Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-06-30 / 146. szám

KJ -7 L it-81 g: lea ' k 0 e ,D z u lí h t» K 1 b: )! b ■ g 1 i: i ,e 5 e e ) r 13 e e # A kolozsvári női ipariskoláról. A kolozsvári «női ipariskola« 1882-ben nyílt meg, s annak megteremtéséből az oroszlánrész dr. Békessy Károlynak, az »Erdélyrészi Háziipar és Iparfejlesztő egylet« akkori választmányi igazgatójának jut, — kit édes örömérzet boldogít most, midőn ezen intézet — egészen más irányban ugyan, mint azt ő tervezte — az 1889 —90-dik tanév végével életképességről s most már mondhatni nélkülözhetlenné lett alakjában az zárvizsgán tanúságot ad. Tudva van ugyanis, hogy az E. H. I. E. ezelőtt négy évvel oly átalakuláson ment át, hogy az előbb csak férfiakból álló választmány felerészben oly nőkből alakult meg, kiknek neve ott van mindenütt a hol a szépet, jót és hasznosat gyámolitani, munkálni kell. Kolozsvárt 1590.e letet a legnagyobb gyorsasággal végre kellett hajtani. A szófiai polgárság még reggel sem tudta, hogy a kivégzés meglesz, csak a tisztikart értesítették előre. Panica az utolsó pillanatban tudta meg, hogy meg kell halnia. Katonás hidegvérrel fogadta a hírt s követte a csendőrtiszteket, kik rögtön kisérték a vesztőhelyre. Kora délelőtt volt, mikor Pankát a fogház előtt zárt kocsiba ültették. Melléje állt egy csendőr, egy lovas csendőrszakasz pedig a két tiszt vezetése alatt körülfogta a kocsit és sebes vágtatással indultak a haditörvényszékhez. Ennek zárt udvarán történt a kivégzés. Négy gyalogezred, egy tüzérezred és az egész tisztikar kivonult az exekuzióra. A kivégzést Drandarovszky őrnagy vezette, ugyanaz, ki a hadi törvényszékben elnökölt. Mikor Panica a kocsiból kiszállott, nagyon halavány volt, de teljesen nyugodt. Nem volt egyenruhában, miután még a halálos ítélet kimondása előtt tiszti rangjától megfosztották , szürke polgári ruhában járult katonás lépésekkel a törvényszéki bizottság elé. Markov hadnagy, ki a perben a vádat képviselte, felolvasta a fejedelem által megerősített ítéletet, s átadta az okiratokat az elnöknek, aki erre kijelentette, hogy szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak. Panca szilárd hangon jelentette ki, hogy az ítéletet megértette. Aztán a tabosi lelkésznél meggyónt. Néhány búcsúzó szót intézett még az ismerős tisztekhez, aztán engedélyt kért, hogy maga köthesse szemére a kendőt. Miután ez megtörtént, oda kötötték egy oszlophoz s előlépett huszonegy katona. Síri csönd töltötte be a nagy udvart, mikor a katonaságot vezénylő kapitány kiadta a parancsot az öt il. Halk hangon mondotta ezt, azután fennszóval kiáltotta: »Tüzelj!« — »Zsivó Bulgária!« kiáltotta Panica s abban a pillanatban eldördült a 21 lövés, melyek mindegyike talált. Panica halva rogyott össze. A tábori lelkész rövid imát mondott, a csapatokat azonnal visszavezényelték a kaszárnyába, Panica holttestét pedig kiadták a feleségének. Szófia polgársága csak délután tudta meg a kivégzést, amikor Panica már el is volt temetve. Mélyen megrendítő hatása volt a hírnek, mert mindenki azt hitte, hogy az összeesküvő kegyelmet kap. Mint mondják, Stambulov volt az, aki a halálos ítélet megerősítését tanácsolta a fejedelemnek, tekintettel részint fontos politikai okokra, részint Panica múltjára. Gyilkosság és öngyilkosság. Oláhfalu jan. 80. Hajmeresztő gyilkosság és öngyilkosságról értesítik lapunkat, mely csütörtökön történt Szentegyház és-Oláhfaluban Udvarhely megyében. A rémes eset az egész környéket izgatottságban tartja s részleteiről megdöbbentő adatokat közölnek. Folyó hó 26-án este jelentés érkezett Oláhfaluból Sz.