Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-03-26 / 73. szám
Kolozsvárt 1889. zutott be a második szolgálati év, megtaláljuk a választ az osztrák parlament tárgyalásaiban; a kot általános helyeslés között dr. Beer és dr. Süss azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy a második évi szolgálat, arra való, hogy aki gyengébb a német nyelvben, azt a második év alatt könnyebben elsajátíthassa. 1886-ban a közös hadügyminiszter nyíltan kijelentette, hogy a lajthántúli nemzetiségi nevelési rendszer miatt, a közös hadsereget a maga német nyelviségében fenntartani nem lehe ; de ha valami , úgy épen azt mutatja, hogy mily képtelenség felállítani egy elvet, a hadsereg németnyelviségét és aztán ezen elvnek — akár helyes, akár nem — mindent alárendelni, nem pedig a tényleges viszonyokból, körülményekből és politkai szervezetből építeni fel a hadseregnek rendszerét. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Hiszen a politikának kell uralkodnia hadsereg szervezése fölött is, hiszen, Causewitz mondja, hogy a háború nem egyéb mint egy politkai cselekedet, amelyben fegyverrel folytattatik, mit azelőtt tollal kezdtek meg. Albrecht főherczeg 1872-ben megjelent röpiratából csak egy passzust olvasok fel, hiszem, hogy nyilatkozata elég illetékes önök e ott is, a t. honvédelmi miniszter úr előtti». (Halljuk!) »Der Krieg ist ja eben nichts, als die f, rtgesetzte Staatspolitik mit andern Mitteln, darum ist er auch ein Instrument der Politik und trägt allemal ihren Karakter.« Az állami politikának kell, hogy a háború folytatása legyen, annak jellemző vonását kell, hogy viselje. Vájjon a háború czéljának, a háború sikeres kivívásának eszközéül szolgál a hadseregnek, nem-e az állami politikának megfelelőnek kell-e lennie? (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalt .) Az állampolitika pedig dializtikus rendszern alapul; kérdem: vajon most, midőn az a nemzet, mely a dualizmus értelmében a hadsereg ketté választását követelné, csak azon csekély jogot kéri, hogy az önkéntes ifjak a vizsgán magyar nyelven adhassák képzettségüknek tanujelét, azon állami politikának azon prioczipiuma, melynek alapján önök itt egybe vannak hiva, melyen egész alkotmányunk nyugszik, a hadsereg álal respektáltatik-e s a hadsereg annak jellemvonását viseli-e? (Élénk helyeslés a bal szélsőbalon.) De hát nem veszik-e észre, hogy ma Magyarországot megalázzák oly kis dologban, melyet nem lehet egyébnek tekinteni, mint a katonai körök szeszélyének ? (Zajos helyeslés a bal s szélsőbalon.) Hiszen sehol sincs bebizonyítva, sőt ellenkezőleg, merném bizonyítani, de nem akarom t. hát idejét ezzel vesztegetni, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a második évi szolgálat katonailag hátrányos és káros nemcsak, hanem ha elégedetlen elemeket visznek oda be, a műveit inteligencia, hogy megszbaduljon a második évi szolgálat gyalázatától, a legkülönbözőbb mósokhoz fog hozzányúlni, a legkárosabb, nemzedékekre kiható fertőző betegségeket fogják beoltani magukba, csakhogy meneküljenek. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon, Zaj jobbfelől.) Nem egy pedáját látjuk, hogy az öncsonkításnak fel nem ismerhető és csak véletlennek feltüntetett módját használták fel arra, hogy csak a hadseregből szabaduljanak. Ezt csak egyszerű tudatlan emberek cselekedtek, de hogyha kétségbeesésig hajtott, a műveltségnek minden furfangjával bíró fiatal emberek kezdik ezt gyakorolni, gondolják meg, hogyha ez tovább ragad a hadsereg körében, mily káros következményei lesznek ennek. (Helyeslés és tetszés a sz'is'balon.) Tekintsük a dolgot magában. E törvényt nem egy napra alkotjuk, ezen törvény huzamos időre kell, hogy szolgáljon, mert a nemzet védelmi érdeke nem egy múlandó kérdés: fenntartható lesz-e — nem itt, hanem Ausztriában — az, hogy a hadsereg sokáig német nyelvű legyen? Hiszen csak egy statisztikai példát idézek: az összes lajthántúli gimnáziumok kétötöd részében a német nyelv nem is képez kötelező tantárgyat, míg nálunk minden gimnáziumban kötelező tantárgy. