Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)

1889-09-11 / 210. szám

Az ifjúság titka. A „P. H.“-t­an a következő érdekes köz­leményt olvassuk: Múlt augusztus dó 14-án ezen czím alatt megjelent közleményünket mindenfelé könnyen ér­hető érdeklődéssel fogadták. Szak­­körökben is kiváló figyel­m és állat dó vita tárgyát képezik dr. Szikszay Sándor főorvos­nak az angyalföldi fogházi kórházban folyta­tott ifjusitási kisérletezései. Múltkor ismertettük, részletesen a kísér­letezés módozatot, a használati anyagot és az ideiglenesen észlelt hatást. Maga dr. Szikszay még tartózkodik bővebb magyarázatoktól s csakis néhány szaktekintély előtt mutatta még be kísérletezéseit. Azonban a főorvos az új eljárást mar már privát praxisába is be­levonta, a­hol mindenesetre ész­lelhetőbb ered­mények lesznek fel­mutathatók. Eddig elő már néhány öreg gróf, főpap stb. lépett a fiatalí­tási versenyzők sorába. Magukra a kísérletekre áttérve, közöl­tük, hogy első médiumként egy öreg Löbl Dávid nevű 75 éves rab insiciáltatott az if­­jusitási folyadékkal , hogy most már további 5 öreg rab kezd az ifjúság reményteljes kert­jébe visszatérni. Közöltük múltkor a külsőleg észrevehető fizikai erő gyarapodását kétségte­lenül bizonyitó erőmérések is létettek s ezen táblázatból a következő érdekes adatok áll­nak rendelkezésünkre. Löbl a 7-ik injekció után a Burgque­­féle kézi dynamomsteren 14 klgramot tudott csak nyomni, míg a 9-ik befecskendezéskor már 19 klgramot s igy fokozatosan haladva, a 13-ik injekció után az erőmérő már 35 ki­logramm fizikai erő kifejtését mutatta. Épugy emelkedett az erő a többi mé­diumnál is. Pl. Pesch Ferencz börtönőr a 3- ik befecskendezésnél csak 14 klgrmot, míg a 9-ik befecskendezés után már 42 (negyven­két) klgrmot nyomott az erőmérő. Egy harmadik médium, a­ki az ifju­­eitási kúra előtt lépcsőkön csak nagy nehe­zen, fáradozva és kapaszkodás mellett tudott felfelé haladni, a 7-dik injekció után már könnyedén, szabadon, két lépcsőt egyszerre fogva tudott két emeletet is megmászni, a­mit azon körülmény akndztott, hogy fizikai ereje 22 kgrtól 37 kgrig gyarapodott. Pollik, a­ki előbb szintén csak támasz­bot segélyével tudott nehézkesen vánszorogni, öt befecskendés után a botot eldobva, ma már szabadon, biztos léptekkel jár-kel, ereje pedig 31 kgrtól szintén 43 kgrig gyarapodott. Ezek mind oly meglepő hatások, me­lyek Szikszay­t arra késztették, hogy egy lé­péssel előbbre haladva, már a nőknél is meg­kezdette kísérletezéseit. Egy öreg, erőtlen rabnőn augusztus hó 17-én tette az első in­­jekcziót, a­ki a dynamométeren akkor 12 kgr. erőt birt kifejteni. Aug. 23-ikán kapta a 4-dik b­efecskendést s akkor már 21 kgrot mutatott xizex mar ide-ik nerentin­­dezés hatása alatt reménylenek ifjúságot. A folyadék, melyet dr. Szikszay a nőknél hasz­nál, részben eltér a férfiaknál használt anyag­tól , az még titkot képez. Az eddigi kísérletekből kitűnt, hogy a befecekendezések nem egyenlően hatnak a különböző médiumoknál. Némelyeknél több, másoknál kevesebb hatással vannak s éppen ennek tanulmányozásán fáradozik most a fő­orvos, megállapítandó, hogy miként egyez­tesse a folyadékot az egyes médiumok ter­mészetéhez. Sajnos, hogy nehézségekkel is kell küz­denie. It­t­úl­ most, midőn az első médium­nál (Löbl Dávidnál) a kísérletezés már vége felé járt, és az eredmény már kézzel fogha­tólag a legsikeresebbnek mutatkozott­, neve­zett rabnak lejárt fogsági ideje s 5 aug. 23- án kiszabadult azon ígérettel, hogy mint sza­bad ember is jelentkezni fog és befejezteti magán az »ifjusítás művét.