Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-09-11 / 210. szám
Az ifjúság titka. A „P. H.“-tan a következő érdekes közleményt olvassuk: Múlt augusztus dó 14-án ezen czím alatt megjelent közleményünket mindenfelé könnyen érhető érdeklődéssel fogadták. Szakkörökben is kiváló figyelm és állat dó vita tárgyát képezik dr. Szikszay Sándor főorvosnak az angyalföldi fogházi kórházban folytatott ifjusitási kisérletezései. Múltkor ismertettük, részletesen a kísérletezés módozatot, a használati anyagot és az ideiglenesen észlelt hatást. Maga dr. Szikszay még tartózkodik bővebb magyarázatoktól s csakis néhány szaktekintély előtt mutatta még be kísérletezéseit. Azonban a főorvos az új eljárást mar már privát praxisába is belevonta, ahol mindenesetre észlelhetőbb eredmények lesznek felmutathatók. Eddig elő már néhány öreg gróf, főpap stb. lépett a fiatalítási versenyzők sorába. Magukra a kísérletekre áttérve, közöltük, hogy első médiumként egy öreg Löbl Dávid nevű 75 éves rab insiciáltatott az ifjusitási folyadékkal , hogy most már további 5 öreg rab kezd az ifjúság reményteljes kertjébe visszatérni. Közöltük múltkor a külsőleg észrevehető fizikai erő gyarapodását kétségtelenül bizonyitó erőmérések is létettek s ezen táblázatból a következő érdekes adatok állnak rendelkezésünkre. Löbl a 7-ik injekció után a Burgqueféle kézi dynamomsteren 14 klgramot tudott csak nyomni, míg a 9-ik befecskendezéskor már 19 klgramot s igy fokozatosan haladva, a 13-ik injekció után az erőmérő már 35 kilogramm fizikai erő kifejtését mutatta. Épugy emelkedett az erő a többi médiumnál is. Pl. Pesch Ferencz börtönőr a 3- ik befecskendezésnél csak 14 klgrmot, míg a 9-ik befecskendezés után már 42 (negyvenkét) klgrmot nyomott az erőmérő. Egy harmadik médium, aki az ifjueitási kúra előtt lépcsőkön csak nagy nehezen, fáradozva és kapaszkodás mellett tudott felfelé haladni, a 7-dik injekció után már könnyedén, szabadon, két lépcsőt egyszerre fogva tudott két emeletet is megmászni, amit azon körülmény akndztott, hogy fizikai ereje 22 kgrtól 37 kgrig gyarapodott. Pollik, aki előbb szintén csak támaszbot segélyével tudott nehézkesen vánszorogni, öt befecskendés után a botot eldobva, ma már szabadon, biztos léptekkel jár-kel, ereje pedig 31 kgrtól szintén 43 kgrig gyarapodott. Ezek mind oly meglepő hatások, melyek Szikszayt arra késztették, hogy egy lépéssel előbbre haladva, már a nőknél is megkezdette kísérletezéseit. Egy öreg, erőtlen rabnőn augusztus hó 17-én tette az első injekcziót, aki a dynamométeren akkor 12 kgr. erőt birt kifejteni. Aug. 23-ikán kapta a 4-dik befecskendést s akkor már 21 kgrot mutatott xizex mar ide-ik nerentindezés hatása alatt reménylenek ifjúságot. A folyadék, melyet dr. Szikszay a nőknél használ, részben eltér a férfiaknál használt anyagtól , az még titkot képez. Az eddigi kísérletekből kitűnt, hogy a befecekendezések nem egyenlően hatnak a különböző médiumoknál. Némelyeknél több, másoknál kevesebb hatással vannak s éppen ennek tanulmányozásán fáradozik most a főorvos, megállapítandó, hogy miként egyeztesse a folyadékot az egyes médiumok természetéhez. Sajnos, hogy nehézségekkel is kell küzdenie. Ittúl most, midőn az első médiumnál (Löbl Dávidnál) a kísérletezés már vége felé járt, és az eredmény már kézzel foghatólag a legsikeresebbnek mutatkozott, nevezett rabnak lejárt fogsági ideje s 5 aug. 23- án kiszabadult azon ígérettel, hogy mint szabad ember is jelentkezni fog és befejezteti magán az »ifjusítás művét.