez ? — Ez azt jelenti nénikém, hogy Stuart szereti Dan Margarétát, és ő azt mondja, hogy feleségévé teszi válaszold a leány. Crosbiené egy jó ideig nem adott választ, és Vane a szép arcot harag által látta eltorzulni. — Vane, úgy , csak tréfálsz? kérdé végre. — Valóban nem Constance néni a világért sem tudnám azt tenni, viszont Charter is kisasszony nyugodtan. Újságom meglepte, nem de? — Meglepette ? ismétlő Crosbiené. Vane, én nem értelek. Vane felállott s a nénje mellé térdepelt. — Kedves jó nénikém, mondá nyájasan, ne legyen szegény Stuart iránt nagyon szigorú. Ne feledje, hogy ő fiatal ember, neki is vannak szemei, és ez a leány nagyon szép. Én láttam őt, és a szerelem — Stuart szólított fel, hogy ügyében kérelmezz ? szakítá félbe Crosbieué hidegen. — Nem; titkát én nem tudom, hogy mi által indíttatva, ma reggel mondta meg nekem, s Vane ismét a távolban jártatta szemeit. Talán, folytató kevés szünet után, az a gondolat késztette, hogy én mily meleg érdeklődéssel kell, hogy iránta viseltessem, de bizonyosan nem tudom megmondani. Ő nyíltan beszélt velem, s kért hogy kedvesének is legyek épen olyan jó barátja, mint vagyok neki. A Crosbiene arczain fagyos gúnymosoly ült. — Fiam valószínűleg azt gondolta, hogy az egyesülés erő, jegyző meg szárazon. — Constance néni, én nem akarom a Stuart elleni haragját hallgatni, mondá Vane. Én — én, az ő barátja vagyok és — Feje lehajlott, arcza elpirult, s zavarodottan és sietve folytatá: — Nem az ő hibája, arról meg vagyok győződve, ha valakit hibáztat néném, úgy hibáztassa Dan Margarétát. -- Azt várja Stuart tőlem, hogy ezt a leányt elfogadom ? kérdé Crosbieué nyugodtan. — Azt hiszem, hogy igen. De nénikém, hallgasson reám. Én nem mondtam ellen Stuartnak, kérését nem tagadtam meg, mert attól féltem, hogy mostani gyenge állapotjában megárt ha bosszantom; de ő mindent reám bízott, és önElhalgatott, s tekintetük találkozott. — Nos? kérdé a nénje majdnem élesen. — És én meg akarom ötét menteni, ha tehetem. E szavakat nagyon meggondolva és csendesen mondta. Crosbiene megkönnyebbülve lélegzett. (Folyt, köv.) S fölötte érdekes arczélét a nemzeti múzeum gyüléstermében bemutassa. Pedig hát azt hinné az ember, hogy Magyarország pairjének lenni fölér egy rendszalaggal! Örömmel időzünk annál a ténynél, hogy az erdélyi szászok szellemi vezetője végül mégis csak megjelent a felsőházban, ámbár örömünk jóval nagyobb volna, ha őt többször lehetne ott látni, mint eddig. Akkor könnyen meggyőződnék arról, amiről a szász képviselők, Bausznern, Meltzl, sőt. Zay is meggyőződtek, hogy t. i. az ország politikai köreivel való folytonos érintkezés többet használ a szászok érdekeinek, mint a Nagyszebenben való önelszigetelés. Honvédelmi költségvetés. Bpest, nov. 7. A képviselőház véderő bizottsága Tisza László elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében tárgyalás alá vette a honvédelmi minisztérium 1889. évi költségvetését. A tárgyalást megelőzőleg dr. Fejérváry Géza miniszter és Lauer alezredes a régi és új felszerelésben megjelent két évében megmagyarázták a két felszerelés közti különbséget, előadva, hogy az uj 800 grammal könnyebb a réginél, a tölténytáskák és egyéb alkatrészek is czélszerűbb szerkezetűek, az új pakolásnak az egyensúlyra nézve is előnye van s az egész egy tempóval levehető. Thry Kálmán előadva, hogy a költségvetésben feltüntetett költségtöbblet nagy részben kifolyása a réginek, felveti a kérdést: vajon e költségvetés elintézése nem fog-e praeoccupálni a védtörvénynek. Fejérvári Géza dv. mniszter előadja, hogy e költségvetés egyáltalán nem áll összefüggésben az új védtörvénynyel s az itt szóban forgó fejlesztése a régibe is bele lett volna illeszthető. Münnich Aurél előadó azt tartja, hogy a bizottság feladata nem lehet a költségvetésben mutatkozó többletet pénzügyi, hanem csakis véderői szempontból kízályi. Fejérváry dr. miniszter kifejti, hogy költségvetésének töbletét egyfelől a honvédség