Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)
1892-06-30 / 146. szám
Tizenharmadik évfolyam. 146. szám. Kolozsvár, csütörtök, junius 30. 1892. SZERKESZTŐI IHOVA Balumgyar-utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők AZELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: JÜgész évre Félévre 18 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap. KIADÓHIVATAL: Kolozsvártt, Belközép-utcza 83. szám. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy 1~| centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclám sora: I frt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmand sora után 20 kr. fizetendő. Ismét az az ember! Megint Szapáryról kell szólnunk. Nagyvárad a most elmúlt négy napon keresztül fényes ünnepélyek színhelye volt. A magyar nemzet egyik legdaliásabb, legmagyarabb és legnagyobb királyának Szent Lászlónak emlékezetét ülte meg a Nagyváradra egybesereglett órási közönség, közte a legmaagyarabb főherczeg két fia, a katholikus klérus előkelőségei és a nemzet egyéb tagjai. Csodálatos jelenségei a mai idők , viszonyok sajátos fejlődésének, a mai nemzedék rideg fásultságának, hogy ez ünnep úgyszólva a katholikus felekezet kegyeletének szűkebb keretébe szorult, holott annak minden tekintetben fényes nemzeti ünnepnek kellene lennie, melyet vallás és nyelvkülönbség nélkül a magyar állam minden hű polgárának szent kötelessége volna megünnepelni. Hogy mit tett szent László a kereszténységnek hazánkban való konszolidácziójáért, hogy ő teremtette, meg elsőnek a magyar államegységet, hogy ő szerezte meg Horvátországot is, hogy ő utasította vissza a neki fölajánlt német császári koronát, csak hogy egész idejét s bölcsességét magyar királyságának szentelhesse, hogy egész Európa kereszténysége őt tisztelte meg az összes keresztes hadak fővezérségével, és sok egyébről, mint nemcsak a magyar nemzet, de világrészünk történetében a legfenségesebb alakká tette, — erről most nem szólunk. Beszél arról minden krónika, a kősök legendája számtalan történeti okirat, mely őt a legnagyobbak panteonjában az elsők közé helyezi. Hanem az a vérlázító, az a megbocsáthatlan bűn a saját magunk legdicsőbb férfiaival szemben, hogy ily ünnepen, mint amilyen most Nagy-Váradon folyik le, nem az egész nemzet, nem minden törvényhatóság reszen részt. Az a szégyen, hogy a magyar kormány nem találta opportunusnak őfelségének tanácsolni, hogy legdicsőbb elődének emlékünnepének fényét, személyes megjelenésével is emelje s ezzel tanúságát adja Európa előtt, hogy a felséges utód is méltányolja s osztozik azon kegyeletben, melylyel a magyar nemzet s katholikus egyházunk szent László emlékének adózik. De ezt Szapáry gróf nem tette. Mit neki szent László, vagy bármely történeti nagy férfin, ha az csak magyar. Nemcsak, hogy befolyását, mint a korona első tanácsosa, ez irányban nem érvényesítette, hanem még ő maga is, hazudott ürügy alatt, távol maradt e nagy ünnepről, miután ez csak szent László, a történelem egyik legdicsőbb s ünnepeltebb alakja, s nem Siadetzky, vagy más magyarellenes osztrák tábornok nevének ünneplésére rendeztetett. Ez az ember, kit csak oly nyomorúságos viszonyok emelhetnek miniszterelnöki székbe, mint a mieink, ez az ember most nem először tanúsítja, hogy legcsekélyebb érzéke sincs semmihez, ami a magyar nemzet jó hírnevének fokozása, a magyar állam tekintélyének emelése, a magyar géniusz iránti hódolat serkentésére hathatna a világ előtt, hanem egy nagyon közönséges, korlátolt elméjű udvari szolga, ki az udvari körök s osztrák generálisok talpnyalójává, de nem egy önérzetes, múltjára büszke s jövőjét biztosítani elszánt nemzet vezérállamférfiává született. A ki átérteni tudja a mostani nagyváradi ünnepnapok egész nemzeti - politikai jelentőségét, a ki föl tudja fogni egész súlyos voltában azt a káros mulasztást, azt a botrányos ignorálását