Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)
1890-03-26 / 70. szám
Kolozsivárt 1890.e Bismarck azt mondta Caprivinak: »Ha valamit úgy az nyugtat meg a jövő iránt, hogy ön az utódom.« A »Hamb. Nachr.« szerint Bismarck Herbert gróf utódjának kinevezése nagy nehézségekkel jár. Radowitz visszautasította a felajánlott állást és öregebb diplomaták se mutatkoznak hajlandóknak. A »Hamb. Nachr.« úgy vélekedik, hogy a belpolitika gyökeres átalakuláson fog átmenni. A programm ez: Kabinetkormány Nagy Frigyes elvei szerint, a parlamentarizmussal kombinálva, a császár maga kormányoz, a miniszterek csak akaratának végrehajtói. Ugyane lap szerint azt hiszik, hogy Verdy du Vernois, Goszler és báró Berlepsch megmaradnak hivatalukban, ellenben Lucius, Garrfurth, Maybeth és Scholz előbb-utóbb elhagyják állásukat. Gróf Waldersem is be fogja nyújtani lemondását. Állítólag azt tervezik, hogy lehetőleg valamennyi nagy pártot képviselve lássák a minisztériumban és mint új minisztereket Miguelt, Huene bárót és Rxkertet emlegetik. A »Vosßische Ztg.« szerint Bismarck lemondásának a következő előzményei voltak: A császárt nagyon fölizgatta az a hír, hogy Bismarck tárgyalásokat folytat Windhorsttal. A kanczellári palotába hajtatott, hogy megkérdezze a hercégtől, mit jelentenek a tárgyalások. Bismarck még ágyban volt, gyorsan fölkelt és mikor a cánár belépett, kérdésére azt felelte, hogy magán ügyekről van szó. A császár azt válaszolta, hogy neki idejekorán értesülni kell azon tárgyalásokról, miket oly pártvezérrel folytat a kancellár, mint Windhorst, mire Bismarck megjegyezte, hogy a képviselőkkel való érintkezést nem vetheti ellenőrzés alá és hozzátette, ő csak az öreg Vilmos császárnak adott azon ígérete folytán maradt hivatalában, hogy unokáját szolgálni fogja, de teljes szívvel kész visszavonulni, ha a császárnak kellemetlenné vált. A »Hamb. Nachrichten« szerint Bismarck nem ment oly önkéntesen, mint a császár kéziratából gondolni lehetne. A császár a tábornokok gyűlésén és az új kancellár fogadásánál oly hangon adott kifejezést a túlságosan önálló herczeggel szemben ellenvéleményének és úgy hangsúlyozta lehetetlenségét, annak, hogy vele megegyezzék, ami kizárja, hogy Bismarck jövőben császár tanácsossá lehessen. Különben Bismarck az utolsó perczig azt hitte, hogy a császár lemondása visszavételére fogja felszólítani, és hir szerint, mély, könnyekig ható benyomást gyakorolt Bismarckra az, midőn a két császári kéziratból értesült elbocsáttatásának valóságáról. Bismarck lemondási kérvénye hat nagy, négy oldalas ívre terjed, kell vezetve lenni az üzleti könyvekben, melyek most a városi árvaszéknél őriztetnek. Focht Árpád tisztviselő, tanú, unalmában elment a július 6-iki húzáshoz. Mikor a terembe lépett,Szobovics épen öltöztette a »fiút«, csak egy fekete ruhás asszony volt rajta kívül bent, később azonban lassan ként beszállingózott még 7 — 8 ember, de feltűnő viselk°dést a húzás alatt nem észlelt, különben nem is figyelt. Schneider Ferencz megyei dijnok kíváncsiságból benézett a húzási terembe. Mikor belépett, már a tokok bedobálása javában folyt. Nem figyelt rá, de nem is látott messi rendetlenséget. Azt megfigyelte mint a húzás legfontosabb momentumát, hogy az üvegkorongban a számok a forgatás folytán össze-vissza keveredtek és egy gyermek keresés nélkül legfelülről húzta a számot ;anynyit tud, hogy rögtön a húzás után a rágyakorolt inpressziónak kifejezést adva barátainak azt mondta: »59 éves vagyok, nem láttam még eddig húzást, csak ma, de mondhatom, hogy itt csalni nem lehet.