Ellenzék, 1892. július-december (13. évfolyam, 147-298. szám)

1892-09-16 / 210. szám

Tizenharmadik évfolyam. 210. szám. SZERKESZTŐI IRODA g.­pmgyftr-utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ­­ELLENZÉK­ ELŐFIZETÉSI DIJA: Egyes szánt ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap. Egem évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 60 kr. Kolozsvár, péntek, szeptember 16 189? KIADÓ­HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~­ czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Ized­am sora: 1 fia. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmand sora után 20 kr. fizetendő. Polgártársak! Hazánk nagy fia: KOSSUTH LAJOS ez évi szeptember 19-én tölti be drága élete 90-ik esztendejét. E nap előestéjét nemzeti ünneppé teszi Ma­gyarország polgárainak hálája, kegyelete és hazafisága. Egy hosszú élet sok szenvedése, egy ittcai küzdelem örök dicsősége, egy jobb jövő boldogító reménye hív ünneplésre min­ket isl e napon. Az értünk átélt szenvedé­­sekért, az érdekünkben vívott küzdelemért áldozzunk hálával, szeretettel, kegyelettel a Kossuth Lajos nagy nevének, hogy A 1- t a 1 a. Vele előkészíthessük magunkat a szebb jövőre 11 Ünnepeljük meg méltó fénynyel a nagy hon­talan születése 90-ik évfordulóját! Felkérünk benneteket polgártársak, hogy mindnyájan járuljatok hozzá, tehetségtek nerint Magyarország ünnepéhez. Felkérünk, hogy külsőleg is, házaso­tok felhebogozása és este kivilágítás által tegyétek mennél fényesebbé ez ünne­pi­ A születésnap előestéjén, e hó 18-án délután 4 órakor ün­nepélyt rendezőnk a Re­do­n­t­b­a­n. Legyetek ott minél tömegesebben! Este 7 órakor egyetemünk ifjúsága rendez fáklyás­ menettel egybekötött ünnepélyt. Az ifjúság szivében lángoló lelkesedés mellett gyújtsátok fel ti is szivetekben a kegyelet növétnekét! Vegyetek részt teljes számban az ifjúság ünnepélyén! Este 8 órakor közvacsora fejezi be a nap ünnepségeit a „Központi szállódban. Jelenjetek meg ott is minél többen. Szenteljétek meg szeptember 18-át mint hazafiakhoz, mint az erdélyi részek tezárvárosa polgáraihoz illik komoly méltó­sággal, lelkesedéssel!­­ ÉLJEN KOSSUTH LAJOS! Kolozsvártt, 1892. szeptember 15-én. A Kossuth-bizottság. Felhívás Kolozsvár 87. kir. város hazafias közön­ségéhez ! KOSSUTH LAJOS mr f. hó 19-én­­»» születésének 90-ik évfordulóját üli meg! e napon a haza minden igaz fia! Hálával és kegyelettel ünnepli a magyar sza­badság Apostolát, a legnagyobb élő magyart ! Hazafias bizalommal kérjük Kolozsvár sz. kir. város közönségét, hogy e nemzeti ünnep jelentőségének külső kifejezésére a jelzett napon házait föllobogózni és a nagy nap elő­estéjén, folyó hó 18-án, (vasárnap) ablakait kivilágítani szíveskedjék. Éljen Kossuth Lajos! Az egyetemi polgárság által kiküldött ren­dező bizottság nevében: Herepei Iván Pfeieffer Jenő elnök, jegyiű. Kossuth diszpolgársága A servilis főispánoknak, polgár­­mestereknek fényes leczkét adott a há­tságból Magyaroszág fővárosa. Meg­tanulhatják ebből azt az igazságot, hogy a­ki megbecsüli Kossuthot, az önmagát a hazája szabadságát becsüli meg és a­ki elismeréssel viseltetik Kossuth ér­demei iránt, az becsületes hazafiságát dokumentálja általa. Megtanulhatják abból, hogy Kossuth tisztelete által nem követ el senki tiszteletlenséget az uralkodó személye iránt, sőt azt bizo­­nyítja be, hogy nagyjai érdemét mél­tányolja és