Ellenzék, 1892. július-december (13. évfolyam, 147-298. szám)

1892-11-21 / 265. szám

tizenharmadik évfolyam. 265. szám. Kolozsvár, hétfő, no­vmber 21 1892. SZERKESZTŐI IRODA A bolay­­ utcra 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők AZ­­ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA: ígért évre Félévre . Egyet szám ára 5 kv. Migjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap: 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 60 kr. KIADÓ­HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy |_| czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam­ sora: I frt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmand sora után 20 kr. fizetendő. A generalis nagykeresztje: Király ő Felsége f. évi novem­­b­rie 17-től keltezett elhatározásával biró Fejérváry Géza urnak m. kir. honvédelmi miniszternek és a Felség személye körüli minisztérium ideigle- Dea vezetőjének — a Lipótrend nagy­­keresztjét adományozta. A hivatalos lap mai száma hozza­­ vonatkozó királyi kéziratot. A Fejérvári báró kitüntetése ép oly meglepő a dolog érdeménél, vala­mint a királyi kézirat közlési módjá­nál fogva. A­mint ugyanis, a hivatalos la­pot olvasók tudják, az ilyen kitünte­tést tartalmazó királyi kéziratok­­ az illető felelős miniszter ellenjegyzé­­sével szoktak a hivatalos lapban köz­zé tétetni. Ez pedig azért történik, mert a közügyek terén szerzett érdemeknek ilynemű királyi kitüntetések alakjá­ban való elismerése nem kizárólag fel­ségi jog, hanem a felelős kormányé, a­melynek elhatározásához a felség csak hozzájárul ha ugyan nem akar a vétó joggal élni. És azt is tudják az emberek, hogy a hasonló kitüntetések eddig mindig a felelős kormány előterjesztésére szoktak adományoztatni az arra tényleg, vagy czi­leg érdemeseteknek. Most kivétel történt. A Fejérvári báró nagykeresztjét a felség úgy látszik csak saját elha­tározásából adományozta. Legalább a hivatalos lapban közölt királyi kézi­rat a felelős miniszter által ellenjegye­­gyezve nincs. Úgy kell tekintenünk tehát a báró úr kitüntetését, hogy ahhoz a felelős kormánynak semmi köze sincsen. Köze hozzá csak Fejérvári úrnak mint a magyar ----t—1 -0.,-j­tagjának van, a­ki eddigi érdemrendjei mellé most egy újabbat kapott. Hogy a felség minő különös érde­meket, s különösen minő olyan érde­meket kívánt jutalmazni, a­melyeket a báró újabb időbe­n szerzett, azt csak­ugyan nehéz kitalálni, s e tekintetben csak annyit láttunk, hogy a felség maga fennforogni vélt olyan érdemeket a­melyek legalább is felérnek — a Li­­pótrend nagykeresztjével. Nem kutatjuk a felség elhatáro­zásának okait, még azt sem vesszük zokon, hogy Fejérvári úr nagykereszt­jét a felelős kormány kezdeményezése és hozzájárulása nélkül adományozta. Elfogadjuk a tényt, hogy a felség érdemesült embernek nézi Fejérvári bá­rót és mert a királynak keze ügyében esnek a kisebb és nagyobb érdemren­dek, hát egyet kiválaszt a sokból és oda függeszti az ő érdemesült emberé­nek a mellére. Nyilván igy került ki a szekrény­ből a Fejérvári báró nagykeresztje is. Mi azonban egyebet is látunk ben­ne, mint egyszerű kitüntetést. Látjuk nevezetesen a felségnek egy tényét, mely azt mutatja, hogy Fejérvári báró az újabb időben és pedig épen a Sza­­páry-kormány válsága folyamán szerzett magának arra való érdemeket, hogy a király a Lipót-renddel honorálja. De hát miben állanak voltaképen a báró úr nagyszerű érdemei épen