Ellenzék, 1906. október (27. évfolyam, 222-248. szám)

1906-10-01 / 222. szám

2 Panama. Ki hát a bűnös? Ki a panamádé ? A székely nép mérhetetlen megkárosítására alakult rablóbanda közt mihamarább szétüt a bün­tető kéz, тевекШвек, rohannak, bújnak, vádas­kodnak, mosakodnak tehát a gaz cinkosok. Megrendítő és a világtörténelemben talán páratlan eset, hogy egy jól felszerelt zsebmetsző társaság, melynek tagjai legnagyobb részt nadrá­­gos emberek és előkelő helyeken foglalnak el po­zíciókat, ráveti magát egy tönkre ment, agyon­­sanyargatott, koldusbotra jutott népre azért, hogy a gyékényt is kihúzzák alóla! Midőn elvitték, ellopták a székely nép va­gyonának nagyobb részét akkor kezdjük üldözni a tolvajokat, kik egymást kergetve kiáltják egy­másra „Az a rabló!!“ „Ott fut a rabló!“ A parlamenti vizsgáló bizottság válogathat, menekülnek a székely erdőségek patkányai, kik tökretettek, letaroltak, elpusztítottak mindent, a­miből eddig a szegény székely nép kenyerét kereste. Ki kell fogni a tömegből­­ сткоз gazembe­reket és súlyos büntetéssel elrettenteni azokat, kiket a meggazdagodási vágy még a székely nép nyakára hajt. Most azt sem tudhatják, kik a bűnösök. Egy csomóban, a nyilvánosság előtt vannak, de nem tudjuk kiválogatni. íme lássunk most a vádaskodásokat: A bras­sói ügyészség vádiratot ad ki Zigány Árpád és Bloch Manó ellen, a­kik állítólag a Groedel test­vérek fakereskedő céget nyolcvanezer korosával meg akarták zsarolni. A vádirat indokolása ez: Zigány Árpád Panama-tanulmányok harmadik soro­zata, A mármarosi herceg címen egy nyomtatásban 40 ol­dalra terjedő röp­iratot irt, melyben főként a Groedel-test­­vérek fakereskedő cég faüzleteivel foglalkozik s melyben másokon kívül főként a nevezett cégre s illetőleg annak tagjaira, Groedel Hermannra, Bernátra és Albertre vonat­kozó számos becsületsértő és rágalmazó állítás foglaltatik. E röpirat — Zigány Árpád állítása szerint — 1906. aug. elején nyomatott ki. 1906. aug. 17-én Bloch Manó, ki az adatok szerint Zigány Árpádnak bizalmasan és bizonyos mértékig üzlet­társa volt, mert együtt foglalkoztak erdőüzletek közvetíté­sével s ezen ügyben is Zigánynyal az érintkezést ő köz­vetítette, találkozást keresett” Rosenfeld Dáviddal, a kiről tudta, hogy a báró Groedel-céggel s illetőleg annak igaz­gatójával, Horn Mórral összeköttetésben van s értésére adta, hogy Zigány milyen röpiratot irt s azt is közölte, hogy Zigány egy nagyobb pénzösszegért a röpirat nyilvánosságra hozatalától elállana s egyszersmind a röpirat egy példányát átolvasás végett át is adta. Groedelék ily módon a röpirat tartalmáról tudomást szerezve, Horn Mór megbízta Rosenfeld Dávidot, hogy Bloch s illetőleg Zigánynyal szinteg folytasson alkudozást a röp­irat megvétele tárgyában. Rosenfeld így eljárva s Blochnak kedvező ígéretet téve, ennek hívására Brassóba jött Zigány Árpád, aki eddig személyesen senkivel sem érintkezett s aki helyett eddig Bloch tárgyalt s 1906. szept. 