Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)
1890-10-09 / 230. szám
Kolozsvár, 199 E ország Pimieránál három négyszögkilométernyi területről fog lemondani Ausztria javára. Államférfiak találkozása. A berlini »National Ztg« római híre szerint az ottani jól értesült körök Crispi és Caprivi közeli találkozását várják; még nem bizonyos, hogy Kelneky is jelen lesz-e. Nyílt levél Ugrón Gáborhoz. Szentkirályi Albert országgyűlési képviselő a következő nyílt levelet intézte Ugrón Gáborhoz: Kedves barátom! A te és társaid kilépését a függetlenségi és 48 as körből szükségkép kellett követnie az én kilépésemnek is, minek ismét természetszerű következése az én csatlakozásom is Te hozzád, megmaradván mindketten a függetlenségi és 48-as párt tagjai. Te az abstractiók teréről a tett mezejére akarsz kilépni, ami az én régi ideálom. Rámutatva, hogy egy eredetében elhibázott lépés, egy megrögzött eseme, mily sokábbra fogva tartani az emberi elméket, még akkor is, midőn az elvekben különbség nincs, csak a közös végzél elérésére követendő eljárásról van szó. A programmra nézve semmi ellentétbe nem jövök a függetlenségi és 48-as kör elvi álláspontjával és mindenben megegyezem veled, hiszen az 1884-ks programm mindnyájunk által elfogadtatott pártprogrammal és a personal unió latinul vagy magyarul valós kimondása különbséget nem képezhet. A fokozatosság határozati javaslatodban nem az elvek összeségére és teljességére vonatkozhatok, ami magában is elképzelhetlen absurdum volna, a fokozatosság a megvalósításra szólhat, amit másképen képzelni nem is lehet. Ha csak a hadsereget vesszük, miként képzeli reális politikus annak máról holnapra való alakítását ? Hogy ez, amit a delegácziókrólmondasz, teljesen megegyez az én nézeteimmel, az bőven van fejtegetve oly igazságtalan támadásokban részesült röpiratomban. Másrészt a 48-as és függetlenségi pártkör tagjai közül senki sem tagadja, hogy azon eszmém, miszerint a fennálló alkotmány alapján kell aközös ügyeket megszüntetni, nincs ellentétben az 1884-ks programmal,melyet mindenki magáénak vall. Senki sem vonja kétségbe, hogy ez igazi alkotmányos eljárás és a jogfolytonosság elvének teljesen megfelel. Senki sincs, aki meg is akarná kísérteni azon példa megcáfolását, melyet felállítottam, hogy hiszen Kossuth Lajos is így cselekedett 48-ban, midőn ősi alkotmányunkon a rendi alkotmány alapján eszközölte azt az óriási, roppant anyagi áldozatokkal járó reformot, mely a népképviseleten alapuló parlamentáris rendszert eredményezte, a nélkül alkotmányosságunk jogfolytonosságát, legfőbb erejét megszakította volna. Senki sem tagadja, hogy mindazok, akik 48- ban ezen reformot keresztül vitték tehetetlenek lettek volna, ha azon tért el nem foglalják, melyet nekik a rendi alkotmány nyújtott. És ha ők azt mondták volna, amit mi eddig mondtunk, hogy miután a rendiséget a nemzeti kiváltságokat, a robotot, a megyei utasításokat kárhoztatják, követekké nem választhatják magukat addig, míg ők a népképviseleti elv alapján parlamenti tagok nem lehetnek, ha mondom a 43-iki liberálisok úgy okoskodtak volna, szégyenszemre talán még most is a rendi institutiók pelengéren állanánk a polgárosult Európa előtt. Amit a párt szervezéséről mondasz határozati javaslatod negyedik pontjában oly okszerű és természetes, hogy azt bárkinek is lehetetlen nem helyeselni, ami meg sem kíséreltetett. De van még egy rendelkezés határozati javaslatodban mit talán legelőbb kellett volna említenem, és ez az , hogy mondassak ki, miszerint a pártnak senki tagja nem lehet, aki az általad fent jelzett 1884-iki programmot a maga teljességében el nem fogadja. Ez a párt helületére nézve rendkívüli fontos intézkedés, amely nélkül a párt egyetértése, egyöntetű működése