fejlesztése, másfelől a felszerelés tette szükségessé. Európaszerte általános a törekvés, hogy a hadsereg száma szaporíttassék. Mi a sereget nem szaporítottuk, hanem felvóttük a hadrendbe a két honvédséget is. Ennek folytán egészen megváltozott a viszony s a honvédség is abba a helyzetbe volt hozandó, hogy megfelelhessen a megváltozott viszonyok folytán feladatának. Szóló felelősége érzetében kénytelen volt tehát kérni a ♦örvényhozástól, hogy megadja a szükséges fejlesztéséhez megkívántató eszközöket. A gyalogságnak ugyanazon keretet kellene megadni, ami a lovasságnál van , itt czélszerűnek bizonyult. A tényleges állományú tisztikar létszáma felette csekély lévén, a szabadságok állományához képest, a keretek számának szaporításával ez is, megfelelőn szaporítandó- Szóló csakis anyit kér, amennyi a honvédség életfeltételeként elkerülhetlen. Hasonló tekintetek által indíttatva, kénytelen szóló a lovasságnál is a tisztek számának szaporítását kérni s azt, hogy mód nyuttassék a lovaknak béke idején való idomitására is, a mi csakis a lovasszázadok felállítása által érhető el. Szóló nem képzel magyar embert, a ki nem lenne hajlandó mindent megtenni arra nézve, hogy a honvédség mozgósítás alkalmával feladatának megfelelhessen. Th a y azt tartja, hogy a honvédség újjáalkotásakor sem volt másodrendű tartalékcsapatnak kontemplálva, ami a miniszter nézete szerint eddig lett volna a honvédség. Nemzeti haderőt, az alkotmány fegyveres bástyáját akarták megteremteni s szóló ma is ebben látja egyik fő feladatát. A miniszter emlité a honvédség új rendeltetését s erről azonban valami sok tudomása nincs a törvényhozásnak. Szóló az önálló hadtest beosztásban szeretné ezt látni, ami az önálló tüzérséget is feltételezi, amely régi óhaja a nemzetnek. Szóló hajlandó a fejlesztés feltételeit megszavazni, ha az helyes irányban történik, de az olyan rendeltetéshez, a minőről itt szó volt, jó lélekkel nem járulhatna. Elismeri szóló, hogy a századkeretek szaporítása a honvédség harczképességének csak előnyére válnék, s ha oly sok költséggel nem járna, s annyira nem lennénk egyéb téren a takarékosságra utalva, megszavazná szóló ezt, de csakis azon feltétel alatt, hogy a honvédség nemzeti jellegén s hivatásán semmi csorba nem ejtetik. Fentartja különben mindazt, ami a nemzeti hadseregre nézve pártállásából következik. Bolgár csak örül annak, hogy a honvédség intézménye ekként fejlesztetni fog ; sajnálja, hogy ez előbb nem történt s általánosságban elfogadja a költségvetést. Csakis a létszámra vonatkozólag intézi szóló azon kérdést a miniszterhez, hogy miután a tényleges állomány 1838-ban 9885, 1889-re pedig 15,845, tehát 5960-nal több van felvéve, váljon a létszám további emelése is terveztetik-e ? Fehérváry dr. miniszter válaszolja Thalynak, hogy a megváltozott viszonyok folytán nemcsak nálunk, hanem mindenütt a véderő azon részének, mely régebben tartaléknak tekintetett, az a feladata, hogy elsősorban vonuljon az is ki. A tartalék szerepét a népfelkelés vette át. A honvédség jellege semmit sem változott, ma is az, ami előbb volt. Épen az mutatja ezen intézkedések elkerülhetlen szükségét, hogy nem térhetett ki előlük azon kormány, mely minden irányban a takarékosságot írta zászlajára. Bolgár kérdésére válaszolta szóló, hogy a létszám jövőben való szaporítása egyáltalán nincs kilátásba véve s a 15,345 a normális állomány. Bolgár kérdi vajon a honvédség 1890-iki évig ki lesz-e képezve az uj fegyverek kezelésében ? Fejérváry báró miniszter válaszolja, hogy ha a honvédség el lesz látva az uj fegyverekkel, kötelessége lesz gondoskodni arról, hogy a maga idejében be legyen gyakorolva az új fegyver kezelésében is. Tégy kérdi, hogy az új felszerelés megegyező lesz-e a közös hadseregével ? Fejérváry báró miniszter válaszolja, hogy amennyiben a közös hadseregnél a felszerelés egyes alkatrészeire nézve czélszerű javítások történnek, kötelessége lesz azt ő felségénél a