Ellenzék, 1906. december (27. évfolyam, 274-296. szám)

1906-12-01 / 274. szám

1906. DECEMBER 1. Ш1ШК várót és átíratott a tizedek nevére. Insen aztán könnyű volt az egyesek nevére telekkönyveztetni. Ekkor megindult a vásárlás, elején, a­míg a nép öntudatára nem ébredt,, hogy mit árul 2—3 fo­rintjával, azzal ámították, hogy úgy sem látnak semmit belőle, azután 10—20 forintjával, később 40—50 forintjával és végül 100—200, sőt 300 forintjával is, de ezt az összeget már szok kapták, a­kik a tulajdonosoktól megvásárolták volt és az utóbbi árt Mélik fizette. Tehát itt nem Mélik és érdektársai a hibásak, vagyis bűnösök, kinek minden tizes rész benne áll 300 forintjában, hanem igenis azok, kik előbbször a község nevéről elha­­rácsolták és a kik első kézből hazugsággal meg­vették. Sőt Tinóvá nem is egészen a Maliké, mert abban sokan vannak társak, vagyis részvé­nyesek, jól lehet a Meliká a legtöbb, de ő már második vagy harmadik késből vette. Isten mentsen ettől, hogy ön Meliket vagy érdektársait a legkevésbé is pártolnára, erre nincs is okom, de igazságszerető ember vagyok, és az igazat akkor is megmondom, ha a legnagyobb ellenségemről van is szó, de ha az igazságot akar­juk szolgálni, akkor mondjunk igazat, ha pedig a bűnösöket akarjuk leleplezni, azt itten nem Melik­­ben és egy pár társában kell keresnünk, hanem azokban a személyekben, a­kik a község nevéről a tisovát elharácsolták. Sándor Józsefné angol felolvasása. Kolozsvár, dec. 1. Dacára a tegnapi Farkas Ödön jubileumnak és a dr. Cser­alom­ Gyula féle felolvasásnak, melyek idői az Angol-klub felolvasó ülésével összeestek, mégis igen szép és előkelő közönség gyűlt össze tegnap d. u. 5 órakor az unitárius főiskola tanári szobájában, hol Sándor Józsefnél „Anglish in­fluences on Hungary“ (Angol hatások Magyar­­országra) címmel tartotta az újonnan alakult klub első felolvasását. Az ülésen, mely ifj. dr. Wesse­lényi MiklósnC—Paget Ilona elnöklete alatt folyt le, jelen voltak többek közt: Báró Bánffy Zol­tánná—gróf Teleki Eliz, br. Wesselényi Istvánná— gróf Rhédey Stefánia, gróf Kornis Vilma, gróf Bethlen Ödönné—báró Wesselényi és leánya gróf Bethlen Stefánia, báró Mansberg Sándorné, gróf Csáky Ilona, Szvacsina Gézáné, dr. Lukács Adolfné és leánya Edit, Florence Tarring, Fangh Erzsi, Pákey Márta; az urak közül gróf Bethlen Ödön, báró Mansberg Sándor, Ajtay K. Albert, dr. Forray András, dr. Boros György elnök és a tisz­tikar, továbbá a választmány tagjai stb. Sándor Józsefné felolvasása, mely közel egy óráig tartott s melynek egy részét szabadon adta elő, két részből állott, u. m. egy alkotmányjogi és egy irodalmi részből, kiindulva abból, hogy az angol alkotmány s különösen a legnagyobb angol író, Shakespeare minő hatással voltak a magyar alkotmány fejlődésére és irodalmunkra. Utóbbi körül csoportosultak „Yung éjszakái“-tól kezdve, mely az első angol fordítás, az angol költők, re­gényírók, bölcsészek, ideológusok és tudósok nap­jainkig , miközben a magyar kölcsönhatásról is történt említés. Az alkotmányjogi részben napjainkra való tekintettel kiemelte a felolvasónő a hasonlóságot, mely az angol és magyar Charakter közt e tekin­tetben is megnyilatkozik. Európában — úgy­mond — csak az angolnak és magyarnak van történelmileg fejlett alkotmánya; csak kettejök gondolkozása igazán közjogi és általános, szem­ben a magánjogi és hűbéries német gon­dolkodással. Kimutatja azt az Aranybullán és a Pragmatica-sanctión, melyet a magyar szabadság érdekében alkottunk mint a király és nemzet közti törvényt és nem mint valamely szerződést egy összbirodalom érdekében. A magyar Charakter jel­lemvonása — úgymond — megnyilatkozik szomorú és rákövetkező via­dalainkban, mi a keleti melan­cholia és európai egészség egyesülése, együtt a si­­va vigadó humor. Ez pedig az angol természet alap­vonása is. Érdekesek voltak történelmi visszate­kintései, kezdve az angol­szász királyfiakon, kik K­nut elől Szent-Isván udvarába menekültek s kiknek egyike gyermeke az itt született és növe­kedett Szent­ Margit, később III. Malcolm skót király felesége, tárjhezmenetele által a skót és