nézetem szerint is lehetetlen. Nincs itt arról szó, hogy a népképviseleti parlamentben bárki, bármily irányt és meggyőződést ne követhessen, hogy ez, főként ha tiszta önzetlen hazafias forrásból ered bárki által is helyteleníttethessék, vagy rosszaltathassék ; itt pártalankodásról van szó, ami mindig conventió, kölcsönös megegyezés eredménye, amely megegyezés szükségkép kell, hogy kösse a párt minden tagját, mindaddig míg a párt tagja akar maradni. Azon intézkedés, hogy mondassák ki, miszerint senki a párt tagja nem lehet, aki a közmegegyezéssel elfogadott programmot annak szószerinti és szellemi teljes értelmében nem teszi magáévá, arra való, hogy ámbár a párt elfogadta a programmot, ne akadhassanak a párt kebelében egyetek vagy klikké alakult tagok, a hallgatagai, általánosságban a párt programmjának nem mondanak ugyan ellent, de mégis a párt neve és tekintélye felhasználásával, sőt a pártban divatozó hivatalos formák segélyével — megengedem nemes és hazafias, de mégis más, a párt programmal nem azonos politikai czélok elérésére törekednek és ezen külön álló törekvéseiket a párt nevében érvényesítik. Miután én őszintén és minden utógondolat nélkül elfogadom és magamévá teszem a programmot, mely szerint a párt az 1884-iki programm alapján áll és e szerint Magyarország függetlenségét és önállóságát a personal unió által kívánja megvalósítani, teljesen helyeslem a fent említett intézkedést és azt mint a párt egységes működésére nélkülözhetetlen feltételt magamévá teszem. Bizonyos az, hogy tövises átunkon sok kellemetlenségnek, félremagyarázásnak és gyanúsításnak leszünk kitéve, »de hiszem azt« is, hogyha a magyar állami önállóságért és függetlenségért folytatott harczunkban kitartók leszünk, nem fog elmaradni a magyar nép józan ítéletének támogatása, ami a győzelmet előre is biztosítja számunkra. A legjobb kívánságaimmal maradok Budapesten október 7-én 1890 őszinte híved Szentkirályi Albert s.glalkozik a fokozatosság eszméjével, melynek kifejezés adtunk abban a határozati javaslatban, melyet az október 1 én tartott pártértekezlet elé tert áttettünk. Ha a tisztelt czikkező minket támad, ezt természetesnek találom, mihelyt meggyőződése így hozza magával. De nem tudom érteni, si nemn hagyhatom szó nélkül, ha megtámadja ez által magát ez Egyetértést és annak esztendőkön át, hirdetett, fejtegetett elveit. A fokozatosság a mi új nyilatkozatunkban a katonai programmra vonatkozik. Ennek én adtam először kifejezést — évek előtt — egyik gyomai beszámoló beszédemben. Kifejtettem, hogyan lehet megvalósítani az önálló magyar hadsereget minden megrázkódtatás nélkül. Csak az utat akartam ezzel megjelölni. Követeltem, hogy mindezelőtt az ezredeken belől hozassék szolgálati és hivatalos nyelvül a magyar. Külön konkretuális státust követeltem a magyar ezredek számára. A magyar polgári jogot nyilvánítottam elengedhetetlen feltételül arra, hogy valaki tiszt lehessen a magyar ezredekben. Szükségesnek tartottam, hogy a magyar ezredek szükségleteiről és felszereléséről Magyarország gondoskodjék. E tekintetben a magyar honvédelmi minisztérium feladatát oly mértékben kívántam kiterjeszteni a közös hadsreg magyar ezredeire is, mint amily mértékben az a honvédséggel szemben fennáll. Ezáltal a közöshadsereg magyar ezredei, úgyszólván beleolvadnának a honvédségbe, a megrázkódtatás nélkül menne végbe az egész átmenet. Ez az a sokat kifogásolt »fokozatosság«. Semmi egyebet alatta nem értettünk. Igaz, ez a terv a párt egy részének — kivált eleinte — nem tetszett. Mint becses lapodnak éveken át vezérczikkíróla igen számos czikkben fejtegettem a tervet s annak részleteit. Olykor nevem aláírásával, többnyire a nélkül. Ez utóbbi czikkek, úgy jelentek meg tehát, mint az Egyetértés