« Azoban a fővárosi rendőrség vette át a kiszabadult rabot és azt — Szireszay főorvos és sok más, ezen kísérletek iránt érdeklődő szaktekintély legnagyobb sajnálatára, Budapestről eltolonczolta, így az első mesterséges ifjú, félig kész állapotban világnak bcsáttatott anélkül, hogy a nagy mű első gyümölcsét további megfigyelés tárgyává lehetett volna tenni. Annyi azonban bizonyos, hogy az illető községben a 75 éves ifjoncz ismerősei és rokonai csodálkozni fognak. Különben várható, hogy dr. Szikszay, mihelyest elegendő tapasztalati adatai lesznek, kísérletei eredményét közzé fogja tenni. iskolás gyerekek, 25 nemzet iskolás gyerekei egy iskolában és azt mondják, hogy a németek is csak nagy gyermekek. Huszonöt nemzet gyűlölt ott engemet — az álnémetet — és nem 25 iskolás gyerek ! Liptay Kornél. Egy asszony küzdelme. „Dóra" szerzőjétől. Az »ellenzék« számára fordította: Amica. XXII. (Folytatás.) (34.) — Én egészen idegen vagyok — monná lady Ryleston. — Luthabon utaztam keresztül, ott hallottam Walton-udvarról, és azt gondoltam, hogy szeretném látni. A gazdasszony arcza még mind nem szelídült, tehát azt téve hozzá: — Ha nem akarja megmutatni, sajnálom, hogy alkalmatlankodtam. Amint beszólt megfordult, hogy távozzék, de a hű cseléd arcainak a szigorúsága enyhült. — Madame, maradjon — mondá; — a legnagyobb örömmel állok szolgálatára. Bizonyosan látni óhajtja az elfogadó termeket, a képtárt és a báltermet. — Én mindent szeretnék látni a mit láthatok, — viszonzá Margarita. — Rögtön szolgálatára állok — mondá Gramené. És lady Ryleston ismét egyedül volt hagyva a férje házában. Az előcsarnok pompás volt, fegyverekkel s a vadászat győzelem jelével volt körül aggatva. És amint Margarita ott ült, ismét az a meggyőződés bántotta, hogy férjének nem tetszene, ha tudná, hogy ő mit csinál, érezte, hogy ha nem jöhetett úgy e házba, lett mint annak az úrnője, másképen nem lett volna szabad ide jönni. Nem volt ideje hosszasabb elmélkedésre; Grameno visszatért és ekkor kezdetét vette a hely megmutatása. Margaritának volt annyi elővigyázata, hogy a fátyolét leeresztve tartotta, s olyan hangon beszélt a miről azt képzelte, hogy később nem lehet felismerni. Mert most már világosan érezte, hogy nem okosság az amit cselekszik, s ha valaha eljön az a nap, hogy férje haza hozza mint feleségét, rettenetes kellemetlenség volna, ha cselédei felismernék benne az idegen ladyt, ki egy eddi látogatta meg a házat. Ez ötöt rögtön hamis állásba helyezné, s ha férje megtudná, bosszúságot okozna neki. De most már benne van, s ha csak teheti a végrendelet titkát meg kell tudni. Egy pár elvetett szó, vagy valami mellék körülmény némi világot vethet reá. — Ha a madame a képeknek bámulója — mondá Gramene — úgy ez a képtár tetszeni fog. És keresztül futotta a Murillok, Raphalek, Canalettiek, Giorgionék és Greuzek névsorát. Lady Eyleston mindeniket megnézte, elváltoztatott hangján dicsérő megjegyzéseket tett, és egész idő alatt azon tűnődött, hogy a legkissebb gyanú felkeltése nélkül mikor kezdhet