-Udvarhelyre, mely szerint Oláh Istvánné szegényes viskójában négy gyermekével együtt szétdarabolt testtel vérükben halva feküsznek. Másnap délelőtt szállt ki a vizsgálóbiróság orvos szakértőkkel a helyszínére. A véres gyilkosság színhelyét nagy néptömeg állta el s kínos csendben várták a törvény embereit. Mikor a szegényes viskó ajtaján beléptek — írja tudósítónk — az iszonyú vérengzés egész borzadalmas mivoltában eléjük tárult. Ott feküdt a szoba közepén az anya Oláh Istvánná egy alsó szoknyában. Mellén egy mély szórás, hasán egy tátongó seb, melyből a belek előnyomultak. Mellette feküdt a Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Junius 30. írisz. ANGOL REGÉNY. A „D 0 RA“ szerzőjétől. Az »Ellenzék« számára fordította: Amica V. (Folytatás.) (13) Sir Fulke olyan rémülettel nézett rá, hogy a leány nevetett, s a legkedvesebb csengésű nevetés volt — amit az ifjú valaha hallott. — A többi kisasszonyok legjobban szeretik midőn magamról beszélek, — monda őszinte egyszerűséggel. Blakewell kisasszony mindig azt mondja — »Sir Fulke, beszéljen valamit magáról; semmi sem érdekel annyira mint midőn a saját kalandjairól beszél.« — És ön elhiszi azt neki ? — kérdé lady írisz. Az ifjú még jobban elbámak. — Minden bizonynyal, — mondá. — Miért ne hinném? — És azt képzeli, hogy minden ami az öné és önre vonatkozik, valóban olyan érdekes, hogy az ember órákig hallgathatja élvezettel, anélkül, hogy unalmasnak találná? — Én azt gondolom, hogy akik érdeklődnek irántam, azok szívesen hallgatják, — válaszolá az ifjú egy kissé lehangolt. — Blakewell kisszaszony hálás lenne e következtetésért, — mondá lady írisz hidegen. __ Én nem úgy értem. — Nem volt szándékomban szavaimnak ilyen értelmet adni. — Én nem gondolom, hogy Viola kisasszony érdeklődik irántam ? és nem is kívánom, hogy azt tegye. A fönséges rózsa közelében az ember elfelejti a kis szerény ibolyákat, ah ha ugyan ez a fejedelmi rózsa lehajtaná szép büszke fejét hozzám ? Lady Írisz szó nélkül fordult el tőle. Az ifjú virágos bókjai ellen büszke természete mindig fellázadt. Soha sem válaszolt reájuk, sőt úgy tett mintha nem is hallotta volna; ebből következtette Sir Fulke, hogy udvarlásában nem tett előhaladást. Gyermek Cliffarde a legkedvesebb barátnéja volt, Írisz olyan türelmes és szívélyes jóindulattal viseltetett iránta, mi az ifjú szerelmére végzetes volt. Da ő annyira el volt kényeztetve, hogy nem tudta elképzelni annak a lehetőségét, hogy ha ő Lady íriszt valóban megkéri feleségül, az neki »Nemet« mondjon. — Írisz az a leány, ki könnyen engedi át magát valami regényes vonzalomnak, — mondá egyszer lady Cliffarde a fiának, — tehát miért ne lehetnél te a választottja ? — Talán nem vagyok elég regényes arra nézve hogy tetszését megnyerjem. Azt mondja hogy nagyon sokat beszélek magamról. — Azon könynyen lehet segíteni, — kiáltó lady Clyffard türelmetlenül. Ezután kevesebbet beszélj magadról. Egy valamire való leány sem tűrhetne el egy olyan udvarlót, kinek társalgása mindig az »Énnel« kezdődik