Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)
1890-01-14 / 10. szám
izenegyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ Egész évre Félévre . . .ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: 16 frt 8 frt Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI ÉS TÁRSADAMLI NAPILAP. 16. szám. Kolozsvár, kedd január 14. 1890. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Statisztika-gyártás. Minden elfogadható új intézkedése a rekonstruált kabinetnek élénken mutatja, hogy milyen hallatlanul slendrián kormányzás volt az, melyet másfél évtizeden keresztül véghezvittek Tisza Kálmán és azok a miniszterei, kiknek meg volt tiltva talán az önálló gondolkozás is, az önálló cselekvés bizonyosan. Szégyenletes eredményekre vezetett a gyakorlatban ez a megjubilált kormányzás és most valósággal az alfánál kell kezdeni egy-egy reszortban az intézkedést, amint például Teleky gróf kezdette azon, hogy érthető, becsületes magyar stylus elsajátítására utasította a közigazgatósági hatóságokat, amire, mellesleg megjegyezve, a minisztériumokban is nagy szükség volna. Csáky kultuszminiszter is sok olyan intézkedést tett már, melyet elsősorban szégyelni kell azon szempontból, hogy még csak most kerül rá a sor. Hyen az a rendelet is, melyet a közoktatási miniszter valamennyi városi és megyei közigazgatási bizottsághoz, az összes tanfelügyelőségekhez és egyházmegyei hatóságokhoz intézett a tanfelügyelők irodai teendőinek csökkentése tárgyában. Évtized óta hangzott ez irányban a panasz hiába. Mindenki érezte a helyzet képtelenségét, csak éppen a kormány és a szakminiszter nem akarták megérteni, hogy a tanfelügyelők nálunk nem az iskolákra ügyelnek föl, hanem egyszerű másoló és statisztika-gyártó gépekké alacsonyíttatnak. Kivételes nagy buzgalomra és erőfeszítésre volt szüksége a tanfelügyelőnek, ha a rárótt koloszszális irodai munka mellett még ,tulajdonképeni hivatásának is szentelhetett egy kis időt. Ismert ez a magas fokú buzgalom és kötelességtudás a legkevesebb tanfelügyelőben s általában a legkevesebb emberben van meg, a gyakorlat egyszerűen hatálytalanná tette a tanfelügyelők működését legalább minden második kerületben, ami mégis látszik a népoktatás elmaradottságán. És leginkább megbotránkoztató e rendszerben az, hogy az a sok másolás és statisztika, melylyel a tanfelügyelőket megnyomorították, túlnyomólag fölösleges, haszontalan munka volt, amit legerősebben bizonyít az, hogy most, íme, a miniszter tizennégy pontba foglalt rendelettel csökkenti ezt a haszontalan munkát, levéve egy csomó ballasztot a tanfelügyelői irodákról, melyek a szó szoros értelmében vett expeditúrák voltak. Több mint egy évtized kellett tehát ahhoz, hogy a közoktatási miniszter bizonyos körleveleket (elvesztett oklevelekről, számológépek ajánlásáról s több efele nagy fontosságú dolgokról) nyomtatásban tegyen közzé és ne másoltassa le külön-külön minden tanfelügyelővel. Ugyanannyi idő kellett ahoz is, hogy elengedje az időleges statisztikáknak egy részét, mely a tanfelügyelőknek roppant munkát adott és amelyből nem okult a világon senki. Legkevésbé a közoktatási kormány, melynél a statisztika-halmazba egyszerűen bele sem tekintettek. Ha a közoktatásügyi minisztériumban ilyen gonddal tanulmányozzák a statisztikát, ugyan minek azzal elfoglalni egy egész seregtisztviselőt, akik idejüket, munkájukat sokkal, de sokkal hasznosabban értékesíthetnék a közoktatásügy gyakorlati szolgálatában ? És a Csáky gróf rendelete még mindig nem törli el a statisztika-gyártásnak minden fölösleges részletét, csak kevesbíti a haszontalan munkát, mikor pl. a tanfelügyelőktől ezentúl nem negyed, hanem fél évenként kíván jelentést a közigazgatási bizottságokhoz, a népnevelés állapotáról, indokolván ezt a könnyítést azzal, hogy a tanfelügyelő minden érdemleges ügyről amúgy is külön jelentést tesz. Hát ez indok tökéletesen elég arra, hogy az egész népnevelési ügyet felölelő és csoportosító jelentés egyszer adassék egy-egy tanévről, mert tanulságot meríteni úgy is csak a befejezett cziklusról lehet. Általában a közoktatási miniszternek, ha már elindult ezen az utón, messzebb kell mennie és ki kell terjesztenie a fölösleges munka-csökkentésnek egészséges rendszerét a középiskolákra is. Az „ELLENEK“ TÁRCZÁJA. 