« Azoban a fővá­rosi rendőrség vette át a kiszabadult rabot és azt — Szireszay főorvos és sok más, ezen kísérletek iránt érdeklődő szaktekintély leg­nagyobb sajnálatára,­­ Budapestről eltolon­­czolta, így az első mesterséges ifjú, félig kész állapotban világnak b­csáttatott anélkül, hogy a nagy mű első gyümölcsét további megfi­gyelés tárgyává lehetett volna tenni. Annyi azonban bizonyos, hogy az illető községben a 75 éves ifjoncz ismerősei és ro­konai csodálkozni fognak. Különben várható, hogy dr. Szikszay, mihelyest elegendő tapasztalati adatai lesz­nek, kísérletei eredményét közzé fogja tenni. iskolás gyerekek, 25 nemzet iskolás gyerekei egy iskolában és azt mondják, hogy a né­metek is csak nagy gyermekek. Huszonöt nemzet gyűlölt ott engemet — az ál­németet — és nem 25 iskolás gyerek ! Liptay Kornél. Egy asszony küzdelme. „Dóra" szerzőjétől. Az »ellenzék« számára fordította: Amica. XXII. (Folytatás.) (34.) — Én egészen idegen vagyok — mon­­ná lady Ryleston. — Luthab­on utaztam ke­resztül, ott hallottam Walton-udvarról, és azt gondoltam, hogy szeretném látni. A gazdasszony arcza még mind nem szelídült, tehát azt téve hozzá: — Ha nem akarja megmutatni, sajná­lom, hogy alkalmatlankodtam. Amint beszólt megfordult, hogy tá­vozzék, de a hű cseléd arcainak a szigorúsá­ga enyhült. — Madame, maradjon — mondá; — a legnagyobb örömmel állok szolgálatára. Bi­zonyosan látni óhajtja az elfogadó termeket, a képtárt és a báltermet. — Én mindent szeretnék látni a mit láthatok, — viszonzá Margarita. — Rögtön szolgálatára állok — mondá Gramené. És lady Ryleston ismét egyedül volt hagyva a férje házában. Az előcsarnok pompás volt, fegyverek­kel s a vadászat győzelem jelével volt körül aggatva. És a­mint Margarita ott ült, ismét az a meggyőződés bántotta, hogy férjének n­em tetszene, ha tudná, hogy ő mit csinál, érezte, hogy ha nem jöhetett úgy e házba, lett mint annak az úrnője, másképen nem lett volna szabad ide jönni. Nem volt ideje hosszasabb elmélkedés­re; Grameno visszatért és ekkor kezdetét vet­te a hely megmutatása. Margaritának volt annyi elővigyázata, hogy a fátyolét leeresztve tartotta, s olyan hangon beszélt a miről azt képzelte, hogy később nem lehet felismerni. Mert most már világosan érezte, hogy nem okosság az a­mit cselekszik, s ha valaha eljön az a nap, hogy férje haza hozza mint feleségét, rettenetes kellemetlenség volna, ha cselédei felismernék benne az idegen ladyt, ki egy eddi látogatta meg a házat. Ez ötöt rögtön hamis állásba helyezné, s ha férje megtudná, bosszúságot okozna neki. De most már benne van, s ha csak te­heti a végrendelet titkát meg kell tudni. Egy pár elvetett szó, vagy valami mellék körül­mény némi világot vethet reá. — Ha a madame a képeknek bámu­­lója — mondá Gramene — úgy ez a képtár tetszeni fog. És keresztül futotta a Murillok, Ra­­phalek, Canalettiek, Giorgionék és Greuzek névsorát. Lady Eyleston mindeniket megnéz­te, elváltoztatott hangján dicsérő megjegyzé­seket tett, és egész idő alatt azon tűnődött, hogy a legkissebb gyanú felkeltése nélkül mikor kezdhet