Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)

1892-03-26 / 70. szám

SZÉF.KESZTŐI IP.IlUA Belmagyar-utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények azimsendok. AZ­­ELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: Egész évre Falévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. 70 szánt Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI És­ TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, márczius 26. 1898 KIAD­ÁS­TALI Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~­ czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedői és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam sora: I frt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr.­­ Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Az Ugrón diadala. Nem vélünk indiskrétiót elkövetni, h­a Barth­a Miklósnak egy magán­leveléből, melyet egyik politikai bmtankh­oz intézett, közöljük az Ugrón Gábor beszé­dére vonatkozólag a következő részleteket­ .Az Ugrón beszéde, a vitának zár­­köve, hazánk függetlenségi eszméinek alapköve, a 48-as párt krédója. Vesz­­ter Imre a bétletben így nyilatkozott: .Ilyen beszéd talán soha sem hang­zott el a magyar parlamentben.“ A beszéd elején a kormánypárt zajongott. Mesterségesen előkészített­­figyelmet­lenséggel kellett a szónoknak az első­­öt percz alatt megküzdeni. Talán ez a­­ körülmény hatványozta a Gábor ős­temperamentumát a fenségig. Lelke el­borult mint a haragos természet, sze­mei szikrákat hánytak, egyedül érezte szemben egy egész táborral, s mintha élete, becsülete, jövője---------­sem, nem!-----------mintha hazájának minden nagy érdeke e pillanatnak si­kerétől függött volna: hangja fergeteg­­gé változott át s minden mondatában tüzes és gyilkos villámokat szórt el­lenfeleire. Ez a vihar kerek egy óráig tar­tott Politikailag megdöbbentő, eszth­­étikailag fenséges egy óra volt ez. A véderő-vitánál mondott emléke­zetes beszéde eltörpült ehez képest. Itt már nem a kicsiszolt, a kimért, a formákhoz kötött parlamenti vivőt lát­tuk ripostokkal, cselekkel, mestervá­­gásokkal. Itt a háborgó őstermészet nyilatkozott meg, midőn megrendül a föld, csattogva zúzódnak össze a szir­­tek , az izzó mélységből a láva tűz­­folyama megered. Magyarország függetlenségi törek­vése — békés időben — soha ily erővel meg nem nyilatkozott. A jogi- a po­litikai- az államtudományi- a közgaz­dasági érveknek ily nagy sokaságát, ennyi tömörséggel, ennyi hévvel, eny­­nyi igazsággal soha senki még össze­­nem halmozta abból a czélból, hogy a függetlenségi törekvések szükségessége, törvényessége, jogosultsága és lehető­sége igazoltassák. Ez az erő minden akadályt ha­lomra döntött. Ez a vihar minden sze­metet elsöpört. Ez a tűz minden el­lennézetet hamuvá égetett. Ez a fény minden kérdést megvilágított. Ez a csodálatos érvelés minden problémát megoldott. Gábornak nincs lapja, a 48-as pártnak nincs a fővárosban orgánuma. Ezt a beszédet tehát azt hiszem egyet­len hírlap sem fogja egész terjedelmé­ben közölni, sőt valószínű, hogy tar­talmát és hatását sem fogja az idő­­szaki sajtó a megérdemelt méltatásban részesíteni. De a 48-as párt ki fogja e beszédet nyomatni és szét fogja kül­deni az ország minden részébe. Addig is az­­Ellenzék“ bizonyára ” közölni fogja e korszakos beszédet. Ol­vasd el figyelemmel. Látni fogod, hogy elragadtatásomban nincs semmi túlzás. Egyet fogsz velem érteni abban, hogy egy ilyen beszéd, ott, hol a politikai