1890. Január 14. A máglya. Irta: Boór Miklós. A mikor a madarat uj fészkéből vihar zavarja ki, — mikor a van fa tövén fejlődő ifjú hajtásokat letérdelik — mikor a mosolygó hajnal arczát egyszerre sötét felleg borítja el, mindig eszembe jut ez a bús történet, melyet itt elmozdok. 1847-ben, egy kis szalmis házikó épült a mi falunk egyik félreeső utczájában. Ezt az utczát, a felséges nép, hamisítatlan humorával, Péntek-utczának nevezte el s mind e mai napig úgy is hívja, mivel két házsora olyan szegény kinézésű, lakói olyan haloványok, mintha a böjtös Péntek abba a tévés utczába húzódnék el, mig más helyeken, a többi napok, örömmel, dallal váltakozva folynak. Ebben az utczában soha sincs Vasárnap, a sátoros ünnepek bebarangolják az egész világot, de ide sohasem tekintenek be. . . . Oh! az ünnep a koldusoknak csak imádságot hoz. Amikor Sulyok Mihály ebben az utczában felépítette kicsiny házikóját, bekerítette vékony fűzzel csinosan a kis telket, s apró jegenye szálakat rakott az árok mentében, a falusiak széltére bosszantották: — No, Mihály, neked még kalendárium se kell; rád mindig csak a Péntek virítd — még Vasárnap is . . . — Hagyják el csak kendtek ; jó lesz nekem ez is . . . Mariskával örökös vasárnapot hozok én ide ... És ez e jövedőse be is teljesedett. Mikor Ősz Mariska betette a lábát a kis házikóba, úgy tetszett Sulyok Mihálynak, hogy az palotává emelkedik. A két kis szoba kitárult, az apró ablakokon csak úgy ömlött be a fényen már, mintha nem is egy nap járna ez égen, hanem külön az ő sapcára, ott ragyogna még egy a kis telek déli oldalán. Napról-napra fényesebb lett a ház tájéka , benépesült az udvar szárnyas állatokkal. A kakas olyan gangosat sétált a kapu előtt, mintha tudta volna, hogy ebben az utczában sok bámulója akad; a tyúkok olyan kotkodácsolást vittek véghez, mintha boszantani akarták volna a szomszédjukat hangjokkal . . . — Halljátok — mondogatták a nagyutczai legények csúfolkodva, — a péntek utczaiak már kukoricálnak, ha kodácsolnak, hogy azt higyjük: nekik majorságuk is van. . . . Egyszer csak azt veszik észre, hogy bőgnek is! Bizony még az is bekövetkezett volna, ha ki nem zavarja a kis házikóból a gazdát a csatára hivó trombita . . . Nem is trombita, hanem láncz czörgés! Egy nyalka katona erős rablánczot vett a kezébe, s utczáról-utóczára járt azzal, minden ablakaiért hatalmasan megrázva a fénylő lánczszemeket, mintha a rab csontos kezén csöhömpölnének. Az a hang, amit így előidézett, hasonlított a penészes börtönből kihulló síráshoz. Kit ne ébresztett volna fel álmából az a borzasztó riadó, melyet rablánczon vernek ? ! . . . Mindenki sereglett a dicső zászló alá, amely kitárva volt a templom előtt. Itt eskették fel az önkénteseket a szent szabadság védelmére. Az öreg harangozó, a toronyban húzta a vészharangot, a templom eresze alatt a galambok bugása képezte a fenséges kborust ahoz az isteni cselekedethez. A péntek-utczán is végig ment a cinos verbunkos a csörömpölő rablánczczal. Sulyok Mihály szép felesége ölén pihentette fejét, s álmodozott arról a ragyogó vasárnapról, melyet ünnepies mezben az ő Marikája vitt be a koldusok utczájába. Az ablak alatt őrszesirtak a fényes lánczszemek s kétségbeejtő hangon bekiáltott a verbunkus: Ha alusztok keljetek fel! A hazának katona kell! Mariska felrázta alvó férjét: — Keljen fel kend, kendet hívják! Sulyok Mihály felemelte fejét a szép menyecske puha öléről, k törölte álmos szemeit, s