egy oly magasztos, mondhatni fenséges nemzeti ünnepnek, mint azon legmagyarabb király emléke, kit halála után három évig gyászolt az egész magyarság, annak meg kell botránkoznia amaz indolentia és ama parlament iránt, mely megtűr Magyarország kormányának élén egy férfiút, aki a nemzeti politika követelményei iránt érzékkel nem bír, amit ő bámul és ünnepel, az csak osztrák lehet, s akinek csak egy symboluma van : a kétfejű sas. Politikai hírek. Miniszteri kandidátusok. A „Magyar Hírlap” Baross tárczájának betöltéséről elmélkedve többek közt ezt írja: Lukáts Béla miniszteri kandidácziója mellett nagy mértékben szól az, hogy a legfőbb számszék elnöki állása is megüresedvén, Szapáry miniszterelnök kegyeltjének, Fejér Miklós államtitkárnak hely nyílik. Azonban ellene szól az, hogy mindama személyi és dologi természetű kifogások, melyek a kereskedelmi miniszter ellen emeltettek annak idejében, legnagyobb részben az államtitkár intranzigens és szívtelen természetére vezethetők vissza, így tehát a Láng Lajos pénzügyi államtitkár miniszterjelöltsége lép előtérbe. Ez a kandidáczió éppen a jelölt személy szívtelenségénél fogva látszik alkalmasnak a Szapáry-kabinetre. Püspökök és főurak akcióban. Mint Budapestről értesítenek, a herczegprimás július 5-én, a kultusz-budget tárgyalása alkalmából felszólal a főrendiházban s az elkeresztelésekről nyilatkozik. Ezt megelőzőleg — mint a M. Á. értesül — püspöki és főúri konferenczia lesz, melyen a főpapok és az arisztokráczia katholikus tagjai nagyszámban szándékoznak részt venni. Hogy az értekezlet mily irányban fog állást foglalni, az még bizonytalan. Az 1893. évi költségvetési előirányzat összeállításánál az összes minisztériumokban dolgoznak. A jövő évi költségvetés, a „Bud. Korr.“ értesülése szerint, még forintokra és krajczárokra fog szólni, mivel a valutajavaslatok értelmében a koronaérték mellett az osztrák érték is érvényben marad. Hivatalos lap Bismarck ellen. A „Nordd. Alig. Ztg.“ éles hangon írt czikkben kikel Bismarck herczeg bécsi nyilatkozatai ellen és kifejti, hogy a kereskedelmi szerződési tárgyalásoknál közreműködött németországi képviselők a birodalmi kanczellár utasításai szerint jártak el. Aki a német-osztrák-magyar kereskedelmi szerződéssel nincs megelégedve, ám forduljon a kanczellár ellen, de maguk az illető tisztviselők csak a legteljesebb elismerést érdemlik. Ha továbbá a birodalom tisztviselőinek megítélésében más szempontok mérvadók, mint annakelőtte, ez egyáltalában nem újítási viszketegből ered és nem is vált kárára a birodalomnak. Az angol parlament bezárása. A parlamentet kedden trónbeszéddel bezárták. A trónbeszéd elsősorban hangsúlyozza, hogy ez az időpont alkalmasnak látszik arra, hogy az ország számára új parlament hivassák ösesze; kiemeli, hogy a barátságos viszony a hatalmakhoz változatlan és felemlíti továbbá, hogy a brüsszeli konferenczia jegyzőkönyvének ratifikálása csak késedelemmel történt meg. Kulisszák mögül. Budapest, június 89. A Szapáry kormány inog. Semmi kétség többé, hogy Szapáry menekülni akar, a reá váró kellemetlenségektől és Szilágyira akarja hárítani. A belügyi kérdések fogják leginkább a parlamentet foglalkoztatni, ezek elől megfutamodik Szapáry. Egyelőre ugyan nem mond még le, de a belügyi tárcza vezetése helyett átveszi Baross hagyatékát. A kabinet rekonstrukcióját illetőleg arról értesülök, hogy a kereskedelmi tárcát új emberre semmi esetben sem ruházzák, mert pozíció nélküli embert nem akarnak kitenni annak, amely az államvasúti beruházások szükségszerű pótlásánál előre látható, hogy az ellenzéki akció lejárassa. A tárczát biztos hírek szerint maga az apárt miniszterelnök veszi át, ki a belügyi tárczát Szilágyi Dezső igazságügyi miniszternek engedi, rábízván erre egyúttal a közigazgatási reform parlamenti keresztülvitelét. Ennek háta megött rejlik az, hogy Szapáry