Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)

1889-10-09 / 234. szám

Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ* U­TÓDA: flím­agyar ntoiB 47-dik ezkm, hová a lap szellemi rossát illető közlemények elvezendők. AZ­­ELLENZÉKT eLŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: jjfii évre . . 16 frt. Negyedévre . . 4 frt. [Hírre . . . 8 frt. ] Egy hóra helyben lfrt50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep­napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 234 szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADAT ill NAPILAP. Kolozsvár, szerda, október 9. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép utca 88. ssá m. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 8 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 10 kr. Nyílttéri czikkek gormond sora után 20 kr. fizetendő. Az uj ref. theologia. A ref. kerületi kegyülés nagy vi- 3n­ tegnap este 8 órakor dőlt el titkos árazás útján. Lapunknak számos czikk­­re kifejtett álláspontjával id. Zeyk határozati javaslata egyezett meg.­láspont kisebbségben maradt (129 garattal) ISI beadott szavazat mel­­ltt, de a hires és öblös eredeti javas­lt sem nyert többséget, úgy hogy a­mellett dr. Szász Béla úrral együtt csak jó­sál ember szavazott. Ilyen formán r. Bethlen Gézának egy közvetítő in­­tványa fogadtatott el, mely szerint el­­ileg helyeslendő a theol. akadémiának K­olozsvárra leendő hozatala, de a 21 -es izottság javaslatának költségvetési ré­sze nem fogadtatik el, hanem utasíta­­tik a bizottság új költségvetést készí­teni, s annak az eddigi tervtől eltérő más úton való fedezéséről gondoskodni. Az a kártyavár tehát csakugyan öszeomlott a kritika első leheletére. Az államsegélyből, konversió többletből, k­é­­rendő államsegélyből, házipénztárból, nem fordíthatnak az új intézményre egy fillért sem. A Bethlen tanoda pe­dig nem ad. Más módokról kell tehát gondos­kodni, így történt, hogy a mai ülés ele­jén K. Bánffy Dezső elnök kijelentvén, ez az új intézményt minél előbb fél­­kívánja hozni, annak alapjára letett Síró Bánffy Dezső . . . 400. bróf Bethlen Géza . . . 100. Összesen: 1010 frtot. A kimutatott szükséglet évi 22,500 frt, tehát 450,000 frt tőkeérték lévén, ha uj­­források­ nem nyittatnak meg, egy év leforgása alatt nehezen fog a félmillió összegyűlni ezen czélra. Hiszen Enyeden jól berendezett theol. akadémia van, s azok a jó emberek, kik kegyes alapítványokat szoktak ten­ni, nehezen fogják megérteni azt a logikát­, hogy miután a Bethlen col­legium theologiájának ötödik tanári­­zetését, Enyed város hivatalosan fel­ajánlotta, tehát egy lélekzetvételre 30000 frtos alapítvány letételére kö­telezte magát — hogy mondjuk ezt az alapítványt a közgyűlés, tegnapi szava­zatával szimplic­iter visszautasítja, a másnap reggel gyűjtést indít egy új intézmény alkotására. A meglevőnek fejlesztése önkényt kínálkozik, ez azon- s ban nem kell, mert a meglevőt le kell szerintük rombolni. Az új alko­tásra pedig nem tudnak­­többet mint 1010 forintot összehozni. Már­pedig úgy illett volna, hogy a többségben a párt legalább is azt a 30000 fo­rintot, melyet Enyed egy óra alatt aján­lott, s melyet ők visszautasítottak, a mai napon tette volna le a rkedvenc e­szmeg