« A tárgyalás folyamán ma is adtak át az elnöknek egy zárt levelet, mely felbontatván abból a rendőrkapitányság hivatalos bejelentése került elő, mely szerint Svedl Ferencz az »Órához« czimzett sorház lőpinczére előtte jelentkezett és előadta, hogy 1888 és 1889-ben vendéglőjükben Farksa és Pilspöky korükben találkoztak, legtöbbször d. u. 2 és 4 óra közt, mikor más vendég nem szokott ott járni és ott néha 2 — 3 óra hosszat suttogva értekeztek. Különösen azért tűnt fel neki ez a körülmény, mert akadályozva volt a takarításban, melyet ők ez időtájt szoktak végezni. A tanú, kit nyomban beidéztek, — ugyanezt szóval ismételte. Friedmann Bernát védő annak bizonyítására, hogy a lutrizók mily rettentő babonások, felmutat egy Telkesi Erzsihez, Margit nővéréhez érkezett levelet, melyet felolvasni kér. Az elnök erre felolvasta Gáborhelyi újoperaszínházi tag levelét, mely a közönséget tartós derültségben tartotta, hellyel-s közzel hangos kacsagásra indította. Ezután húsz percnyi szünetet tartottak. A szünet után meghitetésre kerültek volna a tanúk, ezt megelőzőleg azonban egy pár kérdést intéztek hozzájuk a védők. Az elnök valószínűleg sokalta a védők keresztkérdéseit, mert megjegyezte és illetve kérte őket, hogy ne fogassák oly sokat a tanukat, mert így ezen bimper csakugyan el fog posványosodni, bár a törvényszék siettetni óhajtaná az ügy bfejezését, daczára, hogy némely befolyásolt újság az ellenkezővel vádolja a bíróságot. Eötvös, mint a hírlapirodalom egyik tagja, tiltakozik ama feltevés ellen, mintha a magyar hírlapokat és hírlapírókat befolyásolni leg K«lne. 1Ellenzés a hirlapirók asztalánál.) nagyszebeni lottóellenőr távirata, melyben tudatja, hogy nagyfokú idegbaja daczára megjelenik tanuságtételre. — Micsoda idegbajos ? kérdezte Eötvös. — Idegbajos, válaszolt az elnök. — Hisz akkor pompás tanú lesz, veti közbe Eötvös tartós derültség közt. Költor László mérnök még 1875-ből ismeri Püspökyt, tudja, hogy Budán is volt háza, melyet Temesvárra érkeztekor eladott. Tudja azt is, hogy Püspökyék nagyon szerényen és visszavonultan éltek Püspökyné cseléd nélkül vezette háztartását, maga mosogatott, súrolt. A tanú e szavainál Pilipöky sírva fakad. Ugyanígy vall Fehn János dohánygyári tisztviselő. Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Márczius 26. Életképek. „Dóra" szerzőjétől. Angol regény. AzEllenzék* számára, fordította: Amica. XI. (Folytatás.) (37.) S a nélkül, hogy az engedélyt bevárná, lehajol, s erős karjaiba ismét felemelve Glovery kisasszonyt, lassan s gondosan vigyázva halad vele a Chantry felé. Júliának nincs ereje, hogy ellentálljon, de helyzetének a kellemetlenségét mélyen érzi. Hogy ötét ez az általa megvetett és kifogásolt százados, — egy sáros és lucskos csomag alakjában a karjaiban vigye! — Még pedig oly gyöngéden viszi, hogy kénytelen rálát érezni iránta. — Le azt gondolja mázában, hogy kemény megpróbáltatás, hogy a sora ilyen lekötelezettséget ró reá. — A Hildával való találkozást már most, hogy vettesse szemre? Pedig érzi, hogy azt kellene tennie. — Természetes, hogy nem épen most, — úgy is elég baja van azzal, hogy ■ötét czipsli, anélkül, hogy szemrehányásokra hallgasson, — de majd későbben, ha idegei a rázkódást kihsrerik, és a lába nem fáj annyira. És megdöbbenve látja, hogy a százados világos szürke kabátján az ő ruhája