honvédségre nézve is javaslatba hozni. A bizottság ezek után általánosságban, Fejérváry b. miniszter, Thaly, Bolgár és Szerb György néhány megjegyzése után, részleteiben is elfogadásra ajánlandónak határozta a költségvetést. EL LENZER (1040)November 8 A conversio. Bpest, nov. 7. A képviselőház pénzügyi bizottsága, rendes elnöke, Zsigmondy Vilmos gyengélkedése folytán, Wahrmann Mór helyettes elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a conversioról szóló törvényjavaslatot. Hegedűs Sándor előadó kiemeli, hogy a kormány intenziója e javaslatnál az volt, hogy kamatmegtakarítást is érjen el. Tisza Kálmán miniszterelnök őszintén kijelenti, hogy a kamatmegtakarítás aránylag csekély részét teszi a megtakarítandó 13.090.000 frt minimális eredménynek s nagysága attól fog függni, várjon 4, vagy 4 és fél százalék lesz-e az árfolyam, természetesen nagyobb lévén a tőke, ha kisebb lesz a kamat. Nagy súlyt helyez szóló különösen arra, hogy ne kelljen a törlesztési kölcsön által az állandó kamatterhet évről-évre szaporítni s arra is, hogy a sok mindenféle czimlet ne járja be a börzéket s legalább az egyforma valutában levő kölcsönök egyesíttessenek. Ami az előadó kérdéseit illeti, egyéb feltételekről szólani ma még korai volna, csak annyit mondhat szóló, hogy e földtehermentesítési kölcsönnél 70 évi, az aranykölcsönöknél 75 évi törlesztés van tervezve, az ezüst kölcsönöknél még nincs megállapítva, 75 vagy 80 lesz-e a törlesztési idő. Még csak annyit jegyez meg szóló, hogy biztosítva van az államkincstár az iránt, hogy a conversio miatt, netalán rendkívüli szükséglet esetére fenn ne akadjon. Horánszky Nándor felvilágosítást kér a kibocsátási árfolyam, a conversio tiszta minimális eredménye, a conversio keresztülvitele folytán támadható fennakadás kihatása s az iránt, hogy a végösszegben mennyi lesz a valóságos kamatmegtakarítás ? Heffy Ignácz nehéznek tartja az előterjesztés fölött határozott véleményt mondani. Ha helyeselhető is az irány, a kérdés az, milyenek a feltételek? Tekintetbe véve a tervbe vett intézkedés rendkívüli fontosságát, nagyon sajnálja jóló, hogy oly stádiumban kerül a pénzügyi bizottság elé, hogy a megítélhetéséhez szükséges dolgokról semmit sem mondhatnak. Szóló nem tud rá példát, hogy ily nagy műveletet egyszerű felhatalmazás útján hajtott volna véghez a miniszter. Várjon vesztene-e valamit az ügy, ha pár hónapig várnánk, amíg teljesen tisztába jött a miniszter az illető pénzcsoporttal. Az vájjon 4 vagy 4 és fél százalékos lesz-e a kamatláb, rendkívüli fontosságú, közgazdasági szempontból. Vájjon e conversioval nem vágjuk-e el útját talán nem hosszú idő múlva bekövetkezhető sokkal üdvösebb pénzügyi műveletnek? Az ország roppant erőfeszítése jótékony hatást kell hogy előidézzen a pénzvilágban, s ha bevárjuk e hatás nyilatkozását, bizonyára nagyobb lesz az eredmény. Oly kevés adat terjesztetett elő, hogy voltaképen azt kell hinnie szólónak, hogy e javaslat, amely tisztán bizalmi kérdést foglal magában nem is a pénzügyi bizottság elé való. Ha idehozatott, némely részletezés elől nem zárkózhatik el a kormány, hogy a bizottság tagjai megnyugtatást meríthessenek az iránt, mily terheket vállal itt a nemzet magára. Tisza miniszterelnök megjegyzi a Helfy által mondottakra, hogy a kamatlábra nézve többet, pozitívebbet mondani nem is tudna. De nem is lenne előnyös a kamatlábat a művelet megkezdése előtt meghatározni, mert az, hogy melyik lesz czélszerűbb, attól fog függni, milyenek lesznek az általános viszonyok. Hogy nem tisztán bizalom kérdése forog itt fenn, mutatja az is, hogy meg van határozva a minimális eredmény, a törlesztési idős kamat maximuma. Ezen alapon tehát meg lehet ítélni a tervezett műveletet. Arra nézve, vájjon nem lehetne-e a konversiót pár évre elhalasztani, megjegyzi szóló, hogy a törlesztési kölcsönök természetében fekszik, hogy az idő haladtával a törlesztési quota nagyobb, a kamat kisebb, minél később történik