arról beszélni, a­mi a szívét nyomja. — Madame ért a képekhez, — mondá Gramena. — Jönnek ide olyanok, a­kik épen olyan keveset értenek a képek valódi becsé­hez, mint én a görög nyelvhez , de a mada­me érti. — Nagyon szépek — erősíté lady Ky­­leston kitérőleg. — Lord Bernand sokat költött a kép­tárra; az én megboldogult gazdám nagyon szerette a képeket. Itt végre alkalom nyílt, és Margarita elég gyorsan használta fel azt. — Tehát maga az elhalt lord idejében is itt lakott ? — mondá kérdőleg. Grameno nyugodt fensőbbséggel mo­solygott. — A megboldogult gazdám előtt húsz évig laktam itt— mondá. A fekete fátyol sürü volt, s le volt ereszt­ve, hogy a szép arczot eltakarja, de a gazdasz­­szony még azon keresztül is látta, hogy ragyog­tak a szemei, s az egész arca felderült. Lady Ryleston elfordult, nem akarta ezzel az asz­­szonnyal nyugtalanságát s mohó kívánságát észrevétetni. Valami megjegyzést tett egy közelében függő Correggiora, és a gazdaas­szony, a­ki azt gondolta, hogy egy műértő hallgatóra talált, azt a megjegyzést tette, hogy ez volt az elhalt lord kedvencz képe. Lady Ryleston, még mindig elváltoztatott hangon beszélve azt monda: — Emlékezem, hogy a lord Rylestom haláláról olvastam valamit úgy gondolom, hogy ő nem volt házas ! Gramen, a többet tudás érzetével mo­solygott. — Nem madame. Én azt gondolom, hogy gazdám jobban szerette a képeket mint az embereket. Órákat töltött a képtárban. — Tehát nem maradt egyenes örökössé ? mondá lady Ryleston lassú hangon. — Nem, egyenes örökössé nem maradt, de a mostani lord nagyon ragaszkodott hozzá. Margarita türelmetlenül sóhajtott: íme itt állott a férje házában, egy régi hű cse­léd oldala mellett, a­ki a család titkait bi­zonyosan tudja, de hogy kérdezősködjék, hogy tudja meg a végrendelet titkát? — A mostani Lord fiatal nem de ? kérdé. — Igen, ő fiatal és nagyon szép. Lord Rylestonnál nincsen szebb férfi az országban. Lady Ryleston nagyon jól tudta azt, Ki tanulmányozta a nemes fő körvonalait, a nemes arcz szépségét jobban mint ő. Eszébe Lá.'a- AJiB—TTiinTSUT­gi-jy jutott, hogy hányszor megcsókolta ő azt a kedves arczot. Azonban igyekezett csapongó gondolatait összeszedni mert a gazdasszony azt mondá : — A nyugati szárnyban levő szalonban egy kitűnő képe van a mostani Lordnak. Ta­lán kívánja a madame látni? Margita dadogott valamit, hogy ő gyö­nyörködik a jó arczképekben, s a gazdasz­­■zonynak minden pillanatban jobban meg­nyerte a tetszését. — Lord Ryleston nem lakik itten, ő külföldre ment. És nem vette észre, hogy a lady ajkai elfehéredtek és reszkettek. — Külföldre ment! ismétlő Margarita. Ez különös. — Mai napság mindenki megy külföldre, mondá Grameno. Lady Ryleston sietve téve hozzá: — Igen, igen, de a­kinek ilyen bir­toka van mint ez, hogy tudja azt el­hagyni ? Gramano lassan rázta a fejét — Ez az amit nem értek — mondá. Én részemről nem mentem volna el. A lord­­sága soha sem lakott itt mióta a birtok az övé. — Azt hallottam, hogy a család nem sokára visszatér — jegyző meg Lady Ryles­ton. — Kit értenek az emberek e szó alatt, hogy a »család ?» — Azt hiszem, hogy Cameron kisasz­­szonyt és madame de Valmyt — válaszolá Gramena. — Megtudták, hogy a következő három évben Cameron kisasszony fog itt lakni. Lady Ryleston egy mély sóhajtás szerű lélegzetet vett. — Cameron kisasszony ? — ismétlő. — Kérem ne tartson kiváncsinak, de ki az ? A derék Grameno, kinek épen egy sza­bad délutánja volt hajlandóságot érzett a cse­vegésre és nem vette észre hallgatója arezín azt a majdnem fájdalmas kifejezést mellyel válaszát várta. — Nem sokára nyomában leszek a ti­toknak, mondá magában, ha ezt az asszonyt beszélni engedem. — Cameron kisasszony a megboldogult lordnak az unoka­húga — mondá a gazd­asszony. — És egyúttal az örökössé is, teve hoz­zá Margarita. Ő meggondolatlanul beszélt, és egy vi­lágot adott volna érte ha szavait visszavetet­te volna. — Örökössé ? — ismétló Grameno sze­líd felsőbbséggel. — Oh nem! — Az én lor­dom az örökös — tudja — a — törvény« örökös. — Én úgy emlékszem mintha hallott»» volna valamit arról, hogy húga az örökös« jegy­ző meg Lady Ryleston. — Én soha sem hallottam ilyesmit — viszontá a gazdasszony határozottam — Az önkényt értetődik, hogy Cameron kisasszony szép vagyont kapott , de soha sem hallottak , hogy ő válna a megboldogult lord örö­kössé. — Ilyen különös dolgok történnek - mondá Lady Ryleston. — Maga itt volt mi­dőn a gazdája meghalt ? — Oh igen, itt voltam! — válaszolt Grameno. A Margarita türelmetlensége nagyobb volt mint hogy fékezni tudta volna; szerette volna kezeit összetevő azt kiáltani: — Az ég szerelmére kérem könyörül* jön rajtam, mondjon el mindent a mit tud, — mondja el a végrendelet titkát. Alig tudta magát fékezni, össze kid* csolva kezeit s lenge alakja ide a tors csak úgy imbolygott. — Volt valami különös a végrendek­­ben? — kérdé igyekezve nyugodtan beszélni« Az antwerpeni katasztrófa. A borzasztó robbanásról egy szemtanú a következő újabb részleteket közli: Számos kikötőmunkás, a ki a kikötőben volt elfoglalva, sok munkás, ki a hajókon dol­gozott, sok gyermek, ki a dockokon játszott, egy négy tagból álló angol család, mely épen a kikötőben kocsikázott áldozatul esett a robbanásnak. A katasztrófa színhelye közelé­ben horgonyzó hajóknak alig volt idejük a menekülésre. Több gőzös, köztük a Prinz Al­bert nevű is erősen megrongálódott. Az anyagi kár kiszámíthatatlan. Az Austrawel-negyed úgyszólván teljesen elpusz­tult, számos műhely leégett és sok ház erősen megrongálódott. Azt hiszik, hogy a kár meg­fogja haladni az ötven millió frankot. A lakosság szakadatlanul az utczákon van. A csapás által sújtott munkáscsaládok nyomorúsága valóban szívszaggató. Eddig már több mint 500 család öltött gyászt. A katasztrófáról és a robbanás nagy­ságáról némi fogalmat alkothatunk magunk­nak, ha meggondoljuk, hogy 50 millió töl­tény repült a levegőbe. Minden töltény gyu­tacsában 5 gr. lőpor van s igy az 50,000,000 töltényben 250,000 kilogramm lőpor volt, mely 25 millió golyóval egyszerre a levegőbe repült, 22 milliót mondunk, mert 15 millióból már ki volt szedve a gyutacs. Tetézte még a borzasztó katasztrófát az, hogy 60,000 hordó petróleum is meggyűlt, mely iszonyú pusztí­tást vitt véghez. A katasztrófa színhelye közelében levő víznyomásos gép, mely a száraz­ dockkok ki­ürítésére szolgált, teljesen elpusztult. A Rieth és társa elég hatalmas petroleumos meden­­cséi, melyek egész hajórakományra való orcez kőolajat tartalmaztak, tüzet fogtak és oly borzasztó katasztrófát idéztek elő, a minőre Anver* évkönyveiben nincsen példa. A tűz körülbelől 60,000 négyszögméternyi területen