Ellenzék, 1906. október (27. évfolyam, 222-248. szám)
1906-10-01 / 222. szám
2 Panama. Ki hát a bűnös? Ki a panamádé ? A székely nép mérhetetlen megkárosítására alakult rablóbanda közt mihamarább szétüt a büntető kéz, тевекШвек, rohannak, bújnak, vádaskodnak, mosakodnak tehát a gaz cinkosok. Megrendítő és a világtörténelemben talán páratlan eset, hogy egy jól felszerelt zsebmetsző társaság, melynek tagjai legnagyobb részt nadrágos emberek és előkelő helyeken foglalnak el pozíciókat, ráveti magát egy tönkre ment, agyonsanyargatott, koldusbotra jutott népre azért, hogy a gyékényt is kihúzzák alóla! Midőn elvitték, ellopták a székely nép vagyonának nagyobb részét akkor kezdjük üldözni a tolvajokat, kik egymást kergetve kiáltják egymásra „Az a rabló!!“ „Ott fut a rabló!“ A parlamenti vizsgáló bizottság válogathat, menekülnek a székely erdőségek patkányai, kik tökretettek, letaroltak, elpusztítottak mindent, amiből eddig a szegény székely nép kenyerét kereste. Ki kell fogni a tömegből сткоз gazembereket és súlyos büntetéssel elrettenteni azokat, kiket a meggazdagodási vágy még a székely nép nyakára hajt. Most azt sem tudhatják, kik a bűnösök. Egy csomóban, a nyilvánosság előtt vannak, de nem tudjuk kiválogatni. íme lássunk most a vádaskodásokat: A brassói ügyészség vádiratot ad ki Zigány Árpád és Bloch Manó ellen, akik állítólag a Groedel testvérek fakereskedő céget nyolcvanezer korosával meg akarták zsarolni. A vádirat indokolása ez: Zigány Árpád Panama-tanulmányok harmadik sorozata, A mármarosi herceg címen egy nyomtatásban 40 oldalra terjedő röpiratot irt, melyben főként a Groedel-testvérek fakereskedő cég faüzleteivel foglalkozik s melyben másokon kívül főként a nevezett cégre s illetőleg annak tagjaira, Groedel Hermannra, Bernátra és Albertre vonatkozó számos becsületsértő és rágalmazó állítás foglaltatik. E röpirat — Zigány Árpád állítása szerint — 1906. aug. elején nyomatott ki. 1906. aug. 17-én Bloch Manó, ki az adatok szerint Zigány Árpádnak bizalmasan és bizonyos mértékig üzlettársa volt, mert együtt foglalkoztak erdőüzletek közvetítésével s ezen ügyben is Zigánynyal az érintkezést ő közvetítette, találkozást keresett” Rosenfeld Dáviddal, a kiről tudta, hogy a báró Groedel-céggel s illetőleg annak igazgatójával, Horn Mórral összeköttetésben van s értésére adta, hogy Zigány milyen röpiratot irt s azt is közölte, hogy Zigány egy nagyobb pénzösszegért a röpirat nyilvánosságra hozatalától elállana s egyszersmind a röpirat egy példányát átolvasás végett át is adta. Groedelék ily módon a röpirat tartalmáról tudomást szerezve, Horn Mór megbízta Rosenfeld Dávidot, hogy Bloch s illetőleg Zigánynyal szinteg folytasson alkudozást a röpirat megvétele tárgyában. Rosenfeld így eljárva s Blochnak kedvező ígéretet téve, ennek hívására Brassóba jött Zigány Árpád, aki eddig személyesen senkivel sem érintkezett s aki helyett eddig Bloch tárgyalt s 1906. szept. 