inkább Szilágyi tökéletes lejáratását akarja előidézni. Az igazságügyi minisztériumban Szilágyi máris rosszul érzi magát, mert a családjoggal összefüggő házassági kérdésekben tett ígéreteihez nincs meg a parlamenti támasza. A. V. Zászló kérdés. A „Reichswehr“ czímű bécsi katonai lap, tekintettel a kiirthatatlan ellenszenvre, mely Magyarországon a fekete-sárga zászló ellen irányul, vasárnapi czikkében azt az indítványt teszi, hogy a hadsereg számára állapítsanak meg új lobogót, olyat, hogy azt elfogadja és egyformán tisztelje a monarchiának mind a két fele. A Reichswehr szerint óriási kár háramlik a hadseregre abból, hogy tagjai olyan zászlóra esküdjenek, mely Magyarországon büntetlenül gyalázható. A monarchia közös jelképe nincs jogerősen rendezve s uj zászlónál csak erről van szó, nem pedig engedményekről. A közös zászlót, már Beust gr. 1868- ban igy tervezte. A cs. és kir. kétfejű sas közepébe, az osztrák színek mellé, a hamburgi oroszlán és lotharingiai sasok közé a a magyar czimer tartozik, a magyar korona pedig a sasok feje fölé, az osztrák korona mellé illesztendő. Épp úgy feltüntetendő a magyar czimer a hadi zászlón is, az osztrák czimer baloldalán. Ezek nem új, hanem négyszázados, régi történelmi tények heraldikai következményei. Ilyesmit kell az említett katonai lap szerint törvénybe iktatni, hogy az eddigi visszás állapot megszűnjék. Szerintünk pedig, hogy e visszás állapot megszűnjék arra legjobb expediens, ha megteremtik a külön magyar hadsergets adnak neki magyar zászlót, ekkor az osztrákoknak nem kell magyar, vagy fordítva magyaroknak osztrák zászlóra esküdnök s el lesz kerülve a visszás állapot. Vihar a Reichsratban. Bécs, junius *8 A képviselőház mai ülésén Kramer és Fanderick interpellácziót terjesztettek elő a brünni rendőrigazgatóság amaz intézkedése miatt, hogy a BeBeda helyiségéről az Őfelsége odaérkezése alkalmából kitett cseh czimereket erőszakosan eltávolították. A napirendre áttérve, Ebenhoch kérdi, várjon Piapart kormányképviselő az iparügyi bizottságban tett nyilatkozatát a miniszter beleegyezésével tette-e ? És ekkor nagy zavar keletkezett. Az elnök ugyanis Widmann képviselőt engedte beszélni, anélkül, hogy Ebenbach kérdésére válaszolt volna. A klerikálisok, az ifjú csehek és az antiszemiták rajongni kezdettek: „először választ kérünk , hol vannak a miniszterek?“ Végre felállott Piapart és kijelentette, hogy eljárása csak a minisztertanács bírálata alá esik. Újra kitört a zaj és ismételten a minisztereket szólítgatták. Lueger azt kiabálta, hogy a miniszterek reggeliznek, az elnök hasztalan csenget és végre Piener a nagy lármára utalva, az ülés bezárását indítványozza. Pattal és Lueger hevesen ellenzik ezt az indítványt, mire szótöbbséggel elvetették. Mielőtt a következő szónok szóhoz juthatott volna, Lueger kijelenti, hogy a tanácskozást nem lehet folytatni, ha a miniszterek nincsenek jelen. El kell érettük küldeni és meg kell nekik mutatni, úgymond, hogy „nem mi vagyunk az ő szolgáik, hanem ők a mi szolgáink.“ Nagynehezen lecsillapodott a zaj és az ülés tovább folyt, Bismarck ellen. Azoknak a nyilatkozatoknak alkalmából, melyeket Bismarck herczeg a Neue Freie Presse szerkesztőjével való beszélgetésében tett, a Norddeutsche Allgemeine Zeitung egy nyilván sugalmazott czikket közöl, mely a következő erélyes mondatokkal végződik: .Példátlan az a látvány, hogy egyállamférfi és hős a legnagyobb mértékben járul hozzá, népe legdrágább, de elérhetetetlennek tartott vágyai teljesítéséhez, és azután, mert nem maradhatott művének vezetője, mindent elkövet, hogy a vezetést meghiúsítsa és a művet a pusztulásnak tegye ki. Egy embernek, aki ilyesmire vállalkozik, bizonyára nem lehet tudata állása hatalmas erejéről, öt hibáiban és kárhozatos vállalkozásában megtámadni, annyi, mint megtámadni és talán a megsemmisülésnek kitenni azt a nagy nemzeti