arról beszélni, ami a szívét nyomja. — Madame ért a képekhez, — mondá Gramena. — Jönnek ide olyanok, akik épen olyan keveset értenek a képek valódi becséhez, mint én a görög nyelvhez , de a madame érti. — Nagyon szépek — erősíté lady Kyleston kitérőleg. — Lord Bernand sokat költött a képtárra; az én megboldogult gazdám nagyon szerette a képeket. Itt végre alkalom nyílt, és Margarita elég gyorsan használta fel azt. — Tehát maga az elhalt lord idejében is itt lakott ? — mondá kérdőleg. Grameno nyugodt fensőbbséggel mosolygott. — A megboldogult gazdám előtt húsz évig laktam itt— mondá. A fekete fátyol sürü volt, s le volt eresztve, hogy a szép arczot eltakarja, de a gazdaszszony még azon keresztül is látta, hogy ragyogtak a szemei, s az egész arca felderült. Lady Ryleston elfordult, nem akarta ezzel az aszszonnyal nyugtalanságát s mohó kívánságát észrevétetni. Valami megjegyzést tett egy közelében függő Correggiora, és a gazdaasszony, aki azt gondolta, hogy egy műértő hallgatóra talált, azt a megjegyzést tette, hogy ez volt az elhalt lord kedvencz képe. Lady Ryleston, még mindig elváltoztatott hangon beszélve azt monda: — Emlékezem, hogy a lord Rylestom haláláról olvastam valamit úgy gondolom, hogy ő nem volt házas ! Gramen, a többet tudás érzetével mosolygott. — Nem madame. Én azt gondolom, hogy gazdám jobban szerette a képeket mint az embereket. Órákat töltött a képtárban. — Tehát nem maradt egyenes örökössé ? mondá lady Ryleston lassú hangon. — Nem, egyenes örökössé nem maradt, de a mostani lord nagyon ragaszkodott hozzá. Margarita türelmetlenül sóhajtott: íme itt állott a férje házában, egy régi hű cseléd oldala mellett, aki a család titkait bizonyosan tudja, de hogy kérdezősködjék, hogy tudja meg a végrendelet titkát? — A mostani Lord fiatal nem de ? kérdé. — Igen, ő fiatal és nagyon szép. Lord Rylestonnál nincsen szebb férfi az országban. Lady Ryleston nagyon jól tudta azt, Ki tanulmányozta a nemes fő körvonalait, a nemes arcz szépségét jobban mint ő. Eszébe Lá.'a- AJiB—TTiinTSUTgi-jy jutott, hogy hányszor megcsókolta ő azt a kedves arczot. Azonban igyekezett csapongó gondolatait összeszedni mert a gazdasszony azt mondá : — A nyugati szárnyban levő szalonban egy kitűnő képe van a mostani Lordnak. Talán kívánja a madame látni? Margita dadogott valamit, hogy ő gyönyörködik a jó arczképekben, s a gazdasz■zonynak minden pillanatban jobban megnyerte a tetszését. — Lord Ryleston nem lakik itten, ő külföldre ment. És nem vette észre, hogy a lady ajkai elfehéredtek és reszkettek. — Külföldre ment! ismétlő Margarita. Ez különös. — Mai napság mindenki megy külföldre, mondá Grameno. Lady Ryleston sietve téve hozzá: — Igen, igen, de akinek ilyen birtoka van mint ez, hogy tudja azt elhagyni ? Gramano lassan rázta a fejét — Ez az amit nem értek — mondá. Én részemről nem mentem volna el. A lordsága soha sem lakott itt mióta a birtok az övé. — Azt hallottam, hogy a család nem sokára visszatér — jegyző meg Lady Ryleston. — Kit értenek az emberek e szó alatt, hogy a »család ?» — Azt hiszem, hogy Cameron kisaszszonyt és madame de Valmyt — válaszolá Gramena. — Megtudták, hogy a következő három évben Cameron kisasszony fog itt lakni. Lady Ryleston egy mély sóhajtás szerű lélegzetet