álláspontjának kifejezői. Azért nem bírok eléggé csudálkozni, ha tisztelt czikkező most megtámadván Ugront, megtámadja azt az álláspontot is, amelyet a publicisztikában éveken át kizárólag az Egyetértés képviselt. S nem is tulajdoníthatom másnak, mint egy sajnos félreértésnek. Mást ért a fokozatosság alatt ő, !Pást értünk mi. De ez nem a mi hibánk. HOYTSI PÁL. I Pggggg11" —.......... »g Bathsheba. Angol regény. * IDOIRA. SZERZŐJÉTŐL. Az „Ellenzik“ szénára fordította, amica. II. (Folytatás.) (7) .J'í íl Az Adának dolgozó szívó készítette, — és a Ján birtokában ez volt az első öltözet, mely igényt tarthatott arra, hogy divatosnak és izlatennek mondhassák, mert az ő viselőruhái csak a szükségesség eredményei voltak és egyéb semmi. Jól esett érezni midőn felvette hogy a derekához simul, a nélkül, hogy a mellén keretitől a faládáiig szorítaná, hogy fehér karjai melyek oly szembeötlőleg törtek a nyilvánosság elé, a reájok boruló cspke árnyékába egészen másképen néztek ki, hogy bokái melyek az utolsó időben oly boszantóan tüntetőleg voltak láthatók a kellő hosszúságú szoknya alatt kényelmesen el voltak rejtve. — Jól esett látni hogy a szövet finom színe mily jól talált ez ő halvány barna arcához, hogy a diffodillal szitett kalap mily jól állott az ő gazdag barna haján. — Ez is volt valami. A háznép ámulta midőn átvágozását látták, az atyja csendes pislogása midőn könyvből feltekintett mintha váratlan szépsége elkápráztatta volna, a kis Tubica örömrivalgésa, akik büszkélkedése mely tréfás kötekedésein átérzett, sőt a Sheba vigyorgó bámulása is voltak valamik. És a Derrison Grantley árosát eldobó pir sokkal több volt a többiek bámulaténál. Ján, lázas izgatottságtól reszketve sértetlenül ment keresztül e győzedelmeken, ,de sokat gondolt az Ada jegyesével eltöltött szúl esteli rövid időre. Az a modor mellyel Grosman reá nézett vele beszélt és megcsókolta, mind egyre felmerült emlékében és újra keresztül élte. Mióta csak emlékezni tud mindig volt gyermeki szerelmeskedés az atyja tanítványai és ő közte, nagyon jól tudta, hogy a Marriottok kifejezése szerint jelenleg Derrison Grantley »bomlik« utánna. Ez mind természetes volt, és ő úgy fogadta el mint hitvány öltözeteit és életének egyéb hátránynyait. Ellenben, egy olyan embernek a bámulata mint Grossman Jenő, kinek gondolatai a menyasszonyával voltak vagy legalább kellett volna hogy legyenek elfoglalva — egészen másféle tapasztalat volt. Egy jól nevelt leány előtt nagyon ijjesztő tapasztalat kellett volna hogy az legyen, de Ján nem volt jól nevelt leány, és ő nem ijjedt meg Csak azt gondolta — feltéve hogy Grossman őtet látta volna először, feltéve hogy még most is az utolsó órában — lemondana a menyasszonyáról, feltéve hogy Greennénak bevallana mindent, nagy lelküségére bízná magát és arra kérné, legyen megengedve neki hogy a Rektor leánya helyett a segédlelkész leányát vezesse az oltárhoz. Midőn nyoszolyó leányi ruhájába volt öltözve, képzelete ismét elragadta. Ha Grossman Jenő bámulta akkor estve, midőn egyszerű szegényes ruhájában látta, mit fog gondolni ha most ily fényes díszben látja? Így készítette el magát Ján előre a Jenő úr szép fekete szemei kellemes meglepetésére, minek óriási csalódás volt a következménye. A szép fekete szemek végig futottak rajta a többi nyoszolyó leányok sorában, kik mind gyermekek voltak, nyájasan mosolygott a csinos csoportra, ennyi volt az egész. A Grossman gondolatai és tekintete, legalább e napon, egészen és kizárólagosan csak a menyasszonyát illették. Midőn a boldog pár indulni akart, s a többi gyermekek, kik mind a Jenő úr kis rokonai voltak, és Petres Lolly is oda mentek hogy megcsókoljak, valaki tréfából Marriott Jánt is előre taszította. — Jenő, Jánt is