Ellenzék, 1904. július-december (25. évfolyam, 147-298. szám)

1904-07-16 / 160. szám

1904. JULIUS 16. E Ii Ii E K Z K K Heti műsor: Vasárnap: Goldstein Számi, Gyöngyi Izsó föllépésével. Hétfő: Dráma a tenger fenekén. Kedd: Goldstein Számi, Gyöngyi föllépésével Szerda: Színházi képtelenségek, Gyöngyi foll. Csütörtök: Stern Izsák, a házaló zsidó, Gyöngyi föll. Péntek: Aszalai uram leányai. Szombat: A régi szerető. (Először.) Vasárnap: A régi szerető. LEGÚJABB. Az „Ellenzék” táviratai, telefon-tudósításai és sürgönylevelei. Váliik­ticsi mozgalmak. Budapest, jul. 16. A román nemzetiségek Kis-Küköllővár­­megyében is a legközelebbi képviselői vá­laszások alkalmával akc­ióba lépnek. Már­is sűrűn folynak a konferencziák e tekintetben. Fölléptetni akarják dr. Boilla Romulus ba­­lázsfalvi ügyvédet, a kolozsvári Ferencz Jó­zsef tudomány­egyetem egykori hallgatóját. Az állam­vasutak, Budapest, júl. 15. Az államvasutak bevételei a folyó év első felében az áprilisi sztrájk daczára elég kedvezően alakultak. A bevételek közel 3 millió koronával tet­tek többet, mint a múlt év hasonló időszakában, a szállítási bevételek ugyanis a január-júliusi idő­szakban 99,124,113 koronát (ebből 26,207,120 k. a személyszállításra és 72,915 980 kor. az áruforga­lomra esik) tettek szemben 96,236,640 koronával a múlt év hasonló időszakában. A többlet tehát 2,887,600 (vagyis 3®/o), a­mely összegből 442,870 korona a személy­szállításra 2,444,600 korona pe­dig az áruszállításra esik. Magyar zenei Ösztöndíj, Budapest, júl. 16. Haynald Lajos bíboros körülbelül 25 eszten­dővel ezelőtt magyar egyházi zenére ösztöndíjat tűzött ki, a­mely ösztöndíj évenként mintegy 120 koronát tett ki. Elnézésből azonban mindez ideig nem írták ki a pályázatot, a­míg csak Bu­­govics Lajos, a zeneakadémia titkárja tavaly fel nem fedezte a hibát. Ekkor az alapítvány évi kamata már 702 koronát tett ki. Az idén az ösztöndíjat Szendrei Ala, a zeneakadémia nagy reményekre jogosító tagja nyerte el; a tavalyi győztes Kodály Zoltán, ugyancsak akadémiai nö­vendék volt. Nagybirtok eladását Zemplénben. Budapest, júl. 15. Báró Jósika Sámuel volt felség sze­mélye körüli miniszter Zemplén megyében fekvő 5500 holdas birtokát 2,200,000 koro­náért eladta egy több tagból álló konzor­­cziumnak, a­mely a nagybirtokot parczel­­lázni fogja. Országgyűlés, Budapest, júl. 16. A képviselőház mai ülésén folytatták a czivillista-javaslat fölötti vitát. Az első szónok Veress József volt, a­ki után Polónyi Géza mondott még be­szédet. Hosszasan polemizál Dániel Ernő bá­róval. A Ház arisztokrata tagjai, úgymond, állandóan távol vannak a javaslat tárgya­lásától. Ez azt mutatja, hogy nem rokonszen­veznek a javaslattal. Egymásra szabadságot kérnek, pedig nekik kellene a javaslatot tá­mogatni, mert közelebb állanak az udvarhoz. A kabinetiroda abszolúte nem ismeri a magyar közjogot. A rendjelekért dijakat vesznek. Kérdi: hová teszik ? Miért kell több költség? Mikor a meg­halt Erzsébet és Rudolf udvartartásainak költségei leolvadtak. Úgy látszik a főherczegek kártya­­a­dósságaira kell a több költség, mert az öreg király ugyan szerényen él. Eddig sem volt az óriási költségekre szüksége. Polonyi után Endrey beszélt a javaslat ellen. Orosz-japán bábom, London, júl. 16. Tokióból hivatalosan jelentik: Az oro­szok által terjesztett az a hír, hogy július 11-én a japánok Port­ Arthur ellen nagy támadást intéztek volna, teljesen alap­talan, így természetes, hogy az a léír is elesik, hogy a japánok 30,000 embert vesztettek. Nagyobb csata a közelebbi napokban nem történt csak is előőrsi csatározások fordultak elő. Port­ Arthur ellen komolyabb támadás csak a napokban várható. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos­a MAGYARY MIHÁLY. NYILTTÉR.*) ----------MAGYAR.............. -Leszámítoló és Pénzv. Bank erdélyrészi fiók­osztálya KOLOZSVÁR, Mátyás király tér 29 Sz. (Bánffy-palota.) A nyári idényre a magán­pénz­tárak (safe­­deposit) használatára 3 havi időtartamra külön bérletet nyit. Már 10 korona csekély díjért rekeszek bé­relhetők. A fürdőző és elutazó közönségnek ajánlja hitel­leveleit és utalványait a világ minden piaczára. Törlesztéses jelzálogkölcsöneit bérházakra és földbirtokra a legversenyképesebb feltételek mellett. Tőkebefektetésre saját kibocsátású 4°0-os zálogleveleit, melyek katonai házassági biztosítékra a legalkal­masabbak. 502 10—10. 7 A bepecsételt csomag. Angol regény. A rejtett bonyodalmak szerzőjétől. Fordította: Amica, (28) (Folytatás.) Norman rögtön elhatározta a kuzinja kíván­ságát teljesíteni. Ő megunta Londont s ugy látszott, hogy Letisz is unta, mert többször sajnálkozva emlegette, hogy a barátai nem voltak a városban. Norman érezte, hogy kelle­metesebb lett volna Le­­tisznek, ha női társaságban lehetett volna. Egy­szer indítványozta, hogy Beaumontékat ebédre hívja, hogy ladyk legyenek vele, de rögtön észre­vette, hogy Lascelles kisasszonynak nem tetszett az indítványa és hidegen azt mondta, hogy nem kíván idegenekkel lenni; hogy Beaumonték nem az ő köréből valók és nem tudna miről beszélni velük. Norman nem sürgette az ajánlatát. Ő azon­ban meglátogatta és Derwentbe meghívta őket, midőn az anyja oda érkezik. Beaumont úr a fejét rázta, midőn hallotta, hogy a Lascellesek Norman­nal barátságos viszonyban vannak. — Édes fiam, vigyázzon magára — mondta a jószivü ügyvéd; az ember nem érintheti a szur­kot, hogy be ne piszkolja magát. Sir Vilmossal ne legyen semmi köze, vagy tönkre teszi magát is, a­hogy Derwent Geraldot tönkre tette. Norman megígérte, hogy tanácsát követni fogja­ , — És — tévé utána — én sir Vilmos iránt ellenszenvet és bizalmatlanságot érzek. És a báró mégis az elmeneteleket megelőző este, tekintélyes összeget kért kölcsön Normantól. Sir Vilmos olyan hangon kérte, hogy azt lehetetlen volt megtagadni, azt mondta, hogy miután mindig arra számított, hogy Derwent-Hallnak ő lesz az örököse, a Derwent Ambrus életének az utolsó esztendejében jövedelmén túl költött, következés­­képen most sok az adóssága. — Én magam meg tudok élni valahogy — tévé utána, — de attól félek, hogy a szegény Le­uisz szükséget fog szenvedni, ha egy vagy két nagyon sürgős adósságomat nem tudom kifizetni. Mit tehetett volna Norman egyebet, mint azt, hogy annak az embernek, kinek a leányát szerette és a helyét akaratlanul, elfoglalta, az általa kívánt összeget kölcsönözte? Ő nem becsülte, sőt megvetette sir Vilmost; de azt gondolta, hogy ez talán csupáncsak a báró megcsalt reménységeinek a kárpótlása volt, tehát ötszáz fontra szóló csek­ket