Ellenzék, 1916. január-június (37. évfolyam, 1-146. szám)

1916-01-03 / 1. szám

— Uram, K«t*mci* volt, amin­­ itt Ltrc^liiimentürk. Az már ia poko , hanem valóságos iló itin »* volt. Egy sebesült koráhliszt pedig­­ elmondotta: — Megmondta* a hadnagynak: „Uram, ne küldj bennünket ebbe a borzalmas tűzbe, mert nem l*t*z viszont minket.„ De a hadnagy igy szólt: „Meg kell lennie. A cár meg­parancsolta, hogy be kell vennünk Csernovicot." Belementünk a harcba és nekem volt igazam, a hadnagyom most csont és vérhalmaz és én, és ugyancsak jól festek. Budapest, jan. 2 Dorohoiból jelentik a bukaresti lapoknak . A bukovinai határon az osztrák­magyar és orosz csapatok között fo­lyó harcok hevesig dolgában felül­múlják az eddigi harcokat. Az oroszok tábora Boiati,Novo­­sulica és Tarausanti között van elhe­lyezve. Ugyanezen helyeken vannak elhelyezve az ágyuk is mind felfelé irányítva, hogy lövöldözhessék az osz­trák-magyar aeroplánokat. A három utóbbi nap, de különö­sen a tegnapi, gyalogsági harc volt, a­melynek a tüzérségi heves harc se*­­­gédkezett. Az ágyuk kölcsönösen lö-­­ völdöztek bele az ellenfelek lövészár­kaiba. A mitől az olaszok félnek. Budapest, jan. 2 Kölnből jelentik: A ..Kölnische Zeitung“ szerint Olaszországban egyre növekvő nyug­talanságot kelt az osztrák-magyar és bolgár csapatoknak az adriai tenger felé való el­nyomulása. Szerbia hadiköltsége egy milliárd. Bécs, jan. 2. A­eues Wiener Taagblatt-nak jelentik Luganóból. A szerb hadiköltségek eddig egy milliárd frankot tesznek ki. Montenegró a pusztulás szélén Budapest, jan. 2. Cetinjéből jelenti az „Indépen­­dance Roumanie", hogy Montenegró­ban az egész polgári élet megszűnt. A hadsereg harmadrészenél is több van megsemmisítve. Cetiinje a mon­tenegrói főváros teljesen kihalt, mióta az udvar, követségek és konzulátusok A szaktekintélyek agcer sora­tusokat gyorsan és feltétlenül Olvastok az J£Heozek“-et igazolja, ha­ elpusztítja.' BRAzaY ANTIPARASIT fertőtlenítő szappana páratlan a maga nemében, mint oly­andenütt kapható. Készíti: Brázay Kálmán szappangyára. Budapesti raktár: Vili. Dan, mely a bacil­­aress­u 43­4* • várost elhagyták és Skutniibe köl­töztek. A m®nter»*grófsi! bírnál,­or szájuk sarepnehézségeiben. A szerb menekültek — körülbelül 750.000 ember — a Rigómezőről való mene­­kí­lésük után elárasztották Monteneg­rót és Albániát, de tekintélyes részük áldozatul esett az­ínségnek és a hegységek vadállatainak. Skutari előtt- Budapest, jan. 2. Luganoból jelentik . Az osztrák-magyar csapatok puskalövésnyire közeledtek Skutari­­hoz. A balszárny elérte B­elopoljét. Mit mondott a császár? Budapest, jan. 2. Berlinből jelentik : A német császár új év alkalmá­ból napiparancsot intézett hadseregé­hez s a többek között így szólt hozzájuk : Amit megkezdettünk, azt Isten kegyes akaratával be is fogjuk fe­jezni. Az ellenségeink tehetetlen dü­hükben még ma is kinyújtják kezei­ket keleten és nyugaton, északon is délen, mindazon javak után, amelyek életünknek értéket és célt adnak. Régen föladták már a reményt, hogy egyenes nyílt küzdelemben legyűrhetnek bennünket Ma már csak arra építenek, hogy tömegük súlyával, egész népünk kiéheztetésé­­vel és gyalázatos­ulnok rágalmaik hadjáratával le fognak gyűrhetni. Terveik nem fognak megvalósulni. Az a szellem és akarat, amely tán­­toríthatlanul egyesíti a küzdőket az otthonlevőkkel, ellentáll­ás la küzdi őket. Gyalázatosan elesnek a haza iránti kötelességteljesités fennkölt szelleme előtt a végleges győzelemre vonatkozó akarat előtt. Rajta hát előre az új esztendőben Isten nevé­ben a haza és Németország nagy­sága védelme érdekében. Nagy főhadiszállás 1915 dec. 31. Vilmos. Önálló magyar divat Marosvásárhely, jan. 1. A fővárosi művészkörökben, és ennek nyomán a marosvásárhelyi társaságban is sok szó esik most egy eddigi produktumai­ban is fényes jövőt igéző marosvásárhelyi fiatal művésznői