Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)
1890-12-03 / 277. szám
Kolozsvárt, 1990, így állván a dolgok, Szapáry gróf miniszterelnök a képviselőházban fölkereste Irányi Dánielt s őt arra igyekezett rábírni, hogy hasson oda, hogy a függetlenségi és 48-as párt a fegyvergyár ügyét ne keverje bele a költségvetési vitába. Irányi közölte néhány képviselőtársával a miniszterelnök óhajtását, melyet ő teljesíthetőnek vél s előterjesztette a párt értekezletén is. A kérdésből — mint írják igen erős vita támadt, amelyet szavazással eldönteni nem is tartottak tanácsosnak. Sokan ugyanis abban a véleményben voltak, hogy ezt az alkalmat, midőn a kormányt igen nagy zavarba lehet hozni azzal, hogy költségvetés, sőt esetleg indemnity-törvény nélkül marad, nem szabad elsiklani engedni, legalább nem megfelelő kompenzáczió nélkül. Irányi Dániel, Károlyi Gábor gróf, Thaly Kálmán Pázmándy Dénes, Kun Miklós, Tóth Ernő s még számosan vettek részt ebben a vitában, melyben a vége utoljára is az lett, hogy a párt csak ezután dönti el: a fegyvergyár ügyét belevonja-e a honvédelmi költségvetés fölötti vitába. Abban azonban egyhangú egyetértéssel megállapodtak, hogy akár a költségvetéssel együtt, akár azután — a miniszternek a képviselőházhoz tett jelentése alapján — amikor az ügy a képviselőház elé kerül, a párt parlamenti vizsgáló bizottság kiküldését fogja indítványozni. Magára a honvédelmi költségvetésre vonatkozólag az értekezlet úgy határozott, hogy azt a párt, mint mindig, most is elfogadja, bár a minisztérium vezetése ellen sok kifogása van. A párt nevében való felszólalással Thaly Kálmánt és Tóth Ernőt bízták meg. A tüdővész gyógyítása. Bpest, de:7. 2. A kórbonctani intézetben ma délelőtt dr. Aczél Károly tanársegéd Scheuthauer tanár vezetése mellett egy 27 éves nő hulláját bonczolta, kit halála előtt több napig Korányi tanár klinikáján Koch féle anyaggal oltottak be. A bonczolás, melyet számos tanár és ismert orvos nézett végig, annyiban érdekes eredményre vezetett, hogy az egyik oldali a sorvadás előhaladott stádiumában levő tüdőn minden kétségen kívül mutatkoztak az oltás hatásai. A tüdőt sokkal vér- és nedvdúsabbnak találták s különösen a benne volt nagy barlang fala erősen fellazult, a baczillusok hatása alatt elhalt (sajtos) anyag sávosnak, petyhüdtnek, az ezen kívül levő barlangfalrészletek pedig vérzékenyeknek és sütétvörösöknek találtattak. Ennek megfelelőleg a barlang tartalma málnaszinű volt, nyákos és e jellege által a közönséges lelettől a tüdősorvadásban elhalt egyénekétől elütő. * Dr. Major Ferencz, Székesfehérvár városának tiszti főorvossa, ki a Koch-féle beoltások tanulmányozására Berlinben idézik a következő sorokat írja : Mint közvetlen szemlélője a berlini orvosi eseményeknek, szükségesnek látom a helyzet tisztázása kedvéért közölni a következőket : Nincs a világon beteg, ki tökéletes gyógyulása iránt olyan vérmes reményeket táplálna, mint épen a ftizikus, de viszont azután az egészen intelligens elem kivételével, mindnyájan rendszertelen módon kapkodnak is a gyógyítás és kuruzslás minden módjához. — Egy pillanatnyi könnyebbülés után valósággal faszczinálva vannak s a legfurcsább öszszetételű herbatheákat lelkesülve dicsérik. Ebben találom okát és egyúttal mentségét ama igazán szomorú következményekkel járható ténynek, hogy Koch eljárása idő előtt kiszivárgott néhány javult ftizikus útján — és természetesen bejárja az egész világ sajtóját dob- és trombitaszóval. Nem csodálom tehát, hogy a betegek tódulnak ide — számtalanok olyan állapotban, hogy itt mindjárt végrendelkeznek, — daczára Koch nagyon óvatos, szűk szavú czikkének, azon sem csodálkozom, hogy