3-án este Horn Mórral találkozván, 80.000 koronát kért a röpirat ki nem adásáért, illetőleg a meglevő példányok átadásáért. Alkudozás után 30.000 koronában állapodtak meg . Horn 2000 koronát előlegként nyomban át is adott Zigánynak s a hátralevő 28.000 koronát akkorra ígérte, mikor Zigány a röpirat-példányokat átadja. Terheltek ezt a tényállást tagadják s azt állítják, hogy ők ugyan Rosenfelddel és illetőleg Hornnal folytattak tárgyalást 80.000 korona és illetőleg 30.000 korona megkapása végett, de ezt nem a vitás röpiratért követelték, hanem kártérítésül egy faüzletért. Erre nézve előadják, hogy Zigány és Bloch egy erdővásár közvetítését vállalták el s a vásárt csaknem a befejezésig sikerült is létrehozniok, mikor is Horn Mór kedvezőbb ajánlattal az általuk közvetített ügyletet meghiusitototta s igy ők mintegy 80.000 a közvetítési hasznuktól elestek. Most már azt állítják, hogy ők ezen 80.000 %-át követelték Horntól s a röpiratról csak annyiban volt szó,hogy ha ők Hornnal kibékülnek, akkor nem illenék, hogy Horn s illetőleg az általa képviselt cég ellen röpiratot írjanak s igy ez esetre a röpirat kiadásától is elállanak. Ez a védekezésük azonban figyelembe nem vehető, mert egyfelől megcáfolják azt Horn ésRosenfeld, akik a tárgyalást és alkudozást személyesen teljesítették, másfelől pedig Dimény és Lebovics rendőrök, akik a Zigány és Horn közötti beszélgetést épen a tettenérés céljából kihallgatták, kik valamennyien bizonyítják, hogy csakis a röpirat megvételéről, illetve annak ki nem adásáról volt szó. Mivel a fent leírt ténykedés a vádba tett bűncselekményt megállapítja, azért a vád jogos. Ezzel szemben ZigányÁrpád szerkesztőségünkhöz a következő levelet intézte: A kolozsvári „Ellenzék“ tek. szerkesztőségének Megszoktam, hogy a magam utján járok s nem törődöm az úgynevezett közvéleménynyel, amely úgy ingadozik máról-holnapra, mint a viharban a nád erdeje. Hogy mégis írom e sorokat önöknek, azért van, mert a köznek rólam formált véleményénél véghetetlenül fontosabbnak tartom, hogy ugyanezen közvélemény érdeme szerint foglalkozzék a mellékelt röpirattal. Engem gyalázatos módon tőrbe csaltak s aki ismeri a Groedel-cég múltját és jelenét, egyetlen pillanatig se kételkedhetik azon, hogy így történt. Aki pedig elolvassa ezt a röpiratot is , megérti, hogy miért kellett még erre az alávaló erőszakosságra is reávetemednie e cégnek, hogy engem elhallgattasson. Da, még hogyha csakugyan igaz volna is, amit rám fognak, hogy zsarolni akartam: veszti-e evvel fontosságát és hitelét a röpirat, mely elejétől végig terhelő adatok halmaza? Szeptember 12-ikén hosszabb nyilatkozatot adtam a „Pesti Hírlapnak s ehhez semmi hozzátenni valóm nincsen. Elmondtam benne a magam igazát s bebizonyítottam azt, hogy egy orsz. képviselő már megígérte, hogy interpellálni fog röpiratom alapján, amelyet különben illetékes helyekre már augusztus elején szét is küldöttem. Hogy lehet tehát zsarolni egy már megjelent és szétosztott röpirattal?___S hogy lehet elhinni— ji pláne oly embereknek, mint Groedelék! — hogy ji ily körülmények közt, éppen Brassóban, ahol úgyszólván mindenhatók, akartam megzsarolni őket?! Hát nincs nekik Pesten irodájuk s nem ott lakom én is?___Ез ha igen, hogy lehet az, hogy egy augusztus elején megjelent röpirattal szept. 4-én akarok zsarolni s ezért direkt Brassóba utazom, holott augusztus 17-ikéig állandóan Pesten voltam? Többet azt hiszem, fölösleges írnom, sőt ez is sok volt talán, de kötelezett rá az igazság s az önök iránt való tisztelet, a melylyel vagyok alázatos szolgájuk . Budapest, szept. 29. Zigány Árpád.