kegyelettel őrzi. Magyarország fővárosa fényes pél­­dát adott a hazafiasságból azoknak, a­kiknek hyperlojalitása letagadta Kos­suth érdemeit és szennyet dobott az ő fényes történelmi nevére. Hiszen ma a távol élő Kossuth nagysága és alko­tásainak üdvössége előtt bátran lebo­rulhat e nemzet a­nélkül, hogy egy alkotmányosan érző és kormányzó fejede­lem iránt érzett tiszta lojalitása csor­bát szenvedne. A Kossuth lelkesedése, törekvése, küzdelme eredményezte, hogy egy szabad, logális és erőteljes nemzet felett uralkodik a felség, nem pedig el­csigázott, satnya rabszolgák felett. És ez bizonyára üdvösebb a koronára, mintha ellenkezőleg volna. De nagyon rosszul szolgálják a korona érde­ké­b­en udvaroncz kormá­nyok, a lakájoskodó miniszterek, a­kik mindig és mindenről tévesen informál­ják a királyt. Rosszul szolgálják az uralkodó házat azok a servilis elemek, a­kik minden nemzeti mozgalmat in­­legálisnak képzelnek. Hiszen a miért Kossuth Lajos az elfogadott alkotmá­nyos renddel nem ért egyet, azért nem lázadó, nem forradalmár, — mert hi­szen ellene sem esküszik — a csak rendithetlen hive tiszteletre méltó esz­méinek, és fönséges idealis musának. Hanem a törpék a cselédek, az önzők és az udvari fényre éhezők az óriási jellemet — mely önmagához mindig következetes — megrágalmazzák ki­csinyítik bevádolják, hogy ez által fi­togtatott lojalitásukat tolják előtérbe. Vajjon miért rágalmazzák, miért vádolják? Mert hízelegni akarnak, mert kegyre lesnek, mert kitüntetést ke­resnek, mert a hivatalos hatalom pár­toló szeretetére és konczokra éheznek. Más magyarázata nincs mert az őrült beszéd, hogy Kossuth tisztelete nem fér össze az uralkodó tiszteletével; a­ki azt hirdeti, az nem becsüli hazáját, az nem becsüli hazájának szabadságát és alkotmányányát, a­ki pedig hazá­ját és hazájának alkotmányos rendjét nem becsüli, az nem becsüli kirá­lyát sem. Azt csak nem fogják — mert nem is lehet — eltagadni, hogy alkot­mányos szabadságunkat Kossuthnak köszönhetjük. Nos hát, a­ki Kossuth személyét nem becsüli, becsülheti-e a hazája s­zabadságát. Hogy Kossuth Lajos tisztelete és érdemeinek elismerése ellenkezik a magyar lojalitással, azt hirdethetik a meghunyászkodó opportunisták, az udvaronczők, a politikai cselédek, de a függetlenséget, szabadságot és őszinte hűséget valló és hirdető nemzet, nem hiszi el hazug szavaikat soha. Ezt bizonyítja Budapest főváro­sának nemes példaadása, mely mindig odaadó hűséggel ragaszkodott és ra­gaszkodik uralkodójához, de azért Kos­suth Lajost díszpolgárává választja meg, mert jól tudja, hogy ez a felség iránt tanúsított hűségből semmit sem von le. Csak a szervilis miniszterek a ki­tüntetésre leső főispánok, az erdót és lápot váró polgármesterek követik el a szégyenletes bűnt az által, hogy nem restellik Kossuth ellen nyomorultul korteskedni az uralkodó nevével. A magyar főváros sohasem adott alkalmat arra, hogy különös sovinis­­tikus törekvésekkel lehetett volna vá­dolni. Hazafias érzületét mindig mér­sékelni tudta és bizonyára senkinek sem jutna eszébe a főváros tanácsát forra­dalmi törekvésekkel gyanúsítani. A fő­város tanácsa inkább opportánus volt mindig és hogy most Kossuth Lajost díszpolgárává választotta, ezzel azt bi­zonyította, hogy opportunus óhajt len­ni a hamisítatlan nemzeti érzülettel szemben is. Nagy elvetemültség, nagy tudat­lanság, nagy servilizmus és a morális, a