maguk az orvosok sereglenek ide. Ezek ugyanis három főcsoportra oszthatók: 1. tüdőbeteg orvosok, 2. kiküldött orvosok és 3. gazdagodni vágyó reklámorvosok. Az első két osztály idezarándoklása igazolt, a harmadiké és ez a legnagyobb kontingens, kiszámíthatlan veszedelmeket okozhat — otthon. Mind a három csoportra ugyanis tárgyilagos ítélet után keserű kijózanodás vár itt a forrásnál, de míg az elsőkettő azt bevallja, óvatos, tartózkodó lesz, addig a harmadik csoport mindenféle ajánló levelekkel oltó anyagot szerez, hogy abból otthon pénzt és reklámtőkét csináljon magának. Koch tiszteletet érdemlő nevével — de egyúttal az orvosi méltósággal is — a legvétkesebb visszaélés ez, melynek kárát a szenemberiség fogja viselni. Maguk az itteni nagy nevű kísérletezők napról napra tartózkodóbban nyilatkoznak e szer gyógyhatásáról, mert eddig egyetlen egy esetben sem bizonyult be véglegesen a gyógyulás és csak e szer kórismérő értékét ismerik el általában. Bergmann tanár legutóbbi előadásában nyíltan kimondotta, hogy „eddig sem külső, sem belső tuberkulózis esetet gyógyulva nem látott*; éppen igy nyilatkozott Gerhardt tanár, ki 24 tüdőbeteget kezel ez eljárással, de gyógyulást nem látott, ha csak ama 11 egyén nyilatkozatát nem vesszük alapul, mondja, kik legelsőknek oltattak be és azóta könnyebben érzik magukat. „Csak tünetekről lehet szó, h így folytatja előadását — melyet e szer előidéz, ezek okait azonban biztosan nem tudjuk.“ Veszedelmes tehát egyelőre a gyakorlatba átvinni e szert, — így inti az orvosokat — mert nem tudjuk, miből áll, tehát azt sem tudjuk mikor nem szabad a beteg nagy kárára — adnunk. Dr. Lewy egy lupuszos beteget mutatott be, kinek 40 befecskendezést adott , és a beteget több nap óta teljesen gyógyultnak tekintette, kinél tehát egy újabb befecskendezés már nem reagál. És ime most ismét beoltotta mire a leghevesebb reakczió lépett fel. Eme még számos előadás kapcsán, valmint saját tapasztalataink alapján annyit mondhatunk tehát, hogy bár minden valószínűség szerint — mely feltevését a theoria és az eddigi kísérletek is igazolják — egy kivállóan értékes kórismérő és talán gyógyító szer és mód birtokába juttatott minket a reális megbízható német búvár, ez idő szerint azonban minden még csak a sokat ígérő kísérletezés stádiumában van és igy feltétlenül veszedelmes azt ma már az általános gyakorlatba átvinni, végérvényesen, de az értekezlet lefolyása kétségtelenné teszi, minő szellemű lesz a majdani eldöntés. Noha az értekezlet többsége valóságosan és nagyon éles szavakban követelte I’arvelltől a lemondást, ez épp oly határozottan visszautasította az eszmét s kijelentette, hogy az ír nép az ő háta mögött áll s hogy bármit határoz az értekezlet, ő megtartja mostani állását. E merész föllépéssel szemben a gyűlés nem mert határozni; előbb megszakította, azután elhalasztotta a tanácskozást s vele a határozathozatalt. De végre előbb-utóbb mégis csak határozni kell; a többség Parnell ellen van s a döntő pillanatban ellene is fog nyilatkozni. Ez pedig egyszerűen a szakítást jelenti az ír pártban, mely eddig szilárd falánként küzdött az ír nemzet jogai érdekében. Egy töredék Parnell alatt fog maradni, kinek híveit huszonkettőre teszik. A nagy többség ellenben külön vezér alatt fogja a parlamenti akciót folytatni, hogy e szakítás csak a legsúlyosabb hátrányára lehet az ügynek, melyet az írpárt eddig védett, az kétségtelen. Érdekes az is, hogy Parnell szombaton bizonyos kiegyezési ajánlatokat tétetett Gladstonenek, ki azonban azt felelte, hogy szóba sem áll többé vele. Az ír katholikus papság mozgalma Parnell ellen, ki különben protestáns, egyre nagyobb