és végződik. — Anyám, — mondá Sir Fülke komolyan — én azt gondolom, hogy ő soha sem fog egy ilyen magam formájú embert szeretni. Neki valamiféle jdős kell, kire tisztelettel tekintsen. — Igyekezz hős lenni te maged, — válaszoló az anyja. Azt könynyen megteheted. De még ő is nevetett midőn a fia szép arczára jött zavarodást látta. — Én igaza nem tudom hogy miképen legyek hős, — mondá. Ha valakinek a gyermeke a vízbe issék azt bizonyosan megpróbálnám kimenten, — vagy ha egy ház kigyuladna mindént elkövetnék hogy a bent levőket a tűzhalála megmentsem. A könyvekbe levő hősök mindig ilyesmit cselekesznek. — Fülke, légynisképen hős, nem a könyvek szerint! Teecned elég bátorságos erély van, tég v táit mi által magadat kitüntesd. — Éppy igyok róla győződve, hogy a ledyer erről kötött véleményem helyes; ő olyan féri fő szeretni, aki a mindennapjaság szinvonon felül van. — Gondold el, hogy menny imádója volt már — olyan férfiak kik mimegyformák voltak. — Emlékezz vissza a szóimra, hogy az első olyan férfiba kinek a libi felett kiváló egyénisége lesz bele fog sietni. Sir Fülke csüggígen hajtotta le szép fejét. — Anyám biztosem, hogy a hősiességben bármire kész vagyk, csak azt mondja meg lelkem, hogy mit igyek. Amennyire én éterem íriszt, — folytává lady Clyfforde, ne nagyok győződve róla, hogy nem megy íjhez addig, míg valami regényes viszonyt*111 fűz; és Falke, az ösmörös férfiak között na látok rajtod kívül senkit, ki ilyen érzelmi felkelteni tudna. Falke olyan egyezik komolysággal, mi az anyját önkénytelen megnevezetté azt válaszólá: — Teljesen osztom 2 anyám nézetet. De az a baj, hogy hiábvan meg bennem a jó szándék, semmiféle h'.e6B01i. elkövetésire nem nyílik alkalom. Ha ova elragadná, életemet koczkáztatnám, ha megmentsem. De ő jó lovas, és a lova sohí0ik raK°dja 103 ha elragadná is — ott a lovász ki osztozna velem a dicsőn légi- A tizenkilenczedik században nincsen hiba a hősiességre. — Fülke, ez esztelen beszéd; míg aszszonyok élnek és a férfiak szeretnek, addig mindig lesznek hősök. A nap hátra levő részében Fülke azon törte a fejét, hogy miféle hősiességet cultiváljon, és miképen rántaná azt ki. A vetélytársa lelkét nem ilyen békés gondolatok foglalták el. Bardon John a szerelem lázzát a leghevesebb alakjában kapta meg, nem birt nagával. Voltak idők, mikor egész napokat, töltött az országutakon és réteken lovagolva, azen reményben, hogy lady íriszt meglátja. Néha kedvezett a sors, s szerencsés volt a távolban a tökéletes alakot s gyönyörű arczot látni. De nem volt mindig bátorsága hozzá. És ilyenkor nézte a meddig láthatta, gyűlölve magát gyávaságáért, lázas ajkakkal kiárus, hogy ő gyáva és ostoba, utálta magát a miért nem lovagolt bátran melléje, hogy tőle egy pár szót vagy egy mosolyt nyerjen. Midőn bátorságot érzett magában s kétségbeejtő láza zaklatta, akkor vágtatva ment feléje s hirtelen megállitota mellette a lovát, mintha csak éppen akkor vette volna észre. Megürt ate néha, hogy a hosszú várakozás után fáradtsága jutalmául tudott egy mosolyt vagy néhány nyájas szót nyerni, midőn ez történt, kiabálva, mámorosan távozott. Lady Írisznek egy nyájas szava képes volt őtcet órákig —sok napokig boldoggá tenni. Bardon Johnnak ezen hibája volt;nyers és fegyelmezetlen természetű volt, de lady Foyce íriszt teljes szívéből