írt neki. A következő napon hazamentek; Leuisz egy kissé boszankodott, hogy fiatal szeretője — nagy mérvű felbátorítása daczára — nem tett házassági ajánlatot. Attól kezdett félni, hogy a londoni ki­rándulás, kellemessége daczára, tévedés volt. — A kuzinja megismerte az atyját és meg volt róla győ­ződve, hogy azt tökéletesen megértette, és azt is észre kellett vennie, hogy neki nem voltak Lon­donban lady ismerősei. Nem ez volt-e az oka, hogy az ügyvédje családját be akarta neki mutatni ? — Normanban korát túlhaladó józan ész és okosság volt. Már is kételkedett és habozott? De feltevései tévesek voltak. Ézen az általa adott felbátorítás vette el a Norman bátorságát. Úgy okoskodott, hogy ha Leuisz szerette volna őt, érzelmének a jeleit szemérmesen titkolta volna előtte; hogy sze­­retetének koronkénti demonstrácziói csak olya­nok voltak, mit rokonságuk megengedett. Tényleg, becsületes szíve érezte azt az igaz­ságot, hogy Letisznek tetszett, de nem szerette őt. És azt hitte, hogy még meg kell őt nyerni ! És várjon az könnyű, vagy lehetséges feladat lesz-e? Ő oly sokkal fiatalabb volt, gondolta és e miatt félt őt próbára tenni, nehogy mint barátnéját és kuzinját elveszítse, ha feleségének nem nyer­heti meg. ---------------------------------------------------------------­Norman megkönnyebbüléssel lélegzett, midőn ismét a régi Hall avenüjén hajtott fel. Kellemes érzés volt ismét látni az otthonát, melyet e kevés idő alatt már oly nagyon megszeretett, jól esett az anyasa. Holm­ót az előcsarnokban reá várakozva találni és az ikrek vidám arczát a gazdasszony szobájához vezető folyosóról megpillantani. És a könyvtárban minden olyan otthoniasnak látszott A tea-ebéd készen volt, a kandallóban pattogott a tűz és az asztalon az első angol hóvirágcsokor volt, a­mit valaha látott. Ez az egyszerű virág tetszett neki. — Nem tudtam, hogy ezek ily korán nyílnak — mondta. — Oh, igen ! Mi a tél tündér leányainak ne­vezzük őket. Az ikrek szedték önnek. A szilfa itt már­is hófehér tőlük. A kárpitos serényen dolgozott feladatán, a „lady-szobájának“ a falai és menyezete már is ragyogott a szépségtől. A következő reggel Norman a rendes köte­lességei után látott és a papilakba is betért, hol Milward George szívesen fogadta és örült a vissza­­jövetelén. — Azt gondoltam, — mondta — hogy a Londonba való menettel várakozni fog addig, mig az édesanyját és a nővérét magával viheti. Norman megmagyarázta, hogy éppen­­ értük ment oda — Én azt hiszem, — jegyzi meg a barátja — hogy sokkal kellemesebb lett volna a nővéré­nek és az anyjának ebben a dologban a saját izléseket követni. — Oh, nem! — viszonzá Norman, nevetve. Mari a vadon leánya és az anyám a régi szobát szépnek találta volna úgy a milyen volt. Végre a bútorok megérkeztek és a szoba­berendezése csak a Leuisz ujjainak az érintését várta, hogy tökéletes legyen. Tehát Reginald át­vitte és ő a porczellánokat, a drága vagy régi díszítéseket oda helyezte a hova illettek. A tüzet a vasmacskákon meggyujtották és a szobát töké­letesnek találták. — Most már csak a „háziasszony“ hiányzik belőle, — mondta Regináld nevetve. (Folytatása következik.1 w * 'i w m$ TEMESVÁRI GYÁRTMÁNY 5% AZ EMKE JAVÁRA *) E rovat alatti közleményekért nem vállal fele­lősségit a Szerk.

Next