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) 1880 — 1885. is a lajthántuli népiskolai mozgalomból csak két adatot idézek. (Halljuk ! Haljuk ! a szélsőbaloldalon) Szláv nyelvű népiskola állíttatott ezen 5 év alatt 1300 uj, német nyelvű csak 400 volt, 1880-ban volt vegyes iskola, melyben a német oktatási nyelv volt túlnyomó részben, volt 1200. 1885-ben már csak 460. Mert a mint ismerjük, azon engesztelődési politikát, mely a Lajthán túl igen helyesen folytattatik, mert azon népek és nemzetiségek egyéni fenmaradása képezi csak egyedüli zálogát annak, hogy úgy békében, mint háborúban a lajthántúli népek összes akarata a trón köröl csoportosuljon, úgy, hogy ha ezen engesztelődési politika csak rövid idő óta, 5 év óta folytatott munkájában tovább halad, önök beláthatják, hogy egy másik 5 vagy 10 év múlva már a hadseregben a német szolgálati nyelv nem lesz feltartható, akkor kérdem én önöktől, milyen lelkiismerettel kell, hogy önök a nemzet szemébe nézzenek, amely nemzet azt fogja kérdezni önöktől, hogy miért magyarok, ahol az állam nyelve magyar, ahol semmi állami kényszer arra nincsen, hogy itt a német nyelv fogadtassák el, ahol még maguk a németek sem kívánják, hogy a német nyelv legyen a szolgálati nyelv, hogyan lehetett nektek a német vizsgálati nyelvet is megszavazni, mikor előre láthattátok volna, mert az előrelátásban van a bölcsesség, hogy Ausztriában 8 m lesz sokáig fentartható ? A minő mulasztást vethetünk majd szemünkre, hogy előre látva nem tettük meg azt a csekélységet, a magyar vizsgálati nyelvet, amely csekélység a bekövetkezendő jövőnek — amely jövőben én teljesen bízom - előmunkálata lett volna egy kezdő lépése lett volna egy alap-konszkvenciának, amelynek, sikere eztán a további konszekvencziák levonására vezetett volna. — A meggondolatlanság, a kényelműség, az előre nem látás és elnemzetlenedésnek összes vádjait kell, hogy e törvényhozás érezze majd, s akkor sújtani fogja a nemzetnek közvéleménye. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) A hadsereg német nyelvével germanizálni akarni a Lajtán túli tartományokat, germanizálni akarni Magyarországot, egy őrült kísérlet, melynek sikere nem lesz ott, nem lesz itt, tehát vele miért nem hagynak fel. (Zaj, mozgás jobbfelől. Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Miért cselekszik önök ezt ? (Halljuk! Halljuk!) Miért akarják, hogy a mi közművelődési instituczióink tetejébe és fejébe mindig egy német süveget tegyünk. (Derültség a balos szélső balon) hogy az magasabb fokaiban katonatermelő intézetté ne változzék át ? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) Hát vegyük a dolgot politikailag. (Halljuk!) Érdekében állhat-e a Habsburgok uralkodó házának, hogy itt a Lajthán túl vagy egészben vagy csak részben is egy német birodalom alkottassék meg? Hiszen minden politikus beláthatja, hogy egy 7 millió lelket számláló német birodalom, amilyen Ausztria lehetne, a 40 millió lélekkel bíró Németországgal szemben, a maga összes kudarczaival állathatna csak fenn, mert Németország az ő összes sikereivel és ifjú erejével, az ő teljes dhauvinizmusával, melyet ébren tartanak, a legkisebb gyermektől kezdve a haldokló aggastyánig, őt mindenütt leszorítaná. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezen Németország mellett egy német birodalom Ausztriában nem volna egyéb, mint előkészítő arra, hogy annak mindg csak uszályhordozója, (Úgy van a szélsőbaloldalon) vagy szolgája, vagy alárendeltje legyen. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Negyven millió ember mellett vajon lehetséges-e 7 millió embernek külön német kultúrát teremteni ? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ha pedig nincs külön német kultúra, miként lehetséges az, hogy egy német birodalom a Lajthán túl fennállhasson ? És ha nincs szükség arra, hogy fennálljon, miért kell akkor egy birodalmi hadseregnek fennállania, mert így nevezi a közös hadügyminiszter. Miként van szükség arra, hogy legyen egy birodalmi hadsereg, amely német? (Igaz! Úgy van, a bal és szélső balon. Mozgás jobbfelől A különbség, a népek egész egyéniségének kidomborodása, a kultúrának eltérő mivolta a nagy német birodalomtól: egyedül ez indokolhatja Ausztriának és mellette egy szabad Magyarországnak létezését. (Tetszés a bal- és a szélső balon! A mely pillanatban a német kultúra abroncsaival Ausztria Németországhoz köti nemcsak a jelenben, hanem jövőben is kulturailag a maga sorsát, akkor itt egy független és nagy, hatalmas állam csak ideig-óráig exisztálhat, mert saját működésével készíti elő az elméket, az elemeket, a tényezőket, amelyek e nagy Németországhoz való csatlakozásra fogják csábítani Ausztriának német ajkú polgárait. — (Igaz! Úgy van a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Tudom, azt fogják mondani, (Halljuk!) hogy germanizáczióról beszélünk mi, de hát micsoda germanizáczió az, hogy ma az iskolában németül is tanulnak ? Hiszen azért, hogy valaki németül tud, még nem lesz németté ! (Úgy van balfelől.) Igaz ! De az egész közoktatási rendszerünkből, sőt nemcsak a miénkből, hanem a másokéból is meggyőződhetik mindenki, hogy iskolában nyelvet úgy megtanulni nem lehet, hogy valaki gondolatait könnyen kifejezhesse vele, amire a vizsgánál szükség van. Igaz ! Úgy van a bal- és szélsőbalon.) A nyelvet eltanulni kell. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Igen jól tudják ezt minálunk is ez előkelő emberek. Ezért tartanak a házukban nem nevelőnőket, Kindsfrankot, bonneokat, gouvernante-okat, hogy gyermekeik eltanulják a nyelvet, melyet az iskolában megtanulni nem tudnak. Mi ennek a következése? Látjuk a mi főrangú házainknál. Igen derék hazafiak vannak tagjaik között, (Halljuk!) de akárhányan vannak köztük, akik a lehető legrosszabbul beszélik a magyar nyelvet, pedig igen jól értenek magyarul. (Ellenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, nagyon roszszul beszélik a magyar nyelvet ; beszédjük tele van germanizmussal, tele van idegen szólásformákkal, és bár szívük magyarul dobog, de gondolataikból alig ismerhetjük fel bennök a magyart. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Mi lesz ennek a következése ? minden jó módú házba be fognak telepedni ezek a német nevelők ők a maguk erkölcseivel, a kiknek az a jellemvonása, hogy félig szabad emberek, félig cselédek. Azon erkölcsök átszivárognak a gyermekbe s a gyermek kedvéért az egész család elkezd németül beszélni. Az a családi tűzhely, mely eddig a magyar nemzetnek megőrizte és megvédte az ifjságot, lassan és csendesen úgy félig-meddig német műhelylyé fog átalakulni. (Igaz ! Úgy van a szélső baloldalon.) Sokkal inkább ezután, mint eddig, mert az ifjúnak az iskolában, hogy sikerrel tehesse le az érettségi vizsgát, a német nyelvnek bizonyos fokig való tudásával kell bírnia az újabb kultuszminiszteri rendelet értelmében, mely a hadseregben az, hogy az önkéntesi év végén a tiszti vizsgát valaki sikerrel letehesse, a német nyelvben való könnyű kifejezéseihez van hozzákötve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elvesz először is a nemzet intelligencziájában a magyaros nyelvi érzék, megszokja az idegen kifejezéseket, szólásformát, szókötést és mondatszerkezetet és idegen litteraturából kizárólagosan csak egy litteraturából, a németből táplálkozva, lassan kint germanizálódni fog gondolkozásában. (Helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Ha t. hát, figyelembe vesszük ezt és figyelembe vesszük e mellett azt is, hogy e házban nagy számmal vannak nemzetek, akiknek nyelvi jogát tiszteljük és respektáljuk, akik a német kultúra emlőin