oltárára. Persze — kapni jó, adni nem jó. A hatalom jó, a kötelesség nem jó, tudunk büszkék lenni, hogy Enyed­ vá­­rostól ne fogadjunk el föltételeket, de íe® tudunk aztán elég urak lenni, hogy azt a kárt, melyet az anyaszent­­egyház vagyoni helyzetének büszkesé­gekkel okoztunk, kipótoljuk a saját zsebünkből, ilyen vagyunk­ is. De valamint mi híven teljesítjük köteles­ségeinket, melyekkel az államnak tartozunk, úgy viszont elvárjuk mi is az államtól mind­azt, a­mit a munkás­polgárság önerejéből meg nem teremthet. A magyar állam javát melegen szi­üekon kell viselnünk, tehát Ma­gyarország minden polgárának haladását is. Az állam felvirágzása s a népek jóléte pe­­d­g esak lankadatlan, szorgalmas munka út­­j­án érhető el. A vezérlő magyar faj felada­ta, hogy jó példával járjon elől; az a lehe­tő legkedvezőbb fejlődésük örömmel kell, hogy eltöltse a szászokat. Az a folyton hatal­masabbá váló áramlat, mely nyelvre nézve az állam minden polgárát meg akarja magyaro­sítani, megfelel a vezérlő nép faj lángoló nem­zeti érzületének. A ezé szokta nézve a magyar állameszme a vezérlősropnek ama népfaj ál­tal való vitelét jelenti, melytől az ország ne­vét nyerte s mely az államot megalapította. A szászok szívesen elismerik ez államnyelv­nek a közügyek vezetése, a közigazgatás és igazságszolgáltatás szempontjából szükséges előjogait, a törvény határain belül­i magyar államesznének eleget tesznek annyiban is, hogy iskoláikban a magyar nyelv tanításinak tág tért adnak. Natália makacskodik. Natáliához közel álló körök állítása szerint a királyné el van tökélve arra, hogy minden eshetőségekkel szemben száll, más részről azonban számos állítólagos barátja unszolása daczára sem szán­dékozik kilépni eddig tanúsított passzivitásá­ból. Az indítvány, mely Natália és a király közt való viszonynak szabályozására a kor­mány hozzájárulásával a szkupcsina elé fog kerülni, lényegében abból áll, hogy úgy Na­táliának, mint Milánnak jogát a Szerbiában való időzésre ideiglenesen meghatározza és korlátozza. Natália el van tökélve, hogy min­den ily feltevésnek ellene szegül. (Szegény Sándor király!) Boulanger tervei. Boulanger tábornok jövő terveiről azt írja a »Gaulois«, hogy a tábornok elhagyja Londont és néhány napra Jerseybe megy pihenni. A »Gaulois« szerint Boulanger nem megy sem Amerikába, sem Egyiptomba, hanem Francziaország közelé­ben fog tartózkodni, hogy ily módon az ot­tani eseményeket nagyobb éberséggel kísér­hesse. "író F­erencz Névtelen czimm­el) 100. Le­szay Ferencz . . . . 300. ■yarmathy Zsigmond . . 50.­­■yárfás Domokos ... 10. Ml László............................... 50. Politikai hírek. Egy beszámolóból. Báró Salmon Je­­a disznédi (Sze­ben megye) kerület szász néppárti képviselője hétfőn leutazott a kerü­letbe , ugyanaz­nap megtartotta beszámoló­ját. Ebben kifejtette, hogy a szászok, kik hi­­v®n teljesítik kötelességeiket az állam iránt, a magyar államhoz való hűségüket igazság­talan szemrehányásokkal szemben azzal bíró nyitják be legjobban, ha tőlük telhetőleg tá­­­­­ogatják az ország közérdekeit. Hisz exiszt­encziájuk a magyar államhoz van kötve. A kötelességek kis teljesítésénél az anyanyelv t­em esik latba. A szászok — német anya­nyelvük daczára — áldozatkészen teljesítet­ek