vett. — Cameron kisasszony ? — ismétlő. — Kérem ne tartson kiváncsinak, de ki az ? A derék Grameno, kinek épen egy szabad délutánja volt hajlandóságot érzett a csevegésre és nem vette észre hallgatója arezín azt a majdnem fájdalmas kifejezést mellyel válaszát várta. — Nem sokára nyomában leszek a titoknak, mondá magában, ha ezt az asszonyt beszélni engedem. — Cameron kisasszony a megboldogult lordnak az unokahúga — mondá a gazdasszony. — És egyúttal az örökössé is, teve hozzá Margarita. Ő meggondolatlanul beszélt, és egy világot adott volna érte ha szavait visszavetette volna. — Örökössé ? — ismétló Grameno szelíd felsőbbséggel. — Oh nem! — Az én lordom az örökös — tudja — a — törvény« örökös. — Én úgy emlékszem mintha hallott»» volna valamit arról, hogy húga az örökös« jegyző meg Lady Ryleston. — Én soha sem hallottam ilyesmit — viszontá a gazdasszony határozottam — Az önkényt értetődik, hogy Cameron kisasszony szép vagyont kapott , de soha sem hallottak , hogy ő válna a megboldogult lord örökössé. — Ilyen különös dolgok történnek - mondá Lady Ryleston. — Maga itt volt midőn a gazdája meghalt ? — Oh igen, itt voltam! — válaszolt Grameno. A Margarita türelmetlensége nagyobb volt mint hogy fékezni tudta volna; szerette volna kezeit összetevő azt kiáltani: — Az ég szerelmére kérem könyörül* jön rajtam, mondjon el mindent a mit tud, — mondja el a végrendelet titkát. Alig tudta magát fékezni, össze kid* csolva kezeit s lenge alakja ide a tors csak úgy imbolygott. — Volt valami különös a végrendekben? — kérdé igyekezve nyugodtan beszélni« Az antwerpeni katasztrófa. A borzasztó robbanásról egy szemtanú a következő újabb részleteket közli: Számos kikötőmunkás, a ki a kikötőben volt elfoglalva, sok munkás, ki a hajókon dolgozott, sok gyermek, ki a dockokon játszott, egy négy tagból álló angol család, mely épen a kikötőben kocsikázott áldozatul esett a robbanásnak. A katasztrófa színhelye közelében horgonyzó hajóknak alig volt idejük a menekülésre. Több gőzös, köztük a Prinz Albert nevű is erősen megrongálódott. Az anyagi kár kiszámíthatatlan. Az Austrawel-negyed úgyszólván teljesen elpusztult, számos műhely leégett és sok ház erősen megrongálódott. Azt hiszik, hogy a kár megfogja haladni az ötven millió frankot. A lakosság szakadatlanul az utczákon van. A csapás által sújtott munkáscsaládok nyomorúsága valóban szívszaggató. Eddig már több mint 500 család öltött gyászt. A katasztrófáról és a robbanás nagyságáról némi fogalmat alkothatunk magunknak, ha meggondoljuk, hogy 50 millió töltény repült a levegőbe. Minden töltény gyutacsában 5 gr. lőpor van s igy az 50,000,000 töltényben 250,000 kilogramm lőpor volt, mely 25 millió golyóval egyszerre a levegőbe repült, 22 milliót mondunk, mert 15 millióból már ki volt szedve a gyutacs. Tetézte még a borzasztó katasztrófát az, hogy 60,000 hordó petróleum is meggyűlt, mely iszonyú pusztítást vitt véghez. A katasztrófa színhelye közelében levő víznyomásos gép, mely a száraz dockkok kiürítésére szolgált, teljesen elpusztult. A Rieth és társa elég hatalmas petroleumos medencséi, melyek egész hajórakományra való orcez kőolajat tartalmaztak, tüzet fogtak és oly borzasztó katasztrófát idéztek elő, a minőre Anver* évkönyveiben nincsen példa. A tűz körülbelől 