angol unió megkezdője. Folytatva a ha­talmas Wolsley kancelláron, a­ki 25.000 aranyra szóló váltóval segítette Szapolyai János királyt I. Ferdinánd ellen , átmenve a fejedelmeken Széchenyiig és Wesselényiig, kik angol földön ke­resik az ébredés korszakában a benyomásokat. Majd Kossuth és az emigráció londoni működését említi meg 1861-ig, s legutóbb gróf Apponyi Al­bert sikerült angol közvetítéseit. Felolvasását magyarországi skót Szent-Margit azon legendájá­val végezte, hogy midőn halála után 150 évvel hamvait szebb helyre temetni vitték, egy ponton a hamvak mozdíthatatlanul megálltak, mígnem ott ásva, egykori férje hamvaira találtak. Másfél­­ezáz év múlva így egyesültek ismét. Vajjon nem az angol-magyar sympathiát jelképezi, úgymond, ez is , mely várja, hogy a nemzet egységéért (unió­jáért) és szabadságáért való küzdelmében meg­értessék, hiszen nem ugyan via-, hanem néprajzi­ig sziget vagyunk mi is! Felolvasását lelkesen megéljenezték, számára jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak s kimondták, hogy a mű nyomtatásban megjelenvén, a club könyvtárában elhelyeztetik. Azután társalgás s­s tagfelvétel következett, felvétetvén többek közt­­ Sándor Józsefné ajánlatára Macdonald asszony angol írónő, egyik lelkes barátnőnk, a ki Erdély­ről Londonban épen most tart felolvasást. Tudomásuk­ November elseje óta az „Ellenzék“ korrektúráját nem a szerkesztőség egyik tagja végzi, hanem a szerkesztőségre­­ ráerőszakolt betűszedő korrektor. Azért azokat az értelemzavaró hibá­kat, melyek lapunkban november elseje óta előfordulnak, ne tulajdonítsa olvasó közönégünk nekünk, hanem annak a kényszer­helyzetnek, melyet a nyomdai árszabály ránkerőszakolt. A világhírű Kőbányai kivitelű Márciusi sörnek kimérési helye: Feszi József éttermében, Pannónia szálloda. Állandó raktárt tart: Mam, Littke, Törley és Louis Francois pezsgőkből, spanyol borok, kávéházi likőr­­különlegességek, valódi jamaikai és belföldi rumok, szilva 213 177—* és seprő pálinkák. Bor sör és szeszes italok nagykereskedése Kolozsvárt. A Kőbányai polgári serföző r.-t. vezérkép viselete és főraktára. — Dupla maláta gyógysör, több orvosi szaktekintély által ajálva álmatlanság, ideges­ség, emésztési zavarok, étvágytalanság ellen, végre igen fontos szoptatós nőknek. — A közkedvelt kőbányai Szent István sörnek kimérési helye : PFERSRHY J. »Mágnás Kaszinó* nyilvános éttermében. Farkas Ödön jubileuma. Ü­nnepi előadás a szkházban. Tegnap délután egyszerű, de szép ünnepség színhelye volt a kolozsvári zenekonzervatórium díszterme. A konzervatórium igazgatója, Farkas Ödön ülte működésének 25 éves jubileumát. Farkas Ödönnek a magyar zeneirodalomban neve van, ez tagadhatatlan. Működése, amellyel egy egészen különös, önálló irányt akar beleállítani a magyar zeneművészet életébe, még ha nem is járna oly eredménnyel, a­milyent talán megérdemelve, már azért is érdem és dicséret, mert úttörő munkáját, egyengetni, fogyatékosságait csiszolni, szóval érté­kes részét e törekvésnek kultiválni, maradandó nevet szerez az úttörőnek, az utódok továbbműkö­­dése révén. E 25 éves munkálkodás jutalmát vette el Farkas Ödön a tegnapi napon, midőn szol­gálatainak méltatásaképen a legfelsőbb helyről a Ferencz József-rend keresztjét kapta. A jubileum ünnepségeiről a következőkben számol be tudósítónk: A konzervatóriumban. Tegnap délután 4 órakor szépszámú közön­ség jelenlétében üdvözölte a kolozsvári zenekon­zervatórium érdemes igazgatóját, Farkas Ödönt,­­ működése 25 éves jubileuma alkalmából. A növen­dékek énekkara a Himnusszal fogadta, mikor a jubiláns megjelent a teremben. Ezután gr. Bélai Ákos lépett a jubiláns elé és a konzervatórium választmányának nevében üdvözölte az igazgatót, a jelenlevő közönség tapsai között nyújtván át a I a jubilánsnak a királyi kitüntetés jelét, a Ferencz I József-rendet. Utána még Fekete-Nagy Béla a város­­ nevében, Csengeri János a zenekénz. egyesület,­­ Merza Lajos a kolozsvári dalkör, Udránszky László I a kolozsvári zenetársaság, Jekel Frigyes a Brassó­i filharmonikusok, Ried­y Károly a konz. tanári kara, s Böhm Dezső pedig a növendékek nevében köszön- t tötték az ünnepeltet. Farkas Ödön megköszönte a­­ királyi kitüntetést és azokat a jókívánságokat, ame­­l­­yek jubileuma alkalmából minden oldalról érték.