birtokot, melyet egy mindvégig megőrzött remekség képezne, mert a népek többsége és mindenekelőtt azok a nemzetek, melyek irántunk nincsenek jó indulattal, a mű alkotója ellen intézett támadásokban a jogosultság bizonyos látszatával magának az alkotásnak feláldozását láthatnák, így azok az emberek, kik abban a megtisztelő hivatásban részesültek, hogy Bismarck herczeg művét folytassák, ama feladat előtt állanak, hogy munkájukat mindenekelőtt ama férfi ellen védjék, akinek alkotását fenn kell tartaniok. Kínos választás a mozdonyvezetőre az, ha nem marad neki más hátra, mint vagy elrobogtatni a vonatot azon akadályok fölött, melyeket az előbbi vezető hányt a sínekre és ezzel a megsemmisülés veszélyének kitenni a vonatot, vagy pedig eltávolítani az akadályt és ezzel sújtani azt a férfiút, aki a kormányozható erőt maga teremtette. Ezt a választást elkerülni a vezető férfiak önuralmának eddig sikerült. De úgy látszik, hogy Bismarck herczeg mindegyre tovább hajtott kiméletlenégével, kényszeríteni akarja a vezető férfiakat hogy felvegyék ellene a harczot. Senki se tudja megmérni annak a kárnak terjedelmét, melyet Bismarck herczeg saját hazájának okozni akar, senki se ismeri azokat a fegyvereket, melyeket a herczeg hiedelme szerint készen tart, de azt a kötelességet, hogy a nemzet legnagyobb javait az ellen a férfi ellen is megvédjék, aki valamikor e javakat maga mozdította elő legjobban, az állam vezetőinek sem félreismerni sem elhanyagolni nem szabad. Schlauch a kegyúri jogról. Schlauch Lőrinc, Nagyvárad tudós püspöke, mint már irtuk a Szent László társulat közgyűlésén nagyszabású beszédet mondott. Eme beszédében kiterjeszkedett a király főkegyúr jogára és ama viszonyra, mely ennek alapján az egyház és állam között Magyarországon kifejlődött. A nagy tudományu püspök érdekes fejtegetéseiből a következő nyilatkozatokat adjuk: A püspök többek közt ezt mondta: A magyar királyok főkegyúri joga az egyházi törvényekben gyökerezik és amennyiben a közönséges kegyúr jogoknál nagyobb terjedelemmel bir, kiváltság. De mint ilyen is egyházi természetű és nem állami jog. Azért is annak gyakorlásában az egyházi törvények szem előtt tartandók. A magyar koronához van elválaszthatatlanul kötve s ennélfogva közjogunknak egyik sarkalatos részét képezi. Kizárólagos királyi személyes jog, következőkép nem nemzeti, nem országos, tehát semmiféle nép-, felség- vagy demokratikus intézménynek a kifolyása. Ezekre át sem ruházható a pápa beleegyezése nélül. Ebből a következő konzekvencziát vonja le- Tagadhatatlan, hogy miután a társadalmi politikai viszonyok nagy átalakulásokon mentek keresztül, a kát. egyháznak külső vonatkozásai az államhoz sem maradhatnak teljesen érintetlenek. A kérdéseknek egész halmaza lépett tehát előtérbe. Úgy az egyház, mint az állam érdekében meg kell oldani ezeket, de ha e kérdések aktualitásba lépnek, óvakodni kell, nehogy elvont állami elméletek vagy eszményi velleitások után induljunk, hanem oda kell törekedni, hogy alakilag ugyan más, de lényegileg ugyanazon jogkölcsönösség és viszonylagosság uralkodjék az egyház és állam közt. Selmecz ünnepe. Mint Selmeczről írják, az ottani bányászati és erdészeti akadémia egyik új épületének ünnepélyes felavatása keden történt meg, Wekerle és Bethlen gróf miniszterek jelenlétében A miniszterekkel együtt jöttek ezen ünnepélyre: Lukács László, Nyáry Béla dr., Probstner Arthur, Pulszky Ágost, Rónay János, Szájbély Gyula, Teleky Géza gr., Teleky Sándor gr. és Tisza István képviselők, Gajáry Ödön szerkesztő, Pejacsevics M. gr., Graenzenstein min. tan., Belkázy min. tat., Scholtz min. tan., Popovics oszt. tan., Szathmáry oszt. tan. és Zsedényi fogalmazó. A megérkezésnél 2000 bányászmunkás sorfalat képeztek az országúton bányászmécseikkel ; az akadémia tetejéről óriási sugárkévét szórt egy nagy reflektor. Az indóházban az időközben beállott eső daczára óriási néptömeg fogadta a minisztert. Ocsovszky polgármester meleg üedvözlőbeszédet intézett a miniszterekhez, melyre a jelenlevők lelkes éljenzése között Wekerle pénzügyminiszter megköszönte a szíves fogadást. 