kötelességeiket az állam iránt a múltban Irányi Dániel beszámolója. T. polgártársak! Az országgyűlés máso­dik ülésszaka sok fontos alkotással szaporítot­ta a törvénykönyvet. Kötelességemnek tartván a t. választói­mat a törvényhozás működéséről évenként ér­tesíteni, azt ezúttal is kívánom tenni, vázol­ván az önöket leginkább érdeklő alkotásokat, jelezvén az ezekre nézve pártunk által el­foglalt álláspontot s elmondván egyúttal a jövőre tervezett újításokról véleményemet. T. polgártársak! A legtöbb törvényja­vaslatot, melyek önöket is közelről érdeklik s a melyek törvényerejére emelt­ettek, a pénz­ügyminiszter terjesztette elő. Ezek között fő helyen áll az, mely az italmérési jog megváltásáról szól. Már tavaly, midőn a szeszadóról hozott törvényt ismertetni szerencsém volt, megmond­tam, hogy az italmérési földesúri kiváltság­nak, kárpótlás mellett leendő megváltása több oknál fogva kívánatos, a­miért is mi annak eltörlését régóta sürgettük. Ezúttal tehát az ez idén megalkotott törvénynek főbb rendel­kezéseit csak egyszerűen eltörölni tartom szükségesnek, oly megjegyzéssel mindazáltal, hogy annak némely, különösen a községeket illető határ­ozmányai, valamint azon rendel­kezése ellen is erélyesen felszólaltunk, hogy a kártérítési kérdésben bíróság helyett utolsó fokon is az érdekelt miniszter ítéljen. Az említett törvény szerint, az italmé­rési jog rendszerint, mert van egy kivétel is — kárpótlandó, ha az abból vont haszon után a tulajdonos az 1872. évi január 1-től 1886. évi deczember 31-ig terjedő öt év vagy legalább ezen öt év egyike alatt adót fizetett. A kártalanítás alapját az ezen időszak­ban a jog után húzott összes jövedelemnek egy ötöde képezi, a melyből azonban 10 szá­zalék levonandó. Az igy megállapított évi jövedelemnek hatszorosa képezi a kártalaní­tási összeget. A kártalanítás 70 év alatt sorsolás utján beváltandó állami kötvényekkel legkésőbb 1892. év végéig történik,­­ha kötvényektől 1890 január 1-től k­amat jár és pedig vagy 5 százalék — mely esetben a kamatjövede­lem után tőkekamat — és járadékadó fize­tendő — vagy 4 és fél százalék, melyet ilyen adó nem terhel. Egyik szakaszban pedig uta­ztatnak a pénzügyi- és belügyminiszter, hogy egy év leforgása alatt előreboc­sátott tanulmányozás után s a­mennyiben azt czélszerűnek és le­hetségesnek találják a törvényhozás elé ter­jesztendő javaslatul állapítsák meg a módo­zat­okat, melyek mellett a községek a kárta­lanítási összeg erejéig nekik jutó kötvénye­ket olyan hitelszövetkezetek alaptőkéjére for­díthatják, melyek 1-ször ezen összegek után a községek­nek évi 4 százalékos kamatot biztosítanak, a­melyeknek 2 szer ügykezelése és alapszabályai olya­nok, hogy náluk a község tulajdonát képező összegek biztonsága veszélyez­tetve nincs , a­melyek végre 3-szor a tartalékalp iránt alapszabály­­szerű­leg úgy intézkednek, miszerint remélhe­tő, hogy a községek a tőkéik felett a rendel­kezési jogot mihamarabb visszanyerik. Egy későbbi törvény által pedig a pénz­ügyminiszter felhatalmaztatok, hogy akár az állampénzekből, akár pénzintézetek útján a megváltási tőkékre már az 1889-dik év fo­lyamában is adhasson előleget, ha 1-szor a kártalanítási összeg már meg van állapítva és ha 2 szer kétséget kizáró módon ki