festékétől baljóslatú foltok mutatkoznak. Szörnyen restelli a dolgot, mert hallotta, hogy a százados szegény ember, de miután gentleman, nem ajánlhatja fel, hogy fáradsága jutalmául új kabátot vesz neki. Ez igazán borzasztó állapot; a sors nagyon könyörtelen volt iránta, és mély sóhaj száll fel a Júlia kebliből. ■— Remélem, hogy a lába nem fáj nagyon ? mondja Seymour százados részvéttel. — Köszönöm, most nem fáj, de félek, hogy nagyon nehéz vagyok, volt a válasz. — Oh, nem, azért ne legyen semmi nyugtalanságai — válaszolá a százados vidáman. — Egy kis gyakorlat nem árt koronként az ember izmainak. És így, csak rövid szünetekkel közbe közbe, hogy lélegieket vegyen, vagy terhét kényelmesebb helyzetbe tegye, a százados végre a Chantryba érkezett. * * * Szegény Józsi, aki csak tíz perccel ezelőtt rohant rémhiréval a nagyanyjához, a reggeli szoba ablakából látja az érkezőket. Józsi egészen egyedül van, mert midőn Gloweryné az elbeszélését végig halgatta, sietve ment ki a szobából hogy segítséget küldjön leányához. Amint a gyermek rémült szemei az áldozatán nyugosznak, aki valóban szánalomra méltó tárgy, amint fejét bágyadtan hajtja a százados vállára, s ruhájáról csepeg a viz, a Józsiszive a félelem és borzalom miatt összeszorul. De az önfentartás ösztöne rossen ki van fejlődve benne, s elhúzódva az ablaktól, a hátulsó lépcsőhöz kerülve fellopózik a gyermek szobába. Itt egyedül találja a kis Dollyt, mert a szerencsétlenség hírére, mi oly gyorsan terjedt mint a pusztatűz az egész ház mozgásba jött. — Dolly, mondja Józsi tragikus szomorúsággal, amint a testvéréhez megy, s annak nyakát reszkető karjával átöleli Dolly, nagy baj van felakasztanak ! Dolly hosszú és fájdalmas ordítással fogadja e meglepő hírt. — Miért ? kérdi zokogva. — Uh, mert Judi nénit megöltem! magyarázza Józsi fájdalmasat, sóhajtva. Igaz hogy még nem halt meg egészen, de mihelyt meghal mindjárt felakasztanak. Dolly a két kis karjával átöleli a bátyját, mint ha ezáltal a reá váró rettenetes sorstól megakarná védeni s kisirves sírásba tört ki; könynyei oly sűrűn hullanak mint a zápor ező. — Dolly, ne bőgj úgy, mert ha meghallják utánnam jönnek! kiáltja Józsi, s nagy elővigyázattal bezárva az ajtót. Itt csak egy dolog van a mit tehetünk : itt nem maradhatok hogy felakasszanak! tehát megszököm. — Hova ? — kérdi Dolly. — Még nem tudom, — válaszold Józsi elgondolkozva. Ha igen — már tudom — hát hova mennék máshova — Londonba megyek ! — se fényes gondolatra kiderült az arcza. — Londonba megyek utczaseprőnek ! — Ott tudom hogy soha sem tallnak meg. — Józsi, ne hagyj itt — én is megyek ! — könyörgött Dolly kis kövér kezeivel átölelve a Józsi karját. Józsi habozik egy pillanatig , de végre azt határozza, hogy Dolly nélkül nagyon egyedül érezné magát, tehát hosszas fontolgatás után beleegyezését adja. — Csak hogy siess, mert nincs veregetni való időnk ! — mondja izgatottan. — Dolly, menj hamar s a szobaleány kamarájából hozd el a hosszú sárga seprűt — az jó lesz az utcza takarításra — én pedig valami elemózsiát szedek össze — mig te távol lezel. Öt percz múlva a gyermekek senkitől sem láttatva, csendesen lelopóztak a lépcsőn, s egy mellékajtón kiosanva egy ritkán használt ösvényt választva elmentek a Chantryból. Dolly a testvére zsebkendőjébe kötött elemózsiát viszi kezében . Józsi a seprűt tette a vállára, igaz hogy hosszú a nyele, de azért elég alkalmasnak tartja arra, hogy Londonba érkezése után utczaseprői