erkölcsök még nem zülöttek el, arra alkalmas, hogy megmozdítson egy egész országot, s nagy aspiratióihoz köze­lebb tolja egy egész évtizeddel. Ne azokat a csapásokat nézd, me­lyeket sűrűn osztogatott a csatának hősi hevében, mert ezek a háborgó szenvedély számlájára tartoznak, ha­nem figyeld meg okoskodását, mérle­geld azokat a nyomós érveket, melyek az örökigazság erejével pattantak ki e lángoló agy­velőből, s bizonyára iga­zat adsz nekem, hogy álláspontunk így megvédelmezve, hazánk jogai így előtérbe tolva, ellenfeleink törpe lelke és satnyult politikai idegzete így meg­világítva még soha sem volt. Az egészséges levegőjű Angliában egy ilyen beszéd pártbomlást, kormány­válságot , a politikai rendszernek tel­jes módosulását vonja maga után. Mert ott a párteszközök és a pártczások nem nyomják háttérbe a politika nagy igaz­ságait s a haza nagy érdekeit. A meg­­okolásnak ott még súlya, az igazság­nak ott még ereje van. Ott az ilyen beszéd nem kerül, mint egy lánczra vert bűnös, a parlamenti levéltár jól őrzött tömleczébe, hanem szárnyakat kap a sajtó útján, klubokban, egyle­tekben, meetingeken felolvastatik, ma­gyaráztatok , baigtatják iskolai olvasó könyvekbe, sorakoznak igazságai mellé, pártok alakulnak, kérvényeznek, agitál­nak s a közvélemény hullámai megost­romolják a Westminster palotát. Nálunk . . . ? Nos, nálunk is meg lesz a hatása. Sokan elolvassák, tovább adják, meg­beszélik, átlátják igazát és a meggyő­ződésnek deleje átáramlik egyik lélek­ből a másikba s habár észrevétlenül, de mégis csak fölépül az a hit, hogy állami függetlenség nélkül hazánk ösz­­szezsugorodik és végkép elsorvad.“ Ugron Gábor beszéde. (Tartotta a képviselőhöz márcz 24-iki ülésén.) T. ház ! A lefolyt felirati vita azon ta­núságot tette, hogy minél kevesebb sikert mutathatott fel a kormánypárt szónokainak érvelése, azon felirati javaslat mellett, amely egy nagy közjogi botlást tartalmazott, a­mely közjogi botlás helyreigazítására később a bizottsági elnök úr is beleegyezését nyil­vánította, e kudarcz első feltűnése, nem hogy arra kényszerítette volna a kormánypárt szó­nokait, hogy sokkal szerényebbek legyenek, (Helyeslés balfelől.) és beismerjék azt, hogy a közjogi kérdések vitatása terén azok, a­kiknek értekezletén egy ily lényeges közjo­gi botlás és botrány keresztül mehetett, azok, mint tekintélyek, nem léphetnek a képvise­lőház elé . (Úgy van! Úgy van ! balfelől.) hanem minél súlyosabbak voltak a csapások, melyeket az ellenzék szónokaitól kaptak, an­nál elszántabban és vakmerőbben fordultak az ellenzék és annak politikája ellen. (Igazi Úgy van! balfelől.) Úgy tűntek fel előt­tem, mint a sűrített levegővel telt gummi labda. (Élénk derültség balfelől.) a­mely an­nál nagyobbat ugrik, mennél jobban ütik­ a földhöz. (Élénk derültség és tetszés, a bal és szélső baloldalon.) A vitatkozás rendén, mondhatom, a valóságos érv mennél kevesebb volt. (ügy van! Ügy van! balfelől.) És az utóbbi na­pokban maga a pénzügyminiszter úr lépett a síkra, elhagyta azt a csendes révet, a pénz­ügyek révét, a melyben otthon van, és ki­szállt a tenger széles vizére, a hol már a szelek játszadoztak kis hajójával s köny­­nyen röpítették hol ide, hol oda, mert gyön­­ge volt a kormányos arra, hogy ellenállhas­son azon szeleknek, melyek a közjogi kérdés megvitatásában hajóját dobálták. (Élénk he­lyeslés és tetszés a baloldalon.) Azt kérdi Wekerle Sándor pénzügymi­niszter úr, hogy mi az oka annak, hogy