hazafias érzelem nagy fokú elsat­­nyulása szükséges ahoz, hogy ebben a hazában akadjon valaki, a­ki még ab­ban a hitben élhet, hogy Kossuth La­jos tisztelete, Kossuth Lajos nevének ünneplése nem tartozik a legszentebb hazafias kötelességek közzé. A főváros megadta a példát, a­mely bizonyára fölrázza kicsinyhitű kétkedésükből még azokat is, a­kik szemforgató lojalitásuk álarcza alatt Kossuth megtagadására vetsmültek. Áll­jon talpra a nemzet egy szívvel, egy lé­lekkel és tegye impozánssá a nagy na­pot, melyen a Gondviselés Kossuthtal ajándékozta meg e nemzetet. Legyen a nemzeti lelkesedés ünnepévé e nap, mely azt hirdesse, hogy koronás ki­rályát mindig szereti és tiszteli e nem­zet, mely szeretednek és tiszteletnek csak fényét emeli az i. lelkesedés, me­lyet nagyjai iránt mindenkor. A ki e kettőt mai mösérhetetlennek tartja és hirdeti, az bűnt követ el, nemzeti árulás csömérletes bűnét. —­a A ref. theologiai fakultás. is. Mult évi deczember elején nyilt meg Budapesten az egyesült reformá­tus egyházkerületek zsinata, mely az evang. lutheránusokkal egyesülten 100 éves emlékünnepét ülte meg az első protestáns zsinatnak. Egyszersmind meg­kezdette tanácskozásait, mint törvény­hozó testület, az egyházi alaptörvények felett. A ref. zsinat első ülésszaka ak­kor csak né­hány napig tartott s a tanácskozások folytatását tavaszra ha­lasztották. Ekkor történt, hogy az April 2-iki ülésen Kis Áron debreczeni püspök, gr. Degenfeld József gondnok és Tóth Sámuel főjegyző indítványt nyújtottak be, hogy Debreczenben egy tanár­képzővel kapcsolatos bölcsé­szeti fakultás állíttassák fel. Ez a Debreczenieknek régi óhajtások, fé­nyes és nagy vagyonal rendelkező fő­­iskolásoknak kiegészítjük ,égeti. Szász Domokos erdélyi püspök üd­vözli az indítványt, úgy a maga, mint az erdélyi egyházkerület képviselői ne­vében és felajánlja azt az összeget, melyet edddig hasonló czélra az erdé­lyiek összegyűjtöttek. Da másrészt az indítványt megtoldja azzal, hogy a zsinat egyúttal tegye meg a lépéseket a Kolozsvárt már régen ter­vezett theologiai fakultás lé­tesítése tárgyában, annál is inkább, mivel az erdélyi egyházkerület erre a czélra már majdnem százezer forin­tot gyűjtött s két házat is szerzett. Indítványozza, hogy a zsinat mind a debreczeni, mind a kolozsvári fakultá­sok előkészítésének czéljából bizottsá­got küldjön ki. Többen hozzászólanak és csak a debreczeni fakultás felállítását pártol­ják. Kovács Albert azt hiszi, hogy pap­növeldére senki sem fog áldozni. A magyar protestánsokhoz méltó csak egy teljes egyetem felállítása volna s ez Debreczenben könnyen létesíthető. Szónok ilyen intézetre ma­gyar nemzeti szempontból is súlyt helyez. Az ügyet egy 15 tagú bizottság­hoz tették át, mely a kérdést bőveb­ben megvitassa ■ most novemberben jelentést tegyen az újra összeülendő zsinaton. — Tisza Lajos gróf azon pótló indítványt tette: előre mondas­sák ki a bizottságnak adandó utasí­tásban, hogy újabb adóterhek kirová­sát a két fakultás létesítése érdeké­ben a zsinat nem tartja megen­gedhetőnek. Ezt az indítványt egy­előre 2 szótöbbséggel elvetették, így került ismét napirendre a ko­lozsvári theol. fakultás kérdése. Igaz, hogy mindjárt első megjele­nésekor a budapesti zsinaton czifra új ruhát aggatott rá a püspök, azt állít­ván róla, hogy van két háza és 100 ezer forintja, pedig a két háznak csak a neve volt az övé, mert egyiket 