hivatalának megfeleljen. Az a tény, hogy London száz mérföldnél is messzebb esik a Chantrytól, egy cseppet sem hűti le a buzgalmát. XII. A Glovery kisasszony nedves ruháit eltávolították ; az orvos megnézte bokáját s a bajt nem találta olyan nagynak mint előre gondolták, csak egy rossz ficamodás volt. De azért a Ciantry fel van fordulva, s átalános zűrzavar és lövés menés látható , mert alig végezték be a Julia lábával való bajlódást, midőn észre vették, hogy a gyermekek nincsenek sehol. Eleinte távollétük nem okozott komoly aggodalmat, mert azt gondolták, hogy az általános zavart felhasználva játszani mentek a szabadba; de midőn ez udvart, kertet, virágházat, istálót, s kutya ólat mind összekeresték, és hasztalanul, akkor az eltűnésük feletti nyugtalanság komoly ijjedelembe megy át. Midőn az ebéd ideje elérkezett, és a nagy harangot hiába húzzák, akkor az ipjedség valóságos rémületté változik. — Nyomorult kis kölykök, nem mernének ilyen dolgot csinálni ha én fen volnék, és nem volna semmi bajom! mondá Glowery kisasszony, ki a visszatérő erővel kifejezésének szokott erélylyel is visszanyerte. Summers kisasszony, folytatá a nevelőnő felé fordulva, miért nem gondoskodik róla, hogy azok a gyerekek jöjjenek be? Látja, hogy mama milyen nyugtalan távollétük miatt! — De nem tudom őket megtalálni , minden kigondolható helyen kerestem őket, magyarázta Summers Ada könnyezve. Addig kiabáltam míg berekedtem, hogy figyelmüket felkeltsem minden irányban csengettem. — Ha a bokám nem volna ilyen rossszül, én öt perez alatt megtalálnám őket!erősíti Glowery kisasszony. Mindenki oly ostobának és tehetetlennek látszik! Hilda, hát te nem nézhetnél utánnok, ahelyett, hogy itt állsz s úgy mereszted rám a szemed mint egy idióta ? — Judy néni, én kerestem őket, de sehol sem találom, válaszolja Hilda szomorúim, de rögtön veszem a kalapomat, és átszaladok Hay Hallba, hát ha oda mentek át, hogy Rózsika néninek megmondják a Judy néni szerencsétlenségét. — Persze, hogy oda mentek! Hisz míg nem volt ott senki, hogy megnézze? Ez bizony előbb is eszünkbe juthatott volna! mondd Julia bosszúsan vetve fel fejét. Ugyan anyán hagyjon fel már azzal a sírással, nem képzeli, hogy mennyire terhemre van ! Ne féljen nincs azoknak semmi bajuk; meglehet re is győződve, hogy annak a haszontalan fiúnek soha sem történik semmi baja. De hiába, zsörtölődik Júlia, az anyja aggodalmát nem képes eloszlatni; amiden az est beáll, s a gyermekek még mind nem kerültek elő, mindenki meg van ijjedve. A vidéket mértföldekre összekeresik, a legkissebb eredmény nélkül. Senki sem látta őket, és semmi hírt sem hallottak róluk A keresők száma most már jól felszaporodott. Kirkaldy Otto és Lee Aston Seymour százados és Summers Ted ajánlkoztak, hogy a rövid nyári éjszakán keresztül folytatni fogják keresésüket. Hilda és Summty Ada szintén elhatározták, hogy nem nyugod- nak mig a gyerekek meg nem kerülnek, ámbár a folytonos járástól mind a ketten ki vannak merülve. (Folyt. köv.) llenzék (278) A zene-conservatorium közgyűlése. A kolozsvári zene-conservatorium e hó 24-iként tartotta meg közgyűlését. A tagok szokatlan és nem remélt nagy számmal jelentek meg, amely körülmény mindenesetre azt mutatja, hogy új szellem és fokozódó érdeklődés támít ez intézet iránt Dr. Hintz György volt elnök közelebbről történt sajnos elhalálozása következtében a gyűlést Szenkovich Márton érdemes régi tag mint alelnök nyitotta meg és vezette