kell, hogy maradjanak és kell, hogy abból tovább táplálkozzanak ; ha tudjuk, hogy ma is menynyien élnek és hány rétege a társadalomnak él a német szóval és táplálkozik a német kultúrából; ha tudjuk, hogy mellettünk egy német nép van, mely évszázadok óta mindig a nemzet szabadsága és alkotmányos önállósága és függetlensége ellen tört! ha tudjuk, hogy ezentúl van nekünk egy szövetségesünk, mely megint német, a melynek minden erejét és hatalmát a legnagyobb chauvinismussal terjesztik, akkor nagyon meg kell gondolnunk, hogy szabad-e német kultúrának kizárólagos uralmat Magyarországon az iskolában is, a hadsereg nyelvében is és különösen a vizsgálati nyelv megalkotása által biztosítani. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon ) T. hát ! Aki a történelmet ismeri, igen jól tudja azt, hogy Rómában nem egy napon szűntek meg latinul beszélni. (Halljuk!) Lassan-lassan felejtették el a latin nyelvet Rómában és Itáliában. Ennek az oka pediglen egyszerűen az idegen kultúrának kihatása volt. A római birodalomban a görög kultúra hódította meg előbb a felsőbb rétegeket s a görög kultúrának hódoló felsőbb rétegeknek eszmemenete és gondolkodása vonta maga után, hogy a római birodalom keletire és nyugatira szakadjon s mikor a nyugati római birodalmat Alarich elfoglalta, már azelőtt régen nem beszélték a latin nyelvet és bírták Rómát a barbárok. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a köztársaság és az első Caesarok nagy számmal vonszolták be Rómába és Itáliába a barbár rabszolgákat, kiket azután később felszabadítottak és szabadokból lovagokká ütöttek és senatori rangra emelték; de azért a felszabadított rabszolgáknak nem volt meg a római nyelvérzékük, nem volt meg a római jellemük; nem volt szeretetük sem a római társadalom, sem a római intézmények iránt s azért következett be a római birodalomnak romba dőlése és pusztulása. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ily lassú felosztó, ily lassú feltartó munkásságnak teszszük ki magunkat és nemzetünket, amely kis nemzet, annál könnyebben emészthet fel egy idegen kultúra, mint ahogy felemésztette a nagy és dicső és hódító Rómát. (Úgy van! balfelől.) Kitesszük magunkat t. hát egy idegen kultúra romboló hatásának a nélkül, hogy abból egyebet mint a nemzetre nézve nagy kárt és veszélyt tapasztalhatnánk. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A nemzet felismerte a veszélyt, amely kultúrájára és ekként egész létére támadhat, de miként lehet egy kis nemzetet feltartani másként, mint ha annak legkisebb egyéni sajátságait nyelvének legparányibb emlékeit s azokat az apró porszemeket, melyek egyéniségét, azokat a kincseket, amelyek az ő idealizmusát képezik azokat azakkordokat, melyek zenéjét képezik, azokat a vonásokat, melyek az ő jellemét kidomborítják és másoktól megkülönböztetik, gondosan összegyűjtjük és annak egy irodalmat, művészetet, egy művelődési színvonalat, terjedelmet, alakot és jelentősége adunk, mert csak ezek által van egy nemzetnek egyénisége megalkotva. És ha egy nemzet mind nagyobb és nagyobb feladatokra akar vállalkozni, mint ahogyan a magyar nemzet akar, akkor szükséges, hogy saját egyéniségét a legélesebben és a leghatályosabban domborítsa ki (Úgy van! ügy van! a szélsőbalon.), hogy tiszteletet parancsoljon azoknak, kik benn a hazában élnek és kétségbevonják (Élénk helyesés a szélső baloldalon.) szupremacziáját, másrészt indokolttá tegye a külföldön az ő egyéniségének hatalmasságával azon szupremacziát, melyet a hazában bir. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A nemzet, ha a maga kultúráját növelni akarja, nyelvének kincsét, sajátságait, öszszes gazdaságát fejleszteni köteles. Egy nemzet nyelvébe idegen nemzet művelődését önkényesen és erőszakosan belevegyíteni mindig kártékony volt, mert az a nemzet vagy utánzóvá válik, vagy elkorcsosodik. (Tetszés balfelől.) Midőn a németalföldi festők elkezdték az olaszokat utánozni, utálatos és megvetendő példáit állították elő a romlott festészetnek; ellenben midőn visszatértek saját egyéniségükhöz, onnan merítették a realitásnak megfelelő képeiket és alkotásaikat, a művészet oly elérhetetlen magaslatára emelkedtek, melyért ma is bámuljuk őket. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bízom abban, hogy a magyar kultúrát — mert a nemzet észrevette, hogy mi czéloztatik és mi a szándék, az idegen kultúrát e hazában elnyomni nem fogja. (Úgy van balfelől.) Van még egyéb is, ami engem megnyugtat, a történelemnek egy nagy lecskéje. A hunok és szkíták százezrei és százezrei mentek a Balkán félszigetre évszázadokon keresztül azért, hogy meghódítsák és soha arra képesek nem voltak, és midőn ott letelepedtek, egy idegen fajú nemzetté alakultak át. A németek Olaszországot évszázadokon keresztül akarták leigázni és az út, mely Németországból Rómába vezet, a német csontokból fehérült, anélkül, hogy az olaszok nemzetiségét kiirtani, többre, mint csak rövid időre meghódítani képesek lettek volna. Ha pedig letelepednek azon éghajlat alatt, ők, mint a góthok és longobardok, szintén italikusokká váltak. Hasonlót tapasztalunk Magyarországon, ezen nagy áldott rónaságon, melyet évszázadokon keresztül Németországnak nagy hadai annyiszor akartak elhódítani, nemcsak tőlünk, hanem hun, szittya elődeinktől is. Ideig-óráig bírhatták, a hatalmat gyakorolhatták, de örökös időkre a Duna és Tisza közt hatalmukat megalapítani nem bírták. A történelem szigorú logikája élni fog a jövőben és bizonyára önök ellen is képesek leszünk a magyar kultúrát megvédelmezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől) A magyar kultúrának jellemző vonása az — és ebben különbözik idegen nemzetek kultúrájától — hogy mindenütt egy egész nemzet kultúrája egyenlő színvonalban és párhuzamban áll az állam erejével, de itt Magyarországon, ahol annyi nemzetiség lakik, a magyar nemzet kultúrája sokkal kisebb, mint a magyar állam feladata és ereje. Tehát ezért a magyar nemzet kultúráját sokkal féltékenyebben kell őrizni és ápolni, mert a magyar államot fenntartani csakis a magyar kultúrára árttal vagyunk képesek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) A magyar kultúra ki van emelkedve a maga koronájával magasabban és mellette tenyésznek a nemzetiségek kultúrái. A nemzetiségeknek is érdeke az, hogy a magyar kultúra emelkedjék, mert a mennyire fel tudott emelkedni a magyar kultúra, annyira fog utánna felnövekedni a velünk lakó nemzetiségek kultúrája is. Ha példa kell reá, azt láthatjuk abban, hogy ha a latin nyelv maradt volna Magyarországon a hivatalos nyelv, Horvátországban soha sem lett volna horvát a hivatalos nyelv, és hogyha a magyar honvédséget nem vezényelnék magyarul, a horvát honvédséget sem vezényelnék soha horvátul. (Úgy van a szélsőbalon.) Avagy tekintsük az erdélyi románok kultúráját, akik kevés kivételes jobbágyok voltak 48 előtt, 48 után majd a kultúrának oly magas színvonalon állanak, hogy még Romániába is ők viszik ki a kultúrát és ott a kultúra haladásának élén mint vezérek állanak, amit nem köszönhetnek egyébnek, mint hogy a magyar kultúra védszárnyai alatt növekedett az ő kultúrájuk, holott Romániában, az idegen és barbár szomszédok közepette, a sokkal nagyobb számú románság daczára szabadságának, a kultúrának igen kis fokán állott. (Úgy van a szélsőbalon.) Azért a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekeinek megtámadása nemcsak a magyar nemzenek megtámadása. És midőn önök, horvát képviselő urak, itt e házban leszavazzák a magyar vizsgálati nyelvet, gondolják meg, fontolják meg, hogy ezzel leszavazzák a horvát vizsgálati nyelvet is. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) (Vége köv.) ELLENZÉK (286) Mihasznainkról. 1889. márci. 