merően nézett ki az ablakon. A katona megvillogtatta előtte a láncz fénylő karikáit, melyek panaszosan sírtak öszsze, mintha a magyar nemzet fájdalmait ők is éreznék. A ki magyar fel, csatára! Itthon nem ül — csak a gyáva ! — Jaj kedves Mariskám, igazán engemet hívnak, rám is szükség van ott, ahol azt a lánczot kovácsolják ! . . . De hát nem kovács kend, hogy szükség legyen reá; soha sem volt a kezében pöröly; mit tudna ott csinálni abban a nagy műhelyben ? .. . A kovácslegényüket szedjük lánczba egy kissé , a mester uramat csapjuk el, hogy más gazdája legyen a műhelynek, mert hát mostanában mind csak lánczot kovácsolnak ott — a mi lábainkra. így mondta azt a rektor úr a vasárnapi versenye után a czinteremben, pedig az nagyon nagy tudós,úgy beszél deákul is mint a folyó viz .. . — Hát, ha csakugyan szükség van kezdre is, hát menjen fi kend! Tudom én már milyen műhely az ahova készülnek: a halál kaszáját kovácsolják abban ... De megölne a szégyen, ha csak kend lenne az a gyáva ember, a ki itthon marad; nem is áldaná meg az Isten házunk tájékát .. . — De Mariskám, nehéz elválni a te jó telkedtől . . . — Ne féljen kend; mindig ott lesz az a mórra jár, még az álmát is kisérni fogja. — Azt hiszem, de ... — No mondja már, a mit kigondolt... Mondja no! . . . Tudja milyen haragos kend, ha a nyári eső csak a Meszes tetőig jő, s ott megáll. Egész nap nem lehet kedvét lelni. Én mindig sírni fogok, ha meg nem mondja a mit elkezdett . . . — De ha én soha soha többé vissza nem térnék tehozzéd ?! . . . Erre a nagy kérdésre a menyecske nem talált hamar feleletet. Piros babos kötényét könytől csillogó szemeihez emelte s elkezdett zokogni, hogy a szive is reszketett bele. Azután határozott hangon monda: — Úgy is ... — Isten áldjon meg Mariskám! Ha meghalok a csatában, ne foledj el! . . . A kis kakast ne öld le, vigyázz jól rá, nehogyaz ügyv elkapja; mert azt nagyon szeretem. Minden hajnalban ő kukorékol legelőbb a faluban... Ha vissza jövök, legyen életben ő is! . . . Megölelte ezászszor a jó feleséget, megcsókolta ajkait, könnyes ezemeit, szép derült homlokát s elindult a csörgő láncz után . . . Felesége elkísérte a czinteremig, végig hallgatta esküjüket s kiment a távozó csapattal a falu végéig. Mikor a zászló távol lengett a Meszes-hegy aljában, a falusi leányok, asszonyok, öreg férfiak, még mindig ott ástak a dombtetőn, szemeikkel kisérték, amig végkép eltűntek . . . Lelkeik azután is mind a nyomukban volt, a merre halált osztogatva jártak. A csata dicsőségét ezek a vándor lelkek aranyozzák meg... Politikai hírek. Ismét póthitel. Tisza Kálmán legutóbbi bécsi útja még sem ment minden pozitív eredmény nélkül. Ha egyebet nem is kapott, de hozott a közös hadügyminisztertől egy olyan parancsolatot, amely felér néhány millió forint póthitellel. Ugyanis Tisza bécsi időre 89 alatt tartott közös értekezletek során a hadügyminiszter kijelentette, hogy több millióra menő póthitelre van szüksége. Tisza tudomásul vette a kellemetle újévi meglepetést s minden valószínűség szerint meg is ígérte, — elvben legalább, hogy a milliók meglesznek. És amit a ha e így miniszter kér, azt a kormánypárt meg fogja szávazni, azt biztosra vehetjük. A Lire költségvatási egyensúly tehát nagyon hamar cd lesz tehát! Hogy hány hrobida fog rúgni a póthitel, ma még nincs meg.állapítva, legalább úgy hírlik,hogy nincs u; azt pedig, hogy mire fogják fordítani,valószínűleg nem is mondják meg; elég annyit tudni az adósó nemzetnek, hogy a hadügyi kormány kell. Az meg a hazát védi, úgy látszik, képzdje ellenség ellen, de bizonyos és valóságos milliókkal. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt vasárnap este értekezleten tartott. A kereskedelemügyi minisztr költségvetését tárgyalták, melyet Horánszky Nándor részletesen ismertetett. Apponyi Albert gr. Hídesy Imre és Gál Jenő felszólalásai után a költségvetést letárgyalták. Pártértekezlet. Bpest. Jan. 12. A függetlenségi és 48-as párt ma délelőtt Irányi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott a kereskedelmi tárca költségvetése tárgyában. Mielőtt azonban a párt ennek vitatásába bocsátkozokt volna, Irányi Dániel elnök bejelenti az értekezletnek, hogy a kormányelnöktől a december 11-iki ülésen nyert feltétlen és kétséget kizáró ígéret folytán kérdést tett Tisza Kálmán miniszterelnöknél az iránt, hogy a honossági törvény módosítását c célzó javaslat mikor fog benyújtani a képviselőház elé. Irányi Dániel egyúttal kijelentette, hogy a párt elfért, ajarólmuk a költségvetés letárgyalása után vad haladéktalan benyújtását. Tisza Kálmán miniszterelnök erre oda nyilatkozott, hogy ő már csütörtökön felkérte Szilágyi Dezső igazsígügyminisztert am, hogy a javaslatot a bügyminiszterrel egyetértőleg készíti el. Miután azonban 3 %cme -bírótságnak ellenzéki tagjai a költségvetés után a honvédségről szóló törvényt kívánták napirendre tűzetni, azt hiszi, hogy ezen kívánságnak meg kell felelnie. Irányi ekkor kijelentette, hogy amennyiben a függetlenségi párt bizottsági tagjai e kívánságot még akkor fejezték ki, midőn Tisza a honossági törvény módosítását meg nem ígérte volt, bátran meri hinni, hogy ezek, de maga a párt is a honossági törvény módosításának elsőbbségét szívesen elismerik, sőt azt a párt kívánni is fogja. Tisza Kálmán erre kijelentette, hogy úgy, amint azt a képviselőházban már megígérte — rajta nem fog múlni a javaslatnak beterjesztése s azt szándékosan késleltetni nem fogja. Az értekezlet elnökének eljárását és jelntését helyezőleg tudomásul vette és egyúttal abban állapodott meg, hogy rövid időre várakozó állást foglal el s ha szükségét látná a párt — a képviselőház nyílt ülésében is nyilatkozatot fog alkalmilag követelni a javaslat benyújtásának időpontja iránt. A párt egyelőre nem akar kételkedni abban, hogy a miniszterelnök ígéretét becsületesen beváltja — noha aggodalomra szolgáltat okot a kérdésnek mentül gyorsabb megoldása tekintetében az az alig indokolható mulasztás, mely szerint a miniszterelnök ez irányban az első lépést az igazságügy miniszter felszólításában ígéretének megtétele után csak egy teljes hónapnak leforgása után tette meg. A kereskedelmi tárcza költségvetésénél a párt az önáló vámterület sarkalatos politikai elvéből kiindulva a közös vámterület elvén nyugvó költségvetést el nem fogadhatja. S .arra fog hozatni a párt által a magyar államvasutak tatarozásának elhanyagolása, a forgalmi személyzetnek kelleténél nagyobb mérvű igénybe vétele a a Duna-gőzhajózási társulatnak ügye. Ezen kérdésekben Molnár József bízatott meg a felszólalással. A munkás kérdésben, amely szintén napirendre lépül, Irányi Dániel kéretett fel a párt álláspontjának kifejtésére. Ezen fontos kérdésben előreláthatólag igen érdekes nyilatkozatokra, sőt vitára van a párt elkészülve, mert a kormánytól program fog követeltetek A tengeri hajózásnak s igy különösen a vitorlás Injuknak gőzhajókkal való kicserálése czéljából alakult magyar társulatnak — a trieszti Lloyddal szemben való védelme czéljából Lukács Gyulát bízták meg, hogy a párt nevében nyilatkozzék. A T. Ház-ból: Budapest, jan. 13. A képviselőház mai ülésén a kereskedelmi tárca kötségvetése volt a napirenden. Darányi Ignácz, a pénzügyi bizottság előadója ismertesvén a költségvetést, konstatálja először is a múlt költségvetéssel szemben mutatkozó eltéréseket s a bizottság nevében hosszasabban indokolja azokat. A tételek összevetése is a lehető legnagyobb realitással van fölépítve. Kifejti ezután kereskedelmi és ipari politikánk irányát s jelenlegi helyzetét, kimutatva, hogy kereskedelmünk ésiparunk az újabb időben örvendetes lendületnek indult. Ez okokból a költségvetést általánosságban elfogadásra ajánlja. Poonyi Géza: Míg közös vámterületen