helyes tapintattal, a távol levő Magyarosai Gyula titkárt helyettesítőleg a jegyzőkönyvet Welser Lajos vezette. Alelnök részvéttel jelentette be dr. Hintz György volt buzgó elnök halála által az egyletet ért veszteséget, mit a gyűlés szomorúan vett tudásul s emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta. A lefolyt évről való jelentések és számadások tudásul vétele után az elnöki szék betöltése s a többi hivatalnokok megválasztása és a választmány megalakítása fizetvén ki, Brassai Sámuel kért szót. Brácsai lelkesen beszéli el, hogy ő a zenei conservatoriumnak első tanítványa közül egyedüli, ki ma vagy életben van, akkor lépett a tanítványok sorába, mikor a conservatorium még kolozsvári muzsikai társaság név alatt megalakult, azóta minden ügyében és működésében részt vett s azt tapasztalta, 50 — 60 év alatt, hogy ezen társulat alakulása az idők követelő szellemének és a magyar zenei művelődés szükségességének szüleménye volt, ezen idő alatt a conservatorium ügyeiben és működésében minden irányban tőle telhetőleg részt vett, azt is állítja, hogy a conservatorium ezen működésének az eredménye vola az, hogy Kolozsvár közönsége a magasabb zene iránt nem csak érdeklődni és az akkor virágzó operát fenntartani való képes, hanem egyúttal énekes és zeneművészeket is tudott szolgáltatni a főváros színházai számára. Ezekhez képest minden körülményeknek megfontolásával legjobb belátása és meggyőződése szerint az elhunyt érdemes elnök helyese dr. Lindner G. egg. tanárt mint egyúttal muzsikálja embert ajánlja Brassai beszédét nagy éljenzés követte, melyre dr. Lindner a kikiáltás helyett a szabályok értelmében szavazást hoz javaslatba. A szavazás eredménye az lett, hogy elnökké dr. Lindner G. választatott meg dr. Haller Károlylyal szemben nagy többséggel, titkár lett Welser Lajos, gondnok Geldi János, választmányi tagok Magyarossy Gyula, Márk Ferencz, Boér Gergely, dr. Biró Béla, Páll Ferencz, dr. Issacu Aurél, Keresztélyi Lajos és Pákey Lajos. Valóban örvendünk az új tisztikar ilyetén megalakulásának s kifejezzük azon reményünket, hogy a nemes conservatorium a maga működésével még nagyobb térre fog lépni, nem fog megelégedni csupán az eddigi szép sikerrel folytatott szaktanuással és orchesztrális nyilvános előadásokkal, hanem időnként a közönlét, ullettam magy..iSTR aUVai val, olyan kamarai előadásokat is fog rendezzen, melyeken az intézet körén kívül álló közönség is részt vehessen, ezáltal megszűnvén a szükségessége annak, hogy a pár évvel ezelőtt külön alakult »zenetársaság« tovább is fennáljon, mert egyáltalában csak károsnak tartanák az erők szétforgácsolását. Farkas Ödön zeneigazgató úrtól és az egész választmánytól el is várjuk, hogy óhajtásunk indokait és czálját megértvén erre nézve minden lehetőt megtegyenek. — Óhajtásunkat különösen indokolja azon szomorú körülmény, hogy színházunkba a magasabb zeneművelése újabb időben háttérbe szorult és aláhanyatlott, a közönség nagy részét a selejtes operettek nem elégítik ki magasabb zene után vágyakozik a zeneileg műveltebb része és ennek táplálékra van szük- Bőge okvetlenül különben a visszaesés még nagyobb mérvet ölt a közművelődésnek véghetetlen hátrányára. Indokolja továbbá azon körülmény, hogy a felsőbb tanintézetek mindkét nemből nagyszámú ifjúságot vonnak ide s annak az ifjúságnak is irányt adni nemes szórakozás és lelke művelése czéljából a zene-conservatorium egyik legszebb feladata. Márczius 26. 