tehát a konversio, annál kevesebb kilátás lehet kamatlábmegtakarításra. Ez s az előadó által kiemelt körülmény is azt mutatja, hogy a halasztás jó remény fejében nem hasznos, csak káros lehet az államkincstárra. Horánszky egyik kérdésére megjegyzi még szóló, hogy a vesztett adóért a kamatmegtakarítás s egyéb faktorok kárpótolni fogják az államkincstárt. Ezek után áttért a bizottság a törvényjavaslat részletes tárgyalására. A törvényjavaslat szakaszai — Wekerle államtitkárnak az egyes szakaszoknál adott felvilágosításai után — érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, az ülés véget ért. Rabszöktető börtön. Érdekes és zajos ülése volt kedden Veszprém megye közigazgatási bizottságának. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő felhívta a bizottság figyelmét ama szégyenteljes hirre, mely újból és sajnos nem ok nélküli szárnyra kelt a veszprémi börtönről. Életesen kikelt a közbiztonsági állapotok ellen, s különösen az ellen, hogy a kir. ügyész még csak arra sem tartja érdemesnek a bizottságot, hogy a legújabb botrányos rabszökést bejelentette volna a bizottságnak, s a megye közönségét megnyugtatta volna a felől, hogy minő lépéseket tett hasonló esetek meggátlására. Botrányosnak jelzi, hogy rövid időközben három rendbeli szökés történhetett Veszprémben, köztük idején a hírhedt Hoszter, s most pedig ama rabok egyike kiknek bűntettei miatt kérte és kapta meg éppen a megye a statáriumot. A veszprémi börtön szégyen foltja az igazságügyi kormánynak. Az elítélt gyilkosoknak és zsiványoknak csak egy kívánságuk van : a veszprémi börtönbe jutni mi egy a szabadságra bocsátással. Gyors és erélyes feliratot indítványoz az igazságügyi kormányhoz. Pongrácz kir. ügyész Fenyvessy interpellácziójára elmondja részletesen a két rab szökését és bejelenti, hogy azonnal felírt a miniszterhez s igy a bizottságtól nem tartotta szükségesnek hasonlót kérni; az emberileg lehető elővigyázati intézkedéseket megtette. Pal Dénes királyi főmérnök a veszprémi börtönt, melyet a kir. ügyész felhrnására azonnal megvizsgált, teljesen megbizhatlannak tartja. Az ablakvasak nem is a falba vannak erősítve hanem csak az ablak fapárkányába. Meggyőződése, hogy ha a most fogva levő rabok tudnák e körülményt, minden erőfeszítés nélkül mind elszökhetnének. Nem tartaná feleslegesnek még a távirati figyelmeztetést sem a miniszterhez. Szabó Imre Takács Ádám és Véghely alispán szintén a felirat mellett szóltak. Esterházy főispán is odanyilatkozott, hogy a bizottság felirata nem lehet felesleges, mert ez éppoly kötelessége a bizottságnak, mint a kir. ügyésznek. Erre a bizottság a sürgős feliratot elhatározta. Gyűlés után megvizsgálták az összes börtönök rosztályzatát s azokat kivétel nélkül olyan primitive beillesztetteknek találták, mint a minőből e két rab megszökött s a melyen egy 10 éves gyermek is kitörhet pár percz alatt. Betörés Tordán. Hogy a pénz iránti sóvárgás mennyire merészekké képes tenni a bűncselekmény elkövetésére hajlandó embereket, pregnáns bizonyítéka lehet ennek a városunkban f. hó 6-án éjjel elkövetettbetörési eset. Itt éjjel ugyanis egy vagy több ismeretlen egyén behatolt a tordai kir. j birósági épületbe, a kir. járásbiró irodájába, meg akarván kisérteni az ottan elhelyezett Wertheim szekrény feltörését. Munkájukhoz, miután előbb a pénzszekrényt a szoba közepére kimozdították, egy bünjetvényül szolgáló kalapácscsal (corpus deleeti) kezdettek, de a legnagyobb akarat mellett is, amely erős akaratukat bizonyítja a szekrény ajtaján ütött ökölnyi nagyságú lyuk — nem tudván semmire menni, egy írnok asztalfiókját törték fel, ellopván abból 12 fitot és egy uj zsebkendőt. A cselekmény merész voltát igazolja az, hogy abirósági nagy épületben több lakók vannak s maga a börtön őr is ottan lakik, s a tettesek még sem féltek, hogy a kalapács által okozott nagy zaj miatt rajta vesztenek. Ugyancsak e betörésről egy másik tudósítónk Tordáról ezeket írja :