* Most ki a bűnös, senki sem tudja. Ámde igy vagynak Györffy Gyulával is, kit Zigány bűntársaként emlegetnek s ki zsarolás címü röpiratában, melyet mi le is közöltünk, megvádolta a Független Magyarországot, hogy az az erdővásárlásokból panamázni akart. Most a Független Magyarország így vádolja viszont Györffy Gyulát: Györffy Gyula írt egy panamaröpiratot, de mielőtt kiadta volna Hercaberg Károlyt, kiről szólt a röpirat, értesítette. Mint lentebb említettük, Györffy a cikk megírása után Herzberg Károlyt értesítette arról, hogy őt támadni készül. Herzbergnek jó barátja, Braun Gyula, erre fölkereste Györffyt, tőle megtudandó, hogy mi a célja föllépésének. A kérdésre Györffy a következőképen válaszolt: — Vagy állítsa vissza Herzberg régi jó hírnevemet Csik vármegyében, vagy adjon megfelelő anyagi kárpótlást. Akkor hallgatok. Különben nem ! Minden olvasni tudó ember megérti e kijelentések célját. S annál csodálatosabb, hogy épen az a Györffy Gyula mer megrágalmazni másokat, akinek IV. nyilatkozata is bizonyítja, hogy támadó cikkeinek megírásában nem a közérdek vezette, hanem — enyhén szólva — üzleti érdek, a pénzszerzés vágya. De menjünk tovább. Györffy belátva, hogy manipulációja lapunkkal nem sikerült, más tervet eszelt ki agyában. Összebarátkozott a kétesmúltu Zigány Árpáddal s röpirat gyártására szánták el magukat. Pénteken teljesen készen várta szétküldését a Györffy—Zigány-féle korcsszülemény, de egy újabb incidens egy pár nappal elhalasztotta megjelenését. K. A. ugyanis még szombaton este fölkereste Herzberget, s magával vivén az állítólag azon időpontban csak egyetlen példányban kinyomtatott röpiratot, s magát Herzberg jóakarójaként föltüntetve, közölte Herzberggel, hogy az ő kertére Zigány Árpád vasárnap délig várakozik a szétküldéssel, de ezen időpontig és csupán és kizárólag Herzberget hajlandó személyesen a lakásán fogadni. Mással ez ügyben érintkezni sem akar. Kijelentjük, hogy K. ugyanakkor kiemelte, hogy Zigány nem pénzt akar tőle. Herzberg kategorikusan felelte K.-nak, hogy közölje Zigány úvyal, hogy tekintse a vasárnap délig nyújtott terminust lejártnak, miután semmi hajlama sincs arra, hogy Zigány úrral megismerkedjék. Sőt kijelentette, hogy őt egy cseppet sem érinti e röpirat, vagy bármilyen más röpirat megjelenése s nem hajlandó ilyenek megakadályozására a legkisebb áldozatra sem. Tehát újból nem állt kötélnek. Cikkünknek ezen adatai világos bizonyítékát képezik annak, hogy Györffy zsarolni akart. De súlyos vádunkat megerősíti egy későbbi esemény is. Zigány Árpád ugyanis letartóztatása előtt többször megszólította Csíkszeredán .Herzberg Károly egy bizalmas emberét s tudomására adta, hogy egy másik röpirat készül újabb terhelő adatokkal a székely erdővétel ügyében. A röpirat megjelenése azonban elhárítható azon esetben, ha Herzberg keresztül viszi Győrffy Gyulának Csikmegyében alispánná való megválasztását s azonfelül nagyobb összeget juttat rendelkezésére. Zigány maga részére keveset kért. Herzberg ekkor sem állt kötélnek s a zsarolás ismét nem sikerült, így tehát mindenki vádaskodik, de az igazi bűnösök még nem kerültek elő. Da jön az igazság, amely kiderít mindent és lakolni fognak a bűnösök. ELLENZÉK 1906. OKTÓBER 1. LEVELEK. Kossuth Ferenc üdvözlése. Marosvásárhely, szept. 