pusztított. Szerencsére északi szál fújt s igy­­­r ’ - * - -* nmm A halottak és sebesültek eltakarítása borzalommal töltött el mindenkit. Minden peresben újabb borzasztón eltorzított holttes­tek és összeégett emberi holttestek. Itt egy láb, ott egy fő, itt egy véres törzs, amott egy kettétört kar, majd egy czafat hús, amott kib­osssant agy­velő foszlányok összeégve, megpörkölve, borzasztó látványt nyújtottak ! A hordágyak és a kocsik sora, melye­ken a halottakat s a sebesülteket elszállítot­ták alig akart véget érni. Még este 8 órakor is tűzoltók és katonák a halottak kiásásával voltak elfoglalva. A kórházakban az orvosok ernyedetlenül dolgoznak. Hol egy kezet, hol meg egy lábat amputálnak. A kórházak személyzete bámulatos ön­­feláldozással szenteli magát a sebesültek ápo­lásának. A váróolákban szívfacsaró jelene­tek játszódtak . Zokogások, könnyekbe fűlt hangon tudakozok gyermekük vagy fékjük után. Élnek-e vig meghaltak ? Meg akarja tudni a valót, bármily szo­morú legyen is. A légnyomás egy 16 éves leányt állítólag 100 lépésnyire ellökött, és még­sem történt semmi baja. Egy másik pe­dig 300 méternye elrepült s csak a karját törte. A különböz kórházakban 88 súlyosan sebesült fekszik; munkások egy részét kik csak könnyebb süléseket szenvedtek, már kibocsátották a krházikból. A szerencsétle­nt­­ jártak szétdarbolt testrészei 11 nagy ra­vatalon vannak özegyüjtve. A romok alól szakadatlanul kertnek elő teljesen megszene­ Sedett és rémitcer eltorzított holttestek. A tűz folyton tart, h­zára a tűzoltóság és ka­tonaság megteszi at igyekezetének, hogy a lángokat elfojtsák Corvilain, a gyár tulajdo­nosa csak szerancsi véletlen által menekült meg a haláltól. Ara a napra, melyen a ka­tasztrófa történt, öbb üzlettársát rendelte magához, hogy vejk egy fontos vállalatról értekezzék. De reges távirat érkezett üzlet­társaitól, hogy nem jöhetnek Antwerpenbe, hanem őt kérik, hgy haladéktalanul Párisba utazzék.. Corvilain a kiásnak eleget tett, és e körülménynek köszönheti életét. Tegnap, visz­­szaérkezése után, azonnal kihallgatás alá fog­ták, a­mely kihallgaás tíz óráig tartott. — Mint hírlik — vétke gondatlansággal vádol­ják, mert az engedéy szerint legfeljebb 3000 kilogramm lőport tilthattak a gyár helyisé­gében, míg a kat&S’­trófa idején a lőporkész­let kürülbelül 24,0­0 kilóra rúgott. A rendőrség Corvilaint őrizet alá he­lyezte, és megtiltott neki, hogy a városból távozzék.­­ A robbanás után több munkást megbíztak­­ töltények kiszedésével, a­melyek közz­ü­ még­sok meg volt töltve. Ezek utólag expodásak és a munkások kö­zül kettőt megöltek, kettőt pedig súlyosan megsebesítettek. ...... szét a fiatalság. Nosza a­míg ezek visszatér­nek teljesen megtisztul a város — gondolók nagy meggondolatlansággal. Csak egy kicsit kellett volna »erélyes« hatóságunkra gondol­nunk, mindjárt támaszthattunk volna alapos kételyeket. De mikor úgy tele volt hol egyik hol a másik lap a királyi tanácsos polgár­mester »utasításé«-val, a tanácsos úr rendsza­bályaival, hát akkor nem csoda, ha lépre megy az ember­ hite. Úgy gondoltuk, hogy a tekintetes ha­tóság is látja a veszélyt teljes nagyságában. Látja a férgeket, a kukaczokat, a molylepké­ket, ezeket a valóságos nyavalya fészkeket. E L Lí N Z E K (848) Azok a leányok. Álczalátás volt az, csupa álomlátás, hogy a hatóság