szerette, s lady írisz oly hatalmas befolyást gyakorolt felette, hogy jó vagy ronz embert csinálhatott belőle. * ♦ * * — Fülke, — mondá lady Clyffirde, — soha sem láthatok orchidát a nélkül, hogy lady íriszre ne gondoljak. — Fülke, tet•ttál már valamit, mi által virágot nyES tőle ? — Még nem, — volt a reszkedá' lasz, — és azt kezdem hinni, hogy * sem leszek oly szerencsés. Ha igy nlp dolog, nemsokára uj alakban fogom már bemutatni, »Nép tribün« vagy ilyesmi leszek. Ugyan ezen a napon Bardood kérdezte a fiától, hogy gondolkozott-e arról, — amit lady íriszre tómai mondott. — Sokkal többet, mint a meonjiki nyugodásommal összefér, — volt olasz. — Teljes szivemből kivánom, hogy soha se láttam volna lady íriszt. Az anyja elégülten mosolygott , — gondolá magában, — hogy a fia nőrít a szép leányba. De Mari, a testvére, több belátással birt. Egy szép tavaszi este, a lámpák meg voltak gyújtva, így ®° langot mutatott Johnnak, mely folyt 3'* az egyik lámpa körül repkedett. — John, — mondá, — nki szegény halálra égeti magát! — ártod'" lálra! ! — Sokkal jobb, minthogy most éljen, — volt a válasz. Ekkor Mari tudta, hogy a testvér« valóban reménytelen. VI. Sir Fülke — ahogy vetélytár»» (](l te — fehér kezű arisztokrata volt Saxoni szépséggel, mi a maga nemebf® ratlan volt. Aranyszőke haja olyan 50 ^ a napfény, szürke szemei nyíltságot fí..letességet fejeztek ki, érzékeny «**]* csinoa szőke bajusz hajlott le. (Folyt. köv.) évek tűnéséért, hanem nem«- i ' T”' "T nemtelen indulatod már"8 H én' gyilok, egy czifra nyelfl és 15 ezm. hosszú pengéjű kés és a véres olvasó. Az egyik rozzant ágyban egy 7 éves leány gyermek. Testén 28 szúrással, melyek közül 8 —10 is feltétlen halálos volt. A nyaka, melle, lába és keze borítva voltak mély sebekkel. Mellette ugyan azon ágyban 5 éves kis testvérkéje feküdt 23 sebbel. A torkán 3 seb volt és a nyelve is el vett vágva. Hasa mindkettőnek fel volt metszve. A másik kis ágyban egy harmadfél éves fiacska 14 sebbel és végre egy 7 hetes csecsemő, — mindkettő a legkegyetlenebbül öszszevagdalva és szurkaivá. Azt gyanítják, hogy a rémületes tettet maga Oláh Istvánné követte el örjöngési rohamában, aki mintegy 35—38 éves erőteljes asszony volt. 2 hét óta beteg és erős fejfájásról panaszkodott. A gyanút az ember szinte kétkedve fogadja s megdöbbenünk a természet csodás hatalmán, mely egy pillanat alatt az édesanyát képes vérengző vadállattá változtatni. A szegényes viskóban némi küzdelem nyomai is látszanak. Valószínűleg a két nagyobb gyermek fejtett ki némi védelmet az örjöngő gyilkossal szemben. Ezt mutatják azon sebek is, melyek a gyermekek kezén látszanak. Elösször hihetőleg a nagyobbakat gyilkolta meg s miután a két kiesebbel is elbánt, azután imádkozott — beszennyezvén ártatlan gyermekei vérével az olvasót és végre önmagát ölte meg. Bár a jelek azt mutatják, hogy egy őrjöngő anya ölte meg gyermekeit és aztán önmagát, mindazonáltal számba kell venni, hogy váljon képes volt például az önmagán ejtett mellszúrás után, még a hasát is felmetszeni. Váljon egyik szarás nem tette-e fölöslegessé a másikat. Remélljük, hogy a vizsgálat ki fogja deríteni, hogy csakugyan az anya fajait-e vadállattá. Férje juh-pásztor, ki a havasokon szokta a nyarat tölteni. Neje szegénységgel küzdött s a mint mondják többször emlegette, hogy