arányokat ölt. Ez ügyben legújabban a következőket jelentik: Croker és Walse érsekek, valamint a legelőkelőbb ír főpapok. Parnellnek eddig legbensőbb hívei, nyílt levélben kijelentik, hogy Parnellnek vissza kell lépnie. Ellenben Devy, egy ihoni egylet titkára, Parnellnek, mint vezérnek további megmaradása mellett szólal fel. Csak most válik köztudomásúvá, hogy a ligának összes pénzei Parnell kezében voltak, ki azokat minden ellenőrzés nélkül kezelte és szétosztotta. Parnell minden követ megmozdít, hogy a helyzet ura maradhasson. Tegnapelőtt este beszédet tartott választói előtt Korkban, akiktől bizalmi nyilatkozatot vár. Valószínű, hogy Parnell úgy Korknak képviselője, mint vezére marad, de csak egy kis pártnak, mert eddigi pártjának legtöbb tagja új vezérhez csatlakozik, hogy Gladstoneval a közönséget fentarthassák. Gladstone ebbe úgy látszik beleegyezik. Valószinű, hogy Parnellt a vezérség alól felmentik. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Deczember 3 Kegyetlen rokonok. Adóiból fordította: Amica XI. Kivonat a lady Nugent Adéla naplójából 1889 junius 10 (Folytatás.) (26) S amint az Adéla befolyása erősbödött felette, a kis nevelőné szeretete mindinkább alkalmatlanabb és unalmasabb lett előtte. Szerencsés csillagzatát nem egyszer áldotta hálás szívvel azon esélyért, mely Guyt hazulról elszólította. Hogy a leány részéről mind ez ideig nem történt valami kellemetlen kitörés, azt csak a Guy távollétének és azon félelemnek köszönhette, mit Amy lady Oldcastle iránt érzett. És most vájjon mi lehetett ebben a levélben ? Bizonyosan a régi panasz — az örökös szemrehányás. Türelmetlenül bontotta fel a borítékot. Szánalmas kis levél volt. Esdeklő haragos, gyöngéden szerető, gyermekes dühében, sértett hiúságában és félelmében valóban megható. Ismétlése volt annak a mit mint oly gyakran hallott és olvasott tőle, csak a két utolsó mondat volt itt benne, és Duk meghökkent rajta. „Tudom, — irta a kis nevelőné — hogy ludy Adélénak udvarol; tudom bizonyosan, — érzem. Hiába tagadná ezerszer is — mert nem hinném el! Oh, Duk, már, többször mondtam, hogy ne tegyen féltékenynyé! — Mondtam, hogy ha azzá tesz megörülök — s meglássa, hogy úgy lesz! Ma este okvetetlenül találkoznom kell önnel a bükkfasorban — beszélnem kell önnel. — Ha nem lesz ott — esküszöm, hogy lemegyek egyenesen a szalonba, s mindent megmondok lady Oldcastlenak. Igen, én nem tréfálok — ez komoly szándékom — és meg fogom tenni!* Duk apró darabokba szaggatta a levelet s bosszúsan és némi félelemmel szórta szét a darabokat. — Tagadhatatlan, hogy a kis leány „erőssen adja.“ — Vájjon komolyan beszélt ? Olyan hangon irt, mint ha komoly szándéka volna. Az a tudat, hogy az a „Minden“ melyet Amy fenyegetőzött, hogy az anyjának megmondja elvégre is nagyon ártatlan kis „Minden“ volt, nem kevesbítette a Duk ijjedelmét. Bármily csekélység volt valójában, azért az mégis bőven elég volt. Milyen nagy dolgot csinálnának belőle! Haragja és bosszúsága közepette szinte nevetett midőn erre gondolt. Elhatározta, hogy találkoznia kell a leányával, de hogy miképen, azt még nem tudta, s hogy mit mondjon neki — az még homályosabb volt előtte. De azt gondolta, hogy lady Adélát illetőleg meg kell az igazságot mondani. Úgy is előbb utóbb tudtára kellene adni, tehát jobb ha minél előbb túl esik rajta, ámbár önkénytelenül megrázkódott azon gondolatra, hogy milyen elkerülhetetlen kínos jeleneten kell neki keresztül menni. A második csengetés épen ezen a ponton szakította félbe tűnődését, s Duk sietve öltözött fel ebédhez, azon kilátással és feltett szándékkal maga előtt, hogy mielőtt lefeküdne , az egyik leánynak házassági