26. Nagyságos polgármester ur ! A haza békéjének és csendjének megvédelmezése mindenkinek honpolgári kötelessége lévén, a város békés polgárai ezennel mély meghatottsággal szavaznak forró köszönetet Nagyságodnak azért az odaadó buzgalomért melyért a város forradalmi elemeit visszaszorította azon törvényes korlátok közé, ahonnan vakmerően kiszabadultak, őszinte köszönettel adózik a polgárság a főkapitány úrnak is, ki a végpusztulás szélén álló várost a fenyegető forradalmi katasztrófától csodás halálmegvetéssel megmentette és lehetővé teve családanyáinknak azt, hogy fiaikat és leányaikat még ma is sőt még holnap is, örömkönynyekben fürdözve kerteiken melengethessék. Valóban a római világ újraébredését üdvözöljük, a midőn önt, Nagyságos úr és fényes halántóka vezérét a főkapitány urat, Európa viharos tapsai kött, harangok zúgása és a galloktól elvett hun réztányérok lelkes összeverése közben a győzők és a valóban nagyok babérkoszorújával ezennel repeső szívvel fölékesitjük. Exigi monumentum! kiáltotta tegnap a piacz közepén Horatius és mi utánna kiabáltuk. Értesülvén azonban, hogy ez önhitt poéta önöd magának szánta a monumentumot, átadtuk egy Mihasznának, aki előbb felpofozta aztán bevitte a dolgozóházba. Nagyságos ur! A város polgárai egy szívvel és lélekkel az ön fényes nevét hangoztatták. Önnek emelnek szilárd ezernél maradandóbb monumentumot, az ön nevét adják át unokáiknak, hogy — különbeni gyászos elpáholtatás terhe alatt — még a szent ostyánok felmutatása pillanatában is, az ön áldott emlékét rebegjék, s ha majdan hidegülő ajakkal a regenyészet utolsó jeges csókjára várakoznak, végső szívverésüknek mikroskopikus vértekecsei még mindig az ön nevének ott bódorgó betűibe kobzódjanak. A hála és szeretet fennen lobogó érzetével üdvözöljük azonban a főkapitány urat is, ki méltó mindenekben arra, hogy tetteit az atyának, fiúnak és szentléleknek nevében a történelem lapjaira felvevőn, a Capitólium legmagasabb oszlopára akasszuk C. Julius Caesar pajzsa és »boldog« Augustus csillogó kardja mellé, mivelhogy ő vala a félelmes susztermaskák és apró iskolás gyerekecskék tajtékzó dühe ellenében pajzsunk és úgyszintén kardunk is. Megesküvünk Isten ege alatt arra, hogy még álmainkban is ráemlékezünk Nagyságod- és ráemlékezünk a főkapitány úrra. Kölcsön kérendjük a jerichói kürtöt, a lissaboni nagy harangot, a mexikói tam-tam dobot és a huencsing-posi tubát és olyan őrült lármával dőtjük tele a tavaszi levegőt, hogy meghallja az önök tisztelt nevét az egész világ! A sárguló faleveleket pergető őszi szél még mindig az önök nevét fogja végig sikoltozni a temető fái között, valamint hogy esti éles szibériai szél, a borzalmas taifon és a velőt tikkasztó samum is az önök emlékét fogja apró spórák és maradandó bacteriurnok gyanánt szerte hurczolni. Oh, hiszen a Párizs utczáit felforgató 1794-ik év valóságos pólyás baba volt azon gyilkos veszedelemhez képest, mely Kolozsvár utczáit a közelmúlt napokban rémes színhelyekké változtat.». Elpusztulunk vala, miként Sodoma, ha ön Nagyságos úr és fényes halántéku vezére, a főkapitány ur nem ságit rajtunk. — Imádkozánk azon — és rebegő ajkaink kérése meghallgattatott. Márczius 26. A rendőrség megmentette a vérrel szerzett hazát. És mondja bár a józan ítélő, hogy Nagyságod rosszul cselekedett, midőn az iskolás fiuk megveretését eltűrte; hogy a főkapitány úr hosszas keresés után sem volt képes a tulajdon mélyen tisztelt fejére ráakadni; hogy a rendőrség úgy viselte magát, mint egy éhes falka és nyakra-főre követte el az ostobábbnál probáb bakklövéseket; hogy az, ami szombaton és vasárnap este történt az emberi bornintság tündöklő superlativusa : a hálás polgárság nagyrabecsüli az önök érdemeit és megkoszorúzza monumentumaikat, mert monumentális .............az, amivel önök a történelem ércttáblájára magukat érdemessé tevék. Vegye kegyesen Nagyságod a polgárság e hódoló feliratát. Esedezve kérjük, ne lökjön ki ezutánra sem