­­ Az ünnepség a Szózattal záródott. A színházban. Este 7 órakor a színházat egészen megtöltő­­ közönség részvétele mellett adták elő Farkas­ ­ Ödönnek két dalművét, „Kuruc világ“ c. zeneköl­teményét, Endrődi kuruc nótáira és a „Tetemrehi­­vás” c. egy felvonásos dalművét. Az elsőt a szerző dirigálta. A kuruc világ, a­mennyiben egy kis bí­rálat beleillik az ünnepségek méltatásának a ke­retébe, nem mondható olyan munkának, a­mely fölött egyszerűen végig lehet surranni. Erő, drá­­maiság, elevenség jellemzik a zenekölteményt, a kuruc dalköltészet motívumait általában szerencsés kézzel ékelte bele simphoniájába s különösen a „csata“ ciklus tömörség és kifejezés tekintetében kiemelkedik, bár érezhetően ragaszkodik a Rákó­­czi-induló motívumaihoz. A „ Tárogatóhang“­részben Zsigmond Ferenc énekelte a szólót sok tűzzel és öntudatosan. A „Tábori tűz“ c. ciklusban Sándor Erzsi tiszta hangjában gyönyörködött a közönség, a­kinek tüneményes hangja a m. kir. operaház legértékesebb kincse. A Tetemrehivás, Arany bal­ladája után irt szövegre van komponálva. Erre csak annyit mondunk, hogy kár ezt az operát hébe-korba fel nem melegíteni még az operában is, a­hol bizony-bizony meglehetősen nyakig van­nak a kisebb-nagyobb idegen szerzők muzsikájával. Sándor Erzsi énekelte Kund Abigélt. Ez a szerep természetesen nem teljesen alkalmas, mint az előbbi szóló sem, arra, hogy azt a bámulatos tek­­nikát, a­melylyel ez a leány rendelkezik, valójában ragyogtassa, de így is szépen és azzal a közvet­len természetességgel énekelt és játszott, a­mely különösen sajátsága ennek a talán túl szerény mű­vésznőnek. Pajor, Király, Biró Lili és Mezei szin­tén teljes ambícióval működtek közre a darab kifogástalan előadása érdekében. A zenekart Virá­nyi vezette. Jól. Az ünnepeltet felvonás közökben sokat tap­solták, s úgy­­, mint Sándor Erzsi, gyönyörű ко ■ szorukat kaptak. Blagény jó vidor Fái. — december 1. A földi élet jórészt a tragédiáknak lánco­­latos sorozata. Az egyik az első felvonásnál van, a másik még tovább, s ha valamelyik­ bevégződik, nekünk jut a szomorú szerep, hogy a nyilvános­ságnak rekrimináljuk. A tegnap Vidor Pál is elvégezte az utolsó felvonást, s az élet tragédiájának főhősét egy buta ólomgolyóval örökre elcsendesítette. A szegény komédiás nem tülekedik többé az életben, s a sors által kiosztott kettős szerepet, az életét és a színpadét tovább már nem játsza. A függöny legördült, de nem tapsolunk a sorsnak, a­melyik ily cudarul rendelkezett, Ьаьет fájó szívvel mondjuk: — Szegény Vidor Pál ? — Hogy-hogy? — Hiszen a Kerepesi után egy nagy fényes palotának ura, parancsolja volt, a szolgák serege üdvözölte, süvegelte, ha annak a háznak a kapu­ját átlépte, odabent pedig, nagyon sokan voltak, akiknek kenyeret adott. Igaz történet ez, szemünkbeötlő valóság, de az is áll, hogy a népszínházban az utolsó személy­­zeténél is szegényebb, koldusabb csak egy volt és ez Vidor Pál — az igazgató. Mint vándor komédiás kezdette ő is az éle­tet, valamelyik kisvárosi vendéglőben, vagy falusi csűrben, s a nemzet vándor apostolai sorában, mint színművész is méltó helyet biztosított ma­gának. Ismertük mi is kolozsvárnak a szép iveshom­­­oku, szőkefejü Vidtort, tőlünk vitte el ezt is Buda­pest, mint minden jó színészt. Midőn búcsút vettünk tőle, s tovább vitte az ő batyuját, s nem gondoltuk, hogy küzdel­mes munkájáért igy fizet neki az élet. * Vidor Pálnak szomorú halála alkalmából fo­gott a budapesti sajtó egy része bűnbakot is Fa­dák Sári személyében. Vidornak a halálával er­kölcsi halottá akarják tenni azt a művésznőt, ki­nek ugyan legkevesebb része van a népszínház igazgatója elleni csúnya harcban. A főbűnösök a halott mellől most megszök­tek és a tetemre hívásnál csak egy nőt vonszol­nak elő, kit felbérelt utcasihederek iszitiálnak akkor, midőn a valódi bűnösöket kellene előrán­­cigálni és a közönség megvetésének, haragjának, bosszúállásonak odadobni. *

Next