60,000 négyszögméternyi területen pusztított. Szerencsére északi szál fújt s igyr ’ - * - -* nmm A halottak és sebesültek eltakarítása borzalommal töltött el mindenkit. Minden peresben újabb borzasztón eltorzított holttestek és összeégett emberi holttestek. Itt egy láb, ott egy fő, itt egy véres törzs, amott egy kettétört kar, majd egy czafat hús, amott kibosssant agyvelő foszlányok összeégve, megpörkölve, borzasztó látványt nyújtottak ! A hordágyak és a kocsik sora, melyeken a halottakat s a sebesülteket elszállították alig akart véget érni. Még este 8 órakor is tűzoltók és katonák a halottak kiásásával voltak elfoglalva. A kórházakban az orvosok ernyedetlenül dolgoznak. Hol egy kezet, hol meg egy lábat amputálnak. A kórházak személyzete bámulatos önfeláldozással szenteli magát a sebesültek ápolásának. A váróolákban szívfacsaró jelenetek játszódtak . Zokogások, könnyekbe fűlt hangon tudakozok gyermekük vagy fékjük után. Élnek-e vig meghaltak ? Meg akarja tudni a valót, bármily szomorú legyen is. A légnyomás egy 16 éves leányt állítólag 100 lépésnyire ellökött, és mégsem történt semmi baja. Egy másik pedig 300 méternye elrepült s csak a karját törte. A különböz kórházakban 88 súlyosan sebesült fekszik; munkások egy részét kik csak könnyebb süléseket szenvedtek, már kibocsátották a krházikból. A szerencsétlent jártak szétdarbolt testrészei 11 nagy ravatalon vannak özegyüjtve. A romok alól szakadatlanul kertnek elő teljesen megszene Sedett és rémitcer eltorzított holttestek. A tűz folyton tart, hzára a tűzoltóság és katonaság megteszi at igyekezetének, hogy a lángokat elfojtsák Corvilain, a gyár tulajdonosa csak szerancsi véletlen által menekült meg a haláltól. Ara a napra, melyen a katasztrófa történt, öbb üzlettársát rendelte magához, hogy vejk egy fontos vállalatról értekezzék. De reges távirat érkezett üzlettársaitól, hogy nem jöhetnek Antwerpenbe, hanem őt kérik, hgy haladéktalanul Párisba utazzék.. Corvilain a kiásnak eleget tett, és e körülménynek köszönheti életét. Tegnap, viszszaérkezése után, azonnal kihallgatás alá fogták, amely kihallgaás tíz óráig tartott. — Mint hírlik — vétke gondatlansággal vádolják, mert az engedéy szerint legfeljebb 3000 kilogramm lőport tilthattak a gyár helyiségében, míg a kat&S’trófa idején a lőporkészlet kürülbelül 24,00 kilóra rúgott. A rendőrség Corvilaint őrizet alá helyezte, és megtiltott neki, hogy a városból távozzék. A robbanás után több munkást megbíztak töltények kiszedésével, amelyek közzü mégsok meg volt töltve. Ezek utólag expodásak és a munkások közül kettőt megöltek, kettőt pedig súlyosan megsebesítettek. ...... szét a fiatalság. Nosza amíg ezek visszatérnek teljesen megtisztul a város — gondolók nagy meggondolatlansággal. Csak egy kicsit kellett volna »erélyes« hatóságunkra gondolnunk, mindjárt támaszthattunk volna alapos kételyeket. De mikor úgy tele volt hol egyik hol a másik lap a királyi tanácsos polgármester »utasításé«-val, a tanácsos úr rendszabályaival, hát akkor nem csoda, ha lépre megy az ember hite. Úgy gondoltuk, hogy a tekintetes hatóság is látja a veszélyt teljes nagyságában. Látja a férgeket, a kukaczokat, a molylepkéket, ezeket a valóságos nyavalya fészkeket. E L Lí N Z E K (848) Azok a leányok. Álczalátás