ajánlatot tesz, a másikkal szultáni és veszekedni fog. XIII. Épen mint Duk,lady Adéla is sietett az ebédhez való öltözködéssel, azzal a különbséggel, hogy ő nem fedezett fel nyugal-mát megrontó levelet az asztalán, s hamar készen volt a lemenetelre. A szalon üres volt midőn az ajtót kinyitotta, s az abból nyíló virágházba ment, mi lady Oldcastlenek a legutolsó ujjitása és javítása volt, — hogy a kebléhez egy rózsát kapjon. — Hamar megtalálta és a ruhájához tűzte , a piros szín által csak fokozódott szépsége, s visszament a terrassra nyíló üveg ajtóhoz, s az ujjai között levő második piros rózsával babrálva elgondolkozva nézett ki. Rob Roy egész hosszában volt a terrasson elnyúlva, nagy fekete orra a lábain nyugodott, s Adélát meglátva barátságosan pislogott s vastag farkával lomhán verdeste a kövezetét. A kutya oly emberiesen elégedettnek látszott, hogy Adéla nevetve hajolt előre olyan kényeztető hangot adva piros ajkaival a minek egy jónevelésü kutya sem tudott ellentállani. — Jer ide, Rob, öregem — jer ide! Rég ideje mióta nem beszélgettünk együtt ! Gyere hát ! Rob Roy engedelmeskedett és felállott ámbár látszott, hogy a háborgatás nem igen volt kedvére, de azért oda ment s orrát a kinyújtott kis kézbe dugta. Miután a beszélgetést illetőleg nem volt képes engedelmeskedni, tőle telhetőleg igyekezett kárpótlást nyújtani fark csóválása, fülei hegyezése és bölcselkedő pislogása által. Adéla nevetett s megsimogatta az okos állat nagy fekete fejét. — Édes öregem, ugye örülsz, hogy visszajöttél ? Szeretném tudni, hogy esmeped-e, hogy a honvágy mit jelent ? De azt hiszem, hogy mig a jó gazdad veled van fogalmad sem lehet arról — ugye ? — Mind csak, nagyon örültél midőn az előbb itthon találtad magadat? Várjon mind a ketten örültetek ? Mit gondolsz ? Albach Géza polgármester, Szvassi Géza tanácsos, Salamon Antal tanácsos, Konczy János árvaszéki elnök, dr. Szabó Gy. főjegyző, Esterházy Sándor aljegyző, Loházy László levéltárnok, dr. J Ferenci AB árvaszéki ülnök, dr. Fischer Lajos helyes tiszti ügyész, Gotthárd főszámvevő, Laki alszámvevő, Gundhardt Lipót polgármőtitkár, Vikol Kálmán árvaszéki ülnökied József unit. püspök, Dávid Antal, dr Győző és dr. Csiky Viktor egyet. tanári Kiss Sándor keresk. akad. igazgató és Bakay József. Guy mogorván mosolygott: — Kellemesen-e ? Arról nem semmit. Annyi igaz, hogy nagyon sok gom volt. — Hiszen az csak egy másik kifejtő a „kellemesnek“ — nem de? Ön sokkal *szasabb ideig volt távol mint ahogy gondolta, nem de? Oh igen. A múlt héten haza jöhettem volna akartam volna, de — Elhalgatott. — De ? — ismétlé Adéla, még ŕ!l' a rózsával foglalkozva. De miért nem jött ? — De azt gondoltam, hogy jól'' nem jövök, mondá Guy, mondatát bevégez Lady Adéla elrontja a rózsáját. — A rózsámat ? Oh neken van már egy mondat léhez füzöttet érintve. Akarja, hogy ezt önnek adjam? — Ha nem fogadja el akkor el szegénykét, pedig kár volna érte. Kár őket leszagatni és nem vise tudja — oly művésziesen egészítik embert. Igen, kegyedet, monda Guy. Mi a külömbség közöttünk? leány. . . Én egészen fehérbe vagyok 5R37T' szükségem volt egy élénk kiegészítőr,. ön pedig egészen feketében van, s ugy * hiányt kell helyre pótolni. Adéla nevetett a a ruhája csipke teje között egy felesleges gombostűt , labul hegyre állott, s a rózsabimbó egnagyobb hideg vérrel a Guy kabátját f y ,,‘ fletei a ügyesen megerősíti ! (Folyt köv) A Parnell-ügy. Az angol alsóház ir tagjai, szám szerint hatvannégyen, tegnapelőtt tartották meg nagy érdeklődéssel várt értekezletüket a Parnell-ügyben. Ezúttal sem határoztak ugyan ELLENZÉK (1106) A tek. v. közgyűlés. Kolozsvár, decz. 2 — Negydik