van mutatva, hogy a karnak.nitán kit illet. Állami pénztárból azonban csak oly kár­talanításra adható előleg, melynek tőkeössze­ge 10,000 frtot meg nem halad s a nyújtandó előleg a­nnak kétharmadánál nagyobb nem lehet. A­ki ily előleget kap, az a kártalaní­tási kötvények értékesítésének napjáig, illető­leg az előleg visszafizetéséig, 6 százalékot fizet. A vízszabályozás és talajjavítás sok eset­ben a hiányzó tőkék miatt nem lévén foga­natba vehető, a XXX-ik számmal jelölt tör­vény feljogosítja a magyar földhitelintézetet, hogy ezen czélokra kölcsönöket adhasson. A kölcsön összege a vízrendezési társu­latnak a társulati ártér kataszteri tiszta jö­vedelmének 12-szeresében állapíttatik meg, ha azonban ez a társulat hiteligényeit nem fe­dezné, az ártér bscserték­ének 50 százalékáig emelhető fel. A hitel záloglevelekben nyúj­­tatik, a­melyeket az intézet azon arányban köteles a forgalomból kivonni,­­ a­melyben azok visszafizettetnek. A záloglevelek kamatlába 4 százl, a tör­lesztés tartalma 50 esztendőnél hosszabb, a félévi részletekben fizetendő kamat és tör­lesztés pedig 4 is háromnegyed írtnál na­gyobb nem lehet. A netaláni veszteségek fedezésére min­den kölcsönt­él 10 százl. tartalékalappal visz­­szatartatik. A hátralékok, ha az illetőktől behajt­­hatók nem lennének, e tás­o­lat többi tagjaira aránylag vettetnek ki. Az 18851-ik XXIII­­. sz. hatálya alá tartozó talajjavítási munkálatok költségeinek fedezésére pedig az e czélra alakult társula­tok a tiszta jövedelemnek hatszorosát kaphat­ják kölcsönképen, s ily kölcsönökben egyesek és érdekeltségi csoportok is részesíthetők. Végre a pénzügyminiszter felhatalmaz­talak, hogy a földm­evelési miniszterrel egyet­­értőleg ez a törvény határozatait azon tár­sulatoknál is alkalmazhassa, a­melyek nem a m. földhitelintézettől vesznek fel kölcsönt, az esetben is ha a kölcsön­nyújtó intézet nem záloglevelekben, hanem kötvényekben vagy készpénzben adja a kölcsönt. A pénzügyi igazgatás számtalan panasz­ra adván okok a pénzügyminiszter előterjesz­tésére a pénzügyi közigazgatás szervezetének megváltoztatást is elrendeltetett. E szerint az illetéketadási hivatalok megszűnvén, azok teendőit újra a kir. adóhi­vatalok veszik át. Hasonlók­ben megszűnik a kir. adófelügyelők hivatala s ezeknek, vala­mint ez eddigi kevés számú pénzügyi igaz­gatóságok teendőit, a törvény az újonnan a majdnem taiadon megyében elil­tandó pén­­zügyi igazgatóságokra ruházza. Kivitelt csak Budapest képez, a­hol úgy az illetékszabási hivatal mint az adófelügy­előség megmarad. Hogy a hozott törvényeknek milyen si­kere lesz , az új pénzügyigazgatási rendszer az eddiginél jobban fog-e beválni, azt majd csak a tapasztalás fogja megmutatni. A­mi végre az 1889-ik évi állami költ­ségvetést illeti, a szerint a jövedelmek és be­vételek kerek számban 350,­a kiadások pedig 356 millióban állapíttattak meg, úgy hogy a hiány 6 millió forintra rúg. Elég nagy összeg ugyan még ez is, azt azonban el kell ismernünk, hogy a régibb hiányokhoz képest tetemesen al­ászállotot, csak­hogy, ha nem a miniszter, ha nem az ellen­zék számításainak alapján indulunk, a hiány sokkal nagyobb. A miniszterelnök mint akkori pénzügy­­miniszter ezelőtt néhány é­vel azt ígérte, hogy ha a béke