a moly­pillangók, a kártékony bau­­cillusok kiirtására erős rendszabályokhoz nyúl s ezen utalból megbizaték az egyik tanácsos a Lykurgus ur szerepével: alkotni törvényt, szigorút, hatásost, a mely minden bajnak ele­jét veszi. Szinte látom a rendőrség kezében a lepke­fogókat, a rovar­irtó porfecskendőket. — Háború len — mondták az embe­rek. A pinczérleányos kocsmákat földig le­rombolják s a bennük élő éji lepkéket sza­naszét szórják a világba, hogy az ifjúságnak testi erjét szellemét és erszényét megoltal­­melyektől a test, a lélek az erszény egyaránt betegséget kap. Azóta elmúlt a tavasz illatos virágai­val, el a nyár bűzös cs­­omáival (most ez a nyárra, és nem a tisztasági felügyelőre tar­tozik.) Maholnap beköszönt a hivatalos ősz is. Az ifjúság tömegesen tódul Kolozsvárra, hozva magával falusi fris egészséget s szü­leik által számukra verejtékesen megtakarí­tott fillé­reket. Tetszik tudni, hogy mindez hová ván­dorol ? Mert, hogy az ifjúság jelentékeny százalékát rövid idő alatt elhagyja, az iránt­a mindeneket rózsás színben látó hatóság is nem lehet kétségben. Mert az bizonyos, hogy a hatóság egy cseppet se pesszimista. Jó kedvű és fi­atalos a könnyelműségig. Ő — cselekedeteiből ítél­ve — a pinezér leányokban nem az erköl­csi mételyt látja, hanem egészen mást, — mert hát költői lélek mindenek felett. Ki bolond is alkotna rendszabályt e földi gyönyörűségek e bűbájos Syrének, • könnyű tánccu ba­aderek e nőnemű Ganime­­dek ellen; köbös volna a szive annak az ur­nak, a mi nem érez,­­ pedig meg vagyon írva, hogy a te szivedben jó érzelem la­kozzék. Úgy kell lenni, hogy ezért aludt el az ügy. Nem akarnak más­ok után kunitatni. Nincs kedvünk más nyomon elindulni, mert reméljük a jobbat és félünk a rosszabbtól, a­mire a kutató ember csupa véletlenségből is rábukkan. De mivel ez természetesen tréfa, a­mi a helyes argumentumnak látszatával sem bír, mégis kiváncsiak vagyunk, hogy mivel indo­kolja a hatóság bosszantó indolenciáját, miért hallgatnak, miért tétlenkednek egy ilyen ve­­szélylyel szemben, mely egészen az erkölcs, a vagyon és egészség ellen irányul. Valamivel nagyobb baj talán, mint a szegény tüntetők ügye, pedig avval ugyan­csak szerettek annak idejében foglalkozni. .... De mégis! Kérdjük, mi lenne a felelet, ha más okok után kutatnánk. Mert van ám mis is. S ha ez egyszer napvilágra jó, késő lenne a hivatalos jajgatás! MINDENFÉLE. Kolozsvár, szeptember 11. — Az EMKE legnagyobb gyűj­tője. Köztudomású­­dolog, hogy az EMKE részére legtöbbet Ka­pacsi Dezső gyűjtött, kiről a lelkes és tevékeny férfiúról az »Eger ég vidéke« egész hosszú czikket közöl, mely­hogy többek közt csak az E­M­K­E-nek 3444 frt 71 krt gyűjtött. Gyűjtésének össze­ge meghaladja a 10 ezer irtot. E n.­ép oly fé­nyes bizonyítéka önzetlenségének, mint a köz­művelődési érdeklődésének. — Ifj tanárok. Egyetemünkön az elme gyógyászat nemrég kinevezett uj pro­fesszora, dr. Lechner Károly városunkba ér­kezett s e héten megkezdi előadásait. Az uni­tárius főtanodában a vegytan újonnan rend­szeresített tanszékinek tanárául Nyiredy Gé­za egyetemi tanársegédet választották meg. — Koszut­h-emlék Szentesen. Szentes város polgárai közadakozásból emlé­ket emelnek Kossuthnak. Az emlékkövet már­­czius 15-én leplezik le s igy Szentes lesz az ország első városa, mely maradandó emléket emel Kossuthnak. — Jubileum: Szász Domokos ref. püspök és Szász Gerő ref. esperes 30 éves lelke­sei működésük évfordulójának megünneplésére a rendező bizottság a következő programot ál­­litott egybe : A mélt. és főt. Szísz Domokos püspök és nt. Szász Gerő esperes urak 30 éves lelk­észi működ­ésük évfordulója alkalmá­ból a kolozsvári ev. ref. egyházközség által rendezett öröm­ünnepély sorrendje: 1­ 9 óra­kor a hívek gyülekezése a belfirkai-utczai templom melletti papi szálláson. 