12 ezer, másikat 88 ezer forint kölcsön­pénzzel vásárolták, a 100 ezer forint­ból pedig nem tudtak többet kimutat­ni 35 ezer frtnál. Hanem hát a­mi nem volt igaz tavaszszal, igaz kell hogy legyen ős­­­s­­zel. Szerezzük őszre a hiányzó 60 ezer forintot! ( És szétküldettek újra a kéregető­­vek. Minden valamire való emberünk, a­ki addig még nem adott volt, ka­pott belőle három ízben egyet-egyet. Van olyan személy, ki azt állítja, hogy hozzá fél év alatt 4 kéregető ivet kül­döttek. Azonban igy is vékonyan csep­pent, pedig az uj adóprést nagyon szorították s a ki a hatalom kegy­mosolyában fürödni akart, hogy a grá­­cziából ki ne essék, — annak „mu­száj“ volt adni. Ezzel nem nagyon di­csekedhetünk majd a zsinat előtt! Nem lévén más mód, odanyúltunk a hol volt: az egyházkerület közpén­zeihez, a felügyeletünk alá bízott ide­gen tőkék jövedelmeihez, a más czé­­lokra rendelt alapítványokhoz stb. és készítettünk ilyen költségvetést. Mindenekelőtt tüntessük ki a ta­vaszszal meglevőnek jelzett 100 ezer forintot. Vegyünk el a 2 milliónyi papír­­járadék eladásával s különböző bank­­részvények vásárlásából kiszámított nyereségből 40 ezer forintot, s fizes­sünk vele házvásárlási adósságot.Ugyan­ebből kapjunk még 16 ezer frtot, ehez tegyük a milliós kölcsön nyereségét 5700 forintot; végre az adományok 35 — 40 ezer forintját, meglessz a 100 ezer forint. Igaz, hogy az adományok nyom­tatott jegyzékének végén föl van em­lítve még egy 60 ezer frtos ígéret; de az is igaz, hogy a ki ígérte, családos em­berré lett s igy arra b­eol. fakultást alapitni nem lehet. — Évi szükségletünk az uj fa­kultéra IH400 frt, ebb­ől 10 ezer, 5 tanár pénzfizetése, ezen felül mindenik kapna szállásrészletet a Plihálról ne­vezett fakultási házban, mely a kül­­magyar utcza kezdeténél, az Emke pa­lotával szemben fekszik. Továbbá 6400 forint kell 80 ta­­­­nuló convictusára, egynek tartási költ­­­­ségét 80 forintra számítva. A többi 3000 forint kiadás kell apróságokra. * Fedezetül szolgálna: " Az államsegélyből . . . 2500 frt. Közalapból......................... 2000 frt. Az enyedi papi convictusból 1000 frt. Az enyedi tanító­képezdé­től elvonva .... 500 frt. A papi gyámintézettől (mi­kor az 5 egyházkerület felállítja az általános gyámintézetet .... 500 frt. A házi pénztár kamatából 1000 frt. 80 ifjú közzül csak fele kap- ' na ingyen ellátást; 20 fi­zetne évi 100 frtot, 20 évi 50 frtot .... 3000 frt.­­ A fakultás tőkéi után jöve­delem ....... 3000 frt. Kell még 6000 forint, melyet a­­ zsinattól kérünk évi segély gyanánt,­­ minthogy az új fakultást az ők ifjaik­­ is látogathatják.­­ * * * Mikor ez a kép, miként a jövő­­ ködéből derengő szép tájék, élőnkbe volt festve,­­ megindult a vitatkozás.­­ Részt vettek benne az ellenzék részé­­­ről, főként gróf Bethlen G Gábor és Bá­­­lint, Dósa Dénes, Szabó Samu, Makkai Domokos, és dr. Kovács Ödön­ ta­nárok. Bethlen Gábor főgondnok éles szavakban fejezi ki felháborodását; bá­­i­­múlja azon „akrobatái igyekezetét“,­­ melylyel az uj tervezet „kerülő uta­­­kon“ éppen oda akar jutni, honnan 3­0 évvel ezelőtt eltereltetett, t. i. az enye­­k­di theologiai akadémiai megszünteté-­­séhez. Hiányzik az előterjesztésből az i- igazság, őszinteség, jóhi­­­­­szemű­s­ég; s e két erős szóval ;­ bélyegezte meg: „turpisság és m­a­­ a f­i­d­e ”.