zavartalanul fenmarad s a törvény­hozás a kívánt adókat s a pénzügyek rende­zésére szükséges egyéb törvényeket megsza­vazza, a­z államháztartás 1890-ben egyensúly­ba jut. A béke — hála isten — nem zavar­tatott meg, a törvényhozás a kormány által kívánt adókat és egyéb törvényeket megsza­vazta, majd meglátjuk vajon a jövő évi költ­ségvetés igaz számítás mellett hiány nélkül fog-e benyújtatni. De ha úgy lesz is, lehe­tetlen mégis nem kárhoztatnunk az oly gaz­dálkodást, a­mely olyan óriási terhekkel róvta meg a népet, melyeknek súlyát mindenki ér­zi, sokan pedig tovább viselni alig képesek. A lefolyt ülésszak legfontosabb tárgya azonban tisztelt választók, kétségen kívül a véderőről szóló törvényjava­slat volt. Ebbe, a mellett, hogy az a hadsereg egységére volt alapítva, a kormány két kü­lönösen sérelmes pontot iktatott be. Az egyik — a 14-ik § — az 1868-as törvény azon rendelkezését, mely szerint a hadsereg létszámának megállapítása tiz évről tiz évre a törvényhozásnak volt fentartva, mjt­gváltoztatni illetőleg meghiúsítani volt hi­vatva. A másik pedig — a 25 dik § — azon­kívül, hogy a szerint az egyévi önkéntesek a tiszti vizsgát továbbá is német nyelven vol­tak leteendők, azokat, a kik le nem teszik — s kányán varrnak, a kik arra a német nyelv nem tudása miatt nem képesek — egy má­sodik évi szolgálatra kötelezte. A függetlenségi és 48-as párt, alapel­­veihez híven az egé­s­s törvényjava­latot elvet­tetni s a kormányt oda utisittatni kérte, hogy egy külön nemzeti hadsereg felállítása iránt nyújtson be törvényjavaslatot, bőven és c­á­­folhatatlan okokkal bizonyítván egyfelől, hogy az úgynevezett közös, de voltaképen osztrák hadsereg alkotmány és nemzetellenes szelleme Magyarországnak sem szabadsága, sem álla­mi és nemzeti lóca biztosítva nincsen, más­felől pedig azt, hogy egy önálló magyar had­sereg, azonkívül, hogy a nemzet eme drága kincseinek megőrzésére szükséges, a kettős monarchia fennállása érdekében is kívánatos a magyar hadsereg, nemzeti lobogó és ma­gyar tisztek alatt s magyar vezényszó mel­lett, az osztrák hadsereg oldalán s a közös fejedelem főparancsnoksága alatt kétségen ki­vül sikeresebben fogván megvédelmezni a szövetséges két államot, minden kültámadás ellen, mint az egységes hadseregbe beleol­­vasztva a fekete-sárga zászló, többnyire osztrák tisztek a­tt és német vezényszó mellett. De bármily világosan mutattuk is meg állításaink alapos voltát, s bármily erélyesen küzdöttünk is álláspontunk melle­t, a többség határozati javaslatunk elvetésével, a benyúj­tott törvényjavaslat részlet­s tárgyalását el­rendelte. A részletes tárgyalásnál a már említett két szakaszt ostromoltuk tehát legheveseb­ben. S e tusában, melyben a mérsékelt ellen­zék is velünk tartott, segítségünkre jött ma­ga az ors­­ág közvéleménye is. Megyék és városok felterjesztéseket in­téztek a képviselőházhoz a két szakasz mó­dosítása végett s népgyűlések tiltakoztak a nemzet jogainak csorbítása ellen. A főváros polgársága, élén az egyetemi ifjúsággal, han­gosan nyilvánította hazafias érzelmeit s ha az utczai tüntetések néha a kellő határokon túl­­mentek is, a­mit senki sem helyeselt, a ki­hágásokért is a felelősség első­sorban magát a kormányt terheli, a­mely a sérelmes javas­latot