nap — A negyedik napon végre szavazásra került a sor. Ezt nevezem ritka érdeklődésnek. Ő írva is hat városatya volt jelen az ülés megnyitásakor. Eggyel kevesebb mint a tegnap. Úgy látszik, hogy a jelenlegi városatyák nem sokat törődnek sem a maguk sem a közönség érdekeivel. Ferencz Józsif püspök nem is hagyta szó nélkül. Botránynak és szégyennek tartja, mikor látja, hogy a legfontosabb ügy tárgyalásánál is a tanácsterem kong az ürességtől. Igaza van a püspöknek. Botrány és szégyen az, mikor a tisztelt városi képviselő urak így maradnak távol onnan, hol olyan fontos ügy tárgyalásáról van szó, mint a város költségvetése. Hol voltak azok az urak, kik annak idejében az ezernyi ezereket felfaló királyi táblát hoztak az amúgy is rosz pénzügyi viszonyokkal küzködő város nyakára, a hol voltak ők ? Mért nem jöttek el, hogy most a pótadó leszavazásával jóvá tegyék könnyel-miségüket. Biz azok nem voltak sehol. Sőt a vége felé meggyűlt városatyák száma alig tett ki összesen 15-öt, míg a városi tisztviselők 13-an voltak, akik mindnyájan szavaztak. A tárgyalás ma a közművelődési kiadásoknál vette kezdetét. A zene-konservatóriumra előirányzott tételnél a tűzoltóbanda kérdése jött szóba. A zene-konservatórium sajnálattal jelenti, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a tűzoltó bandát ingyen oktassa. Ezen oktatási czélokra 600 frt volna szükséges, amiből ő nagylelkűen elenged 200 frtot, csupán 400 frtot kér a várostól. Dávid Antal — aki nagy feneket szokott minden dolognak kerekíteni — ennek a bandának is ugyancsak kikerekít egy Tordáig érő fundamentumot — mondván, hogy ő Tordán is sokkal jobb tűzoltó bandát élvezett, (senki sem irigyelte a gusztussát) s épen ezért óhajtja, hogy Kolozsvárnak is legyen olyan tűzoltó bandája, amely az igényeket a lehetőleg kielégítse. Adjuk meg úgymond a bandának a szükséges kiképeztetést, vagy szüntessük meg. Épen jelen volt a banda feje. De hiszen ! Még csak az kellene, hogy a banda megszűnjék, mondá. Hiszen akkor maga a tűzoltó egylet is megszűnnék, mert — így szólnokolt — tessék elhinni méltóságos főispán úr, hogy azt a sok derék csizmadiát, kovács, lakatos és más iparost azon édes tudat tartja ott, hogy majd ha meghal a banda temeti el. A főispán mosolygott és elhitte. Naiv, de erős argumentum volt ez a banda mellett. Ki mondja még, hogy az ember hiúsága csak a koporsóig tart ?! Ferencz József püspök az iskolai kiadásoknál általános visszapillantást vet a helybeli iparos-tanoncz iskolákra és konstatálja, hogy azokban a vallás-erkölcs nevelés gyenge lábon áll és kijelenti, hogy a ráfordított kiadások aligha meghozzák a hasznos eredményeket. Az iparos tanonczok szerfelett vásott gyerekek, amiről mindenki meggyőződhetett, aki tanúja volt, mikor ez a csapat esténként szétoszlik az iskolából. Kiss Sándor a kereskedelmi akadémia igazgatója azt mondja, hogy a gyermekek vallási oktatása rendesen történik, de hát lesz azok rakonczátlan elemek, akiknek a szelíd erkölcsöket bajos az iskolába a fejükbe verni. Meglehet, hogy a valláserkölcsi oktatás hiányosságában, meglehet, a gyermekek neveletlenségében gyökerezik a baj. Hanem az bizonyos, hogy ezen a bajon az az iskola, amelyben a gyermek hetenként egy órát tölt el — nem segít. Ezen csak maguk a mesterek segíthetnének, akiknek a tanonczok úgyszólva családjuk kiegészítő részét képezik. A kiadások többi tételét úgyszólva vita nélkül szavazták meg. Végre Szvacsina tanácsos összegezvén a tételeket, jelenti, hogy a mutatkozó hiány fedezésére 38 százalékos pótadó szükségeltetik. A pótadó felemelése ellen Dobál Antal tiltakozik s bővebb indokolás mellett fejti ki, hogy ő 34 százalékos