9 . Temesvár, mircz. 24. A mai tárgyaláson a tanuk kihallgatását folytatták. Neumann Zsuzsánna verseczi varróleány folytatólagos kihallgatásra hivatván, újabb fontos vallomást nem tett, hacsak nem tekintjük a védelemre fontosnak azt, hogy tanu múlt évi júliusban Joanovics főtanunal volt alkalmazásban, viszont a vádra azon vallomását, hogy minden húzásra 16 — 25 frt betét gyűlt össze Hergatt gyűjtődésében, melynk 10 százaléka illette a gyűjtőt. Ennek ellenében Hergatt beismeri, hogy havont 20 frt kiadása volt, de mégsem járt lottóüzlete veszteséggel. (Derültség.) Grünfeld Sámuel temesvári bankháztulajdonos, a fennállott Hegel és Hubert cég volt könyvelője tanúsítja, hogy Pülspöky József több ízben vásárolt sorsjegyeket, de hogy nyert volna, nem tudja. Ha megtörtént, be ! Nyilatkozat a„Tordai Weckerlék“ czimű vezérczikkre. Gy.-Szt.-Király, márcz. 21. Az »Ellenzék« folyó hó 21 diki számában megjelent »Tordai Wsckerlék« vezérczikk támadásra, alul irt, mint aki azon szerencsétlen szerencsébe jutottam, hogy a megyei regaleügyi albizottság elnöki kötelességeit hordozom és igy az albizottság cselekményeiről is némileg, bár felelősséggel legyek, felhíva érzem magamat hasonló nyilvános utón rövid feleletet, illetve az olvasóközönség részére felvilágosítást tdni. Igenis, a vádaként, miként ez egyszerűen minden indok nékül odadobva lett a nyilvánosságnak, súlyos, sőt bűnös bíráskodási eljárásra enged következtethetni és igen sok lenne tőlem kiterjedni az albizottság elleni kissebbítések és lelkiismeretlenséggeli vádak cáfolatába, sőt ismerve és a közéletbeni szereplőknek, a mai fogalmak és erkölcsök által, kijáró, hason megtiszteltetéseket és jutalmakat, ezt nem is teszem, hanem egyszerűen leirom az esetet, melyet az oroszlánbőrében bujtatott lólábról felismernem, nehéz feladat nem volt. S. B. birtokos bejelenti ügyvéde által H. községben kártérittetéses igényét. A bejelentés kivonasa röviden ez: 1882 — 1886. évek alatt adó alá bevallott regale jövedelmem 400 frt volt évenként, ezután fizettem 40—40 frt adót, de a tényleges jövedelmem ennek dacára 720 frt volt, szerződésem nincsen, nem is volt, azonban kérem bizonyítási eljárást elrendelni és tanúimat,úgymint a jelenlegi gazdatisztet, a regalebárlőnek volt kiárusítónóját, s talán még egy conventionatus N. N. cselédét hit alatti kihalgatásra bocsátva, ennek alapján a magasabb adó és 720 frt jövedelem után is a kártérítési követelésemet megállapittatni. A bejelentésben egyéb nem volt, sőt még bár hivatkozás sem az ugyanazon községben levő M. bitokos hasonló jogára, kinek bejelentése hitelt érdemlő bizonyítékokkal felszerelve a jog értéke meggyőzőleg kimutatva lett, de sőt a kiegészítésre bocsáthatásnak még csak azon kellékével sem bírt, mely legalább is a kincstári képviselő által beszerzett bizonyítékok ellenében a kifogásolt tanuknak alárendelt érdekeltségük miatt feltételesen is bár megengedhető lett volna, vagyis ha az ily móddali tanukihalgatásnak és bizonyításnak főbizonyíték hiányában is magára az ügy érdemére nézve helyet "adni az albizottság törvényszerűnek tartotta volna is. ______—mit é&uy »gruiuisujei lol y tou, . ... nem azt akarom igazolni, hogy az albizottságot »lelkiismeretlensége« avagy »tudatlansága« miért és hogyan vezette az állítólagos 14 ezer frt károsodásnak határozatbani kimondására, hanem azt kérdem a tisztelt czikkíró úrtól, ha ő maga mint bizalmi férfiú a megyei municipális testületnek, mely