a 48-as párt a maga felirati javaslatába egye­dül csak közjogi kérdéseket vett fel. Ennek oka az, mert a trónbeszéd s a trónbeszédre adott válasz nem c­élzott egyebet, mint a 67-iki kiegyezés ünneplését, ünneplését ak­kor, midőn annak balsikereit a nemzet sa­ját szemeivel láthatta. (Helyeslés balfelől.) nem vettünk fel a felirati javaslatba a köz­jogi kérdéseken kívül egyebet azért, mert előbb szükséges, hogy a korona viselője ezen kérdések iránt teljesen tájékozva legyen, mert csak ezen kérdések alapos ismeretével lehet Magyarorsz­ág regenerációját, reformáló új­­jáalkotását egészséges alapokon a természe­tes fejlődés rend­e keresztülvinni. (Élénk helyeslés balfelől.) mer­t csak akk­r lesz le­hetséges, hogy a nemzet a maga belső orga­­nizác­ióját akként alkossa m­eg, hogy érde­keit, minél inkább csoportosítla, fejlessze, és az országot minél előbbre vezesse, a nemzeti feladatok útján, hogyha a nemzet vissza van adva önmagának, ha kizárólag maga rendel­kezik saját ügyei felett, ha egyedül csa­k a saját érdekeire kell tekintettel lennie. (Élénk helyeslés balfelől.) A közjogi kiegyezést önök ma akként tüntetik fel, hogy annak változatlannak kell maradni. És miért? Nem azokért az elvekért­, a­melyek benne foglaltatnak, hanem, hogy az a párt is, a­mely ezen elvek alapján jut kormányra, a hatalmat örökre változatlanul megtartja. (Élénk helyeslés a szélsőbalolda­­lon.) Nem azért hirdetik önök, hogy a 67-iki kiegyezés rendelkezései maradandók és vál­tozatlanok, nem azért hirdetnek annak nem­zedékekre kiható hosszú életet, mintha an­nak elveit olyanoknak tartanák, a­melyek a nemzet életének és szükségleteinek megfelel­nek. Hiszen a pénzügyminiszter úrnak, mi­dőn Ausztriával vám avagy fogyasztási adó, vagy más közgazdasági kérdésben tárgyal, naponként éreznie kell azon nyűgöt és bé­két­, a­melyet ezen törvények az ő kezére kötnek és korlátot emelnek előtte, hogy e nemzet érdekeit akármely közgazdasági kér­désben minden korlát és akadály nélkül ne érvényesíthesse. Úgy van! I így van! a szélső­­baloldalon! De önök állandóaknak hirdetik az 1867-iki kiegyezés rendelkezéseit, hogy állandóan a hatalom élvezetében maradhas­sanak. De a­z. előadó tovább megy, midőn tegnapi beszédében újból feltette a koronát, azt mondta, hogy nem arra van szükség, hogy a pártok váltakozzanak, hanem, hogy a többség akarata feltétlenül érvényesüljön. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbalolda­­lon. Ezt­ mondta!) A parlamentarizmus azon alapszik, hogy az ország többségének aka­rata érvényesüljön. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) De egy par­lamenti többség akarata érvényesítésének nem szabad feltétlennek tenni, annak feltételei vannak. Az első feltétel az, hogy azon több­ség, mely a parlamentben helyet foglal, va­lóban a nemzet többségének legyen kifeje­zése. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Bartha Miklós: Még elhitetik ma­gukkal ! Ugron Gábor: Szükséges arra az, hogy az a többség ne a piaczon legyen ösz­­sze­vásárolva. (Zajos helyeslés és taps a szél­sőbaloldalon. Nagy mozgás jobbfelől.) Szük­ség van arra, hogy az a többség a népnek akaratából és ne a hatalomnak erőszakosko­dásából (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon) szülessék. Hogy a többség elveiért nem a főispánok kegyelméből foglaljon itt helyet. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj.) Az erkölcstelenség, bűn. (Nagy zaj a jobboldalon.) Kérem, nagyon szép állati han­gokat hallok. (Derültség a szélsőbaloldalon.) úgy tudom, hogy nem választottak állatokat képviselőkké. (Felkiáltások jobbfelől: Rend­re ! Rendre!) Ugron Gábor: Mit tesz az, kimon­dani, hogy a többség akaratának kell érvé­nyesülni ? Azt, hogy az egyes uralkodók ab­­solutizmusa helyébe egy parlamenti többség absolutizmusát lépteti. Miért ? Mert annak a többség akaratának erkölcsi feltételekkel is kell bírni, nemcsak eredetére nézve, de azon akaratnak, a­melyet ők, mint többség, érvényesíteni kívánnak, a nemzet többsége akaratának is meg kellene felelnie. Kell, hogy a közvélemény őket abban támogassa, akkor az az akarat, bsfimity- többség álljon megöt­te, törvény szerint érvényesülhet, de jogosu­latlan marad. (Úgy van! Úgy van­ a szélső­­baloldalon.) De voltak és vannak többségek, a­melyeknek akarata, mert e föltételek nél­kül érvényesült, a világhistóriában szomorú napokat tüntetett fel. Hiszen a franczia kon­­vent szintén azokat az elveket hirdette, hogy a többség akaratának feltétlenül teljesülnie kell, s a ki a többség akarata elé mert áll­ni, azt guillotinehoz vezették. Avagy t. elő­adó úr, Károly angol királyt nem-e a parla­ment többsége végeztette ki, várjon XVI. Lajost nem a többség akaratából hurczolták-e vérpadra? (Ugy van ! Ugyvan ! a szálsőbalol­­dalon.) A többségnek feltétlen uralkodása s a kisebbségnek egyúttal feltétlen elnyomása mindebből következik. (Úgy van a szélsőbal­oldalon.) Ez nem a parlamentarizmus alapelve, hanem igenis az, hogy a parlamenti kormány­nak compromisszumokból kell élnie, hogy a két párt a kormányon levő és az ellenzék egymást kellőképen kiegészítse s hogy azok egymást nem legyőzendő ellenségnek, hanem munkatársnak tekintsék. (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon. Zajos helyeslés a jobb­­elől.) Az egyik az állam hajójának kor­mányát kezében tartja ta adja az irányt, a másik pedig, mint a vitorla, felfogja a leve­gő áramlatot és adja a mozgató erőt az ál­lam hajójának előbbre viteléhez. (Élénk tet­szés szélső balfelől.) A pártok felváltó gaz­dasága pedig azon a czélon és érdeken alapul, hogy egy pártnak sokáig a kormányon való uralkodása ne teremtené meg a klikk ural­mát, hogy a fogadott barátoknak rendszere szűnjék m­e­, és hogy az állami hatalom ke­zelésében az az örökös tudat álljon mindig a kormányférfiak előtt, hogy következni fog­nak az ellenzékiek a kormány padjaira, a­kik majd be fognak tekinteni az akták tömegé­be és ott meg fogják találni a mi vissza­éléseinket. (Zajos tetszés a szélsőbaloldalon ) A parlamenti pártok felváltott uralmának helyessége és indoka abban is rejlik, hogy mindenki előtt álljon az a jövendő hogy az ország kormányának részese lehet, ha erőit kellőképen ki tudja fejteni, hogy ha a nem­zet törekvéseinek élére áll, ha a nemzet as­­pir­átióit ki tudja fejezni, ha a nemzet aka­ratát legpregnánsabbul fel tudja mutatni a tör­vényhozás előtt. (Zajos tetszés és helyeslés a szélsőbalon.É­s itt épen ellenkezőleg azok, a­kik a nemzeti törekvéseket bénítják, a­kik a nemzeti aspiratiókat elhallgatják, azoknak vezérszónoka azt mondja, hogy már nincsen a nemzetnek aspiratiója, mely ki ne volna elé­gítve, ha ezek az emberek, a­kik, midőn az ország ily állapotban van, a nemzetet bol­dognak, kö­zjogilag teljesen kielégítettnek mondják, akarják a párturalmat meghonosí­tani, akkor nem tesznek egyebet, mint elő­idézik a visszamaradottságnak, reactiónak, visszaesésnek és azon közjogi szolgaságnak, a­melyben ma Magyarország, van huzamos időre való fentartását. (Hosszantartó zajos tetszés és taps a szélsőbalon.) Hiszen t.