a kormányválság idején ? Hát szerintünk csak abban lehet­nek érdemei, hogy e válság folyamán a királyt csak­is a báró úr látta el informác­iókkal és épen, mert kitünte­tést nyert következtetnünk kell, hogy az informálást a király megelégedésére végezte. Látjuk e mellett azt az osztrák generálist, a­ki — bár magyar minisz­ter —, mindig a döntő körökkel tart­va mindig az osztrák érdeket szolgál­ja ,s n mert ezeket jól szolgálja, hát miéltó arra a Lipótrendre. Mi egy cseppet sem irigyeljük, sem a bárótól a nagy keresztet, sem a nagy­­kereszttől a nemes bárót. Épen jól ki­egészítik egymást. Fejérváry báró osztrák érdemren­det kapott — osztrák érdekben szer­zett érdemekért.­•­ Hát jól van így, és jó tudnunk, hogy gyakran ilyen érdemekért tüntetik ki a magyar minisztert. Már csak hordozza békén ezt a nagy keresztet. A király adta neki és ő nem is fogja visszavenni. Ámde arra ne számítson a nemes báró, hogy mert most újabb nagyke­resztje van — a magyar közvélemény érdemesült férf­inak nézze a haza és nemzet érdekeiben végzett szolgála­tokban. Politikai hír. A t. Ház munkarendje. Az országgyű­lésen mindenekelőtt a mostani ülésnek bezá­rása s a második ülésszak megnyitása törté­nik meg. A ház megalakulása után a három hónapos indemnitásról, valamint a vaskapu­csatorna mélyítéséről szóló javaslatok kerül­nek napirendre, melyek elintézése után a költségvetés tárgyalása kezdődik, úgy, hogy egyáltalán nincs kizárva az, hogy a jövő évi előirányzatot legalább a képviselőház még az idén elintézi. Az új kormány és programmja, Bécs, nov. 19 A szokásos szertartások szemmeltartása mellett ment ma délelőtt végbe az új mi­niszterek eskületétele és bemutatása ő­fel­sége előtt. A magyar miniszterek ma fél tíz­kor a Hofburgba hajtattak és felvonulásuk felkeltette a belvárosban járók figyelmét. Fe­jérváry báró honvédelmi miniszter skarlát­vörös tábornoki díszegyenruhát öltött fel, a lyel tegnap tüntette ki a király. A többi miniszterek díszruhában jelentek meg. Kevéssel 10 óra előtt legelőször dr. We­­kerle Sándor miniszterelnök tette le az es­küt, mely szertartásnál báró Fejérváry mű­ködött közre s mint ő Felsége személye kö­rüli ideiglenes miniszter, ő olvasta fel az es­kümintát. Ezután az ujjonan kinevezett mi­niszterek, gr. Tisza Lajos és Hieronymi Ká­roly tették le az esküt, mintáját Tarkovics államtitkár olvasta fel. A szertartás végeztével a miniszterel­nök bemutatta a kabinet összes tagjait a Felségének, ki erre rövid cerclét tartott, a melynek folyamán nyilván a magyarországi politikai helyzetet s a közel jövő feladatait érintették. Ő Felsége kegyesen fogadta az uj kabinetet s különösen Wekerle minisztert tüntette ki mindenféleképen. E cercle után, a mely politikai tekin­tetben a formalitás színvonalán felülemelke­dett, az uralkodó gróf Tisza Lajost és Vse­­ronymit fogadta külön kihallgatáson, kik megköszönték kineveztetésüket. F­­­elsége hosszabb ideig társalgott a két miniszterrel és a bizalom és kegy jeleivel bocsátotta el őket. Az eskületétel és fogadás alig tartott egy óra hosszat. A miniszterek visszahajtattak a magyar házba és hosszabb időn át tanácskoztak. Dr. Fejérváry még holnap délutánig Bécsben ma­rad. Wekerle és többi minisztertársai ma délután utaztak vissza Budapestre. De We­kerle, mihelyt ideje engedi, rövid időre újra ide érkezik, hogy új minőségben bemutassa magát a királyi ház tagjainak. A Szapáry felmentésére és az új