volt az, csupa álomlátás, hogy a hatóság a molypillangók, a kártékony baucillusok kiirtására erős rendszabályokhoz nyúl s ezen utalból megbizaték az egyik tanácsos a Lykurgus ur szerepével: alkotni törvényt, szigorút, hatásost, a mely minden bajnak elejét veszi. Szinte látom a rendőrség kezében a lepkefogókat, a rovarirtó porfecskendőket. — Háború len — mondták az emberek. A pinczérleányos kocsmákat földig lerombolják s a bennük élő éji lepkéket szanaszét szórják a világba, hogy az ifjúságnak testi erjét szellemét és erszényét megoltalmelyektől a test, a lélek az erszény egyaránt betegséget kap. Azóta elmúlt a tavasz illatos virágaival, el a nyár bűzös csomáival (most ez a nyárra, és nem a tisztasági felügyelőre tartozik.) Maholnap beköszönt a hivatalos ősz is. Az ifjúság tömegesen tódul Kolozsvárra, hozva magával falusi fris egészséget s szüleik által számukra verejtékesen megtakarított filléreket. Tetszik tudni, hogy mindez hová vándorol ? Mert, hogy az ifjúság jelentékeny százalékát rövid idő alatt elhagyja, az iránta mindeneket rózsás színben látó hatóság is nem lehet kétségben. Mert az bizonyos, hogy a hatóság egy cseppet se pesszimista. Jó kedvű és fiatalos a könnyelműségig. Ő — cselekedeteiből ítélve — a pinezér leányokban nem az erkölcsi mételyt látja, hanem egészen mást, — mert hát költői lélek mindenek felett. Ki bolond is alkotna rendszabályt e földi gyönyörűségek e bűbájos Syrének, • könnyű tánccu baaderek e nőnemű Ganimedek ellen; köbös volna a szive annak az urnak, a mi nem érez, pedig meg vagyon írva, hogy a te szivedben jó érzelem lakozzék. Úgy kell lenni, hogy ezért aludt el az ügy. Nem akarnak mások után kunitatni. Nincs kedvünk más nyomon elindulni, mert reméljük a jobbat és félünk a rosszabbtól, amire a kutató ember csupa véletlenségből is rábukkan. De mivel ez természetesen tréfa, ami a helyes argumentumnak látszatával sem bír, mégis kiváncsiak vagyunk, hogy mivel indokolja a hatóság bosszantó indolenciáját, miért hallgatnak, miért tétlenkednek egy ilyen veszélylyel szemben, mely egészen az erkölcs, a vagyon és egészség ellen irányul. Valamivel nagyobb baj talán, mint a szegény tüntetők ügye, pedig avval ugyancsak szerettek annak idejében foglalkozni. .... De mégis! Kérdjük, mi lenne a felelet, ha más okok után kutatnánk. Mert van ám mis is. S ha ez egyszer napvilágra jó, késő lenne a hivatalos jajgatás! MINDENFÉLE. Kolozsvár, szeptember 11. — Az EMKE legnagyobb gyűjtője. Köztudomásúdolog, hogy az EMKE részére legtöbbet Kapacsi Dezső gyűjtött, kiről a lelkes és tevékeny férfiúról az »Eger ég vidéke« egész hosszú czikket közöl, melyhogy többek közt csak az EMKE-nek 3444 frt 71 krt gyűjtött. Gyűjtésének összege meghaladja a 10 ezer irtot. E n.ép oly fényes bizonyítéka önzetlenségének, mint a közművelődési érdeklődésének. — Ifj tanárok. Egyetemünkön az elme gyógyászat nemrég kinevezett uj professzora, dr. Lechner Károly városunkba érkezett s e héten megkezdi előadásait. Az unitárius főtanodában a vegytan újonnan rendszeresített tanszékinek tanárául Nyiredy Géza egyetemi tanársegédet választották meg. — Koszuth-emlék Szentesen. Szentes város polgárai közadakozásból emléket emelnek Kossuthnak. Az emlékkövet márczius 15-én leplezik le s igy Szentes lesz az