3-án este Horn Mórral találkozván, 80.000 koronát kért a röpirat ki nem adásáért, illetőleg a meglevő példányok átadásáért. Alkudozás után 30.000 koronában állapodtak meg . Horn 2000 koronát előlegként nyomban át is adott Zigánynak s a hátralevő 28.000 koronát akkorra ígérte, mikor Zigány a röpirat-példányokat átadja. Terheltek ezt a tényállást ta­gadják s azt állítják, hogy ők ugyan Rosenfelddel és ille­tőleg Hornnal folytattak tárgyalást 80.000 korona és illetőleg 30.000 korona megkapása végett, de ezt nem a vitás röp­­iratért követelték, hanem kártérítésül egy faüzletért. Erre nézve előadják, hogy Zigány és Bloch egy erdővásár köz­vetítését vállalták el s a vásárt csaknem a befejezésig sike­rült is létrehozniok, mikor is Horn Mór kedvezőbb ajánlattal az általuk közvetített ügyletet meghiusitototta s igy ők mintegy 80.000 a közvetítési hasznuktól elestek. Most már azt állítják, hogy ők ezen 80.000 %-át követelték Horntól s a röpiratról csak annyiban volt szó,hogy ha ők Hornnal kibékülnek, akkor nem illenék, hogy Horn s illetőleg az általa képviselt cég ellen röpiratot írjanak s igy ez esetre a röpirat kiadásától is elállanak. Ez a védekezésük azonban figyelembe nem vehető, mert egyfelől megcáfolják azt Horn és­­Rosenfeld, akik a tárgyalást és alkudozást személyesen teljesítették, másfelől pedig Dimény és Lebovics rendőrök, akik a Zigány és Horn közötti beszélgetést épen a tetten­érés céljából kihallgatták, kik valamennyien bizonyítják, hogy csakis a röpirat megvételéről, illetve annak ki nem adásáról volt szó. Mivel a fent leírt ténykedés a vádba tett bűncselek­ményt megállapítja, azért a vád jogos. Ezzel szemben Zigány­­Árpád szerkesztősé­günkhöz a következő levelet intézte: A kolozsvári „Ellenzék“ tek. szerkesztőségének Megszoktam, hogy a magam utján járok s nem törődöm az úgynevezett közvéleménynyel, a­mely úgy ingadozik máról-holnapra, mint a vihar­ban a nád erdeje. Hogy mégis írom e sorokat önöknek,­­ azért van, mert a köznek rólam for­mált véleményénél véghetetlenül fontosabbnak tar­tom, hogy ugyanezen közvélemény érdeme sze­rint foglalkozzék a mellékelt röpirattal. Engem gyalázatos módon tőrbe csaltak s a­ki ismeri a Groedel-cég múltját és jelenét, egyet­len pillanatig se kételkedhetik azon, hogy így történt. A­ki pedig elolvassa ezt a röpiratot is , megérti, hogy miért kellett még erre az alávaló erőszakosságra is reá­vetemednie e cégnek, hogy engem elhallgattasson. Da, még hogyha csak­ugyan igaz volna is, a­mit rám fognak, hogy zsa­rolni akartam: veszti-e evvel fontosságát és hite­lét a röpirat, mely elejétől végig terhelő adatok halmaza? Szeptember 12-ikén hosszabb nyilatkozatot adtam a „Pesti Hírlap­­nak s ehhez semmi hozzá­tenni valóm nincsen. Elmondtam benne a magam igazát s bebizonyítottam azt, hogy egy orsz. kép­viselő már megígérte, hogy interpellálni fog röp­­iratom alapján, a­melyet különben illetékes he­lyekre már augusztus elején szét is küldöttem. Hogy lehet tehát zsarolni egy már megjelent és szétosztott röpirattal?___S hogy lehet elhinni— ji pláne oly embereknek, mint Groedelék! — hogy ji­­ ily körülmények közt, éppen Brassóban, a­hol úgyszólván mindenhatók, akartam megzsarolni őket?! Hát nincs nekik Pesten irodájuk s nem ott lakom én is?___Ез ha igen, hogy lehet az, hogy egy augusztus elején megjelent röpirattal szept. 4-én akarok zsarolni s ezért direkt Brassóba utazom, holott augusztus 17-ikéig állandóan Pes­ten voltam? Többet azt hiszem, fölösleges írnom, sőt ez­­ is sok volt talán, de kötelezett rá az igazság s az önök iránt való tisztelet, a melylyel vagyok alázatos szolgájuk . Budapest, szept. 29. Zigány Árpád.