miniszterelnök kineve­zésére vonatkozó legfelsőbb kéziratok tech­nikai okokból nem jelenhettek meg a hiva­talos lap mai számában, de holnap okvetlen megtörténik a publikáczió. A parlamenti szo­­kásnak megfelelően ez aktákat az országgyű­lés két házának is megküldik s a hétfői ülés­sen kerülnek felolvasásra. A kormány programmját illetőleg a „N. Fr. Presse“ alighanem egy sugalmazott köz­leményben azt jelenti, hogy az a dualizmus szoros betartását helyezi kilátásba. A kor­mány azonnal alkalmat vesz magának annak bejelentésére, hogy még ez ülésszak folya­mán három egyházpolitikai javaslatot ter­jeszt a parlament elé és pedig a zsidó val­lás rec­epcziójára, az állami anyakönyvvezetés behozatalára és a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezzel összefüggésben közölni fogja a kormány, hogy a házassági jog reformja, il­letve egy egységes házassági jog megalko­tása, a kötelező polgári házasság alapul vé­telével azonnal foganatba vétetik és a csa­ládjog kodifikác­iójával összeköttetésben a parlament elé kerül A családjog előadói ter­vezetét csak nem rég bocsátotta nyilvános­ságra az igazságügyminiszter. A végleges megszerkeztése után a kabinet azonnal tár­gyalni fogja és e javaslatokat a legközelebbi ülésszakban leteszi a ház asztalára. A polgári törvénykönyv e nehéz részé­nek egységes és minden igényt kielégítő ko­­difikác­iója előbb nem is volna lehetséges. Ezekkel a javaslatokkal és ezzel a — nemcsak a királyt kötelező — nyilatkozattal a minisz­térium nem követ egyházellenes irányzatot, a minthogy egyáltalán távol áll tőle, hogy kultur­harczot idézzen elő, sőt oly czélból alakult, hogy ily harcz­csíráját Magyarország politikai légköréből eltávolítsa. Ez egyház­­politikai programra következményei éppen a Csáky-féle rendelet azutáni lehetséges vissza­vonásában és az 1888-iki törvény revisiójá­­ban állanak. A közigazgatási reform újabb bejelen­tésének, ha meg akar felelni a várakozások­nak, fel kell tárni a sorrendet­­, melyek nemcsak a közigazgatási bíráskodásban, ha­­­nem az autonómia megóvásában, a tisztvise­lői pragmatika megalkotásában találjanak ki­elégítésre. Mint a félhivatalos „Bud. Corr.”-nek Bécsból távirják, Wekerle miniszterelnök, ki ma korán reggel Steinbach pénzügyminisz­terrel több órai tanácskozást folytatott és délben Kálnoky gróffal hosszabb ideig érte­kezett, Szilágyi, Bethlen gróf, Josipovich és Hieronymi miniszterek társaságában ma este a gyorsvonattal Budapestre érkezett. Weker­le miniszterelnök minden további formalitás nélkül már holnap átveszi a miniszterelnök­ség vezetését, melynek államtitkára Tarkovich József állásában továbbra is megmarad. A belügyminiszter kedden fogadja mi­nisztériumának t­sztviselő karát. Tissza Lajos gróf Bécsben csütörtökön veszi át miniszté­riuma vezetését. Az országgyűlésen mindenekelőtt a mos­tani ülésszak bezárása s a második ülésszak megnyitása történik meg. A ház megala­kulása után a három hónapos indemnitásról, valamint a Vaskapu-csatorna mélyítéséről szóló javaslatok kerülnek napirendre, melyek elintézése után a költségvetés tárgyalása kez­dődik, úgy­hogy egyáltalán nincs kizárva az, a jövő évi előirányzatot legalább a képvise­­hegy­lőház még az idén elintézi. A közoktatásügyi miniszter ígéretéhez Int­a Yazahi­ «»'*/- —s-*—­— óráról szóló, már elkészült rövid törvényja­vaslatát. E törvényjavaslat értelmében az iz­raelita vallásnak, mint törvényesen bevett