megcsókolhatod, — mondd Ada kedves asszonyos tekintettel. Ján barátnőm, tehát jó barátságban kell lenned vele. Ján a kezét nyújtotta volt búcsúra de e szavakat hallva haragos mozdulattal s égő arczczal húzódott vissza; és ekkor történt először, hogy Grossman ur emlékezni kezdett reá. — A tegnap esteli mosolynak némi árnyalata volt az árosán midőn a leány kék szemeibe tekintett, s könynyedén szorította meg a kezeit, aztán elmeit, és ez a nap a Marriott Ján lelkében az érzékenyen megbántott büszkeség fájdalmait, és a keserű csalódás emlékeit hagyta. És most Derrison Grantley beszélt vele komolyan az elmenetelről, s a Grossman Jenő Inkádalmát hirdető harangok még mind zúgtak, és nem sokára le kell vetni szép ruháját, s viszontagságos életének a terhét fel kell venni ismét. Ridegebb — százszorta ridegebb lesz az most, miután Derrison Grantleynek nem lesz többé abban helye; — ridegebb, ezerszerte ridegebb —tegnap estek feszélyes csók és azon tohó, üres, ostoba — de azért veszedelmes álmodozások által, — melyek azt követték. — Ján, — mondá Derrison, a szemüvegén kérésztől nézve végig azon az oly jól ösmert tekervényes ösvényen, melyen jártak — Ján, én nem felejtem el magát. Hát maga mennyi ideig fog emlékezni reám ? — Egész életemben, — válaszolá Jód. Én soha sem felejtek el semmit és senkit; emlékezem papának mindenik tanitváynyára a ki valaha itt volt. Sőt még most is kapok tőlük levelet. — Tudom, tudom; de én nem azt akartad. okt. 7. A Vertaiuszobor körül vett állványokat már szétszedték s a város mindennapi színét öltötte fel. A szoborról leszedték a koszorúkat s a régibb báron százat szekérre rakva a városházára vitték. Itt ideiglenesen az első emeleti kisteremben helyezték el s később a városház padlásának egy szobává alakított részén rudakra fogják felfűzni. Minden év október hatodikén e koszorúkkal fogják a vértanú szobrot feldíszíteni. Az ezüst koszorúkét a tanácsterembe őrzik. Legszebb és legnagyobb ezek közt a csikmegyei nők ezüst barom, hogy a többiekkel egy csomóban és épen úgy legyek az emlékében mink azok. Nem tud rólam másképen gondolkozni mint a többiről? Nem lehetek maga előtt Derrison Grantley — ahelyett, hogy a »többi tanítványok« közzé tartozzam? — Oh, hogy ne, ha kívánja. — Tera,esztes, hogy kivánom. — Ján, jobban szeret engimet mint azokat, akik magának írnak ? — Oh igen; én azt már oly sokszor de oly sokszor mondtam magának — és Dik is mondta. — Mikor fogja elhinni? — Lássuk, mennyivel szeret jobban ? — Ján, ez az utolsó estém, és bizonyos akarok lenni. Ján, mi az oka, hogy ma olyan mintha kicserélték volna? Mintha Greenné egymás személyébe öltöztette volna át? — Teljes szívemből kivánom, hogy azt tette volna — bárkibe; nem sokat törődném vele, hogy az ki volna. — Ján, miért beszél így? — Oh, meguntam az egészet, — meguntam mindent és szerencsétlen vagyok — meguntam a szegénységet, az örökös egyformaságot — nyomort, küzdelmet és — meguntam azt a nyomorult harangoúgást. — Várjon. Beszéljünk másról, jobban szeret engem mint a többieket ? A leány helyben hagyólag intett. — bizonyos benne ? — Egészen bizonyos. — Ján, nézzen ide — akar-e öt évig várakozni teára? — Mert ha igen úgy öt év múlva visszajövök magáért — bár mi történjék. Meg esküszik reá, — hogy várakozik reám ? (Folyt. köv.) A hadsereg kérdése. Hosy Pál orsz. képviselő következő nyilatkoztát küldte be az »Egyetértés« -nek: Kedves barátom ! Becses lapod czikkezője ismételten fog ELLENZÉK (924) A valuta szabályozása. A valutaszabályozás kérdésének ügyében, — mint már jelentettük, — hétfőn a magyar és osztrák pénzügyminiszterek értekezletet tartottak Bécsben. Az osztrák-magyar bank alkormányzói , Kautz és Zimmermann és a bank vezértitkára Leonhardt szintén értekeztek a