­hát, Magyarországon, ahol min­den hónapban előfordul egy eset már szé­gyenük is feljegyezni, hogy magyar honpol­gárokat Magyarország területén, Horvátor­szágban vagy Magyarországban azért insul­­tálnak, mert magyarok, hogy magyar polgá­rok az állam által fentartott intézményekben azért bántalmaztatnak, azért tétetnek hátra, mert magyarok, midőn megtörténik Magyar­­országon, hogy míg egyik intézménytől, mint a közös hadsereg intézményétől, éveken ke­resztül folytonos sérelmeket és bántalmakat kell, hogy eltűrjünk, akkor azzal állanak elő, hogy ez a nemzet nem bír semmi ki nem elégített aspiratióval, hogy a nemzet minden aspiratiója ki van elégítve, ez a meghunyász­­kodásnak és az ámításnak legnagyobb mér­téke. (Úgy van ! ügy van! Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen Francziaország nagy állam s Anglia is nagy hatalmas állam — Francziaország egyike a legrettegettebb con­­tinentális államoknak. Anglia uralma a ten­geren kizárólagos és el van ismerve mindenki által. Es t. hát, melyik angol vagy melyik franczia államférfin venné magának azt a bá­torságot, hogy az angol vagy franczia parla­mentben azt mondja, hogy az angol nem­zetnek vagy a franczia nemzetnek minden aspiratiói teljesen ki vannak elégítve. (Moz­gás a jobboldalon.) Hiszen jól tudjuk, hogy a franczia nemzetnek politikai törekvései van­nak visszaszerezni integritását, jól tudjuk, hogy az angol nemzetnek politikai törekvé­se ismeretlen világrészeket hódítani. És le­gyenek meggyőződve, a­mely nemzetnek nin­csenek vágyai, nincsenek aspiratiói, az a nem­zet meghalt, az nem tud élni, mert vágyak és czélok nélkül nincs semmi, a mi akarat­erejét összegyűjtse, nincs a mi vezesse, nincs a mi irányítsa.­­Élénk helyeslés a szélsőba­lon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélső­balon: Hadd beszéljék ki magukat! Onnan tessék csendet kérni! Elnök csenget.) Meg van ezekben adva a felelet, hogy miért nem tartottam szükségesnek felirati javaslatomban a közjogi kérdésekben túl­­menni, mert igen jól tudom, hogy az lesz hangoztatva, hogy a közjogi kiegyezést, — vagyis a­mint szokták mondani alapot, ho­lott az nem alap — fenn kell tartani. Nem alap az, mert az a nemzetnek majdnem ez­redéves múltjából alakult alkotmány, a ma­gyar nemzet alkotmány történetéből leszár­mazott törvények és jogok összesége , az nem 1867-ben keletkezett. (Élénk helyeslés a szél­sőbaloldalon.) 1867 — csak egy fattyú — haj­tás rajta. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelől.) Az alap, melyen a nemzet politikai élete nyugszik az az ezred­éves alkotmány, melyre őseink annyiszor és ismételten hivatkoztak és a melyet őseink ismételten és ismételten törvénykönyvbe ik­tattak, hogy királyaink azt végre valahára megtartani szíveskedjenek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) De hát az 1867-iki kiegyezés változatlan fenntartása a czél és érdek, a­melynek nevében a kormány és a kormányelnök által vezetett párt ma­gának mindent megenged azért, mert szerinte a kiegyezés veszélyeztetve van, ha fejleszte­­tik; megengedi magának azt, hogy azt a pártot üldözze és elnyomja, a­mely a kie­gyezés védelmére vele együtt sorakozik, azon czélból és érdekből, mert a kiegyezést a füg­getlenségi törekvések veszélyeztetik; meg­engedi, hogy z