vallásnak törvénybe czikkelyezése által a tény­leges állapot törvényes formát nyer és ezenkí­vül az izraelita vallásnak a többi törvényesen bevett felekezettel való egyenjogúsága abban jut kifejezésre, hogy meg lesz engedve és sza­bályozást nyer az áttérés keresztény vallá­sok bármelyikéről a zsidó vallásra. Az állami anyakönyvek behozataláról szóló törvényja­vaslatot a jövő év első hónapjaiban terjesz­tik a törvényhozás elé és ezzel együtt , rész­ben ezzel kapcsolatban, de egyúttal mint az egész közigazgatási reform alapkövét egy a községi rendtartásról szóló törvényjavaslatot is előterjesztenek. A vallás szabad gyakorla­tiról szóló törvényjavaslatot csak későbben terjesztik elő. Lukács miniszter, ki a mai nap folya­mán gróf Kálnoky közös külügyminiszterrel báró Bauer közös hadügyminiszterrel és Bacquehem marquis osztrák kereskedelmi mi­niszterrel értekezett, holnap reggel érkezik haza Budapestre. A többi miniszterek csak holnap reggel indulnak Bécsből Budapestre. Gróf Szapáry Gyula holnap Bécsbe érkezik, hogy ő Felségének köszönetet mondjon kegy­teljes királyi kéziratáért. Püspöki tanácskozás. Püspöki tanácskozás lesz — mint a „Magyar Állam írja, — a legközelebbi na­pokban, ha a kormány a polgári házasság­ról s a vallásszabadságról hivatalos prog­­rammjában nyilatkozni fog. Az idézett lap értesülése szerint a püspöki kar több nagy­tekintélyű tagja nemcsak egy közös pásztor­levél kibocsátását, hanem egy tartományi zsinat tartását is szükségesnek tekinti, reglv­­ben a magyar kath egyház az állam által felvetet kérdésekben álláspontját a követeléseit szabatosan megjelölve. A­mennyiben az or­szágos zsinat terve, esetleges politikai intri­kák folytán elejtetnek, több főpásztor elha­tározta, hogy egyházmegyei zsinatokat fog­nak tartani. Tervben van, hogy e zsinattal egy­idejűleg a világi katholikusok tekintélyesebb­­jei is tanácskozásra hivassanak meg a kath. autonómia szervezése tárgyában, mely a val­lásszabadság kimondása után az állam részé­ről meg sem akadályozható. Egyidejűleg ak­­czió indul meg a katholikus alapoknak a katholikusok részére való átadása végett. A „M. Á.” e hirrel kapcsolatban ve­­zérczikkében a következőket írja: A püspöki tanácskozás csak napok kér­dése. Tisztán állván a helyzet, a közös pász­torlevél kibocsátása vita tárgyát sem képez­heti. Mert ha még most is kimérnék a kor­mányt, ha még most is reménykednének az üres ígéretekben, melyeket harmadik éve hazudtolnak meg napról-napra az események, akkor nem maradna más hátra, mint a hí­vőknek uj püspököket kérni a szent Atyá­tól, nehogy az elkeseredés oly alakban nyil­vánuljon, mely egyházunk hierarchikus rend­jével meg ne férne. Mit kell tartalmazni e pásztorlevélnek, tudjuk jól. A polgári há­zasságot kárhoztató egyházi nyilatkozatokat és az ellenakczió szervezését. Ajánljuk e vég­ből k°gyes főpásztoraink figyelmébe a kö­vetkezőket : 1. Az advent mind a négy vasárnap­ján minden templomban a polgári házasság ellen kell szónokolni, kifejtvén, hogy az csak agyasság, hogy az abban élő nem járulhat a szentségekhez, gyónásnál fel nem oldoz­­ható, holta után el nem temethető, mert tette által magát az egyházból kiközösítette, ki kell felejteni, hogy az ily ágyasságból szár­mazott gyermekek törvénytelenek, kik egy­házi hivatalra sem papnak, sem apáczának fel nem vehetők; ki kell fejteni, hogy a pol­gári házasságban élőket mint a kath. egy­ház megbecstelenítőit a kath. társadalom be nem fogadhatja mindaddig, mig az egyház ellen elkövetett gyalázatukat bűnbánatuk könnyeivel le nem mosván, elégtételt nem szolgáltatnak. 