dr. Winkler Margitról, akit a vallás és közoktatásügyi miniszter legutóbb azzal tüntetett ki, hogy a m. kir. Operaház jelmeztervezőjévé nevezte ki állandó meg­bízatással és a ki Sándor Erzsi után immár a második erdélyi tehetség, aki az ország legelső műintézetének — habár az artiszti­­kum egyéb terén is — erőssége. A név, J­6 JANUÁR 3 mely « hantvnnk erre » csengésére jutott, nem egészen ismeretlen »ddip sem. Winttlar Mttyif­­ *i Jílaerét. is költ­et nem egy sikerült verset, smétyijek kvalitása határo­zottan maghaladta a leányilm­ok dilettáns versiróinak színvonalat. A paetrixből azóta az Ipái attvászon­ Iskola növendéke lett, aki csakhamar feltűnt eredeti tehetsége és kü­lönösen — forma — érzékre vall© iparn­ű­­vészeti kompozícióival, amelyeket, kivált magyoros-jellegű divat-tervére a szak­kritika sok elismeréssel tagadta és amelyek a tavalyi iparművészeti tárlaton sikert arattak. A kompozíciókat a szakkritika és divatvégre­­hajtó, irányító tényezői; a műtermek is annál több várakozásral fogadták, mert a háború folytán megszűnt a Iránéia és angol divat­őrülettel való, filler utánzásból álló összekötte­tés­­és a magyar női divat megteremtésének mind erősebben hangoztatott jelszavai vára­kozást támasztottak, az önálló magyar divat eljövendő kompozitőrjei, a mi Potre- és a mi Paqain-jeink iránt. Végre ez nem pe után ízlés , divat-kerdés ez, hanem nemzetgazda­sági is, hiszen Franciaország bevétele csak divatcikke'- ből a havo­u előtti utolsó évben több mint­­2000 millió fiánk volt, nagy hersibilis összegből várjon mennyi lehetett a mi pénzünk. Nagy köszönet és hála illeti a nemzeti irodalom és a nemzeti ízlés becsületes szolgálatika­i eddig is derék munkát telje­sített Élet irodalmi vállalatot, amely az eljövendő, talán útban levő magyar d­vat útjainak egyengetésére „A női divat művé­szete“ címen nagyon érdekes és figyelemre­­méltó, igen aktuális könyvet adott ki, amelynek szövegét Gonda Béla írta és illusztrációit Winkler Margit rajzolta. A könyv tartalma logikus és kitűnő megviágí­­tása egyrészt a köze­púlt diva­­tébolyai, izléstelenségeinek, — érdemes itt leszögezni azon megállapitását, hogy a mi női diva­tunk mindeddig nem a magyar faj női típusa, hanem egészen más típus képire és hasenetessávéra formálódott,— il­usztrác­ói pedig biztató, jólátő és kellemes ízelítőt nyújtanak a magyar divat lehet­őségeiről. A többi kftafttt mintegy tíz rajiét, d vailorve­­zetét adja a könyv Winkler Margitnak, e tarvázsinek nemcsak papirravetett­e képze­litek, divat-álcáinak, nagyrészü­ket „meg­­valósitotta" egy-egy budapesti műterem­ és szemlélve reiket az egyéni ötletességü, finom és AStjixtwu­ kivitelű terveket, meg tudja k érteni a könyv írójának azt a fel­­tsiécét és reményit, hogy lehetséget lesz az európai értelemben vett Ízléses magyar divat, a­mely magyar iparművészeknek és iparosoknak ad kenyeret, hölgyeinknek magyar­­iparukhoz méltó, nem pedig ide­gen, pojáca-szerű foglalatot és nemcsak a magyar formanyelv mondani­valóit fejezi ki, hanem művészi. Ízléses és ered­­i is lévén a nemzetközi forgalomban, kifelé — és itt senk­it kell esek keletre és az óriási perspektívával ny­iokdó balkáni piacra, a to­vat és fényűzés nagyszerű piacért gon­dolnánk a jövedelmező ekszporthoz, a nemzeti vagyon új forrásáé­z segít. Minket, erdélyieket a szebbnél­ szebb illusztrációk láttán kü­lönös örömmel tölthet el, hogy Winkler Margit kompozíciói milyen szerencsés ízléssel és találékonysággal hasz­nálják fel az erdélyi (kalotaszegi, székely) népművészeti ornamentika értékeit. A könyv szövegével és képeivel együtt komoly lé­pést jelent a magyar női divat gazdasági­lag is oly szükséges megteremtése felé, a­mely talán a h­iború következményei közt nem lesz a legutolsók e­nyike és amelynek aktív ipa-művészei között — ez a könyv is erős ígéret rá — ta­lkozasunk lesz még Winkler Ma git nevével, ez—b.

Next