2. Fél 10 órakor bevonulás a templomba és az isten­tisztelet kezdete. 3. Invokatio. 4. Egyházi ének előadja a földészek énekkara. 5. Ima,­­ főt. püspök Szász Domokos által. 6. Ének a földészek énekkara által. 7. Egyházi beszéd, tartja ut. Szász Gerő esperes. 8. A hírek tö­meges tisztelgése az ünnepelt lelkészeknél és ez alkalommal egy díszes emlék-okmány át­adása. 9. Délután 1 órakor közös polgárias ebéd a Stadler-kertben. — Az erdélyi irodalmi társaság a szünet utáni első felolvasó ülését vasárnap, szept. 15-én délelőtt 11 órakor tartja meg. A felolvasások sora a következő: Felméri La­jos: Hogyan kezdődik a beszéd. Széchi Károly: Lyrai költemények. P. Szathmári Károly:Ko­lozsvár legszebb napja. A felolvasás a Keres­kedelmi Akadémia dísztermében lesz és pont­ban 11 órakor kezdődik. — lilbttignaitae. »Minotaurusz« ni­­mit feltűnést okozott tegnapi czikkfunkban nyomdahibából „B. P.“ ügyvéd helyett „B. E.“ szedetett. Tévedések elkerülése végett tart­juk est kölkségesnek fölemlíteni. — Ferenci József egyetem tit­kári hivatala ezennel közhírré teszi, hogy azon orvostudorok, kik egészségtan tanári vizsgát tenni akarnak­­. hó 28-án a dékáni hivatalban jelentkezzenek. — A trikolor, mint korcsma­szegér. Több hét óta kornyikál valami tán­­ger-trupp az Újvilágban, nem abban, mely túl van az Óceánon, hanem a­melyik itt fekszik a Szamos mellett. A­kinek kedve van hozzá, persze meghallgathatja azokat az izlet­i »job­le­r­e­k­e­t«, de már az ellen nemcsak a jó ízlés, de a törvényesség szempontjából s­ai­tóságnak kellene kifogást tenni,­­hogy e két«­értékű szerepléshez a magyar trikolor szol­gáljon a reklám állandó eszközéül. — Eljegyzés. Simay János sz.-ujvári aljárán biró vasárnap jegyezte el Dandon Ma­riskát, Sav. Dandon Elekné leányát. — Utllliamter a kórházban. Gróf Teleki Géza belügyminiszter a napokban meg­látogatta a temesvári kórházat és elége­detlenségének élőszóval adott kife­jezést. Uram teremtőm, ha Kolozsvárra jőne ő kegyelmessége és meglátogatná a dolgozó­ézben berendezett j­á­r­v­á­n­y­k­ó­r­házat ■ v­n­ta-u­iUkoa-i Isién járvány­­kórházat még nem látott Európa Ott mi beékelve a legpisikosabb és a legsűrűbbet lakott városrészben egy fedél alatt a csirke­­tolvajokkal, a­kikkel a város az utczákat se­perheti,­­ a­kik úgy széthordják a járvány­­betegségeket, hogy aztán doktor legyen, a­ki határt szab a pusztításaiknak. Ha már a bel­ügyminiszter úr sorra vette a kórházakat, ugyan kérjük ne sajnálja lezónázni Kolozs­várra s betekinteni a híres »dolgozó« há­zunkban berendezett járványkórházba — és kegyeskedjék szétrobbantani azt a kórházat, mert egyre százat lehet tenni, hogy ez a kórház csak szaporítja a mételyt, a­helyett, hogy menedéket nyújtana ellene. — A szegedi rakpart. Mint Sze­gedről írják. Lóczy Lajos budapesti műegye­ Szeptember 11.

Next