2. Népmissziók szervezendők. Az egy­házmegyék jeles szónokai, támogatva a szer­zetes rendek buzgó papjai által, járják be az ország minden plébániáját két-három napon át szónokolván az egyház igaz tanításáról, buzdítván és felesketvén a híveket, hogy úgy társadalmi, mint politikai téren mindent el­követnek, mit a kath. hit csak megenged, hogy a káros törvényjavaslatok visszavonas­sanak. 3. Ugyane czélból minden ünnepélyes isteni tisztelet után nyilvános kérő imádsá­gok tartandók. 4. Polikai bizottságok alakíttassanak a népre hatni tudó világi férfiakból, kik az egyházi missziót követő napokon nyilvános népgyűléseken a tiltakozó mozgalmat vezes­sék, felírván a képviselőházhoz a kath. hitre sérelmes javaslatok ellen, a képviselőknél kü­lönösen hangsúlyozván, hogy ha választói óha­jának engedni nem akar, tartsa becsületbeli kötelességének lemondani megbízatásáról. tos pe^da^árafm­^gfe^nl^Std­. az.ffjú­­polgári házasság, a titkos társulatok ellen egész életen át küzdeni fognak, azokat elő nem mozdítják s törvény által való eltiltá­sukat követelni fogják. Ünnepélyes alkalmak, az első áldozás, az iskolai ünnepek kiválólag alkalmasak e fogadalom letételére. Főleg a kath. leánynevelő intézetek növendékeit, a jövendő anyákat kell föllelkesíteni, hogy az uj generáczió az egyház szeretetében és a liberális antikatholikus institucziók gyűlöle­tében növekedjék.­­ Alakítani kell a keresztény nőkből társulatot, melynek tagjai a vallásos házas­ság fenntartására és a polgári házasság el­törlésére társadalmi eszközökkel munkálkod­nának. 7. Alkalmas népiratkákkal fel kell vi­lágosítani a választópolgárokat az újabb meg­­terheltetéssel járó liberális tervekről, hogy igy a politikai akczió annál hatásosabb le­gyen. A szinészeti jubileum. — A rendező bizottság ülése. — Kolozsvár, nov. 21. A jubileumi nagy bizottság szombaton délután 4 órakor a vármegye közgyűlési ter­mében Gyarmathy Miklós alelnök elnök­lete alatt tu­cat tartott, melyen beszámoltak a jubileumi ünnepélyességek eredményeről. Jelen voltak : A­­­b­a­c­h Géza alelnök, Bethlen Bálint gróf, Bónis István,Csi­­ky Viktor dr., Felméri Lajos dr., F­e­­renczi Zoltán dr. jegyző, Gajzágó Ma­­nó, Groisz Gusztáv, dr. Groisz Béla dr., Hindy Árpád, Háry Béla pénztárnok, Hegyesy Vilmos jettyző, Lázár István gróf, Magyary Mihály, Óváry Kelemen dr., Székül­y Ákos, dr. Török István, Tóth József, Weiss Mór. Az ülés elején felolvastatott a belügy­minisztériumnak — lapunkban már közölt — leirata, melyben a rendező­bizottság ér­­tesíttetik, hogy a király ő Felsége az ünne­pélyt bejelentő feliratot „legmagasabb kö­szönetének nyilvánítása mellett a legkegyel­mesebben tudomásul venni méltóztatott. (Za­jos éljenzés.) Hegyesy Vilmos jegyző előadta ez­után a jubilemi ünnepélyről szóló általános jelentést, melyből az alábbiakat közöljük: Az erdélyi magyar színészet száz éves jubileumának rendezésére alakult bizottság működéséről, valamint a jubileumi ünnepély­ről van szerencsém a következő — csupán főbb adatokat érintő — vázlatos jelentést előterjeszteni, fentartván a részletes ismerte­tést a jövő hó folyamán kiadandó Emlékkönyv számára. A f. évi szeptember hó 16-ára Gyar­­mathy Miklós alispán által összehívott érte­kezletből kiküldött bizottság, az