80. Lajos napja alkalmával a Kossuth Lajos asztaltársaság üdvözölte Kossuth Ferencet. Kossuth Ferenc a következőkben köszönte meg az üdvözlést: A marosvásárhelyi Kossuth Lajos asztaltársaság édes atyám születésének 104 éves évfordulója alkalmából szíves volt engem üdvözölni. Fogadják kérem megtisztelő figyelmükért meleg köszönetemet. Hazafias üdvözlettel: Kossuth. Egy igazgató ünneplése. Nagyszeben, szept. 30. Szép, felemelő ünnepélylyel adóztak Nagyszebenben múlt hó 8- án Ferenczy István állami gimnaigazgatónak, 30 éves tanári működése alkalmából. Ferenczy igazgatónak a nagyszebeni magyar kultúra fejlesztése körül igen nagy érdemei vannak. Mikor ezelőtt harminc évvel tanárkodni kezdett Szebenben, ugyszólva hite helye sem volt a magyar szellemnek. Az idők átalakításában neki oroszlán része volt. A közoktatási kormány már akkor méltányolván e hazafias működést az intézet élére állította egy évtizeddel ezelőtt. Az alatt díszes, új épületet kapott a gimnázium, mintegy hirdetvén az épület, hogy benne a magyar közművelődés apostolai dolgoznak a magyar kultúra dicsőségére. Nagy szeretettel vették körül a jubilánsét e jubileum alkalmából, melylyel egy munkás, tettekben és eredményekben gazdag életet jutalmazott meg az őszinte, tiszta, önzetlen elismerés. Andrássy Gyula szobra, Budapest, szept. 30. Három nap óta folynak már a gróf Andrássy Gyula lovasszobrának leleplezésére vonatkozó előkészületi munkálatok. Az építőmunkások sztrájkja folytán a szobrot körülvevő faalkotmány lebontását tudvalevőleg műszaki katonák végzik egy utásztiszt vezetése alatt. Immár a munkálatok annyira előhaladtak, hogy a talapzat dunafelöli és Országház téri része egészen megszabadult és a két oldalon alkalmazott érdekes reliefek jól láthatók. Az alkotmány fele részének lebontásával külöben már tegnap végeztek a kirendelt katonák, úgy hogy pár nap alatt a lovasszobor egészen megszabadul a tizenhat-tizennyolc méter magasságra épített ideiglenes jellegű bódétól. Kalandos utazás, Csongrád, szept. 29. Bohózatba illő, bár nem éppen kellemes kalandja volt a Csongrádról Szentes felé haladó motor utazóközönségének. A motor rendes időben elindult Csongrádról s vígan haladt Szentes felé mindaddig, mig a Tisza hídjára felvezető töltéshez nem ért. A töltésre már azonban nem tudott fölkapaszkodni, mert kifogyott a gőze. Egy darabig vesztegel a motor, majd visszavontatták a legelső kútig. Hogy ökrökkel vontatták-e vissza vagy miként, még egyelőre nincs kiderítve. A vizet az utasok hordták vedrekkel a gépbe. Az ujjuk majd lefagyott a dermesztő hidegben. Nagysokára ismét útnak indíthatták a motort. Ám a vízhordásban kifáradt utasok még most sem élvezhették munkájuk gyümölcsét. Az безка motor pályakotrója ugyanis beleakadt a siafoglalatba és eltörött. A gép nagyot zökkent és csak kicsi híja volt, hogy ki nem siklott s a mélységbe nem zuhant a magas töltésről. Szerencsére az utasoknak az ijedtségen kívül egyéb bajuk nem történt, az ijedelemből azonban annál bővebben jutott ki nekik, mert minden pillanatban attól kellett tartaniuk, hogy az ócska motor fölfordul. Végre mégis megérkeztek Szentesre a motor sokat hántorgatott utasai. Ami a gyertyát illeti, hát bizony osztrák gyertyát égetünk mi, mégpedig nem kis mennyiségben, lévén 3 millió kor, behozatal nem csekély összeg. Hiába appellálunk a közönség hazafias kegyeletére, hogy nemzeti ünnepen, vagy hallottak napján magyar gyertyát égessen.