Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-12-03 / 280. szám
Kolozsvárt 1889. tevékenységet elkerült és csak akkor cselekedett, ha rákényszerült és ott van politikájának legnagyobb bűne, mert mikor aztán már kénytelen volt cselekedni, akkor a kényszernek és nem elveknek, nem követelményeknek megfelelőleg kellett, hogy a kérdések megoldassanak. (Úgy van! úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Félig akart mindent, s amit nem akart, azt örökké egészen akarni látszott, hogy annál inkább elodázhassa. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Van-e nekünk kereskedelmi politikánk ? Iparpolitikánkról beszélnek, de még annak vázlata sincsen megkészítve; majdnem hihetetlen, de földművelési politikánk is hiányzik, és önök hirdették és hirdetik, hogy a jogállamok sorába kell Magyarországnak lépni. Önök hirdették, hogy az adminisztráció tarthatatlan állapotban van; én teljesen igazat adok önöknek, de akkor le kell belőlük vonni a konzekvenciát. Mit érhet az a kormány, mely a gyakorlati élet politikáját a nemzet számára nem dolgozta ki, a jogélet valósítását pedig teljesen elhanyagolta. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) És ha a miniszterelnök urat itt megítélni akarjuk, meg kell keresni azt, hogy milyen volt, és milyenné tette a belügyi adminisztrációt, amelybe egész lelkét átültette 12 évi belügyminisztersége alatt. (Tetszés a bal- és szélsőbalon) Önök mindnyájan a túlsó oldalon azt hirdetik, hogy a belügyi közigazgatást reformálni kell, s ezzel Tisza Kálmánt is reformálni akarják. (Derültség és tetszés a bal és szélsőbaloldalon) Mi is az a jelenlegi közigazgatás ! Mi annak a feje ? A belügyminisztérium, — nem akarok az intézményekre visszatérni — tehát Tisza Kálmán öröksége egy nagy alispáni hivatal, mely egyenesen érintkezett az ország szolgabiróivól és elintézte azoknak ügyeit, de másfelől a főispánoktól vette át az ügyeket elintézés végett. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Az volt a gyakorlat, hogy bármi ügy érkezett be a belügyminisztériumhoz, a szakreferens elküldte azt az illetékes főispánnak, még ha jogi kérdést is tartalmazott, hogy abban nyilatkozzék. (Úgy van a bal és szélsőbalon.) Mindnyájan tanúságot tehetünk arról, hogy ahelyett, hogy a belügyminisztérium egy közigazgatás egységét képezte volna, nem volt egyebb, mint alkalom arra, hogy az ország főispánságokra, valóságos satrapiákra oszlassák föl. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) ahelyett, hogy az összetartozandóság kapcsa lett volna, a szétbomlásnak nyújtott alkalmat, ahelyett, hogy egységet teremtett volna, a főispánok egyénisége szerint darabolta fel az országot. (Ügy van! ügy van! Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélsőbalon.) A belügyminiszter elintézte az ügyet, mely beküldetett referácia végett a főispánhoz a szerint, amint a főispán azt referálta, úgy, hogy megtörtént az, hogy ugyanazon ügyben, ugyanazon községben, és nemcsak ugyanazon vármegyében, nemcsak a szomszéd vármegyék közt, két különböző döntvénye jött le a belügyminisztériumnak. (Úgy van! Úgy van! helyeslés a bal- és szélsőbalon) Várjon tett-e valamit arra, hogy ezen bizonytalan közigazgatási jogélet megszűnjék. Semmit. Közigazgatási jogunkat nem kodifikálta, közigazgatási eljárásunknak törvénybe foglalásával nem is gondolt. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbalon.) Hát, t. hát, aki ilyen belügyi politikát követett el, ne álljon fel itt e házban és ne mondja azt, hogy ha ő eltávozik innen, egy chaos marad ott utána, mert amíg ott is volt, egyebet mint chaost nem alkotott. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) És várjon igss-e az, hogy chaos maradna utána . Én azt hiszem, te hát, hogy nan, mert ha a miniszterelnök úr is öntudatában lett volna politikai feladatának és arra szentelte volna idejét, akkor bizonyosan más eredményeket mutathatott volna fel. Íme, itt van a kabinetnek mindjárt két tagja: a pénzügyi és a kereskedelmi miniszter úr; egyik a közlekedési politikába vitte át a nemzeti érdekek öntudatát, a másik pedig czélul tűzte ki rendezni a pénzügyeket, és mindketten sikert voltak képesek felmutatni. (Úgy van! Úgy van a bal- és szélsőbalon.) Amit ők felmutatnak ily rövid idő alatt, azt hiszem 15 évi kormányzás alatt is fel lehetett volna mutatni. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Nagy elvek, nagy eszmék és nagy czések kellettek volna, hogy a miniszterelnök urat vezessük, s a miniszterelnök úr a kis fogásokkal töltötte s pazarolta az ő idejét és a nemzet idejét is. (Élénk helyeslés szélsőbal felől.) Ki nagy czélokat, nagy eszméket és nagy terveket követ, ha megbukik is, dicsőség éri. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon) aki kicsinyes eszközökkel harczol kicsinyes érdekekért, ha diadalt arat is, nem találja meg a dcsőséget. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) S most midőn cháosszal fenyeget, nem elítéli-e őt az, hogy 15 év alatt nem gondoskodott arról, hogy emberek és nemzedékek nőjenek utána ! Ha nem gondolt a nemzet érdekére, mint párt embernek kellett volna gondolni a párt érdekében, hogy pártjában felnevelje azon férfiakat, akik helyére léphessenek. (Élénk helyeslés a szélső balon) kik munkatársai lehetnek. Károlyi Gábor gróf: Neveli a fiát. (Nagy derültség a bal- és szélső balon. Mozgás a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! A miniszterelnök úr soha egy pillanatig sem értette meg helyzetének nagyságát, fontosságát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, mert akkor tudta volna, hogy egy miniszterelnöknek helyzete olyan, mint egy piramisnak a csúcsa, mely piramis egy egész nemzetet foglal össze és annak legmagasabb pontját képezi s s minálunk e csúcsponton nyugszik a korona, tudta volna, hogy azon piramisnak legkisebb porszemére is, a mely a piramis szélén van, a csúcs egész súlyával nehezedik, de építve is van, s a legkisebb porszem is a piramis aljában érzi, hogy tőle fel a csúcsig egy folytonosság van. (Élénk helyeslés és tetszés szél- Bőbalfelől.) A miniszterelnök úrnak a nemzeti lét templomának megítélésénél az építész szerepét kellett volna viselnie. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De a miniszterelnök úr nem volt építész, csak játékos. (Élénk helyeslés balfelől) nem alkotni akart, hanem mindig a játszmát megnyerni, nem egységes nagy tervet követelt, hanem minden osztásra más tervet. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbalon) nem eszmékkel és elvekkel akart hatni, hanem arról gondoskodott, hogy erős kártyái legyenek. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Az az építész, aki egy lét templomán dolgozik (Halljuk! Halljuk) tudhatja,hogy midőn elfáradt, nyugalomra vonulhat, mert akár le kell onnan szállnia — akár egy félrelépés folytán le kell buknia, azon nagy monumentális épület alapjában meg van az az üreg, mely testét be fogja fogadni, melyre a nemzet emlékezettel korai és Úgy nevez el, hogy Pantheon. (Élénk tetszés a baloldalon.) A játékos pedig, különösen ha kezdetben szerencsés volt és azután veszteni kezdett, folytatja játékát, már csak azért, hogy visszanyerje a mit veszített s addig űzi játékát, mig székéről leszédül s a széke alatt összeroskadó testére a kezéből kihulló kártyákból csak a filkók borulnak. (Élénk helyeslés és hosszantartó tetszés és derültség a bal és szélsőbaloldalon.) Ha a miniszterelnök úr egy piramisnak lett volna, csúcspontja akkor zaj, morgás, lárma esettel nem dönthetné, az tudná mindenki, hanem még a viharral is daczolhatna, és még ha villám sújtaná is, megsebezhetné, de le nem törhetné. De a miniszterelnök úr idegen érdeket szolgál és idegen eszmék szolgálatában van, azért idegen most tőle a nemzet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon Halljuk ! Halljuk!) S a miniszterelnök úr bánint képzelődik is, meg van bukva. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Ott ül, (a miniszterelnöki székre mutat) de meg van bukva. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) S mikor bukott meg ? Akkor, t. hát, mikor önök (.. jobb oldalra mutat) kijelentették, hogy Magyarországon nincsen jogállam s hogy a jogállamnak alapfeltételeit meg kell alkotni, mikor kijelentették, hogy miniszter kell, aki a jogállamot felépíti; önök konstatálták a bukást akkor, amikor hirdették, hogy Magyarország közigazgatása teljesen el van rothadva, s hogy miniszter kell, aki Magyarország közigazgatását reformálni fogja. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Azt hitték önök, hogy midőn a kabinetet ezen czélokból rekonstruálják, ennek szükséges következménye, hogy a pártot, a többséget reorganizálják, mert csak ily párttal foghatnak hozzá a nemzet regenerációjának munkájához. Azt mondják önök erre, hogy a kabinet szolidáris, tehát a parlamentárisumsnak elég van téve és Tisza Kálmán megbukva nincs. Nézzünk szemébe ennek a mondásnak. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a miniszterelnök úr, aki felelős 15 évnek kormányzatáért és mellette vannak miniszterek, kik felelősek a kormányért hivatalba lépésük napjától. Térben és tárgyban megosztott felelősség ez. És ez természetes is. Mert Szilágyi Dezső csak nem lehet felelős azért a politikáért, melyet innen az ellenzék padjairól ostromolt. Weckerle miniszter úr nem lehet felelős azért a politikáért, melyre korábban mint képviselő sem folyt be. Szapáry gróf nem lehet felelős Széchenyi Pál gróf politikájáért és Szapáry politikájáért nem lehet felelős Wekerle. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Minden felelősség a 15 év munkálkodásáért és gazdálkodásáért a miniszterelnököt terheli, ez a szolidaritás meg van egy órára, egy pillanatra. S éppen ez jellemzi azt, hogyha egészséges parlamenti állapotot akarunk teremteni, a kabinetnek nemcsak időben és tárgyban megoszolva, hanem időben és tárgyban együttesen kellfelelősnek lennie. Már most, ha ily egységes felelősségű kabinetet akarunk alakítani, azt megtalálhatja a párt tagjai között, de akkor a miniszterelnök úrnak nincs ott helye a miniszterelnöki ezekben. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Az egészséges parlamenti alakulás ezért kívánja, hogy a miniszterelnök úr távozzék abból a székből.(Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Felelősség egy órára azért sem parlamentáris, mert nem áll fenn a jövőre nézve. Igen jól tudja mindenki, hogy a harcz azért folyik, hogy a miniszterelnök úr a kabinetből kiküszöböltessék és igen jól tudják a többi miniszter urak, hogy ők a jövőben is azon a helyen maradhatnak, mert azok a feladatok, melyek megoldásra várnak, ezentúl is az ő feladataik lennének. (Nyugtalanság és zaj jobbfelől.) Ez a helyzet kínos és tarthatatlan; meghosszabbítása nem válik hasznára Tisza Kálmánnak, nem a szabadelvű pártnak, nem az ellenzéki pártoknak. E helyzet folytatása csak destruktív lehet, minden tekintélyt megtör és a szenvedélyeket kicsiráztatja, a szenvedélyek felé tér síi a kedélyeket, azoknak adja át a vezetést. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Önök az ellenzéket obstrukcióval vádolják, pedig az ellenzék azt nem űzi. (Nagy zaj és ellentondás jobbít lei, mert ha az ellenzékről is zajonganak, ez nem obstrukczio, mert a tanácskozások folyamát nem gátolja. Az ellenzék a tanácskozásokban eszmében és szellemben gazdag beszédekkel vesz részt, nem pedig hiábavaló, órákig tartó szófecsörléssel Ha obstrukcziót akarnának, könnyű módja volna annak, elég lenne a költségvetés, azon több száz, talán ezer tételének mindegyikénél név szerinti szavazást kérnénk. (Igaz! Úgy van ! a szülőbaloldalon.) Horánszky Nándor: Az abatrukézióra miniszterelnök úrtól kellene tanácsot kérnünk ! (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon. Zaj balfelől.) Ugron Gábor: De az ellenzék nem fogja magát e térre ragadtatni, és bármiként is mosolygott rajta a miniszterelnök úr, midőn azt mondtam, hogy már meg van bukva, nézzen körül, kísérje figyelemmel a történteket, nagy párt ül a háta mögött, és ez a nagy párt magán és nem magán értekezletein vitatkozik a fölött, miként lehetne a miniszterelnök úr személyét megmenteni. (Ellenmondás jobbfelől.) tanácskoznak vacsora előtt, vacsora alatt, üres gyomorral és tele szájjal. (Elénk derültség a bal- és az édőbalfelől.) És mégis mi az eredmény? Midőn felhívták azt a pártot, hogy tanúsítson ellenállást, az az ellenállás, amely közös megállapodások alapján keletkezett, nem sikerült. Nem sikerült azért, mert a miniszterelnök úr 15 esztendő alatt pártjában az ellenállási képességet vagy kiüldözte, vagy pártja tagjaiból azt kimetszette. (Igaz! Úgy van! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon) A kik a pártnak régibb tagjai, kiknek tekintélyük van, nem szólalnak fel, mert az a műtét rajtuk már végre van hajtva. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon) a pártnak fiatalabb és tapasztalatlan tagjai, kiken ezen műtét tökéletesen végrehajtva nincsen (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) hiába szólalnak fel, mert nincs teekintélyök. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr megbukott és mégis itt van. Ez teszi a helyzetet kínossá és tarthatatlanná. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Az a párt, melyet 15 esztendeig némitott, most midőn érdekében meg kellene, hogy szólaljon, néma marad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon) Itz azon princzipiumnak igazolása, melyet Montesquieu állított fel, hogy minden hatalom saját alapelvének túlhajtásában semmisül meg és bukik el. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) A miniszterelnök úr eszembe juttatja □ekem a regebeli embert, és akkor értem én, hogy miért ily kínos mindnyájunkra nézve a helyzet. (Halljuk! Halljuk!) Az egyszeri ember, hogy ne hallja meg az idő folyását, a perezek múlását, órájából kivette az ütőszervet. Elkövetkezett halálának órája, és ő nem hallotta meg. Ott járt az emberek között, és ahol megjelent, mindenütt az iszony és zavar fogadta. (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Az alvók álma megszakadt, a munkában levők nem dolgozhattak és háborogtak, még az imádkozók ajkán is megakadt az imádság. (Derültség jobbfelől. Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Temetetlenül meghalva lenni és temetetlenül járni, az, ami iszonyatossá tette azon ember megjelenését. A régi egyiptomi népek történetéből tudjuk, hogy ott a királyoknak korlátlan hatalmuk volt. A nép nem szólt bele a hatalom gyakorlatába, míg éltek, de midőn meghalt a király, akkor határozott, vájjon eltemettessék-e ? Akinek kormányával nem volt megelégedve, amelyiket rossznak találta, nem engedte meg, hogy eltemessék, hanem ott hagyta künn a levegőn az emberek közt, hogy mindenki láthassa a feloszlás és felbomlás különböző proczeduráit s undorral teljenek meg tőle. (Nagy mozgás jobbfelől. Helyeslés a baloldalon, és emlékezetük előtt mindig iszonyatosnak tűnjék fel az. Mert azt mondták, hogy meg volt a hatalma — megtenni minden jók s ő mégis gonosz volt. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Ilyet önöktől nem érdemelt Tiatz Kálmán, tiszteljék hát jobban és temessék el. (Derültség jobbfelől. Zajos helyeslés és éljenzés balfelől. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : Kérünk 5 percinyi szünetet!) Üdvözlő irat Irányihoz. A holdmezővásárhelyi függetlenségi párt azon elkalomból, hogy Irányi a Komik honossági érdekában olyan hazafias és féliges szónoklatott tartott az országgyűlés.az üdvözlő vitát intézett pártunk ősz vezéréhez. A felvit bevezető sorai így sietnek: »Mélyen tisztelt képviselő úr! A k.m.vásárhelyi 48-as és függetlenségi párt végrehajtó bizottságának mai napon tartott gyűlésén Kossuth Lajos honpolgársága képen és tanácskozásunk tárgyát, elveink diadalába helyezett törhetlen reménynyel, ügyünk igazságának érzetével, hazafias bitezketeggel és és hálás elismeréssel gondoltunk Önre, pártunk mélyen tisztelt vezérére, ki, mint ennyiszor, most is ezen, minden hazafik kínosan érintő kérdésben hű kifejezője voltam érzelmeknek, melyeket sem a körülményekkel való megalkuvás elvtelen komaka, sem a idők zivatarja nem fog kitörülni a magyar □ép szivéből soha, de noha! Ön a következményeiben meg nem gondolt, német mintára könnyelműen meggyártott honossági törvénynek, a »nagy«-ot hálátlanul sújtó §-ával Bernben, oly meggyőző érveléssel mutatta ki,hogy az egy örökös szégyenfolt marad - ha ki nem töröltetik — a magyar páriamért történetében, hogy a hamisítatlan közvélemény párttekintetet nem ismerve, lelkesülten tapsolta az ön remek beslédjét, s mi, akik szerencsések vagyunk önt vezérünknek büszkén tekinteni, nem elégedhetünk meg azzal, hogy lelkesültünk az ön fényes beszédén, hanem ezt ön előtt külön is kifejezni kötelességünknek tartják.« 1889. Deczember 3. tgrwaufmraing .................... in inhiih—Mtataa Az „ELLENZÉK“ ZáBCZÁJA Az Estek hibája. .DÓRA“ SZERZŐJÉTŐL. AzEllenzék* számára fordította: Amica. .. (Folytatás.) (20.) — Úgy van, nem hiszem hogy többé eserélni tudnám. — válaszolt Desmond határozottan. Legnagyobb bája előttem az ő tökéletes őszintesége. Mindig ezt képzeltem rola, hogy akarva sem tudna titkot tartani. Bruton százados nevetett, de az nem volt valami jó izíl nevetés. — Szegény gyermek, — mondá — azt hizem figyelmeztetni kellene a rettenetes következményekre, ha eltalálja felejteni tudtodra adni, hogy reggel midőn felkelt tüszkölt, vagy »az ördögbe« féle gonosz szót:ondolt, midőn a czipő fűző sinórja elszakadt. — Mert másképen jöhetne a füledbe,sok borzalom, mi történhetne akkor ? — bátorságom elhagy ha ez előtte levő rettenetes jövőre gondolok ! — Herác, te egy javíthatatlan szamár agyi — viszonzá Desmond nevetve. — Gyere menjünk ki ezen a kapun és sétáljunk a tengr partra; ez által kikerüljük a falut és a mindenütt jelenvaló Burnsidnét. — Ah, Burnsidne — a megtestesült m'dame Malapropoll — kiáltá Bruton százados nevetve. És mi lett a szép Ilonából? — Úgy emlékezem hogy szép szemei voltak, következésképen jó barátok voltunk. Tény, hogy a szép Ilona szinte sebet ejtett szivetnen. .— Ilona férjhez ment, tehát elveszítetted azt a szerencsét hogy megnyerhesd; de van még három leány — Mari, Stella és Beatrice — ezek közül választhatsz. A kis Bee épen olyan szépnek ígérkezik amilyen Ilona volt, de csak tizenkét éves, tehát ha őt akarod bírni, várnod kell utánna — Igen, azt hiszem hogy jó lesz megvárni — mondá Bruton százados. De kérlek ezt a dolgot ne említsd fel jelenleg Burnsidnénak. Mond meg neki hogy az Ilona férjhezmenetele borzasztó csapás volt reám. — Azt válaszolná rögtön: »Hát miért nem szólott előbb?