ünnepély­­rendezés ideje alatt összesen 14 ülést tartott mindenkor a bizottsági tagok élénk részvé­­tele mellett. A jubileum érdekében közel 100 drb levelet küldtünk szét, továbbá mintegy 400 drb meghívót. Az érkezett válaszok száma 141. A jubileumra vonatkozó összes iratok megfelelően rendezve és lajstromozva vannak Az elnökség indítványozza, hogy mindazon iratok, a jegyzőkönyvekkel, a nyomtatványok egy-egy példányával és a lajstrom­könyvvel együtt az erdélyi múzeum könyvtárának adas­sanak át megőrzés végett. A jubileumi ünnepély iránt országszer­te meleg, sőt lelkesnek mondható érdeklődés nyilvánult, a­mit örvendetesen tanúsítanak a bizottsághoz érkezett levelek és a jelentések nagy száma. A király ő­felsége „legmagasabb kö­szönetének nyilvánítása mellett“ vette tudo­másul hódolatteljes feliratunkat. A főrendi­ház három tagú küldöttséggel képviseltette magát és a képviselőháznak is számos érde­mes tagját üdvözölhettük az ünneplők sorá­ban. A kormány ismételten is kifejezést adott jóakaratú érdeklődésnek a színészeti jubileum iránt, többek közt azonnal teljesítvén a szín­ház történek megh­atására vonatkozó kérésün­ket. Az államilag segélyezett színházakat fel­ügyelő belügyminisztérium Stesser József min. tanácsos úrral képviseltette magát ün­nepélyünkön. Hogy meghívóink minő általános visz­­hangra találtak, azt eléggé bizonyítja ama körülmény, hogy a jubileumon való részvé­egyéb közmű­velődési'Társszág^'thi&^t^s egyesület 37 küldöttel, 8 színház, 12 küldöt­tel, 14 hírlap 17 küldöttel,­­ a­mely szá­mok közt nem szerepel a Kolozsvárról meg­hívott 30 külömböző testület, melyek 74 kép­viselőt jelentettek be. A bejelentett vendégek egy része aka­dályozva volt az eljövetelben, mindazonáltal az ország különböző pontjairól 38 előkelő korporáczió küldött 81 képviselőit Kolozs­várra, kik velünk együtt lelkesen ünnepelték a nagy jelentőségű százados évfordulót. Maga a jubileumi ünnepély, melyben a katonai tisztikarok is testületileg vettek részt programmszerű­en folyt le. Nagy köszönettel tartozik bizottságunk mindazoknak, a kik fölkérésünkre — a ju­bileumi ünnepélyességek értékét és fényét személyes közr­­­működésükkel, hathatós tá­­mogatás­ukka a­nyagi áldozatokkal emelték. Nagy k­­zönettel tartozunk koszorús költőnknek, Jókai Mórnak, ki alkalmi pro­­loggal és Káldy Gyulának, ki ünnepi nyi­tánnyal járult programmunk értékének foko­zásához. Hálás elismeréssel kell megemlékeznünk Béldy Ákosné grófnőről, ki — Bethlen Bálint gróf lelkes segítsége mellett — való­ban párját ritkító buzgósággal, közel hat he­ti folytonos, lankadatlan munkássággal szer­vezte és alkotta meg a jubileumi programm messzire elhalott, el nem múlható fényessé­gét: a „Zrinyi“-ből vett kátrázatos élőképe­ket (Élénk éljenzés). Hálával k­oi adózt­unk dr. Horváth Ödönné, szül Rhédey Johanna grófnőnek, ki nagy és nemes adományával lehetővé tette a színészeti emléktábla létesítését. Különös méltánylattal kell kiemelnünk, hogy Béldi Ákosné grófnő és Horváth Ödönné bárónő voltak a legelsők, a­kik a jubileumi bizottság törekvéséhez lelkes és buzdító módon csatlakoztak, ekként igazi út­törőivé válván a kivülről jövő érdeklődésnek. E ismerő köszönetünk illeti a kor­mányt a színház­ története megh­atására nyúj­tott 800 frtnyi segélyért; Kolozsvár sz. kir. városát főként 600 frtnyi adományáért és a többi szives adakozókat, kik az ün­nepély­rendezés költségeinek fedezéséhez hon-

Next