közbizalmival tisztelte volna meg és másfelől, mint a miniszter illetve — egy felsőbb hatóság elbírálása alá jövő, hatóságilag kiküldött bíráskodó tag, kezében a regale törvényekkel, öntudatában az önérzetességgel és ítéleti fogalmának következetességével — megtette-e ? és kimondta volna-e papiroson megörökítő igazságtételnek azt, a nélkül hogyha a nyilvánosság előtt nem is, de legalább saját maga előtt ne piruljon, — miszerint két köztudomású és alárendelt érdekeltségű tanúnak — ha szinte hit alatti bizonyítások mellett ír, hogy igazságosnak, méltányosnak, kétségen kívül állónak és szabályszerűnek tartja az állítólagos 14 ezer forint kártérítést, akár egy feneketlen kincstár terhére jó — alig lenne hihető. Bátran a közvélemény bírálata alá becsatom tehát a súlyos erkölcs következmények felett határozni az albizottság felett Az eset mindenesetre sajnálatos — de ennek oka maga a bejelentést készítő sem lehet — mert bizonyíték nélkül okos senki sem tud lenni. Azonban egy vigasztalás mégis van, az t. i., hogy a magasabb jövedelem utáni követelése magának a tulajdonosnak sem volt 14 ezer forint, hanem alig állott 4-5 ezer között tehát 10 ezerrel a vezérczikkben szaporodott. BETEGH FERENCZ: Betegh Ferencz úr, mint a torda-aranyos megyei regaleügyi albizottság elnöke, ebbeli minőségében védelmébe veszi az albizottságot a cikkemben foglalt vádak ellenében. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy vádaskodási czélpat ama czikkben nincs. Abban a bizottságnak egy incorrekt ténye van jellemezve; egy ténye, amelyet megkorrigálni nem lehet. Azt mondottam : »helytelenül járt el a tisztelt albizottság, midőn az egyik regaletulajdonos igényét illetőleg a magasabb jövedelem bizonyítására nem nyújtott alkalmat.« Én ama czikkben a törvény rendelkezéseire hivatkozva mutattam ki, hogy s bizonyításnak feltétlenül hely lett volni adandó az albizottság által. Erre az elnök úr azzal felel, hogy a illető jogosult csak tanukat ajánlott fel bizonyítékul, s a bizottság a tanokat »érdekelteknek« látta, s ezért nem rendelte el kihallgatásukat. Hogy a tanuk érdekeltek-e vagy sem, az — ugyancsak a regále megváltási törvény szerint is — nem az albizottság feladata. Az albizottság csak elrendeli a tarnikihalgatást, de azt a rendes bíróságok foganatosítják és csak is kihalgatások folyamán a rendes bíróság által hozzájuk intézendő kérdésekre adandó feleleteikből tűnhetik ki, hogy érdekeltek-e vagy sem. Az. albizottság tehát helytelenül járt kl, midőn a tanukról már eleve kimondotta, hogy mint érdekeltek, nem halgathatók ki. Ennek kimondására, illetve konstatálására kizárólag a rendes bíróságok hivatták. Sz. B birtokos, akit az elnök úr megnevez, a bejelentésben tanubizonyítékok produkált. Ergó bizonyítani kívánta a magasabb jövedelmet. A t. albizonságnak pedig nem volt oka elzárni nevezett birtokost »bizonyíték« alkalmazásától. Hogy Sz. B. birtokos a t. albizottság eljárása következtében tényleg károsodásuk van kitéve, azt maga az elnök úr is elismeri. Az elnök úr nyilatkozata szerint 4 5 ezer frtra tehető a tényleges károsodása. Én azt állítottam, hogy 14 ezer frt vesztesége van. E tekintetben felhívom az elnök úr figyelmét M. I. birtokos ur hason ügyére. Ezen birtokos ur és Sz. B. birtokos Hadrév községében egyenlő arányban gyakorolták az italmérési jogot. Az albizottság M. I. birtokosnak megállapított ugyanezen jogért 21 ezer frtot Sz. B. birtokosnak pedig ugyanezen jogért meg♦