két pénzügyminiszterrel, amely utóbbi értekezleten a fölött tárgyaltak, hogy a jegybank miféle álláspontot foglal el a valuta-szabályozás kérdésével szemben. E nagy fontosságú tanácskozások eredményéről a Neue Frei Presse a következő információkat közli : A tegnapi értekezlet a két pénzügyminiszter és az osztrák-magyar bank képviselői között főképpen informatív jellegű volt, mert végleges határozathozatal jelenleg még nincs kilátásba véve. Azonban három nagy horderejű kérdésben elvi megállapodás jött létre a három érdekelt tényező között. Először a reláczió megállapítása tekintetében. Minden részről elismerték, hogy a reláczió több évi átlag alapján állapítandó meg a tényleges viszonyok mérve szerint és a hitelező meg adós között lévő viszony lehet figyelembevétele mellett. A reláczió alapját képező átlag meghatározására szükséges idő kezdő és végpontját nem állapították meg, de már tisztában vannak azzal, hogy kezdőpontul az az időpont veendő, amikor a szabad ezüstvevést beszüntették, tehát 1869-ben, mert az állam a szabad ezüstvevés megszüntetésével egy bizonyos mértékben maga is belenyúlt az ezüst forint és az arany közötti reláczió kérdésébe. A reláczió csakis törvényhozási úton állapítható meg. De a reláczió megállapításával nem szándékoznak addig várni, míg a voltaképeni valutaművelet végrehajtását megkezdik ; lehetséges, hogy a két kormány a parlamentektől valamely formában speciális meghatalmazást kap. A végleges törvényes megegyezés előtt azonban nem fogják a relácziót közzétenni. Másodszor az osztrák-magyar bankkal megállapodtak az iránt, hogy a bank krek 166 millió frtnyi ezüstészletének egy részét aladja és aranyra cseréli be. Az ezüstkészletnek azt a részét, mely aranyra cserélendő be, körülbelül 60 millióra teszik, a többi ezüst nem vonatik el a forgalomtól és mint folyó pénz betölti az arany és a váltópénz közötti hézagot. Harmadszor a valutaszabályozás legfőbb feltétele az államjegyek bevonása, melyeknek törvényes maximuma, tekintet nélkül a sóbányajegyekre, most 312 millió frt. Ebből 212 millió frtnyi államjegy bevonatik, a többi forgalomban marad. Ez a száz milliónyi maradék a német birodalmi pénztári jegyek mintájára az állami és bankpénzáraknál aranynyal vontatik ba és az állam vagyonával fedeztetnék. Az államjegyek bevonása csak egy megfelelő aranykölcsöny fölvételével történhetne, melyre nézve a két állam külön külön járna el, úgy hogy közös kölcsönt nem terveznek. Most mér kétségtelen, hogy a két pénzügyminiszternek a legkomolyabb szándéka a valutaszabályozást megkezdeni és oly gyorsan végrehajtatni, amint csak a viszonyok engedik. Az enquele egybehívásának időpontja még sincs véglegesen megállapítva, azt hiszik azonban, hogy november végére vagy december elejére egybe lehet hívni az enqnetet. A szaktanácskomány elé azokat a kérdéseket is beterjesztik, melyekre vonatkozólag a kormányok között már elvi megállapodás létrejött, hogy így a közvélemény nyilvánulásait is figyelembe vehessék. Az enqnenten azonkívül az összes végrehajtási és részletkérdések, valamint az átmeneti intézkedések is tárgyaltatni fognak. Vértanuk emléke: Október 9. bérkoszoruja, melyet a székely honi*. nevében Benedek István helyezett a . . telapzatára. Szép és sajátságos Adony cörkoszoruja, melyet meglövcsités után lőttek elő a »zulmni csataWr viríg,fy Szombatflnt a Szemtre család pompás vrj / to zotuja, melyt Szemera Attila és Miklós helyettek volt a szobor tslip«^ Damjanichné keddin Véjh 45., kíséreten meglátogató a vértanuk őrzési helyét. Negyed óráig mindt ott 1 ^gen imádkozott a gyászos helyen. Dilip meg megtekintette az árvaházat , több logatót tett, többek közt a félspín^ ^ Ebéke Vásárhelyi Bélánál volt. Délután^, beket fogadott, köztük Zia