ország első városa, mely maradandó emléket emel Kossuthnak. — Jubileum: Szász Domokos ref. püspök és Szász Gerő ref. esperes 30 éves lelkesei működésük évfordulójának megünneplésére a rendező bizottság a következő programot állitott egybe : A mélt. és főt. Szísz Domokos püspök és nt. Szász Gerő esperes urak 30 éves lelkészi működésük évfordulója alkalmából a kolozsvári ev. ref. egyházközség által rendezett örömünnepély sorrendje: 1 9 órakor a hívek gyülekezése a belfirkai-utczai templom melletti papi szálláson. 2. Fél 10 órakor bevonulás a templomba és az istentisztelet kezdete. 3. Invokatio. 4. Egyházi ének előadja a földészek énekkara. 5. Ima, főt. püspök Szász Domokos által. 6. Ének a földészek énekkara által. 7. Egyházi beszéd, tartja ut. Szász Gerő esperes. 8. A hírek tömeges tisztelgése az ünnepelt lelkészeknél és ez alkalommal egy díszes emlék-okmány átadása. 9. Délután 1 órakor közös polgárias ebéd a Stadler-kertben. — Az erdélyi irodalmi társaság a szünet utáni első felolvasó ülését vasárnap, szept. 15-én délelőtt 11 órakor tartja meg. A felolvasások sora a következő: Felméri Lajos: Hogyan kezdődik a beszéd. Széchi Károly: Lyrai költemények. P. Szathmári Károly:Kolozsvár legszebb napja. A felolvasás a Kereskedelmi Akadémia dísztermében lesz és pontban 11 órakor kezdődik. — lilbttignaitae. »Minotaurusz« nimit feltűnést okozott tegnapi czikkfunkban nyomdahibából „B. P.“ ügyvéd helyett „B. E.“ szedetett. Tévedések elkerülése végett tartjuk est kölkségesnek fölemlíteni. — Ferenci József egyetem titkári hivatala ezennel közhírré teszi, hogy azon orvostudorok, kik egészségtan tanári vizsgát tenni akarnak. hó 28-án a dékáni hivatalban jelentkezzenek. — A trikolor, mint korcsmaszegér. Több hét óta kornyikál valami tánger-trupp az Újvilágban, nem abban, mely túl van az Óceánon, hanem amelyik itt fekszik a Szamos mellett. Akinek kedve van hozzá, persze meghallgathatja azokat az izleti »joblereket«, de már az ellen nemcsak a jó ízlés, de a törvényesség szempontjából saitóságnak kellene kifogást tenni,hogy e két«értékű szerepléshez a magyar trikolor szolgáljon a reklám állandó eszközéül. — Eljegyzés. Simay János sz.-ujvári aljárán biró vasárnap jegyezte el Dandon Mariskát, Sav. Dandon Elekné leányát. — Utllliamter a kórházban. Gróf Teleki Géza belügyminiszter a napokban meglátogatta a temesvári kórházat és elégedetlenségének élőszóval adott kifejezést. Uram teremtőm, ha Kolozsvárra jőne ő kegyelmessége és meglátogatná a dolgozóézben berendezett járványkórházat ■ vnta-uiUkoa-i Isién járványkórházat még nem látott Európa Ott mi beékelve a legpisikosabb és a legsűrűbbet lakott városrészben egy fedél alatt a csirketolvajokkal, akikkel a város az utczákat seperheti, akik úgy széthordják a járványbetegségeket, hogy aztán doktor legyen, aki határt szab a pusztításaiknak. Ha már a belügyminiszter úr sorra vette a kórházakat, ugyan kérjük ne sajnálja lezónázni Kolozsvárra s betekinteni a híres »dolgozó« házunkban berendezett járványkórházba — és kegyeskedjék szétrobbantani azt a kórházat, mert egyre százat lehet tenni, hogy ez a kórház csak szaporítja a mételyt, ahelyett, hogy menedéket nyújtana ellene. — A szegedi rakpart. Mint Szegedről írják. Lóczy Lajos budapesti műegye Szeptember 11.