szakállának árnyékából és védelmezzen meg minket most és mindörökké . Tüntetések. Szombaton. A pénteken kezdetüket vett tüntetések ismétlődtek szombaton este. A rendőrség általános megütközést keltett brutalitásai fokozták az elkeseredést s már este 7 órakor ismét nagy tömegek, nagyobb részben intelligens fiatalság, gyűltek össze az Orbán kávéház kioszkja előtt s elénekelve a Kossuth-nótát, teljes rendben, még a szokásos kiáltásoktól is tartózkodva, megindultak a külmonostor-utcza felé . Menet közbe szembe találták a K. monostor gazdasági tanintézetnek a városba igyekvő növendékeit. De midőn a két tábor egyesülni akart, lovas rendőrök vágtattak a fiatalság közé. Az a szürke lova rendőr, ki a tüntetések alkalmával állandó gyönyörűséget szerez magának huszárkori bravúrjainak ismétlésével felugratott a járdára és ott vágtatott végig többször, egymás után. Majd megjelentek a gyalogosok ismert alakjai. A »kolozsvári Avlik« melléknévre áhítozó rendőrtizedes ismét megkezdte szokott finomságait. Helven-helyen valóságos csata képződött rendőrök és tüntetők között csak a gr. Teleki ház kapuköze tudná hiven elbeszélni, hogy melyik igaz azon sok verzió közül, amely a rendőrök ottani »Rückwaertz concentrivong«járól beszél. Még itt így folyt a csatározás, az ifjak egy része a főtéren keresztül levonult a bő- farkas-utczába s hatalmas macskamuzsikát bögtönzött Szász Bla dr. lakása előtt. Jó 10 percéig tartott a népbizalom e különös jelensége, mikor itt is megjelent a rendőrség, mire a hangversenyzők teljes csendben elvonultak. A főtéren még később is folytak apró tüntetések s nem egy bekisérés fordult elő. Az őrszoba, valamint a főkapitány irodája telve volt intelligens ifjú emberekkel s — mint egyik polgár megjegyezte — soha nem volt annyi cylinder a pricsesen, mint szombaton. Persze e bekisérések sem történtek a szokástól eltérő módon. Akire rátette kezét a rendőr, az megérezhette, hogy jó erőben vannak a kolozsvári rendőrség közegei. De még szerencsés volt, kit csak egy rendőr fogott meg. A legtöbbre 4-5-en rohantak e hősök, sőt egy-egy alkapitány, rendőrfelügyelő és biztos is megtette azt a szívességet a közrendőr uraknak, hogy igyekezett nekik a büntető törvény 476. §-ának érvénytelenségéről beható magyarázattal szolgálni. A vasútnál. Vasárnap este az egyetemi ifjúság és a kolozsmonostori gazdasági tanintézet hallgatói teljes számban vonultak ki a vasúti indóházhoz. Ugyanekkor utazott fel Bartha Miklós lapunk szerkesztője Budapestre, hogy ellene szavazzon a 25 szakasznak. Az ifjúság ezt az alkalmat használta fel arra, hogy Barthát, mint aki lapjában sí ifjúság érdekeit a legmelegebben karolta fel és védelmezte, egy kis ovázióban részesítse. Az indóház perronját zsúfolásig töltötte meg a fiatalság, hol nemsokára felhangzott» Kossuth nóta, a Klapka induló, mit az »Abezug Tisza abezug Cs á ky« váltott fel, miközben sűrűn éljenezték Barthát. Bartha ezalatt a váróteremben várta a vonat indulását. Mikor az első csengetésre kilépett, harsány éljenzés reszkette meg a levegőt, majd egyik joghallgató intézett hozzá néhány lelkes szót, mire Bartha runden, de nagy hatással válaszolt, aztán vonatra ült. Az ifjúság a vonat elindulásáig maradt együtt a perronon, mialatt kalapjaikat leemelve viharosan éljeneztek. Bartha még egyszer megjelent az induló vonat ablakánál s kalapját leemelve köszönte meg az ifjúság lelkes ovatióját. A városban. Az ifjúság énekszóval vonult be a város falai közé, majd a Szász Béla kormánypárt vezérczikkíró és egyetemi tanár lakása elé vonult és macskazenét rögtönzöt, amit aaga Szász Béla úr is bizonyosan nem vett olyan érzékenyen, mint a rendőrség. A rendőrség ez este megmutatta, hogy sem a törvényes rendet, sem a tisztességet nem respektálja. A törvényes rendet azzal sértette meg hogy felsőbb parancsra 1 e ve 11 e számra, hogy incognitóban annál kényelmesebben garázdálkodhassék.