* Most ki a bűnös, senki sem tudja. Ámde igy vagynak Györffy Gyulával is, kit Zigány bűntár­saként emlegetnek s ki zsarolás címü röpiratában, melyet mi le is közöltünk, megvádolta a Függet­len Magyarországot, hogy az az erdővásárlások­ból panamázni akart. Most a Független Magyarország így vádolja viszont Györffy Gyulát: Györffy Gyula írt egy panamaröpiratot, de mielőtt kiadta volna Hercaberg Károlyt, kiről szólt a röpirat, értesítette. Mint lentebb említettük, Györffy a cikk meg­írása után Herzberg Károlyt értesítette arról, hogy őt támadni készül. Herzbergnek jó barátja, Braun Gyula, erre fölkereste Györffyt, tőle meg­tudandó, hogy mi a célja föllépésének. A kér­désre Györffy a következőképen válaszolt: — Vagy állítsa vissza Herzberg régi jó hír­nevemet Csik­ vármegyében, vagy adjon meg­felelő anyagi kárpótlást. Akkor hallgatok. Kü­lönben nem ! Minden olvasni tudó ember megérti e kije­lentések célját. S annál csodálatosabb, hogy épen az a Györffy Gyula mer megrágalmazni másokat, akinek IV. nyilatkozata is bizonyítja, hogy támadó cikkeinek megírásában nem a köz­érdek vezette, hanem — enyhén szólva — üzleti érdek, a pénzszerzés vágya. De menjünk tovább. Györffy belátva, hogy manipulációja lapunkkal nem sikerült, más ter­vet eszelt ki agyában. Összebarátkozott a kétes­­múltu Zigány Árpáddal s röpirat gyártására szánták el magukat. Pénteken teljesen készen várta szétküldését a Györffy—Zigány-féle korcs­szülemény, de egy újabb incidens egy pár nap­pal elhalasztotta megjelenését. K. A. ugyanis még szombaton este fölkereste Herzberget, s magával vivén az állítólag azon időpontban csak egyetlen példányban kinyomtatott röpiratot, s magát Herzberg jóakarójaként föltüntetve, kö­zölte Herzberggel, hogy az ő kertére Zigány Árpád vasárnap délig várakozik a szétküldés­sel, de ezen időpontig és csupán és kizárólag Herzberget hajlandó személyesen a lakásán fogadni. Mással ez ügyben érintkezni sem akar. Kijelentjük, hogy K. ugyanakkor kiemelte, hogy Zigány nem pénzt akar tőle. Herzberg kategorikusan felelte K.-nak, hogy közölje Zigány úvyal, hogy tekintse a vasárnap délig nyújtott terminust lejártnak, miután semmi hajlama sincs arra, hogy Zigány­ úrral megis­merkedjék. Sőt kijelentette, hogy őt egy csep­pet sem érinti e röpirat, vagy bármilyen más röpirat megjelenése s nem hajlandó ilyenek meg­akadályozására a legkisebb áldozatra sem. Tehát újból nem állt kötélnek. Cikkünknek ezen adatai világos bizonyítékát képezik annak, hogy Györffy zsarolni akart. De súlyos vádunkat m­­egerősíti egy későbbi esemény is. Zigány Árpád ugyanis letartóztatása előtt többször megszólította Csíkszeredán .Herzberg Károly egy bizalmas emberét s tudomására adta, hogy egy másik röpirat készül újabb terhelő adatokkal a székely erdővétel ügyében. A röp­irat megjelenése azonban elhárítható azon eset­ben, ha Herzberg keresztül viszi Győrffy Gyu­lának Csikmegyében alispánná való megválasz­tását s azonfelül nagyobb összeget juttat ren­delkezésére. Zigány maga részére keveset kért. Herzberg ekkor sem állt kötélnek s a zsarolás ismét nem sikerült, így tehát mindenki vádaskodik, de az igazi bűnösök még nem kerültek elő. Da jön az igazság, amely kiderít mindent és lakolni fognak a bűnösök. ELLENZÉK 1906. OKTÓBER 1. LEVELEK. Kossuth Ferenc üdvözlése. Marosvásárhely, szept. 