pótadót is elégségesnek tart. Dobál A. mellett emeli fel szavát Be-Adélának fogalma sem volt arról a gyöngéd melegségről mi a hangjába lopózott midőn Robhoz e tréfás kérdést intézte, és azt sem vette észre, hogy az ajtó mögötte pár pillanattal előbb megnyílt és Guy belépett. Az a szünet, mit a kedves fehér ruhás alak láttára csinált, csak pillanatnyi volt, oly különös mozdulat kiséretében, mint ha meg akart volna fordulni és a szobából ismét ki akart volna menni. De ellent állott ösztönének s csendesen előre ment. — Lady Adéla, melyikünk helyett válaszoljak ? — Oh, — kiáltá a leány, s megrettenve fordult feléje, — milyen csendesen jött be. Észre sem vettem! Melyikőtökért válaszoljon ? Egyiköjükért sem, vagy ha úgy tetszik mind a kettőjükért. Tehát Rob Roy helyett válaszolok, Ő határozottan örült, hogy haza jöhetett, mert annyi bizonyos, hogy vinyogásával, nyughatatlanságával borzasztóul terhemre volt Glendaleban. Úgy látszott, hogy ottan teljességgel nem tudott és nem akart letelepedni. Azt gondolom, hogy a jövő alkalommal itthon hagyom ötét. Akkor százérta többet fog búslakodni és vinyogni. Ugye öregem, hogy búsulsz a gazdádért ? E szavak után megveregette még egyszer a kutya fejét és eleresztette, Rob Roy nem tett ellenvetést, s az előbbi helyére bandukolva nehézkesen levetette magát, s kényelmesen elhelyezkedve rögtön elaludt — Sir Guy, az a „jövő alkalom“ nem sokára lesz ? — kérdé Adéla a kezében levő rózsával játszva. — Nem tudom. Attól függ hogy ügynökömnek Cameronnak az egészsége folyton javul-e vagy visszaesés áll be. De jelenleg egészen jól van. — Értem. Kellemesen töltötte ott az idejét ? mgm Samu is, mig ellenben Dia, Ferencz József a tanács javaslatát . Sl Rövid vita után az elnök szót csátván a kérdést 9 ellenében 19 tál fogadják el a 33 százalékos A mint már említek a 19 g '*zül 13 városi tisztviselő lévén a ^ 1 guknak szavaztak bizalmat, mig eiu/ ’l kik a tanácsnak szavazták meg a 33 ' I lékot csak 6-on valának. Követk. ■ i a városi képviselők haton e 1 kilencre 110 n é ben a 38 százalék adót. A tárgysorozat többi pontján ^ kevesebb vitával igyekezett keresztül városatyák megfogyott gazdája. Vég, hangzott az utolsó szó. A főispán, aki négy napi türelemmel hallgatta a lanyha érdeklődés lett folyt vitát, az ülést bezárta. És a levegőben a megkönnyebbült, s hajai röppentek szét. MINDENFELE. Kolozsvár, deczember — 38 százalék. Kolozsvár város vényhatósági bizottsága az 1891. évi költi... vetésének tárgyalását tegnap befejezte. Ez. eredményében a bevételek 472.960for kr., ellenben a kiadások 160.768 frt 20^' lettek megállapítva s igy a pótadó alul fedezendő hiány 92.801 forint 80 b, csaknem 9000 frttal kevesebb, mint ki terjesztett javaslat szerint. — Ennek a reménynek megállapítása után Szvacsina tg. elős indítványozza, hogy a hiány a S411, frt 98 krban kirótt állami egyenes adó ai, 33 százalékban kirovandó községi pétid.. várható 92.351 frt 78 krból fedeztessék.A tárgyhoz hozzászólottak Dobál Antal, Berr Samu, Dávid Antal, Ferencz József pty — még pedig Dobál Antal inditványon, hogy a pótadó az eddigi kulcs szerint «■ százalékban állapíttassák meg, mert a jelen költségvetés az 1891. évre tiklag állapittatik meg, a mikorra pedig állami egyenes adó köztudomásúlag az i díjnél sokkal magasabbra lesz megállapítva.!nigni Samu pártolja Dobál indítványát a:-* is, mert az állami adó felemelése az 1396.évig történt s igy a községi pótadó czimb város pénztára már az 1890 évben is tüzetesen gyarapszik, mely gyarapodás öí évre megállapított költségelőirányzattal sitiben több ezer forintot teszen. Ezután következett a szavazás: a 38 százalékra szavaztak.