« — és erre nem tudnék mit válaszolni, — jegyző meg Desmond. — — De tréfán kívül florae, szeretném ha keresnél magadnak egy jó kis feleséget, s beállanál a becsületes emberek sorába. — Az üres szónál jobb lesz ha keresel egyet a számomra — jegyzi meg a barátja tréfásan. Úgy látszik te tudod hogy a legjobbakat hol lehet kapni. A Rivers kisasszony ikertestvérével meg lennék elégedve. — Szavamra mondom Desmond, jegyesed nagyon szép leány ! — Igen, ő nagyon szép, — válaszold Desmond, de hamar más tárgyra vitte a társalgást. XL Briton százados úgy találta, hogy azon erényes elhatározását, hogy Estelinek nem udvarol többet, mint amennyitől képtelen visszatartani magát, nagyon könnyű volt keresztül vinni, mert Estell soha sem adott alkalmat reá, hogy ismét egyedül beszélhessen vele, egy részt azért, mert minden a múltra vonatkozó megjegyzéstől óvakodott, részben azért, mert látta hogy az olyan beszélgetés Sir Desmondot bosszantotta. A százados pénteken jött le hogy a keddi bálon jelen legyen, s a bál után visszaszándékozott menni Londonba. Valóban, nagy és nehéz feladat lett volna e négy nap alatt megállani, hogy bolondságokat csevegve ne mulassa magát a legszebb leánynyal akit valaha látott, legyen az bárkinek a jegyese. Bruton ilyen szempontból vette fel a dolgot; a az Estell visszahúzódása bosszantotta, s az alkalom hiány még konokabbá tette. Puskáját vállára vetve egész délután a tengerparton járkált, vízi madarakat lőve, jobb szerette ezt a mulatságot mint hogy Desmonddal és Estellel lovagolni menjen, a harmadik személy legyen; de a mint a jegyesek elindultak, s az Esteli boldogságtól ragyogó arczát látta, amint nagy szelid szemeivel Desmondra nézett, s a jó szabású testhez simuló lovagló ruha, bájos alakját a legelőnyösebben kiedta, jó szándéka elenyészett, bosszúsan mormogott magéban, átkozva a Desmond szerencséjét, hogy e ritka gyöngyöt elkaparikodta előle, mielőtt alkalma lett volna azt megnyerni. Valószínűleg épen az a tény, hogy már a másé volt növelte előtte az Estek értékét és bájait, mert Bruton százados egyike volt azoknak, kik mindig azt kívánják — legjobban — amit nem érhetnek el, de ő ezt nem tudta magáról, csak hogy nagyon rossz kedélyű volt, midőn elindult, úgy érezte, mintha rosszul bántak volna vele, és hajlandó volt ezt képzelni, mint ha az elérhetetlen kis szépségbe komolyan szerelmes volna. — A tengerpart felé jövünk vissza — kiáltá utánna Sir Desmond amint elindultak — s meglátjuk, hogy találkozunk-e ott veled. Valószínűleg szükséged lesz ránk, hogy a madaraidat haza hozzuk — tévé hozzá nevetve. — Jól van — a Dormer barlang felé megyek — viszont a Bruton százados. — Ha már olyan szives vagy, jó volna, ha egy talyigát hoznál — mert érzem, hogy ma jó szerencsém lesz , ámbár azt hiszem, hogy a szerencse a tiéd — mormogd magában amint a lovaglók eltűntek előle. IWi. 1 ■ 1 MLB.'jiPLWt.M Adara mindig szerencsés volt egész életében — és én soha. Ejb, talán a sor reám is kerül valaha ! Szép tavaszi délután volt, a hullámok lomhán törtek meg a partokon, az úszó fehér fellegen áruja csendesen vonult el a sötét kék vizek felett, néhány fehér vitorla tűnt fel a láthatáron, de egy élőlény sem mutatkozott a mint Bruton a fövényen ült a puskájával s öt hat madárral mellette, mig vizslája Don, lihegve feküdt a lábainál. Bruton a lovaglókat várta, könyöke a térdén, s feje a kezén nyugodott, úgy ült ott a tenger felé nézve, s a kedves elérhetetlen Rivers Estellre gondolt, csuda szép sötét kék szemeire, piros üde ajkaira, megnyerő modorára és azt kívánta, hogy bár soha se látta volna, vagy akkor találkozott volna vele, mielőtt