egész adminisztrácziót ha­talmába kerítse, hogy a közigazgatás ne le­gyen egyébb, mint nagy korteskedés, mely a bűnök egész szövetségét, egész lánczolatát hozza létre, melyet öt év alatt megtisztítani és a közigazgatásból kiirtani nem lehet, ha­nem a maga romboló hatásával működik to­vább, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és azok, a­kik egymás ellenőrzői, felettes ha­tóságai kl­l­ene, hogy legyenek, lesznek czin­­kostársak. (Élénk helyeslés a szélsőbalolda­lon Egy hang a szélsőbaloldalról: Ott van Csongrád­ megye. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Miután a t. túloldalnak fi­gyelme nincsen eléggé lekötve, felhívom be­cses figyelőjét egy kérdésre. (Halljuk! Hall­juk ! a szélsőbaloldalon.) Jól tudjuk, hogy megjelent a „Budapesti Hírlapban“ban egy közlemény, a­mely szerint a kormány 700.000 és néhány ezer forintot küldött szét postán választási czélokra, az is meg volt nevezve, hogy kiknek (Igaz! Úgy van­ a szélsőbal­­olda­la.) Erre jött egy félhivatalos közlemény amely azt mondta, hogy a pénz sem a bel­ügyminiszter, sem a miniszterelnök által nem küldetett el. De várjon akkor ki által kül­detett el ? Én jól tudom, hogy a választá­sokra, a kormánypárt hívei érdekében nem­csak azon összeget költötte el, hanem annak több mint háromszorosát. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Azt kérdem én önöktől, hol szerezték ezt e pénzt ? (Nagy derültség a jobboldalon.) Ki adta ezt a pénzt? (Élénk derültség a jobboldalon.) Az arisztokratia tette össze önöknek ? a főpapok írták alá ? vagy a külföldi bankárok adták . (Derültség a jobboldalon. Tetszés a szélsőbaloldalon.) A­ki azt a pénzt adta, annak önök vi­szontszolgálattal tartoznak. (Igaz ! Úgy van­­ a baloldalon.) Azt ingyen önöknek nem ad­ták, az egy megfizetés, az egy bér, melyet újból megszolgálni tartoznak itt a törvény­­hozásban a­hová önöket küldötték. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ha az arisztokráczia adta, s akkor nem beszélhetnek önök demokrá­ciáról, az arisztokrácziának vannak zsoldjában annak akaratát kell teljesíteniök. (Tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbról.) Ha a fő­papok adták, ne harczoljanak az elkereszte­­lési rendelettel, tépjék le a liberalizmusnak ok nélkül viselt álarc­át, álljanak a püspö­kök pásztorbotja mellé és teljesítsék azt, mire azon pénz fejében vállalkoztak. V­agy a külföldi bankárok adták ? Miért ? üzletért, haszonért, vagy a múltban tett szol­gálatokért? A bankárok nem olyan oktalan emberek, hogy a már kapott szolgáltokat megfizessék utólag, hanem a jövőben teendő szolgálatokért adták. (Derültség jobbról.) Eiír­­­t biztosítani tudok, hogy e pénzt önöknek a magyar nép nem adta (Élénk tetszés szélső­balról.) Bárkitől kapták, oly helyről kapták tehát, amelyet meg kell szolgálni. De hát ha ellenségünktől Ausztriától, hátha az udvari körökből kapták a pénzt? (Zajos derültség jobbfelől.) Nagyon természetes, hogy most felzudulnak önök. (Derülség jobbról. Felki­áltások: Nevetünk!) felzudulnak, midőn azon pénz eredetét kutatjuk, mert nem tudják ki­nek bélyegét sütötték az önök homlokára. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Károlyi Gábor úr: Mondja meg mindenki kitől kapta ? (Derültség.) Ugron Gábor: Azt mondja az előadó úr, hogy én ragyogó fantáziámmal lerajzol­tam Magyarország jövendő képét és azt ír­tam le egész káprázatosan. A pénzügyminis­­zer úr pedig azt mondja, hogy a független­ségi tendenciák nem bírnak egy komoly po­litika minden attribútumával; továbbá, hogy ezt az aktuális politikába vittük be, bizonyítsuk be tehát politikánk valószínűségét, különben csak akadémikus vágyódás marad , hogy po­litikánkból a legelemibb kellékek hiányoznak, hogy gyakorlatban meg nem való ithható, hogy ha az elfogadtatnék, őscödrangú kis ke­leti állam színvonalára sülyednénk, hogy mi csak theoretikus kérdések vitatása terén va­gyunk. Hát te hát, mikor Róma meghódí­totta Hellaszt, arra igyekezett, hogy min­den görög városban két párt legyen. Az egyik a természet rendje szerint a görög vá­rosok szabadságát akarta, a másikról a ró­maiak gondoskodtak, — nem tudom, hogy választási pénzek által-e, — a­mely párt azt hirdette, Róma prof­e­sziója többet ér a gö­rög szabadságnál, Róma akaratát kell, mint törvényt elfogadnunk. S azt mondja erre a történetíró e tanok befolyása alatt folyton sülyedt Athénről, a világ bámulatát többé nem tetteivel ébresztette fe, hanem azon hízel­géssel mellyel a rómaiak elé borult. Azon szószékről melyről, Demosthenes a nemzet szabadságát hirdette az előtt, a legundo­kabb hízelgéseket mondták el a római pro­­cenzuloknak. És én tudom a múlt század történetéből, hogy Lengyelországban szintén voltak országgyűlések, mely országgyűlések összegyűltek az orosz c­ár protektorátusa alatt, s melynek hatátározatai abban vég­ződtek, hogy ők rendkívül örülnek azon,­­ hogy Oroszországnak bölcs gondviselése Lengyel­országot a szabadságtól s a sza­badsággal járó fáradalmaktól megmentette. És most tekintsenek önök át a Vis­tula partján és láthatják, hogy azon szabad nemzetnek az a meghunyászkodása és az utolsó országgyűlésnek ezen szolgaiassága hová vitte ezt a nemzetet? A 21 millióból álló nemzet teljesen szét van tiporva és most Szibéria jégsivatagjain, az ólom­bá­nyákban, vagy itthon a börtönökben kell, hogy arról gondolkozzék, mily bűnösek és gonoszak voltak azon ősök, kik Lengyelor­szág szabadságát az orosz protekturátusnak feláldozták. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbalol­dalon.) Ez a bizelkedés, ez a meghunnyászko­­dás, ez a lemondás jut nekem eszembe, mikor a magyar törvényhozás termében azt halljuk emlegetni, hogy az ország nem való arra, hogy önálló, hogy független legyen, és azt mondják reája, hogyha Magyarország önál­lóvá lesz, akkor ötödrendű állammá kell, hogy alakuljon. Hát miért van itt ez a nemzet az állam keretében? Miért él? Azért, hogy fegyverhordozója legyen Ausztriának? Nem! Várjon a nemzet van-e a királyért, a nemzet van-e az alkotmányért! Nem! a király van, és az alkotmány van a nemzetért. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) ... És ez a ne­m­zet miért él itt a földön egy ezredév óta ? Azért mert a maga alkotmányát maga hozta meg úgy, hogy saját erőit minél szabadabban kifejthesse, és nem azért, hogy egyeseknek, tetszését és kedvét, megnyerje, hanem, hogy erői minél hatalmasabb érvényesülést nyer­jenek a világ előtt, és a maga életképessé­gét minél fényesebben bebizonyítsa. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen Magyaror­szág nem oly kicsi állam; Magyarország na­gyobb, mint Nagy-Británia, Magyarország nagyobb, mint Törökország. Népessége majd­nem akkora mint I’Oroszországé volt akkor, midőn 1866-ban megindult, hogy a német hegemóniát megszerezzze és Ausztria császár­ját megverje. (Igaz! Úgy van­ a szí 1,6 ba­lon.) Ha nem Bismarck vezette volna, hanem

Next