“ s máig is okoskő­lterületi Rósz néven is vették, sérelem képpen emlegetik. Bethlen Gábor gróf igy dott: Három évvel ezelőtt a közgyűlés kimondotte az enyedi b­eol akadémia sérthetetlenségét , imé­ a mostani terv szerint elvonnak eddig: jövedelmeiből 1500 forintot, azzal a megokolással, hogy ez „természetesen“ a kolozsvári új fakultást illeti, mint­hogy a központi pénztárból, az úrbéri papírok konversiójából kapott nyere­ségből kapták. Visszás eljárásnak tartja, hogy a papok műveltségét emeljük, jövedel­meiket nem. Indítványt nyújt be, hogy a Beth­len főiskolának adott évi 1500 főt se­gély érintetlenül hagyassák. — Dósa Dénes, igen találóan jel­lemzi a költségvetést olyannak, mely „lyukkal lyukat akar betoldani.“ El­veszi más alapoktól azt, a mi azoké volt, s a honnan elvette: másik lyuk marad. Nem a papok képzettségű hiányzik, hanem a fizetés csekélysége a baj. — Van akárhány 300—400 frtos papi állomás s átlagban számítva egyházkerületünkben egy papi állo­másra nem esik több fizetés évi 500 frtnál. Elveszünk mindenkitől a mit lehet s forditjuk egy feles­leges dologra, mert két theol. akadé­miára egyházkerületünknek nincs szük­sége. — A költségvetésben felvett ki­adásokat igen csekélynek találja, pedig egy tanár fizetése nem lehet kevesebb 3000 frtnál; egy tanuló ellátására kell évi 120—150 frt s a többi theol. aka­démiánál „magasb színvonalúnak“ hir­detett fakultás kiadása, nem lehet ke­vesebb évi 30 ezer frtnál. Indít­ványt ad be, hogy a kérdés napirend­­ről levétessék.« Botlon Bál­it gróf megrój­­a, hogy az államsegélytől akarnak újabb 7500 frtot elvenni, mikor már edd­g is 2400 frt központi kormányzás szük­séglet czimén abból elhasználtatik. Így közel 5000 frt az egész államsegély­nek egy harmadrész­e czéljától elvona­­tik. Az országgyűlés határozottan meg­szavazva és kikötve szegény papok és egyházak számára adja meg az ál­lamsegélyt. Ezen éhező nyomorultak szájából veszi ki a falatot az uj theol. akadémia, midőn a közalapból és házi pénztárból együtt 5000 frtot juttat a theol. fakultásnak, ahelyett, hogy ezt a közigazgatásra adná s felszabadítaná a régebben lefoglalt államsegélyt. Egy erőteljes testben, lélekben fejlődő síjf­­­nak évi élelmezésre 80 frt nem elég, egy napszámosnak több kell. Azon ta­nulók, kik 100 és 50 frtokat tudnak évi tartásukért fizetni, nem jönek hoz­zánk theológiát tanulni, hanem készül­nek maguk erején jövedelmezőbb pá­lyákra, így a tőlük számított 3000 fre jövedelem csak fikczió, költemény, mely­nek alapja nincs. A püspök már nyert két pyrk­usi győzelmet a konversiókkal és 1 millós kölcsönnel; ez lessz a har­madik. Megmutatja a jövő, hogy kára lessz benne egész egyházunknak, fon­tosabb közczéloktól vonatván el a jö­vedelem. Makkai Domokos azt emeli ki, hogy a­mely művelődési eszközre va­lóban szükség van, azt megteremti a közbuzgalom. Imé, a szászvárosi tano­dára szükség volt: megteremtette egyet­len embernek áldozatkészsége (éljen gróf Kun Kocsárd !) A sepsi-szentgyör­­gyi gimnáziumra is szükség volt: lét­rehozta a székely nép és gróf Mikó Imre lelkesültsége. A debreczeni egye­tem is meg lesz, mert nemzeti köz­­szükséget fog pótolni. A kolozsvári új fakultás felállítása erőltetett dolog, melyre a nemzet nem fog áldozni fél milliót. Végre dr. Kovács Ödön igen lendületes szép beszéd mellett tette meg ind­­­vány­át, hogy eszközöljen pL ref. és lath. zsinatok egyesült­ére el egy állami költségen felállítandó pro-• * * s. s.

Next