elpusztítja magát. Az orvosi bonczolatnál konstatálták, hogy az agyban elkocsonyásodott részek vannak a mikerülési roham feltételére jogosítanak. Mindenesetre a vizsgálat fogja kideríteni, hogy micsoda szörnyű bűnténnyel van dolga az igazságszolgáltatásnak e llenzék (5ös. Ott láttuk most is a közvizsgálaton — mely folyó hó 2- án nyílt meg — dr. Wesselényi Istvánnét és Sigmond Dezsőnét, kik határt nemismerő áldozatkészséggel és valódi apostoli buzgósággal munkálnak az intézet felvirágzásán. Báró Wesselényiné, mint elnök, Sigmond Dezsőné, mint alelnök, a vizsga megkezdése előtt már ott voltak a tantermekben, hol a szebbnél szebb hasznos és díszmunkák vannak kiállítva. A buzgó választmányi igazgató, dr. Lengyel Dánielné fogadja a látogató közönséget, s mintha csak ő maga is a tanszemélyzethez tartoznék, oly szakavatott magyarázatokat ad az érdeklődőknek a munkák felől. De a vizsga veszi kezdetét, hol doktor Lengyelné elnököt s kitartó lankadatlan figyelemmel kiséri az egész vizsgát végig ez említett elnök és alelnökön kívül ott vannak, még: Gyulay Lászlóné, dr. Mihály Lászlóné, Windler Teréz, dr. Concha Győző, dr. Hegedűs István és Turcányi Gyula a választmányi tagok közül, valamint zsúfolásig megtelt a nagy vizsgaterem az érdeklődő anyák s tanügybarátok seregével. Ha öröm is volt végig hallgatni az egészet, most Lehár Erzsébet kisasszony az általa készített munkákból mutatta be miként lehet és kell úgy tanítani, hogy a növendék elméletileg is számot tudjon adni arról, amit végez. A feleletek értelmesek, világosak, határozottak és biztosak voltak. Ami természetesen a tanítónőt is ajánlja s dicséri. Amíg a vizsgateremben az elméleti és gyakorlati vizsga folyik, addig a két nagy teremben Sirk Elvira ig. tanítónő kalauzol s magyaráz. A szó valódi értelmében aranyos újakkal dolgoztak tanítványai oly munkákat, melyek méltán megérdemlik a részrehajlatlan dicséretet. Különösen magára vonja a belépő figyelmét azon remekmű, melyet a ref. templom számára ezen intézetben készíttetnek báró Ridák Ádám és neje gr. Lázár Olga őnagysága oltár (urasztala) és szószéktakarónak. E munkán Sirk E. vezetése mellett dolgoztak : Barra Vilma, Paskowszky Anna, Sárossy Vera, Sárdi Ilona, Biró Ilona Losonczy Margit és Luiza és Liszóffy Jozefa. Ugyancsak a himzőosztályban különösen feltűntek még szép és gyakorlatias munkáik által az u.n. piros vászonhimzésben: Ludvig Selma, Domokos Róza, Joanovics Viktória, Binder Ilona, Hamva Kata Ziller Ilona, Piger Ilona, Sárossy Veroas, Beccze Ilona, Masson Olga, Pisch Gizella, Andriez Berta, stb. stb. fehér hímzésben: Bigi Lujza, Balázs Emma, Lugotin Mari, s ezzel kapcsolatban a diszhímzésben: Pálffy Ida, Dukány Erzsi, Hamok Gizella, Kis Kovács Uti, Kolozsvári Róza stb. stb., táfestésben: Engi Luiza, Sándi Netti stb. — Kiválóan szép applicatiói vannak: Duhony Ilona, Figer Erzsi és Hancz Mirgitnek. Több díszesen készült kalap közül fel kell említeni Pálffy Ida Biankáját, mely jó ízlésre és méltánylandó ügyességre vall. A nők szükségteleinek fedezésével jelentékeny szerept játszik és sokszor nagy költséggel jár a szobák díszítése, — de ha ezért maga készül, alig említést érdemlő költség mellett versnyez a drágával. E tekintetben csinos szobdisziket állítottak ki. Engi Luize, Sugotin Jari, Csiszér Anna, Csupla Mari, Balázs