Györgyöt, stt bor megalkotóját is. A vértanú 5^., holnap reggel Temesvárra utázik Denn, püspök látogatására. A hétfői ünnep harmóniáját egy ~ megzavarta a főispán magatartása, a kiket nagyon zokon vették a város polgári, nem öltött díszruhát a nagy alkalomra. Megható epizódja volt a napnak Leiling Jenő 1848—49-es honvédszázadoitéte. A szegény öreg nagyon szerette reit látni a vértanuk szobrát és Székesfehérvánt gyalog ment Aradig. Oda is ért Visében, de a visszagyaloglásra már nem magában elég erőt. Elment tehát a szektfehérvári polgármesterhez, aki a város hédöttjeként volt Aradon s kérte, hogy ráad egy kis titköltséggel. A polgármester ligát választ adott. Ekkor Arad városéhoz fordult a faj de a várostól a honvédegylethez küldték, h aszal végeztek vele, hogy ilyesmire pénzbutatványozni nincs jogukban. Ekkor láradságtól és lelkiizgalmaktól kimerült iggatlák végső kétségbeesésében a rendőrségbe fordult és arra kérte a főkapitányt, köptoloncz uton küldje őt hazáig. Libradai tervéről s a főkapitány írott bizonylatot adat neki a melyben Bizonyítja, hogy a noki leplezésre jött és tisztességes járatban. Egy másik öreg hon él a csikmegyei 1 esztendős Salamon Ferenc*, majdnem haldokolva jött Aradra. Mikor megérkezem*gy.: beteg lett de azért elment a leleplezés bpére. A vendégek nagy része már elotor Aradról. Különösen sokan utaztak el kedd délben, köztük Irányi Dániel és Helfy Ignác országgyűlési képviselők, a főispánok, hátvédegyletek, a miskolczi dalárda stb. Dalin még sok idegen van Aradon. Ezek * napot a város neveze ességének megtánuitsére szentelték. Varga Ottó, az »Emlékalbum«egy dikpéldányát elküldte Kossuthnak Takobasi a szobor koszorúiból szedett virágokat ka tott küldeményéhez. Kedden este Zala György tisztelt bankett volt. A vértanú ünnep alkalmából most levelet intézett Arad város polgármestere!« E levelet a város közelebb egybehívandó írgyűlésén fogják felolvasni. Bécsi lap a vértanukról. A »Neue Freie Presse« rokoné«1'11 czikkben méltatja az aradi vértanok ta.r pelket sét. Nevezett lap a többek kW* igy ir. 1848 október 6-án gyilkolták I* tour hadügy minisztert Bécsben ; ezzel • •* na*« tettel előszeretettel terhelték sí nlk* létesült összeesküvést és a konspiráció * nalai állítólag a magyar forrsdilm'^ nyaltak. 1849. okt. 6-ika megtorés »«' volt Latour haláláért. Hős vitézek wj kik 1849. okt. 6-án az aradi vesztőbe is* kilehelték életüket. Bátorságukmk ée t*:!’ ségüknek köszönhettek, hogy az ifraadalmi hadseregben azonnal a legkimag« vezérhelyeket nyerték el. Bátorságuk még az ellenséges hitn tiszteletre késztette, s hogy nehány tábornok vezetése alatt mit tehet » k»M kész, forró hazaszeretettől eltelt hadser«.-1 ha iskolázatlan csapatokból és csap*’1 1 gyermekek alkotják is, azt épen » 15,1,1 forradalmi hadsereg tanmitotta, mely igén szolgált császári csapatokon, miknek egy része Olaszországban volt lekötve,*1* diadal után aratott, mig el nem nyoshályos tömege az előnyomuló oroszoknak a legkitűnőbb vezéreknek volt Dimjui*. bánságban leverte a szerbeket, az i Tt', sipkásaival, kik mindenkor készek volt**11 meghalni, eldöntötte a szolnoki és váci gyár győzelmeket ; ritka bátorság, WIT és kitartás tüntettek ki, erő és férfin meghódították számára a sziveket.« H«1. rokonszenves hangon emlékezik meg a 11 Aulichről, Leiningen grófról, a bécsi Pöltenbergről és Törökről. A történelmi datok elmondása után igy végződik a dal »Az okt.6-iki vértörvénysiékhirít!' és rémület keltett Magyarországon, *** tat az egész polgáriasult világon. A 9' mely mos t besöretkezett, a temető néid' volt, de a csontok hamva alatt, mely*1/ rengeteg halotti mezőt borították, ■« * szikra, s azzal fenyegetett, hogy első W sarinál lángokra lobban. Elmúltak ama szomorú.