80. Lajos napja alkalmával a Kossuth Lajos asz­taltársaság üdvözölte Kossuth Ferencet. Kossuth Ferenc a következőkben köszönte meg az üdvöz­lést: A marosvásárhelyi Kossuth Lajos asztaltársa­ság édes atyám születésének 104 éves évfor­dulója alkalmából szíves volt engem üdvözölni. Fogadják kérem megtisztelő figyelmükért me­leg köszönetemet. Hazafias üdvözlettel: Kossuth. Egy igazgató ünneplése. Nagyszeben, szept. 30. Szép, felemelő ünnepélylyel adóztak Nagy­szebenben múlt hó 8- án Ferenczy István állami gimna­igazgatónak, 30 éves tanári működése alkal­mából. Ferenczy igazgatónak a nagyszebeni magyar kultúra fejlesztése körül igen nagy érdemei van­nak. Mikor ezelőtt harminc évvel tanárkodni kez­dett Szebenben, ugyszólva hite helye sem volt a magyar szellemnek. Az idők átalakításában neki oroszlán része volt. A közoktatási kormány már akkor méltányolván e hazafias működést az inté­zet élére állította egy évtizeddel ezelőtt. Az alatt díszes, új épületet kapott a gimnázium, mintegy hirdetvén az épület, hogy benne a magyar köz­művelődés apostolai dolgoznak a magyar kultúra dicsőségére. Nagy szeretettel vették körül a jubi­lánsét e jubileum alkalmából, melylyel egy munkás, tettekben és eredményekben gazdag életet jutal­mazott meg az őszinte, tiszta, önzetlen elismerés. Andrássy Gyula szobra, Budapest, szept. 30. Három nap óta folynak már a gróf Andrássy Gyula lovasszobrának leleplezésére vonatkozó elő­készületi munkálatok. Az építőmunkások sztrájkja folytán a szobrot körülvevő faalkotmány lebontá­sát tudvalevőleg műszaki katonák végzik egy utásztiszt vezetése alatt. Immár a munkálatok annyira előhaladtak, hogy a talapzat dunafelöli és Országház­ téri része egészen megszabadult és a két oldalon alkalmazott érdekes reliefek jól látha­tók. Az alkotmány fele részének lebontásával kü­­lö­­ben már tegnap végeztek a kirendelt katonák, úgy hogy pár nap alatt a lovasszobor egészen megszabadul a tizenhat-tizennyolc méter magas­ságra épített ideiglenes jellegű bódétól. Kalandos utazás, Csongrád, szept. 29. Bohózatba illő, bár nem éppen kellemes ka­landja volt a Csongrádról Szentes felé haladó motor utazóközönségének. A motor rendes időben elindult Csongrádról s vígan haladt Szentes felé mindaddig, mig a Tisza hídjára felvezető töltéshez nem ért. A töltésre már azonban nem tudott föl­kapaszkodni, mert kifogyott a gőze. Egy darabig vesztegel a motor, majd visszavontatták a legelső kútig. Hogy ökrökkel vontatták-e vissza vagy miként, még egyelőre nincs kiderítve. A­ vizet az utasok hordták vedrekkel a gépbe. Az ujjuk majd le­fagyott a dermesztő hidegben. Nagysokára is­mét útnak indíthatták a motort. Ám a vízhordás­­ban kifáradt utasok még most sem élvezhették munkájuk gyümölcsét. Az безка motor pályakot­rója ugyanis beleakadt a siafoglalatba és eltörött. A gép nagyot zökkent és csak kicsi híja volt, hogy ki nem siklott s a mélységbe nem zuhant a magas töltésről. Szerencsére az utasoknak az ijedt­ségen kívül egyéb bajuk nem történt, az ijede­lemből azonban annál bővebben jutott ki nekik, mert minden pillanatban attól kellett tartaniuk, hogy az ócska motor fölfordul. Végre mégis megérkeztek Szentesre a motor sokat hántorgatott utasai. A­mi a gyertyát illeti, h­át bizony osztrák gyertyát égetünk mi, még­pedig nem kis mennyiségben, lévén 3 millió kor, behozatal nem csekély összeg. Hiába appellálunk a kö­zönség hazafias kegyeletére, hogy nemzeti ünnepen, vagy hallottak napján magyar gyer­tyát égessen.

Next