előterjesztette s ahhoz makacsul ragasz­kodott, azután pedig a kirendelt karhatalmat, a­mely nem egy esetben szabálytalanul dur­ván lépett fel a tömegek ellen. A hosszú és gyakran zajos vitának vég­re is az jön eredménye, hogy a kormány a 14-ik szakaszt az ellenzék kívánságához ké­pest módosította, a 25-iket azonban egy ma­gyarázó, de a dolog lényegén nem változtató határozati javaslat elfogadásával, a többség fentartotta. Mihez képest a magyar ifjak a magyar ezredekben is nyelven kötelesek le­tenni a tiszti vizsgát, a m­agyar nyelvet csak kielégitőképen használhatván, s ha nem tesz­i le, még egy évig tartoznak szolgálni. S ezen törvényt a magyar kormány kezdeményezte, s magyar országgyűlés szavazta meg, daczá­ra a felháborodásnak, melyet az mondhatni pártkülönbség nélkül előidézett, fölébe helyez­vén a bécsi hatalomkörök akaratát a nemzet jogainak, érdekeinek és kívánságának. Kijelölt tíz munkát, írassa meg azokat az akadémia titkos pályázat útján és jutal­ma­zon minden munkát tízezer forinttal. A tudományos munkák közt van a magyar n­y­e­l­v­t­an, meg Magyarország története A többi tudományos munkának is Magyaror­szággal kell foglalkozni, irodalomtörténetével, archaeologiával, földrajzával, természetrajzával. Mikor dr. Eötvös Lóránt, az akadémia elnöke tudatta, hogy levél érkezett hozzá, melyben Semsey Andor százezer írtot ajánl föl az akadémiának, egy pillanatra mély csend következett s csak azután tört ki az éljenzés. Mindenki arra fordult, a­hol a Maecenás ült az akadémia padsorában. Fodor József fölállt s a közönség felé fordulva, rámutatott Semseire : »ott van, az az.« Éljenzett mindenki, hosszasan lelkesen. Aztán az egész ülés alatt mindenki a százezer forintos adományról beszélt. Százezer forintos adomány. Mint tegnap már táviratilag említettük, S­e­m­s­e­y Andor, a tudományoknak e bő­kezű Maecenása százezer forintot adományo­zott a magyar tudományos Akadémiának tu­dományos könyvek megiratása és jutalmazása ózdijából. A nagyszerű adományt az Akadémia hétfői ülésén jelentették be óriási lelkesedés között. Ily négy összeget egyszerre még soha sem kapott az Akadémia, s így az méltán keltett feltűnést. A bőkezű ajándékozó S­e­m­s­e­y An­dor, az Akadémia tiszteleti tagja. Nem az ország leggazdagabbjai közül va­ló. Nevét so­ha a gazdagok kedvtelései közt nem hallja senki. Egyszerűn, magánosan él, de nemesen. Fő gyönyörűsége a tudomány, melyet ő ma­ga nem művel, de élvez és jövedelmének egy jelentékeny részét már évek óta a hazai tu­dományosság emelésére fordítja. Ismeri jól a tudományos köröket, ismeri azok szükségle­teit s mindig ott segít, a­hol kell. Figyelme kiterjedt az áll­ókertre is. Az akadémiának adott százezer frt nem alapítvány. Azt sem akarja, hogy kamatozzák, hanem elköltsék minél előbb; azt is meg­szabja, hogy öt esztendő múlva már elkölt­sék, oly tudományos művek megírására, me­lyekre szükség van. Az erdélyi ev. ref. egyház­­kerület közgyűlése. — Negyedik nap. — Október 8. (Folytatás.) A tegnap délelőtti gyűlés további folya­máról a következőkben tudósítunk : Gróf Bethlen Géza levelének felolvasása után Szász D. folytatja beszédét: úgy ezen, mint más adatok is igazol­ják, hogy a gimnáziumot erősítni kell, tan­székeket kell szervezni, hogy a