9 órára volt kitűzve a felavatási ünnepély kezdete. A zöld gályákkal feldíszített nagy épület előtt már azelőtt egybegyűltek az akadémia tanárai, a tisztviselők, a városi képviselők és az akadémiai ifjúság dalkörének énekével vette kezdetét. Scholtz Vilmos akadémiai igazgató nagyszabású beszédet tartott, melyben az intézet történetét mondta el. Utána Fekete Lajos aligazgató, Ocsovszky Vilmos polgármester, Neuherz Béla az ifjúság nevében mondottak beszédeket. Majd Wekere Sándor és Bethlen András gr. miniszterek tartottak lelkesítő beszédeket, melyekben a kormány és az ország meleg érdeklődéséről biztosították az intézetet. A miniszterek ezután megkezdték a szemlét, az új épület ritka nagy, érdekes gyűjtemények, továbbá a növénykert és későbben a többi épületekben elhelyezett gyűjtemények felett. Két órakor délután vette kezdetét a Vigadó nagy termében a társasebéd. Az ünneplő Nagyvárad, Nagyvárad, június 28. Egész nagyvárad ma is annak a lélekemelő jelenetnek benyomása alatt áll, mely a tegnapi díszebéd végén, a „Szózat“ eléneklésekor lefolyt. A szózatot a „Gott erhalte“ előzte meg, Schlauch püspök első felköszöntése után ugyanit, melyben a királyt és a főherczegeket éltette, a katonazenekar az osztrák néphymnuszt zendítette rá. Midőn később Schlauch püspök újra felemelkedett és Nemecsics altábornagy felköszöntőjére válaszolva, a hadsereget éltette, Wolaska apátkanonok odament a zenekarhoz és kérte a karnagyot, játszaná el most viszonzásul a magyar hymnuszt is. A karmester erre azt felelte, hogy a himnuszt nem tudja, csak a ,Szózat“-ot. De utasítás nélkül nem meri ezt sem vezényelni, mert katona. Wolafka erre osztálytanácsosi rangjára hivatkozott s felhívta a karnagyot, hogy játsza el bátran. Erre felhangzott a „Szózat* általános lelkesedés és tapsvihar közepette. József Ágost főherczeg is tapsolt, majd felállott és az összes jelenvoltakkal együtt elénekelte a „Szózat* két strófáját. Midőn e szavakhoz ért: „Itt élned halnod kell“ felemelt karral énekelt. A nagyváradi püspök jobbjával a taktust verte. Az egész társaságot könnyekig meghatotta a lelkesedés e leirhatlan jelenetre s a „Szózat* elhangzása után peretekig tartó tapsvihar s éljenzésbe tört ki. Ebéd után a főherczegek cerclet tartottak és többek előtt megjegyezték, hogy „szépen énekeltük a ,Szózat*-ot.“ A nagyszerű mozzanat hire hamar elterjedt a városban s mindenki a főherczegek hazafias lelkesedéséről beszélt. A polgárság öröme leírhatatlan. Mindenütt a lakomán történtekről beszélnek és sokan magasztalólag szólünk Schlauch püspökről, a ki e lélekemelő, szép ünnepet rendezte. Este fényes tűzijáték és népünnepély alkalmával a városi polgárság nagy lelkesedéssel éljenezte a püspöki vendégeket. A mai napon végbement egyházi ünnepélyek során a misszió beszédeket Frodung József és az egyházi ünnepélyes misét báró Hornig tartotta fényes segédlettel. A konferencziát Rosty Kálmán végezte nagyszámú válogatott hallgatóság előtt, a délutáni vecsernyét Belopotoczky püspök tartotta. Délben a püspöki rezidencziában szűkebb körű ebéd volt a főpapok tiszteletére. Este ünnepi díszelőadás volt a nyári színkörben, mely ez alkalomból zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A politikai hatóságot báró Dőry József főispán, Sál Ferenci polgármester és Szunyogh Péter képviselte. Előadásra került: Czakó és Vörösmarthy „Első (Szent) László király és kora“ czimű szinmflve, melyet Molnár György alkalmazott színpadra. A főbb szerepeket Sándor (László király), Pethes (Petheő), Arányi Bella (Jolán), Haraszti Hermin (Charitas), Bonis (Arnulf) játszották, a közönség osztatlan tetszése cael