leszünk, addig Magyarország kereskedelmi és ipari politikája nem fog arra a jelentőségre emelkedni, melyen önálló vámterület mellett már régen állam. Beszélhetünk mi szabadkereskedésről, prohibitív rendszerről, vagy egyéb nagy kereskedelmi kérdsekről? Beszélhetünk mi gyarmatpolitikáról ha csak nem arról, hogy mi képezzük Ausztria gyarmatát? Magyarországon jó kereskedelmi politika csak szubordinált kérdés. Pedig a naponta jelentkező szimptomák aktuálissá tehették a kérdést, hogy vejton nem volna-e már ideje magyar kereskedelmi politikát teremteni. Nem foglalkozik azonban ezúttal bővebben e kérdéssel, hanem szorítkozik annak kijelentésére, hogy a függetlenségi párt nem szavazhat meg oly kereskedelmi költségvetést, mely a közös vámterület alapján van felépítve. Baross Gáborral szemben a párt nem viseltetik bizalmatlansággal, ée ez nem teheti vakká a pártot ellenőrzésében. Szakkörben az az aggodalom merül fel, hogy a vasutak tekintetében elért pénzügyi eredmények nem reális alapokon nyússzanak, mert egyrészt a szaságen javítások elhanyagolásával történtek a megtakarítások, melyek hovatovább szomorúan meg fogják magukat boszélni, másrészt pedig mert a vasutak személyzete oly természetellenes mérvben van igénybe véve, hogy ez a vasúti járatok biztonságát veszélyezteti. Alig van állam hol a járatok oly pontatlanok volnának, mint nálunk. Áttér a Dunagőzhajózási társaság kérdésére. Erre nézve a minisztertől felvilágosítást és megnyugtatást kíván. A minisztertől nyílt politikát vár; mondja meg a miniszter világosan, akar-e magyar gőzhajózási társaságot, vagy nem legyen meggyőződve, hogy a magyar parlament minden nemes törekvésében egész Klekkel támogatni fogja. Kédéseire a a minisztertől megnyugtatóválaszt remél. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Utána báró Kaas Ivor szólalt fel hoszszabb beszédben fejtegetvén a kormány kereskedelmi politikáját annak eredményeit, e kifogásokat tevén egyes intézkedések ellen. Több szónok nem lévén a vita általánosságban berekesztetett s azután Baross Gábor miniszter mondott nagyobb beszédet, melyet a Ház méltó figyelemmel hallgatott. Beszéde elején a közös vámterületről következő érdekes nyilatkozatokat tette. A t. képviselő úr megtámadja a közös vámterületet. Ezt teljesen értem. Ez nemcsak a pártok közt kontrovers kérdés tárgya régtől fogva, hanem vitás talán a pártokon belül is egyesek között. A közös vámterület tehát megtámadható, de a képviselő úr oda kenkiadál, hogy közös lévén a vámterület, nincs komoly, nincs nagyobb kérdés mellyel a magyar parlament Magyarország kereskedelmi világát illetőleg foglalkozhatnék és ez az oka, hogy a képviselőház padjai üresek. Polónyi Géza: Pedig ez így van ! Baross Gábor kereskedelmi miniszter: Bocsánat, a közös vámterület kérdése lehet vita kérdése, — mint mondom — de az csak egy része azon óriási keretnek, amelyet Magyarország kereskedelmi és ipari világa betölt. Számtalan fontos kereskedelmi politikai kérdéssel foglalkozhatik a parlament úgy a maga iniciatívájából, mint a kormány előterjesztései folytán. (Helyeslég jobbfelöl.) Én ezen nagy és jelentékeny kérdésekkel szemben mindig nyíltan állást foglalok. — A közös vámterületnek hive voltam és vagyok s előadója is voltam egy ízben az erre vonatkozó megállapodásoknak. Benső meggyőződésem szerint a közös (Folyt. köv.) Molly. „Dóra“ szerzőjétől. Angol regény. AzEllenzék* számára fordította: Amica IV. (Folytatás.) (In) A csolnok a kis kikötőnél volt megerősítve, lord Heron belépett, s a tó közepén levő kis sziget felé evezett. Moly ezalatt a csolnok-házban átkutatott mindent s a hatytyakkal igyekezett barátságot kötni, egész addig, míg Clarice élesen rendre nem utasította. — Molly ülj csendesen ! — Jusson eszedbe, hogy kinőttél már abból, hogy így mászkálj mindenfelé! — monda. — És vigyázz, hogy nehogy elszakítsd a ruhámat !