maga nagy küldetésének teljes erejében megfelelhessen. A debreceni, sárospataki kollégiumok kiváló nagy erőt fejtenek ki arra nézve is, nemcsak hogy a gimnázium a maga teljessé­gében és erejében fenálljon, hanem hogy sze­gény sorsú tanulóknak mentei több, mentői nagyobb mérvű segédeszközöket nyújtsanak. Azok igazán »alma mater«-ek felekezeti is­koláink közül, melyek odáig tudnak emelked­ni, hogy mint nevelő, nemcsak, mint dajkáló és segítő édes anya azon szegény sorsú gyer­mekeknek, kiknek nagy része papjaink, taní­tóink és a szűkölködő szegény nép fiaiból ke­rülnek ki. Az említettem két kollégium min­den nap 100 évi 100,szegénysorsu gyermek­nek törit asztalt. Ő azt hiszi: oda kell tö­rekedni, hogy a Bathlen-kollegium gimnáziuma ezen áldásos intézményt, annyival is inkább, mert ha kiásó előre gondolni méltóztatik, ne­hány év alatt Istennek hála a sepsi-szent­­györgyi collegiumban a n.­enyedi gynadum­­nak egy igen erős versenytársa nő fel, mely elvon nagyon sok tanuló ifjút, kik addig, nem lévén a székelység ama részén magya­r ref. középiskola, nem véletlenségből az enyedi anyaintézet keblére siettek. Statisztikai ada­tok ezt csalhatatlanul kimutatják. Tehát ez enyedi collegiumot a szegény tanulót­­istápoló gyámjává kell emelnünk. Magyar nemzeti misszióról megjegyzi, hogy a B. kollégiumnak gymnáziuma nagyobb fontosságú, minthogy 30 - 40 papjelölt ké­­peztessék. Ezeknek missziója est­e akkor kez­dődik, mikor őket az anyvszentegyház kibo­csátja szolgál­­uk útjára, hogy a magyar nem­zeti, magyar ref. missziónak őrállomásaikon szolgáljanak. (Helyislós.) A D.-enyedi kollégium, fájdalom, va­gyoni erejét tekintve távolról sincs azon hely­zetben, hogy r. jelzettem, nézet­em szerint pót­landó szükségleteknek csak kis mértékben is ez idő szerint, megfelelni tudjon. A migs gróf urnák felolvasott nyilatkozatából méltóztat­­tak érteni hogy a fedezet és szükséglet közötti egyensúly jó részt, csak rendkívüli bevételek által tartatik fen és a közel­jövőben jövede­lem csökkenés fog beállani. Arról pedig, hogy a gymnasiumot oly színvonalra emeljük, olyan intézményekkel lássuk el, hogy az teljes egész legyen, arról az adott körülmények között fájdalom, szó sem lehet. Uraim! Főt, közgyűlés! Tán soha életemben egy kérdéssel, egy üggyel annyi gonddal, annyi tőlem kitelhető lelkiismeretes buzgósággal nem foglalkoztam, mint eved M.­rt hiszem, hiában vonják az emberek kétségbe, én tudom, én érzem, hogy engemet odoz az alma materhez, körhöz, ma­gas küldetéséhez; minden a­mi ott van a legbensőbb ragaszkodás, kegyelet és szere­tet csatol. És midőn, sőt, közgyűlés­en állok elé feltárni azon bajokat, melyeknek feltárá­sát kértük, de nem nyertük meg a mélt­ elöljáróságtól, ne méltóztassanak itt olyant keresni, mitha itt bárki részéről távolról is annak intencziója forogna fenn, mintha ezen tanodát, melyhez szivünk van forrva, rongál­ni ak­ar­juk. Nem rongálni, de azt hiszem az egy­háznak múlhatatlm kötelessége, mint manda­­tariusa a nagy alapitónak, mint legfőbb őre a fenséges jussnak, birtoklója, hogy min­dent, a mit ennek a tanodának érdjében te­het, elkövessen. A helyzet az, hogy a Bethlen-tanoda terhet azon feladatoknak, melyek vállára ne­hezülnek, egymaga által hordoztatván, nem

Next