a Sir Adare Desmond jegyessé lett. Bruton feltűnő szép férfi volt, sötét szemeihez, barna színéhez s erőteljes férfias alakjához, jól illett a barna bársony vadász kabát — jó családból való volt, s szép vagyonnal bírt, és sok szép asszony mosolygott reá , de épen azért mert mosolyogtak, rém gondolt velük. Estek, ez a fiatal leány, igéző arczával, gyönyörű hangjával, kedves bátortalan modorával, jobban lebilincselte képzeletét mint a többi leányok, egész attól kezdve, midőn tizenkilencz éves korában, a világ kényeztetésétől még el nem rontva, egy tizenkilenc éves heves ifjú imádásával imádta az atyja gyámleányát, ki nála sokkal idősebb volt, s csak nevetett azon, hogy »a szép Horac gyerek« szerelmes bele, ő jobban szereti mint testvérét vagy cousinját illik szeretni, s az öreg Lord Valpyhoz ment férjhez, hogy két évig tartó hideg, de nagy házassága után meghaljon, dicsfényt hagyva emléke körül egy olyan szívben, hol emlékének a megőrzését legkevésbé gyanítá. Brután ott ült sok mindenre gondolva, a Cheltenham! hangversenyekre, hol múltd este megjelent miután az Estel arciát az ii este meg látta ; a hosszú eredménytelen keresésre, miután a leány eltűnt, a kilonc találkozásra, midőn legkevésbé reméllte őt- t látni, mig végre a távolból közelidő lódobogás zaja ütötte meg fülét, s két perei művi kipirulva, nevetve s lihegve a vágtatástól gondolatainak a tárgya előtte állította meg a fát, Desmond által kísérve. — Oh, százados úr, pompás lovaglá-vor volt! kiáltá Esteli vidáman. Lovam tök elites , csak úgy repül velem, 1oha sem lovagoltam ilyen engedelmes állaton. Ó fene."" Zultánnak szándékozom nevezni, és oh, ni-V nyire fogom szeretni! Megsimogatta a szép horkoló állt- melynek kitágult s remegő orrlyukai, szesen villogó szemei azt bizonyították, hogy a vágtatás tiszta vérét felizgatta. — Desmond, elég biztosnak tartod az állatot ! kérdésrután, gyönyörűség nézve végig lovon és lányon. Nagyon üresnek látszik még most is. —• Uh, igen, válaszolá Desmond ne'1’ ve. Esteli elég biztosan ül rajta. Az is hogy mióta járni megtanult mindig lovogli Ho —hó, csendesen Zultán ! Esteli, ne érje a zaboláját. — Mi a baj ! Valamitől megijjedt, s vigyázz ! Horác, forrd meg a fejét, mindig a tengerben lesz ! Ülj csendesen, Esteli, csendesen! , A ló, mely minden pillanatban izgattabb lett, hátrált, ágaskodott, a a mint ton feléje közeledett, félelme nőttön nőtt, mind inkább hátrált: Esteli, ki oly , mint a halál, — elég nyugodtan és áran ült, igyekezve önuralmát megtart« azt kiállá . (Folyt köv.) ELLENZÉK (103S) Deczember 3. Politikai hírek. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt vasárnap este a pártkör helyiségében népes ülést tartott Irányi Dániel elnöklete alatt. Folytatták a költségvetés tárgyalását s ez alkalommal a belügyi tárca költségvetését vették elő. A tárczánál a párt ötletét Holló Lajos és Bartha Miksa képviselők fogják tolmácsolni s ezenkívül a egyes pontoknál többen fognak felszólak A fővárosi államrendőrség hatáskörének (Aspast és Rákospalotára való kiterjesztése irár benyújtott törvényjavaslat is szóba került mi este a ahhoz a párt hozzájárult. Boldog Ausztria ! Míg mi csak úgy rongunk a rendes 25*30 milliós évi deficitünkkel, addig odaát az osztrákok csak ujj dualakodnak a jövedelemben. Mint hite , a jövő évi költségvetésük 3 millió fölösleg mutat ki. Csupa barátságból nekünk adnánák a felét, ők úgy sem tudják elköltői, pedig a költésben mesterek vagyunk. Külügyi politikánk az Bulgária. A par »Temps« azt a hirt kapja, hogy Bismarc herczeg, mikor„ Kálnoky gróffal Friedrichsruhéban találkozott, elmondotta neki, hogy Sándor ezír rész néven veszi, hogy a montrk szófiai képviselője, Burián, igen benső érint