Emina és többen. A sok szép díván párna körti nagy ügyességgel s kitartó szorgalommal készült azon példányt említjük fel, mekre Sebestan Helen neve — mint készítő van felírva. Ugyan attól nem messze feltűnt Járdi Netti szép szebkendő tartója. Ha most mi a kiállításnak másik osztályát vesszük ügyrembe , akkor a szép mellett a mindennapi szükséglet fedezésére való tekintettel áldania kell a sorsot, hogy ez intézet vezetői ami buzgósággal fáradoznak a leányoknak mind azt megtaníttatói, ami feltétlenül a mindennapi szükségletet képezi, értjük a fehérnemű varrást és ruhakészitést. — A fehérnemű varrást Lehár Erzsébet katanitotta, s ha összehasonlítást tettünk a múlt évekkel, teljes elismeréssel adózunk törekvéseinek. Ez osztályban oly nagy a munkaezim, hogy azokat külön felsorolni nem lehet. Csupán jelezni kívánjuk, hogy a 803 drbot kitevő munka így oszlik meg: Mintakendő, női ing, női hálókabát, női reggeli kabát, női bugyogó, ingbetét, tailette terítő, párnabaj, paplanlepedő, férfilábravaló, férfiing, gallér, menc’aetle, zsebkendő, asztalkendő, abres, asztalfutó, kötény, ruhadisz, toilette práma, fejdísz, rojt kendőre, keztyatartó, erszény ssotyor, védkendő, párnabetét, paplanbetét, csipke s mind e féle hasznos tárgyak. Felemlítjük végre a rajzokat is. Itt már megszoktuk, hogy Griff Jakab úr, ki e régi és nagy mester csak sokat, szépet és jót tüntet fel, mert tudja, hogy aki jól akar dolgozni, annak kell rajzolni is tudnia. De amíg így végig tekintünk az egész kiállításon a másik teremben már be van fejezve a vizsga, oda sietünk tehát, hogy meghalljuk dr. Lengyel Dánielné, a buzgó és fáradhatatlan, de egyúttal részrehajlatlan választmányi igazgató zárbeszédét, mely bírálat is az eredmény felett. Az igazgató óhajtja, hogy a tanítványok a felmutatott szép ismereteiket otthon családi tűzhelyeiknél iparkodjanak érvényesíteni. Ezután egy lélekemelő adás következett. Feltünteti ugyanis az elnöknő mindazoknak neveit, kiknek jóravaló törekvéseit jövőre nézve is buzdítólag kívánja a választmány jutalmakkal is méltányolni, minthogy azonban az egylet pénzügyi ereje csak kevésre terjeszkedhetik ki, megszavazott 25 srtot jutalmakra, de ezen összeghez dr. Wesselényi Istvánné, az egyletnek nagylelkű elnöke még 25 frtot, Sigmond Dezsőné az egylet nemesszivü alelnöke 5 frtot ad, s igy a tanítványok között részben készpénzben,részben hasznos szakmunkák és rajzokban 55 frt érték osztatott ki. Hogy ily intézet a gyámolítást és pártolást megérdemli azt mondanunk sem kell Belátja azt mindenki, kinek szívében és lelkében a közügy iránt nemes érzület van. És van is! Hisz ezen intézet azokra támaszkodik, akik a közügyért áldozni tudnak és akarnak. Ez alkalommal is hálás elismeréssel adózik az egyik választmánya gróf Kuun Kocsárd — ez,n nerves hazafinak, ki épen a vizsgálatok előtt lépett be az egylet alapítói közé s küldte be 50 frtos alapítványát, valamint kegyelettel emlékezik meg be. báró Bánffy Katalin végrendeleti intézkedéséről, ki az egyletnek 200 frtot hagyományozott. Ezekben tüntetjük fel a kolozsvári női ipariskola évzáró vizsgáját s az intézetet melegen ajánljuk mindenkinek figyelmébe. KRALOVAY: Kossuth nővére itthon. Bpest, junius 28. Ruttkayné asszony, ki hat nap óta időzik Budapesten, ott tartózkodása folytonosan szerény, de a legrokonszenvesebb ovácziók tárgya. A függetlenségi párt előkelőbb tagjai naponkint vendégei Ruttkaynénak, ki szemmel látható megindulásai fogadja ezt a rendkívüli és gyöngéd figyelmet. Pénteken délelőtt a budapesti asztalosmesterek küldöttsége, körülbelül 3600 kollega nevében üdvözölte Ruttkaynét, ki mély megindulással fogadta tisztelőinek látogatását. A fogadtatás egyike volt a képzelhető legmegindítóbb jeleneteknek. Molnár János fővárosi asztalosmester meleg szavakkal közölte Kossuth nővérét. Beszéde végén, mikor igy szólt: most engedje meg, hadd csókoljam meg az adott kezet, mely nagy hazánkfiát Ko.,suth Lajoss ápolja és gondozza . . .A keret* könnyekre fakadt, b a zokogástól nem ig| képes befejezni beszédét. Utána a küldöttei, egy másik tagja próbált beszélni, de a könnyei ennek is elvették a szavát, s a megható jelenet hatása az összes jelenvoltak arcán fényes könycseppekben nyilvánult. Mint érdekes körülményt, megemlíti a következő kis jelenetet. Pénteken délelt egy levélhordó levelet hozott Ruttkaynng mely Pári ból Turinba volt ezimezre. Turin,ban Ruttkayné távollétében Kossuth Ls., ráírta a levélre nővére budapesti lakcsimá A lovéshordó, miután átadta a lettle meghatott,n azzal a kéréssel állt elő, hogy adják vissza ezt a levélborítékot, hadd tégy, el örök emlékül Kossuth kézírását. Mit? Ruttkayné kérését teljesítette, örömtalanguni arcczal távozott. Délben Ruttkayné budapesti rokons, Irányi Dániel orsz. képviselővel, Bánk Kálmán nagykereskedőnél volt ebéden, és szívélyes házigazda kitüntető figyelni halmozta el kiváló vendégét. Ebéd után, fekete kávénál Ruttksyni jelen voltak feszült figyelme mellett, több éekes dolgot beszélt el múltjából. így tibbek közt elbeszélt egy esetet, mely Tefesd márcziusában, Trieszt és Budapest - töb még Pest — közt a vasúton történt. »Triesztben — úgymond — beültem kupéba, hol több trieszti kereskedő ült, aki — nem tudva, hogy ki vagyok — megírt tősen tapintatlanul nyilatkoztak bátyám. Ez a körülmény, valamint az is, hogy u rtkán fáradalmai rendkívül megviseltek, tülketétlenné tették rám nézve a helyzetet Ere, megkértem a kalauzt, hogy a legkés állomáson nyisson számomra másik kapa hol kissé kipihenhetem magamat. A legelső állomáson csakugyan aki kupét nyitott, melyben egy osztrák fílió nagy meglehetős neglizsében aludt Mist benyitottam, a főhadnagyzavartan felugret és udvariasan mentegetőzött, hogy ilyen clapotban találom és szidta a kalauzt, hogy előre nem értesítette őt arról, hogy sőt te csal a kupéba. Én mosolyogva mondtam,hogy hiszen önnek épen olyan joga van is nekem, kérem ne zavartassa magát. Ezzel elhelyezkedve és a vonat is dúlt. Miközben a főhadnagy észrevette :ez nem volt velem teli ruha, és kevés vártó szerényen igy szólt: »Nagyságos sístobjit engedje meg, hogy pokróczomat a lábsirik intsem, b ezen ön fázik.« Én köszönettel fogadom a szivar 6,1* met s igy szóltam hozzá: »Főhadnagya,valóban oly kiváló figyelemmel verik, hogy szinte azt hiszem, hogy a film tíé valamelyik van körülöttem.« E közben egy nagyobb állomásra értő hol reggeliztünk. A szomszéd asztalnál A tiszt foglalt helyet, s a pinczér előbb siti* azután minket szolgált ki. Erre a főhadnagy megbotránkolni kiáltott: »Hát ennyi udvariasságot tolt,k' hogy előbb az urakat szolgálja ki, szó hölgyeket!« . . . Június 30.